Big Bang 5.rész

V.-Ebéd

~Kopp, kopp!-hallottam szobám ajtaján.
-Igen, ki az?-kérdeztem félálomban.
-Ideje felkelned lányom, már 9 óra elmúlt.-jött be anya.
-Már? Nyári szünet van, miért nem alhatok?-nyöszörögtem.
-Aki éjjel legény, legyen nappal is az!-mondta anyu.
-Az vagyok, csak az alvásban.-jelentettem ki ásítozva.
-Beszéltél a szomszéd fiúkkal az ebédről?-tette fel anya a következő kérdést.
-Jajj ne, teljesen elfelejtettem!-ültem fel az ágyamon.
-Na látod, akkor meg tényleg itt az ideje kikelni az ágyból. Ha gyorsan átmész és megkérdezed őket, akkor még el tudjuk készíteni időben az ételt.
-Milyen ételt?-érdeklődtem.
-Tegnap keresgéltem az interneten koreai recepteket. Kinéztem párat, ami egyszerűbb és meg is vettem a hozzávalókat. De készíthetünk magyar különlegességeket is, ha ők azt szeretnék.-fejtette ki anyu.
-Azta, te aztán nem aprózod el!-mondtam nevetve, majd kiszálltam az ágyból.
-Te csak meg ne szólalj, amikor órákig készültél a piknikre.-vágott vissza anya.
-Na jó, gyorsan összekapom magam, aztán átmegyek. Majd szólok, hogy mit mondtak, jó?-kérdeztem, közben a szekrényemben kutattam valami normálisabb felső után.
-Rendben.-válaszolta anyu, majd kiment a szobámból.
Amennyire tudtam, siettem, bár a fürdőben elpróbáltam párszor a tükör előtt, hogy mit fogok mondani. Egy negyed óra múlva már a szomszéd ház ajtajában álltam. Megnyomtam a csengőt.
~Remélem nem alszanak már.-gondoltam magamban.
Pár másodperc múlva lassú lépteket hallottam.
~Csak ne GD legyen az!-imádkoztam.
Az ajtó kinyílt. Hál' isten Seungri álmos fejével találtam magamat szemben.
-Jó reggelt!-köszöntem.
-Jó reggelt! Bejössz?-kérdezte befelé mutatva.
-Nem, köszönöm. Bocsi, hogy ilyen korán zavarok, csak egy kérdésem lenne. Lenne kedvetek ma nálunk ebédelni?-hadartam.
-Nekem lenne, de megkérdezem többieket is, hogy mit szólnak hozzá.-felelte a maknae.
-Rendben.-válaszoltam.
Amíg Seungri bement megkérdezni a többieket, addig én ott álltam az ajtóban. Megfordultam és felnéztem az égre. Gyönyörű napütéses idő volt ma is. Valaki hirtelen átölelt hátulról és így szólt:
-Miben gyönyörködik a kisasszony?-hallottam meg GD hangját a hátam mögül.
-Te meg mit csinálsz?-kérdeztem tőle, közben lefejtettem magamról karjait, megfordultam és hátráltam pár lépést.
-Kicsit jobban is leplezhetnéd a csalódásodat.-felelte elkent képpel.
-Te meg miről beszélsz?-értetlenkedtem.
-Azt hiszed nem tudom, hogy Taeyangnak örülnél?-vágta az arcomba.
-Minek örülne?-jött egy ismerős hang G-Dragon mögül.
Taeyang volt az. Száz közül is megismerném a hangját. Szemein látszott, hogy nem rég kelt fel és még pizsamájában volt, de számomra így is remekül nézett ki.
-Annak, ha átmennénk hozzájuk ebédelni.-felelte GD álmosollyal társának.
-Ohh, remek ötlet!-mondta Taeyang, miközben rám nézett.
-Akkor ezt vehetem igennek?-kérdeztem.
-Persze.-válaszolta G-Dragon.
