MBLAQ 7.rész

Nara szemszöge:

Kisebb nehézségekkel ugyan, de úgy éreztem, hogy sikeresen ment az első komolyabb feladatom. Miután végeztünk, közösen mentünk el vacsorázni. Elmondhatatlanul fáradt voltam, ám nem akartam elrontani a fiúk kedvét, így elfogadtam a meghívást. Ami Seunghot illeti, próbáltam távolságot tartani tőle és szemébe sem tudtam belenézni. A fülkében történtek óta még jobban zavarba jövök, ha a közelemben van. Nem szeretném, ha bárki is rájönne, hogy érzek iránta. Az éterem felé vezető utat Joon és Mir társaságában tettem meg. Ha akartam sem tudtam voltam Seunghoval beszélni, hiszen JiNa el sem szakadt tőle. Mikor megérkeztünk, helyet foglaltunk. Először úgy nézett ki, hogy Seungho mellém kerül, de JiNa hirtelen feltűnt a semmiből és kettőnk közé férkőzött. Másik oldalamon Joon telepedett le. Miután mindenki eldöntötte, hogy mit fogyaszt, rendeltünk. Amíg az ételek elkészültek, addig vártunk. Először néma csöndben ültem és füleltem, hogy miről beszélgetnek a többiek.
-Valami baj van? Olyan csöndes vagy.-szólt hozzám Joon.
-Nem, nincsen, csak fáradt vagyok.-feleltem.
-Gyere, mutatok valamit, nehogy elaludj itt nekem.-mondta, majd elővette zsebéből telefonját és fülhallgatóját, aminek egyik felét átnyújtotta.
Habozva, de elvettem tőle és fülembe helyeztem. Nem sokkal ezután megszólalt egy kellemes zene. Nem az a nagyon lassú és szomorú dal volt, de nem is az a nagyon vidám. Valahol a kettő közti átmenet. Pontosan a hangulatomhoz illő.
-Na hogy tetszik?-érdeklődött Joon.
-Kellemes.-válaszoltam egy mosollyal.
~Nem tudom, hogy csinálja Joon, de mindig a közelben van, ha segítségre van szükségem.
Nem is vettem észre, hogy őt bámulom, csak akkor, amikor JiNa hangját hallottam fülemnél.
-Látom jól kijöttök Joonnal.
-Igen, rendes ember.-válaszoltam.
-Csak nem tetszik?-kérdezte egy furcsa kifejezéssel arcán.
-N-neem! Csak barátok vagyunk.-vágtam rá rögtön.
-Minden kapcsolat így kezdődik, akárcsak a miénk Seunghoval.-mondta önelégülten.
Sikeresen a szívembe hatolt ezzel a mondatával. Az eddig sem túl jó kedvem, most még rosszabb lett.
-Mindjárt jövök.-szóltam oda Joonnak és meg sem várva reakcióját elsiettem a mosdóba.
Odaléptem a csaphoz, majd megengedtem, hogy arcomra locsoljak egy kis hideg vizet. Le kellett nyugodnom, különben nem tudtam volna visszamenni. Újra és újra JiNa szavai csengtek fejemben.
~Vajon járnak?-tettem fel magamnak a kérdést.
Miután már elég rég óta eljöttem, ideje volt visszamennem. Nagy meglepetésemre JiNa és Joon sem voltak az asztalnál. Alig, hogy leültem, Seungho odacsúszott mellém.
-Mindnen rendben van? Csak mert láttalak elsietni.-jegyezte meg.
-Igen. Többiek?-váltottam témát.
-Elmentek alkoholért.-jött a rövid válasz.
~Ajajj! Rossz előérzetem van!-gondoltam magamban.
Pár perc múlva megérkeztek Joonék és az étel is. Miután elfogyasztottuk, mindenki bőszen nekiállt az alkohol ivásának. Én próbáltam mértéket tartani, de JiNa folyton sürgetett és rögtön újratöltötte poharamat, amikor üres lett. Mondjuk a többiek sem panaszkodhatnak. G.O nem ivott, mert neki kell hazavinnie a többieket. Mir egy idő után bealudt, Thunder jóval többet beszélt a szokásosnál, Joon akármennyit ivott, nem látszott rajta semmi, Seungho pedig…nem tudom… Elég viccesen festett ő is. Egy idő után én is megéreztem az ital hatását. Szédülni kezdtem és nem voltam benne biztos, hogy egyenesen tudnék menni, ha fel kéne kelnem. Mikor kezdett eldurvulni a helyzet, G.O hazamenetelt fújt. Először fizetett, majd hátára vette Mirt, Thundert pedig kézen fogta és kivezette őket a kocsiig. JiNa szorosan Seungho karjain csüngött, mint mindig. Engem Joon támogatott.
-Hát köszönöm szépen az estét és a meghívást. Akkor majd holnap találkozunk.-köszöntöttem, majd fordultam el, de megbillentem.
