Key egész éjjel a Jonghyunnal töltött perceken és furcsa érzésén gondolkozott. Hiába próbálta letagadni, mégiscsak kénytelen volt bevallani magának, hogy érzelmeket táplál barátja iránt. Örülnie kellene, hiszen végre megtalálta az igaz szerelmet, amit mindig is keresett...de egy fiú iránt...ez nem volt helyes! Cselekednie kellett, hogy elfelejtse Jonghyunt. Amíg nem talál ki valami okosabbat, addig kerülni fogja a fiút. Iskolába sem akart menni, ám bácsikája keresztbe tett terveinek. Igaz, ChoHeeként, de megjelent a suliban. Direkt megvárta, míg becsöngetnek, csak ezután ment be a terembe. Egy gyors mosolyt vetett Jonghyun felé, majd leült helyére és többet fel sem nézett. Óra után ki akart menekülni az épületből, m Seomin és Haneul útját állták.
-Valami baj van?-kérdezte Seomin.
-Nem, nincs. Miért?
-Olyan furcsán viselkedsz.-jegyezte meg Haneul.
-Furcsán?-csinálta az értetlent ChoHee.
-Ma még nem is mentél oda Jonghyunhoz.-magyarázta Seomin.
-Miért kéne odamennem hozzá? Keyyel jobban szeret lógni, mint velem.-mondta gondolkodás nélkül.
-Úristen! Te féltékeny vagy egy fiúra?-kiáltott fel Haneul.
-Hogy mi? Dehogy!-tiltakozott ChoHee.
-Elhívott már randizni?-kérdezte Seomin.
-Még nem. És szerintem nem is fog. Úgy néz ki nem keltettem fel az érdeklődését.
-Jajj ne beszélj butaságokat! Lerí róla, hogy kedvel téged! Lehet, hogy Jonghyun menőnek látszik, de ha szerelemről van szó, akkor kész szerencsétlenség.-mesélte Seomin.
-Így igaz! Neked kellene elhívnod!-jött elő az ötlettel Haneul.
-Arról szó sem lehet! Ha akar valamit, akkor neki kell lépnie!
-Arra ítéletnapig is várhatsz...
-Csajok, támadt egy ötletem! Minnie!-kiáltott oda Seomin barátjának.
-Igen, Kicsim?-jött oda rögtön a vörös hajú fiú.
-Egy szívességet szeretnék kérni tőled.-kezdte Seomin.
-Neked bármit. Mi lenne az?
-Össze kéne hozni egy randit ChoHeenak és Jonghyunnak.
-Randit!?-nézett kikerekedett szemekkel a maknae.
-Igen, egy randit... Úgy reagáltál, mintha két azonosneműről lenne szó.-viccelődött Seomin.
Taemin lopva Keyre nézett, akinek arca paradicsomvörös színben pompázott.
~A lányok nem is tudják, mennyire rátapintottak az igazságra.-gondlta magában a maknae.
-Lányok! Szerintem se jó ötlet. Nem szabadna becsapnunk.-szólt közbe ChoHee.
-Ne aggódj, nem fogjuk megbántani.-mondta Seomin.
-Szeretnél vele randizni, nem?-kérdezte Seomin.
Key szörnyen kínos helyzetben érezte magát. Mindent megtett volna érte, hogy kettesben lehessen Jonghyunnal, de nem tehette. Mindketten fiúk voltak és semmi esélye sem volt arra, hogy Jonghyun viszont szeresse őt. Távol kell tartania magát a fiútól, mielőtt még jobban beleszeretne. Ám a szerencse ismét elpártolt mellőle.
-Nem kell ilyen szégyenlősnek lenned! Mit gondolsz, mi hogy jöttünk össze Taeminnel és Minhoval? Ha nem lépünk, akkor még a mai napig csak messziről nézzük egymást.-magyarázta Seomin.
-Legalább egyszer próbáld meg, abból nem lesz baj!-győzködte Haneul is.
Key nem tudott ellenállni a lányoknak, így hát beleegyezett a tervbe. Délután randizni fog Jonghyunnal. Minho elhívja barátját a kedvenc hamburgeres helyükhöz azzal az indokkal, hogy már régen lógtak együtt. Ám az utolsó pillanatban "lemondja" a találkát, ChoHee pedig "véletlenül" arra jár. Így is történt minden. ChoHee 4 óra előtt pár perccel ott állt a hamburgeres előtt. Hezitált. Nem tudta, hogy bemenjen-e vagy ne. Elment volna, de mikor megfordult, Jonghyunnal találta szemben magát.
-Szia! Hát te?-kérdezte tőle a fiú.
-Szia! Éppen hazafelé tartottam, mikor megéheztem és megláttam ezt a hamburgerest.-füllentette.