-Oké, akkor pontban délre jöjjetek át.-mondtam egy mosollyal és már el is indultam hazafelé.
-Any jönnek!-kiáltottam el magamat, mikor beléptem a házba.
-Kik jönnek?-kérdezte húgom.
-A szomszéd srácok itt ebédelnek nálunk.-feleltem.
-Jah jó, én úgy se leszek itthon. Ricsiékkel megyünk Sárvárra a fürdőbe.
-Értem. Pedig szívesen bemutattam volna neked őket.-mondtam, majd a konyha felé vettem az irányt.
-Kiraktam a recepteket az asztalra, állj neki valamelyiknek. A levest már odatettem.-magyarázta anyu.
-Rendben.válaszoltam és neki is álltam főzni.
Miután megcsináltunk minden ételt, jöhetett a terítés. Valami kreatívat és szépet szerettem volna. Le akartam nyűgözni a vendégeket, főleg Taeangot. Mivel remek idő volt, kitaláltam, hogy kint együnk a kertben. A lehető legszebb terítőt, tányérokat, poharakat és evőeszközöket helyeztem el az asztalra. A szalvétákat szépen mintára hajtogattam. Ránéztem a művemre. Jól nézett ki, de az asztal közepe még üres. Kellene oda valami... Áhh igen, virág! Ilyenkor jól jön anyu mániája!
-Szedhetek párvirágot a kertedből?-kérdeztem.
-Persze.-felelte anya.
Gyorsan hátra mentem a kertbe és levágtam pár szál napraforgót. Lehet, hogy egyszerűen hangzik, de én nagyon szeretem őket és illett is a terítékhez. Beletettem őket egy vázába és az asztal közepére helyeztem. Tökéletes. Már csak magamat kell rendbe szedni. Felrohantam a szobámba, kerestem magamnak valami lenge, nyárias egyberészes szoknyát és bezárkóztam a fürdőbe. Kellett egy jó fél óra, mire elkészültem. Éppen az utolsó simításokat végeztem, mikor megszólalt a csengő. Kettesével vettem a lépcsőfokokat, úgy rohantam le a lépcsőn és nyitottam ki az ajtót.
-Sziasztok!-köszöntem boldogan.
-Szia!-köszöntek vissza kórusban.
-Gyertek csak beljebb! Nem kell levenni a cipőt, mert nem bent eszünk, hanem kint a kertben.-magyaráztam.
-Ezt a ház asszonyainak hoztuk.-nyújtott felém egy hatalmas csokor virágot GD.
-Köszönjük, igazán nem kellett volna!-mondtam.
-Igazán szép ház.-áradozott Seungri.
-Köszi. Na gyertek utánam!-szóltam.
A konyha felé vezettem őket, ahol anyu is volt.
-Ő itt az anyukám.-mutattam be nekik, mikor beléptünk a helyiségbe.
-Sziasztok! Örülök, hogy megismerhetlek titeket!-mondta anya.
-Jó napot kívánunk!-köszöntek illedelmesen.
-Mielőtt kimennénk az asztalhoz, mindenki húzzon egy kártyát ebből a tálból. Ezzel döntjük el, hogy ki hova ül. Így nem hibáztathattok engem.-mosolyogtam zavaromban.
-Hehe, ötletes.-mondta Daesung.
Szép sorban húzott mindenki. Majd megölt a kíváncsiság, hogy ki fog mellém ülni.
~Remélem Taeyang. GD-t mindenképpen szeretném elkerülni.-gondoltam magamban.
-Remek, akkor menjünk.-mutattam a hátsó ajtó felé és elindultam.
A többiek jöttek utánam. Egy rövid köves úton haladtunk végig, mire odaértünk a megterített asztalhoz.
-Gyönyörűek ezek a napraforgók.-szólalt meg Taeyang.
-Noémi kedvenc virága, ragaszkodott hozzá, hogy ez legyen.-felelte anya.
