MBLAQ 6.rész

Nara szemszöge:

Napok teltek el a Seunghoval történt masszázsos esetem óta, de ahelyett, hogy elfelejtettem volna az akkor, mellkasomban megjelenő furcsa érzést, egyre erősebb lett, ahányszor megláttam. Nem akartam elhinni, hogy ennyire vonzódom hozzá, hiszen nem is ismerem olyan rég óta és különben is ott van neki JiNa… Elhatároztam, hogy nem gondolok rá, de a mai fotózás pont az ellenkezőjét érte el nálam. A délelőtt folyamán tartottunk egy rövid megbeszélést, valamint mindenki az utolsó simításokon dolgozott. Nagyon izgatott voltam, hiszen ez lesz az első igazi kihívásom az MBLAQ-el és nem akarom elszúrni. Indulás előtt minimum százszor leellenőriztem, hogy mindent elpakoltam-e, ha nem többször. Időben kocsiba szálltam és a fotózás helyszínére mentem. Egy kisebb épület állt előttem, mely méretéhez képest elég modernül nézett ki. A parkolóba hajtottam, majd kiszedtem minden szükséges holmit. Éppen le akartam tenni az egyik kezemben lévő szatyrokat a földre, hogy ki tudjam nyitni az ajtót, mikor JiNa lépett mellém:
-Látom idetaláltál. Segítsek?
-Megköszönném, ha kinyitnád az ajtót.-feleltem.
Miután beléptem, a recepcióval találtam szemben magam, ahol be kellett mondanom a nevemet. Ezután JiNa vezetésével hosszú folyosókon mentünk végig, míg nem egy ajtóhoz értünk.
-A hátsó rész a tiéd.-szólalt meg JiNa, amikor beléptünk.
-Rendben.-mondtam, majd elhaladtam a szoba elülső felében elhelyezkedő tükrök előtt, egészen a próbafülkékig. A próbafülkék mellett állványok és fogasok álltak, ezekre pakoltam ki a kiegészítőket és akasztottam fel a ruhákat. Mire végeztem a kipakolással, arra megérkeztek a fiúk.
-Sziasztok!-köszöntek hangosan.
-Sziasztok!-köszöntünk vissza JiNával.
-Egy helyben álltam és néztem, ahogy sorban belépnek az ajtón. Mikor megláttam Seunghot, szívem hevesebben kezdett dobogni és akaratlanul elmosolyodtam. Percekig bámulhattam így, mire leesett, hogy mit művelek.
~Hallod Nara, ezt nem szabad! Ma reggel állapodtál meg, hogy elfelejted őt!-torkolltam le magamat, majd elfordultam.
-Valami baj van?-jött oda hozzám Joon.
-Nem, nincsen semmi.-füllentettem.
-Látom, hogy van valami, ne tagadd!
~Miért látszik rajtam minden ennyire?-kérdeztem magamtól, majd így feleltem:
-Na jó…ne nevess ki, de izgulok a fotózás miatt.
-Nem kell félned, jó leszel. A ruhák remekül néznek ki, hidd el!-próbált nyugtatgatni.
Jól esett ezeket a szavakat hallani tőle, Joon igazán kedves ember. Nem mintha a többiek nem lennének azok, de valahogy ő olyan közvetlen velem és mindig felszabadulok egy kicsit, ha vele vagyok.
-Köszönöm.-mosolyodtam el.
Nem vesztegethettük tovább az időt, nekiálltunk a munkának. Először Joon és G.O jöttek öltözködni, addig Thunder és Mir a fodrász, valamint a sminkes asztalánál ültek. Ezután csere következett. Seungho utolsóként került hozzám. Fogalmam sem volt, hogy szóljak hozzá, de azt tudtam, hogy nem nézhetek szemébe, mert akkor minden ellenállásom hiábavaló.
-Tessék, itt vannak a ruháid.-nyújtottam át, lehajtott fejjel.
Először csendben állt előttem, gondolom arra várt, hogy ránézzek, de egy köszönöm kíséretében végül elvette azokat. Miután elhaladt mellettem, felemeltem fejemet és izmos hátára tapasztottam szemeimet és néztem, ahogy eltűnik a fülkében.
-Te meg mit bámulsz ennyire?-jött oda hozzám Mir.
-Csak elbambultam. Valami probléma van?-kérdeztem inkább.
-Thunder megkért, hogy kérjem el a karkötőjét, mert itt felejtette.
-Rendben, már is adom.-mondtam és kinyitottam a dobozt, de annak hűlt helye volt.
~Ez meg hova tűnt? Biztosan itt van valahol a kupiban…-túrtam fel mindent, de hiába.
-Nincs meg?-nézett rám kérdőn Mir.
-Itt kell lennie.-mondtam kicsit idegesen.
Mir is elkezdte felemelgetni az asztalon lévő cuccokat, de ő sem járt sikerrel.
-Biztosan elhoztad?-kérdezte.
-Igen, direkt leellenőriztem mindent, hogy megvan-e.-válaszoltam.
-Nézd meg a táskákban, hátha kiesett a dobozból.-ajánlotta fel.
-Ez egy jó ötlet.
Rögtön a táskák irányába mentem és végignéztem az összeset. Idegességemben fejjel lefelé is megrázogattam őket.
-Itt sincs! De akkor hol a fenében lehet?-borultam ki.
-Mi az?-jött oda Joon és G.O is.
-Eltűnt Thunder egyik karkötője.-mesélte Mir.
-Már mindenhol kerestük és semmi.-nyávogtam.
-Nyugodj le, biztosan itt van valahol.-veregette meg vállamat Joon.
-Nézzünk át mindent újra!-mondta G.O.
Úgy is tettünk. Én a fülke elé mentem és a földet néztem, hátha leesett valahova. Hirtelen egy férfikéz karolta át kezemet és berántott a fülkébe. Ijedt arccal néztem az elkövető arcára. Seungho volt az. Miután szemeink találkoztak és dühöt láttam övében, gyorsan lehajtottam fejemet.
-Mi a baj?-kérdezte.
-Elvesztettem egy karkötőt…-válaszoltam félénken.
~Most biztosan kiabálni fog velem és kirúgat.-gondoltam.
-Nem úgy értettem. Velem.-mondta kicsit szomorkás hangon.
-Tessék?-értetlenekdtem.
-Miért nem nézel a szemembe?-emelte fel hangját egy kicsit.
-Nem értem, miről beszélsz.-füllentettem és egy kicsit felnéztem, hogy rejteni próbáljam az igazságot.
-Kérlek ne csináld ezt! Mondd el, mi a baj!-nézett mélyen szemembe.
Nézésének köszönhetően belsőm melegedni kezdett és egy nagyot nyeltem.
~Most mit mondjak? Nem mondhatom el az igazat!
-Valami rosszat csináltam?-kérdezte kétségbeesett hangon.
-Nem, dehogy!-vágtam rá azonnal.
-Akkor?
-Nem beszélhetnénk meg ezt később? Most meg kellene találnom azt a karkötőt, különben csúszni fogtok és nem szeretném, hogy miattam ez történjen.-tereltem a szót.
-Ne aggódj a karkötő miatt, itt van nálam.-felelte.
-Nálad? Miért van az nálad?-néztem rá kikerekedett szemekkel.
-Itt volt a földön. Thunder biztosan elejtette, mikor öltözött.-válaszolta.
-Megkaphatom?-nyújtottam ki tenyeremet.
-Meg, ha a szemembe nézel.-jött a válasz.
Egy pillanatra ránéztem, majd újra a földet vettem célpontba.
-Most már odaadod?
-Hosszabb ideig.-mondta.
Tudtam, hogy baj lesz belőle, ha megteszem, de abból még nagyobb lenne, ha az egész fotózást tönkretenném. Újra felemeltem fejemet és gyönyörű, mélybarna szemeibe néztem. Ő is engem bámult. Lábaim elgyengültek és remegtek, legszívesebben összecsuklottam volna, de nem mutathatom meg neki, hogy ennyire zavarba tud hozni. Próbáltam kiállni tekintetét, közben orrát és száját is szemügyre vettem. Nem kellett volna, ugyanis a drága szokásához híven megnyalta nyelvével húsos ajkait. Szívem olyan hangosat dobbant, hogy nehéz lehetett nem meghallani. Kezemet akaratlanul szívemhez emeltem. Seungho arcán megjelent egy mosoly, majd megmozdult. Egyik kezét egyre feljebb emelte. Féltem, hogy meg akar érinteni, azt biztos nem élném túl, így hátrálni kezdtem. Azonban feleslegesen tettem, hiszen csak a karkötőt helyezte tenyerembe. Gyorsan elmormogtam egy köszönömöt, majd kirobogtam a fülkéből. Odarobogtam Thunderhez, a kezébe nyomtam az ékszert, majd szélsebesen a mosdó felé vettem az irányt. Joon mintha kérdezett volna tőlem valamit, de nem sikerült meghallanom, hogy mit. Jelen pillanatban nem is érdekelt.

Seungho szemszöge:
Amióta beléptem a helyiségbe, Nara azóta kerüli a velem történő szemkontaktust. Nem tudtam mire vélni a dolgot, hiszen nem csináltam semmi rosszat.
~Vagy mégis?-kérdezgettem magamat és próbáltam visszaemlékezni, de semmi.
Megcsóváltam fejemet, majd lehuppantam a fodrász székébe, aki egy 20 perc alatt el is készítette égnek álló hajkoronámat. Ezután JiNa készítette el a megfelelő sminket.
-Valami baj van? Olyan gondterheltnek tűnsz.-zökkentett ki gondolataim közül.
-Semmi gond.-feleltem röviden.
-Tudod, hogy nekem mindent elmondhatsz.
Nem mondtam semmit, csak Narát bámultam a tükörben, ahogy a többieknek segít.
-Csak nem Nara a baj?-kérdezte.
-Nem.-vágtam rá rögtön.
Ezután ne kérdezett többet, szerintem rájött, hogy jobb, ha békén hagy. Végre innen is elszabadulhattam és a ruhámért indultam. Nara rögtön felém nyújtotta őket, de nem nézett rám. Egy pár percig vártam, hátha felemeli fejét, de ez nem történt meg. Csalódottan vonultam be a fülkébe átöltözni. Mikor beléptem, egy fekete karkötőt találtam a földön. Felvettem és megnéztem.
~Ez Thunderé lesz, majd ha végeztem, odaadom neki.-állapodtam meg magammal, majd átöltöztem.
Már éppen készen voltam és ki akartam lépni a függöny mögül, mikor megláttam Narát, aki valószínűleg az elveszett ékszert kereste. Megragadtam karját és berántottam magamhoz a fülkébe. Ijedt arccal nézett rám, de csak pár pillanatig, majd elkapta tekintetét.
~Itt az alkalom, hogy megtudjam, mi a baja.-gondoltam és rögtön kérdőre is vontam.
Azonban nem kaptam választ. Minél jobban próbáltam kihúzni belőle, annál ellenállóbb volt és csak a karkötőre gondolt. Elárultam neki, hogy megtaláltam, de csak akkor adom vissza neki, ha a szemembe néz. Először vonakodott, de végül belement. Hosszan szemébe néztem és próbáltam kiolvasni, hogy mi lehet a probléma. Egy kis idő után szívéhez kapott. Most már tudtam, hogy mi áll minden mögött. Az a hatalmas teher és szomorúság pillanatok alatt elúszott belőlem és jókedv, valamint megkönnyebbülés váltotta fel. Nem akartam tovább kínozni szegényt, így átnyújtottam neki a tárgyat, melyet annyira szeretett volna. Abban a pillanatban, hogy megkapta, kifutott a helyiségből. Én vigyorogva léptem ki a fülkéből és mentem oda társaimhoz.
-Ennek meg mi baja?-fordult felém Joon.
-Nem tudom.-füllentettem.
Ezután nem sokkal megkezdődött a fotózás. Ilyenkor nem tudtam Narára gondolni, csak a dolgomra koncentráltam, de később mindenképpen beszélnem kell vele.

JiNa szemszöge:
Seungho egész nap elkent volt és ez nekem nem tetszett. Rákérdeztem, hogy történt-e valami, de nem akarta elmondani. Szomorúan nézett maga elé a tükörbe. A tükörbe, ahol Nara látszódott. Valami nagyon rossz érzés fogott el. Kiskorom óta ismerem Seunghot, mindig ott volt, ha szomorú voltam és megvigasztalt. Az évek során sikerült beleszeretnem, de sose vallottam be neki. Mindig volt valami másik lány(a nevére nem emlékszem), aki Seungho közelében legyeskedett. Már akkor sem tetszett a dolog és most, hogy megjelent Nara, ugyanazt az érzést érzem most, mint akkor. Eldöntöttem, hogy szemmel fogom tartani a lányt és nem hagyom, hogy elvegye tőlem azt, ami az enyém. A fotózás előtt elugrottam mosdóba. Már éppen visszaindulni készültem, mikor Nara rontott be. Észre sem vett, csak odafutott a csaphoz és jéghideg vizet locsolt arcára.
-Minden rendben van?-néztem rá furcsán.
Összerezzent, mikor megszólítottam.
-Te itt vagy? Nem is vettelek észre… Amúgy nincsen semmi baj.-felelte.
Láttam rajta, hogy történt valami, csak nem akarja elmondani, mert ennek a dolognak köze van Seunghohoz is.
 -Remélem tudod, hogy barátnők vagyunk és nekem mindent elmondhatsz.-szólaltam meg.
-Csak napok óta van bennem egy furcsa érzés és nem tudom, hogy miért.-bökte ki végül.
-Milyen érzés?-érdeklődtem.
-Nem is tudom, nehéz elmondanom. Egyszerre van bennem valami feszültség, de mégis olyan jó érzés.
-És mindig érzed?-faggattam tovább.
-Nem, csak ha egy bizonyos személyre nézek.-válaszolta.
~Szóval igaz. Ez a kis fruska bele van esve az én Oppámba. Milyen szánalmas… Azt hiszi, hogy megkapja, amit szeretne? Hát téved! Mindent megteszek, hogy elűzzem innen!-mondtam magamban.
Szó nélkül kivonultam a mosdóból és a bementem a fotózásra. Egy kis idő múlva Nara is megérkezett. Szerencsére Seungho túl elfoglalt volt ahhoz, hogy vele törődhessen. Miután végeztünk, megvártam, míg mindenki elmegy. Már csak Nara és én maradtunk ott. Ő éppen pakolgatott, én pedig odasétáltam az ékszeres pulthoz és megnéztem egy órát.
-Segítsek elpakolni?-kérdeztem kedvesen.
-Ha van kedved, akkor segíthetsz.-felelte nekem háttal.
Megfogtam a táskákat és belepakoltam mindent. Már csak az a bizonyos óra volt hátra. Mikor kezembe vettem, egy remek ötlet jutott eszembe. Kinyitottam a dobozt, kivettem belőle az órát, majd zsebre tettem, az üres dobozt pedig a táskába tettem.
~Biztosan ki fogják rúgni, ha már rögtön az első alkalommal elveszít valamit. És ha kirúgják, akkor minden veszély megszűnik.-mosolyogtam magamban.