-A többiek bent várnak, ha gondolod tarts velünk.-ajánlotta Jonghyun.
-De csak, ha tényleg nem zavarok.-felelte ChoHee.
-Akkor el van döntve.-mondta a fiú, majd megfogta a lány csuklóját és maga után vonszolta.
Miután beléptek, Jonghyun körbenézett. Barátait kereste, de nem látta őket sehol.
-Még nincsenek itt? Na mindegy. Gyere, üljünk le!-szólt ChoHeehoz.
Abban a pillanatban, mikor leültek, megcsörrent Jonghyun telefonja.
-Minho az. Nem haragszol, ha felveszem?
-Nem, nyugodtan.
Rövid beszélgetés után Jonghyun letette a telefont.
-Úgy néz ki, ketten maradunk. Többiek még sem érnek rá.-magyarázta.
-Nem muszáj ám velem maradnod. Ha van más dolgod, nyugodtan elmehetsz. Nem szeretnélek fenntartani.
-Egy ilyen csinos lányt nem lehet itt hagyni egyedül.-kacsintott rá a fiú.
ChoHee arca rögtön elpirult Jonghyun bókja miatt.
-Mit kérsz?
-Azt, amit te.
-Két csibeburgert kérnénk szépen!-kiáltotta oda a pincérnek.
Rendelésük viszonylag hamar megérkezett, amit jóízűen el is fogyasztottak, közben pedig vidáman cseverésztek. Key eszméletlenül boldogan érezte magát. Élvezte, ahogy Jonghyun ránéz vagy mosolyog. Úgy nézett ki, hogy Jonghyun is jól érzi magát. Illetve egy darabig... Mikor egy percig csendben lettek, arcára kiültek az aggodalom jelei.
-Valami baj van?-kérdezte félénken ChoHee.
-Nem tudom...remélem, hogy nincs.-felelte a fiú komolyan.
-Elmondhatod, ha gondolod...
-Rettenetesen érzem magam, hogy mindig neked beszélek erről, de Key ma megint nem volt suliban és még csak nem is adott magáról életjelet.
-Nem kelle gyből rosszra gondolni. Lehet, hogy csak elfoglalt vagy nincs telefon közelben. Ne gyötörd magad addig, amíg nem tudsz semmit.-vigasztalta ChoHee.
-Igazad van. Még bármikor írhat. Köszönöm!-nézett mélyen a szemébe.
-Ugyan, szívesen segítek, ha tudok.
-Nem akarlak kellemetlen helyzetbe hozni, de nagyon hálás vagyok neked. Akármikor valami nyomja a szívem, te előbukkansz és megnyugtatsz. Nem tudom, hogy ez a véletlen-e, de örülök neki, hogy megismerhettelek.-mondta Jonghyun egy mosollyal.
Keyben az ütőér is majdnem megállt, mikor az a személy, akit annyira kedvel ilyet mond neki. Legszívesebben ott helyben letámadta volna, de az nem illett ChoHee személyiségéhez. Ehelyett illedelmesen kikéreszkedett a mosdóba, ahol lehűthette magát. Nem maradt sokáig, nem akarta megijeszteni a fiút. Ezután elindultak hazafelé. Jonghyun egészen a házáig kísérte ChoHeet.
-Köszönöm, hogy elkísértél. Meg a délutánt is, jól éreztem magam.
-Ez csak természetes. Akkor majd holnap találkozunk.
-Rendben, szia!-búcsúzott el, majd elindult a ház felé.
-Várj!-kiáltott utána Jonghyun.
ChoHee megfordult.
-Lehetne, hogy megismételjük ezt valamikor?-kérdezte a fiú reménykedő szemekkel.
Egy kis habozás után így felelt:
-Hát persze.
Kettős érzelmek vihara szaladt át a fiú testén. Részben örült, hiszen a randi sikeres volt és a fiú újra találkozni szeretett volna vele. Ám mégsem volt minden tökéletes... Jonghyun a ChoHeebeli énjét kedvelte meg, nem pedig az igazi Keyt...
Nem sokkal később Jonghyun is hazaért. Anyja már otthon volt.
-Milyen napod volt?-érdeklődött.
-Egész jó.
-Minhoékkal találkoztál?
-Úgy volt, de végül ChoHeeval kötöttem ki.-felelte a fiú.
-ChoHeeval? És milyen volt?
-Jó. ChoHee igazán kedves és csinos lány. Miután hazakísértem, megkérdeztem, hogy lenne-e kedve újra találkozni.
-És mit mondott?
-Beleegyezett.
-Na, ez remek. Büszke vagyok rád.-mondta Mrs. Kim mosolyogva.