Taeyang rám nézett, elmosolyodott, majd így szólt:
-Nekem is a kedvencem.
-Tényleg? Nem is tudtam. De örülök neki.-mondtam.
-Milyen jó illatok szállnak.-jegyezte meg TOP.
-Megszólalt a fő evő.-nevetett Seungri.
-Üljetek le nyugodtan.-szólalt meg anyu.
Feszülten figyeltem a reakciókat és mozdulatokat. Anya ült az asztalfőnél, az volt az 1-es szék. Mellette jobb oldalról én, az volt a 2-es szék. Daesung ült le legelőször a 7-esre, aztán mellé TOP a 6-osra. Vele szembe Seungri a 4-esre. Most GD-re néztem. Láttam arcán, hogy ő is izgul. Lassan kinyitotta a papírt.
-5-ös.-ejtette ki száján a számot.
Ez azt jelenti, hogy Taeyang ül mellém. G-Dragon viszont velem szemben. Remek... Ők is elfoglalták helyüket.
-Te hol ülsz?-kérdezte tőlem Seungri kíváncsian.
-Enyém most a 2-es. Amúgy mindig a 3-asnál ülök, mert az a szerencseszámom. Anya szokott az asztalfőnél ülni.-feleltem.
Gd arcán megjelent egy grimasz. Sejtettem, mire gondol. Éreztem, hogy nem fog simán menni az ebéd további része.
-Mindjárt jövök, segítek anyának becipelni az ételeket.-mondtam.
-Nem kell segítség?-kérdezte Taeyang.
-Nem, köszönöm. Ti vagytok a vendégek, maradjatok csak nyugton. Most én szolgállak ki titeket, szóval ha kell valami, akkor csak szóljatok.-magyaráztam.
-Rendben.-felelte Taeyang.
Fél szemmel láttam, hogy GD megejtett egy kaján vigyort. Csak akkor esett le, hogy mit mondtam.Biztos voltam benne, hogy ugráltat majd. De nem fogja elrontani a kedvemet! Bementem a konyhába és segítettem kihordani a különféle ételeket. Fordultam jó párat, mire mindent kivittünk. Az utolsó fordulónál megkérdeztem anyut:
-Nah mi az első benyomásod?
-Rendesnek tűnnek. A szőke hajú le sem veszi rólad a szemeit.-jegyezte meg anyu.
-Tényleg? Én észre sem vettem.-próbáltam meg füllenteni.
-De úgy látom neked a sapkás tetszik.-jött a következő észrevétele.
-Ennyire látszik?-kérdeztem aggódva.
-Én ismerlek, mint a rossz pénzt.-nevette el magát anya.
-Köszi, most megnyugtattál.-válaszoltam, majd kivittem az utolsó tál ételt.
-Azta mennyi minden! És még koreai étel is van!-kiabálta Seungri kikerekedett szemekkel.
-Próbáltunk eleget főzni, hogy jól lakjatok. Remélem jók lettek... Ez az első alkalom, hogy koreai ételt készítettünk. Féltünk, hogy nem fog ízleni nektek a magyar, így csináltunk olyat is, hogy akkor is legyen mit enni.-mondtam, majd TOP-ra néztem.
Rögtön vette az adást és így szólt:
-Helyes, értékelem és ígérem mindent jóízűen el fogok fogyasztani.
-Úgy legyen!-kapcsolódott be anyu is.
-Hát akkor jó étvágyat!-mondtam és elkezdtünk enni.
-Nagyon finom.-szólalt meg Daesung.
-Tényleg az.-csatlakozott TOP.
-Isteni!-mondta Seungri is.
Taeyang és GD is jóízűen kanalazták a levest. Egy kicsit megkönnyebbültem. Jött a második fogás is, azzal is minden rendben volt. A hangulat is remek volt, jókat beszélgettünk és nevettünk. Szerencsére anya is nyugton maradt és nem kérdezgetett ciki dolgokat. Végül elérkeztünk a desszerthez. Ettől féltem a legjobban, ugyanis ezt én csináltam egyedül.
-Nah most jön az ebédfénypontja! Noémi nem valami nagy konyhaművész, de sütni szeret, szóval ezt a süteményt ő készítette egyedül.-fejtette ki anyu.
-Biztos finom lesz, a szendvicsek is jók voltak, amiket piknikezéskor ettünk.-biztatott Seungri.
-Hát remélem.-mondtam remegő hanggal.
-Na fiatalok, magatokra hagylak titeket. Örültem, hogy megismerhettelek benneteket.-szólalt meg anya.
-Mi is nagyon örvendünk és köszönjük a meghívást.-felelte GD.
Őszintén szólva meglepődtem, hogy ilyen rendes is tud lenni.
-Ugyan már, szívesen várlak titeket máskor is.-mondta anyu, majd felállt és távozott.
Én eközben vágtam mindenkinek egy szelet süteményt, majd leültem a helyemre és idegesen vártam a reakciókra. Addig meg se mertem kóstolni a magamét, amíg a többiek nem mondanak valamit. Szerencsére mindenkinek ízlett, már csak GD véleménye volt hátra. Féltem, hogy mit fog mondani.
-Jó.-felelte.
~Csak ennyi? Semmi leszólás? Mi ütött belé?-csodálkoztam.
-Te nem eszel?-kérdezte Taeyang.
-De.-feleltem, majd a számba vettem egy falatot.
Tényleg finom lett. Büszke voltam magamra. A süteményem felénél tarthattam, mikor az asztal alatt megéreztem, hogy valaki piszkálja a lábszáramat a sajátjaival. Óvatosan felnéztem GD-re. Perverzen mosolygott és megnyalta szája szélét. Tudhattam volna, hogy ő az. Egyre feljebb tolta lábait, már a térdem felett járt. Elérte szoknyám alját, de nem állt le, lábujjai már combomnál tartottak. Tudni kell rólam, hogy combom belső fele az egyik érzékeny pontom, így nem reagáltam rögtön. Hagytam, hogy egy kicsit ott időzzön. Nem tudom, mi ütött belém, de élveztem! A falat megakadt a torkomon, elkezdtem köhögni. G-Dragon elvette a lábát, mintha mi sem történt volna és kuncogott magában. Taeyang gyorsan öntött nekem egy pohár vizet és odanyújtotta. Lehúztam az egészet.
-Jól vagy?-kérdezte aggódva, közben megsimogatta hátamat.
Elöntött a melegség és arcom kipirult.
-I-igen, köszönöm.-dadogtam.
-Légy óvatosabb!-mondta mosolyogva.
-Igyekszem. Ha végeztetek, akkor elviszem a tányérotokat.-feleltem, közben felálltam és elkezdtem leszedni az asztalt.
-Biztos ne segítsek?-kérdezte Taeyang.
-Biztos.-válaszoltam.
Jól esett, hogy ilyen rendes volt és felajánlotta segítségét. Miután összeszedtem mindent, elindultam a konyhába. Háttal álltam a hátsó ajtónak, így nem vettem észre, hogy GD mögém lopózkodott, csak akkor, mikor a fülembe súgott:
-Olyan édes volt a desszert, mint amilyen te is vagy.
Kirázott a hideg, mikor meghallottam hangját fülemben. Jólesett, amit mondott, de próbáltam leplezni, ezért így szóltam:
-Hagyjál már! Különben is mi a jó fészkes fenét képzeltél, mikor az asztal alatt zargattál?!
-Most miért akadsz így ki? Láttam rajtad, hogy élvezted.-mondta büszke hangon.
-Ahelyett, hogy itt piszkálsz, inkább hívd be a többieket légy szíves!-tereltem el a szót.
-Kívánságod számomra parancs!-szalutált egyet és már el is ment.