SHINee 3. rész-Your name

Hétfő reggel van, suliidő, de Jonghyun még mindig ágyában horpaszt. Anyja lép be az ajtón és így szól:
-Kicsim, ébredj! El fogsz késni az iskolából.
-Ajj...az első óra történelem, ami halál unalmas, szóval nem maradok le semmiről.-nyöszörögte a fiú.
-Kisfiam! Kelj fel és menj be szépen, különben nem lesz meglepetés.-jelentette ki Mrs. Kim.
-Meglepetés? Mi az?-pattant fel rögtön Jonghyun.
-Majd meglátod. Kivasaltam a ruhádat.-mondta az anya, majd elhagyta a szobát.
Jonghyun kikelt ágyából, majd rendbe szedte magát. Negyed óra múlva már a konyhában ült és reggelijét fogyasztotta, közben pedig édesanyját nézte, ahogy az fel-le futkározik.
-Nekem mennem kell dolgozni. Suli után siess haza!
-Csak nem megyünk valahova?-kíváncsiskodott Jonghyun.
Mrs. Kim nem mondott semmit, csak elmosolyodott, majd egy puszit nyomott fia feje búbjára és elment. Jonghyun elmosogatta a tálat és kanalat, melyet használt, közben pedig találgatott, hogy mi lehet a meglepetés. Anyja nagyon sokat dolgozik, van amikor napokig nme tud hazajönni, vagy csak nagyon későn, így kevés ideje marad Jonghyunra. Ha meglepetésről van szó, akkor általában anyja hamarabb végez  a munkával és végre együtt tudnak tölteni egy kis időt. Miután végzett a mosogatással, felkapta kabátját és táskáját, bezárta a lakást, beszállt autójába és az iskola felé vete az irányt. A kapuban összefutott Taeminnel.
-Jó reggelt, Hyung!köszönt oda neki a vörös hajú fiú.
-Szia Minnie!
-Hát te? Azt hittem, utálod a törit.
-Így is van, de anya elzavart.
-Csak nem egy újabb meglepetés?-érdeklődött Taemin.
-De.-felelte Jonghyun egy hatalmas mosollyal.
-Van sejtésed, hogy mi lehet az?
-Nincs, semmit sem tudtam kiszedni belőle. De biztosan megyünk valahova, mert megkért, hogy siessek haza suli után.-mesélte Jonghyun, miközben megérkeztek az osztályba.
Onew és Minho már ott voltak a lányokkal együtt.
-Sziasztok!-köszöntötték a két megérkező fiút.
-Sziasztok!-köszöntek vissza vidáman.
Taemin odalépett Seominhez és egy lágy puszit nyomott ajkaira, melybe a lány bele is pirult egy kicsit. Jonghyu nféltékenyen nézte a szerelmes párt. Hirtelen eszébe jutott ChoHee és körbenézett a teremben, ám sehol sem találta.
-Nem láttátok ChoHee-t?-fordult Minhoék felé.
-Sajnos még nem, pedig már mi is kerestük.-jöt a válasz.
-Még van pár perc csöngetésig, simán megérkezhet.-fűzte hozzá Onew.
-És mi van veled, meg Hyemivel?-kérdezte Jonghyun.
-Elhívtam egy randira.-felelte Onew egy félénk mosollyal.
-Ooohh.-húzta fel szemöldékét Jonghyun.
-Lassan mindenkinek lesz párja, csak neked nem. Pedig te vagy a legnépszerűbb srác a suliban. Hát nem furcsa?-szekálta Minho.
-Nem kell féltened, már nem sokáig lesz így.-mondta Jonghyun határozottan, majd újra körbenézett a teremben.
Mikor szemei az ajtóhoz értek, hatalmasra tágultak.
-Key!?-mondta ki a nevet.
Az ajtóban álló személy rögtön hallgatott nevére és odalépett Jonghyunhoz.
-Szia!-üdvözölte kedvesen.
-Hát te meg mit keresel itt?-kérdezte Jonghyun.
-Tudom, hogy van néhány kivétel, de a többség tanulni jár ide..szóval én is. Mától kezdve.-felelte Key.
-Miért nem mondtad korábban?
-Nem kérdezted. Meg amennyire örülsz nekem, jobb is, hogy nem tettem.-mondta kicsit sértődött hangnemben Key.
Jonghyun nem tudott válaszolni a fiú utolsó mondatára, mert megjelent a tanár a teremben és hangosan így szólt:
-Mindenki üljön le a helyére! Becsöngettek!
A hangos zizegést néma csend váltotta fel és a tanulók megkeresve saját helyüket, leültek. Kivéve Keyt.
-Oh, te lehetsz az új diák. Kérlek mutatkozz be!-szólt hozzá a tanár.
Key zavartan előre vonult, majd szembefordult az osztállyal és így szólt:
-Sziasztok! A nevem Kim Kibum, de hívjatok csak nyugodtan Keynek.
Miután végzett a bemutatkozással, illendően meghajolt. Ezután végignézte a diákok arcát, melynek hatására elég szomorú lett. Pár emberkén kívül - történetesen Jonghyunon és barátain kívül - mindenki furcsán nézett rá. A lányok rögtön sugdolózni kezdtek vagy tátott szájjal bámulták, a fiúk pedig mintha nevettek volna rajta.
-Köszönjök szépen! Foglalj helyet, ott hátul.-mutatott a tanár egy, a Jonghyun mellett elhelyezkedő üres padra.
Key odaballagott a neki szánt helyre, majd leült és nekiállt kipakolni táskájából. Jonghyun végig szemmel követte az eseményeket. Látta, ahogy a fiú egy rózsaszín jegyzetfüzetet és egy szintén rózsaszín színű tollas végű tollat vesz elő. Ezekhez csatlakozott még telefonja, melyen rengeteg kulcstartó csüngött. Jonghyun akaratlanul elmosolyodott.
-Mi az?-szólt oda neki Key.
Jonghyun csak megrázta fejét, de közben még mindig nevetett. Key vágott egy grimaszt, majd sértődötten előre fordult. Jonghyun is előre fordult, ahol meglátta a teremben lévő egyetlen üres padot. Arcáról rögtön lefagyott a mosoly. Az előtte ülő Minho hirtelen hátrafordult hozzá és így szólt:
-Úgy néz ki, ChoHee nem jön ma suliba.
-Lehet, hogy később még beesik.-mondta reménykedve Jonghyun.
-Jonghyun maradj csendben! Lehet, hogy téged nem érdekel a dolog, de vannak olyanok, akiket igen.-szólt rá a tanár.
-Elnézést.-mondta egy nagy sóhajjal Jonghyun, majd hátradőlt székén.
Hogy elüsse az unalmat, először az ablakon nézegetett kifelé. Miután ezt is megunta, Key felé fordult és jobban szemügyre vette az éppen jegyzetelő fiút.Rövid időn belül megállapította, hogy van benne valami lányos, de furcsa módon jól állt neki. Ám ennek ellenére barátságosnak tűnik és lenyűgöző karimája van. Arca sima és fehér, melyet barna haja még jobban kiemelt. Apró szemei, pisze orra és halványrózsaszín ajkai modell arcot varázsoltak neki. Rengeteg lány féltékeny lehet rá. Teste vékony volt és törékeny, melyhez kitűnően álltak a feszes és divatos ruhák, melyet viselt. Key érzékelhette, hogy valaki szemrebbennés nélkül arcát fürkészi, ezért felnézett. Szemei rögtön összetalálkoztak Jonghyunéval. Key kérdőn nézett a fiúra. Jonghyun csak elmosolyodott. Key kissé zavarba jött és elfordult, hogy elrejtse piruló arcát. Jonghyun észrevette, hogy zavarba hozta a fiút, így az óra végéig azzal szórakozott, hogy a fiút nézte. Key nagy szerencséjére kicsengettek és a tanár még éppen időben magához hívatta az éppen felé tartó Jonghyunt.
-Jonghyun, kérlek gyere ide!
Jonghyun kellemetlenül odament a tanárhoz. Az hitte megint órákig tartó figyelmeztetésben kell részt vennie. Eközben Key el akarta hagyni a termet, de a tanár neki is odaszólt.
-Key, gyere ide te is!
Key félénken odasétált a tanár asztalához, majd tisztes távolságra Jonghyuntól megállt.
-Mivel ez az első napod, biztosan nehéz lehet eligazodni ebben a hatalmas épületben. Jonghyun majd gondoskodik róla, hogy ez ne legyen probléma.
-Én?-nézett nagy szemekkel Jonghyun a tanárra.
-Igen, te. Örülnöd kéne, mert büntetés helyett kapod ezt a feladatot.-nézett rá szúrós szemekkel a tanár.
-I-igazán nincs erre szükség.-szólalt meg az eddig csöndben lévő Key.
