Társkereső 7.rész

-Az a Nyuszilány...tudod, hogy ki ő valójában?-kérdezte Soohyun egyre nagyobb türelmetlenséggel.
~Lehetséges, hogy Soohyun tud mindent? Tudja, hogy a Nyuszilány Dongho? Tudja, hogy szeretem őt? Nem, az nem lehet! Most mit mondjak? Hazudjak? Vagy valljak be mindent?-esett pánikba Hoon.
-Persze, hogy tudom. Egy lány, aki keresi párját és benne boldogságát. Miért, te ismered?-szólalt meg végül Hoon.
-Igen, ismerem, és te is nagyon jól ismered.-felelte a leader.
-Még jó, hogy ismerem, hiszen beszélek vele.-bohóckodott tovább Hoon.
-Ne tedd itt az ártatlant, nagyon jól tudom, hogy tudsz mindent!-emelte fel hangját Soohyun.
A többiek mind odanéztek.
-Valami baj van?-kérdezte Eli.
-Nem nincsen semmi. Kérlek álljatok be és próbáljatok, nekünk még meg kell valamit beszélnünk.-válaszolt a vezető, majd megragadta Hoon kezét és kivonszolta a teremből.
-Hűha, elég mérges Soohyun, szegény Hoon nagyot fog kapni.-állapította meg Kiseop.
-De miért?-kérdezte ártatlanul Kevin.
-Jajj, nem igaz, hogy nem láttad, milyen ügyetlen volt ma?-fakadt ki az Ulzzang.
-Neked is vannak rossz napjaid, neki talán nem lehetnek?-okoskodott Kevin.
-Ez az ő dolguk, ne üssük bele az orrunkat, inkább próbáljunk, mert semmi sem lesz belőlünk.-szólalt meg AJ.
Eközben Dongho a fürdőszobában a sarokban ült és sírt. Nem tudta elhinni a történteket. Azt hitte, hogy barátja ugyanúgy érez, mint ő. De nem. Hoon elutasította. Olyan érzése volt, mintha egy nagy lyukat vájtak volna a szívébe. Szörnyen butának érezte magát.
~Hogy gondolhattam, hogy ő is szerelmes belém? Hiszen mindketten fiúk vagyunk. És ő biztosan a lányokat szereti, hiszen arra az oldalra is regisztrált. Most vajon mit csinál? Teljesen tönkretettem a barátságunkat? Az is lehet, hogy megutált és soha többet látni sem akar? Hogy fogok ezek után a szemébe nézni? A többiek biztosan észreveszik, hogy történt köztünk valami. És mindez az én hibám. Nem csak a saját életemet tettem tönkre, hanem az övét is...az övét,akit annyira szeretek.
Ezek után a gondolatok után, felállt, odament a csaphoz és megmosta arcát hideg vízzel. Lassan, remegő lábakkal elindult a terem felé, ám meghallotta társai kiabáló hangját.
-Mit akarsz?-kérdezte Hoon.
-Nagyon jól tudod, hogy mit akarok! Az igazat!-hallatszott a vezető éles hangja.
-Milyen igazat?-értetlenkedett Hoon.
-Jobb lesz, ha elkezdesz beszélni, vagy megbánod.-nyomta a falhoz Soohyun barátját.
-Rendben. Igen, tudok mindent.-kezdte el mondandóját Hoon.
-Gyerünk, folytasd.-sürgette a leader.
-Tudom, hogy a Nyuszilány valójában nem az, akinek kiadja magát.-vallotta be Hoon.
-És azt is tudod, hogy ki áll emögött az egész mögött?-kérdezte Soohyun kíváncsian.
-Igen.-felelte Hoon.
-Nevet kérek!-követelőzött a vezető.
Dongho nem hagyhatta, hogy minden kiderüljön, közbe kellett lépnie. Nyelt egy nagyot és kilépett a fal mögül.
-T-ti meg mit csináltok itt?-kérdezte ijedten, mikor meglátta, hogy legjobb barátja neki van nyomva a falnak.
Soohyun gyorsan elengedte Hoont, majd így szólt:
-Ne gondolj rosszra, csak hülyéskedünk, ugye?-nézett Hoonra.
-Hát persze.-felelte Hoon egy álmosollyal.
-Gondolom akkor nem bánod, ha ellopom Hoont, hogy segítsen átvenni nekem pár tánclépést.-mondta Dongho.
-Nem, vidd csak nyugodtan.-felelte Soohyun és odatolta Hoont Dongho felé.
Dongho odalépett hozzá, rácsimpaszkodott karjára, ahogy szokott és bevonszolta a terembe. A többi tag táncolt tovább, úgy tettek, mintha mi sem történt volna.
-N-nem haragszol?-kérdezte Hoon a kis maknaetól.
-Miért kellene?-kérdezett vissza ártatlanul Dongho.
-Tudod te azt...-mondta zavartan Hoon.
-Nem, nem emlékszem semmire.-felelte Dongho.
-Kérlek ne viselkedj így, megijesztesz!-fogta meg Hoon barátja vállait.
-Most koncentráljunk a táncra. Majd később beszélhetünk róla.-felelte végül a maknae.
-Rendben.-egyezett bele Hoon.
Órákon át próbáltak, így nem tudtak a mai napon történtekkel foglalkozni. Mindketten próbáltak úgy viselkedni, mintha minden rendben lenne köztük. Nem akarták, hogy a többiek aggódjanak miattuk. Próbák után az egész csapat az öltözőbe vonult, majd vissza a lakásba és megvacsoráztak. Hoon küldött egy sms-t Donghonak, hogy este várja a szobájában. Dongho tudta, hogy Hoon nem hagyja annyiban a dolgot, de azért reménykedett, hogy legalább ma elfelejti és nem kínozza. De ez természetesen nem jött össze. Nem tudta, hogy mit kellene mondania és hogy kellene viselkednie. Ezek után, hogy elárulta társának, mit érez, többet nem tehetett. Hoon nem viszonozta érzéseit, ő pedig csak leégette magát és lerombolta eddig fölépített kapcsolatukat. Az egyetlen dolog,amit tehetett, hogy beletörődik tehetetlenségébe és megpróbálja kitörölni Hoon iránt táplált érzéseit. Tudta, hogy ez hosszú és fájdalmas lesz, de ez lesz a lehető legjobb dolog. Számára nem, de Hoonnak igen. És ha törik, ha szakad, ő mindent megtesz, hogy barátja illetve szerelme kedvében járjon. Mikor úgy érezte, összeszedte magát, fájó szívvel ugyan, de elindult Hoon szobájába. Mikor odaért kopogott.
-Gyere be!-hallotta barátja ugyan szomorkás, de számára a világ legszebben csengő hangját.
Bement és rögtön meglátta az ágy szélén ülő Hoont.
-Ülj le kérlek!-szólalt meg.
Dongho szép lassan, remegő lábakkal közeledett barátja felé, majd leült mellé az ágyra. Egyikünk sem szólalt meg. Dongho félénken társára pillantott és meglátta, hogy ő idegesen tördeli ujjait. Legszívesebben szorosan átölelte volna és azt súgta volna fülébe, hogy nincsen semmi baj, egyáltalán nem haragszik rá. Pedig kellene, hiszen elutasította és ezzel megsértette érzéseit. De annyira szerette Hoont, hogy nem tudott rá haragudni. Ám mégsem mozdult meg. Nem mert. Nem akarta, hogy barátja megint elutasítsa. Még egyszer nem tudta volna elviselni a fájdalmat. Már éppen meg akart szólalni, de Hoon megelőzte:
-Kérlek őszintén válaszolj arra, amit most fogok kérdezni! Mond neked valamit az a név, hogy Nyuszifiú?
-I-igen. Én nem akartam...-felelte dadogva Dongho.
-Tudod, hogy ki ő?-vágott a szavába a következő kérdéssel Hoon.
-Nem az én ötletem volt. Hidd el, nem kedvtelésből regisztráltam egy ilyen helyre, hanem mert muszáj volt.-próbálta elmesélni a dolgokat a maknae, de társa nem hagyta.
-A kérdésemre válaszolj!-emelte fel hangját Hoon.
-Igen, tudom, hogy te vagy az.-felelte félénken Dongho.
-Mióta tudod?-érdeklődött tovább Hoon.
-Ott voltam, amikor először kellett volna találkoznunk, csak elbújtam. Eléggé kétségbeestem, mikor megláttalak. Először el sem akartam hinni, de aztán sms-edből kiderült, hogy te vagy az. Nem mertem odamenni hozzád, nem tudtam volna mit mondani, így helyette inkább elfutottam. Azért értem haza olyan későn.-mesélte a kis maknae könnyes szemekkel.
-Már akkor el kellett volna mondanod... És ezek után képes voltál megcsókolni?-borult ki teljesen Hoon.
-Figyelj, én nagyon sajnálom, ami történt. Jó ideje gyötrődtem magamban. Éjjeleken át gondolkoztam, hogy megtegyem-e vagy ne. Végül mindig az eszemre hallgattam és lebeszéltem magam. Sejtettem, hogy meg foglak ijeszteni, ha megteszem. Azt is tudtam, hogy barátságunk megváltozna és nem lenne a régi. De amikor ott álltál előttem, egyszerűen elvesztettem az ép eszemet...a testem magától működésbe lépett...-mondta hosszú monológját Dongho és már rendesen sírt.
Hoon nem szólt semmit.
-Tudom jól, hogy butaság volt, amit tettem. De kérlek ne taszíts el magadtól teljesen! Nem akarlak elveszíteni! Te vagy a legjobb barátom! Mi lesz velem, ha te nem leszel ott mellettem?-fakadt ki Dongho.
Hoon nem hallgathatott tovább, muszáj volt mondania valamit. Legszívesebben elmondta volna neki az igazságot, de mivel már egyszer elutasította, most sem tehetett mást. Nem szórakozhat szegénnyel, nem zavarhatja össze... Így tehát hazudott:
-Teljesen jól gondoltad, hogy mi lesz, ha megteszed...a barátságunknak ezennel vége...-felete Hoon.
Amilyen nehezére esett Hoonnak kimondani ezeket a szavakat, Donghonak olyan nehezére esett felfogni azokat. Egy éles fájdalom csapott mellkasába. Nem tudja elképzelni életét Hoon nélkül, nem vesztheti el! Mi lesz vele? Bele fog halni a fájdalomba? Szép lassan elveszik a semmibe? Vagy elmebajos lesz? Lehetetlenség volt megtalálni a helyes választ, de azt tudta,hogy soha többet nem lesz a régi Dongho... Lábait száz kilósnak érezte, alig tudott lépni. Ám levegőt vennie még nehezebb volt, úgy érezte, hogy nem kell egy perc sem és meg fog halni. Valaki hirtelen megragadta karját és így szólt:
-Te sírsz?
Soohyun volt az. A kis maknae megcsóválta fejét és reménykedett benne, hogy a vezető megelégszik válaszával és elengedi. Ám ez nem történt meg.
-Mi történt?-kérdezte Soohyun.
-Semmi.-felelte kurtán Dongho.
-A semmi miatt nem hinném, hogy sírnál. Meséld el szépen, hogy mi a baj.-nyaggatta tovább a leader.
Dongho nem szólalt meg.
-Csak nem a délutáni miatt sírsz?-kérdezte aggódva Soohyun.
