Hétfő reggel van, suliidő, de Jonghyun még mindig ágyában horpaszt. Anyja lép be az ajtón és így szól:
-Kicsim, ébredj! El fogsz késni az iskolából.
-Ajj...az első óra történelem, ami halál unalmas, szóval nem maradok le semmiről.-nyöszörögte a fiú.
-Kisfiam! Kelj fel és menj be szépen, különben nem lesz meglepetés.-jelentette ki Mrs. Kim.
-Meglepetés? Mi az?-pattant fel rögtön Jonghyun.
-Majd meglátod. Kivasaltam a ruhádat.-mondta az anya, majd elhagyta a szobát.
Jonghyun kikelt ágyából, majd rendbe szedte magát. Negyed óra múlva már a konyhában ült és reggelijét fogyasztotta, közben pedig édesanyját nézte, ahogy az fel-le futkározik.
-Nekem mennem kell dolgozni. Suli után siess haza!
-Csak nem megyünk valahova?-kíváncsiskodott Jonghyun.
Mrs. Kim nem mondott semmit, csak elmosolyodott, majd egy puszit nyomott fia feje búbjára és elment. Jonghyun elmosogatta a tálat és kanalat, melyet használt, közben pedig találgatott, hogy mi lehet a meglepetés. Anyja nagyon sokat dolgozik, van amikor napokig nme tud hazajönni, vagy csak nagyon későn, így kevés ideje marad Jonghyunra. Ha meglepetésről van szó, akkor általában anyja hamarabb végez a munkával és végre együtt tudnak tölteni egy kis időt. Miután végzett a mosogatással, felkapta kabátját és táskáját, bezárta a lakást, beszállt autójába és az iskola felé vete az irányt. A kapuban összefutott Taeminnel.
-Jó reggelt, Hyung!köszönt oda neki a vörös hajú fiú.
-Szia Minnie!
-Hát te? Azt hittem, utálod a törit.
-Így is van, de anya elzavart.
-Csak nem egy újabb meglepetés?-érdeklődött Taemin.
-De.-felelte Jonghyun egy hatalmas mosollyal.
-Van sejtésed, hogy mi lehet az?
-Nincs, semmit sem tudtam kiszedni belőle. De biztosan megyünk valahova, mert megkért, hogy siessek haza suli után.-mesélte Jonghyun, miközben megérkeztek az osztályba.
Onew és Minho már ott voltak a lányokkal együtt.
-Sziasztok!-köszöntötték a két megérkező fiút.
-Sziasztok!-köszöntek vissza vidáman.
Taemin odalépett Seominhez és egy lágy puszit nyomott ajkaira, melybe a lány bele is pirult egy kicsit. Jonghyu nféltékenyen nézte a szerelmes párt. Hirtelen eszébe jutott ChoHee és körbenézett a teremben, ám sehol sem találta.
-Nem láttátok ChoHee-t?-fordult Minhoék felé.
-Sajnos még nem, pedig már mi is kerestük.-jöt a válasz.
-Még van pár perc csöngetésig, simán megérkezhet.-fűzte hozzá Onew.
-És mi van veled, meg Hyemivel?-kérdezte Jonghyun.
-Elhívtam egy randira.-felelte Onew egy félénk mosollyal.
-Ooohh.-húzta fel szemöldékét Jonghyun.
-Lassan mindenkinek lesz párja, csak neked nem. Pedig te vagy a legnépszerűbb srác a suliban. Hát nem furcsa?-szekálta Minho.
-Nem kell féltened, már nem sokáig lesz így.-mondta Jonghyun határozottan, majd újra körbenézett a teremben.
Mikor szemei az ajtóhoz értek, hatalmasra tágultak.
-Key!?-mondta ki a nevet.
Az ajtóban álló személy rögtön hallgatott nevére és odalépett Jonghyunhoz.
-Szia!-üdvözölte kedvesen.
-Hát te meg mit keresel itt?-kérdezte Jonghyun.
-Tudom, hogy van néhány kivétel, de a többség tanulni jár ide..szóval én is. Mától kezdve.-felelte Key.
-Miért nem mondtad korábban?
-Nem kérdezted. Meg amennyire örülsz nekem, jobb is, hogy nem tettem.-mondta kicsit sértődött hangnemben Key.
Jonghyun nem tudott válaszolni a fiú utolsó mondatára, mert megjelent a tanár a teremben és hangosan így szólt:
-Mindenki üljön le a helyére! Becsöngettek!
A hangos zizegést néma csend váltotta fel és a tanulók megkeresve saját helyüket, leültek. Kivéve Keyt.
-Oh, te lehetsz az új diák. Kérlek mutatkozz be!-szólt hozzá a tanár.
Key zavartan előre vonult, majd szembefordult az osztállyal és így szólt:
-Sziasztok! A nevem Kim Kibum, de hívjatok csak nyugodtan Keynek.
Miután végzett a bemutatkozással, illendően meghajolt. Ezután végignézte a diákok arcát, melynek hatására elég szomorú lett. Pár emberkén kívül - történetesen Jonghyunon és barátain kívül - mindenki furcsán nézett rá. A lányok rögtön sugdolózni kezdtek vagy tátott szájjal bámulták, a fiúk pedig mintha nevettek volna rajta.
-Köszönjök szépen! Foglalj helyet, ott hátul.-mutatott a tanár egy, a Jonghyun mellett elhelyezkedő üres padra.
Key odaballagott a neki szánt helyre, majd leült és nekiállt kipakolni táskájából. Jonghyun végig szemmel követte az eseményeket. Látta, ahogy a fiú egy rózsaszín jegyzetfüzetet és egy szintén rózsaszín színű tollas végű tollat vesz elő. Ezekhez csatlakozott még telefonja, melyen rengeteg kulcstartó csüngött. Jonghyun akaratlanul elmosolyodott.
-Mi az?-szólt oda neki Key.
Jonghyun csak megrázta fejét, de közben még mindig nevetett. Key vágott egy grimaszt, majd sértődötten előre fordult. Jonghyun is előre fordult, ahol meglátta a teremben lévő egyetlen üres padot. Arcáról rögtön lefagyott a mosoly. Az előtte ülő Minho hirtelen hátrafordult hozzá és így szólt:
-Úgy néz ki, ChoHee nem jön ma suliba.
-Lehet, hogy később még beesik.-mondta reménykedve Jonghyun.
-Jonghyun maradj csendben! Lehet, hogy téged nem érdekel a dolog, de vannak olyanok, akiket igen.-szólt rá a tanár.
-Elnézést.-mondta egy nagy sóhajjal Jonghyun, majd hátradőlt székén.
Hogy elüsse az unalmat, először az ablakon nézegetett kifelé. Miután ezt is megunta, Key felé fordult és jobban szemügyre vette az éppen jegyzetelő fiút.Rövid időn belül megállapította, hogy van benne valami lányos, de furcsa módon jól állt neki. Ám ennek ellenére barátságosnak tűnik és lenyűgöző karimája van. Arca sima és fehér, melyet barna haja még jobban kiemelt. Apró szemei, pisze orra és halványrózsaszín ajkai modell arcot varázsoltak neki. Rengeteg lány féltékeny lehet rá. Teste vékony volt és törékeny, melyhez kitűnően álltak a feszes és divatos ruhák, melyet viselt. Key érzékelhette, hogy valaki szemrebbennés nélkül arcát fürkészi, ezért felnézett. Szemei rögtön összetalálkoztak Jonghyunéval. Key kérdőn nézett a fiúra. Jonghyun csak elmosolyodott. Key kissé zavarba jött és elfordult, hogy elrejtse piruló arcát. Jonghyun észrevette, hogy zavarba hozta a fiút, így az óra végéig azzal szórakozott, hogy a fiút nézte. Key nagy szerencséjére kicsengettek és a tanár még éppen időben magához hívatta az éppen felé tartó Jonghyunt.
-Jonghyun, kérlek gyere ide!
Jonghyun kellemetlenül odament a tanárhoz. Az hitte megint órákig tartó figyelmeztetésben kell részt vennie. Eközben Key el akarta hagyni a termet, de a tanár neki is odaszólt.
-Key, gyere ide te is!
Key félénken odasétált a tanár asztalához, majd tisztes távolságra Jonghyuntól megállt.
-Mivel ez az első napod, biztosan nehéz lehet eligazodni ebben a hatalmas épületben. Jonghyun majd gondoskodik róla, hogy ez ne legyen probléma.
-Én?-nézett nagy szemekkel Jonghyun a tanárra.
-Igen, te. Örülnöd kéne, mert büntetés helyett kapod ezt a feladatot.-nézett rá szúrós szemekkel a tanár.
-I-igazán nincs erre szükség.-szólalt meg az eddig csöndben lévő Key.
-Na látja..-kezdett bele rögtön Jonghyun, de a tanár belevágott szavába.
-Nem vitatkozom, Jonghyun tedd, amit mondtam!
-Rendben.-adta meg magát a fiú.
Miután a tanár elhagyta a termet, Key és Jonghyun szótlanul álltak egymás mellett.
-Megmutatod az órarendedet?-szólalt meg végül Jonghyun.
Key néma csendben elővette azt táskájából, majd átnyújtotta.
-Szóval angolod lesz most, aztán matek, tesi és végül kémia. Pont, mint nekem. Úgy néz ki nem kell mást tenned, mint egész nap engem követned és akkor nem tévedsz el.-jegyeztem eg Jonghyun.
-Tessék? Nem akarom, hogy idiótának nézzenek, hogy téged követlek.-felelte Key.
-Nem fognak idiótának nézni, inkább irigyelni fognak, mert velem lógsz.-állapította meg Jonghyun.
-Azt sem szeretném, hogy miattad utáljanak.
-Ne aggódj, nem hagyom, hogy bántsanak.
Key értetlenül nézett a Jonghyunra.
-Azt hittem nem kedvelsz.-csúszott ki száján.
-Miből gondolod ezt?-nézett rá kérdőn Jonghyun.
-Olyan furcsán viselkedsz velem. Tudom, még csak most találkozunk másodszorra, de teljesen más voltál a mosodában, mint most itt az iskolában. Először is nem igazán örültél, mikor megláttál. Aztán egész órán bámultál és röhögtél rajtam. Végül pedig nem akartál körbevezetni.
-Egy. Örülök neked, csak meglepődtem. Kettő, Azért néztelek, mert unatkoztam és próbáltam lefoglalni magam. Bocsánat, ha zavarba hoztalak, ígérem, legközelebb rád sem nézek. Három. Körbezetlek, nem?
-Igen, mert a tanár kényszerített.
-Na ide figyelj! Nem szeretnék rosszban lenni veled, szóval felejtsük el, ami eddig volt és kezdjük újra. Szia, Kim Jonghyun vagyok! Téged hogy hívnak?-nyújtotta oda kezét Jonghyun Keynek.
Key ledöbbenve állt pár percig, aztán felnevetett és ő is odanyújtotta kezét.
-Szia, Kim Kibum vagyok, de szólíts csak Keynek.
-Új vagy itt, nem? Akaro, hogy körbevezesselek?
-Igen, hálás lennék.
-Rendben, akkor gyere, induljunk, mert hosszú lesz.-mondta Jonghyun, majd átkaolta Key vállát és elindultak kifelé a teremből.
A folyosókon mindenki tátott szájjal nézte őket.
~Hogy lehet az, hogy Jonghyun az új sráccal lóg?-lehetett hallani a kérdéseket.
A két fiú azonban nem zavartatta magát, határozott léptekkel járták körbe az egész épülete, míg végül visszatértek osztálytermükbe. A nap többi része viszonylag gyorsan eltelt. Jonghyun barátaival együtt haladt a parkoló felé.
-Mit szólnátok hozzá, ha elmennénk valahova?-ajánlotta fel Minho.
-Nekem sietnem kell haza.-mondta Jonghyun.
-Miért? Mit csinálsz? Mit titkolsz előlünk? Csak nem egy randi? Vagy az új sráccal lógsz?-kíváncsiskodott Minho.
-Mrs. Kimmel mennek valahova.-válaszolt helyete Taemin.
-Jah bocsi, nem tudtam. Akkor jó szórakozást!-mondta Minho.
-Na én tényleg megyek. Majd holnap. Sziasztok!-köszönt el Jonghyun.
Gyors autójának és a kevésbé forgalmas utaknak köszönhetően Jonghyun hamar hazaért. Mikor belépett a lakásba, anyja már otthon volt.
-Szia, Kicsim!
-Szia, anya!
-Készülődj össze, mert mindjárt indulunk.
-Még mindig nem árulod el, hogy hova?
-Nem. De ne aggódj, élvezni fogod.
-Rendben, akkor mindjárt jövök.-mondta Jonghyun, majd felsietett szobájába és átöltözött.
Miután végzett, lement a földszintre anyjához és rögtön útnak is indultak. Jonghyunnk egyáltalán nem volt ismerős az út, fogalma sem volt, hogy merre tarthatnak. Lassan kiértek a város szélére, ahol hatalmas családi házak helyezkedtek el, még az övükénél is nagyobb.
~Új házat akar venni? A mostani házukat is elég nagynak tartotta, mi lesz vele egy még nagyobb házban?-töprengett magában a fiú.
Minden esetre nem akarta megbántani édesanyját, így nem szólt semmit. Megvárta, míg leparkoltak az autóval egy hatalmas kovácsoltvas kapus villa előtt. Kiszálltak az autóból, anyja egy nagy csokor virágot is kihalászott a hátsó ülésről, majd vidáman megnyomta a csengőt. Percek múlva egy szobalány jelent meg, aki kinyitotta a kaput. Illedelmesen meghajolt, majd így szólt:
-Kérem kövessenek, a ház ura már várja önöket.
-A ház ura..?-nézett Jonghyun édesanyjára kérdőn.
-Viselkedj rendesen!-anyja csak ennyit mondott, mert elérték a házat.
Mikor beléptek egy hatalmas hall fogadta őket. A berendezés antik bútorokból és díszekből állt, melyek a levegőnek is szokatlan illatot adtak. A szobalány azonban nem állt meg, tovább vezette őket egy nappaliszerűségbe, ahol egy 40 éves körüli férfi és nő ültek a kanapén.
-JaeWook! JinHee! Ezer éve nem láttalak titeket!-ölelte meg Mrs. Kim őket.
-SeulGi, te nem öregedtél semmit.-bókolt neki JinHee.
-Nem tudom, emlékeztek-e még, de ő itt Jonghyun.-mutatott Mrs. Kim fiára.
-Örvendek a találkozásnak.-köszönt illedelmesen Jonghyun.
-Micsoda úriember vált belőle.-állapította meg JaeWook.
-Szólj a lánynak, hogy fáradjon le!-fordult JinHee a szobalány felé.
-Igen is, úrnőm.-mondta a lány illedelmesen, majd távozott.
-Foglaljatok csak helyet!-mutatott a kanapéra JaeWook.
-Mrs. Kim és Jonghyun leültek.
Abban a pillanatban egy Jonghyun korabeli lány jelent meg a nappaliban a szobalány kíséretében. Jonghyun felemelte fejét, hogy szemügyre vegye a lányt. Szemei kikerekedtek és dadogva így szólt:
-Cho-choHee!?
-Jonghyun!?-döbbent le a lány is.
-Ismeritek egymást?-kérdezte Mrs. Kim.
-I-igen, az iskolabálon találkoztunk.-felelte Jonghyun.
-Remek, akkor menjetek és sétáljatok egyet! Úgy még jobban megismeritek egymást.-ajánlotta fel JaeWook.
-Ez remek ötlet.-jegyezte meg JiHee is.
A két fiatal kénytelen volt szót fogadni az időseknek, így ChoHee vezetésével kimentek a kertbe.
-Miért nem voltál iskolában?-tette fel a kérdést Jonghyun.
-Anyám elhagyta a várost, nekem pedig itt kell élnem bácsikámmal és nénikémmel, akik nem engedtek el. Azt hitték, hogy akkor nem jövök haza délután emiatt a találkozó miatt.
-Értem. Te legalább tudtál a találkozóról. Az én anyám nem mondott semmit.-magyarázta Jonghyun.
-A szüleid, az én szüleim és a bácsikámék nagyon jó barátok egészen fiatal koruk óta, csak az idő során történtek dolgok, mindenki ment a maga útján. Nem régen tudták meg, hogy itt laktok és rögtön fel is keresték édesanyádat.-mesélte ChoHee.
-Értem. Holnap jössz iskolába?
-Szeretnék.
Még órákon keresztül beszélgettek a kertben, mígnem esteledett és Jonghyunéknak mennie kellett.
-Hogy érezted magad?-érdeklődött Mrs. Kim.
-Jól.-jött a rövid válasz.
-ChoHee igazán kedves és csinos lány.
-Igen.
-Haragszol?
-Nem, de igazán mondhattál volna valamit, elég kínos volt vad idegenek előtt mosolyognom és úgy tennem, mintha tudnám, hogy kik ők.-mondta Jonghyun.
-Ne haragudj, engem is hirtelen ért a dolog és nem tudtam róla beszélni. Tudod apádon keresztül ismertem meg őket..-mesélte Mrs. Kim.
Az út többi részét csendben tették meg. Mikor hazaértek, mindketten saját szobájukba vonultak. Jonghyunnak nehezére esett elaludni, annyi kérdése lenne, de látva anyja fájdalmát, nem merte feltenni őket. Bízott benne, hogy holnap találkozik ChoHeevel és sikerül még több mindent megtudnia.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése