Társkereső 5.rész

Hirtelen beugrott egy táblázat, hogy üzenete érkezett. Nem akarta megnyitni az üzenetet, de kíváncsi volt,hogy kitől jött. Mikor tekintete a feladó nevezetű sorra tévedt, szemei abban a pillanatban kikerekedtek, álla leesett, egész teste kővé dermedt és nem kapott levegőt... A feladó nem más volt, mint ő maga, vagyis Nyuszifiú. Fel sem tudta fogni, hogy mi történt, ezernyi kérdés ugrált fejében.
~Egész végig Donghoval beszéltem, nem is egy lánnyal? Miért adta ki magát lánynak a kis maknae? Vajon tud róla, hogy én vagyok a Nyuszifiú? Ezt rejtegethette előlem a gépén? Ezért viselkedett ilyen furcsán? A többiek tudnak erről a dologról valamit? Most mihez kezdjek? Hogy kaphatok választ erre a sok kérdésemre? Álljak oda Dongho elé? Nem, az kizárt! Mi van, ha mégsem ő Nyuszilány, csak én gondolom rosszul?
Hoon teljesen el volt merülve gondolataiban, még mindig mozdulatlanul ült a laptop előtt.
-Látom már jobban vagy.-hallotta meg Soohyun hangját a háta mögött.
Hoon gyorsan lecsapta a laptop tetejét és hátrafordult.
-So-sohyun. Hát te?-kérdezte zavarodottan.
-Vége az edzésnek, mindjárt jönnek a többiek is, csak rendet tesznek.-felelte.
-É-értem.-dadogta Hoon.
-Jól vagy? Minden rendben?-kérdezte a vezető aggódó tekintettel.
-Igen. Azt hiszem. Vagyis nem. Áhh, nem tudom.-temette arcát tenyereibe a nyuszi.
-Mi zavar ennyire? Tudok segíteni?-hangzott el a kérdés.
-Rendes tőled, hogy felajánlod a segítségedet, de azt hiszem boldogulni fogok egyedül is.-válaszolta Hoon egy kis gondolkodás után.
Jobbnak vélte, ha nem szól senkinek sem erről az egészről. Lehet, hogy így több időbe fog kerülni, mire megtalálja a válaszokat kérdéseire, de muszáj egyedül megoldania.
-Rendben, te tudod. De ha meggondoltad magadat, akkor nyugodtan megkereshetsz.-kacsintott rá a leader.
-Igen tudom és köszönöm.-mosolyodott el Hoon.
-Akkor én most megyek zuhanyozni. Ha megjöttek Kevinék, akkor mondd meg neki, hogy készítsen vacsorát.-mondta Soohyun, majd elhagyta a szobát.
Hoon gyorsan kikapcsolta Dongho gépét, megigazította a széttúrt ágyat és napok óta először visszatért saját szobájába. Hasra vágta magát ágyán, elővette telefonját és újraolvasta az üzeneteket, amelyeket Nyuszilánnyal váltott.

Én is Koreában élek.

~Dongho is Koreában él. Mondjuk ez millió emberre igaz. Nézzük tovább.

Van egy barátom, aki nagyon hasonlít rád. Ő is szereti a nyuszikat és énekel, csakúgy, mint én.

~Ha Dongho a Nyuszilány, akkor ez a barátja simán lehetek én! Hogy ezt miért nem vettem észre akkor, amikor először írta?

...korán kellett kelnem:| Most éppen egyedül utazom... Viszonylag én is korán keltem, mert dolgom van.

~Amikor jöttem hazafelé otthonról, hétvége volt. Dongho kijött elém a repülőtérre, ezért korán kellett kelnie. Aztán utána jött a találkozó, amire a Nyuszilány, vagyis Dongho nem jött el. Valami dolga lehetett? Hétvége volt, csak edzenünk kellett aznap. Én elkéreszkedtem Soohyuntól. Donghot is elengedte volna, ha megkéri. Szerintem megtette, mert megkérdezte, hogy mit viselek, miről ismer meg. Lehetséges, hogy meglátott, felismert, megijedt és elment? Én sokáig vártam még ott, késő este értem haza. Gyorsan lezuhanyoztam és Dongho ágyába feküdtem be. És ő nem volt ott! Hol lehetett? A fürdőben biztosan nem, mert ott én voltam. Esetleg a konyhában? Áhh nem tudom... Minden olyan kétesélyes!
Hoon félredobta telefonját, hátára fordult és elkezdett vergődni.
-Te meg mit csinálsz?-törte meg a csendet AJ hangja.
A nyuszi összerezzent, gyorsan felült és a macsek irányába nézett.
-Ööö semmit.-felelte Hoon elvörösödött arccal. Milyen volt az edzés?-terelte el a szót.
-Fárasztó, mint mindig. De azt leszámítva egész jól együtt dolgozunk. Viszont ami téged illet, jó sok próbát hagytál ki az elmúlt időben.-magyarázta AJ.
-Tudom és sajnálom. Holnaptól már rendesen edzek én is és ígérem bepótolok mindent. Miket vettetek a múlt héten, miről maradtam le?-kérdezősködtem tovább.
-Főleg a Stop girl koreográfiájával foglalkoztunk. Párszor megcsináltuk a közös részeket, de mivel sem Te, sem a maknae nem voltatok ott, Kevin és Soohyun gyakorolták a részüket a táncosokkal.-emlékezett vissza a macsek.
-Dongho sem volt?-lepődött meg Hoon.
-Elkéreszkedett Soohyuntól, hogy valami dolga van. Emlékszem keresett téged, de te arra már elmentél itthonról. Azt hittük Eli-al, hogy utánad ment.-felelte AJ.
-Nem jött utánam, nem is láttam aznap, csak késő este, mikor hazaértem.-mondta Hoon.
-Hát akkor rejtély, hogy hol járt. Ha nem haragszol, akkor most átmegyek Kiseop-hoz.-jelentette ki AJ.
-Menj csak nyugodtan.-felelte Hoon.
~Ezek szerint lehetséges az elgondolásom. Mindegy, egyenlőre csak várok és megfigyelek. Még jobban szemmel fogom tartani Donghot, úgy talán sikerül megfejtenem ezt az egészet. Most viszont megyek, szólok Kevinnek a vacsora miatt.
Hoon elindult a konyha felé, ám mikor kinyitotta szobája ajtaját, Donghoval találta szemben magát.
-Hyuuung! Jól vagy?-kérdezte tőle a kis maknae.
-Igen, semmi bajom.-válaszolt Hoon.
-Hála az égnek.-mondta Dongho.
Látszott rajta, hogy megkönnyebbült, de még mindig volt benne valami feszültség.
-Csak nem aggódtál?-kérdezte tőle a nyuszi.
-Persze hogy aggódtam! Az egész az én...!
-Hmm?-húzta fel szemöldökét Hoon.
-Akarom mondani, az egész éjszakát átvirrasztottam miattad.-hadarta Dongho.
-Tényleg?-lepődött meg Hoon.
-Nagyon magas lázad volt, nem akartam, hogy kórházba kerülj, muszáj volt tennem valamit. Mivel nem találtam gyógyszert, hideg vizes ronggyal borogattam a homlokodat.-vallotta be a maknae.
Hoon szeme előtt ott lebegett a kép, ahogy barátja az ágy mellett ül és azon igyekszik, hogy levigye a lázát. Egy furcsa érzés terjengett egész testében. Nem tudta, hogy mi volt ez. Talán öröm, mert Dongho ennyire aggódik érte és így figyel rá? Izgalom, mert érezte bőrén barátja érintését? Esetleg szégyen, hogy ilyen gyenge volt? Mindig arra törekedett, hogy megvédje a maknaet, de valahogy sosem sikerült. Dongho mintha erősebb nála. Esetleg valami teljesen más és új érzés? Nem tudta, de per pillanatban nem is akart ezzel foglalkozni. Meg akarta köszönni barátjának,amit érte tett, így közelebb lépett hozzá és jó szorosan megölelte.
-Köszönöm.-suttogta fülébe.
Hoon érezte, hogy Dongho meglepődött mozdulatán, de viszonozta az ölelést. Biztos volt benne, hogy neki is ugyanolyan jól esik, mint saját magának. Miután szétváltak, rámosolygott, megborzolta társa haját, mint egy kiskutyát szokás és így szólt:
-Nem láttad valamerre Kevint?
-Az előbb mentek be Eli-al a szobába. Miért?-érdeklődött Dongho.
-Szólnom kell neki, hogy csináljon vacsit..-felelte Hoon, majd elindult a szoba felé.
Kopogott. Semmi válasz. De zajokat hallott bentről, szóval bent kell lenniük. Még egyszer kopogott.
-Ajj mi az már?-kiabált ki Eli.
-Kevin bent van?-kérdezte Hoon.
-Itt vagyok.-hallotta Kevin lihegő hangját.
-Soohyun azt üzeni, hogy készíts valami kaját.-kiabált vissza Hoon.
-Muszáj menned?-hallatszott Eli hangja.
-Sajnálom, majd folytatjuk.-suttogott vissza Kevin. Értettem, pár perc és nekiállok.-felelte hangosabban Hoonnak.
-Oké, felőlem ráérsz, de én átadtam az üzenetet.-mondta Hoon.
~Mi a fészkes fenét csinálhatnak ezek odabent? Jobb, ha nem tudom!-gondolta magában a nyuszi.
Mikor megfordult, észrevette, hogy szerencsétlen Dongho még mindig ott állt, ahol az előbb megölelte és őt nézi.
-V-valami baj van?-kérdezte tőle, közben végignézett rajta. Szeme megállt barátja kidudorodó férfiasságán. Érezte, hogy teste melegszik és nincs rendben minden odalent. Nagyot nyelt, majd visszanézett a maknae szemeibe.
-Neeem, semmi!-vágta rá gyorsan a maknae, majd gyors léptekkel távozott.
~Jézusom! Nem vagyok normális? Minek kellett végignéznem rajta? Dongho fiú, sőt a legjobb barátom. Lehetetlen, hogy érzelmeket tápláljak iránta! De a látottak alapján ő is érezhet irántam valamit... Áááá na jó, most hagyd abba!-szólt magára hangosan.
-Mit kell abbahagynod?-hallotta Kiseop hangját.
-M-micsoda?-értetlenkedett Hoon.
-Magadban beszélsz. Vagy fel sem tűnt?-kérdezte az Ulzzang.
-Nem beszélek magamban, biztosan rosszul hallottad!-próbált védekezni Hoon.
-Csak nem perverz dolgokon gondolkoztál?-vigyorodott el Kiseop?
-Dehogy is! Honnan veszed ezt a hülyeséget!?-kiabált a nyuszi.
-Khmm...csak rád kell nézni.-kapta a választ.
Hoonnak rögtön leesett a tantusz. Kezeit merevedő férfiassága elé helyezte és paradicsom vörös arccal nézett vissza előtte álló társára. Vissza akart vágni valami durvát, de semmi sem jutott eszébe. Gyilkos szemekkel nézett végig Kiseopon és akkor megakadt szeme Kiseop nyakán ékeskedő lila folton.
-Te sem panaszkodhatsz. Biztosan jó éjszakáid voltak az utóbbi időben.-mondta végül.
-Nem értem mire célzol.-felelte Kiseop.
-Nézz tükörbe és rájössz.-gonoszkodott tovább Hoon.