-Na látja..-kezdett bele rögtön Jonghyun, de a tanár belevágott szavába.
-Nem vitatkozom, Jonghyun tedd, amit mondtam!
-Rendben.-adta meg magát a fiú.
Miután a tanár elhagyta a termet, Key és Jonghyun szótlanul álltak egymás mellett.
-Megmutatod az órarendedet?-szólalt meg végül Jonghyun.
Key néma csendben elővette azt táskájából, majd átnyújtotta.
-Szóval angolod lesz most, aztán matek, tesi és végül kémia. Pont, mint nekem. Úgy néz ki nem kell mást tenned, mint egész nap engem követned és akkor nem tévedsz el.-jegyeztem eg Jonghyun.
-Tessék? Nem akarom, hogy idiótának nézzenek, hogy téged követlek.-felelte Key.
-Nem fognak idiótának nézni, inkább irigyelni fognak, mert velem lógsz.-állapította meg Jonghyun.
-Azt sem szeretném, hogy miattad utáljanak.
-Ne aggódj, nem hagyom, hogy bántsanak.
Key értetlenül nézett a Jonghyunra.
-Azt hittem nem kedvelsz.-csúszott ki száján.
-Miből gondolod ezt?-nézett rá kérdőn Jonghyun.
-Olyan furcsán viselkedsz velem. Tudom, még csak most találkozunk másodszorra, de teljesen más voltál a mosodában, mint most itt az iskolában. Először is nem igazán örültél, mikor megláttál. Aztán egész órán bámultál és röhögtél rajtam. Végül pedig nem akartál körbevezetni.
-Egy. Örülök neked, csak meglepődtem. Kettő, Azért néztelek, mert unatkoztam és próbáltam lefoglalni magam. Bocsánat, ha zavarba hoztalak, ígérem, legközelebb rád sem nézek. Három. Körbezetlek, nem?
-Igen, mert a tanár kényszerített.
-Na ide figyelj! Nem szeretnék rosszban lenni veled, szóval felejtsük el, ami eddig volt és kezdjük újra. Szia, Kim Jonghyun vagyok! Téged hogy hívnak?-nyújtotta oda kezét Jonghyun Keynek.
Key ledöbbenve állt pár percig, aztán felnevetett és ő is odanyújtotta kezét.
-Szia, Kim Kibum vagyok, de szólíts csak Keynek.
-Új vagy itt, nem? Akaro, hogy körbevezesselek?
-Igen, hálás lennék.
-Rendben, akkor gyere, induljunk, mert hosszú lesz.-mondta Jonghyun, majd átkaolta Key vállát és elindultak kifelé  a teremből.
A folyosókon mindenki tátott szájjal nézte őket.
~Hogy lehet az, hogy Jonghyun az új sráccal lóg?-lehetett hallani a kérdéseket.
A két fiú azonban nem zavartatta magát, határozott léptekkel járták körbe az egész épülete, míg végül visszatértek osztálytermükbe. A nap többi része viszonylag gyorsan eltelt. Jonghyun barátaival együtt haladt a parkoló felé.
-Mit szólnátok hozzá, ha elmennénk valahova?-ajánlotta fel Minho.
-Nekem sietnem kell haza.-mondta Jonghyun.
-Miért? Mit csinálsz? Mit titkolsz előlünk? Csak nem egy randi? Vagy az új sráccal lógsz?-kíváncsiskodott Minho.
-Mrs. Kimmel mennek valahova.-válaszolt helyete Taemin.
-Jah bocsi, nem tudtam. Akkor jó szórakozást!-mondta Minho.
-Na én tényleg megyek. Majd holnap. Sziasztok!-köszönt el Jonghyun.
Gyors autójának és a kevésbé forgalmas utaknak köszönhetően Jonghyun hamar hazaért. Mikor belépett a lakásba, anyja már otthon volt.
-Szia, Kicsim!
-Szia, anya!
-Készülődj össze, mert mindjárt indulunk.
-Még mindig nem árulod el, hogy hova?
-Nem. De ne aggódj, élvezni fogod.
-Rendben, akkor mindjárt jövök.-mondta Jonghyun, majd felsietett szobájába és átöltözött.
Miután végzett, lement a földszintre anyjához és rögtön útnak is indultak. Jonghyunnk egyáltalán nem volt ismerős az út, fogalma sem volt, hogy merre tarthatnak. Lassan kiértek a város szélére, ahol hatalmas családi házak helyezkedtek el, még az övükénél is nagyobb.
~Új házat akar venni? A mostani házukat is elég nagynak tartotta, mi lesz vele egy még nagyobb házban?-töprengett magában a fiú.
Minden esetre nem akarta megbántani édesanyját, így nem szólt semmit. Megvárta, míg leparkoltak az autóval egy hatalmas kovácsoltvas kapus villa előtt. Kiszálltak az autóból, anyja egy nagy csokor virágot is kihalászott a hátsó ülésről, majd vidáman megnyomta a csengőt. Percek múlva egy szobalány jelent meg, aki kinyitotta a kaput. Illedelmesen meghajolt, majd így szólt:
-Kérem kövessenek, a ház ura már várja önöket.
-A ház ura..?-nézett Jonghyun édesanyjára kérdőn.
-Viselkedj rendesen!-anyja csak ennyit mondott, mert elérték a házat.
Mikor beléptek egy hatalmas hall fogadta őket. A berendezés antik bútorokból és díszekből állt, melyek a levegőnek is szokatlan illatot adtak. A szobalány azonban nem állt meg, tovább vezette őket egy nappaliszerűségbe, ahol egy 40 éves körüli férfi és nő ültek a kanapén.
-JaeWook! JinHee! Ezer éve nem láttalak titeket!-ölelte meg Mrs. Kim őket.
-SeulGi, te nem öregedtél semmit.-bókolt neki JinHee.
-Nem tudom, emlékeztek-e még, de ő itt Jonghyun.-mutatott Mrs. Kim fiára.
-Örvendek a találkozásnak.-köszönt illedelmesen Jonghyun.
-Micsoda úriember vált belőle.-állapította meg JaeWook.
-Szólj a lánynak, hogy fáradjon le!-fordult JinHee a szobalány felé.
-Igen is, úrnőm.-mondta a lány illedelmesen, majd távozott.
-Foglaljatok csak helyet!-mutatott a kanapéra JaeWook.
-Mrs. Kim és Jonghyun leültek.
Abban a pillanatban egy Jonghyun korabeli lány jelent meg a nappaliban a szobalány kíséretében. Jonghyun felemelte fejét, hogy szemügyre vegye a lányt. Szemei kikerekedtek és dadogva így szólt:
-Cho-choHee!?
-Jonghyun!?-döbbent le a lány is.
-Ismeritek egymást?-kérdezte Mrs. Kim.
-I-igen, az iskolabálon találkoztunk.-felelte Jonghyun.
-Remek, akkor menjetek és sétáljatok egyet! Úgy még jobban megismeritek egymást.-ajánlotta fel JaeWook.
-Ez remek ötlet.-jegyezte meg JiHee is.
A két fiatal kénytelen volt szót fogadni az időseknek, így ChoHee vezetésével kimentek a kertbe.
-Miért nem voltál iskolában?-tette fel a kérdést Jonghyun.
-Anyám elhagyta a várost, nekem pedig itt kell élnem bácsikámmal és nénikémmel, akik nem engedtek el. Azt hitték, hogy akkor nem jövök haza délután emiatt a találkozó miatt.
-Értem. Te legalább tudtál a találkozóról. Az én anyám nem mondott semmit.-magyarázta Jonghyun.
-A szüleid, az én szüleim és a bácsikámék nagyon jó barátok egészen fiatal koruk óta, csak az idő során történtek dolgok, mindenki ment a maga útján. Nem régen tudták meg, hogy itt laktok és rögtön fel is keresték édesanyádat.-mesélte ChoHee.
-Értem. Holnap jössz iskolába?
-Szeretnék.
Még órákon keresztül beszélgettek a kertben, mígnem esteledett és Jonghyunéknak mennie kellett.
-Hogy érezted magad?-érdeklődött Mrs. Kim.
-Jól.-jött a rövid válasz.
-ChoHee igazán kedves és csinos lány.
-Igen.
-Haragszol?
-Nem, de igazán mondhattál volna valamit, elég kínos volt vad idegenek előtt mosolyognom és úgy tennem, mintha tudnám, hogy kik ők.-mondta Jonghyun.
-Ne haragudj, engem is hirtelen ért a dolog és nem tudtam róla beszélni. Tudod apádon keresztül ismertem meg őket..-mesélte Mrs. Kim.
Az út többi részét csendben tették meg. Mikor hazaértek, mindketten saját szobájukba vonultak. Jonghyunnak nehezére esett elaludni, annyi kérdése lenne, de látva anyja fájdalmát, nem merte feltenni őket. Bízott benne, hogy holnap találkozik ChoHeevel és sikerül még több mindent megtudnia.

