MBLAQ 5.rész

Seungho szemszöge:

Reggel korán felkeltem, gyorsan összekészültem és első utam Narához vezetett. Lementem egy emelettel lejjebb, majd kopogtattam a megfelelő ajtón. Semmi válasz nem jött.
~Lehet, hogy alszik még?
Rápillantottam órámra. 8 óra. 9-re bent kell lennünk és Narának is. Még egyszer kopogtattam. Megint semmi.
~Az is lehet, hogy már bement dolgozni? Biztosan így van.-nyugtattam meg magamat.
Visszamentem a dormba, felkeltettem a többieket, megreggeliztünk és már mentünk is a próbaterembe. Mikor odaértünk, így szóltam a többiekhez:
-Ti menjetek csak előre, nekem még van egy kis dolgom.
-Mi az? Csak nem valami baj van?-érdeklődött G.O.
-Nem, nincs..-feleltem.
-Ez nem volt valami meggyőző.-állapította meg Thunder.
-Gyerünk Hyung, mondd el! Tudod, hogy velünk mindent megoszthatsz.-mondta Thunder.
-Csak reggel kerestem Narát, mert beszélni szeretnék vele, de se tegnap este, se ma reggel nem volt otthon. Biztosan itt van, megyek, megnézem.-meséltem.
-Ez furcsa. Feltétlenül szólj, ha nincs meg!-szólt utánam Joon.
-Rendben.-válaszoltam, majd felsiettem Nara irodájához.
Kopogtattam, de semmi. Óvatosan benyitottam. Rögtön meg is pillantottam Narát, aki az asztalra borulva mélyen aludt. Közelebb léptem hozzá és figyeltem arcát.
~Milyen szép.-mondtam halkan.
Nara hirtelen mocorogni kezdett, így hátrébb léptem. Lassan felemelte fejét és kinyitotta szemeit.
-Jó reggelt!-köszöntem neki kedvesen.
-Ohh, Seungho! Mit keresel itt?-nézett rám ijedten.
-Kerestelek otthon tegnap este, meg ma reggel is, de nem találtalak. Gondoltam megnézlek itt.
-Miért mennyi az idő?-kérdezte.
-9 múlt pár perccel.-feleltem.
-Te jó ég, itt aludtam egész éjjel! De legalább kész lettem a ruhákkal.-nézett a bábuk felé.
-Majd később visszajövök G.O-val és Joonnal megpróbálni őket.-mondtam.
-Rendben. Hú, azt hiszem ennem kéne valamit..-jegyezte meg Nara, közben hasát simogatta.
-Maradj csak itt és szedd rendbe magad, majd én hozok neked reggelit.-ajánlottam fel.
-Jajj, igazán nem kell.-mondta, majd fel akart állni, de hirtelen hátához kapott.
-Jól vagy?-néztem rá ijedten.
-Azt hittem elfeküdtem a hátamat.-válaszolta halkan.
-Maradj ülve, mindjárt hozok valamit!-utasítottam és elsiettem.
Gyorsan szereztem egy törölközőt, melyet átitattam meleg vízzel, meg egy madzagot, valamint reggelit is vettem. Miután mindennel végeztem, visszamentem Nara irodájába. Szerencsére szót fogadott nekem és ugyanott ült, ahol az előbb. Odamentem hozzá, letettem a kávét és fánkot asztalára, majd így szóltam:
-Terítsd a hátadra a törölközőt és kösd körbe ezzel a madzaggal. Ha melegen tartod, akkor jobb lesz.
-Kö-köszönöm.-mondta, majd megpróbálta magára kötni a törölközőt, d egyedül nem ment neki.
-Segítsek?-kérdeztem pirult arccal.
Nara először csak zavartan nézett rám, de belátta, hogy elkél neki a segítség, így elfogadta. Felhúzta pólóját, mely alól kivillant szép fehér bőre. Férfi létemre szemeim oldalára tapadtak és egy-két másodpercig mozdulatlanul bámultam azt. Ám hamar észbe kaptam és ráhelyeztem a törölközőt. Ezután körbevezettem dereka körül a madzagot. Miközben ezt a mozdulatot végeztem, közel kerültem hozzá és megéreztem parfümjének kellemes illatát. Nem akartam kellemetlen helyzetbe hozni, így megpróbáltam sietni és kötöttem egy masnit.
-Készen is van.-mondtam.
-Nem is tudom, mi lenne velem nélküled.-szaladt ki száján.
Erre a mondatára egy bizsergető és meleg érzés töltötte be belsőm minden egyes üregét, melynek hatására testem is hevülni kezdett.
-Öhmm..zavarok?-jött egy hang az ajtó felől.
-Joon!?-szólalt meg Nara.
A névre én is az ajtó irányába fordultam.
-Mi..mi csak…illetve Seungho..-dadogott ösze-vissza Nara.
-Nara az egész éjszakát itt töltötte, az asztalra borulva aludt el és elfeküdte a hátát. Én pedig segítettem neki beborogatni.-magyaráztam.
-Nyugi, az ég világon semmi rosszra nem gondoltam. Csak hiányoltuk a vezetőnket.-jegyezte meg egy kaján vigyorral Joon.
-Azt hiszem jobb, ha most megyünk próbálni. Akkor majd jövünk próbálni, ha végeztünk.-mondtam.
-Rendben. Köszönöm szépen még egyszer a segítséget.-felelte Nara.
Elhagytuk az irodát és a lépcsőn haladtunk lefelé Joonnal, mikor így szólt:
-Tetszik neked Nara, mi?
Egy pillanatra megtorpantam, majd válaszoltam:
-Szép és kedves lány, de a sztájlisztunk, együtt dolgozunk, semmi több.
-Aha..akkor miért ilyen vörös az arcod?-szekált tovább Joon.
-Férfiből vagyok és elég kényelmetlen volt a helyzet, oké? Kérlek többet ne beszélj erről!-néztem rá egy kicsit erőteljesebb tekintettel.
-Jól van na. Vedd úgy, hogy meg se szólaltam.-védekezett Joon.
Közben megérkeztünk a terembe, ahol a többiek már melegítettek. Joon és én is beálltunk közéjük, majd elkezdődött az órákon át tartó próba. Ebédszünetben lementünk az ebédlőbe.
-Sziasztok!-ütötte meg fülemet JiNa hangja.
-Szia!-köszöntünk vissza kórusban.
-Hogy haladtok a próbával?-érdeklődött, közben helyet foglalt mellettem.
-Egész jól.-felelte G.O.
-És a ruhák megvannak már?
-Thunder és én már tegnap voltunk próbálni.-válaszolta Mir.
-A többiek meg ma mennek.-fűzte hozzá Joon.
-Értem. És tetszik? Meg vagytok elégedve?
-Remekül néznek ki.-mondta Thunder.
-Várjátok már a hétvégi koncertet?
-Persze. Mindig jó érzés látni és hallani a rajongók ezreit.-mosolyodtam el.
-Szia Nara!-köszönt egy hangosat Mir.
-Sziasztok! Tartotok egy kis szünetet?-jött oda az asztalunkhoz.
-Igen, nem bírják ki kaja nélkül.-mondtam viccelődve.
-Ezt pont te mondod, Hyung?-szólt oda neki Thunder.
-Jobban vagy már?-kérdeztem Narától.
-Hát fogjuk rá.
-Gyere, ülj le!-álltam fel gyorsan, átadva Narának a helyet.
-Köszönöm, de éppen most készültem ebédet venni.-felelte.
-Nyugodtan foglalj helyet, majd én hozok neked. Mit szeretnél?
-A menü jó lesz, köszönöm.
-Rendben, már hozom is.
-Várj, segítek!-szólt utánam JiNa.
-Még be sem fejezted az evést, maradj csak és egyél tovább.-válaszoltam, majd elindultam a pult felé.
Pár perccel később már fel is szolgáltam Narának a frissen készült ételt.
-Ideje visszamennünk próbálni.-nézett órájára Joon.
-Igazad van. Akkor majd később találkozunk. Sziasztok!-köszöntem el a lányoktól, majd a többiek is és visszamentünk próbálni.
Egészen este 6ig meg sem álltunk. Elég ijesztően hangzik, de muszáj, hogy minden tökéletes legyen. Gyorsan elmentünk lezuhanyozni. Mikor végeztünk, felmentünk Narához megpróbálni a ruhákat. Mir és Thunder is velünk tartottak, annak ellenére, hogy ők már tegnap elvégezték e feladatot. Még is csak ők a két legfiatalabb tag, nem szeretem őket egyedül hagyni sehol sem, úgy tekintek rájuk, mint a kisöcséimre, tehát féltem őket.
-Jöttünk próbálni.-mondtam, mikor beléptünk.
-Rendben.-mondta a széken ülő Nara.
Fel akart kelni, de látszott rajta, hogy háta még mindig fáj.
-Maradj csak ülve.-mondtam.
-Nincs semmi baj, ez a munkám.-ellenkezett.
-Igaza van Seunghonak, pihenned kell. Csak le kell venni róluk a védőfóliát, nem?-kérdezte Joon.
Nara csak bólintott egyet. Joon rögtön odalépett a bábukhoz, majd kicsomagolta a ruhákat. Mivel már láttuk a terveket, mindenki felismerte, hogy melyiket kell felpróbálni. Óvatosan leszedtük őket az állványokról és elmentünk a próbafülkébe. Egy kis idő múlva már Nara előtt álltunk, aki minden egyes apró részletre odafigyelve megtekintette a rajtunk lévő készítményeit.
-Azt hiszem minden rendben van.-szólalt meg végül.
Mi egyetértően bólintottunk, majd visszaöltöztünk eredeti cuccainkba és visszapakoltunk mindent a helyére.
-Van még valami dolgod?-fordultam Nara felé.
-Nem, nincs, mára végeztem.-felelte.
-Akkor hazaviszünk.-ajánlottam fel.
Éppen tiltakozni akart, de G.O is odaszólt neki:
-Nincs vita, ilyen háttal nem mehetsz buszon.
Nara kénytelen volt elfogadni ajánlatunkat, így két oldalról megfogtuk karjainál és lekísértük a parkolóba, beszálltunk a kocsiba és hazamentünk. Egészen ajtajáig elkísértük őt, majd mi is bementünk lakásunkba. Nagyon fáradtak voltunk a sok próba miatt, így hamar elcsendesedtünk és mindenki saját szobájába vonult. Én kezembe vettem mobilomat, majd írtam egy sms-t Narának:

Ne haragudj, hogy ilyen későn írtam, csak meg akarom kérdezni, hogy jól vagy-e?

Köszönöm kérdésedet, már az ágyamban fekszem, de nem tudok elaludni, valahogy sehogy sem jó..-jött a válasz.

Nem akarok tolakodó lenni, de ha gondolod, akkor lemehetek és megmasszírozhatom.. Hát ha jobb lesz.

Tudom, hogy nem rossz szándék vezérel. Egy próbát megér. Mit mondasz többieknek?

Már alszanak, szóval nem lesz gond. Akkor pár perc és megyek.

Leellenőriztem magamat a tükörben, hogy nézek ki, majd csendben elhagytam a lakást. Vettem egy nagy levegőt, kopogtattam Nara ajtaján, majd bementem.
-Gyere beljebb.-mondta kedvesen.
Lassan besétáltam a nappaliba, Nara pedig követett.
-Hol csináljuk?-kérdeztem félénken.
-Szerintem a szobámban kényelmesebb lenne.-válaszolta elpirulva.
-Jó.-mondtam és követtem.
-Levegyem a pólómat?-kérdezte hirtelen és kerülte a szemkontaktust.
-Hát úgy egyszerűbb lenne.-válaszoltam egy gombóccal a torkomban.
Én udvariasan elfordultam, hogy levehesse felsőjét és megvártam, míg lefekszik az ágyra. Ezután odamentem én is az ágyhoz és helyet foglaltam mellette. Gyönyörű látvány fogadott, mikor ránéztem Nara hátára. Bőre szép volt és fehér, alakja pedig tökéletes. Valami furcsa érzés tört felszínre bennem és a belsőm azt súgta, hogy rögtön meg kell érintenem. Így is tettem, ráhelyeztem tenyereimet puha bőrére, majd lassan masszírozni kezdtem.
-Szólj, ha fáj.-törtem meg a csendet.
-Eddig jó.-felelte halkan.
Hangjából azt vettem le, hogy élvezi a dolgot, tehát folytattam. Nem akartam neki fájdalmat érezni, de lassan megleltem a csomót, mely a fájdalmat okozhatja és erősebben meg kellett nyomkodnom azt, hogy eltűnjön. Nara egy kicsit felszisszent, így megijedtem.
-N-ne haragudj. Akarod, hogy abbahagyjam?
-Semmi gond. Ne, kérlek folytasd.
Nem tudtam ellenállni kérésének és folytattam a masszírozást. Még egy negyed óráig biztosan masszíroztam, de már nem bírtam tovább. Férfi létemre elég kedvező ez a helyzet és kezdtek előbújni belőlem különböző vágyak. Legszívesebben apró csókokkal halmoztam volna el meztelen testét, de nem tehettem.
-Azt hiszem, készen vagyok. Most már biztosan jobb lesz.-jegyeztem meg.
-Köszönöm szépen.-mondta, majd felült velem szemben.
Szemeim rögtön mellkasára tapadtak. Nagy hiba volt, mert észrevette. Nem akartam, hogy azt higgye rólam, hogy egy perverz alak vagyok.
-Bocsánat, én nem akartam.-álltam fel gyorsan az ágyról, majd hátat fordítottam neki.
-Nekem kellene bocsánatot kérnem, amiért meggondolatlanul cselekedtem.-válaszolta.
-Azt hiszem jobb, ha most megyek és hagylak pihenni.
-Rendben, kikísérlek.-mondta, közben felvette pólóját.
Csendben a bejárati ajtóhoz ballagtam, majd elbúcsúztam:
-Hát akkor jó éjt! Majd holnap találkozunk.
-Köszönöm szépen a masszázst. Te is aludj jól! Szia!-köszönt el ő is.