SHINee 4.rész-Girls girls girls

Teltek-múltak a napok a Young Shin középiskolában. Jonghyunban kétes érzések tömkelege lapult. A lányoknak köszönhetően ChoHee egyre jobban beilleszkedett az iskolában. A fiú ennek nagyon örült, de volt valami, ami miatt aggódott. És ez a valami, pontosabban valaki, nem más, mint Key. Nem tudni miért, de a fiú csak ritkán jelent meg az iskolában és akkor is furán viselkedett. Jonghyun tudja, hogy Key egyedül él, szóval a tanulás mellett dolgoznia is kell, sőt még a háztartást is magának kell vezetnie. Iszonyú nehéz lehet neki.
-Valami baj van?-szólt hozzá Taemin.
-Nem, nincs...-próbálta tagadni Jonghyun.
-Hyuung! Látom, hogy valami nyomja a szíved. Mondd el!-nézett rá kiskutya szemekkel Minnie.
-Nem is tudom, hogy mondjam...tudod aggódom Keyért.-bökte ki végül.
-Miért? Történt valami?
-Nem. Vagyis..áhh..a lényeg az, hogy nehéz helyzetben van és segíteni szeretnék neki, de nem tudom, hogy mondjam el neki.
-Akkor ezért viselkedik olyan furcsán..-állapította meg Taemin.
-Furcsán? Mit értesz ezalatt?-nézett rá kérdőn Jonghyun.
-Egyik beszélgetésünkkor kiderült, hogy arrafele lakik, mint én. Megkérdeztem, hogy megyünk-e együtt haza, de kitért a válasz elől.
-Tudod, Key elég zárkózott személyiség. Ebben nagyon hasonlít ChoHeera. Nemrég ismert csak meg minket, kell még neki egy kis idő, mire teljesen megbízik bennünk.
-Hát lehet. Mindenesetre téged kedvel a legjobban, próbálj meg vele beszélni erről.
-Igyekszem.
-Miről sugdolóztok ennyire?-jött oda hozzájuk Haneul.
-Keyről beszéltünk, hogy mennyit hiányzik.-avatta be Taemin a lányt.
-Mi is pont erről beszéltünk Seominnel. Tegnap a folyosón álltunk és a divatról diskuráltunk, mikor Key odajött hozzánk. Eléggé meglepett minket, mikor kiderült, hogy mennyire ért a csajos témákhoz. De ez még semmi ahhoz képest, mikor ránézett órájára és bocsánatot kérve elrohant.-mesélte Haneul.
-Ez érdekes.-mondta Taemin.
-Biztos valami dolga volt, nem kell egyből gyanakodni.-lépett Key védelmére Jonghyun.
-Az iskolát biztosan nem hagyta el, hiszen délután részt vett a táncszakkörön.-mondta Taemin.
-Akkor órára sietett.-okoskodott Jonghyun.
-Nekem valami akkor is furcsa. Tudod a nők megérzik az ilyet.-jelentette ki Haneul.
-Kitalálom, Keyről van szó.-hallatszott Minho mély hangja.
-Igen. És ez mind miattad van. A folytonos gyanakodásod miatt sikeresn bogarat ültettél a többiek fülébe. Ha valami problémátok van vele, akkor mondjátok a szemébe, ne a háta mögött pletykáljatok!-állt fel dühösen Jonghyun.
-Hol van ChoHee?-nézett körbe Haneul.
-Nem tudom, az előbb még itt volt..-nézett értelmetlenül Taemin.
-A francba!-rúgott bele az egyik székbe Jonghyun.
-Ajajj, miről maradtam le?-érdeklődött a közben megérkező Onew.
-Hyung elég rossz kedvében van.-mondta halkan Taemin.
-Csak nem ChoHee miatt?-kérdezte Onew.
-Talált.-vágta rá Minho.
-Az előbb összefutottam vele, órára sietett.
-Ha ebédszünetben látjátok, tartóztassátok fel, hogy tudjak vele beszélni.-kérte meg Jonghyun barátait, akik egy fejbólintással feleltek.
Ekkor megszólalt a csengő, így mindenki helyet foglalt. Jonghyun Key padjára nézett, mely üresen állt. Szomorúan hajtotta le fejét az asztalra.
-Sziasztok!-köszönt egy ismerős, lihegő hang.
Jonghyun rögtön felkapta fejét, majd meglátta a mellette elhelyezkedő Keyt.
-Azt hittem, elkések.-mondta még mindig levegőért kapkodva a fiú.
-Óra után ráérsz?-szólt hozzá Jonghyun.
