Devil hormones (V+Jimin)

Már napok óta dolgozunk az új albumunk egyik számán, a War of hormoneson. Először egy fotózáson vettünk részt, ahol egy elég érdekes koncepciót kellett képviselnem. Mindig is szerettem a nyalókát, de hogy a kamerák előtt szexi pózokat vágjak vele, az egy kicsit hirtelen ért. Hiába én voltam az utolsó a sorban, így sem sikerült összeszednem gondolataimat, ötletem sem volt, mit fogok csinálni. Minél közelebb kerültem a fényképezéshez, annál idegesebb lettem. Fel-alá mászkáltam az apró helyiségben, ami a sminkelésünkre, valamint az öltözködésre lett kialakítva, s egyik kezemmel tördeltem a másikat.
- Valami baj van? – lépett oda hozzám J-Hope.
- Nem, nincs. – füllentettem.
- Biztos? – vonta fel egyik szemöldökét kérdően.
Kerülve a szemkontaktust, némán bólintottam egyet.
- Hát te tudod. – mondta, majd levágódott Jongkook mellé, aki a telefonján játszott.
Jobbnak láttam távozni a szobából, ezért átsétáltam oda, ahol fel voltak állítva a kamerák és a fotózás folyt. Éppen Sugán volt a sor. Irigykedve néztem, ahol teljes nyugodtsággal, lazasággal, illetve magabiztossággal fekszik be a kamerák elé és egymás után csinálja a különböző pózokat. Annyira elmerültem a bámészkodásban, hogy észre se vettem, amint az én nevemet kiabálják.
- Hahó, V! Te következel! – legyezett az arcom előtt Suga.
- O-oké. – hebegtem, majd kínzó lassúsággal lépdeltem a pontig, ahová mutattak.
A túlzott izgalomnak köszönhetően egyáltalán nem tudtam odafigyelni, mit mond a kamerás. Ügyetlenül álldogáltam egy helyben és az arckifejezésem sem volt az igazi.
- Próbálj meg ellazulni! Vegyél fel más pózokat is! Mutasd ki jobban az érzéseidet! – hangzottak egymás után a harsány utasításai.
Igyekeztem eleget tenni kéréseinek, de egyre nagyobb volt rajtam a nyomás, s egyre jobban kényelmetlenül éreztem magam. Azt kívántam, bárcsak elnyelne a föld és kisírhatnám magam a sötétben, amiért ilyen béna vagyok.
- Állj! 5 perc szünet! – hallom az újabb kiabálást.
Szégyenkezve hajladozom a sok munkás előtt, akiknek miattam kell tovább szenvedniük a nem éppen oxigéndús helyen. Tenyerembe temetem arcomat, majd veszek egy nagy levegőt, s lassan kifújom, hogy lenyugtassam magam. Még párszor elvégzem ezt a gyakorlatot, mire valaki megérinti karomat. Felemelem fejemet és megpillantom NamJoont.
- Rosszul vagy? – kérdezi aggódó tekintettel.
- Nem, csak elsőre nem sikerült belezökkennem a szerepembe. – felelem.
- Lazulj el, meglátod, menni fog! – szorongatja meg vállamat biztatóan.
- Igyekszem. – motyogom.
- Kezdjük! – szólal meg a háttérben a fotós.
NamJoon kisétál a képből, mindenki elhelyezkedik, már csak rám várnak. Remegő kezekkel boncolom ki a papírból a nyalókát, s nyelek egy nagyot utoljára. Most vagy soha, gondolom, majd felpillantok a kamerába. Az erős fényeknek köszönhetően, de az is lehet, hogy a stressz miatt látásom homályos és kissé szédülök is. Érzem, hogy szívem egyre gyorsabban kezd verni, muszáj megkapaszkodnom a mögöttem lévő polcban. Lábaimból egyre jobban fogy ki az erő, pillanatok múlva össze fogok rogyni. Még sosem történt velem ilyen, de azt hiszem, pánikrohamom van. Segélykérően fordítom el fejemet balra, amikor meglátom Jimint. Nem igazán értettem, miért van itt, hiszen már végzett, nyugodtan pihenhetne az öltözőben a többiekkel. Követem szemeimmel apró lépteit, melyek NamJoonhoz vezetik. Váltanak pár szót, majd mindketten felém fordulnak. Tekintetem találkozik Jiminével, aki felmutatja hüvelykujját egy kedves mosoly kíséretében. Az előbbi, furcsa tüneteim lassan eltűnnek, csupán szaporább szívverésem marad meg, mellé pedig valamiféle melegség önti el testemet. A nyugalom jelének könyvelem el, s visszamosolygok Jiminre. Úgy érzem, most már semmi sem akadályozhat meg abban, hogy számba emeljem az édességet és a munkára koncentráljak. Mikor elsül rólam egy kép, amire azt mondják, hogy alakul, magabiztosságom előjönni látszik. Egyre szabadabban mozgok, próbálom minél több profilomat megmutatni.
- A beállások egész jók, de még több szexisség kell! – kiabálja a fotós.
Remek. Mielőtt ismét nyugtalanná válnék, újra Jimin felé pillantok. Egy legyezővel legyezi magát, a homlokára hulló hajszálai lágyan szállnak ide-oda. Ajkai résnyire nyitva vannak, hogy könnyebben oxigénhez jusson. Akaratlanul nyelnem kell egyet a látványon. Amióta ismerem őt, azóta jóképűnek tartom, de most valahogy mégis más. Tegnaphoz képest mintha 10x helyesebb lenne. Mire feleszmélek gondolataimból, arra lesöpri vállairól nadrágjának hózentrógerét, majd ujjai közé csippenti felsőjét, s mint egy lepedőt, rázni kezdi, hogy az alá is jusson egy kis levegő. Alig ismétli meg ezt párszor, inkább gondolkodás nélkül felemeli pólóját. Még innét, messzebbről is jól látszódnak tökéletesen kidolgozott kockái. Hirtelen késztetést érzek, hogy megérintsem. Mivel ténylegesen ez nem történhet meg, csak elképzelem, ahogy tenyerem ráfekszik puha bőrére. Észre sem veszem, amint nyelvemmel megforgatom a nyalókát a számban.
- Nagyon jó! Na, így tovább! – lelkesedik fel a kamera mögött álló idős férfi.
Az elkövetkezendő percek hamar elillannak, s végre véget ér a fotózás. Kissé zavarodott állapotban hagyom el a helyszínt. NamJoon tárt karokkal és széles vigyorral vár rám.
- Te aztán nem vagy semmi! Egy profi nem tudott volna ennél jobb arckifejezést mutatni! – veregetett hátba.
Zavaromban nevettem, miközben egy sunyi pillantást vetettem Jiminre. Ő is vigyorogva lépett közelebb hozzám, majd átkarolta vállamat.
- Te meg mi a csodára gondoltál fényképezés közben?
Mivel a legjobb barátom, rögtön megértem, mire céloz. Főleg így, hogy jogos a kérdése. A válasz viszont elég morbid lenne, így tiltakozom.
- Semmi olyanra! - csapok rá mellkasára játékosan.
- Odalent nem ezt mondják. – suttogja fülembe, majd tekintete alsó felemre téved.
Azonnal odakapom kezeimet, hogy eltakarjam domborodó férfiasságomat. Te jó ég. Ez lehetetlen! Szörnyen kínosan éreztem magam, hiszen tudtam, hogy ennek az okozója nem volt más, mint Jimin, a legjobb barátom.

Napokkal később…

Azt reméltem, hogy a Jimin iránt érzett vágyaim csak egyszer és tök véletlenül jöttek elő. Azonban tévednem kellett. Mióta az az este megtörtént, egyszerűen nem vagyok normális. Ahányszor ránézek barátomra, furcsa érzések törnek rám. Jobb esetben alig észlelhető, kellemes bizsergés, a rosszabbik esetben férfiasságom totál irányíthatatlanná válik, gondolataim pedig olyan dolgokkal telnek meg, amelyekkel nem kéne. Amennyire csak tudom, próbálom távol tartani magamat Jimintől, ám ez nem olyan könnyű. Ha túlzásba vinném, azt észrevenné és rögtön tudná, hogy valami bajom van. Az igazat semmiképpen sem mondhatom el neki, illetve megtehetném, de úgyis csak kiröhögne vagy megutálna. Ezekre pedig semmi szükségem. Nagyon fontos számomra, nem akarom elveszíteni. Tegnap volt a harmadik eset, hogy sikeresen felizgatott, s a fürdőszobába menekülve elégítettem ki magamat. Ha ez így megy tovább, komolyan meg fogok őrülni. Szerencsére a mai nap a klip leforgatásának napja. Talán nem lesz időm foglalkozni Jiminnel és a problémáimmal…
Természetesen rosszul gondoltam. A délelőttöt még sikerült átvészelnem valahogy, délután viszont bekövetkezett a baj. Már csak a táncos részek voltak hátra, azt hittem, gyorsan letudjuk, majd mehetünk haza pihenni. Körülbelül a második percnél tartottunk a klipben, mindenki a megbeszéltek alapján csinálta a mozdulatokat, kivéve én. Abban a pillanatban, amikor a koreográfia szerint Jimin és Jungkook hátat fordít a kamerának, szemeim barátom formás hátsójára tévedtek. A feszes, piros nadrág tökéletesen kimutatta a női popsikat megszégyenítő kerekséget. Tudatalattimnak köszönhetően tenyerem egy óriásit csattant rajta. Jimin, valamint a többiek, beleértve a kamerást, az operatőröket, mindenkit lefagyva néztek rám, hogy mit művelek. Arcom még a ráknál is vörösebb színben éghetett, tekintetemet pedig a földre szegeztem. Pár perces csönd után a forgatást vezető férfi elnevette magát, majd tapsolni is kezdett. Nagyon megijedtem, fogalmam sem volt, mire véljem ezt a viselkedését.
- Mindig is szerettem a spontán dolgokat, amit pedig most te tettél, az tökéletesen beleillik a szituációba. Ha nem okoz problémát senkinek sem, akkor beletesszük a klipbe.
Nagyot nyelve fordultam Jimin felé, aki feldolgozva a történteket bólintott egyet. Ezt követően rám nézett, s a szokásostól eltérő, kissé huncut mosolyt küldött felém. Szívem torkomban kezdett el dobogni, majd fejemet megvakarva viszonoztam a gesztust. A forgatás folytatódott tovább. Természetesen minden részt többször felvettünk, így a nap folyamán rengetegszer megérinthettem Jimin fenekét. Minden egyes érintésnél éreztem, mekkora bajba sodortam magamat. Szabályszerűen féltem, mit fogok ezért kapni a dormban.

Este

A hazafelé vezető úton gyorsan beültem J-Hope és Jungkook közé, tehát megúsztam a Jiminnel való beszélgetést. Tudtam, hogy nem kerülhetem el teljesen, de legalább szereztem magamnak még egy kis időt, hogy összeszedjem gondolataimat, mit is fogok neki mondani, amikor kérdőre von. Meglepetésemre még vacsora előtt sem jött oda hozzám. Kezdtem azt hinni, haragszik rám. Elhatároztam, hogy fürdés után én magam keresem fel. Terveim azonban meghiúsultak, amikor belépett szobámba. Egy szál törölközőben, ijedt fejjel fordultam irányába. Ő határozott léptekkel közeledett felém.
- J-Jimin… - motyogtam alig hallhatóan.
- Egyszerűen nem tudom elhinni, amit tettél. – kezdett bele Jimin.
- É-én sajnálom… - hebegtem.
- Sajnálod?
Bólintottam egy aprót, miközben nagyot nyeltem közelsége miatt.
- Biztos? – kérdezte suttogva.
Forró lehelete csiklandozva súrolta ajkaimat. Ez volt az a pont, ahol úgy éreztem, nem érdekelnek a következmények és meg kell csókolnom. Gyengéden nekinyomtam számat az övének. Az érzés, ami akkor végigfutott rajtam, eszméletlen volt. Ajkai sokkal teltebbek és puhábbak, mint amilyennek képzeltem. De ami még ezeknél is jobban tetszett, az az, hogy teljesen összeolvadtak enyémekkel, mintha egymásnak teremtették volna őket. Bátorságom azonban csak pár másodpercig tartott, s elhúzódtam tőle. Félve pillantottam szemeibe, hogy megnézzem reakcióját. Szemei fényesen csillogtak, arcán pedig egy vigyor jelent meg.
- Tudod te, mennyi ideje vártam már arra, hogy ez megtörténjen? – szólalt meg végül.
Nem akartam hinni füleimnek. Annyi mindent szerettem volna mondani vagy kérdezni, de mindössze csak nevét tudtam kibökni.
- Jimin…
- Ss! – helyezte mutatóujját számra, miközben tekintete arcomat fürkészte.
Miután eltávolította ujját, megcsókolt. Nem húzta az időt, ajkai rögtön mozgásba kezdtek. Hogy minél gyorsabban felvegyem az általa diktált ritmust, közelebb léptem hozzá, s átkaroltam nyakát. Egy aprót hümmögött, mikor felsőtestünk egymásnak nyomódott, majd derekam köré fűzte izmos karjait. Csókunk ekkor már szenvedélyessé vált, nyelvével simogatta alsó ajkamat a bejutásért, amit hamar meg is kapott. Izomszervével vadul járta körbe szájüregemet, egyetlen pontot sem hagyott ki. Természetesen nem bántam, hiszen iszonyat jó érzés volt, egész testem beleremegett. Hosszú percek múlva váltunk csak el egymástól levegőhiány miatt.