Azt hittem, hogy a földre esek, de Joon elkapott.
-Így nem mehetsz haza.-mondta.
-Ne aggódj, nincs semmi bajom.-tiltakoztam.
-Ki tudja, kik járkálnak ilyenkor az utcán. Szállj be, hazviszünk!
-Én mondom, hallgass rá!-okoskodott JiNa.
Félénken rápillantottam Seunghora, aki szintén bólogatott. Neki nem mondhattam nemet, így beleegyeztem és beszálltam az autóba. Először JiNát vittük haza, csak utána vettük a mi házunk felé az irányt. Az út alatt Thunder is elaludt. Mivel G.O két embert nem tudott felcipelni, ezért Joon segített neki. Én egyedül indultam el az épület felé lépcsőn, de valaki hátulról megfogott. És ez a valaki Seungho volt. Mivel alig állt a lábán, bennem kapaszkodott meg. Nem éppen a legokosabb döntés volt, de hát egy részeg ember nem tud gondolkozni. Nem hagyhattam, hogy baja essen, így én is átkaroltam és együtt haladtunk tovább. A többiek gyors tempóban haladtak és lehagytak minket. A lépcsőt túl veszélyesnek találtam, szóval inkább vártunk a liftre. Csak percek múlva tudtunk beszállni. Meg akartam nyomni az ő emeletükre szóló gombot, de Seungho megelőzött és az én szintemet nyomta be.
-Ezt meg miért csináltad?-mérgelődtem.
-Hozzád akarok menni.-motyogta alig érthetően.
~Ezt meg mire véljem? Biztos csak azért mondta, mer ittas állapotban van.
-Jobb lesz, ha hazamész é kipihened magad.-mondtam végül.
-Kérlek, csak pár percre.-nézett rám. Beszélnünk kell.
-Majd ha jobban leszel, akor beszélünk, ígérem.-fejeztem volna be a párbeszédet, de ebben a pillanatban kinyílt a liftajtó, Seungho pedig kirántott.
-Rendben, legyen.-adtam meg magam, majd előkotortam lakáskulcsomat és bementünk.
Először elvittem Seunghot a kanapéig, majd kimentem a konyhába két pohár vízért. Visszamentem a nappaliba, de Seungonak hűlt helye volt. Megláttam, hogy nyitva van szobám ajtaja. Rögtön odasiettem és meg is láttam. Ott ült az ágyam szélén.
-Hoztam egy pohár vizet, idd meg!-nyújtottam oda neki.
-Emlékszel még a masszázsra?-kérdezte hirtelen.
-I-igen.-feleltem zavartan.
-Szeretnéd, ha megismételném?
-Na jó, hívom G.O-t, hogy vigyen fel, mondtam és telefonom után nyúltam, de Seungho megfogta kezemet.
-Arra semmi szükség.-mondta normális hangon.
Meglepődve néztem rá. Pillanat alatt eltűnt ittas hangja, valamint kinézete is normális volt.
~Ez hogy lehet?-tűnődtem.
-Színjáték.-felelte, mintha olvasott volna gondolataimban.
-Akkor egész eddig..?-kérdeztem ledöbbenve.
-Igen.
-De miért?-néztem rá értetlenül.
-Ezért.-válaszolta, majd közelebb húzott magához, másik kezét arcomra helyezte, majd megcsókolt.
Nem tudtam reagálni hirtelen mozdulatára, csak ledermedtem álltam, mint egy darab kő.

Seungo szemszöge:

A fülkés megmozdulásom óta, mintha Nara még jobban kerülne. Pont az ellenkezőjét értem el annak, amit szerettem volna. De legalább megtudtam, hogy érez irántam valami vonzalmat. JiNa ragaszkodott hozzá, hogy a fotózás végeztével menjünk el egy étterembe ünnepelni. Láttam Narán, hogy nem sok kedve van hozzá, de végül meggyőztük. Ha ő nem jött volna, nekem sem lett volna hozzá sok kedvem. Szerettem volna vele többet törődni, hogy ne érezze feleslegesnek, hogy eljött, de JiNa egyszerűen nem hagyott nekem teret. Nara Joon és Mir társaságában ballagott. Ahogy láttam, párszor megmosolyogtatták.
~Vajon akkor is hasonló reakciói lennének, ha velem lenne?-gondolkodtam.
Az étterembe érve le akartam ülni Nara mellé, ám ez sem jött össze. Végig JiNa hablatyolását kellett hallgatnom. Tisztelem benne, hogy ennyire ragaszkodik barátaihoz, de néha már fojtogató érzés tölt el, ha vele vagyok. Vezető létemre igyekeztem mindenkire odafigyelni. Amikor G.O-val váltottam pár szót, láttam, hogy JiNa Narához fordul. Sajnos nem hallottam, hogy mit mondott neki, de a lány arckifejezését, majd elvonulását látva furcsa érzésem támadt. Amíg Nara távol volt, JiNa és Joon elmentek alkoholos italért. Nem tartottam jó ötletnek, de nem akartam lerombolni a hangulatot. Pár perccel később Nara visszajött. Kapva az alkalmon, rögtön odamentem hozzá és megérdeklődtem, hogy minden rendben van-e. Egy gyors igennel elintézte a választ, majd másra terelte a szót. Pontosan úgy reagált, ahogy számítottam. Éreztem, hogy valami nem stimmel. Ekkor jutott eszembe egy remek ötlet. Szerencsémre jól bírtam az alkoholt, így hiába ittam sokat, nem ártott meg. A tagok ezt nem tudják, hiszen nem sokszor adódik alkalmunk kimozdulni. Vagy ha igen, akkor meg vezető révén én vigyázok a többiekre. Egymás után görgettem le a rövideket és ezzel együtt játszottam el részegségemet. Közbe-közbe Narára pillantottam, akin már jócskán látszott az ital hatása. A végére rajtam kívül csak G.O és Joon maradt józan. Mikor elege lett a kínos helyzetből, hazamentünk. Végre eljött az én időm. Amíg társaim egymást segítették, én addig rácsaptam Narára. Ide-oda dülöngélve környékeztem meg, valamint kapaszkodtam belé. Persze nem teljes testsúlyommal, inkább az volt az a célom, hogy én tartsam őt. A srácok előre siettek, mi szerencsésen lemaradtunk. A liftben egy újabb trükköt sütöttem el, így végül Nara lakásában kötöttünk ki. Izgultam. Féltem, hogy mégsem volt a legjobb ötlet, amit kitaláltam. De ha már egyszer belekezdtem, akkor véghezviszem. Megvártam, míg belép a szobába, majd belekezdtem a végső támadásba:
-Emlékszel még a masszázsra?-kérdeztem.
-I-igen.-felelte zavartan.
Arca teljesen elpirult, ami nagyon tetszett.
-Szeretnéd, ha megismételném?-cukkoltam tovább.
-Na jó, hívom G.O-t, hogy vigyen fel, mondta és telefonja után nyúlt.
Már olyan közel jártam, nem hagyhattam annyiba. Keze után nyúltam, megakadályozva ezzel célja elérésében.
-Arra semmi szükség.-mondtam normális hangon.
Meglepődve nézett rám. Tudtam, mire gondol, így meg sem vártam, míg felteszi a kérdést, hanem feleltem:
-Színjáték.
-Akkor egész eddig..?-kérdezte ledöbbenve.
-Igen.
-De miért?-nézett rám értetlenül.
Minden úgy alakult, ahogy elképzeltem. Itt az idő. Szívem hevesen dobogni kezdett, már csak a gondolattól is, hogy most lépni fogok. Féltem a következményektől, de muszáj volt megtennem. Nem bírtam tovább a tétlenséget.
-Ezért.-válaszoltam, majd közelebb húztam magamhoz, másik kezemet pedig arcára helyeztem. Pár pillanatig csak néztem gyönyörű arcát, majd egyre közelebb hajoltam hozzá. Végül megcsókoltam. Meglepetésemre nem tolt el magától, de nem is viszonozta a csókot. Félve húzódtam el tőle.
-E-ez m-mi volt?-kérdezte dadogva, majd kezét ajkaihoz emelte.
-Már a fülkében megtettem volna, de úgy éreztem még várnom kell.-feleltem.
-De miért?
-Hát nem egyértelmű számodra?
-És mi van JiNával?
-JiNával?
-Kérlek, ne csinálj úgy, mintha nem tudnád!-emelte fel hangját.
-Tényleg nem tudom, mire gondolsz.
~Miért csinálja ezt velem!? Miért élvezi minden férfi, ha belemélyesztheti karmát egy lány szívébe? Nem hiszem el, hogy nem tud JiNa érzéseiről… Bár arckifejezését tekintve lehet, hogy igazat mond… Az is lehet, hogy mindezt az alkohol miatt csinálta… Az is lehet, hogy pont ezt a részt játszotta meg… Áhh, megőrülök! Mindegy, a legjobb lesz, ha most elküldöm, lenyugszom és mindent átgondolok majd tiszta fejjel.
-Most nagyon szépen kérlek, menj el! Egyedül szeretnék lenni.-mondta.
Meg akartam tudni, hogy mi nyomasztja, de nem mondta el. Erőltetni meg nem akartam, csak még jobban rontottam volna helyzetemen. Lehajtott fejjel és fájó szívvel ugyan, de szófogadóan elhagytam lakását. Fogalmam sincs, hogyan lesz tovább. Megbántottam valamivel és addig nem lesz köztünk a régi a levegő, amíg azt nem tisztázzuk. De mit és hol rontottam el…?