~Basszus! Mi a franc ütött belém? Miért érzem magam zavarban, ha a közelemben van? Sose néztem rá úgy, mint férfira! Mindig is Taeyang tetszett nekem és ez így is marad!-pánikoltam.
Közben ideértek a többiek.
-Bocsi, hogy behívattalak titeket, de arra gondoltam, hogy még maradhatnátok, ha van kedvetek.
-Benne vagyunk, úgyse tudnánk mit csinálni.-felelte GD a többiekre nézve.
Mindenki bólintott.
-Rendben, akkor gyertek a nappaliba,ott elférünk kényelmesen.-mondtam, majd mutattam az utat.
-Húú tényleg jó nagy. A szobád is ekkora?-kérdezte Seungri.
-Nem, az kisebb. Üljetek le nyugodtan, mindjárt hozok egy kis rágcsálnivalót.-válaszoltam.
-Támogatom az ötletet.-mondta TOP.
-Jajj Hyung, viselkedj egy kicsit, nem otthon vagyunk, hanem vendégségben.-szólt rá Seungri.
-Semmi gond.-nevettem el magam.
Megint kimentem a konyhába.
~Nézzük csak, mi van itthon? Popcorn meg chips. Ennyi elég lesz.
Betettem a mikróba a popcornt. Amíg az kipattog, addig előkészítettem egy tálcát, rátettem a poharakat, öntötten üdítőt. Elővettem két tálat is és öntöttem bele chipset, majd vártam, hogy kész legyen a popcorn. Taeyang lépett be az ajtón.
-Gondoltam elkél egy kis segítség.-szólalt meg.
-Milyen házias vagy. Te aztán nem bírsz nyugodtan ülni.-jegyeztem meg.
-Nem nézhetem ölbe tett kézzel, ahogy egy csinos lány nekem ugrál.-mondta mélyen a szemembe nézve.
-Köszönöm, igazán rendes tőled. A sapkádat hol hagytad?-kérdeztem.
-Jah, GD-nél van. Szereti kölcsön venni.-felelte Taeyang.
Csippant a mikro.
-Kész is.-motyogtam, majd kivettem és kiborítottam a tálba.
-Viszem a tálcát a poharakkal, te hozd a többit.-jelentette ki Taeyang.
-Igenis, főnök.-mondtam viccelődve és visszamentünk a nappaliba.
-Mi tartott ennyi ideig, mit csináltatok ti kettesben?-kérdezte G-Dragon.
Már éppen meg akartam szólalni, de Taeyang megelőzött:
-Semmi közöd hozzá.
-Rendben, ha így állunk, akkor én sem mondok el azt, amit akartam. Pedig érdekelne.-vágott vissza a vezető.
-Látom szép nagy tévétek van. Mit szólnátok hozzá, ha megtanítanánk Noéminek az egyik táncunkat?-dobta fel az ötletet Daesung.
-Remek ötlet. Szívesen megnéznélek és meghallgatnálak titeket élőben.-vágtam rá rögtön.
A többiek is beleegyeztek, így rendeztünk egy karaoke- és táncdélutánt. Anya szerencsére elment itthonról, szóval nem zavartunk senkit. Remekül éreztem magamat, rengeteget szórakoztam Daesung és Seungri hülyeségein, hallhattam TOP rapjét, GD in énekelt nekem egyet és végre hallhattam Taeyang gyönyörű hangját. Mindenkit rendesen megtapsoltam, de legszívesebben Taeyang nyakába borultam volna, mikor végzett szólószámával. Gyorsan elrepült az idő, megköszöntem mindent és elbúcsúztunk egymástól. Miután elmentek, nekiálltam mosogatni és rendbe tettem a nappalit. A kanapé mellett a földön bukkantam rá Taeyang sapkájára. Óvatosan felvettem és megszagoltam. Isteni illata volt. Odamentem a tükörhöz és felpróbáltam. Egy jót kacagtam magamon, majd levettem és felmentem a szobámba, hogy valami biztonságos helyet keressek neki. A szobám sarkában áll egy fogas, oda akasztottam fel. Éppen csak lefeküdtem az ágyamra, mikor csengettek. Sietve lementem és ajtót nyitottam. Taeyang állt az ajtóban.
-Ne haragudj, de nem találom a sapimat. Nem maradt itt véletlenül?-kérdezte.
-De igen, felvittem a szobámba. Gyere velem, visszaadom.-feleltem.
Még szerencse, hogy rend van a szobámban, így nyugodtan bejöhet. Remélem nem találja majd túl kislányosnak. Remegő lábakkal mentem fel a lépcsőn, ő csendben jött utánam. Mielőtt kinyitottam volna az ajtót, így szóltam:
-Nem ér kinevetni.
-Nyugi, nem vagyok az a típus. Az igazat megvallva kíváncsi vagyok, hogy milyen a kis birodalmad.-mondta elpirulva.
-Érezd magad megtisztelve, nem engedek ide be akárkit.-magyaráztam.
Láttam rajta, hogy tényleg kíváncsi. Biztos ő is látta rajtam, hogy én meg ideges vagyok. Vettem egy nagy levegőt és kinyitottam az ajtót. Belépett. Szép lassan körbenézett. Én csak csendben figyeltem.
-Otthonos és kreatív. Ilyesmire számítottam, illik hozzád és jól mutatja a személyiségedet. Hasonló az ízlésünk. Nekem is hasonló a szobám.-mondta végül.
-Köszönöm, ezt örömmel hallom. Senki se mondott még ilyet. Ülj csak le az ágyra nyugodtan.-bukott ki belőlem.
Hallgatott rám és leült. Mindig is erről álmodtam, hogy egyszer a saját szobámban leszünk kettesben. Ő ott fog ülni az ágyon, én meg csak messziről nézem, milyen tökéletes és elérhetetlen.
-Te is ülj ide.-tapogatta meg maga mellett az ágyamat.
Nyeltem egyet és hevesen dobogó szívvel leültem mellé. Rögtön megcsapott finom illata. Szinte kábulatba estem.
-Nagyon aranyos voltál kiskorodban is.-vette kezébe az éjjeli szekrényemen lévő képet.
-Kö-köszönöm.-dadogtam.
Ezután pár perc néma csend következett. Annyi mindent kérdeztem volna, de nem tudtam.
-Kérdezhetek valamit?-törte meg a csendet végre.
-Persze.-feleltem.
-Mi a véleményed GD-ről?-tette fel a kérdést.
Nem erre számítottam. Az a nyugalom, amit eddig éreztem mellette, hirtelen elszállt. Nem értettem, miért kérdez ilyet.
-Miért kérded?
Nem válaszolt.
-Ő kérdezi?
-Igen.-felelte halkan.
-Miért nem kérdezi meg ő maga?
-Nem meri. Sosem láttam még GD-t ilyen állapotban. Tudod ő az a rámenős típus. Egy lány sem jelent neki akadályt. De te más vagy.
Fogalmam sem volt, hogy mit mondjak. Nem gondoltam volna, hogy ezt váltom ki G-Dragonból. Hiszen előttem teljesen máshogy viselkedik. Mindig piszkál és menőnek mutatja magát. Lehet, hogy ez más lányoknak bejön, de nekem nem. Pontosan tudom, hogy számomra Taeyang lenne a tökéletes férfi. Legszívesebben megmondanám neki, de félek, hogy ő nem érez irántam semmit. Na mindegy, ha nem is mondom ki konkrétan, egy kicsit utalhatok rá. Legalább meglátom, hogyan reagál. Próba szerencse. Erőt vettem magamon és így szóltam:
-Hát elég furcsa egy ember. Látom rajta,hogy másnak adja ki magát, mint amilyen valójában. Nem értem, miért teszi. Biztos van olyan lány a földön, akinek ez tetszik, de nekem nem. Én jobban kedvelem a csendes, romantikus lelkeket, az olyanokat mint, te.
Félve néztem szemébe, mikor kimondtam az utolsó szavakat. Ő is engem nézett. Csillogást láttam szemében és elmosolyodott.
~Most ez mit jelent? Tetszett neki?
-Értem. Ne aggódj nem mondom el neki, hogy miket mondtál. Ez az ő dolga, hogy személyesen megkérdezze, csak én is kíváncsi voltam rá.-felelte.
-Én is kérdezhetek?-érdeklődtem.
-Csak tessék.-válaszolta.
-Neked mi a véleményed rólam?-tettem fel a kérdést.
~Úristen, de hülye vagyok! Nem hiszem el, hogy kimondtam!-sikoltoztam magamban.
-Nagyon rendes, aranyos, szimpatikus és szép vagy. Remek alakod van, biztosan millió fiú fut utánad. Tetszik a kreativitásod és az őszinteséged is. Úgy érzem vannak közös tulajdonságaink, jól el tudunk beszélgetni és megértjük egymást. Szerintem remek párt alkotnánk.-fejtette ki.
Majdnem elolvadtam ott mellette! Nem akartam hinni a fülemnek, hogy csak jókat mondott rólam! És az utolsó mondata...hát én meghalok! Úristen, le kell nyugodnom, mielőtt rávetem magam!
-V-valami rosszat mondtam?-kérdezte aggódva.
-Nem dehogy! Pont az, hogy csak jókat mondtál rólam. Nagyon jól esett. Tudod nem sokan vannak rólam jó véleménnyel.-meséltem neki paradicsomvörös arccal.
-Tényleg nem értem, miért nem vesz észre téged senki. Mindenesetre örülök, hogy én vagyok az első, akitől ezeket hallottad.-mondta egy nagy mosollyal arcán.
Alig tudok megülni egy helyben, olyan zavarban vagyok. Muszáj máshogy elhelyezkednem. Hátrébb támasztottam kezemet, de az ágy helyett Taeyang kezére sikerült rátalálnom.
-Bo-bocsánat!-kaptam el kezemet.
-Semmi baj!-mondta és kezem után nyúlt.
Elmondhatatlanul jó érzés volt, ahogy az én apró tenyerem elveszett az ő forró és puha ujjai között. Mélyen egymás szemébe néztünk. Néha ajkaimra pillantott, de aztán visszatért szemeimhez. Másik karját a derekamra csúsztatta, közelebb húzott magához. Már csak pár centiméter választotta el ajkainkat...
-Noona, hol van anya?-rontott be húgom kopogás nélkül.
Taeyang és én pillanatok alatt szétugrottunk.
-Ööö elment itthonról...-feleltem zavartan.
-Bocsi, nem akartam zavarni.-mondta gyorsan, majd kiment.
-Százszor megmondtam neki, hogy kopogjon, mielőtt bejön. Azt hiszed hallgat rám?-mérgelődtem.
-Nekem úgyis mennem kell.-szólalt meg Taeyang.
-Értem.-feleltem szomorúan, majd odaadtam neki sapkáját és lekísértem.
-Azon gondolkoztunk többiekkel, hogy holnap kimennénk a strandra, ha jó idő lesz. Örülnék, ha velünk tartanál.-mondta, miközben kilépett az ajtón.
-Szíves örömest veletek tartok.-válaszoltam.
-Rendben, akkor majd becsöngetek érted. Jó éjt! Szia!-köszönt el.
-Oké, várni foglak. Köszi, neked is! Szia!-búcsúztam el én is.
Hirtelen megfogta a karomat és odahúzott magához. Szorosan átölelt. Nem telt bele sok időbe, mire én is átkaroltam és beletemettem arcomat mellkasába. Egy nagyot szippantottam, hogy még este álmomban is érezzem illatát. Lassan elengedtük egymást és elment.