- Remekül csókolsz. – mondtam pirult arccal.
- Tudom, és ez még csak a kezdet volt. – felelte huncutul, miközben egy finom mozdulattal az ágyra lökött.
Mellkasomnál fogva nyomott le fekvő helyzetbe, ő pedig fölém mászott. Kínzó lassúsággal hajolt le hozzám egy újabb, rövid csókra. Ezt követően nyakamra tért át. Néhány helyen kicsit erősebben megszívta bőrömet, apró sóhajokat kiváltva belőlem. Egyre lejjebb haladva halmozott el pillangó puszikkal. Mellkasomnál is elidőzött egy kicsit, nyelvével nyaldosta bimbóimat. Kezemet szám elé tettem, hogy megakadályozzak egy hangosabb sikolyt. Jimin észrevéve ezt, elmosolyodott.
- Hallani szeretném a hangodat. – mondta, majd végignyalt alsó ajkán.
- Félek, hogy a többiek meghallják… - motyogtam bátortalanul.
- Nem érdekel, legalább tudják, hogy az enyém vagy.
Szavai hallatán meghatódtam, már majdnem legurult arcomon az első örömkönnyem, amikor Jimin belecsókolt köldökömbe. A hirtelen ért tette miatt kissé megugrottam. Ő azonban nem zavartatta magát, folytatta tovább kalandozásait egészen a törölköző széléig. Amikor fogaival megcsípte annak szélét, beharaptam alsó ajkamat. Tetszett ez az egész, amit művel velem, de mivel ez az első alkalom, hogy egy fiúval csinálom, kissé izgulok és félek is. Görcsösen nyúlok karja után, mire ő ijedten néz fel rám.
- Túl gyors vagyok? – kérdezte. – N-ne haragudj, csak olyan gyönyörű vagy, hogy nem tudok ellenállni neked… - magyarázta, miközben felkúszott hozzám.
- Nem haragszom, és én is kívánlak téged, csak tudod… nekem ez az első… - sütöttem le szemeimet.
- Nekem is, szóval nem kell félned. – puszilta meg orromat.
Megkönnyebbülve mosolyodtam el. Azt hittem, ő már jártas ebben a dologban, hiszen olyan határozottan csinált minden. Hogy visszahozzam bizalmát, lehúztam magamhoz, s hevesen megcsókoltam, kicsit rá is haraptam ajkára. Pár pillanatig zavarban lehetett, ám utána hamar visszatért rámenős énje és teljes testsúlyával rám helyezkedett. Lassú, körkörös mozgásba kezdett csípőjével, ezzel ingerelve ágyékomat. Jólesően sóhajtottam fel, majd belemarkoltam általam olyannyira kedvelt, formás fenekébe.
- Tetszik, mi? – kuncogott fel halkan.
- Nagyon ish… - nyöszörögtem.
Férfiasságom már javában lüktetett alatta, amit ő is érezhetett, mert abbahagyta a mozgást. Felegyenesedett, hogy lekaphassa magáról felsőjét. Szemeim rögtön rátapadtak kidolgozott felsőtestére, ujjaim pedig gondolkodás nélkül siklottak végig kockáin.
- Ezt is vegyük le. – céloztam nadrágjára azzal, hogy elkezdtem kicsatolni övét.
Segítőkészen gurult le rólam, s húzta le magáról a ruhadarabot boxerével együtt. Az ágy háttámlájának támasztott párnának döntötte hátát, lábait kisebb terpeszbe helyezve. Rögtön tudtam, mire gondol, így négykézláb pozícióba tornáztam magam, s végtagjai közé mászva vettem kezembe férfiasságát. Fel-le irányuló mozgásokat végeztem rajta, miközben egy forró csókot váltottunk. Miután elváltam tőle, fejemmel is lehajoltam ágyékához, hogy kezemet helyettesítve számmal vegyem kezelésbe. Először csak megnyaltam hosszának tetejét, mire felnyögött. Aztán apró körzéseket végeztem nyelvemmel, míg nem teljesen befogadtam egész méretét. Percekig mozgattam fejemet hosszán, minden egyes mozdulatomnál éreztem, hogy egyre jobban keményedik. Ujjaival beletúrt hajamba, majd meg is markolta azt, később pedig fejem mozgásának ütemét is irányította. Szinte már a torkomban éreztem férfiasságának végét, de nem zavart, a lehető legjobb kényeztetést szerettem volna neki nyújtani.
- Tae… - lihegte nevemet. – Mindjárth…
Mielőtt még elélvezhetett volna, elhúzódtam. Azt akartam, hogy velem együtt érjen a csúcsra. Mint egy vadmacska, úgy terített le újra az ágyra.
- Nem bírom tovább, akarlak! – mondta határozott, szexi hangszínen.
- Akkor tégy magadévá! – tártam szét neki lábaimat.
Nem kellett neki többször mondani, nyakába emelte végtagjaimat, s elhelyezkedett nyílásomnál. Tudtam, hogy szörnyen fájni fog minden előkészítés nélkül, viszont a vágyam sokkal hatalmasabb volt annál, hogy megálljt parancsoljak neki vagy akár magamnak. Szorosan kapaszkodtam a lepedőbe, s behunytam szemeimet, úgy vártam a behatolásra. Észre sem vettem, hogy Jimin lehajolt hozzám, csak akkor, amikor fülembe súgta azokat a szavakat, melyekről még álmodni sem mertem.
- Szeretlek, Tae!
Totál letaglóztam, az agyamat ellepte a rózsaszín köd. Jimin kihasználva az alkalmat, belém hatolt. Felnyögtem a fájdalomtól, ami hirtelen villámként csapott végig testemen. Még könnyek is szöktek szemembe.
- Mindjárt el fog múlni, csak próbálj meg ellazulni! - hallottam Jimin rekedtes hangját.
Igyekeztem eleget tenni kérésének, bár nem volt egyszerű. Úgy éreztem magam, mint egy töltött pulyka, akinek mindjárt szétrepednek a falai a túlzott töltéstől. Percek múlva azonban tényleg csillapodni kezdett a fájdalom, így Jimin elkezdhetett mozogni bennem. Nem telt el sok idő, s már az élvezettől nyögdécseltem. Minél jobban kifejeztem tetszésemet, ő annál mélyebbre lökéseket végzett bennem. Ennek köszönhetően fedezte fel gyenge pontomat, melyet egy sikkantással adtam tudtára. Tökéletes érzéke volt, egymás után egyre többször találta el ugyanazt a helyet, sőt csípőjének gyorsuló mozgásával még jobban fokozta az élvezeteket. Mindkettőnkről folyt az izzadtság, s szinkronban lihegtünk. Késztetést éreztem arra, hogy magamhoz nyúljak, s pumpálni kezdjem férfiasságomat.
- Hmm, micsoda látvány. Szeretnéd, ha én…? – kérdezte Jimin.
Még be sem fejezte kérdését, én már utat engedtem neki, hogy ő vegyen kezelésbe. Majd megőrültem, amikor forró tenyere körbefonta ékességemet, s munkálkodni kezdett rajta. Teljesen kikészültem, nyögéseim számát már nem is lehetett számon tartani.
- Jiminah… azt hiszem… - kezdtem bele mondandómba, de nem tudtam befejezni.
Hátam egy jól látható ívben megfeszült és saját hasfalamra élveztem. Nem sokkal utánam Jimin is felmorrant, majd éreztem, ahogyan forró nedve szétterjed bensőmben. Fáradtan borult rám, s velem együtt próbálta meg csitítani gyors lélegzetvételeit. Mikor ez sikerült, lassan kihúzódzkodott belőlem és elfeküdt mellettem.
- Én is szeretlek! – törtem meg a csöndet.
Gyengéden magához húzott, majd átkarolt.
- Tudom, köszönöm!
- Mit köszönsz? – néztem rá értetlenkedve.
- A hormonjaidnak, hogy bátorságot öntöttek beléd. – nevetett.
- Hé! – ütöttem meg játékosan vállát, majd mellkasába temettem piruló arcomat.
- Ne bújj el, szeretem látni a reakcióidat! Igazából azok is sokat segítettek abban, hogy meggyőződjek az érzéseidről.
- Sajnálom, amiért ilyen lassan jöttem rá mindenre.
- Semmi baj, megérte ennyit várni. – simított végig arcomon, majd egy puszit nyomott homlokomra.
Boldogan öleltem át derekánál, s hunytam be szemeimet.
~ Drága Jiminah, ha tudnád, mire vállalkoztál a hormonjaim mellett…! – gondoltam magamban egy ördögi vigyorral kísérve.