A maknaenak nem esett le, hogy miről beszél társa.
-Figyelj, nagyon sajnálom, hogy látnod kellett, ahogy délután bántam Hoonnal. Nem akartam, de ideges lettem és rajta töltöttem ki. Tudom, hogy ő a legjobb barátod és nagyon félted, de ne aggódj. Megbeszélem vele a dolgokat higgadt ember módjára és ígérem soha többet nem lesz ilyen.-magyarázta Soohyun.
Dongho zavartan bólintott egyet, majd csak ennyit mondott:
-Rendben.
-Megígéred, hogy abbahagyod a sírást?-kérdezte a vezető.
-Meg.-jött a rövid válasz.
Soohyun megborzolta a kis maknae haját, hogy lenyugtassa, majd távozott. Dongho zavartan ment tovább szobája felé. Mikor beért, kulcsra zárta az ajtót, tehetetlenül összeesett és sírt. Folyton Hoon szavai visszhangoztak a fejében, nem tudott lenyugodni. Egész éjjel virrasztott. Hoon szintén nem aludt semmit. Ő is tehetetlenül és fájó szívvel feküdt ágyában. Szobáik sötétsége teljesen megegyezett a szívünkben tátongó fekete lyukkal.

Másnap reggel Dongho karikás és kisírt szemekkel jelent meg a konyhában. Nem volt étvágya, de nem akarta elszomorítani Kevint, így magába erőltette az ételt. Mellette Hoon helye természetesen üres volt, nem jött reggelizni. Próbált úgy tenni, mintha nem történt volna semmi, de ez persze lehetetlen volt. Mindenki látta rajta, hogy valami nincs rendben. Reggeli után Kevin rögtön odafutott Hoon szobájához és dörömbölni kezdett az ajtón:
-Mit csináltál szegény Donghoval?
Hoon úgy tett, mintha meg sem hallotta volna Kevin hangját, néma csenben pakolta holmijait egy bőröndbe. Egész éjszaka fent volt és gondolkozott, hogy mit tehetne. Arra a döntésre jutott, hogy kilép a bandából és hazautazik szülőhazájába. Így lesz a legjobb mindenkinek. Azt még nem tudta, hogy mit fog mondani a többieknek és a managernek. Majd spontán kitalál valami buta kifogást.
-Hoon, tudom, hogy odament vagy! Kérlek nyisd ki az ajtót!-dörömbölt tovább Kevin.
Hoon odament az ajtóhoz és kinyitotta. Kevin egy hatalmas puffanással a földön termett.
-Ez meg mire volt jó?-horkant fel Kevin.
-Te akartad, hogy kinyissam, hát kinyitottam.-felelte egyszerűen Hoon.
-Mi a fészkes fenét mondtál Donghonak, amiért ilyen depis?-érdeklődött Kevin, miközben felkászálódott a földről.
Hoon ismételten csöndben maradt és lecsukta bőröndjét.
-Mi-miért csomagolsz? Mész valahova?-kérdezte aggódva Kevin.
-Igen, elmegyek és soha többet nem jövök vissza.-válaszolta Hoon.
-De miért? Mi történt?-kíváncsiskodott tovább Kevin.
-Majd mindent meg fogtok tudni, először is a managerrel kell beszélnem.-mondta Hoon, majd elővette telefonját és tárcsázott egy számot.
-Hallo?-szólt bele a menedzser.
-Menedzsershi, Hoon vagyok. Szeretnék önnel négyszemközt beszélni egy fontos dologról. Ráérne most?-beszélt Hoon.
-Igen, gyere csak nyugodtan.
-Rendben, akkor fél óra és ott is vagyok.-közölte Hoon, majd letette a telefont.
Kevin tehetetlenül állt a szoba közepén. Sokkolta Hoon hirtelen bejelentése.
-Ha megbocsátasz, akkor én most megyek is.-szólt hozzá Hoon, majd kikerülte és elhagyta a szobát.
Kevin észbe kapott és egyenesen Soohyun szobájába rohant.
-Te jó ég, mi van már megint?-ugrott fel az ágyáról a vezető, mikor Kevin kopogás nélkül rászabta az ajtót.
-Hoon!-kiabálta Kevin.
-Tessék? Mi van Hoonnal?-kérdezte értetlenkedve a leader.
-Elmegy!-mondta remegő hangon Kevin.
-Hogy mi? Mit mondtál? Hova megy?-kérdezte Soohyun.
-Összepakolta minden cuccát, közölte velem, hogy elmegy és soha többet nem jön vissza...-dadogta Kevin.
-El-elmegy? De hát miért?-érdeklődött a vezető.
-Azt nem mondta.-felelte Kevin.
-Hol van most?-kiabált Soohyun.
-Elment a menedzserhez.-válaszolta Kevin szipogva.
Soohyun ész nélkül kirohant az előszobába és elkezdte felvenni cipőjét.
-Történt valami, vagy hova sietsz?-érdeklődött az éppen arra járó AJ.
-Ne haragudj, de most nem érek rá, nagy baj van!-förmedt rá a leader.
-Nagy baj? De hát mégis mi történt?-kérdezte aggódva AJ.
-Hoon kitalálta,hogy elhagyja a bandát.-felelte Soohyun kétségbeesetten, közben felvette kabátját is.
-Hogy mi? De de hát miért?-kíváncsiskodott tovább AJ.
-Nem tudom, én is ezt akarom megtudni. Kérlek vigyázz addig a többiekre és nyugtasd meg Kevint! Jobb, ha sietek!-mondta Soohyun,majd el is rohant.
AJ egy-két másodpercig mozdulatlanul állt az ajtóban, majd elindult Kevin keresésére. Meg is találta Soohyun szobájának közepén. Eli már ott volt mellette és kérdezgette, hogy miért sír. Kevin nem tudott válaszolni, csak Hoon nevét hajtogatta.
-Ő csinált veled valamit? Megverjem?-kérdezte tőle Eli.
-Nyugodj le Eli.-szólt oda AJ.
-Hogy nyugodhatnék meg,amikor Kevin itt sír és én nem tudom, hogy miért?-akadt ki a galamb.
-Azért sír, mert Hoon közölte, hogy kilép.-közölte vele AJ a hírt.
-Hogy mi?-nézett rá Eli nagy szemekkel.
-Részletek én sem tudok. Lényeg, hogy nekünk józannak kell maradnunk és megnyugtatni a többieket.-felelte AJ.
-É-értem.-válaszolta Eli, majd felemelte Kevint a földről.
-Vidd ki a nappaliba, ültesd le a kanapéra. Csinálok teát.-tanácsolta a macsek.
Eli hallgatott barátjára, kikísérte Kevint a nappaliba, leültette a kanapéra, hozott egy takarót és betakargatta. Leült mellé, átkarolta vállát, közelebb húzta magához és fejét saját vállára fektette, így próbálta megvigasztalni. AJ negyed óra múlva hozta is a teát.
-Kérlek hagyd abba a sírást és nyugodj meg.-mondta neki Eli, majd odanyújtotta neki a teát.
-De miért? Még csak most ment el Kibum és Alexander... Miért kell Hoonnak is?-szipogott tovább Kevin.
-Biztos vagyok benne, hogy Soohyun és a menedzser beszélnek vele, valamint maradásra bírják.-mondta AJ.
-Én is biztos vagyok benne. Most készülünk a legújabb albumunkkal, nem léphet ki csak úgy.-tette hozzá Eli.
-Lehetséges, hogy Dongho ezért nézett ki ilyen szörnyen?-jutott Kevin eszébe.
-Tényleg, ő hol van?-kérdezte a macska.
-Biztosan a szobájában.-felelte a galamb.
-Megyek, megnézem, mi van vele.-mondta AJ.
Mikor odaért a maknae szobájához, kopogott.
-Ki az?-hallatszott Dongho halk hangja.
-AJ vagyok. Bemehetek?-érdeklődött.
-Gyere.-jött a válasz.
AJ benyitott. Dongho az ágyában feküdt a paplan alatt. A macsek odasétált az ágyhoz és leült a szélére. Megpróbálta lehúzni a kis maknaeról a paplant, de az így szólt:
-Ne!
-Rendben, de akkor kérlek hallgass meg.-kérlelte AJ.
-Figyelek.-válaszolta Dongho.
-Tudom, hogy nagyon nehéz időn mész most keresztül, de nem csak te, hanem az egész banda. Mindenkinek rosszul esik Hoon hirtelen döntése. De Eli és én biztosak vagyunk benne, hogy a menedzser és Soohyun beszélnek vele, hogy gondolja meg magát és maradjon itt velünk. Különben is, amíg nincs kész az új album, addig nem mehet el.-magyarázta AJ.
-Hogy mi?Te meg miről beszélsz? Hoon el akar menni?-ugrott elő Dongho a paplan alól.
AJ egy pillanatra megijedt. A kis maknae szörnyen nézett ki. Szemei fel voltak dagadva valamint piros színben pompáztak, haja tiszta kóc, arca vékony és fal fehér.
-Jézusom, te szörnyen nézel ki!-csúszott ki száján.
-Az most a legkevésbé sem érdekel! Inkább ismételd el még egyszer, amit az előbb mondtál!-hadarta a maknae.
-Csak azt ne mondd, hogy nem tudtál róla! Akkor miért sírtál?-érdeklődött AJ.
-Kérlek menj ki, egyedül szeretnék lenni.-mondta Dongho.
AJ hallgatott rá és kiment a szobából. Alig ment pár lépést, amikor hangos csörömpölést, majd kiabálást hallott. Gyors léptekkel visszasietett és szó nélkül berontott a helyiségbe. A kis maknae a szoba közepén őrjöngött. Mindent felemelt, majd egy durva eldobott, ami a keze közé került, közben pedig ordibált. A nagy hangzavarra Eli, Kevin, sőt még az időközben hazaérkező Kiseop is odafutottak AJ-hez. Mindhárman mozdulatlanul álltak az ajtóban és nézték, ahogy Dongho tönkretesz mindent. Elég ijesztő látvány volt. Simán leállíthatták volna, de tudták, hogy barátjuk ezzel adja ki magából a felgyülemlett szomorúságot és haragot, így tehát csak vártak, míg nem ő sírva és kimerülve össze nem csuklott.