-Miért?-nézett rá egy széles mosollyal Key.
-Beszélni szeretnék veled.-felelte Jonghyun.
-Hűha, komolyan hangzik.-jegyezte meg Key.
Jonghyun nem mondott semmit, csak mélyen Key szemébe nézett, amitől a fiú zavarba jött és piros színben pompázott. Szerencsére a tanár belépett, így olyan volt, mintha Key azért fordította volna el fejét. Jonghyun azonban látta Key reakcióját. Nem értette, hogy fiú létére miért viselkedik ennyire kislányosan. De amit még ennél jobban sem értett, az az, hogy valahogy tetszett neki a fiú viselkedése. Key pontosan úgy reagál minden szavára, ahogy azt Jonghyun elképzeli. Mintha olvasna a fejében és tudná, hogy mikor mit szeretne. Félelmetes, de ugyanakkor lenyűgöző érzés volt ez Jonghyun számára. Az óra alatt Key pár sunyi pillantást vetett Jonghyun felé, de a fiú nem viszonozta.
~Valami baj lehet? Csináltam valamit?-gondolkozott Key.
-Kibum! Kibum?-harsogott a tanár hangja.
-I-igen?
-Azt kértem, hogy kezdje el olvasni a szöveget!
-M-máris.-mondta Key szégyenkezve, de fogalma sem volt, hogy hol tartanak.
Jonghyun látva a helyzetet, szó nélkül elkezdte olvasni helyette. A tanár meglepetten nézett, de nem szólt semmit. Key az óra végéig lehajtott fejjel ült padjában. Miután vége lett az órának, Jonghyun és Key az udvar felé vették az irányt. Amíg mentek, egyikük sem szólt egy szót sem. Amikor megérkeztek egy padhoz, leültek és végül Key törte meg a csendet:
-Köszönöm.
-Szívesen. Remélem tudod, hogy ez így nem mehet tovább.-felelte komoly hangon Jonghyun.
-Mi?-nézett rá értetlenül Key.
-Mindent tudok.
-Mi-mindent? É-én..
-Nem kell szabadkoznod, tudom, hogy nehéz helyzetben vagy. Valószínűleg én sem bírnám egyedül elintézni ezt a sok mindent. Ha segítségre van szükséged, csak szólj, én szívesen segítek neked, amiben csak tudok.
-Rendes tőled, de muszáj egyedül végigcsinálnom.
-Az kizárt! Látom rajtad, hogy szenvedsz és nem bírod! Már most késel az órákról, van amelyikre be sem jössz, ez így nem jó. Holnapra írj nekem egy napirendet!
-Napirendet?
-Igen, jól hallottad. Így legalább tudni fogom, hogy mit kell csinálnod egy nap. Majd szépen elosztjuk a feladatokat és segítek neked.
-T-tessék? De..
-Nem vitatkozom! A barátom vagy és ha egy barát bajban van, akkor segítek neki! A szüleim kiskorom óta erre nevelnek, szóval nem úszol meg!-mondta Jonghyun egy óriási mosollyal.
-R-rendben.-egyezett bele Key tehetetlenül.
-Na gyere, menjünk vissza, mindjárt becsöngetnek.-mondta Jonghyun.
Ebédszünetben Jonghyun az ebédlő felé vette útját. A többiek, Keyt és ChoHeet kivéve már ott ültek szokásos helyükön.
-Hol hagytad Keyt?-érdeklődött Minho.
-El kellett mennie. ChoHee?
-Nem láttuk még, de ne aggódj, jönni fog.-nyugatatta Seomin.
-Már itt is van!-biccentett Onew az ajtó felé.
Jonghyun intett a lánynak, hogy menjen oda hozzájuk. ChoHee egy percet sem habozova odament hozzájuk.
-Sziasztok!
-Szia! Milyen volt az óra?
-Nem rossz. És neketek?
-Tűrhető.
-Jonghyun megmentette Keyt a tanártól.-mesélte Taemin.
-Megmentette?-érdeklődött a lány.
-A tanár felszólította Keyt, de ő nem igazán tudta, hogy hol tartunk, Hyung pedig megcsinálta helyette a feladatot. A tanár meg sem tudott szólalni. Látnod kellett volna!-lelkendezett a maknae.
-Nagyon rendes gesztus volt tőled.-fordult Jonghyun felé a lány.
-Ugyan, a barátokért mindent!-felelte a fiú.
ChoHee elpirult a fiú utolsó mondatán. Jonghyun megdermedt egy pillanatra. Mintha ugyanezt ezt a mozdulatot már látta volna ma..
~Key! Na Ne! Ez neme lehet! Miért van ilyen sok hasonlóság kettejük között?
-Jongie! Hahó! Itt a föld!-rázta meg Minho a vállát.
-T-tessék?
-ChoHee hozzád beszélt.-mondta Minho.
-Ne haragudj, nem hallottam. Megismételnéd?-nézett Jonghyun a lányra.
-Hallottam, hogy a bácsikám beszélt édesanyáddal telefonon. A hétvégére valami közös programot terveznek.
-Igen? Én még nem hallottam róla...-felelte Jonghyun.
-Ne haragudj, azt hittem már tudod.-szabadkozott a lány.
-Semmi baj.-mosolyodott el Jonghyun.
-Na ideje indulni.-állt fel Onew.
Jonghyun és ChoHee ketten mentek órára, a többieknek másik tantárgyuk van. Jonghyun a szokásoshoz képest kicsit halkabb volt, nem beszélt annyit, amennyit szokott.
-Valami baj van?-érdeklődött a lány.
-Nem fontos.
-Kérlek, mondd el!
-Ne haragudj, hogy folyton róla beszélek, de aggódom Keyért.
-Semmi gond, a barátod, szóval megértelek.
-Nekünk sem könnyű az életünk, de neki aztán tényleg nem. Kérlek ne mondd el senkinek, amit most mesélek. Nem is tudom, hogy szabad lenne-e elmondanom...de Key egyedül él, a szülei meghaltak egy autóbalesetben. Szegénynek egyedül kell eltartania magát. A suli mellett dolgozik és még ott a háztartás is. Remélem elfogadja a segítségemet, amit felajánlottam neki. Nem akartam tolakodó lenni, de nem bírtam nézni, ahogy szenved..
-Furcsa, hogy személyesen nem is ismerem a fiút, de annyit mesélsz róla, hogy látom magam előtt. Örülhet, hogy ilyen barátra tett szert, mint te. Lehet, hogy beletelik egy kis időbe, míg válaszol neked, de biztos vagyok benne, hogy a végén el fogja fogadni a segítségedet.
-Csak veled kell beszélnem és máris jobb kedvem van. Köszönöm.
Az órák hamar elteltek, eljött a szakkör ideje. A társaság saját osztálytermük előtt gyűlt egybe, onnan együtt mentek az udvarra a külön termek felé.
-Akkor én itt lefordulok. Majd holnap találkozunk. Sziasztok!-köszönt el Taemin.
-Rendben, jó táncikálást!-mondta Minho.
-Key megy?-érdeklődött Jonghyun.
-Elvileg igen.-válaszolta Taemin.
-Megmondanád neki, hogy várjon meg itt, miután végeztetek?
-Persze.
-Köszi, akkor szia!-mondta Jonghyun, majd Minhoval együtt elmentek.
Taemin belépett az öltözőbe, ahol már jó páran ott voltak. Egy kis idő után megtalálta Keyt is.
-Szia!
-Szia! Gyakoroltad a mozdulatokat?
-Igen, már egész jól mennek.
-Nah, örömmel hallom. Ma megint újat fogunk tanulni.
-Már várom.
-Mielőtt elfelejtem, Jonghyun azt szeretné, hogy várd meg, miután végeztünk.
-Miért?
-Azt nem mondta. Gondolom beszélni akar veled.
-Értem. Köszönöm, hogy szóltál.
Ezután kezdetét vette az órákon át tartó, izzasztó edzés. Mikor vége lett, a diákok fáradtan vánszorogtak vissza az öltözőbe és léptek be a frissítő zuhany alá. Key mindig megvárt mindenkit és utolsóként hagyta el az öltözőt. Ez ma sem volt másként.
-Na én megyek, mert Seomin már vár rám! Akkor majd holnap találkozunk!
-Rendben, menj csak, ne váratasd meg szegényt! Szia!
-Szia!-viharzott el Taemin.
Key levetette magáról a nedves ruhákat, majd belépett a zuhany alá. Percekig csak folyatta magára a vizet, hogy megtisztuljon, majd gyorsan megmosdott. Ezután kiszállt és megtörülközött. Táskájáért nyúlt, amiből elővette tiszta ruháit. Éppen öltözködött, mikor az öltöző ajtaja kinyílt.
-Oh itt vagy még, Key? Nem láttad véletlenül a lakáskulcs...?-hallatszott Taemin hangja, de nem tudta befejezni mondandóját.
Kikerekedett szemekkel és tátott szájjal állt meg Key-el szemben, mikor meglátta, hogy a fiún női ruhadarabok vannak.
-Key...!? ChoHee...!?