MBLAQ 8.rész

Nara szemszöge:

Az éjjel szinte semmit sem tudtam aludni, folyton a tegnap történteken pörgött az agyam. Korán felkeltem, gyorsan összeszedtem magam és elindultam dolgozni. A munka legalább leköt és nem foglalkozom a gondjaimmal. Meg amúgy is rengeteg elintéznivalóm van, ideje nekiállnom. Először is vissza kell vinnem a kölcsönbe kapott kiegészítőket, majd be kell szereznem az MV forgatásához szükséges holmikat. Összeszedtem a szatyrokat, majd elmentem az üzletbe.
-Jó napot kívánok!
-Jó napot! Miben segíthetek?
-Park Nara vagyok, az MBLAQ nevezetű fiúbanda sztájlisztja. Visszahoztam a kölcsönbe kért kiegészítőket.-nyújtottam át a szatyrot.
-Kérem várjon, amíg leellenőrizzük, hogy minden megvan-e.-mondta a pult mögött álló férfi, majd eltűnt egy függöny mögött.
Negyed óra múlva tért vissza.
-Kérem fáradjon hátra.
-Mért? Valami probléma van?-kérdeztem.
-Igen, egy óra hiányzik.
-Az lehetetlen! Direkt megnéztem, hogy mindent eltettem-e. Kérem, nézzék meg még egyszer!
-Rendben.-felelte.
A szemem előtt pakolták ki a táskát és tényleg hiányzott egy óra.
~Nem értem, miért. Hol hagyhattam el?
Átkutattam a válltáskámat is, hátha oda keveredett véletlenül, majd kiszaladtam az autóhoz és azt is átvizsgáltam, de sehol semmi. Kétségbeesve mentem vissza az üzletbe, ahol a következőt vágták a fejemhez:
-Ezt a kollekciót a hétvégén Japánba kell szállítani. Addig kerítse elő! Ha esetleg nem találja meg, ki kell fizetnie.
~Kifizetni? Ez az egyik legújabb és legdrágább modell! Hogy a fenébe tudnám kifizetni? Hiszen a fizetésem arra alig elég, hogy eltartsam magam… Mi rosszat követtem el, hogy folyton balszerencsés dolgok érnek!?
Legszívesebben ott helyben sírva fakadtam volna, de nem égethetem le magam. Elnézést kértem a figyelmetlenségemért, majd megígértem, hogy megtalálom az órát és visszahozom. Idegesen ültem autóba és a megengedettnél jóval gyorsabban vezettem hazáig. Kettesével szedtem a lépcsőfokokat, majd szó szerint berontottam az ajtón, be se csuktam magam mögött. Ledobtam táskámat, majd nekiálltam feltúrni az egész lakást. Mindent, amit csak lehetett szétszórtam. Percek alatt óriási romhalmaz lett a lakásomból. Úgy nézett ki, mintha egy tornádó ment volna keresztül. Minden erőmet elveszítve rogytam össze a szoba közepén. Könnyeim akaratlanul folyni kezdtek.
~Hogy lehetek ilyen béna!? Alig kezdtem el az új munkámat és máris elrontok valamit… Mindig ez van… Éppen, amikor kezdek belerázódni, mindig történik valami rossz… Biztos ki fognak rúgni innen is, ha megtudják, hogy egy ilyen drága órát elvesztettem…
Így siránkoztam magamban, mikor egy ismerős hang szólított meg:
-Nara! Jól vagy? Mi történt?-kérdezte aggódva.
Nem emeltem fel fejemet, nem akartam, hogy ilyen állapotban lásson.
-Miért vagy itt?-tettem fel a lehető legbutább kérdést.
-Ne haragudj, hogy engedély nélkül bejöttem, de tárva volt az ajtód. Aztán megláttam a nagy kuplerájt. Azt hittem, hogy betörtek.-magyarázta.
A sírás annyira elhatalmasodott rajtam, hogy nem tudtam többet megszólalni. Seungho sem mondott semmit, percekig csak a hátam mögött állt, majd közelebb jött hozzám, leguggolt és átkarolt. El kellett volna húzódnom tőle, hiszen kárt okoztam és egyáltalán nem érdemlem meg, hogy vigasztaljon… Meg az a tegnapi csók is…de ebben a pillanatban nem tudtam ilyenekkel foglalkozni... Végtelenül elveszettnek éreztem magam, jól esett nyugtató karjaiban lenni. Mikor kisírtam magam és kicsit megnyugodtam, újra kérdezősködni kezdett:
-Elmondod, mi történt?
-Félek.
-Mitől félsz? Valaki bántott?
-Nem.
-Hát akkor?
~Olyan aranyos, ahogy aggódik értem. Ha egy kicsit elmondok neki, abból nem lesz baj.-gondoltam magamban.
-Óriási bajban vagyok…
-Mit csináltál?
-Elvesztettem valamit, amit nem szabadott volna… Már mindenhol kerestem, de nem találtam meg.
-Ne aggódj, ez nem olyan nagy gond. Majd ha nem keresed, akkor előkerül.
-Sajnos nem ilyen egyszerű a dolog. Kölcsönbe kaptam egy nagyon drága holmit, amit a hétvégén vissza kell adnom. Ha nem találom meg addig, akkor fizetnem kell…
-Mondd el, mi az, segítek megkeresni.-ajánlotta fel.
~Úristen! Most mit csináljak? Nem mondhatom el neki, hogy az órát keresem... Óra? Óra!
Rápillantottam a faliórára.
-Negyed óra múlva a munkahelyemen kell lennem, különben elkések!-kiáltottam fel.
-Elviszünk, ha gondolod.-mondta.
-Rendes tőled, hogy felajánlod, de a saját autómmal megyek, mert délután el kell intéznem pár dolgot.
-Értem. Akkor én megyek, mert a többiek várnak rám. Ha segítség kell, akkor nyugodtan hívj!-mosolygott rám.
Bólintottam, majd elhagytuk a lakást. Udvariasan elkísért az autómig, ahol bocsánatot kértem tőle az idétlen viselkedésem miatt, majd beszálltam és elhajtottam.

Joon szemszöge:

Már vagy 20 perce a kocsiban ültünk és drága leaderünkre vártunk, hogy elindulhassunk próbálni, de nem jött. Miután meguntam a várakozást, elindultam vissza a lakásunkhoz, ám alig tettem pár lépést, megláttam, hogy Narával beszélget. Nem tellett bele sok időbe, míg Nara elhajtott. Rögtön elindultam Seungho felé.
-Gondolhattam volna, hogy Narával leszel.-jegyeztem meg.
-Az egész a véletlen műve.-felelte.
-Ja perszee, én meg elhiszem.
-Nem vagyok vicces kedvemben.-nézett rám szúrós szemekkel.
-Ajajj, történt valami?
-Mikor jöttem lefelé, Nara lakásának ajtaja tárva volt. Benéztem és megláttam, hogy az egész ház tiszta kupi. Azt hittem betörtek, így halkan bementem. Alig tettem pár lépést, mikor sírást hallottam. Nara ott ült a szoba közepén. Azt hittem bántották, de letagadta. Azt mondta, hogy elveszített valamit. Nem tudom, olyan furcsa volt… Aggódom érte.-mesélte Seungho.
-Láttál rajta verésnyomokat?
-Nem.
-Akkor biztos nem hazudott.
-Igazad van.
-Mit vesztett el?
-Azt nem mondta el, pedig szívesen segítenék neki megkeresni.
-Lehet, hogy valami emlék, amiről nem szívesen beszél.-mondtam.
-Na mindegy, menjünk.-zárta le a témát.
Kíváncsivá tett a dolog, amit most hallottam. Eldöntöttem, hogy a nap folyamán meglátogatom Narát. A délelőttöt végigedzettük, így csak ebédidőben volt alkalmam elszabadulni. A többieknek azt füllentettem, hogy mosdóba megyek.
-Hé várj!-futott utánam Thunder.
Ennyit arról, hogy megtudjam, mi baja Narának.
-Nem bánod, ha felnézünk Narához?-néztem Thunderre.
-Menjünk.-válaszolta.
Többször kopogtattunk Nara irodájának ajtaján, de nem szólt vissza, így óvatosan benyitottunk. Az iroda kész romhalmaz volt, Nara pedig az ablaknál állt és fejét fogta. Mikor közelebb mentünk, hallottuk, hogy magában beszél:
-Itt sincs az a rohadt óra! Hol a fenében kéne keresnem még? Ha nem találom meg a hétvégéig, fizethetek, sőt még innét is kirúgnak!
-Valakinek igen nagy gondja van.-szólaltam meg, mire Nara összerezzent.
-Oh, sziasztok! Ti meg mióta vagytok itt?-kérdezte ijedten.
-Csak most jöttünk. Hogy állsz új tervekkel?-érdeklődtem.
-Nem túl jól…-felelte lesütött szemekkel.
-Megnézhetem?
-Persze, ott vannak az asztalon.
-Hmm, nem rossz. De ha így haladsz, nem leszel készen.-jegyeztem meg.
-Bocsánat. Már is folytatom!-mondta, majd leült az asztalához.
-Figyelj, nem akarok beleszólni az életedbe… Amit most mondok, azt tanácsként mondom. Látom, hogy van valami, ami a szívedet nyomja, de próbáld meg elfelejteni legalább egy kis időre. Aztán ha végeztél a munkáddal, akkor aggódhatsz azon. És ha semmiképpen sem birkózol meg vele egyedül, akkor nyugodtan szólhatsz nekünk. Tudod, hogy segítünk.
-Kö-köszönöm.-felelte egy mosollyal.
Még egy utolsó pillantást vetettem rá. Láttam, hogy az előbbihez képest kicsit megnyugodott. Örülök, hogy tudtam neki segíteni. Ezután magára hagytuk.

JiNa szemszöge:

Estefele, amikor végeztem munkámmal, lementem a táncteremhez. Bíztam benne, hogy még ott találom a fiúkat. És igazam volt. Még nagyban próbáltak.
-Mára elég volt! Hoztam nektek üdítőt!-kapcsoltam le a magnót.
Először csúnyán néztek rám, amiért megzavartam őket, de G.O hamar odasietett az életmentő folyadékért, majd a többiek is odaszállingóztak.
-Miért jöttél?-kérdezte Seungho.
-Elhoztam nektek a fotózáson készült képeket.-nyújtottam át egy borítok.
A fiúk rögtön szétcincálták és nézegetni kezdték őket.
-Hyung, ez nagyon jó lett rólad!-lelkendezett Mir a leader egyik képénél.
-A sötét ruha jól kiemeli a fehér bőrünket.-jegyezte meg Joon.
-Nara hol van?-érdeklődtem.
-Dolgozik. Miért?-nézett rám kérdőn Seungho.
-Csak át akartam adni neki egy dicséretet. Mindegy, nem fontos.
-Nem fontos?-akadt fenn mondatomon Thunder.
-Nyugi, majd ha találkozom vele, akkor megmondom neki. Amúgy jól vagy? Olyan sápadt az arcod.
-Jól vagyok.
-A biztonság kedvéért, gyere fel velem az irodámba, adok neked vitamint.
-Azt mondtam, jól vagyok!-emelte fel hangját.
Ez furcsa volt, hiszen Thunder elég csöndes és visszahúzódó személyiség. Ezen tulajdonságai miatt nem szoktam vele sokat beszélni, így nem is ismerem igazán. Bár az nyilvánvaló, hogy nem nagyon kedvel. Segélykérően Seunghora néztem.
-Thunder, menj!-parancsolt rá.
-Rendben.-felelte kelletlenül.
-Akkor majd később találkozunk! Sziasztok!-köszöntem el a többiektől.
Thunderrel pedig felmentünk az irodámba. Táskámat letettem az asztal szélére, majd így szóltam:
-Várj egy percet és már hozom is!

Thunder szemszöge:

Csendben vártam, amíg JiNa előbányászta a hülye vitaminjait.
-Itt is van.-nyújtotta át.
-Köszönöm.-böktem oda neki, majd távozni akartam, de kérdésére megtorpantam.
-Nem kedvelsz, mi?
-Tessék?-fordultam felé.
-Fölösleges tettetned magad. Az öt tag közül te vagy az egyetlen, aki sosem közeledett felém. Legalább elmondhatnád, hogy mit tettem, amiért nem.
-Arra magadtól kell rájönnöd.-feleltem röviden, majd újra elmenni készültem, ám megragadta csuklómat.
-Idősebb vagyok nálad, szóval köteles vagy tisztességesen válaszolni!
-Majd ha te is tisztességesen bánsz másokkal, akkor én is úgy fogok veled.
-Ezt meg hogy érted? Egy embert mondj, akivel nem bánok rendesen!?
-Nara. Amióta idejött, folyton lenézed és piszkálod! Pedig ő egy nagyon rendes ember, nem ezt érdemli!-mondtam idegesen, majd kirántottam kezemet szorításából.
Ahogy ezt a mozdulatomat elvégeztem, ledőlt az asztal szélén álló táska, tartalma pedig kiborult.
-Ez…-emeltem fel egy kis dobozt, mely olyan ismerős volt.
-Add ide!-förmedt rám JiNa és a kezem után kapott, de hála a gyors reflexeimnek, átvettem másik kezembe, majd kinyitottam.
Az az óra volt benne, ami rajtam volt a fotózás során.
-Ez meg mit keres nálad?-kérdeztem.
JiNa nem felelt, csak idegesen nézett rám. Közben eszembe jutott, hogy Nara egy óráról beszélt délután.
~Csak nem ez lenne az?
-Nara egész nap ezt kereste! Miét nem adtad oda neki?-kérdeztem.
-Oh tényleg? Feltűnt neki, hogy elvesztette?
-Hogy mi? Te direkt vetted el tőle, hogy bajba kerüljön?
-És ha igen?
-Elmondom Seunghonak!
-Úgyse hinne neked! Most pedig add vissza, ha nem akarod, hogy pokollá tegyem a te életedet is!
-Lehet, hogy most ezt megúszod, de figyelni foglak és egyszer lebuktatlak!
-A helyedben okosan viselkednék, különben kirúgatlak a bandából!
-Ilyen messzire nem mennél el!
-Azt te csak hiszed!
Erre már nem tudtam mit mondani, így elrohantam. Tudtam, hogy JiNa gonosz személyiség, de hogy ennyire? Most mit tegyek? Mondjam el az egészet Seunghonak? Vajon hinne nekem? JiNa képes lenne odáig elmenni, hogy szétszedi a bandát!? Az arcán látott dühből következtetve igen… Lehet, hogy odavan Seunghoért, de ha elborul az agya, akkor ez sem számít.
-Sajnálom Nara! Remélem tudod, hogy a te oldaladon állok, de sajnos ebben a helyzetben nem tehetek mást, nem segíthetek…