Hoon nagyon jól tudta, hogy barátja érzékeny kinézetére, órákat szokott a tükör előtt állni és rengeteg selcamot készít. Ahogy várta, az Ulzzang rögtön a fürdőszobába rohant. Valószínűleg bele is nézett a tükörbe, mert egy óriásit üvöltött, majd trappolva berohant a szobájába. Miután kinevette magát Kiseopon, újra eszébe jutott a saját helyzete. Érezte, hogy még mindig nem nyugodott le odalent teljesen, így bement szobája és bezárta az ajtót. Mire Kevin kész lett a vacsorával, addigra sikerült lehűtenie magát. Hoon remélte, hogy ez csak véletlen volt. Nem akarta elhinni, hogy vonzódik Dongho iránt. Vett egy nagy levegőt, majd kiment a konyhába. Már mindenki ott ült az asztalnál, csak az ő helye volt üres Dongho mellett, meg Keviné, aki szokás szerint fel-alá futkosott a többieknek.
-Hyung! Gyere gyorsan, vagy nem marad semmi.-kiabálta neki a kis maknae.
-Jövök, jövök.-mondta mosolyogva Hoon, majd leült helyére.
-Kevin most már te is ülj le és egyél! Ha valakinek kell valami, majd kiszolgálja magát. Mindenkinek van ép keze és lába.-szólalt meg Soohyun.
-Nagyon jól tudod, hogy milyen lusta egy népség vesz körül minket. Előbb halnának éhen, minthogy megmozduljanak.-felelte Kevin, de végül leült Eli mellé, aki rögtön odatartott neki egy falat húst.
-Köszönöm Eli.-nézett rá csillogó szemekkel Kevin.
Hoon zavarba jött. Nem tudja, hogy miért. Elég gyakran csinálják ezt Elvinék és eddig egyáltalán nem zavarta. Sőt aranyosnak is tartotta őket. Olyanok voltak, mint egy házaspár. Néha civakodnak is, de a végén mindig kibékülnek és újra turbékolnak.
~Vajon én is így néznék ki Donghoval? Már megint mire gondolok? Jobban teszem, ha eszek.-gondolta magában és nekiállt tömni.
-Ennyire éhes vagy?-kérdezte tőle Baba.
-Mhh.-bólintott teli szájjal a nyuszi.
-Kéred az enyémet is?-nyújtotta felé saját tálját Dongho.
Hoon megrázta a fejét. Ez különös. Közismert dolog a kis maknaeról, hogy nagyon kajás. Sosem adná oda másnak, ami az övé, sőt ő szokott kunyizni a többiektől.
~Most miért akarja odaadni nekem?-kérdezte magától Hoon.
-Biztos? Sokat kellene enned, hogy újra erőre kapj. Holnaptól kezdődik a kemény edzés.-mondta Dongho.
-Ne félj, nem lesz semmi bajom. Erős vagyok.-felelte Hoon, majd felmutatta izmos karját.
A kis maknae majdnem félrenyelte a szájában lévő falatot a látványtól. Hoon gondolkodás nélkül odaadta neki saját poharát. Dongho lehúzta az egészet.
-Jól vagy?-kérdezte tőle Hoon, miközben megveregette barátja hátát.
-Azt hiszem.-felelte Dongho, majd elnevette magát és vele együtt Hoon is.
-Gyerekek remélem tudjátok, hogy holnap korán kelünk és megyünk edzeni. Kicsit le vagyunk maradva, szóval bele kell húznunk.-magyarázta Soohyun.
-Mintha eddig nem ezt csináltuk volna.-szólalt meg Eli.
-Csönd legyen vagy neked dupla edzést tartok!-torkolta le a vezető a galambot. Biztos jól vagy? Nem kell többet pihenned?-fordult Hoon felé.
-Mondtam már, hogy jól vagyok! Nem kell ennyire aggódni. Csak megfáztam egy kicsit.-felelte a nyuszi.
-Rendben. Ha ilyen jól vagy, akkor segíthetsz Kevinnek elpakolni.-vigyorgott gonoszan Soohyun.
-Oké.-válaszolt Hoon teljes nyugodtsággal.
-Semmi nyavalygás és ellenkezés? Nem ismerek rád.-csodálkozott a leader, majd elvonult.
Kivételesen jól jött Hoonnak a plusz munka, így legalább elterelte gondoltait Donghoról. A többiek addig szépen sorban elmentek fürdeni. Kivételesen mindenki hamar elnyugodott és elvonult saját szobájába. Muszáj volt korán lefeküdniük, ha ki akarják bírni a holnapi Soohyun-féle kemény edzést. Főleg Hoonnak, hiszen az utóbbi időben jó párat kihagyott.