Big Bang 6.rész

VI. - A strand

Másnap reggel ismét korán keltem. Végre itt a nyár és aludhatnék, de egyszerűen nem tudok. Olyan izgatott vagyok, hiszen tudom, hogy minden nap vár rám valami újabb kaland szeretett bandámmal. Milyen rossz lesz majd, ha elmennek. Előre látom, hogy bőgni fogok... Nem is akarok belegondolni! Frissen kipattanok ágyamból, felveszem egy kényelmes pólót és nadrágot, kezembe veszem mp3 lejátszómat, majd lemegyek a konyhába. Belépve megpillantom a tegnapi nap után a mosogatóban maradt halom edényt. De még ettől sem megy el a kedvem. Bekapcsolom a kezemben lévő zenekütyüt, bedugaszolom füleimet és egy Big Bang számra dalolászva, táncikálva elkezdek mosogatni. Ha most valaki belépne a helyiségbe, az biztosan hülyének nézne. Egy jó háromnegyed óra múlva végeztem is. Visszamentem szobámba, kitártam szekrényem ajtaját és keresni kezdtem a fürdőruhámat. Őszintén szólva nem rajongok nagyon a strandért, de ha Taeyanggal tölthetem a napomat, akkor mindenben benne vagyok. Végre megleltem a bikinimet. Átmentem az emeleten található fürdőbe, felvettem a ruhadarabot, majd beálltam a tükör elé és szemlélgettem magamat. Nem voltam elégedett. Mondjuk sosem vagyok az magammal. De nincs más választásom, kénytelen leszek elviselni ezt egy délután erejéig. Még egyszer belenéztem a tükörbe és a szemem elé képzeltem a srácok arcát, hogy vajon ők mit szólnának a látványhoz. Legelőször Taeyang arca jelent meg. Szemei csillogtak az örömtől, valamint enyhén szája szélébe harapott. Tetszeik neki. Utána jött Seungri. Mint egy kisöcsi, bohókásan felmutatta hüvelykujját és rám kacsintott. Daesung komolyan nézett rám, szép lassan végigmért, majd kimért szavakkal megjegyezte, hogy csinos vagyok. TOP állához emelte kezeit, körbejárt, majd mikor megállt előttem, bólintott egyet. Utolsóként GD következett. Tőle előre félek. Látom, ahogy szemei majd kiesnek a helyéről és égő vágy rejtőzik bennük, nagyot nyel, majd nyelvével megnyalja szája szélét, s végül füttyent egyet. Örülnék neki, ha tényleg így reagálnának. Miután befejeztem álmodozásomat, visszatértem szobámba, elővettem strandtáskámat és belepakoltam a szükséges holmikat. Ezután újra szekrényem felé vettem az irányt és elővettem egy csomó egyberészes szoknyát, valamint rövidnadrágokat, topokat, miniszoknyákat. Az ágyam se perc alatt tele lett, de nekem fogalmam sem volt, hogy melyiket vegyem fel.
-Újabb randi?-jött be húgom a szobába.
-Nem randi, csak barátok vagyunk és kiugrunk a strandra.-feleltem, közben magam elé tartottam egy ruhát.
-Értem. És mi volt tegnap?-kérdezte kíváncsian.
-Semmi, mivel ismét kopogás nélkül nyitottál be.-válaszoltam egy másik ruhadarabbal a kezemben.
-Bocsánat. Ne azt. Inkább próbáld meg ezt ezzel.-nyújtott felém egy farmer rövidnadrágot és egy nyakbakötős topot.
-Hm, ez így tényleg jól néz ki együtt. Ezért megbocsátom neked a tegnapit.-mondtam.
-Ilyet csak akkor mondasz, ha szerelmes vagy.-mondta tesóm.
-Nem nem vagyok az.-próbáltam tiltakozni, miközben felöltöztem.
-Remekül nézel ki. Sok sikert!-szólalt meg húgom, majd kiment a szobából.
Gyorsan visszapakoltam ruháimat a szekrénybe, majd ellenőriztem, hogy mindent bepakoltam-e, mikor megszólalt a csengő. Ez biztosan Taeyang lesz. Lesiettem a lépcsőn és kinyitottam az ajtót. Igazam volt, Taeyang volt az. Farmernadrágot és egy fehér ujjatlan trikót viselt, fején ott ült ruházatának elhagyhatatlan kelléke, egy baseballsapka. Irtó szexin nézett ki. Megint. Lazán nekitámaszkodott az ajtófélfának, arcán hatalmas mosoly jelent meg.
-Szia! Készen vagy?-üdvözölt.
-Szia! Igen, mehetünk.-feleltem, közben szívem ezerrel vert.
-Nagyon csinos vagy.-bókolt nekem.
-Köszönöm.-pirultam el.
-A menedzserünk odaadta mára az autót, szóval nem kell se gyalogolnunk, se buszoznunk.-mesélte, közben elindultunk a házuk felé.
-Tud valamelyikőtök vezetni?-érdeklődtem.
-GD tud.-jött a válasz.
-Biztos be merjek ülni?-viccelődtem.
Taeyang is elnevette magát, majd így szólt:
-Majd én vigyázok rád.
-Rendben.-csak ennyit tudtam kinyökörögni.
Odaértünk az autóhoz, a többiek éppen pakoltak be a csomagtartóba. Mindenki lazán és nyáriasan volt felöltözve. A tévén keresztül még sosem lehetett így látni őket, főleg nem TOP-ot. Boldog voltam, hogy nekem ehhez is van szerencsém.
-Szia csajszi!-köszönt nekem Seungri. Hova szeretnél ülni?-kérdezte.
Kérdőn Taeyangra néztem, aki elvette tőlem táskámat és odasúgta, hogy hátra.
-Szia! Nekem mindegy, csak ne előre.-válaszoltam.
-Oda nem is ülhetnél, mert az az én helyem.-szólt oda TOP.
-Akkor mellém ülsz.-fogta meg a kezemet a maknae, majd betuszkolt az autóba és ő is behuppant mellém.
A másik oldalamra Taeyang ült, mellé pedig Daesung. Végül GD is előkerült, beült a kormány mögé és belenézett a visszapillantó tükörbe, hogy megigazítsa haját. Csak akkor vett észre. Pár másodpercig szemeztünk.
-Nem indulunk?-kérdezte Daesung.
-De.-mondta G-Dragon és beindította a kocsit.
Fél órás út után meg is érkeztünk a fürdőhöz. Mindenki kiszállt a járműből, elővettük a csomagokat is, majd a bejárathoz mentünk. Miután kifizettük a jegyeket, én a lány öltöző felé vettem az irányt, a fiúk pedig a másik neműbe. Gyorsan átöltöztem, majd hevesen dobogó szívvel megindultam kifelé, hiszen tudtam, hogy a srácok már ott fognak várni rám. Izgultam, hogy mit fognak szólni. Mikor kiléptem 5 szempár tapadt rám. Éreztem, hogy arcom teljesen elpirul. Mindenki pontosan úgy reagálta le a helyzetet, ahogy azt otthon elképzeltem. Boldog voltam.
-Hová menjünk legelőször?-kérdezte Seungri, aki nagyon izgatott volt.
-Döntsön Noémi, hiszen ő az egyetlen hölgy.-ajánlotta Daesung.
-Nekem teljesen mindegy. Nem tudom, hogy ti mit szoktatok vagy szerettek csinálni, szóval inkább válasszatok ti.-feleltem.
-Menjünk csúszdázni!-szólalt meg TOP.
-Én benne vagyok.-vágta rá GD.
-Támogatom az ötletet.-mondta Seungri is.
~Jajj ne, tudtam!-gondoltam magamban.
Nem mertem bevallani, mert cikinek éreztem, de félek a csúszdáktól.
~Valamit ki kell találnom... De mit mondjak?-pánikoltam.
-Valami baj van?-kérdezte tőlem Taeyang.
-Dehogy, nincsen semmi. Csak azon gondolkoztam, hogy mehetnénk párosával és így akár versenyezni is lehet.-bukott ki belőlem.
-Remek ötlet. A vesztes fizeti a kaját.-jegyezte meg Daesung.
-És hogy döntsük el a párokat?-kérdezte G-Dragon.
-Kő-papír-olló vagy mindenki megy mindenkivel egyszer.-feleltem gondolkodás nélkül.
-Ez így igazságos.-bólintott rá Taeyang.
-Akkor én TOP-val megyek először.-közölte velünk Daesung.
-Én meg GD-vel.-mondta Seungri.
-Akkor te velem jössz.-mosolygott rám Taeyang, majd felém nyújtotta kezét, hogy karoljak belé.
Úgy is tettem, gyorsan lepakoltuk cuccainkat a fűbe, majd odamentünk a csúszdákhoz. Természetesen a lehető legmagasabbat és leghosszabbat választották ki.
~Ezek meg akarnak engem ölni! És én még azt javasoltam, hogy versenyezzünk, nem vagyok normális! De legalább kapaszkodhatok Taeyangba.-győzködtem magamat.
Pár perc múlva már a lépcső tetején találtam magamat. Lenéztem. Nem kellett volna. Tutira meg fogok halni vagy fulladni.
-Gyere, vagy utolsók leszünk és fizethetünk.-mondta.
Remegő lábakkal léptem közelebb a csúszda szájához. Taeyang észrevette, mert így szólt:
-Nem kell félned, megígértem, hogy vigyázok rád.
Eszembe jutottak korábbi szavai.
~Igaza van, nem kell félnem. Mellette biztonságban érezhetem magam.-beszéltem meg magammal.
-Rendben.-feleltem határozottan.
-Ülj le én meg mögéd ülök és átkarollak, így biztosan nem lesz semmi bajod.-magyarázta Taeyang.
Hallgattam rá és leültem a csúszda szélére. Ő szorosan mögém ült, majd lassan átkarolta derekamat. Kezei forróak voltak, de érintésétől először kirázott a hideg, majd lassan érezni kezdtem, ahogy terjed bőrömön a meleg. Olyan közel volt hozzám, hogy éreztem leheletét nyakamon. Kellemes volt, mint egy nyári szellő. Lecsuktam szemeimet, hogy átérezzem a pillanatot, de akkor hirtelen elindultunk. Az elején egész tűrhető tempót diktáltunk, de egy idő után egyre gyorsabbak lettünk. Éreztem, ahogy az adrenalin felpezsdül testemben és kapkodva vettem a levegőt. Megfogtam Taeyang kezeit és még szorosabbra fűztem őket derekamon. Már teljesen bele voltam nyomulva ölébe, de nem szólt érte.
-Készülj, mert mindjárt leérünk.-kiabálta fülembe.
Szerencsére meghallottam szavait, így vettem egy nagy levegőt, majd abban a pillanatban elmerültünk. Alig voltam pár másodperig a víz alatt, mert erős karjai segítségével gyorsan a felszínre hozott. Nem is volt olyan szörnyű, mint gondoltam. Természetesen utolsók lettünk, de nem haragudott rám. Nekem ez a tempó is gyors volt, nem akarom tudni, hogy a többiek hogy szabdaltak. Pedig nem úszom meg. Szép sorban le kell csúsznom mindenkivel. Ezután Daesunggal mentem, vele még Taeyangnál is lassabban mentünk. Seungrival egész gyorsak voltunk, de az sem volt semmi TOP-éhoz képest. Furcsán és egyben remekül éreztem magam, hogy mindenkihez odabújtam. Most GD következett. Nem tudtam, hogy mire számítsak.
-Felkészültél, Nyuszi?-kérdezte, miközben elfoglalta helyét.
-Mi-milyen nyuszi? Nem vagyok nyuszi!-akadtam ki, pedig tudtam, hogy igaza van.
-Na gyere.-pacskolta meg a csúszdát lába között.
Erőt vettem magamon, odaballagtam mellé, majd átléptem lábát, hogy le tudjak ülni. Nagy szerencsétlenségemre megcsúsztam és majdnem elestem, de ő egyik kezét derekamra, másikat pedig fenekemre helyezve megfogott. Gyorsan egyensúlyba hoztam magam, levettem kezét hátsómról, majd leültem.
-Nagyon formás.-súgta fülembe, közben szorosan magához húzott.
