MBLAQ 6.rész

Nara szemszöge:

Napok teltek el a Seunghoval történt masszázsos esetem óta, de ahelyett, hogy elfelejtettem volna az akkor, mellkasomban megjelenő furcsa érzést, egyre erősebb lett, ahányszor megláttam. Nem akartam elhinni, hogy ennyire vonzódom hozzá, hiszen nem is ismerem olyan rég óta és különben is ott van neki JiNa… Elhatároztam, hogy nem gondolok rá, de a mai fotózás pont az ellenkezőjét érte el nálam. A délelőtt folyamán tartottunk egy rövid megbeszélést, valamint mindenki az utolsó simításokon dolgozott. Nagyon izgatott voltam, hiszen ez lesz az első igazi kihívásom az MBLAQ-el és nem akarom elszúrni. Indulás előtt minimum százszor leellenőriztem, hogy mindent elpakoltam-e, ha nem többször. Időben kocsiba szálltam és a fotózás helyszínére mentem. Egy kisebb épület állt előttem, mely méretéhez képest elég modernül nézett ki. A parkolóba hajtottam, majd kiszedtem minden szükséges holmit. Éppen le akartam tenni az egyik kezemben lévő szatyrokat a földre, hogy ki tudjam nyitni az ajtót, mikor JiNa lépett mellém:
-Látom idetaláltál. Segítsek?
-Megköszönném, ha kinyitnád az ajtót.-feleltem.
Miután beléptem, a recepcióval találtam szemben magam, ahol be kellett mondanom a nevemet. Ezután JiNa vezetésével hosszú folyosókon mentünk végig, míg nem egy ajtóhoz értünk.
-A hátsó rész a tiéd.-szólalt meg JiNa, amikor beléptünk.
-Rendben.-mondtam, majd elhaladtam a szoba elülső felében elhelyezkedő tükrök előtt, egészen a próbafülkékig. A próbafülkék mellett állványok és fogasok álltak, ezekre pakoltam ki a kiegészítőket és akasztottam fel a ruhákat. Mire végeztem a kipakolással, arra megérkeztek a fiúk.
-Sziasztok!-köszöntek hangosan.
-Sziasztok!-köszöntünk vissza JiNával.
-Egy helyben álltam és néztem, ahogy sorban belépnek az ajtón. Mikor megláttam Seunghot, szívem hevesebben kezdett dobogni és akaratlanul elmosolyodtam. Percekig bámulhattam így, mire leesett, hogy mit művelek.
~Hallod Nara, ezt nem szabad! Ma reggel állapodtál meg, hogy elfelejted őt!-torkolltam le magamat, majd elfordultam.
-Valami baj van?-jött oda hozzám Joon.
-Nem, nincsen semmi.-füllentettem.
-Látom, hogy van valami, ne tagadd!
~Miért látszik rajtam minden ennyire?-kérdeztem magamtól, majd így feleltem:
-Na jó…ne nevess ki, de izgulok a fotózás miatt.
-Nem kell félned, jó leszel. A ruhák remekül néznek ki, hidd el!-próbált nyugtatgatni.
Jól esett ezeket a szavakat hallani tőle, Joon igazán kedves ember. Nem mintha a többiek nem lennének azok, de valahogy ő olyan közvetlen velem és mindig felszabadulok egy kicsit, ha vele vagyok.
-Köszönöm.-mosolyodtam el.
Nem vesztegethettük tovább az időt, nekiálltunk a munkának. Először Joon és G.O jöttek öltözködni, addig Thunder és Mir a fodrász, valamint a sminkes asztalánál ültek. Ezután csere következett. Seungho utolsóként került hozzám. Fogalmam sem volt, hogy szóljak hozzá, de azt tudtam, hogy nem nézhetek szemébe, mert akkor minden ellenállásom hiábavaló.
-Tessék, itt vannak a ruháid.-nyújtottam át, lehajtott fejjel.
Először csendben állt előttem, gondolom arra várt, hogy ránézzek, de egy köszönöm kíséretében végül elvette azokat. Miután elhaladt mellettem, felemeltem fejemet és izmos hátára tapasztottam szemeimet és néztem, ahogy eltűnik a fülkében.
-Te meg mit bámulsz ennyire?-jött oda hozzám Mir.
-Csak elbambultam. Valami probléma van?-kérdeztem inkább.
-Thunder megkért, hogy kérjem el a karkötőjét, mert itt felejtette.
-Rendben, már is adom.-mondtam és kinyitottam a dobozt, de annak hűlt helye volt.
~Ez meg hova tűnt? Biztosan itt van valahol a kupiban…-túrtam fel mindent, de hiába.
-Nincs meg?-nézett rám kérdőn Mir.
-Itt kell lennie.-mondtam kicsit idegesen.
Mir is elkezdte felemelgetni az asztalon lévő cuccokat, de ő sem járt sikerrel.
-Biztosan elhoztad?-kérdezte.
-Igen, direkt leellenőriztem mindent, hogy megvan-e.-válaszoltam.
-Nézd meg a táskákban, hátha kiesett a dobozból.-ajánlotta fel.
-Ez egy jó ötlet.
Rögtön a táskák irányába mentem és végignéztem az összeset. Idegességemben fejjel lefelé is megrázogattam őket.
-Itt sincs! De akkor hol a fenében lehet?-borultam ki.
-Mi az?-jött oda Joon és G.O is.
-Eltűnt Thunder egyik karkötője.-mesélte Mir.
-Már mindenhol kerestük és semmi.-nyávogtam.
-Nyugodj le, biztosan itt van valahol.-veregette meg vállamat Joon.
-Nézzünk át mindent újra!-mondta G.O.
Úgy is tettünk. Én a fülke elé mentem és a földet néztem, hátha leesett valahova. Hirtelen egy férfikéz karolta át kezemet és berántott a fülkébe. Ijedt arccal néztem az elkövető arcára. Seungho volt az. Miután szemeink találkoztak és dühöt láttam övében, gyorsan lehajtottam fejemet.
-Mi a baj?-kérdezte.
-Elvesztettem egy karkötőt…-válaszoltam félénken.
~Most biztosan kiabálni fog velem és kirúgat.-gondoltam.
-Nem úgy értettem. Velem.-mondta kicsit szomorkás hangon.
-Tessék?-értetlenekdtem.
-Miért nem nézel a szemembe?-emelte fel hangját egy kicsit.
-Nem értem, miről beszélsz.-füllentettem és egy kicsit felnéztem, hogy rejteni próbáljam az igazságot.
-Kérlek ne csináld ezt! Mondd el, mi a baj!-nézett mélyen szemembe.
Nézésének köszönhetően belsőm melegedni kezdett és egy nagyot nyeltem.
~Most mit mondjak? Nem mondhatom el az igazat!
-Valami rosszat csináltam?-kérdezte kétségbeesett hangon.
-Nem, dehogy!-vágtam rá azonnal.
-Akkor?
-Nem beszélhetnénk meg ezt később? Most meg kellene találnom azt a karkötőt, különben csúszni fogtok és nem szeretném, hogy miattam ez történjen.-tereltem a szót.
-Ne aggódj a karkötő miatt, itt van nálam.-felelte.
-Nálad? Miért van az nálad?-néztem rá kikerekedett szemekkel.
-Itt volt a földön. Thunder biztosan elejtette, mikor öltözött.-válaszolta.
-Megkaphatom?-nyújtottam ki tenyeremet.
-Meg, ha a szemembe nézel.-jött a válasz.
Egy pillanatra ránéztem, majd újra a földet vettem célpontba.
-Most már odaadod?
-Hosszabb ideig.-mondta.
Tudtam, hogy baj lesz belőle, ha megteszem, de abból még nagyobb lenne, ha az egész fotózást tönkretenném. Újra felemeltem fejemet és gyönyörű, mélybarna szemeibe néztem. Ő is engem bámult. Lábaim elgyengültek és remegtek, legszívesebben összecsuklottam volna, de nem mutathatom meg neki, hogy ennyire zavarba tud hozni. Próbáltam kiállni tekintetét, közben orrát és száját is szemügyre vettem. Nem kellett volna, ugyanis a drága szokásához híven megnyalta nyelvével húsos ajkait. Szívem olyan hangosat dobbant, hogy nehéz lehetett nem meghallani. Kezemet akaratlanul szívemhez emeltem. Seungho arcán megjelent egy mosoly, majd megmozdult. Egyik kezét egyre feljebb emelte. Féltem, hogy meg akar érinteni, azt biztos nem élném túl, így hátrálni kezdtem. Azonban feleslegesen tettem, hiszen csak a karkötőt helyezte tenyerembe. Gyorsan elmormogtam egy köszönömöt, majd kirobogtam a fülkéből. Odarobogtam Thunderhez, a kezébe nyomtam az ékszert, majd szélsebesen a mosdó felé vettem az irányt. Joon mintha kérdezett volna tőlem valamit, de nem sikerült meghallanom, hogy mit. Jelen pillanatban nem is érdekelt.

Seungho szemszöge:
Amióta beléptem a helyiségbe, Nara azóta kerüli a velem történő szemkontaktust. Nem tudtam mire vélni a dolgot, hiszen nem csináltam semmi rosszat.
~Vagy mégis?-kérdezgettem magamat és próbáltam visszaemlékezni, de semmi.
Megcsóváltam fejemet, majd lehuppantam a fodrász székébe, aki egy 20 perc alatt el is készítette égnek álló hajkoronámat. Ezután JiNa készítette el a megfelelő sminket.
-Valami baj van? Olyan gondterheltnek tűnsz.-zökkentett ki gondolataim közül.
-Semmi gond.-feleltem röviden.
-Tudod, hogy nekem mindent elmondhatsz.
Nem mondtam semmit, csak Narát bámultam a tükörben, ahogy a többieknek segít.
-Csak nem Nara a baj?-kérdezte.
-Nem.-vágtam rá rögtön.
Ezután ne kérdezett többet, szerintem rájött, hogy jobb, ha békén hagy. Végre innen is elszabadulhattam és a ruhámért indultam. Nara rögtön felém nyújtotta őket, de nem nézett rám. Egy pár percig vártam, hátha felemeli fejét, de ez nem történt meg. Csalódottan vonultam be a fülkébe átöltözni. Mikor beléptem, egy fekete karkötőt találtam a földön. Felvettem és megnéztem.
~Ez Thunderé lesz, majd ha végeztem, odaadom neki.-állapodtam meg magammal, majd átöltöztem.
Már éppen készen voltam és ki akartam lépni a függöny mögül, mikor megláttam Narát, aki valószínűleg az elveszett ékszert kereste. Megragadtam karját és berántottam magamhoz a fülkébe. Ijedt arccal nézett rám, de csak pár pillanatig, majd elkapta tekintetét.
~Itt az alkalom, hogy megtudjam, mi a baja.-gondoltam és rögtön kérdőre is vontam.
Azonban nem kaptam választ. Minél jobban próbáltam kihúzni belőle, annál ellenállóbb volt és csak a karkötőre gondolt. Elárultam neki, hogy megtaláltam, de csak akkor adom vissza neki, ha a szemembe néz. Először vonakodott, de végül belement. Hosszan szemébe néztem és próbáltam kiolvasni, hogy mi lehet a probléma. Egy kis idő után szívéhez kapott. Most már tudtam, hogy mi áll minden mögött. Az a hatalmas teher és szomorúság pillanatok alatt elúszott belőlem és jókedv, valamint megkönnyebbülés váltotta fel. Nem akartam tovább kínozni szegényt, így átnyújtottam neki a tárgyat, melyet annyira szeretett volna. Abban a pillanatban, hogy megkapta, kifutott a helyiségből. Én vigyorogva léptem ki a fülkéből és mentem oda társaimhoz.
-Ennek meg mi baja?-fordult felém Joon.
-Nem tudom.-füllentettem.
Ezután nem sokkal megkezdődött a fotózás. Ilyenkor nem tudtam Narára gondolni, csak a dolgomra koncentráltam, de később mindenképpen beszélnem kell vele.

JiNa szemszöge:
Seungho egész nap elkent volt és ez nekem nem tetszett. Rákérdeztem, hogy történt-e valami, de nem akarta elmondani. Szomorúan nézett maga elé a tükörbe. A tükörbe, ahol Nara látszódott. Valami nagyon rossz érzés fogott el. Kiskorom óta ismerem Seunghot, mindig ott volt, ha szomorú voltam és megvigasztalt. Az évek során sikerült beleszeretnem, de sose vallottam be neki. Mindig volt valami másik lány(a nevére nem emlékszem), aki Seungho közelében legyeskedett. Már akkor sem tetszett a dolog és most, hogy megjelent Nara, ugyanazt az érzést érzem most, mint akkor. Eldöntöttem, hogy szemmel fogom tartani a lányt és nem hagyom, hogy elvegye tőlem azt, ami az enyém. A fotózás előtt elugrottam mosdóba. Már éppen visszaindulni készültem, mikor Nara rontott be. Észre sem vett, csak odafutott a csaphoz és jéghideg vizet locsolt arcára.
-Minden rendben van?-néztem rá furcsán.
Összerezzent, mikor megszólítottam.
-Te itt vagy? Nem is vettelek észre… Amúgy nincsen semmi baj.-felelte.
Láttam rajta, hogy történt valami, csak nem akarja elmondani, mert ennek a dolognak köze van Seunghohoz is.
 -Remélem tudod, hogy barátnők vagyunk és nekem mindent elmondhatsz.-szólaltam meg.
-Csak napok óta van bennem egy furcsa érzés és nem tudom, hogy miért.-bökte ki végül.
-Milyen érzés?-érdeklődtem.
-Nem is tudom, nehéz elmondanom. Egyszerre van bennem valami feszültség, de mégis olyan jó érzés.
-És mindig érzed?-faggattam tovább.
-Nem, csak ha egy bizonyos személyre nézek.-válaszolta.
~Szóval igaz. Ez a kis fruska bele van esve az én Oppámba. Milyen szánalmas… Azt hiszi, hogy megkapja, amit szeretne? Hát téved! Mindent megteszek, hogy elűzzem innen!-mondtam magamban.
Szó nélkül kivonultam a mosdóból és a bementem a fotózásra. Egy kis idő múlva Nara is megérkezett. Szerencsére Seungho túl elfoglalt volt ahhoz, hogy vele törődhessen. Miután végeztünk, megvártam, míg mindenki elmegy. Már csak Nara és én maradtunk ott. Ő éppen pakolgatott, én pedig odasétáltam az ékszeres pulthoz és megnéztem egy órát.
-Segítsek elpakolni?-kérdeztem kedvesen.
-Ha van kedved, akkor segíthetsz.-felelte nekem háttal.
Megfogtam a táskákat és belepakoltam mindent. Már csak az a bizonyos óra volt hátra. Mikor kezembe vettem, egy remek ötlet jutott eszembe. Kinyitottam a dobozt, kivettem belőle az órát, majd zsebre tettem, az üres dobozt pedig a táskába tettem.
~Biztosan ki fogják rúgni, ha már rögtön az első alkalommal elveszít valamit. És ha kirúgják, akkor minden veszély megszűnik.-mosolyogtam magamban.