-Miért? Máskor is randiztam már lányokkal és nagyon jól tudod, hogy sültek el...mindegyik a pénzünket akarta...
-Tudom, Drágám, de ChoHeet biztosan nem azok az érdekek vezérlik, hiszen az Ő családja is gazdag. Meg látszik rajta, hogy jól nevelt. Úgy érzem, ő lesz az igazi számodra.
-Azért ne éld bele magadat ennyire. Most pedig felmegyek a szobámba, ha nem haragszol.-mondta a fiú.
Anyja furcsán viselkedett. Sosem szokta kapcsolatairól kérdezni, most mégis megtette. Vajon miért? Magától nem jutna eszébe. Valami van a háttérben...de mi? Hiába törte a fejét Jonghyun, semmi épeszű magyarázatot nem talált. Azt sejtette, hogy köze van a múltkori "rég nem látott barátokkal" való találkozással, ám ennél többre nem jutott. Egyik probléma követte a másikat. Key még mindig nem jelentkezett. Jonghyun írt egy üzenetet, mivel nem bírta tovább. Már majdnem éjfél volt, de még mindig nem jött válasz. Jonghyun az ágyában feküdt, érezte, hogy hamarosan el fog aludni.
Eközben Keyt is rendesen kifaggatták otthon. Kivételesen nem is szidták meg, hiszen sikerült elérnie egy újabb találkozást a fiúval. Key szörnyen érezte magát, hogy ilyeneket kell csinálnia Jonghyun háta mögött. Ha ez kiderül, soha többet az életben nem fog hozzá szólni. Végülis megérdemli, ő is ezt tenné, ha őt csapnák be. Csakhogy a dolgok még ennél is bonyolultabbak, hiszen Key tényleg beleszeretett a fiúba, nem csak tetteti érzelmeit. Szorult helyzetben volt, amivel nem tud egyedül megbírkózni. Talán elmesélhetné bánatát Taeminnek... Ám előtte jól kisírta magát. Estére sikerült annyira összeszednie magát, hogy felhívja Taemint. Szerencséjére a fiú rögtön felvette a telefont.
-Hallo?
-Szia, én vagyok az, Key. Segítened kell!
-Történt valami a randin?
-Nem, ott minden jól sikerült. Újabb randi is lesz...
-Akkor nem értem, mi a probléma.
-Be kell vallanom még valamit.
-Hallgatlak.
-Azt hiszem belezúgtam Jonghyunba.
-T-tessék?
-Jól hallottad. És nem ChoHeeként, hanem Keyként. Mit csináljak?-sírta el a magát a fiú.
-Először is nyugodj le, a sírás nem old meg semmit.
-Igazad van, de a könnyek akaratlanul is folynak. Fogalmam sincs, mit tehetnék...Jonghyun kezd szerelmes lenni ChoHeeba, aki még csak nem is létezik, eközben meg Keyért is aggódik, aki nem jár iskolába. És mintha mindez még nem lenne elég, a bácsikám és nénikém is folyton üldöznek az akaratukkal, ami nem más, mint hozzá akarnak adni valakihez. Az a valaki pedig nem más, mint Jonghyun! Komolyan mondom, öngyilkos leszek!-akadt ki Key.
-Úristen, nehogy valami butaságot csinálj! Az összes problémát biztos nem tudjuk megoldani egyszerre, de egyenként igen. Kezdhetnénk azzal, hogy beteg vagy és ezért nem jársz suliba. Így legalább csak ChoHee szerepére kell koncentrálnod.-ajánlotta Taemin.
-Rendben. Ne haragudj, hogy kiborultam...
-Semmi gond, megértelek. A te helyzetedben valószínűleg én is ezt csinálnám. Holnap mindenképpen beszélünk a suliban. Addig is próbálj meg lenyugodni.
-Igyekszem és köszönöm!
-Szívesen! Szia!
-Szia!
Miután Key letette a telefont, eldobta a készüléket ágya végébe. Fejét párnájába nyomta. Egyszerűen nem akart élni ebben a kegyetlen világban. Újjá akart születni csak simán Keyként, akinek lehetnek barátai, valamint hazugságok nélküli élete. Miközben ezeken gondolkozott, sms-e érkezett. Azt hitte Taemin felejtett el valamit, de tévedett. A feladó Jonghyun volt. Melegség töltötte be Key szívét, miután elolvasta a szöveget, hiszen barátja aggódott érte. Nem szabadott volna visszaírnia neki, ám nem tudott gonosz lenni Jonghyunnal. Igaz röviden, de megírta, hogy beteg és egy darabig biztosan nem megy iskolába. Nem is gondolta, hogy ezzel az üzenetével micsoda dolgokat indított útjának...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése