Társkereső 6.rész

Másnap reggel 6 óra. Hoon össze-vissza forgolódik ágyában, arca verejtékezik és kapkod a levegő után. Álmodik. Az ember azt hinné, hogy valami rosszat, pedig nem. Életében nem álmodott még ilyen szépet. Dongho és saját maga lebegett a szeme előtt. Edzőruhában voltak, de nem az edzőteremben, hanem a mosdóban. Egymással szemben álltak, izzadtak, hajuk vizesen tapadt arcukhoz. Egyikük sem mozdult, mélyen egymás szemébe néztek. Hoon érezte, hogy szíve hevesen ver és melege van. Majd megőrült barátja gyönyörű látványától, legszívesebben rávetette volna magát, de tudta, hogy nem teheti meg. Arra várt, hogy barátja mondjon valamit, de néma csend. Próbált leolvasni valamit a maknae arcáról, de fogalma sem volt, hogy mit gondolhat. Éppen meg akart szólalni, mikor Dongho egy szempillantás alatt odalépett hozzá, karjaival átkulcsolta nyakát és ajkait az övéhez tapasztotta. Hoon meglepődött, szemei hatalmasra nyíltak, de élvezte a pillanatot. Élvezte, ahogy Dongho puha, húsos ajkai az övéhez érnek. Élvezte, ahogy felhevült testük egymásnak nyomódott. Egyszerűen minden tökéletes volt. Szemei lassan lecsukódtak, karjai barátja dereka köré fonódtak és szenvedélyes csókcsatába kezdtek... Hirtelen megcsörrent az ébresztője. Hoon szemei kipattantak és felült ágyán. Körbenézett szobájában. Dongho sehol. Csak álom volt... Eszeveszett melege volt. Homlokához nyúlt, letörölte izzadságát, majd kitakarózott. Rögtön észrevette felizgult állapotban lévő férfiasságát.
-A francba! Már megint!-szisszent fel, majd gyorsan kipattant az ágyból.
Odament az ablakhoz és kinyitotta. Kellett neki a friss levegő. Ezután szekrénye felé vette az irányt, előkotorta edzőcuccát. Odakintről zajokat hallott. Biztos a többiek is felkeltek már. Mikor kiment szobájából, rögtön Donghoval találta szemben magát.
-Hyuuung! Nem tudsz kölcsön adni egy pólót, mert ráburult a kakaó az enyémre?!-nézett rá boci szemekkel a maknae.
-Miért nem figyelsz oda jobban a holmidra?-kérdezte tőle Hoon.
-Nem az én hibám volt, Eli elgáncsolt.-nyafogta Dongho.
-Cöhh. Amúgy neked incs másik? Miért kell az enyém?-szekálta tovább Hoon.
-Nincs, a többi mosásban van, meg nem illik színben a nadrágomhoz.-magyarázta Baba.
-Nem divatbemutatóra megyünk, hanem edzeni.-mondta Hoon.
-Most akkor adsz vagy nem? Ha nem, akkor kérek mástól!-hisztizett Dongho.
-Na nyugi, kapsz.-felelte Hoon, majd visszament szobájába és kihozota egyik kedvenc pólóját. De vigyázz ám rá!-szólt, miközben átnyújtotta.
-Vigyázok.-mondta a maknae, majd elkezdte levenni magáról a piszkos ruhadarabot.
-Mi-mit csinálsz?-kérdezte tőle Hoon kipirult arccal.
-Átcserélem a pólómat.-felelte közömbösen Dongho.
-És azt itt kell a szobám ajtajában? Aish!-kérdezte a nyuszi, ám meg sem várta, míg barátja felel, hanem faképnél hagyta és beviharzott a fürdőbe.
Gyorsan rendbe szedte magát, megreggelizett, majd a többiekkel együtt elindultak az edzőterembe. Hoon érezte, hogy hosszú és fárasztó napnak néz elébe. Alig értek oda, Soohyun már is dirigálni kezdett:
-Hoon te először is ülj le és nézd meg, hogy mit tanultunk. Többiek beállás a Stop girl-höz!
Mindenki szó nélkül beállt a helyére, elindult a zene és elkezdtek táncolni. Hoon csendben nézte őket és próbálta fejébe vésni a mozdulatokat, hogy a következő körben már ő is be tudjon állni. Egy darabig ment is neki, de aztán szemei rátévedtek Donghora. Hiba volt. A kis maknae imád eszetlenkedni, enni és lustálkodni, de ha munkáról van szó, akkor nagyon komoly tud lenni. Tökéletesen táncol...sőt túl jól.
-Hoon! Hoon!?-kiabált Soohyun.
-I-gen?-kapott észbe Hoon.
-Megpróbálod vagy kell még egy kis idő?-nézett rá kemény szemekkel a leader.
-Beállok.-felelte Hoon.
-Rendben, akkor oda a szélére állj be Kevin mellé. Te fogsz utoljára mozdulni, viszont a dalt te kezded.
Hoon bólintott, beáll Kevin mellé és várta, hogy kezdődjön a zene. Az első pár mozdulatot szerencsésen elvégezte, egészen addig, míg Dongho mögé nem került és szembe nem találta magát barátja formás hátsójával. Abban a pillanatban minden kiment a fejéből. Soohyun rögtön észrevette.
-Nézd Hoon, ez jön.-megmutatta neki a mozdulatokat. Oké?-kérdezte.
-Igen.-válaszolta Hoon szégyenkezve.
-Újra!-kiáltott fel a leader.
Mindneki visszaállt a kezdőpózhoz. A nyuszi megint ugyanott hibázott.
-Mi van veled Hoon? Rosszul vagy?-érdeklődött Soohyun.
-Nem, nincs semmi baj. Bocsánat az ügyetlenkedésemért, igyekszem a fejembe vésni, hogy mi után mi jön.-motyogta Hoon.
-Akkor Hoon kedvéért bontsuk fel részekre a koreót. Így talán könnyebb lesz.-ajánlotta fel a leader.
-Köszönöm.-mondta Hoon, majd vett egy nagy levegőt és kényszerítette magát a koncentrálásra. Igyekezett nem ránézni Donghora, bár nehéz volt. A terem falán hatalmas tükör helyezkedett el, így mindenki látott mindenkit. Szerencséjére órákig semmi hibát nem vétett, pedig rengetegszer megcsinálták a mozdulatokat és jó párszor barátján felejtette tekintetét. Miután
Egy hullámmozdulat következett. Hoon természetesen látta, ahogy Dongho előre és hátra mozgatja csípőjét. Rögtön eszébe jutott álma, ahogy testük egymásnak nyomódik. Megint hibázott. Látta, hogy Soohyun kezd ideges lenni.
-Jó, kaptok egy kis szünetet!-mondta Soohyun.
-Áhh végreee!-kiabálta el magát Kevin és rögtön egy vizespalack után nyúlt.
-Ne legyél ennyire puhány!-szólt oda neki Eli, majd kikapta Kevin kezéből a palackot és mohón inni kezdett.
-Cöhh. Ki beszél...-vágta oda Kevin.
-Mit mondtál?-kérdezett vissza Eli és letette a palackot.
-Semmit.-mosolygott Kevin.
-Hallottam ám, menekülj, mert véged lesz, ha elkaplak!-figyelmeztette a galamb.
Kevin felsikoltott és rögtön menekülni kezdett. Eli természetesen utána eredt és percekig kergetőztek a teremben.
-Bezzeg ehhez nem vagy fáradt!-vetette oda Kiseop Kevinnek, aki leroskadt a földre.
-Te is menekülnél, ha egy vadállat kergetne.-mondta Kevin gyilkos szemekkel, majd felkapott egy törölközőt és hozzávágta az Ulzzanghoz.
-Te engem ne dobáljál!-akadt ki Kiseop és fújtatva elindult bántalmazója felé.
Kevin azonban a legkisebb jelét sem mutatta félelemnek, csak nevetett.
-Most mi van?-kérdezte Kiseop értetlenkedve.
-A hajad!-kacagott tovább Kevin, most már Eli és AJ is csatlakozott hozzá.
Az Ulzzang belenézett a tükörbe és meglátta kócos haját. Biztos akkor lett ilyen, mikor Kevin odadobta a törölközőt. Sikított egyet, majd kirohant a teremből. A három jómadár pislogva nézte Kiseop hűlt helyét.
-Most megsértődött?-kérdezte Kevin.
-Meg. Utána kéne menned!-mondta Eli.
-Én aztán nem, majd AJ.-felelte Kevin.
-Rendben.-dörmögte AJ, majd elvonult.
Eközben Hoon leült a terem egyik sarkába. Lábait közel húzta mellkasához, lehajtotta fejét, becsukta szemeit.
~Mi van velem? Miért nem tudok koncentrálni? Miért gondolok folyton Donghora? Lehetséges, hogy...?-gondolkozott magában.
-Biztos minden rendben van?-törte meg gondolatait Soohyun aggódó hangja.
-Persze. Lehet, hogy egy kicsit gyenge vagyok még, de nem hagyhatok ki több edzést. Nem akarok csalódást okozni sem a rajongóknak, sem a menedzsernek, sem nektek. Kész kell lennünk időre.
-Chh.
-Most mi van?-kérdezte Hoon.
-Semmi. Csupán irigyellek.-felelte a leader.
-Miért?-értetlenkedett a nyuszi.
-Amiért ennyi akaraterőd van. Remek vezető lenne belőled. Bezzeg én...mást sem tudok csinálni, csak dirigálni és kiabálni veletek.-motyogta Soohyun.
-Ne mondj ilyet! Te is nagyszerű leader vagy! Mindig jó kedvre derítesz minket, ha szomorúak vagyunk és kisegítesz minket, ha problémáink vannak. Figyelsz ránk és aggódsz is értünk. Néha saját magadat is elhanyagolod,csak azért, hogy nekünk jó legyen. Az is kell, hogy néha kiabálj velünk, hiszen nagyon eszetlenek tudunk lenni.
-Köszönöm!-mosolyodott el Soohyun.
-Igazán nincs mit.-mosolygott vissza Hoon.
-És neked mi nyomja a lelked?-hangzott el a kérdés.
-Semmi. Honnan veszed ezt?-kérdezte a nyuszi.
-Látom rajtad. Tudod, hogy nekem mindent elmondhatsz.-mondta a leader.
-Tudom.-felelte Hoon, majd zavarában elkezdett kotorni a zsebében.
Elővette telefonját azzal a céllal, hogy ne kelljen elmondania problémáját társának. Szívesen elmondta volna valakinek, de nem merte. Félt, hogy elítélnék. Igazából még ő maga sem tudja, hogy mi a helyzet. Minden olyan bonyolult és összekuszálódott. Üzenete érkezett. Tőle. Szívverése felgyorsult. Remegő kézzel nyitotta meg az sms-t.

Szia! Én is nagyon sajnálom, hogy nem tudtunk találkozni, de közbejött valami, így nem értem oda. Bűntudatom van, mivel nem szóltam neked és ott vártál rám hiába. Másnap sem mertem írni, féltem, hogy haragszol rám. Veled nincsen semmi gond, ne aggódj. Ígérem bepótoljuk a találkozót!:) Nyuszilány

Miután Hoon elolvasta az üzenetet, felnézett és tekintetével Donghot kereste. A fiú most lépett be az ajtón, egyik keze zsebében nyugodott, a másikban két vizespalackot fogott. Elindult ElVinék felé, akik még mindig a földön fetrengtek. Mikor odaért, átnyújtotta Elinak az üveget, majd körbenézett. Valószínűleg őt kereste, mert elmosolyodott, mikor tekintetük találkozott és elindult felé.
-Kérsz vizet?-kérdezte a maknae Hoontól, amikor odaért.
-Elfogadom, köszönöm.-felelte Hoon, majd elvette az üveget barátjától.
-Fáradt vagy?-jött a következő kérdés.
-Egy kicsit.-válaszolta a nyuszi.
-Gyere, hajtsd a fejedet az ölembe.-ajánlotta fel Dongho, mikor elhelyezkedett társa mellett.
-Nem kell, annyira nem vagyok fáradt.-utasította el Hoon.
-Még van 10 percünk a szünetbő, hidd el jót fog tenni.-magyarázta Dongho.
-Na jó, ha ennyire ragaszkodsz hozzá, akkor legyen.-adta be a derekát Hoon, majd elfeküdt és fejét barátja combjaira helyezte.
-Na milyen?-kérdezte a maknae.
-Tényleg jó.-mondta Hoon.
Egy pár percig mindketten csendben maradtak, Dongho mosolyogva nézett le rá.
-Hunyd be a szemed.-szólalt meg.
Hoon most nem viszakozott, hallgatott barátjára és lecsukta szemeit. Mindent kizárt maga körül, csak ő és Dongho létezett. Elképzelte, hogy randiznak. Egy réten vannak, rajtuk kívül nincsen ott senki, csak a madarak csicseregnek. A teremben lévő lámpák fénye helyébe odaképzelte a nap sugarait. Minden gondja elszállt, remekül érezte magát. Egészen addig, amíg Dongho telefonja el nem kezdett rezegni a feje alatt. Abban a pillanatban megszűnt minden jó és a valóságban találta magát.
-Kivehetném a zsebemből a telefonomat?-kérdezte Dongho.
-Pe-persze.-dadogta Hoon elpirult arccal, majd felült.
-Sietek vissza.-mondta a maknae, majd felállt és kiment a teremből.
Hoon csak bénán ült ott a földön.
-Hát te meg miért vagy így kipirulva? Mikre gondolsz már megint?-bökte oda kaján vigyorral Kiseop.
-Semmire! Foglalkozz a magad dolgával!-fújtatta Hoon, majd felpattant és kirohant a mosdóba.
Odament a tükörhöz és belenézett. Arca tényleg pírban úszott.
~Hoon te tényleg nagyon szánalmas vagy! Nézz magadra! Egy fiú ilyen hatással van rád! Ez így nincs rendben! El kell felejtened őt!-beszélt magához.
Megnyitotta a csapot és megmosta arcát hideg vízzel. Mikor megfordult egy nagyot ugrott ijedtében.
-Jézusom Dongho, ne ijesztegess! Mióta vagy itt?-akadt ki Hoon.
-Csak most jöttem be. Kerestelek a teremben, de nem találtalak. Kiseop mondta, hogy valószínűleg ide jöttél.-magyarázta a maknae.
-Értem.-mondta a nyuszi megkönnyebbülve.
-Valami baj van?-kérdezte Baba.
-Nem, nincsen. Miért kérdezi ezt mindenki?-fakadt ki Hoon.
-Bo-bocsánat.-dadogta Dongho könnyes szemekkel.
-Jajj, kérlek ne haragudj! Nem akartam rád förmedni, csak nincs jó napom.-mondta Hoon.
Egyikük sem mozdult, mélyen egymás szemébe néztek. Hoon érezte, hogy szíve hevesen ver és melege van. Majd megőrült barátja gyönyörű látványától, legszívesebben rávetette volna magát, de tudta, hogy nem teheti meg. Arra várt, hogy barátja mondjon valamit, de néma csend. Próbált leolvasni valamit a maknae arcáról, de fogalma sem volt, hogy mit gondolhat. Éppen meg akart szólalni, mikor Dongho egy szempillantás alatt odalépett hozzá, karjaival átkulcsolta nyakát és ajkait az övéhez tapasztotta. Hoon meglepődött, szemei hatalmasra nyíltak, de élvezte a pillanatot. Élvezte, ahogy Dongho puha, húsos ajkai az övéhez érnek. Élvezte, ahogy felhevült testük egymásnak nyomódott. Egyszerűen minden tökéletes volt. Szemei lassan lecsukódtak, karjai barátja dereka köré fonódtak és szenvedélyes csókcsatába kezdtek. Pár pillanat múlva azonban Hoon észbe kapott, hogy mit művelnek, így finoman ellökte magától barátját, majd nagy léptekkel elhagyta a mosdót. Szíve majd megszakadt, szemei könnybe lábadtak. Nem akarta ott hagyni Donghot. Mindennél jobban akarta őt, de nem szabadott.
~Mit szólnának hozzánk a többiek, ha megtudnák? És a rajongók? Tuti, hogy vége lenne a karrierünknek. Én nem is bánnám, de nem tehetem tönkre az egész U-Kisst.
Hoon nem is vette észre, hogy a terembe futott vissza. Rögtön a sarokba indult, telefonja irányába.
-Jó, hogy visszajöttél, beszélnem kell veled!-hallotta meg Soohyun hangját a háta mögül.
-Miről?-kérdezte a nyuszi.
-Rólad és erről a Nyuszifiús dologról.-felelte a vezető komoly hangon.
-Honnan tudsz róla?-lepődött meg Hoon.
-Nem kéne őrizetlenül hagynod a telefonodat. De nem ez a lényeg. Megtudhatnám, hogy mióta vagy fent ezen az oldalon?-kérdezte Soohyun.
-Hát már lassan egy hónapja vagy több. Tudom, hogy nem lehetne szabad, de nagyon jól tudod, hogy milyen szerencsétlen vagyok a lányok terén. Meg amúgy is álnéven vagyok fent és senki se jött rá, hogy ki vagyok.-védekezett Hoon.
-Észrevettem, hogy szerencsétlen vagy. Tudod, te, hogy kivel beszélsz?-érdeklődött a leader.
-Hogy érted, hogy kivel beszélek?-értetlenkedett a nyuszi.
-Az a Nyuszilány...tudod, hogy ki ő valójában?-kérdezte Soohyun egyre nagyobb türelmetlenséggel.
~Lehetséges, hogy Soohyun tud mindent? Tudja, hogy a Nyuszilány Dongho? Tudja, hogy szeretem őt? Nem, az nem lehet! Most mit mondjak? Hazudjak? Vagy valljak be mindent?-esett pánikba Hoon.