MBLAQ 5.rész

Seungho szemszöge:

Reggel korán felkeltem, gyorsan összekészültem és első utam Narához vezetett. Lementem egy emelettel lejjebb, majd kopogtattam a megfelelő ajtón. Semmi válasz nem jött.
~Lehet, hogy alszik még?
Rápillantottam órámra. 8 óra. 9-re bent kell lennünk és Narának is. Még egyszer kopogtattam. Megint semmi.
~Az is lehet, hogy már bement dolgozni? Biztosan így van.-nyugtattam meg magamat.
Visszamentem a dormba, felkeltettem a többieket, megreggeliztünk és már mentünk is a próbaterembe. Mikor odaértünk, így szóltam a többiekhez:
-Ti menjetek csak előre, nekem még van egy kis dolgom.
-Mi az? Csak nem valami baj van?-érdeklődött G.O.
-Nem, nincs..-feleltem.
-Ez nem volt valami meggyőző.-állapította meg Thunder.
-Gyerünk Hyung, mondd el! Tudod, hogy velünk mindent megoszthatsz.-mondta Thunder.
-Csak reggel kerestem Narát, mert beszélni szeretnék vele, de se tegnap este, se ma reggel nem volt otthon. Biztosan itt van, megyek, megnézem.-meséltem.
-Ez furcsa. Feltétlenül szólj, ha nincs meg!-szólt utánam Joon.
-Rendben.-válaszoltam, majd felsiettem Nara irodájához.
Kopogtattam, de semmi. Óvatosan benyitottam. Rögtön meg is pillantottam Narát, aki az asztalra borulva mélyen aludt. Közelebb léptem hozzá és figyeltem arcát.
~Milyen szép.-mondtam halkan.
Nara hirtelen mocorogni kezdett, így hátrébb léptem. Lassan felemelte fejét és kinyitotta szemeit.
-Jó reggelt!-köszöntem neki kedvesen.
-Ohh, Seungho! Mit keresel itt?-nézett rám ijedten.
-Kerestelek otthon tegnap este, meg ma reggel is, de nem találtalak. Gondoltam megnézlek itt.
-Miért mennyi az idő?-kérdezte.
-9 múlt pár perccel.-feleltem.
-Te jó ég, itt aludtam egész éjjel! De legalább kész lettem a ruhákkal.-nézett a bábuk felé.
-Majd később visszajövök G.O-val és Joonnal megpróbálni őket.-mondtam.
-Rendben. Hú, azt hiszem ennem kéne valamit..-jegyezte meg Nara, közben hasát simogatta.
-Maradj csak itt és szedd rendbe magad, majd én hozok neked reggelit.-ajánlottam fel.
-Jajj, igazán nem kell.-mondta, majd fel akart állni, de hirtelen hátához kapott.
-Jól vagy?-néztem rá ijedten.
-Azt hittem elfeküdtem a hátamat.-válaszolta halkan.
-Maradj ülve, mindjárt hozok valamit!-utasítottam és elsiettem.
Gyorsan szereztem egy törölközőt, melyet átitattam meleg vízzel, meg egy madzagot, valamint reggelit is vettem. Miután mindennel végeztem, visszamentem Nara irodájába. Szerencsére szót fogadott nekem és ugyanott ült, ahol az előbb. Odamentem hozzá, letettem a kávét és fánkot asztalára, majd így szóltam:
-Terítsd a hátadra a törölközőt és kösd körbe ezzel a madzaggal. Ha melegen tartod, akkor jobb lesz.
-Kö-köszönöm.-mondta, majd megpróbálta magára kötni a törölközőt, d egyedül nem ment neki.
-Segítsek?-kérdeztem pirult arccal.
Nara először csak zavartan nézett rám, de belátta, hogy elkél neki a segítség, így elfogadta. Felhúzta pólóját, mely alól kivillant szép fehér bőre. Férfi létemre szemeim oldalára tapadtak és egy-két másodpercig mozdulatlanul bámultam azt. Ám hamar észbe kaptam és ráhelyeztem a törölközőt. Ezután körbevezettem dereka körül a madzagot. Miközben ezt a mozdulatot végeztem, közel kerültem hozzá és megéreztem parfümjének kellemes illatát. Nem akartam kellemetlen helyzetbe hozni, így megpróbáltam sietni és kötöttem egy masnit.
-Készen is van.-mondtam.
-Nem is tudom, mi lenne velem nélküled.-szaladt ki száján.
Erre a mondatára egy bizsergető és meleg érzés töltötte be belsőm minden egyes üregét, melynek hatására testem is hevülni kezdett.
-Öhmm..zavarok?-jött egy hang az ajtó felől.
-Joon!?-szólalt meg Nara.
A névre én is az ajtó irányába fordultam.
-Mi..mi csak…illetve Seungho..-dadogott ösze-vissza Nara.
-Nara az egész éjszakát itt töltötte, az asztalra borulva aludt el és elfeküdte a hátát. Én pedig segítettem neki beborogatni.-magyaráztam.
-Nyugi, az ég világon semmi rosszra nem gondoltam. Csak hiányoltuk a vezetőnket.-jegyezte meg egy kaján vigyorral Joon.
-Azt hiszem jobb, ha most megyünk próbálni. Akkor majd jövünk próbálni, ha végeztünk.-mondtam.
-Rendben. Köszönöm szépen még egyszer a segítséget.-felelte Nara.
Elhagytuk az irodát és a lépcsőn haladtunk lefelé Joonnal, mikor így szólt:
-Tetszik neked Nara, mi?
Egy pillanatra megtorpantam, majd válaszoltam:
-Szép és kedves lány, de a sztájlisztunk, együtt dolgozunk, semmi több.
-Aha..akkor miért ilyen vörös az arcod?-szekált tovább Joon.
-Férfiből vagyok és elég kényelmetlen volt a helyzet, oké? Kérlek többet ne beszélj erről!-néztem rá egy kicsit erőteljesebb tekintettel.
-Jól van na. Vedd úgy, hogy meg se szólaltam.-védekezett Joon.
Közben megérkeztünk a terembe, ahol a többiek már melegítettek. Joon és én is beálltunk közéjük, majd elkezdődött az órákon át tartó próba. Ebédszünetben lementünk az ebédlőbe.
-Sziasztok!-ütötte meg fülemet JiNa hangja.
-Szia!-köszöntünk vissza kórusban.
-Hogy haladtok a próbával?-érdeklődött, közben helyet foglalt mellettem.
-Egész jól.-felelte G.O.
-És a ruhák megvannak már?
-Thunder és én már tegnap voltunk próbálni.-válaszolta Mir.
-A többiek meg ma mennek.-fűzte hozzá Joon.
-Értem. És tetszik? Meg vagytok elégedve?
-Remekül néznek ki.-mondta Thunder.
-Várjátok már a hétvégi koncertet?
-Persze. Mindig jó érzés látni és hallani a rajongók ezreit.-mosolyodtam el.
-Szia Nara!-köszönt egy hangosat Mir.
-Sziasztok! Tartotok egy kis szünetet?-jött oda az asztalunkhoz.
-Igen, nem bírják ki kaja nélkül.-mondtam viccelődve.
-Ezt pont te mondod, Hyung?-szólt oda neki Thunder.
-Jobban vagy már?-kérdeztem Narától.
-Hát fogjuk rá.
-Gyere, ülj le!-álltam fel gyorsan, átadva Narának a helyet.
-Köszönöm, de éppen most készültem ebédet venni.-felelte.
-Nyugodtan foglalj helyet, majd én hozok neked. Mit szeretnél?
-A menü jó lesz, köszönöm.
-Rendben, már hozom is.
-Várj, segítek!-szólt utánam JiNa.
-Még be sem fejezted az evést, maradj csak és egyél tovább.-válaszoltam, majd elindultam a pult felé.
Pár perccel később már fel is szolgáltam Narának a frissen készült ételt.
-Ideje visszamennünk próbálni.-nézett órájára Joon.
-Igazad van. Akkor majd később találkozunk. Sziasztok!-köszöntem el a lányoktól, majd a többiek is és visszamentünk próbálni.
Egészen este 6ig meg sem álltunk. Elég ijesztően hangzik, de muszáj, hogy minden tökéletes legyen. Gyorsan elmentünk lezuhanyozni. Mikor végeztünk, felmentünk Narához megpróbálni a ruhákat. Mir és Thunder is velünk tartottak, annak ellenére, hogy ők már tegnap elvégezték e feladatot. Még is csak ők a két legfiatalabb tag, nem szeretem őket egyedül hagyni sehol sem, úgy tekintek rájuk, mint a kisöcséimre, tehát féltem őket.
-Jöttünk próbálni.-mondtam, mikor beléptünk.
-Rendben.-mondta a széken ülő Nara.
Fel akart kelni, de látszott rajta, hogy háta még mindig fáj.
-Maradj csak ülve.-mondtam.
-Nincs semmi baj, ez a munkám.-ellenkezett.
-Igaza van Seunghonak, pihenned kell. Csak le kell venni róluk a védőfóliát, nem?-kérdezte Joon.
Nara csak bólintott egyet. Joon rögtön odalépett a bábukhoz, majd kicsomagolta a ruhákat. Mivel már láttuk a terveket, mindenki felismerte, hogy melyiket kell felpróbálni. Óvatosan leszedtük őket az állványokról és elmentünk a próbafülkébe. Egy kis idő múlva már Nara előtt álltunk, aki minden egyes apró részletre odafigyelve megtekintette a rajtunk lévő készítményeit.
-Azt hiszem minden rendben van.-szólalt meg végül.
Mi egyetértően bólintottunk, majd visszaöltöztünk eredeti cuccainkba és visszapakoltunk mindent a helyére.
-Van még valami dolgod?-fordultam Nara felé.
-Nem, nincs, mára végeztem.-felelte.
-Akkor hazaviszünk.-ajánlottam fel.
Éppen tiltakozni akart, de G.O is odaszólt neki:
-Nincs vita, ilyen háttal nem mehetsz buszon.
Nara kénytelen volt elfogadni ajánlatunkat, így két oldalról megfogtuk karjainál és lekísértük a parkolóba, beszálltunk a kocsiba és hazamentünk. Egészen ajtajáig elkísértük őt, majd mi is bementünk lakásunkba. Nagyon fáradtak voltunk a sok próba miatt, így hamar elcsendesedtünk és mindenki saját szobájába vonult. Én kezembe vettem mobilomat, majd írtam egy sms-t Narának:

Ne haragudj, hogy ilyen későn írtam, csak meg akarom kérdezni, hogy jól vagy-e?

Köszönöm kérdésedet, már az ágyamban fekszem, de nem tudok elaludni, valahogy sehogy sem jó..-jött a válasz.

Nem akarok tolakodó lenni, de ha gondolod, akkor lemehetek és megmasszírozhatom.. Hát ha jobb lesz.

Tudom, hogy nem rossz szándék vezérel. Egy próbát megér. Mit mondasz többieknek?

Már alszanak, szóval nem lesz gond. Akkor pár perc és megyek.

Leellenőriztem magamat a tükörben, hogy nézek ki, majd csendben elhagytam a lakást. Vettem egy nagy levegőt, kopogtattam Nara ajtaján, majd bementem.
-Gyere beljebb.-mondta kedvesen.
Lassan besétáltam a nappaliba, Nara pedig követett.
-Hol csináljuk?-kérdeztem félénken.
-Szerintem a szobámban kényelmesebb lenne.-válaszolta elpirulva.
-Jó.-mondtam és követtem.
-Levegyem a pólómat?-kérdezte hirtelen és kerülte a szemkontaktust.
-Hát úgy egyszerűbb lenne.-válaszoltam egy gombóccal a torkomban.
Én udvariasan elfordultam, hogy levehesse felsőjét és megvártam, míg lefekszik az ágyra. Ezután odamentem én is az ágyhoz és helyet foglaltam mellette. Gyönyörű látvány fogadott, mikor ránéztem Nara hátára. Bőre szép volt és fehér, alakja pedig tökéletes. Valami furcsa érzés tört felszínre bennem és a belsőm azt súgta, hogy rögtön meg kell érintenem. Így is tettem, ráhelyeztem tenyereimet puha bőrére, majd lassan masszírozni kezdtem.
-Szólj, ha fáj.-törtem meg a csendet.
-Eddig jó.-felelte halkan.
Hangjából azt vettem le, hogy élvezi a dolgot, tehát folytattam. Nem akartam neki fájdalmat érezni, de lassan megleltem a csomót, mely a fájdalmat okozhatja és erősebben meg kellett nyomkodnom azt, hogy eltűnjön. Nara egy kicsit felszisszent, így megijedtem.
-N-ne haragudj. Akarod, hogy abbahagyjam?
-Semmi gond. Ne, kérlek folytasd.
Nem tudtam ellenállni kérésének és folytattam a masszírozást. Még egy negyed óráig biztosan masszíroztam, de már nem bírtam tovább. Férfi létemre elég kedvező ez a helyzet és kezdtek előbújni belőlem különböző vágyak. Legszívesebben apró csókokkal halmoztam volna el meztelen testét, de nem tehettem.
-Azt hiszem, készen vagyok. Most már biztosan jobb lesz.-jegyeztem meg.
-Köszönöm szépen.-mondta, majd felült velem szemben.
Szemeim rögtön mellkasára tapadtak. Nagy hiba volt, mert észrevette. Nem akartam, hogy azt higgye rólam, hogy egy perverz alak vagyok.
-Bocsánat, én nem akartam.-álltam fel gyorsan az ágyról, majd hátat fordítottam neki.
-Nekem kellene bocsánatot kérnem, amiért meggondolatlanul cselekedtem.-válaszolta.
-Azt hiszem jobb, ha most megyek és hagylak pihenni.
-Rendben, kikísérlek.-mondta, közben felvette pólóját.
Csendben a bejárati ajtóhoz ballagtam, majd elbúcsúztam:
-Hát akkor jó éjt! Majd holnap találkozunk.
-Köszönöm szépen a masszázst. Te is aludj jól! Szia!-köszönt el ő is.

BigBang 15.rész

Már órák óta a kocsiban ülök és kíváncsian nézegetek kifelé, hátha kitalálom, hogy mégis mit rejthet a meglepetés. Taeyang szélsebesen vette a kanyarokat, hogy minél előbb elérjük célpontunkat és minél több időnk legyen egymásra. Egy kis idő után látszódni kezdtek a város fényei. Gyönyörűen nézett ki így este. Mikor beértünk a város közepébe, Taeyang lassított és egy hatalmas hotel előtt állt meg.
-Egy hotel?-néztem rá kérdőn.
-Igen, de nem akármilyen hotel.-felelte rejtélyes hangon.
Kiszállt az autóból, átsietett a másik oldalra és kinyitotta nekem az ajtót. Megfogta kezemet, ezzel megkönnyítve kiszállásomat. Ezután a csomagtartóhoz ment és kiemelt egy bőröndöt.
-Ebben meg mi van?-kíváncsiskodtam.
-Ne légy türelmetlen, már nem kell sokat várnod és mindenre választ kapsz.-felelte kedvesen.
-Rendben.-válaszoltam.
Az igazat megvallva egyáltalán nem tudtam lenyugodni, szívem hevesen vert és fejemben össze-vissza ugráltak a gondolatok és kérdések. De boldog voltam, mert vele lehettem. Átkarolta derekamat, így léptünk be a hatalmas épületbe. Szemeim kikerekedtek, szám pedig tátva maradt, mikor szembe találtam magamat a luxusberendezésű előcsarnokkal.
-Jézusom, ez mennyibe került?
-Ne foglalkozz ezzel, csak lazíts.-kacsintott rám.
Utunk egyenesen a recepcióhoz vezetett, ahol megkaptuk a szobakulcsot. Ezután lifttel mentünk fel az ötödik emeletre és megkerestük szobánkat. Mikor beléptem, majdnem elájultam. Úgy éreztem magam, mint egy milliomos. A fürdő volt akkora, mint otthon a saját szobám, a szobák pedig a két vagy háromszorosuk. Taeyang letette a táskát az ágyra, majd kinyitotta és kiemelt belőle egy gyönyörű koktélruhát.
-Vedd fel kérlek!-nyújtotta felém.
-E-ez meseszép! Nem is merem felvenni, ez túl szép ahhoz, hogy én viseljem.-jegyeztem meg.
-Jajj, ne légy butus! Ezerszer szebb vagy, mint ez a ruha. Vedd csak fel! Az én kedvemért!-kérlelt bociszemekkel.
-Legyen, de csak is neked.-feleltem és el is tűntem a fürdőben.
Mikor felvettem a ruhát, belenéztem a hatalmas tükörbe. Nem ismertem magamra. Félve léptem ki a szobába, ahol Taeyang időközben átöltözött öltönybe.
-Istenien nézel ki!-mondta, majd közelebb lépett hozzám és megsimította arcomat.
Nagyon jól estek szavai és érintései.
-Köszönöm.-feleltem elpirulva.
-Gyere, menjünk le az étterembe vacsorázni.
Engedelmesen követtem egészen az étteremig. Egy viszonylag csendesebb helyet kaptunk, kint a teraszon, ahonnan a kilátás gyönyörű volt. A pincér odahozta nekünk a menüt. Gondosan végignéztem a finomabbnál finomabb ételek sorát, melyek nem éppen a legolcsóbbak voltak. Őszintén szólva kicsit kellemetlenül éreztem magam emiatt a luxus miatt. Nem szerettem volna, hogy Taeyang rám költse minden pénzét, én beértem volna egy olcsó hamburgerrel is, a lényeg, hogy vele lehetek. Taeyang valószínűleg észrevehette rajtam, hogy mi a bajom, ezért így szólt:
-Ne érezd magadata kellemetlenül, nyugodtan válassz bármit!
Nagy nehézségek árán sikerült választanunk. Egy egész menüt elfogyasztottunk, sőt még desszertet és pezsgőt is rendeltünk. Az ételek természetesen mennyeiek voltak és tele is lettem, mire végeztünk. Vacsora után visszatértünk a szobába. Levettem a magassarkú cipőt és leültem a hatalmas franciaágy szélére. Taeyang helyet foglalt mellettem.
-Köszönöm szépen a vacsorát, nagyon finom volt! De ígérd meg, hogy legközelebb valami olcsó helyre megyünk.-mondtam.
-Örülök, hogy ízlett. Rendben, megígérem. Mit szólnál egy forró fürdőhöz?-kérdezte hirtelen.
Egy kicsit meglepődtem kérdésén, hiszen eszembe jutott, hogy mégis milyen helyzetben vagyunk. Csak ketten…egy luxushotelben.. Hirtelen gondolatok ezrei futottak át agyamon és az eddiginél még jobban izgulni kezdtem.
-Ne félj.-súgta fülembe halkan.
-Miért ne.-feleltem végül.
Taeyang újra matatni kezdett a bőröndben, melyből most fürdőruhát vett elő.
-Öltözz át, addig én megcsinálom a fürdőt.-mondta és el is tűnt az ajtó mögött.
Hamar átöltöztem, de pár percet még várnom kellett, hogy lenyugtassam magam. Mikor úgy gondoltam, hogy elég erőt vettem magamon, bekopogtam.
-Gyere.-hallottam szexi hangját.
Remegő kezekkel nyitottam be a helyiségbe, ahol sötétség és lenyűgöző látvány fogadott. A kád helyett szó szerint egy hatalmas medence volt beépítve, melyet Taeyang teleszórt virágszirmokkal. A medence peremén körbe égő gyertyák helyezkedtek el és lágy zene szólt. Az egész nagyon romantikus volt. Taeyang a medencében ült már. Lassan elindultam felé. Mikor odaértem, felállt, megfogta kezeimet és besegített.
-Hogy tudta ezt elintézni ennyi idő alatt?
-Hát siettem.-felelte nevetve.
-Még sosem volt részem ekkora meglepetésben. Igazán le vagyok nyűgözve.-mondtam, majd átöleltem.
Ő is átkarolta derekamat, ezzel közelebb húzva magához. Rögtön megéreztem bőrének csábító illatát. Óvatosan eltolt magától, majd gyengéden megcsókolt. Hosszú és édes csók volt, mely már annyira hiányzott. Könnyeim akaratlanul folyni kezdtek. Mikor levegőhiány miatt szétváltunk, aggódva nézett rám.
-Csak örömkönnyek.-nyugtattam meg.
Elmosolyodott, majd letörölte könnyeimet. Ezután leült, engem pedig ölébe húzott. Mélyen egymás szemébe néztünk, aztán ajkaink újra összetapadtak. Csókjai hatására teljesen lenyugodtam és ellazultam. Csak most jutott időm arra, hogy izmos felsőtestét jobban szemügyre vegyem. Óvatosan mellkasára helyeztem tenyeremet, majd végighúztam egész testén, kitapogatva ezzel minden kockáját. Eközben ő apró csókokkal lepte el vállamat és nyakamat. Ajkai forróak voltak és csak úgy perzselték bőrömet. Mikor fülem mögé adott egy édes csókot, végigfutott testemen egy kellemes borzongás.
-Remélem tudod, hogy őrjítő vagy.-súgta fülembe.
-Ezt én is mondhatnám.-válaszoltam remegő hanggal.
Abban a pillanatban, hogy ezt kimondtam, felkapott karjaiba és kicipelt a hálószobába. Nem törődve azzal, hogy vizesek vagyunk, óvatosan az ágyra fektetett, ő pedig fölém mászott. Újra egy forró csókban olvadtunk egybe. Egyik kezét lassan végigfuttatta testemen, melytől tiszta libabőr lettem és egy halk nyögés hagyta el számat. Éreztem, ahogy Taeyang belemosolyog a csókba. Ha neki szabad kínozni engem, akkor nekem is lehet őt. Egy gyors mozdulattal ledöntöttem, én pedig ráültem ágyékára, majd egész testét agyon-vissza leptem röpke puszikkal. Alsó fele kellőképpen jelezte nekem tetszését. Az éjjel további részét is egymás kényeztetésével töltöttük és örökre emlékezetünkbe véstük e napot.
Eközben a Big Bang többi tagja is érdekes és izgalmas eseményekben vehetett részt. TOP és Zsófi otthon töltötték az estét, egy filmet néztek szorosan egymáshoz bújva. Remélem nem kell elmesélnem, hogy ha egy fiú és lány kettesben van egy szobában, valamint filmet néznek, akkor pontosan mi is történik ott…mindenki képzelje azt, amit szeretne. Daesung saját készítésű vacsorával és egy dedikált CD-vel lepte meg Orsit, valamint élő koncertet is adott neki. A lány soha életében nem volt még ennyire boldog, mint aznap este. Nem számított rá, hogy a fiú ennyi mindennel meglepi. Nem is tudta, hogyan fogja mindezt meghálálni neki. Végül életük végéig tartó hű szerelmet ígért neki. Daesung meghatódott a lány szavain, kezeit a lány arcára helyezte, majd egy édes csókot nyomott szájára. Orsi habozás nélkül viszonozta azt, közben pedig ráhelyezte kezeit a fiúéra. Percekig tartó csókokkal ünnepelték szerelmüket, nem érdekelte őket a levegőhiány, azon az estén mindent kizártak, csak ők ketten léteztek egy hatalmas, rózsaszín buborékban.
A Kimi Seungri páros is csodálatos éjszakát töltött együtt. Először egy sétát tettek a környéken és elnyaltak egy fagyit. Seungri le sem vette szemét Kimiről, aki teljesen zavarba jött.
-Mit nézel ennyire?-kérdezte.
-Nagyon csábító, ahogy azt a fagyit nyalod.-jegyezte meg egy perverzkés mosollyal a maknae.
-Kérlek ne hozz zavarba.-mondta Kimi vörös arccal.
-Meg szeretnéd kóstolni az enyémet?-nyújtotta oda Seungri Kimi szája elé saját fagylaltját.
A lány résnyire nyitotta száját, hogy megkóstolja azt, ám nyelve nem a hideg fagyihoz ért hozzá, hanem valami meleg dologhoz. Az a meleg dolog nem volt más, mint Seungri puha ajkai. A kis maknae az utolsó pillanatban elrántotta fagyiját és arcát tolta oda Kimi elé. A lány nem bánta a dolgot és elmélyítette a csókot. Fagyizás után elmentek a játszótérre, hiszen Seungri imád ott lenni. Rengeteget nevettek és remekül érezték magukat. Miután belefáradtak egymás kergetésébe, elmentek Seungrihoz. Kimi fáradtan terült egy barátja ágyán és egy hatalmasat sóhajtott.
-Ennyire elfáradtál?-érdeklődött Seungri, aki idő közben a lány mellé ült.
-Egy kicsit. De remekül éreztem magam.
-Akarod, hogy megmasszírozzalak?-nézett rá csillogó szemekkel a fiú.
-Azt most jól esne.-felelte Kimi.
-Rendben, akkor vedd le a felsődet és fordulj hasra.-mondta Seungri.
Kimi úgy tett, ahogy barátja kérte. Miután újra lefeküdt, a maknae fölé mászott és óvatosan el kezdte masszírozni vállát. Egy kis idő után áttért a lány lapockáira, majd egyre lejjebb haladtak kezei.
-Na milyen?-kérdezte Seungri.
-Nagyon jól csinálod.-válaszolta Kimi.
A maknae elvigyorodott a dicséret hallatán, majd lehajolt Kimi hátához és masszírozás helyett apró csókokkal lepte el őt.
-És ez jó érzés?-érdeklődött.
-Mhm.-hallatszott a lány szájából a válasz.
Seungrinak nem is kellett több, folytatta, amit elkezdett. További csókokkal ajándékozta meg Kimit, egészen hátától a nyakáig. Miután végzett, óvatosan hanyatt fordította barátnőjét és annak ajkaira tapadt. Kimi nem tiltakozott, sőt átkarolta kedvese nyakát és így folytatták tovább életük egyik legjelentősebb éjszakáját.
Végül GD sem maradt pár nélkül. Felfogta, hogy nem érdemes tovább utánam vágyakoznia és hogy meg kell találnia boldogságát. Megbeszélt egy találkozót Hyorinnal, amely igen csak jól sült el. Egy csillagvizsgálóban találkoztak estefelé, ahol órákig bámulták a csillagokat. Kiderült, hogy mindketten szeretnek szabad ég alatt lenni és a gyönyörű eget bámulni.
-Melyik a kedvenc égitested?-kérdezte Hyorin.
-A Nap.-felelte GD röviden.
-Megkérdezhetem, hogy miért?
-Persze. Igaz, hogy kívülről szépnek és erősnek tűnik, de szerintem belülről gyenge. Hiszen nézd csak, magányosan áll az égen és gondolj csak bele, ha jön egy vihar, a felhők könnyen elnyomják.  És neked?
-A Hold. Érdekesnek tartom, hogy a Hold a Nap sugaraiból nyeri fényét. Pont olyan, mint én. Egyedül én sem vagyok képes boldog lenni, csak akkor tudom ezt elérni, ha az én Napom – itt GDre nézett – itt van velem.-felelte Hyorin.
-Hm, ez igazán kedves tőled.-mondta a fiú, majd magához húzta a lányt és egy édes csókkal köszönte meg az előbbit.
Percekkel később, miután elváltak egymástól, Hyorin barátja vállára helyezte fejét és így nézték tovább a csillagos eget.
-A csillagok vajon a gyermekeinket jelentik?-tűnődött GD.
-Nem gondolod, hogy az egy kicsit sok lenne?-moslyodott el Hyorin.
-De, igazad van. Akkor csak az esthajnalcsillag. Azért csillog annyira, mert olyan fontos nekünk.
-Így már jobban hangzik.-felelte Hyorin és egy gyors puszit nyomott párja orrára.
Én itt be is fejezném kis történetemet. Látjátok, hogy a legnagyobb álmok is valóra válhatnak, igaz sok nehézség árán, de nem szabad feladni őket, harcolni kell értük. Remélem jól éreztétek magatokat és ha rossz kedvetek vagy önbizalomhiányotok van, akkor csak olvassátok el ezt a története, hátha segít! ;)