Szerencséjére nem tudtam válaszolni, mert hirtelen elindultunk. Alig vártam, hogy leérjünk és leordítsam a fejét. Ám idő közben minden mérgem elszállt. Becsuktam szemeimet, hogy ne fröcsköljön a beléjük a víz. Nem kellett volna. Sikeresen kikapcsoltam az agyamat és próbáltam elfelejteni, hogy hol is vagyok valójában. Sikerült is. Semmire sem gondoltam, csak a melegséget éreztem, ahol GD testrészei hozzám értek. Kellemesen jó érzés volt. Órákig el tudtam volna lenni ebben a helyzetben.
~Úristen! Miket gondolok én? Ő GD! Ez nem lehet!-torkoltam le magamat.
Hirtelen kanyar következett, megijedtem és sikítottam egyet.
-Nyugi, nincs semmi baj!-suttogta a fülembe G-Dragon, majd még szorosabban magához ölelt.
Most már szívverését is éreztem. Nem tudtam eldönteni, hogy azért van-e, mert élvezi a csúszdázást vagy a túlzott közelség miatt. De nem is volt időm ezen gondolkozni, hiszen láttam,hogy mindjárt leérünk. Vettem egy nagy levegőt és vártam, hogy elsüllyedjek, de nem történt meg. Kíváncsian kinyitottam szemeimet. GD mosolyával találtam szemben magamat. A víz felett tartott.
-Aranyos vagy, amikor félsz.-mondta nyájas hangon.
-Most már letehetsz.-csak ennyit mondtam.
Hallgatott rám és lerakott öléből. A lehető leggyorsabban igyekeztem kifele a vízből. Nem is törődtem azzal, hogy végre elsőként értem le. Bár mindegy volt, mert a többi körben vesztettem, szóval nekem kell fizetnem. A medence szélén vártam dideregve a többiekre, hogy kijöjjenek.
-Fázol?-kérdezte Taeyang aggódva, mikor kiszállt.
Nem tudtam válaszolni, mert leblokkoltam az elém táruló látványtól. A vízcseppek szépen lassan folydogáltak lefelé kidolgozott testén, haján és arcán is. Ajkát is megtalálta egy eltévedt cseppecske. Legszívesebben lesókoltam volna róla, de feleszméltem, mikor átkarolt.
-Így biztosan jobb lesz.-mondta egy széles mosollyal.
Mikor Seungri ezt meglátta, megböködte TOP karját, aki rögtön felénk nézett és fütyült egyet.
-Udvarolunk?-szekálta Taeyangot.
Én csak nevettem és megforgattam szemeimet. GD-re pillantottam és szomorúsággal kevert fájdalmat láttam szemeiben.
-Nah menjünk enni, mindjárt éhen halok!-fakadt ki Daesung.
-Én is.-mondtam csendesen, így a büfék felé vettük az irányt.
Mindenki kiválasztotta, hogy mit kér, megrendeltük, majd leültünk egy asztalhoz és vártunk. Negyed óra múlva meg is kaptuk az ételeket és fel is faltuk. Ezután visszamentünk oda, ahova lepakoltuk holmijainkat.
-Mit csináljunk?-kérdezte Seungri.
-Nekem elég volt egy darabig a vízből, szóval kifekszem egyet napozni.-közöltem.
-Mi megyünk, körbenézünk egyet Daesunggal.-mondta TOP.
-Én is megyek.-lelkendezett Seungri.
-Szerintem én itt maradok és pihenek egyet kaja után.-felelte Taeyang.
-Gd te jössz?-érdeklődött a maknae.
-Most nem, én is maradok.-válaszolta, majd rám  és Taeyangra nézett.
~Remek. Lőttek az édes kettesnek.-gondoltam magamban.
A többiek elvonultak. Én leültem a törölközőmre, Taeyang felvette napszemcsijét és ő lefeküdt saját törcsijére. GD elkezdett kotorni táskájában. Naptejet vett elő.
-Segítesz?-kérdezte.
Nem akartam bukó lenni, így bólintottam. Megvártam, míg elhelyezkedik, majd mellé kuporodtam, nyomtam egy kicsi krémet tenyerembe és bekentem a hátát. Szemlátomást élvezte a helyzetet. Hogy ne érezze különlegesnek magát, ugyanezt megcsináltam Taeyanggal is. Utána saját magamat is bekentem, ahol tudtam, de a hátamat nem értem el.
-Segítsek?-érdeklődött GD.
Nem akartam leégni, így elfogadtam segítségét. Szerencsére Taeyang nem nézett fel, így nem éreztem magam annyira kellemetlenül. Sőt őszintén szólva jól esett, elég jó masszírozó kezei vannak ennek a lükének. Miután végzett, mindketten elnyugodtunk. Elaludtam, arra keltem fel, hogy valaki jég hideg vizet locsolt a hátamra. Felnéztem. Seungri volt az.
-Ideje felkelni Csipkerózsika.-mondta nevetve.
Felültem és körbenéztem. Sem Taeyang, sem GD nem volt mellettem.
-Többiek?-kérdeztem.
-Csobbantak egyet a vízben.-felelte.
-És te?-érdeklődtem.
-Én egész eddig bent áztam, gondoltam megnézlek.-válaszolta.
-Értem. Húh de meleg van! Nincs kedved eljönni velem jégkrémet venni? Meglephetnénk a többieket.-ajánlottam fel.
-Dehogynem.-egyezett bele rögtön.
Kivettem pénztárcámat, de Seungri megfogta a kezemet és megcsóválta fejét.
-Nem gondolod, hogy hagyom, hogy te fizesd.-mondta.
-A kaját is én fizettem.-közöltem.
-Mikor aludtál Taeyang visszatette a pénzedet a tárcádba.-magyarázta Seungri.
-Hogy mi? Miért csinálta?-értetlenkedtem.
-Egyértelmű. Teljesen odavan érted és figyel rád.-szaladt ki a maknae száján.
-Tényleg?-mosolyogtam.
-Nem mondtam semmit.-tette a szájára kezét a maknae.
Seungri segítségével mindenkinek megvettük kedvenc jégkrémjét, majd a medencéhez mentünk, ahol a fiúk hülyéskedtek. Öröm volt nézni őket, hogy ilyen jól érezték magukat. Mikor észrevettek minket és a nyalánkságokat, rögtön kijöttek.
-Mit szólnátok, ha lenyomnánk egy tengomeccset?-kérdezte TOP.
-Én olyat nem tudok.-mondtam szégyenkezve.
-Semmi gond, az férfias dolog.-nyugtatgatott Daesung.
-De akkor páratlanul leszünk.-állapította meg Seungri.
-Majd akkor én kiszállok.-ajánlotta fel Taeyang.
-Hát ha így akarod, akkor oké.-mondta GD, majd elindult, a többiek pedig követték.
Kettesben maradtunk Taeyanggal.
-Gyere velem, van egy meglepetésem a számodra.-fogta meg a kezem.
Ellenkezés nélkül követtem. Kíváncsi voltam, hogy hova visz. A strand leghátsó részéig gyalogoltunk, ahol egy lélek sem volt, csak egy faház. Hirtelen megállt és így szólt:
-Kérlek csukd be a szemed és várj egy percet.
Szót fogadtam, becsuktam szemeimet és vártam. Pár pillanat múlva felkapott ölébe és cipelni kezdett, aztán lépett egyet és leültetett valahova.
-Most már kinyithatod.-súgta fülembe.
Kinyitottam szemeimet. Egy csónakban találtam magamat. Ő ott ült mellettem. Elkezdett pedálozni és elindultunk befelé.
-Ez hihetetlen. Mikor kölcsönözted ki?-kérdeztem meglepetten.
-Amikor aludtál.-felelte mosolyogva.
-Ejj mennyi mindent csinálsz te titokban.-állapítottam meg.
-Mert?-csinált úgy, mintha nem tudná, hogy miről beszélek.
-Tudok mindent, köszönöm.-csak ennyit mondtam.
-Ugyan, semmiség.-felelte.
-Nekem sokat jelent.-mondtam alig hallhatóan.
De ő ezt is meghallotta, mert így szólt:
-Ennek örülök.
Ezután csend lett, egyikünk sem beszélt. Csak némán néztük egymást. Közelebb csúszott hozzám, átkarolta vállamat. Én vállára hajtottam fejemet és néztem az időközben lemenő napot. Egy óra múlva sajnos vissza kellett mennünk, nem akartuk, hogy a többieknek feltűnjön hiányunk. Miután a többiek végeztek a meccsel, még mártóztunk egyet az egyik élménymedencében, majd az öltözők felé vettük az irányt. Gyorsan megtörölköztünk és átöltöztünk, majd elindultunk haza. A nap végére mindenki kimerült, így a hazafelé vezető úton elég csendesek voltunk. Egy idő után mindenki elaludt, csak én maradtam ébren, meg GD. Én is szívesen aludtam volna, de nem tudtam, mert tekintete a visszapillantó tükrön keresztül arcomba fúródott.
-Mi az?-kérdeztem.
-Gyönyörű vagy, egyszerűen nem tudom levenni rólad a szemeimet.-felelte nemes egyszerűséggel.
-Ezt most higgyem is el?-horkantam fel.
-Igen.-csak ennyit mondott.
Láttam szemében, hogy tényleg igazat mond. Hálás voltam ezekért a szép szavaiért. Végre kezdi megmutatni kedves oldalát is.
-Amúgy hova tűntetek Taeyanggal?-tette fel a kérdést.
-Csak sétáltunk, meg beszélgettünk.-hazudtam.
-Velem is eljöttél volna?-kérdezte.
-Valószínűleg igen.-feleltem halkan.
Megjelent a szokásos kacér mosoly arcán.
-Akkor holnap el kell jönnöd velem egy randira.-közölte.
-Te most komolyan randizni hívsz? Engem?-lepődtem meg.
-Igen, jól hallottad.-válaszolta.
-Nem értem miért, mikor tudod, hogy nekem...
-Tudom.-vágott szavamba. De egy próbát megér, hát ha sikerül megváltoztatni az érzéseidet.-magyarázta.
-Hát rendben, legyen. De csak egy feltétellel.-mondtam komolyan.
-Mi lenne az?-kérdezte.
-Taeyang nem tudja meg.-kötöttem ki.
-Nem fogja.-mondta rideg hangon.
Ezután már nem beszéltünk többet, én is álomba estem. Akkor ébredtem fel, mikor megérkeztünk. Megköszöntem a többieknek ezt az újabb remek napot, majd elköszöntem tőlük. Taeyang ragaszkodott hozzá, hogy hazakísérhessen. Nem tiltakoztam. Hamar odaértünk a házunk elé.
-Köszönöm szépen a csónakozást, sikeresen megleptél vele és remekül éreztem magam.-szólaltam meg.
-Örülök, hogy jól érezted magad. Én is, de csak azért, mert veled lehettem.-felelte.
Éreztem, hogy elpirulok, így lehajtottam fejemet. Ő azonban gyengéden megfogta államat és felemelte fejemet.
-Ne szégyelld magadat, szeretem látni, mikor elpirulsz.-mondta gyengéd hangján.
-Remélem tudod, hogy folyton zavarba hozol.-magyaráztam neki.
-Bocsánat, de muszáj megbizonyosodnom róla, hogy mit gondolsz rólam.-felelte.
-Szerintem nem nehéz kitalálni.-nevettem el magam zavaromban.
-Akkor biztos nem haragszol meg ezért.-hadarta, majd közelebb lépett hozzám és egy puszit nyomott arcomra. Jó éjt! Remélem látjuk egymást holnap.-köszönt el.
-Nem leszek itthon egy darabig. De ha ráérek, akkor átnézek mindenképpen.-válaszoltam.
-Rendben. Szia!-búvsúzott el végleg.
-Jó éjt, szia!-integettem neki, majd bementem a házba.

Big Bang 5.rész

V.-Ebéd

~Kopp, kopp!-hallottam szobám ajtaján.
-Igen, ki az?-kérdeztem félálomban.
-Ideje felkelned lányom, már 9 óra elmúlt.-jött be anya.
-Már? Nyári szünet van, miért nem alhatok?-nyöszörögtem.
-Aki éjjel legény, legyen nappal is az!-mondta anyu.
-Az vagyok, csak az alvásban.-jelentettem ki ásítozva.
-Beszéltél a szomszéd fiúkkal az ebédről?-tette fel anya a következő kérdést.
-Jajj ne, teljesen elfelejtettem!-ültem fel az ágyamon.
-Na látod, akkor meg tényleg itt az ideje kikelni az ágyból. Ha gyorsan átmész és megkérdezed őket, akkor még el tudjuk készíteni időben az ételt.
-Milyen ételt?-érdeklődtem.
-Tegnap keresgéltem az interneten koreai recepteket. Kinéztem párat, ami egyszerűbb és meg is vettem a hozzávalókat. De készíthetünk magyar különlegességeket is, ha ők azt szeretnék.-fejtette ki anyu.
-Azta, te aztán nem aprózod el!-mondtam nevetve, majd kiszálltam az ágyból.
-Te csak meg ne szólalj, amikor órákig készültél a piknikre.-vágott vissza anya.
-Na jó, gyorsan összekapom magam, aztán átmegyek. Majd szólok, hogy mit mondtak, jó?-kérdeztem, közben a szekrényemben kutattam valami normálisabb felső után.
-Rendben.-válaszolta anyu, majd kiment a szobámból.
Amennyire tudtam, siettem, bár a fürdőben elpróbáltam párszor a tükör előtt, hogy mit fogok mondani. Egy negyed óra múlva már a szomszéd ház ajtajában álltam. Megnyomtam a csengőt.
~Remélem nem alszanak már.-gondoltam magamban.
Pár másodperc múlva lassú lépteket hallottam.
~Csak ne GD legyen az!-imádkoztam.
Az ajtó kinyílt. Hál' isten Seungri álmos fejével találtam magamat szemben.
-Jó reggelt!-köszöntem.
-Jó reggelt! Bejössz?-kérdezte befelé mutatva.
-Nem, köszönöm. Bocsi, hogy ilyen korán zavarok, csak egy kérdésem lenne. Lenne kedvetek ma nálunk ebédelni?-hadartam.
-Nekem lenne, de megkérdezem többieket is, hogy mit szólnak hozzá.-felelte a maknae.
-Rendben.-válaszoltam.
Amíg Seungri bement megkérdezni a többieket, addig én ott álltam az ajtóban. Megfordultam és felnéztem az égre. Gyönyörű napütéses idő volt ma is. Valaki hirtelen átölelt hátulról és így szólt:
-Miben gyönyörködik a kisasszony?-hallottam meg GD hangját a hátam mögül.
-Te meg mit csinálsz?-kérdeztem tőle, közben lefejtettem magamról karjait, megfordultam és hátráltam pár lépést.
-Kicsit jobban is leplezhetnéd a csalódásodat.-felelte elkent képpel.
-Te meg miről beszélsz?-értetlenkedtem.
-Azt hiszed nem tudom, hogy Taeyangnak örülnél?-vágta az arcomba.
-Minek örülne?-jött egy ismerős hang G-Dragon mögül.
Taeyang volt az. Száz közül is megismerném a hangját. Szemein látszott, hogy nem rég kelt fel és még pizsamájában volt, de számomra így is remekül nézett ki.
-Annak, ha átmennénk hozzájuk ebédelni.-felelte GD álmosollyal társának.
-Ohh, remek ötlet!-mondta Taeyang, miközben rám nézett.
-Akkor ezt vehetem igennek?-kérdeztem.
-Persze.-válaszolta G-Dragon.
-Oké, akkor pontban délre jöjjetek át.-mondtam egy mosollyal és már el is indultam hazafelé.
-Any jönnek!-kiáltottam el magamat, mikor beléptem a házba.
-Kik jönnek?-kérdezte húgom.
-A szomszéd srácok itt ebédelnek nálunk.-feleltem.
-Jah jó, én úgy se leszek itthon. Ricsiékkel megyünk Sárvárra a fürdőbe.
-Értem. Pedig szívesen bemutattam volna neked őket.-mondtam, majd a konyha felé vettem az irányt.
-Kiraktam a recepteket az asztalra, állj neki valamelyiknek. A levest már odatettem.-magyarázta anyu.
-Rendben.válaszoltam és neki is álltam főzni.
Miután megcsináltunk minden ételt, jöhetett a terítés. Valami kreatívat és szépet szerettem volna. Le akartam nyűgözni a vendégeket, főleg Taeangot. Mivel remek idő volt, kitaláltam, hogy kint együnk a kertben. A lehető legszebb terítőt, tányérokat, poharakat és evőeszközöket helyeztem el az asztalra. A szalvétákat szépen mintára hajtogattam. Ránéztem a művemre. Jól nézett ki, de az asztal közepe még üres. Kellene oda valami... Áhh igen, virág! Ilyenkor jól jön anyu mániája!
-Szedhetek párvirágot a kertedből?-kérdeztem.
-Persze.-felelte anya.
Gyorsan hátra mentem a kertbe és levágtam pár szál napraforgót. Lehet, hogy egyszerűen hangzik, de én nagyon szeretem őket és illett is a terítékhez. Beletettem őket egy vázába és az asztal közepére helyeztem. Tökéletes. Már csak magamat kell rendbe szedni. Felrohantam a szobámba, kerestem magamnak valami lenge, nyárias egyberészes szoknyát és bezárkóztam a fürdőbe. Kellett egy jó fél óra, mire elkészültem. Éppen az utolsó simításokat végeztem, mikor megszólalt a csengő. Kettesével vettem a lépcsőfokokat, úgy rohantam le a lépcsőn és nyitottam ki az ajtót.
-Sziasztok!-köszöntem boldogan.
-Szia!-köszöntek vissza kórusban.
-Gyertek csak beljebb! Nem kell levenni a cipőt, mert nem bent eszünk, hanem kint a kertben.-magyaráztam.
-Ezt a ház asszonyainak hoztuk.-nyújtott felém egy hatalmas csokor virágot GD.
-Köszönjük, igazán nem kellett volna!-mondtam.
-Igazán szép ház.-áradozott Seungri.
-Köszi. Na gyertek utánam!-szóltam.
A konyha felé vezettem őket, ahol anyu is volt.
-Ő itt az anyukám.-mutattam be nekik, mikor beléptünk a helyiségbe.
-Sziasztok! Örülök, hogy megismerhetlek titeket!-mondta anya.
-Jó napot kívánunk!-köszöntek illedelmesen.
-Mielőtt kimennénk az asztalhoz, mindenki húzzon egy kártyát ebből a tálból. Ezzel döntjük el, hogy ki hova ül. Így nem hibáztathattok engem.-mosolyogtam zavaromban.
-Hehe, ötletes.-mondta Daesung.
Szép sorban húzott mindenki. Majd megölt a kíváncsiság, hogy ki fog mellém ülni.
~Remélem Taeyang. GD-t mindenképpen szeretném elkerülni.-gondoltam magamban.
-Remek, akkor menjünk.-mutattam a hátsó ajtó felé és elindultam.
A többiek jöttek utánam. Egy rövid köves úton haladtunk végig, mire odaértünk a megterített asztalhoz.
-Gyönyörűek ezek a napraforgók.-szólalt meg Taeyang.
-Noémi kedvenc virága, ragaszkodott hozzá, hogy ez legyen.-felelte anya.
Taeyang rám nézett, elmosolyodott, majd így szólt:
-Nekem is a kedvencem.
-Tényleg? Nem is tudtam. De örülök neki.-mondtam.
-Milyen jó illatok szállnak.-jegyezte meg TOP.
-Megszólalt a fő evő.-nevetett Seungri.
-Üljetek le nyugodtan.-szólalt meg anyu.
Feszülten figyeltem a reakciókat és mozdulatokat. Anya ült az asztalfőnél, az volt az 1-es szék. Mellette jobb oldalról én, az volt a 2-es szék. Daesung ült le legelőször a 7-esre, aztán mellé TOP a 6-osra. Vele szembe Seungri a 4-esre. Most GD-re néztem. Láttam arcán, hogy ő is izgul. Lassan kinyitotta a papírt.
-5-ös.-ejtette ki száján a számot.
Ez azt jelenti, hogy Taeyang ül mellém. G-Dragon viszont velem szemben. Remek... Ők is elfoglalták helyüket.
-Te hol ülsz?-kérdezte tőlem Seungri kíváncsian.
-Enyém most a 2-es. Amúgy mindig a 3-asnál ülök, mert az a szerencseszámom. Anya szokott az asztalfőnél ülni.-feleltem.
Gd arcán megjelent egy grimasz. Sejtettem, mire gondol. Éreztem, hogy nem fog simán menni az ebéd további része.
-Mindjárt jövök, segítek anyának becipelni az ételeket.-mondtam.
-Nem kell segítség?-kérdezte Taeyang.
-Nem, köszönöm. Ti vagytok a vendégek, maradjatok csak nyugton. Most én szolgállak ki titeket, szóval ha kell valami, akkor csak szóljatok.-magyaráztam.
-Rendben.-felelte Taeyang.
Fél szemmel láttam, hogy GD megejtett egy kaján vigyort. Csak akkor esett le, hogy mit mondtam.Biztos voltam benne, hogy ugráltat majd. De nem fogja elrontani a kedvemet! Bementem a konyhába és segítettem kihordani a különféle ételeket. Fordultam jó párat, mire mindent kivittünk. Az utolsó fordulónál megkérdeztem anyut:
-Nah mi az első benyomásod?
-Rendesnek tűnnek. A szőke hajú le sem veszi rólad a szemeit.-jegyezte meg anyu.
-Tényleg? Én észre sem vettem.-próbáltam meg füllenteni.
-De úgy látom neked a sapkás tetszik.-jött a következő észrevétele.
-Ennyire látszik?-kérdeztem aggódva.
-Én ismerlek, mint a rossz pénzt.-nevette el magát anya.
-Köszi, most megnyugtattál.-válaszoltam, majd kivittem az utolsó tál ételt.
-Azta mennyi minden! És még koreai étel is van!-kiabálta Seungri kikerekedett szemekkel.
-Próbáltunk eleget főzni, hogy jól lakjatok. Remélem jók lettek... Ez az első alkalom, hogy koreai ételt készítettünk. Féltünk, hogy nem fog ízleni nektek a magyar, így csináltunk olyat is, hogy akkor is legyen mit enni.-mondtam, majd TOP-ra néztem.
Rögtön vette az adást és így szólt:
-Helyes, értékelem és ígérem mindent jóízűen el fogok fogyasztani.
-Úgy legyen!-kapcsolódott be anyu is.
-Hát akkor jó étvágyat!-mondtam és elkezdtünk enni.
-Nagyon finom.-szólalt meg Daesung.
-Tényleg az.-csatlakozott TOP.
-Isteni!-mondta Seungri is.
Taeyang és GD is jóízűen kanalazták a levest. Egy kicsit megkönnyebbültem. Jött a második fogás is, azzal is minden rendben volt. A hangulat is remek volt, jókat beszélgettünk és nevettünk. Szerencsére anya is nyugton maradt és nem kérdezgetett ciki dolgokat. Végül elérkeztünk a desszerthez. Ettől féltem a legjobban, ugyanis ezt én csináltam egyedül.
-Nah most jön az ebédfénypontja! Noémi nem valami nagy konyhaművész, de sütni szeret, szóval ezt a süteményt ő készítette egyedül.-fejtette ki anyu.
-Biztos finom lesz, a szendvicsek is jók voltak, amiket piknikezéskor ettünk.-biztatott Seungri.
-Hát remélem.-mondtam remegő hanggal.
-Na fiatalok, magatokra hagylak titeket. Örültem, hogy megismerhettelek benneteket.-szólalt meg anya.
-Mi is nagyon örvendünk és köszönjük a meghívást.-felelte GD.
Őszintén szólva meglepődtem, hogy ilyen rendes is tud lenni.
-Ugyan már, szívesen várlak titeket máskor is.-mondta anyu, majd felállt és távozott.
Én eközben vágtam mindenkinek egy szelet süteményt, majd leültem a helyemre és idegesen vártam a reakciókra. Addig meg se mertem kóstolni a magamét, amíg a többiek nem mondanak valamit. Szerencsére mindenkinek ízlett, már csak GD véleménye volt hátra. Féltem, hogy mit fog mondani.
-Jó.-felelte.
~Csak ennyi? Semmi leszólás? Mi ütött belé?-csodálkoztam.
-Te nem eszel?-kérdezte Taeyang.
-De.-feleltem, majd a számba vettem egy falatot.
Tényleg finom lett. Büszke voltam magamra. A süteményem felénél tarthattam, mikor az asztal alatt megéreztem, hogy valaki piszkálja a lábszáramat a sajátjaival. Óvatosan felnéztem GD-re. Perverzen mosolygott és megnyalta szája szélét. Tudhattam volna, hogy ő az. Egyre feljebb tolta lábait, már a térdem felett járt. Elérte szoknyám alját, de nem állt le, lábujjai már combomnál tartottak. Tudni kell rólam, hogy combom belső fele az egyik érzékeny pontom, így nem reagáltam rögtön. Hagytam, hogy egy kicsit ott időzzön. Nem tudom, mi ütött belém, de élveztem! A falat megakadt a torkomon, elkezdtem köhögni. G-Dragon elvette a lábát, mintha mi sem történt volna és kuncogott magában. Taeyang gyorsan öntött nekem egy pohár vizet és odanyújtotta. Lehúztam az egészet.
-Jól vagy?-kérdezte aggódva, közben megsimogatta hátamat.
Elöntött a melegség és arcom kipirult.
-I-igen, köszönöm.-dadogtam.
-Légy óvatosabb!-mondta mosolyogva.
-Igyekszem. Ha végeztetek, akkor elviszem a tányérotokat.-feleltem, közben felálltam és elkezdtem leszedni az asztalt.
-Biztos ne segítsek?-kérdezte Taeyang.
-Biztos.-válaszoltam.
Jól esett, hogy ilyen rendes volt és felajánlotta segítségét. Miután összeszedtem mindent, elindultam a konyhába. Háttal álltam a hátsó ajtónak, így nem vettem észre, hogy GD mögém lopózkodott, csak akkor, mikor a fülembe súgott:
-Olyan édes volt a desszert, mint amilyen te is vagy.
Kirázott a hideg, mikor meghallottam hangját fülemben. Jólesett, amit mondott, de próbáltam leplezni, ezért így szóltam:
-Hagyjál már! Különben is mi a jó fészkes fenét képzeltél, mikor az asztal alatt zargattál?!
-Most miért akadsz így ki? Láttam rajtad, hogy élvezted.-mondta büszke hangon.
-Ahelyett, hogy itt piszkálsz, inkább hívd be a többieket légy szíves!-tereltem el a szót.
-Kívánságod számomra parancs!-szalutált egyet és már el is ment.
~Basszus! Mi a franc ütött belém? Miért érzem magam zavarban, ha a közelemben van? Sose néztem rá úgy, mint férfira! Mindig is Taeyang tetszett nekem és ez így is marad!-pánikoltam.
Közben ideértek a többiek.
-Bocsi, hogy behívattalak titeket, de arra gondoltam, hogy még maradhatnátok, ha van kedvetek.
-Benne vagyunk, úgyse tudnánk mit csinálni.-felelte GD a többiekre nézve.
Mindenki bólintott.
-Rendben, akkor gyertek a nappaliba,ott elférünk kényelmesen.-mondtam, majd mutattam az utat.
-Húú tényleg jó nagy. A szobád is ekkora?-kérdezte Seungri.
-Nem, az kisebb. Üljetek le nyugodtan, mindjárt hozok egy kis rágcsálnivalót.-válaszoltam.
-Támogatom az ötletet.-mondta TOP.
-Jajj Hyung, viselkedj egy kicsit, nem otthon vagyunk, hanem vendégségben.-szólt rá Seungri.
-Semmi gond.-nevettem el magam.
Megint kimentem a konyhába.
~Nézzük csak, mi van itthon? Popcorn meg chips. Ennyi elég lesz.
Betettem a mikróba a popcornt. Amíg az kipattog, addig előkészítettem egy tálcát, rátettem a poharakat, öntötten üdítőt. Elővettem két tálat is és öntöttem bele chipset, majd vártam, hogy kész legyen a popcorn. Taeyang lépett be az ajtón.
-Gondoltam elkél egy kis segítség.-szólalt meg.
-Milyen házias vagy. Te aztán nem bírsz nyugodtan ülni.-jegyeztem meg.
-Nem nézhetem ölbe tett kézzel, ahogy egy csinos lány nekem ugrál.-mondta mélyen a szemembe nézve.
-Köszönöm, igazán rendes tőled. A sapkádat hol hagytad?-kérdeztem.
-Jah, GD-nél van. Szereti kölcsön venni.-felelte Taeyang.
Csippant a mikro.
-Kész is.-motyogtam, majd kivettem és kiborítottam a tálba.
-Viszem a tálcát a poharakkal, te hozd a többit.-jelentette ki Taeyang.
-Igenis, főnök.-mondtam viccelődve és visszamentünk a nappaliba.
-Mi tartott ennyi ideig, mit csináltatok ti kettesben?-kérdezte G-Dragon.
Már éppen meg akartam szólalni, de Taeyang megelőzött:
-Semmi közöd hozzá.
-Rendben, ha így állunk, akkor én sem mondok el azt, amit akartam. Pedig érdekelne.-vágott vissza a vezető.
-Látom szép nagy tévétek van. Mit szólnátok hozzá, ha megtanítanánk Noéminek az egyik táncunkat?-dobta fel az ötletet Daesung.
-Remek ötlet. Szívesen megnéznélek és meghallgatnálak titeket élőben.-vágtam rá rögtön.
A többiek is beleegyeztek, így rendeztünk egy karaoke- és táncdélutánt. Anya szerencsére elment itthonról, szóval nem zavartunk senkit. Remekül éreztem magamat, rengeteget szórakoztam Daesung és Seungri hülyeségein, hallhattam TOP rapjét, GD in énekelt nekem egyet és végre hallhattam Taeyang gyönyörű hangját. Mindenkit rendesen megtapsoltam, de legszívesebben Taeyang nyakába borultam volna, mikor végzett szólószámával. Gyorsan elrepült az idő, megköszöntem mindent és elbúcsúztunk egymástól. Miután elmentek, nekiálltam mosogatni és rendbe tettem a nappalit. A kanapé mellett a földön bukkantam rá Taeyang sapkájára. Óvatosan felvettem és megszagoltam. Isteni illata volt. Odamentem a tükörhöz és felpróbáltam. Egy jót kacagtam magamon, majd levettem és felmentem a szobámba, hogy valami biztonságos helyet keressek neki. A szobám sarkában áll egy fogas, oda akasztottam fel. Éppen csak lefeküdtem az ágyamra, mikor csengettek. Sietve lementem és ajtót nyitottam. Taeyang állt az ajtóban.
-Ne haragudj, de nem találom a sapimat. Nem maradt itt véletlenül?-kérdezte.
-De igen, felvittem a szobámba. Gyere velem, visszaadom.-feleltem.
Még szerencse, hogy rend van a szobámban, így nyugodtan bejöhet. Remélem nem találja majd túl kislányosnak. Remegő lábakkal mentem fel a lépcsőn, ő csendben jött utánam. Mielőtt kinyitottam volna az ajtót, így szóltam:
-Nem ér kinevetni.
-Nyugi, nem vagyok az a típus. Az igazat megvallva kíváncsi vagyok, hogy milyen a kis birodalmad.-mondta elpirulva.
-Érezd magad megtisztelve, nem engedek ide be akárkit.-magyaráztam.
Láttam rajta, hogy tényleg kíváncsi. Biztos ő is látta rajtam, hogy én meg ideges vagyok. Vettem egy nagy levegőt és kinyitottam az ajtót. Belépett. Szép lassan körbenézett. Én csak csendben figyeltem.
-Otthonos és kreatív. Ilyesmire számítottam, illik hozzád és jól mutatja a személyiségedet. Hasonló az ízlésünk. Nekem is hasonló a szobám.-mondta végül.
-Köszönöm, ezt örömmel hallom. Senki se mondott még ilyet. Ülj csak le az ágyra nyugodtan.-bukott ki belőlem.
Hallgatott rám és leült. Mindig is erről álmodtam, hogy egyszer a saját szobámban leszünk kettesben. Ő ott fog ülni az ágyon, én meg csak messziről nézem, milyen tökéletes és elérhetetlen.
-Te is ülj ide.-tapogatta meg maga mellett az ágyamat.
Nyeltem egyet és hevesen dobogó szívvel leültem mellé. Rögtön megcsapott finom illata. Szinte kábulatba estem.
-Nagyon aranyos voltál kiskorodban is.-vette kezébe az éjjeli szekrényemen lévő képet.
-Kö-köszönöm.-dadogtam.
Ezután pár perc néma csend következett. Annyi mindent kérdeztem volna, de nem tudtam.
-Kérdezhetek valamit?-törte meg a csendet végre.
-Persze.-feleltem.
-Mi a véleményed GD-ről?-tette fel a kérdést.
Nem erre számítottam. Az a nyugalom, amit eddig éreztem mellette, hirtelen elszállt. Nem értettem, miért kérdez ilyet.
-Miért kérded?
Nem válaszolt.
-Ő kérdezi?
-Igen.-felelte halkan.
-Miért nem kérdezi meg ő maga?
-Nem meri. Sosem láttam még GD-t ilyen állapotban. Tudod ő az a rámenős típus. Egy lány sem jelent neki akadályt. De te más vagy.
Fogalmam sem volt, hogy mit mondjak. Nem gondoltam volna, hogy ezt váltom ki G-Dragonból. Hiszen előttem teljesen máshogy viselkedik. Mindig piszkál és menőnek mutatja magát. Lehet, hogy ez más lányoknak bejön, de nekem nem. Pontosan tudom, hogy számomra Taeyang lenne a tökéletes férfi. Legszívesebben megmondanám neki, de félek, hogy ő nem érez irántam semmit. Na mindegy, ha nem is mondom ki konkrétan, egy kicsit utalhatok rá. Legalább meglátom, hogyan reagál. Próba szerencse. Erőt vettem magamon és így szóltam:
-Hát elég furcsa egy ember. Látom rajta,hogy másnak adja ki magát, mint amilyen valójában. Nem értem, miért teszi. Biztos van olyan lány a földön, akinek ez tetszik, de nekem nem. Én jobban kedvelem a csendes, romantikus lelkeket, az olyanokat mint, te.
Félve néztem szemébe, mikor kimondtam az utolsó szavakat. Ő is engem nézett. Csillogást láttam szemében és elmosolyodott.
~Most ez mit jelent? Tetszett neki?
-Értem. Ne aggódj nem mondom el neki, hogy miket mondtál. Ez az ő dolga, hogy személyesen megkérdezze, csak én is kíváncsi voltam rá.-felelte.
-Én is kérdezhetek?-érdeklődtem.
-Csak tessék.-válaszolta.
-Neked mi a véleményed rólam?-tettem fel a kérdést.
~Úristen, de hülye vagyok! Nem hiszem el, hogy kimondtam!-sikoltoztam magamban.
-Nagyon rendes, aranyos, szimpatikus és szép vagy. Remek alakod van, biztosan millió fiú fut utánad. Tetszik a kreativitásod és az őszinteséged is. Úgy érzem vannak közös tulajdonságaink, jól el tudunk beszélgetni és megértjük egymást. Szerintem remek párt alkotnánk.-fejtette ki.
Majdnem elolvadtam ott mellette! Nem akartam hinni a fülemnek, hogy csak jókat mondott rólam! És az utolsó mondata...hát én meghalok! Úristen, le kell nyugodnom, mielőtt rávetem magam!
-V-valami rosszat mondtam?-kérdezte aggódva.
-Nem dehogy! Pont az, hogy csak jókat mondtál rólam. Nagyon jól esett. Tudod nem sokan vannak rólam jó véleménnyel.-meséltem neki paradicsomvörös arccal.
-Tényleg nem értem, miért nem vesz észre téged senki. Mindenesetre örülök, hogy én vagyok az első, akitől ezeket hallottad.-mondta egy nagy mosollyal arcán.
Alig tudok megülni egy helyben, olyan zavarban vagyok. Muszáj máshogy elhelyezkednem. Hátrébb támasztottam kezemet, de az ágy helyett Taeyang kezére sikerült rátalálnom.
-Bo-bocsánat!-kaptam el kezemet.
-Semmi baj!-mondta és kezem után nyúlt.
Elmondhatatlanul jó érzés volt, ahogy az én apró tenyerem elveszett az ő forró és puha ujjai között. Mélyen egymás szemébe néztünk. Néha ajkaimra pillantott, de aztán visszatért szemeimhez. Másik karját a derekamra csúsztatta, közelebb húzott magához. Már csak pár centiméter választotta el ajkainkat...
-Noona, hol van anya?-rontott be húgom kopogás nélkül.
Taeyang és én pillanatok alatt szétugrottunk.
-Ööö elment itthonról...-feleltem zavartan.
-Bocsi, nem akartam zavarni.-mondta gyorsan, majd kiment.
-Százszor megmondtam neki, hogy kopogjon, mielőtt bejön. Azt hiszed hallgat rám?-mérgelődtem.
-Nekem úgyis mennem kell.-szólalt meg Taeyang.
-Értem.-feleltem szomorúan, majd odaadtam neki sapkáját és lekísértem.
-Azon gondolkoztunk többiekkel, hogy holnap kimennénk a strandra, ha jó idő lesz. Örülnék, ha velünk tartanál.-mondta, miközben kilépett az ajtón.
-Szíves örömest veletek tartok.-válaszoltam.
-Rendben, akkor majd becsöngetek érted. Jó éjt! Szia!-köszönt el.
-Oké, várni foglak. Köszi, neked is! Szia!-búcsúztam el én is.
Hirtelen megfogta a karomat és odahúzott magához. Szorosan átölelt. Nem telt bele sok időbe, mire én is átkaroltam és beletemettem arcomat mellkasába. Egy nagyot szippantottam, hogy még este álmomban is érezzem illatát. Lassan elengedtük egymást és elment.

Társkereső 6.rész

Másnap reggel 6 óra. Hoon össze-vissza forgolódik ágyában, arca verejtékezik és kapkod a levegő után. Álmodik. Az ember azt hinné, hogy valami rosszat, pedig nem. Életében nem álmodott még ilyen szépet. Dongho és saját maga lebegett a szeme előtt. Edzőruhában voltak, de nem az edzőteremben, hanem a mosdóban. Egymással szemben álltak, izzadtak, hajuk vizesen tapadt arcukhoz. Egyikük sem mozdult, mélyen egymás szemébe néztek. Hoon érezte, hogy szíve hevesen ver és melege van. Majd megőrült barátja gyönyörű látványától, legszívesebben rávetette volna magát, de tudta, hogy nem teheti meg. Arra várt, hogy barátja mondjon valamit, de néma csend. Próbált leolvasni valamit a maknae arcáról, de fogalma sem volt, hogy mit gondolhat. Éppen meg akart szólalni, mikor Dongho egy szempillantás alatt odalépett hozzá, karjaival átkulcsolta nyakát és ajkait az övéhez tapasztotta. Hoon meglepődött, szemei hatalmasra nyíltak, de élvezte a pillanatot. Élvezte, ahogy Dongho puha, húsos ajkai az övéhez érnek. Élvezte, ahogy felhevült testük egymásnak nyomódott. Egyszerűen minden tökéletes volt. Szemei lassan lecsukódtak, karjai barátja dereka köré fonódtak és szenvedélyes csókcsatába kezdtek... Hirtelen megcsörrent az ébresztője. Hoon szemei kipattantak és felült ágyán. Körbenézett szobájában. Dongho sehol. Csak álom volt... Eszeveszett melege volt. Homlokához nyúlt, letörölte izzadságát, majd kitakarózott. Rögtön észrevette felizgult állapotban lévő férfiasságát.
-A francba! Már megint!-szisszent fel, majd gyorsan kipattant az ágyból.
Odament az ablakhoz és kinyitotta. Kellett neki a friss levegő. Ezután szekrénye felé vette az irányt, előkotorta edzőcuccát. Odakintről zajokat hallott. Biztos a többiek is felkeltek már. Mikor kiment szobájából, rögtön Donghoval találta szemben magát.
-Hyuuung! Nem tudsz kölcsön adni egy pólót, mert ráburult a kakaó az enyémre?!-nézett rá boci szemekkel a maknae.
-Miért nem figyelsz oda jobban a holmidra?-kérdezte tőle Hoon.
-Nem az én hibám volt, Eli elgáncsolt.-nyafogta Dongho.
-Cöhh. Amúgy neked incs másik? Miért kell az enyém?-szekálta tovább Hoon.
-Nincs, a többi mosásban van, meg nem illik színben a nadrágomhoz.-magyarázta Baba.
-Nem divatbemutatóra megyünk, hanem edzeni.-mondta Hoon.
-Most akkor adsz vagy nem? Ha nem, akkor kérek mástól!-hisztizett Dongho.
-Na nyugi, kapsz.-felelte Hoon, majd visszament szobájába és kihozota egyik kedvenc pólóját. De vigyázz ám rá!-szólt, miközben átnyújtotta.
-Vigyázok.-mondta a maknae, majd elkezdte levenni magáról a piszkos ruhadarabot.
-Mi-mit csinálsz?-kérdezte tőle Hoon kipirult arccal.
-Átcserélem a pólómat.-felelte közömbösen Dongho.
-És azt itt kell a szobám ajtajában? Aish!-kérdezte a nyuszi, ám meg sem várta, míg barátja felel, hanem faképnél hagyta és beviharzott a fürdőbe.
Gyorsan rendbe szedte magát, megreggelizett, majd a többiekkel együtt elindultak az edzőterembe. Hoon érezte, hogy hosszú és fárasztó napnak néz elébe. Alig értek oda, Soohyun már is dirigálni kezdett:
-Hoon te először is ülj le és nézd meg, hogy mit tanultunk. Többiek beállás a Stop girl-höz!
Mindenki szó nélkül beállt a helyére, elindult a zene és elkezdtek táncolni. Hoon csendben nézte őket és próbálta fejébe vésni a mozdulatokat, hogy a következő körben már ő is be tudjon állni. Egy darabig ment is neki, de aztán szemei rátévedtek Donghora. Hiba volt. A kis maknae imád eszetlenkedni, enni és lustálkodni, de ha munkáról van szó, akkor nagyon komoly tud lenni. Tökéletesen táncol...sőt túl jól.
-Hoon! Hoon!?-kiabált Soohyun.
-I-gen?-kapott észbe Hoon.
-Megpróbálod vagy kell még egy kis idő?-nézett rá kemény szemekkel a leader.
-Beállok.-felelte Hoon.
-Rendben, akkor oda a szélére állj be Kevin mellé. Te fogsz utoljára mozdulni, viszont a dalt te kezded.
Hoon bólintott, beáll Kevin mellé és várta, hogy kezdődjön a zene. Az első pár mozdulatot szerencsésen elvégezte, egészen addig, míg Dongho mögé nem került és szembe nem találta magát barátja formás hátsójával. Abban a pillanatban minden kiment a fejéből. Soohyun rögtön észrevette.
-Nézd Hoon, ez jön.-megmutatta neki a mozdulatokat. Oké?-kérdezte.
-Igen.-válaszolta Hoon szégyenkezve.
-Újra!-kiáltott fel a leader.
Mindneki visszaállt a kezdőpózhoz. A nyuszi megint ugyanott hibázott.
-Mi van veled Hoon? Rosszul vagy?-érdeklődött Soohyun.
-Nem, nincs semmi baj. Bocsánat az ügyetlenkedésemért, igyekszem a fejembe vésni, hogy mi után mi jön.-motyogta Hoon.
-Akkor Hoon kedvéért bontsuk fel részekre a koreót. Így talán könnyebb lesz.-ajánlotta fel a leader.
-Köszönöm.-mondta Hoon, majd vett egy nagy levegőt és kényszerítette magát a koncentrálásra. Igyekezett nem ránézni Donghora, bár nehéz volt. A terem falán hatalmas tükör helyezkedett el, így mindenki látott mindenkit. Szerencséjére órákig semmi hibát nem vétett, pedig rengetegszer megcsinálták a mozdulatokat és jó párszor barátján felejtette tekintetét. Miután
Egy hullámmozdulat következett. Hoon természetesen látta, ahogy Dongho előre és hátra mozgatja csípőjét. Rögtön eszébe jutott álma, ahogy testük egymásnak nyomódik. Megint hibázott. Látta, hogy Soohyun kezd ideges lenni.
-Jó, kaptok egy kis szünetet!-mondta Soohyun.
-Áhh végreee!-kiabálta el magát Kevin és rögtön egy vizespalack után nyúlt.
-Ne legyél ennyire puhány!-szólt oda neki Eli, majd kikapta Kevin kezéből a palackot és mohón inni kezdett.
-Cöhh. Ki beszél...-vágta oda Kevin.
-Mit mondtál?-kérdezett vissza Eli és letette a palackot.
-Semmit.-mosolygott Kevin.
-Hallottam ám, menekülj, mert véged lesz, ha elkaplak!-figyelmeztette a galamb.
Kevin felsikoltott és rögtön menekülni kezdett. Eli természetesen utána eredt és percekig kergetőztek a teremben.
-Bezzeg ehhez nem vagy fáradt!-vetette oda Kiseop Kevinnek, aki leroskadt a földre.
-Te is menekülnél, ha egy vadállat kergetne.-mondta Kevin gyilkos szemekkel, majd felkapott egy törölközőt és hozzávágta az Ulzzanghoz.
-Te engem ne dobáljál!-akadt ki Kiseop és fújtatva elindult bántalmazója felé.
Kevin azonban a legkisebb jelét sem mutatta félelemnek, csak nevetett.
-Most mi van?-kérdezte Kiseop értetlenkedve.
-A hajad!-kacagott tovább Kevin, most már Eli és AJ is csatlakozott hozzá.
Az Ulzzang belenézett a tükörbe és meglátta kócos haját. Biztos akkor lett ilyen, mikor Kevin odadobta a törölközőt. Sikított egyet, majd kirohant a teremből. A három jómadár pislogva nézte Kiseop hűlt helyét.
-Most megsértődött?-kérdezte Kevin.
-Meg. Utána kéne menned!-mondta Eli.
-Én aztán nem, majd AJ.-felelte Kevin.
-Rendben.-dörmögte AJ, majd elvonult.
Eközben Hoon leült a terem egyik sarkába. Lábait közel húzta mellkasához, lehajtotta fejét, becsukta szemeit.
~Mi van velem? Miért nem tudok koncentrálni? Miért gondolok folyton Donghora? Lehetséges, hogy...?-gondolkozott magában.
-Biztos minden rendben van?-törte meg gondolatait Soohyun aggódó hangja.
-Persze. Lehet, hogy egy kicsit gyenge vagyok még, de nem hagyhatok ki több edzést. Nem akarok csalódást okozni sem a rajongóknak, sem a menedzsernek, sem nektek. Kész kell lennünk időre.
-Chh.
-Most mi van?-kérdezte Hoon.
-Semmi. Csupán irigyellek.-felelte a leader.
-Miért?-értetlenkedett a nyuszi.
-Amiért ennyi akaraterőd van. Remek vezető lenne belőled. Bezzeg én...mást sem tudok csinálni, csak dirigálni és kiabálni veletek.-motyogta Soohyun.
-Ne mondj ilyet! Te is nagyszerű leader vagy! Mindig jó kedvre derítesz minket, ha szomorúak vagyunk és kisegítesz minket, ha problémáink vannak. Figyelsz ránk és aggódsz is értünk. Néha saját magadat is elhanyagolod,csak azért, hogy nekünk jó legyen. Az is kell, hogy néha kiabálj velünk, hiszen nagyon eszetlenek tudunk lenni.
-Köszönöm!-mosolyodott el Soohyun.
-Igazán nincs mit.-mosolygott vissza Hoon.
-És neked mi nyomja a lelked?-hangzott el a kérdés.
-Semmi. Honnan veszed ezt?-kérdezte a nyuszi.
-Látom rajtad. Tudod, hogy nekem mindent elmondhatsz.-mondta a leader.
-Tudom.-felelte Hoon, majd zavarában elkezdett kotorni a zsebében.
Elővette telefonját azzal a céllal, hogy ne kelljen elmondania problémáját társának. Szívesen elmondta volna valakinek, de nem merte. Félt, hogy elítélnék. Igazából még ő maga sem tudja, hogy mi a helyzet. Minden olyan bonyolult és összekuszálódott. Üzenete érkezett. Tőle. Szívverése felgyorsult. Remegő kézzel nyitotta meg az sms-t.

Szia! Én is nagyon sajnálom, hogy nem tudtunk találkozni, de közbejött valami, így nem értem oda. Bűntudatom van, mivel nem szóltam neked és ott vártál rám hiába. Másnap sem mertem írni, féltem, hogy haragszol rám. Veled nincsen semmi gond, ne aggódj. Ígérem bepótoljuk a találkozót!:) Nyuszilány

Miután Hoon elolvasta az üzenetet, felnézett és tekintetével Donghot kereste. A fiú most lépett be az ajtón, egyik keze zsebében nyugodott, a másikban két vizespalackot fogott. Elindult ElVinék felé, akik még mindig a földön fetrengtek. Mikor odaért, átnyújtotta Elinak az üveget, majd körbenézett. Valószínűleg őt kereste, mert elmosolyodott, mikor tekintetük találkozott és elindult felé.
-Kérsz vizet?-kérdezte a maknae Hoontól, amikor odaért.
-Elfogadom, köszönöm.-felelte Hoon, majd elvette az üveget barátjától.
-Fáradt vagy?-jött a következő kérdés.
-Egy kicsit.-válaszolta a nyuszi.
-Gyere, hajtsd a fejedet az ölembe.-ajánlotta fel Dongho, mikor elhelyezkedett társa mellett.
-Nem kell, annyira nem vagyok fáradt.-utasította el Hoon.
-Még van 10 percünk a szünetbő, hidd el jót fog tenni.-magyarázta Dongho.
-Na jó, ha ennyire ragaszkodsz hozzá, akkor legyen.-adta be a derekát Hoon, majd elfeküdt és fejét barátja combjaira helyezte.
-Na milyen?-kérdezte a maknae.
-Tényleg jó.-mondta Hoon.
Egy pár percig mindketten csendben maradtak, Dongho mosolyogva nézett le rá.
-Hunyd be a szemed.-szólalt meg.
Hoon most nem viszakozott, hallgatott barátjára és lecsukta szemeit. Mindent kizárt maga körül, csak ő és Dongho létezett. Elképzelte, hogy randiznak. Egy réten vannak, rajtuk kívül nincsen ott senki, csak a madarak csicseregnek. A teremben lévő lámpák fénye helyébe odaképzelte a nap sugarait. Minden gondja elszállt, remekül érezte magát. Egészen addig, amíg Dongho telefonja el nem kezdett rezegni a feje alatt. Abban a pillanatban megszűnt minden jó és a valóságban találta magát.
-Kivehetném a zsebemből a telefonomat?-kérdezte Dongho.
-Pe-persze.-dadogta Hoon elpirult arccal, majd felült.
-Sietek vissza.-mondta a maknae, majd felállt és kiment a teremből.
Hoon csak bénán ült ott a földön.
-Hát te meg miért vagy így kipirulva? Mikre gondolsz már megint?-bökte oda kaján vigyorral Kiseop.
-Semmire! Foglalkozz a magad dolgával!-fújtatta Hoon, majd felpattant és kirohant a mosdóba.
Odament a tükörhöz és belenézett. Arca tényleg pírban úszott.
~Hoon te tényleg nagyon szánalmas vagy! Nézz magadra! Egy fiú ilyen hatással van rád! Ez így nincs rendben! El kell felejtened őt!-beszélt magához.
Megnyitotta a csapot és megmosta arcát hideg vízzel. Mikor megfordult egy nagyot ugrott ijedtében.
-Jézusom Dongho, ne ijesztegess! Mióta vagy itt?-akadt ki Hoon.
-Csak most jöttem be. Kerestelek a teremben, de nem találtalak. Kiseop mondta, hogy valószínűleg ide jöttél.-magyarázta a maknae.
-Értem.-mondta a nyuszi megkönnyebbülve.
-Valami baj van?-kérdezte Baba.
-Nem, nincsen. Miért kérdezi ezt mindenki?-fakadt ki Hoon.
-Bo-bocsánat.-dadogta Dongho könnyes szemekkel.
-Jajj, kérlek ne haragudj! Nem akartam rád förmedni, csak nincs jó napom.-mondta Hoon.
Egyikük sem mozdult, mélyen egymás szemébe néztek. Hoon érezte, hogy szíve hevesen ver és melege van. Majd megőrült barátja gyönyörű látványától, legszívesebben rávetette volna magát, de tudta, hogy nem teheti meg. Arra várt, hogy barátja mondjon valamit, de néma csend. Próbált leolvasni valamit a maknae arcáról, de fogalma sem volt, hogy mit gondolhat. Éppen meg akart szólalni, mikor Dongho egy szempillantás alatt odalépett hozzá, karjaival átkulcsolta nyakát és ajkait az övéhez tapasztotta. Hoon meglepődött, szemei hatalmasra nyíltak, de élvezte a pillanatot. Élvezte, ahogy Dongho puha, húsos ajkai az övéhez érnek. Élvezte, ahogy felhevült testük egymásnak nyomódott. Egyszerűen minden tökéletes volt. Szemei lassan lecsukódtak, karjai barátja dereka köré fonódtak és szenvedélyes csókcsatába kezdtek. Pár pillanat múlva azonban Hoon észbe kapott, hogy mit művelnek, így finoman ellökte magától barátját, majd nagy léptekkel elhagyta a mosdót. Szíve majd megszakadt, szemei könnybe lábadtak. Nem akarta ott hagyni Donghot. Mindennél jobban akarta őt, de nem szabadott.
~Mit szólnának hozzánk a többiek, ha megtudnák? És a rajongók? Tuti, hogy vége lenne a karrierünknek. Én nem is bánnám, de nem tehetem tönkre az egész U-Kisst.
Hoon nem is vette észre, hogy a terembe futott vissza. Rögtön a sarokba indult, telefonja irányába.
-Jó, hogy visszajöttél, beszélnem kell veled!-hallotta meg Soohyun hangját a háta mögül.
-Miről?-kérdezte a nyuszi.
-Rólad és erről a Nyuszifiús dologról.-felelte a vezető komoly hangon.
-Honnan tudsz róla?-lepődött meg Hoon.
-Nem kéne őrizetlenül hagynod a telefonodat. De nem ez a lényeg. Megtudhatnám, hogy mióta vagy fent ezen az oldalon?-kérdezte Soohyun.
-Hát már lassan egy hónapja vagy több. Tudom, hogy nem lehetne szabad, de nagyon jól tudod, hogy milyen szerencsétlen vagyok a lányok terén. Meg amúgy is álnéven vagyok fent és senki se jött rá, hogy ki vagyok.-védekezett Hoon.
-Észrevettem, hogy szerencsétlen vagy. Tudod, te, hogy kivel beszélsz?-érdeklődött a leader.
-Hogy érted, hogy kivel beszélek?-értetlenkedett a nyuszi.
-Az a Nyuszilány...tudod, hogy ki ő valójában?-kérdezte Soohyun egyre nagyobb türelmetlenséggel.
~Lehetséges, hogy Soohyun tud mindent? Tudja, hogy a Nyuszilány Dongho? Tudja, hogy szeretem őt? Nem, az nem lehet! Most mit mondjak? Hazudjak? Vagy valljak be mindent?-esett pánikba Hoon.