Seungho
szemszöge:
-Pakold
össze a holmidat, holnap elköltözünk!
-Mi? Miért?
-Nem tűröm tovább, hogy így viselkedsz velünk!
-Nem csináltam semmit!
-Pont ez az! Hány randit szerveztünk neked apáddal és te egyikre sem voltál hajlandó elmenni!
-Majd azzal randizom, akit szeretek!
-Ők mind csinos, és okos lányok, akik jó családi körből származnak. Neked ilyen feleségre van szükséged.
-Inkább azt kellene mondanod, hogy gazdagok. Lehet, hogy ti a pénzre utaztok, de engem nem érdekel, ha szegény leszek. Az a fontos, hogy teljes szívből szeressek.
-Mondd, van egyáltalán olyan lány a Földön, aki megfelelne neked?
-Igen képzeld, van!
-Ki az?
-Nara.
-Hogy mi? Az a senki? Ugye ezt nem gondolod komolyan?
-A lehető legkomolyabban gondolom! Ő az egyetlen, aki törődik velem és úgy fogad el, ahogy vagyok! És ne merd senkinek nevezni!
-Te meg vagy őrülve! Többet hallani se akarom annak a személynek a nevét!
-Miért nem tudod elfogadni őt? Miért nem törődsz azzal, hogy nekem mi a jó? Miért csak a pénz és a hírnév a fontos?
Hatalmas pofon csapódott arcomra.
-Többet egy szót se! Most pedig pakolj!
Össze-vissza forgolódtam, majd hirtelen felültem ágyamon. Egész testem remegett és izzadt. –Csak álmodtam.-állapítottam meg és letöröltem homlokomat.
Ránéztem az éjjeliszekrényemen lévő órára. Fél óra múlva fel kellene kelni, nincs értelme visszafeküdni, így kiszálltam. Rögtön a fürdő felé vettem az irányt és lezuhanyoztam. Miután végeztem, a konyhába mentem és készítettem magamnak reggelit. Leültem az asztalhoz és szép lassan kortyolgattam a forró kávét.
~Miért álmodtam ezt megint? Négy éve, hogy utoljára ezt álmodtam. Szörnyű, visszatérő álom volt ez. Sosem fogom elfelejteni azt a napot, mikor búcsúzás nélkül el kellett hagynom életem első és igazi szerelmét. A szüleimen kívül senki sem tud a dologról, még a bandatagok sem. Egyszerűen nem tudok beszélni róla. Sokszor szívatnak is, hogy nekem sose tetszik egy lány se. Nagyot néznének, ha megtudnák, hogy igen is van egy lány, akit szeretek, de nem lehet az enyém.
-Jézusom! A szívbajt hozod rám! Mit csinálsz te itt ilyen korán?-szólt rám az éppen konyhába torpanó G.O.
-Felkeltem.-feleltem röviden.
-Ez nem vall rád. Valami baj van?
-Nincsen semmi. Csinálj reggelit a többieknek, én addig felkeltem őket.-mondtam.
Bementem a többiek hálószobájába és felkeltettem őket.
-Gyerünk srácok, igyekezzetek, nem kéne elkésni.
-Csak 5 percet adj még!-nyafogta Mir.
-Aki nem kel fel, az nem kap reggelit!-mondtam.
Erre a mondatomra végre mindenki felpattant és készülődni kezdett. Mivel táncpróbára megyünk, kényelmes melegítőnadrágot és egy pólót kaptam magamra. Gyorsan elfogyasztottuk reggelinket, majd a stúdió felé vettük az irányt. Az új számunk, a This is war táncát kell gyakorolnunk. Hamarosan lesz az MV felvétele, utána pedig a comeback. Jónak kell lennünk, így rengeteget próbálunk. Alig fejezzük be az egyiket, máris kezdjük a következőt. Nagyon kimerítő és izzasztó. Éppen a táncunk végén jártunk már, mikor Nara megjelent az ajtóban. Nem akart megzavarni minket, így megvárta, míg befejezzük.
-Negyed óra szünet, aztán folytatjuk!-mondtam a többieknek és lekapcsoltam a zenét.
Mindenki fáradtan roskadt le a földre és vizespalack után nyúlt.
-Sziasztok! Ne haragudjatok, nem akarlak titeket zavarni, de az este folyamán támadt pár ötletem a ruháitokat illetően. Ha van időtök bejöhetnétek a szalonba és megbeszélhetnénk, hogy mit szóltok hozzá.-jött beljebb Nara.
-Hm máris van ötleted? Kíváncsi vagyok.-mondta Joon.
-Még ma délután elmegyünk, ha végeztünk itt.-feleltem.
-Köszönöm.
-És milyen a lakás? Minden rendben van? Nincs szükséged valamire?-érdeklődtem.
-Tökéletes, jól érzem magam benne. Köszönöm kérdésed, minden rendben van.
-Az ütemtervünkön is sikerült kiigazodnod?
-Igen. Láttam, hogy egy hét múlva elkezditek forgatni az MV-t. Addig el kéne mennünk egyszer vásárolni közösen, hogy jobban megismerhesselek titeket és a stílusotokat. Tudom, hogy kevés időtök van, de nekem nagy segítség lenne.
-Persze, érthető. Ha hazamentünk, megnézem, hogy mikor érünk rá és délután, mikor megyünk hozzád, ezt is megbeszéljük.
-Jó. Akkor megyek is, nem zavarlak titeket.
Miután Nara kiment a teremből, Mir így szólt hozzám:
-Hyung, mi volt ez a feltűnő érdeklődés Nara iránt?
-Jaj ne kezd te is! Csak megkérdeztem, nem kell egyből rosszra gondolni.
-Aha, persze…-motyogta az orra alatt Joon.
-Gyerünk vissza gyakorolni!-mondtam, hogy eltereljem a szót Naráról.
Még órákat próbáltunk, hogy tökéletesítsünk minden mozdulatot. Mikor végeztünk, hazamentünk, gyorsan lezuhanyoztunk, majd ebédeltünk. Ebéd után pihentünk egy kicsit, majd elmentünk a szalonba.
-Sziasztok!-köszöntött minket Nara, mikor beléptünk.
-Szia!-köszötnünk vissza.
-Na lássuk azokat a terveket, már nagyon kíváncsi vagyok.-mondta Joon.
-Üljetek le nyugodtan, mindjárt hozom a rajzaimat.-felelte és hátrament.
Mi helyet foglaltunk a fotelekben. Közben JiNa, a sminkesünk lépett be a helyiségbe.
-Hello! Hát ti?-kérdezte.
-Szia! Jöttünk megnézni a ruhaterveket az új MV-hez.-válaszoltam.
-Oh. Azt nekem is látnom kell. Jó lenne tudni, hogy én is milyen sminkben gondolkodjak.
-Na itt is vannak.-mondta Nara, kezében rengeteg papírral.
Mikor odaért az asztalhoz, lefektette őket és jól szétteregette, hogy mindegyikünké jól látható legyen. Mi közel hajoltunk, hogy szemügyre vehessük őket.
-Mikor csináltad mindezt?-kérdezte Thunder kikerekedett szemekkel.
-Az éjjel szállt meg az ihlet.-felelte Nara.
-Nekem tetszenek.-mondta G.O.
-Mivel hallottam, hogy a szám témája a barátok közti háború, fekete színben és bőrben gondolkoztam. Ezek még csak vázlatok. Nyugodtan mondjátok, hogy mi nem tetszik és akkor változtatok.
-Egész jó. Tetszenek. És kiegészítőkön gondolkoztál már?-érdeklődött Joon.
-Hát öv kellene, meg a kesztyű se lenne rossz szerintem.-magyarázta Nara.
-Én is kesztyűre gondoltam.-mosolygott Joon.
-Seungho te mit gondolsz?-fordult felém.
-Őszintén bevallva én nem nagyon értek hozzá, de nekem tetszik. És le vagyok nyűgözve, hogy ennyi ötlettel álltál elő.
-Örülök, hogy ezt hallom.-válaszolta elpirulva.
-Majd ha megvan a végleges döntés, akkor kérlek mutasd meg nekem, hogy én is időben kész legyek.-szólalt meg JiNa.
-Rendben.
-A vásárlás mikor lesz?-kérdezte Mir izgatottan?
-Oh majdnem elfelejtettem. Seungho megnézted, hogy mikor értek rá?
-Igen. Holnap délután szabadok vagyunk.
-Remek, az nekem is jó. Akkor nézhetünk anyagot is ezekhez a terveimhez, meg kiegészítőket is.
-Jó ötlet.
-Én is mehetek veletek? Kellene pár kozmetikum is. Főleg neked Seungho Oppa. Megint hatalmas karikák vannak a szemed alatt.-mondta JiNa és végigsimított arcomon.
-Szegény Hyung fáradt. Rengeteg dolgot kell elintéznie.-jegyezte meg Mir.
-Már megszoktam, nem kell aggódni.-mondtam egyszerűen.
Szemeim összetalálkoztak Naráéval. Mintha aggódást láttam volna arcán. Mikor észrevette, hogy én is őt nézem, zavarában köhintett egyet és elkezdte összeszedni a lapokat. Én is odahajoltam és segítettem neki. Kezünk véletlenül összeért. Zavartan néztünk egymásra, majd elhúzta kezét. Óvatosan átnyújtottam neki a papírokat, majd így szóltam:
-Kimegyek, hozok innivalót.
Mikor kimentem az ajtón, nekidőltem és legyeztem magamat.
-Hihetetlen meleg van odabent.-gondoltam, majd elindultam az automata felé.
Mindenkinek vettem italt, majd visszamentem. Szétosztottam a palackokat. Narának és JiNának is vettem.
-Jajj Oppa igazán nem kellett volna! De köszönöm.-ölelt át JiNa.
-Nem kell köszönnöd. Na mi megyünk is, nem zavarunk titeket.
-Sosem zavartok, de ezt úgyis tudod.-mondta JiNa.
-És már végeztünk is mára.-szólt oda Nara.
-Akkor hazavigyünk?-kérdeztem.
-Hát ha ilyen kedvesen felajánlottad, akkor elfogadom, köszönöm.-felelte.
Pár perc múlva már az autóban ültünk és hazafelé tartottunk.
-Köszönöm, hogy haza hoztatok.-mondta Nara, mikor odaértünk ajtaja elé.
-Igazán nincsmit. Akkor majd holnap találkozunk.
-Rendben. Sziasztok!
-Szia!-integettünk többiekkel.
-Mi? Miért?
-Nem tűröm tovább, hogy így viselkedsz velünk!
-Nem csináltam semmit!
-Pont ez az! Hány randit szerveztünk neked apáddal és te egyikre sem voltál hajlandó elmenni!
-Majd azzal randizom, akit szeretek!
-Ők mind csinos, és okos lányok, akik jó családi körből származnak. Neked ilyen feleségre van szükséged.
-Inkább azt kellene mondanod, hogy gazdagok. Lehet, hogy ti a pénzre utaztok, de engem nem érdekel, ha szegény leszek. Az a fontos, hogy teljes szívből szeressek.
-Mondd, van egyáltalán olyan lány a Földön, aki megfelelne neked?
-Igen képzeld, van!
-Ki az?
-Nara.
-Hogy mi? Az a senki? Ugye ezt nem gondolod komolyan?
-A lehető legkomolyabban gondolom! Ő az egyetlen, aki törődik velem és úgy fogad el, ahogy vagyok! És ne merd senkinek nevezni!
-Te meg vagy őrülve! Többet hallani se akarom annak a személynek a nevét!
-Miért nem tudod elfogadni őt? Miért nem törődsz azzal, hogy nekem mi a jó? Miért csak a pénz és a hírnév a fontos?
Hatalmas pofon csapódott arcomra.
-Többet egy szót se! Most pedig pakolj!
Össze-vissza forgolódtam, majd hirtelen felültem ágyamon. Egész testem remegett és izzadt. –Csak álmodtam.-állapítottam meg és letöröltem homlokomat.
Ránéztem az éjjeliszekrényemen lévő órára. Fél óra múlva fel kellene kelni, nincs értelme visszafeküdni, így kiszálltam. Rögtön a fürdő felé vettem az irányt és lezuhanyoztam. Miután végeztem, a konyhába mentem és készítettem magamnak reggelit. Leültem az asztalhoz és szép lassan kortyolgattam a forró kávét.
~Miért álmodtam ezt megint? Négy éve, hogy utoljára ezt álmodtam. Szörnyű, visszatérő álom volt ez. Sosem fogom elfelejteni azt a napot, mikor búcsúzás nélkül el kellett hagynom életem első és igazi szerelmét. A szüleimen kívül senki sem tud a dologról, még a bandatagok sem. Egyszerűen nem tudok beszélni róla. Sokszor szívatnak is, hogy nekem sose tetszik egy lány se. Nagyot néznének, ha megtudnák, hogy igen is van egy lány, akit szeretek, de nem lehet az enyém.
-Jézusom! A szívbajt hozod rám! Mit csinálsz te itt ilyen korán?-szólt rám az éppen konyhába torpanó G.O.
-Felkeltem.-feleltem röviden.
-Ez nem vall rád. Valami baj van?
-Nincsen semmi. Csinálj reggelit a többieknek, én addig felkeltem őket.-mondtam.
Bementem a többiek hálószobájába és felkeltettem őket.
-Gyerünk srácok, igyekezzetek, nem kéne elkésni.
-Csak 5 percet adj még!-nyafogta Mir.
-Aki nem kel fel, az nem kap reggelit!-mondtam.
Erre a mondatomra végre mindenki felpattant és készülődni kezdett. Mivel táncpróbára megyünk, kényelmes melegítőnadrágot és egy pólót kaptam magamra. Gyorsan elfogyasztottuk reggelinket, majd a stúdió felé vettük az irányt. Az új számunk, a This is war táncát kell gyakorolnunk. Hamarosan lesz az MV felvétele, utána pedig a comeback. Jónak kell lennünk, így rengeteget próbálunk. Alig fejezzük be az egyiket, máris kezdjük a következőt. Nagyon kimerítő és izzasztó. Éppen a táncunk végén jártunk már, mikor Nara megjelent az ajtóban. Nem akart megzavarni minket, így megvárta, míg befejezzük.
-Negyed óra szünet, aztán folytatjuk!-mondtam a többieknek és lekapcsoltam a zenét.
Mindenki fáradtan roskadt le a földre és vizespalack után nyúlt.
-Sziasztok! Ne haragudjatok, nem akarlak titeket zavarni, de az este folyamán támadt pár ötletem a ruháitokat illetően. Ha van időtök bejöhetnétek a szalonba és megbeszélhetnénk, hogy mit szóltok hozzá.-jött beljebb Nara.
-Hm máris van ötleted? Kíváncsi vagyok.-mondta Joon.
-Még ma délután elmegyünk, ha végeztünk itt.-feleltem.
-Köszönöm.
-És milyen a lakás? Minden rendben van? Nincs szükséged valamire?-érdeklődtem.
-Tökéletes, jól érzem magam benne. Köszönöm kérdésed, minden rendben van.
-Az ütemtervünkön is sikerült kiigazodnod?
-Igen. Láttam, hogy egy hét múlva elkezditek forgatni az MV-t. Addig el kéne mennünk egyszer vásárolni közösen, hogy jobban megismerhesselek titeket és a stílusotokat. Tudom, hogy kevés időtök van, de nekem nagy segítség lenne.
-Persze, érthető. Ha hazamentünk, megnézem, hogy mikor érünk rá és délután, mikor megyünk hozzád, ezt is megbeszéljük.
-Jó. Akkor megyek is, nem zavarlak titeket.
Miután Nara kiment a teremből, Mir így szólt hozzám:
-Hyung, mi volt ez a feltűnő érdeklődés Nara iránt?
-Jaj ne kezd te is! Csak megkérdeztem, nem kell egyből rosszra gondolni.
-Aha, persze…-motyogta az orra alatt Joon.
-Gyerünk vissza gyakorolni!-mondtam, hogy eltereljem a szót Naráról.
Még órákat próbáltunk, hogy tökéletesítsünk minden mozdulatot. Mikor végeztünk, hazamentünk, gyorsan lezuhanyoztunk, majd ebédeltünk. Ebéd után pihentünk egy kicsit, majd elmentünk a szalonba.
-Sziasztok!-köszöntött minket Nara, mikor beléptünk.
-Szia!-köszötnünk vissza.
-Na lássuk azokat a terveket, már nagyon kíváncsi vagyok.-mondta Joon.
-Üljetek le nyugodtan, mindjárt hozom a rajzaimat.-felelte és hátrament.
Mi helyet foglaltunk a fotelekben. Közben JiNa, a sminkesünk lépett be a helyiségbe.
-Hello! Hát ti?-kérdezte.
-Szia! Jöttünk megnézni a ruhaterveket az új MV-hez.-válaszoltam.
-Oh. Azt nekem is látnom kell. Jó lenne tudni, hogy én is milyen sminkben gondolkodjak.
-Na itt is vannak.-mondta Nara, kezében rengeteg papírral.
Mikor odaért az asztalhoz, lefektette őket és jól szétteregette, hogy mindegyikünké jól látható legyen. Mi közel hajoltunk, hogy szemügyre vehessük őket.
-Mikor csináltad mindezt?-kérdezte Thunder kikerekedett szemekkel.
-Az éjjel szállt meg az ihlet.-felelte Nara.
-Nekem tetszenek.-mondta G.O.
-Mivel hallottam, hogy a szám témája a barátok közti háború, fekete színben és bőrben gondolkoztam. Ezek még csak vázlatok. Nyugodtan mondjátok, hogy mi nem tetszik és akkor változtatok.
-Egész jó. Tetszenek. És kiegészítőkön gondolkoztál már?-érdeklődött Joon.
-Hát öv kellene, meg a kesztyű se lenne rossz szerintem.-magyarázta Nara.
-Én is kesztyűre gondoltam.-mosolygott Joon.
-Seungho te mit gondolsz?-fordult felém.
-Őszintén bevallva én nem nagyon értek hozzá, de nekem tetszik. És le vagyok nyűgözve, hogy ennyi ötlettel álltál elő.
-Örülök, hogy ezt hallom.-válaszolta elpirulva.
-Majd ha megvan a végleges döntés, akkor kérlek mutasd meg nekem, hogy én is időben kész legyek.-szólalt meg JiNa.
-Rendben.
-A vásárlás mikor lesz?-kérdezte Mir izgatottan?
-Oh majdnem elfelejtettem. Seungho megnézted, hogy mikor értek rá?
-Igen. Holnap délután szabadok vagyunk.
-Remek, az nekem is jó. Akkor nézhetünk anyagot is ezekhez a terveimhez, meg kiegészítőket is.
-Jó ötlet.
-Én is mehetek veletek? Kellene pár kozmetikum is. Főleg neked Seungho Oppa. Megint hatalmas karikák vannak a szemed alatt.-mondta JiNa és végigsimított arcomon.
-Szegény Hyung fáradt. Rengeteg dolgot kell elintéznie.-jegyezte meg Mir.
-Már megszoktam, nem kell aggódni.-mondtam egyszerűen.
Szemeim összetalálkoztak Naráéval. Mintha aggódást láttam volna arcán. Mikor észrevette, hogy én is őt nézem, zavarában köhintett egyet és elkezdte összeszedni a lapokat. Én is odahajoltam és segítettem neki. Kezünk véletlenül összeért. Zavartan néztünk egymásra, majd elhúzta kezét. Óvatosan átnyújtottam neki a papírokat, majd így szóltam:
-Kimegyek, hozok innivalót.
Mikor kimentem az ajtón, nekidőltem és legyeztem magamat.
-Hihetetlen meleg van odabent.-gondoltam, majd elindultam az automata felé.
Mindenkinek vettem italt, majd visszamentem. Szétosztottam a palackokat. Narának és JiNának is vettem.
-Jajj Oppa igazán nem kellett volna! De köszönöm.-ölelt át JiNa.
-Nem kell köszönnöd. Na mi megyünk is, nem zavarunk titeket.
-Sosem zavartok, de ezt úgyis tudod.-mondta JiNa.
-És már végeztünk is mára.-szólt oda Nara.
-Akkor hazavigyünk?-kérdeztem.
-Hát ha ilyen kedvesen felajánlottad, akkor elfogadom, köszönöm.-felelte.
Pár perc múlva már az autóban ültünk és hazafelé tartottunk.
-Köszönöm, hogy haza hoztatok.-mondta Nara, mikor odaértünk ajtaja elé.
-Igazán nincsmit. Akkor majd holnap találkozunk.
-Rendben. Sziasztok!
-Szia!-integettünk többiekkel.
Nara
szemszöge:
-Negyed óra szünet, aztán folytatjuk!-mondta a többieknek.
Mindenki fáradtan roskadt le a földre és vizespalack után nyúlt.
-Sziasztok! Ne haragudjatok, nem akarlak titeket zavarni, de az este folyamán támadt pár ötletem a ruháitokat illetően. Ha van időtök bejöhetnétek a szalonba és megbeszélhetnénk, hogy mit szóltok hozzá.-jött beljebb Nara.
-Hm máris van ötleted? Kíváncsi vagyok.-mondta Joon.
-Még ma délután elmegyünk, ha végeztünk itt.-felelte Seungho.
-Köszönöm.
-És milyen a lakás? Minden rendben van? Nincs szükséged valamire?-érdeklődött kedvesen.
-Tökéletes, jól érzem magam benne. Köszönöm kérdésed, minden rendben van.-válaszoltam.
-Az ütemtervünkön is sikerült kiigazodnod?
-Igen. Láttam, hogy egy hét múlva elkezditek forgatni az MV-t. Addig el kéne mennünk egyszer vásárolni közösen, hogy jobban megismerhesselek titeket és a stílusotokat. Tudom, hogy kevés időtök van, de nekem nagy segítség lenne.-magyaráztam félénken.
-Persze, érthető. Ha hazamentünk, megnézem, hogy mikor érünk rá és délután, mikor megyünk hozzád, ezt is megbeszéljük.-mondta mosolyogva.
-Jó. Akkor megyek is, nem zavarlak titeket.-mondtam és kimentem a teremből.
Ezután visszamentem az irodámba és elővettem pár híres, divattal foglalkozó magazint. Alaposan végignéztem minden egyes képet. Nem akartam, hogy terveim ugyanolyanok legyenek, mint bármelyik kép. Valami újat és egyedit akartam alkotni. Később az interneten is körbenéztem, hogy hol találok jó minőségű, de mégsem túl drága anyagot áruló boltokat a közelben, melyekbe majd a későbbiek folyamán elmegyek. Fel is írtam párat, rendbe tettem az asztalomon uralkodó kuplerájt, majd átmentem a szalonba és vártam a fiúkat. Nem is kellett sokat várnom várjuk.
-Sziasztok!-köszöntöttem őket, mikor beléptek.
-Szia!-köszöntöttek vissza.
-Na lássuk azokat a terveket, már nagyon kíváncsi vagyok.-mondta Joon.
-Üljetek le nyugodtan, mindjárt hozom a rajzaimat.-feleltem és hátramentem értük.
Miközben hátramentem, hallottam, hogy valaki belépett a helyiségbe. Biztosan JiNa az, a sminkes lány.
-Na itt is vannak.-mondtam, mikor újra visszaértem kezemben a papírokkal.
Odamentem az asztalhoz, lefektettem, majd jól szétteregettem őket, hogy mindegyiküké jól látható legyen. A tagok rögtön közelebb hajoltak.
-Mikor csináltad mindezt?-kérdezte Thunder kikerekedett szemekkel.
-Az éjjel szállt meg az ihlet.-feleltem.
-Nekem tetszenek.-mondta G.O.
-Mivel hallottam, hogy a szám témája a barátok közti háború, fekete színben és bőrben gondolkoztam. Ezek még csak vázlatok. Nyugodtan mondjátok, hogy mi nem tetszik és akkor változtatok.-magyaráztam.
-Egész jó. Tetszenek. És kiegészítőkön gondolkoztál már?-érdeklődött Joon.
-Hát öv kellene, meg a kesztyű se lenne rossz szerintem.-néztem félénken Joonra.
-Én is kesztyűre gondoltam.-mosolygott Joon.
-Seungho te mit gondolsz?-kérdeztem tőle, mégis csak ő a vezető.
-Őszintén bevallva én nem nagyon értek hozzá, de nekem tetszik. És le vagyok nyűgözve, hogy ennyi ötlettel álltál elő.
-Örülök, hogy ezt hallom.-válaszoltam elpirulva.
-Majd ha megvan a végleges döntés, akkor kérlek mutasd meg nekem, hogy én is időben kész legyek.-szólalt meg JiNa.
-Rendben.
-A vásárlás mikor lesz?-kérdezte Mir izgatottan?
-Oh majdnem elfelejtettem. Seungho megnézted, hogy mikor értek rá?-érdeklődtem.
-Igen. Holnap délután szabadok vagyunk.
-Remek, az nekem is jó. Akkor nézhetünk anyagot is ezekhez a terveimhez, meg kiegészítőket is.-jegyeztem meg örömmel.
-Jó ötlet.
-Én is mehetek veletek? Kellene pár kozmetikum is. Főleg neked Seungho Oppa. Megint hatalmas karikák vannak a szemed alatt.-mondta JiNa és végigsimított Seungho arcán.
Nem tudtam, hogy JiNa ilyen közel áll a fiúkhoz. Őszintén szólva kicsit irigyeltem. Örülnék neki, ha én is ennyire ismerném őket.
-Szegény Hyung fáradt. Rengeteg dolgot kell elintéznie.-jegyezte meg Mir.
-Már megszoktam, nem kell aggódni.-mondta Seungho egyszerűen.
Ránéztem Seunghora és tényleg látni lehetett a fáradtságot az arcán. Nem tudom, miért, de nagyon aggódtam érte. Hirtelen ő is rám nézett és szemeink talákoztak. Nem aakrtam, hogy meglássa, mennyire bámulom, ezért gyorsan elfordultam. Zavaromban elkezdtem összeszedni a terveket. Seungho nekiállt segíteni és kezeink véletlenül összeütköztek. Még jobban zavarba jöttem. Félénken néztem fel rá. Mintha ő is elpirult volna egy kicsit. Remegő kezekkel nyújtotta át nekem a papírokat, melyeket ő szedett össze, majd így szólt:
-Kimegyek, hozok innivalót.
Kiment az ajtón, de pár perc múlva vissza is jött kezében rengeteg itallal.
-Jajj Oppa igazán nem kellett volna! De köszönöm.-ölelte át JiNa.
-Nem kell köszönnöd. Na mi megyünk is, nem zavarunk titeket.
-Sosem zavartok, de ezt úgyis tudod.-mondta JiNa.
-És már végeztünk is mára.-szóltam közbe idegesen.
-Akkor hazavigyünk?-kérdeztem.
-Hát ha ilyen kedvesen felajánlottad, akkor elfogadom, köszönöm.-feleltem, majd ránéztem JiNára.
Féltékenység és méreg tükröződött szemeiben. Nem értettem, miért, de éreztem, hogy nem leszünk valami jóban.
-Köszönöm, hogy haza hoztatok.-mondtam, mikor haza értünk.
-Igazán nincsmit. Akkor majd holnap találkozunk.
-Rendben. Sziasztok!
-Szia!-integettek nekem.
Bementem a lakásba és ledobtam táskámat. Mivel ma még nem volt időm semmi meleget enni, nekiálltam főzni. Hamar be is faltam, amit alkottam. Ezután el akartam mosogatni az edényeket. Megnyitottam a csapot, de nem jött belőle víz. Nem tudtam, mi történt, hiszen reggel még működött. Lehet, hogy valamit szerelnek és elzárták a csapot. Bementem a szobáma, átöltöztem, majd a nappaliba mentem, leültem a kanapéra és bekapcsoltam a tv-t. Gondoltam pihenek egy kicsit, majd később mosogatok. Mivel semmi érdekes nem volt a tévében és fáradt is voltam, egy kicsit elbóbiskoltam. Mikor felébredtem fél 9-et mutatott az óra. Nyújtózkodtam egyet, majd kicsoszogtam a konyhába, hogy végre elmosogassak. Azonban még mindig nem volt víz. Furcsálltam a dolgot, így előkotortam mobilomat és felhívtam Seunghot.
-Hallo?-szólt bele.
-Szia! Nara vagyok. Bocsánat, hogy ilyenkor zavarlak. Csak azt akartam megkérdezni, hogy nálatok van víz? Mert el akartam mosogatni, de nem jön víz a csapból.
-Nem zavarsz. Amúgy nálunk van.
-Akkor nem értem, mi van.
-Biztos eldugult.
-Lehetséges. Akkor majd holnap hívok szerelőt.
-Ha gondolod, lemehetek, megnézni. Hátha meg tudom javítani. Itthon is én szoktam csinálni az ilyesmiket.
-Jajj nem kell! Biztosan fáradt lehetsz, inkább pihenj.-mondtam.
-Ne aggódj miattam. Mindjárt megyek.
-Na jó. Köszönöm.-mondtam, majd letettem a telefont.
Egy kicsivel később csöngettek. Odasiettem és kinyitottam az ajtót.
-Na hadd lássam azt a csapot.-lépett be Seungho.
-Menj csak nyugodtan a konyhába.
Mikor beértünk a helyiségbe, Seungho már a csapnál állt és megpróbálta megnyitni. Nem jött víz. Lehajolt és alulról nézte. Valamit eltekert, majd újból felállt és megnyitotta a csapot. Víz még most sem jött, de valami furcsa hang hallatszott.
-Igazam volt, el van dugulva. Ki kell tisztítani.-állapította meg.
-Remek.-mondtam.
-Ne aggódj, pár perc és jobb lesz, mint újkorában.-kacsintott rám.
Elővett zsebéből egy csavarkulcsot és letekert vele egy kis darabot. Abban a pillanatban elkezdett fröcskölni a víz. Seungho arca és pólója pillanatok alatt elázott. Én meghökkenve álltam csak a háttérben. Seungho a másik kezébe kapott egy rongyot és betömte a cső helyét.
-Jól vagy?-kérdeztem aggódva.
-Persze, ez csak víz.-felete nevetve.
Kiöntötte a csőben lévő dugaszt a szemétbe, majd visszatekerte a csődarabot a helyére. Ezután tesztelte a csapot, mely most már tökéletesen működött.
-Készen is van.-fordult felém.
-Köszönöm szépen. Hozok neked egy törölközőt, meg egy másik pólót. Ezt vedd le.-mondtam.
-N-nem kell, amint felérek, átcserélem.
-Szó sem lehet róla! Nem akarom, hogy megfázz! És csinálok egy bögre forró teát is hálaképpen.
-Ahogy a kisasszony parancsolja.-mondta viccelődve.
Gyorsan bementem a fürdőbe egy törölközőért, majd a szobába egy pólóért. Mivel sztájliszt vagyok, rengeteg felesleges pólóm van itthon…igen, még férfi is.
-T-tessék.-dadogtam, mert mikor visszaértem, már nem volt rajta felső és szembe találtam magamat csupasz felsőtestével.
Bőre ragyogóan szép és fehér volt. Nyaka eres, hasa nem volt a legkockásabb, volt egy pici felesleg rajta, de személy szerint nekem ez tetszett. És különben is hatalmas karizmai voltak, melyek elvonták a figyelmemet pocijáról. Végignéztem, míg megtörli magát a törölközővel, majd belebújik a pólóba.
-Minden rendben?-kérdezte, mikor még mindig csak ott álltam és hülyén bámultam.
-P-persze. Milyen teát csináljak? Zöldet vagy gyümölcsöset?-kérdeztem.
-Inkább gyümölcsöset.-felelte mosolyogva.
Miután elkészült a tea, leültünk a nappaliba a kanapéra és beszélgettünk. Megfigyeltem, hogy minden korty után körbenyalja húsos ajkait. Abban a pillanatban beugrott egy kép gyermekkoromból.
-Mi az?-nézett rám furcsán Seungho.
-S-semmi, csak elgondolkoztam.-vágtam rá gyorsan.
-Min?-érdeklődött.
-Gyerekkoromban volt egy barátom, aki ugyanígy lenyalta száját, mint te.-meséltem.
-Hol laktál?-tette fel a kérdést, amitől féltem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése