BigBang 10.rész

X. – Kerti parti

A telefonom egy fél órás folyamatos csörgés után végre csendben maradt. Borzalmasan rossz éjszakám volt, nem tudtam aludni. Körülbelül háromszor mentem le a konyhába vizet inni, de az sem segített. Nem tudtam elhinni, hogy GD ilyenre képes a legjobb barátjával szemben. Taeyang mesélte, hogy mindent megszerez magának, de azt nem gondoltam volna, hogy ilyen durva eszközöket is használ. Az a maradék szimpátia is eltűnt, amit iránta éreztem. Valamikor hajnalban végre álomba merültem, de szerintem mindezt a haragomnak köszönhetem. Reggel 9körül arra ébredtem, hogy pittyeg a telefonom. Nagy nehezen odamásztam érte és megnéztem ki írt. Taeyang volt az, így megnyitottam az üzenetet.

Szia! Tegnap este hívtalak, de nem vetted fel, biztosan aludtál. Csak azt akartam mondani, hogy holnap lesz GD szülinapja és a többiek kitalálták, hogy kerti partit szerveznek. Őszintén szólva a tegnapiak után nekem nem sok kedvem van hozzá, de muszáj. Arra gondoltam, hogy átjöhetnél, akkor talán túlélem. Kérlek írj!:3

~Jajj ne, már csak ez hiányzott! Hogy a fenébe tudnám őt ünnepelni, mikor meg tudnám fojtani!? De nem hagyhatom egyedül szegény Taeyangot, erőt kell vennem magamon.

Szia! Ne haragudj, hogy nem vettem fel! Rendben átmegyek. Kell valamit segíteni?

Tudsz tortát sütni? Akartunk venni, de mivel hétvége van, már be van zárva a cukrász.

Igen, tudok. Vannak is itthon hozzávalók.

Menni fog egyedül?

Majd szólok húgomnak, hogy segítsen. Tényleg, átvihetem őt is délután?

Persze, nyugodtan. Minél többen vagyunk, annál jobb. Akkor majd 3kor találkozunk. Addig is vigyázz magadra!:3

Rendben,vigyázok!:) 

Miután megbeszéltük a dolgokat, rendbe szedtem magamat és reggeliztem. Szerencsémre Zsófi pont arra tévedt.

-Lenne kedved átjönni délután egy kerti partira? GD-nek szülinapja lesz és mi is meg vagyunk hívva.

-Persze, szívesen megyek.-felelte rögtön.

-És tudnál segíteni tortát sütni?-kérdeztem.

-Aha. Mikor kezdjük?-érdeklődött.

-Akár most is.-válaszoltam.

-Jó. Hogy állnak a dolgok Taeyanggal?-kíváncsiskodott.

-Ne is kérdezd. Kész bonyodalom az egész.-feleltem szomorúan, miközben pakoltam elő a szükséges holmikat.

-Na miért?-kérdezte aggódva.

-GD folyton bekavar.-válaszoltam röviden.

-Nem lennék a helyedben. Próbálj meg nem törődni vele és akkor talán megunja.-tanácsolta húgom.

-Már próbáltam, de csak rosszabb lett. Átment zsarolósdiba.-mondtam.

-Akkor nem tudom. Maradj mindig Taeyang közelébe és ne adj neki esélyt arra, hogy hozzád szólhasson.-mondta újabb ötletét.

-Ez nem is rossz ötlet. És mi van veled meg TOP-val? Beszéltetek azóta?-kérdeztem.

-Igen, folyton felhív és üzeneteket ír. Nagyon rendes és azt hiszem kezd megtetszeni nekem.-felelte pirulva.

-Nah az tök jó. Még a végén előbb összejössz vele, mint én bárkivel is.-mondtam nevetve.

-Légy bátrabb és lépj te, ha Taeyang ilyen gyáva. Tudod már, hogy mit veszel fel?-érdeklődött Zsófi.

-Nem, még nem is gondolkoztam rajta.-vallottam be.

-Akkor majd én segítek.-kacsintott rám.

-Köszi, az jól jönne.-mondtam.

Végig beszélgettük az egész tortasütést, így elég hamar készen is lettünk. Nem is bánom, legalább hülyeségeken sem tudtam gondolkozni.  A torta csoki ízű lett, a tetején Boldog 24. születésnapot! felirattal, a szélén pedig kávémag díszítéssel. Miután végeztünk a tortával mindketten elmentünk fürdeni, majd segítettük egymásnak kiválasztani a megfelelő ruhát és kiegészítőket. Jól esett végre egy kis felüdülés, már napok óta nem nevettem ennyit. Órák múlva készen is voltunk, egymás mellett álltunk a tükör előtt.

-A biztonság kedvéért, ha Taeyang nem mindig ér rá, akkor ments meg, hogy GD ne szólhasson hozzám, kérlek!-néztem segélykérően.

-Ígérem segíteni fogok. De akkor cserébe beszélj rólam TOP-nak.-mondta.

-Megegyeztünk.-mosolyogtam rá, majd lementünk és elővettük a tortát a hűtőből. Pár perc múlva át is értünk a szomszédba.

-Sziasztok!-köszöntünk.

-Sziasztok! Micsoda meglepetés!-nézett TOP Zsófira.

-Hová tehetem a tortát?-kérdeztem, de nem is figyeltek rám, már elmerültek saját kis világukba.

Szerencsére megláttam Seungrit és odamentem hozzá.

-Szia! Meghoztuk a tortát.-szóltam hozzá.

-Szia! Bo-bocsánat a tegnapi miatt! Én…én nem akartam olyan durva lenni, csak....-kezdett bele feszülten.

-Semmi gond, felejtsük el, ami tegnap volt.-mondtam.

-Milyen tortát csináltatok? Megnézhetem?-kérdezte.

-Persze, megmutatom, csak tegyük le.-feleltem.

Seungri bevezetett a konyhába és letettem az asztalra a dobozt. A kis maknae rögtön kinyitotta, majd így szólt:

-Húú ez nagyon jól néz ki! Nem csak a rajzolásban vagy zseni, hanem a sütés-főzésben is!

-Köszönöm. Anyától tanultam.-magyaráztam.

-Na gyere menjünk ki, nézzük meg a többieket, hogy állnak a díszítéssel.-ajánlotta fel a maknae.

Gyorsan betettük a tortát a hűtőbe, majd hátramentünk a kertbe. TOP és Zsófi párt díszt rakott fel, Taeyang pedig az asztalt terítette. Háttal állt nekem, így nem vett észre. Halkan odaosontam mögé és így szóltam:

-Remekül néz ki.

-Szia! Köszönöm, de a tiétek szebb volt.-mondta egy hatalmas mosollyal.

-A tortát betettük a hűtőbe. És CD-t is hoztam, amin csak a ti számaitok vannak.-mondtam.

-Még a zenére is gondoltál, rendes tőled. Daesung mindjárt itt lesz GD-vel.-jegyezte meg Taeyang, ahogy órájára pillantott.

-Mi készen vagyunk!-jött oda TOP.

-Minden kész, akkor várnunk kell.-jegyezte meg Seungri.

Nem is kellett sokat várnunk és meghallottuk az autó hangját. Amikor GD és Daesung kiléptek a hátsó ajtón, mi elkiáltottuk magunkat:

-Meglepetés!

GD arcán egy hatalmas mosoly jelent meg. Először nem is tudta, mit mondjon.

-Szóval mégsem felejtettétek el a szülinapomat.

-Isten éltessen Hyung!-szaladt oda hozzá Seungri és a kezébe nyomta ajándékát.

-És még ajándékot is kapok.-nézett rám huncut szemekkel.

Én elfordítottam fejemet.

~Undorító vagy Kwon Jiyong!-gondoltam magamban.

Mikor a többiek is lerohamozták ajándékaikkal, akkor gyorsan bementünk Zsófival a tortáért, meggyújtottuk rajta a gyertyákat és kivittük. A többiek addig helyet foglaltak az asztalnál. Mindannyian minket néztek, hát nem kell mondanom, mennyire zavarba jöttem. Nagyon rá kellett koncentrálnom, hogy ne tálaljam le a tortát. Végre odaértem az asztalhoz, de kicsit be kellett hajolnom, hogy elérjem. GD szemei még mindig rajtam nyugodtak, éreztem, ahogy végignéz rajtam. Én gyorsan Taeyang szemeibe néztem, hogy lenyugodjak, pedig legszívesebben odamentem volna GD-hez és újabb pofonnal ajándékoztam volna meg.

-A lányok sütötték neked, hát nem remek?-kérdezte tőle lelkesedve Seungri.

-Köszönöm.-bökte ki őnagysága.

-Fújd el a gyertyákat és kívánj valamit!-szólalt meg Daesung.

GD úgy is tett. Kíváncsi voltam rá, hogy mit kívánhat, bár biztos voltam benne, hogy valami gonoszságot. Miután végzett, mindenkinek vágott egy szeletet. Szerencsére mindenkinek ízlett, még G-Dragon is csak úgy falta. Sokat hülyéskedtünk, nevettünk, történeteket meséltünk egymásnak, a tagok össze-vissza piszkálták egymást, jól éreztük magunkat. Még én is. Meg is lepődtem. Mondjuk próbáltam kerülni GD, egyre közelebb ültem Taeyanghoz, a végén már átkarolta vállamat és teljesen magához húzott. Azt hiszem ezt nem kellett volna, mert G-Dragon szeme rögtön villant egyet a méregtől. Úgy tettem, mintha nem vettem volna észre, Zsófit és TOP páros felé figyeltem. Jó volt látni, hogy ilyen jól kijönnek egymással. TOP teljesen bele volt zúgva tesómba, látszott rajta, hogy igyekszik. Taeyang és Daesung felálltak, hogy elkezdjék sütni a húsokat a grillen. Nem akartam egyedül lenni, gyorsan körbenéztem, hogy kihez menekülhetnék, mielőtt GD kap az alkalmon. Húgom éppen mosdóba ment, így odamentem TOP-hoz.

-Na jól érzed magad?-kérdeztem nevetve.

-Igen, remek társaságom van.-felelte.

-Örülök, hogy ezt mondod. Ő is ezt gondolja rólad, szóval nyugodtan léphetsz, nem fogsz csalódni.-súgtam oda neki.

-Tényleg?-nézett rám boldogan a rapper.

-Megkért rá, hogy szóljak róla pár jó szót, de szerintem erre semmi szükség. Látom rajtad, hogy teljesen odavagy érte. És összeilletek. Zsófinak egy ilyen pasi kell, aki megvédi és óvja, akár egy porcelántárgyat. De van egy vicces és kissé visszahúzódó éned is, ami szintén fontos.-magyaráztam.

-Hát köszönöm az infókat. Én is segítsek neked?-kérdezte.

-Ha tudsz valamit, akkor ki vele!-válaszoltam.

-Múltkor tök véletlenül benyitottam Taeyanghoz, amikor fürdött és szerelmes számokat énekelt. Mindig is szeretett énekelni meg táncolni, de amit most művel, az tuti miattad van.-mondta.

Nem tehettem róla, de akaratlanul elmosolyodtam és tekintetemmel megkerestem őt. Éppen egy húst fordított meg a grillen, aztán felnézett. Szemeink találkoztak. Ő is elmosolyodott.

-Igen csak fűtött köztetek a levegő.-állt be elém Zsófi.

-Jajj hagyjál már!-ütöttem meg finoman vállát, majd mindketten elnevettük magunkat.

Seungri eközben berakta a CD-t, amit hoztam. TOP rögtön megfogta húgom kezét és táncolni hívta. Megint egyedül maradtam. Töltöttem magamnak egy pohár italt, hogy lenyugtassam magam. Lehet, hogy nem ez volt a legjobb döntés, de ott helyben ez jutott eszembe.

-Magadban iszogatsz?-szólt rám hátulról Seungri.

Kicsit meglepődtem és felborítottam egy másik poharat. A folyadék sebesen terjedt szét az asztalterítőn. Gyorsan felkapkodtunk mindent és leszedtem a terítőt.

-De béna vagyok!-nyüszörögtem.

-Semmi gond, előfordul ilyesmi és van mosógép, ami kimossa.-nyugtatgatott Seungri.

-Mi történt?-jött oda G-Dragon.

-Csak egy kis baleset.-felelte a maknae.

-Na mi van? Sokat ittál?-kezdte el szekálni szerencsétlen Seungrit.

-Nem ő volt, hanem én.-szóltam közbe.

-De én miattam történt, mert megijesztettelek.-tette hozzá a maknae.

-Na én megyek, megnézem hogy állnak a fiúk.-szóltam és elindultam.

-Menekülsz előlem?-szólt utánam G-Dragon.

-Nem. Miért, kéne?-szóltam vissza.

Nem mondott semmit, csak egy hülye vigyorral a fején távozott. Én pedig Taeyang irányába vettem utamat.

-Nem kell segítség?-érdeklődtem.

-Nem, köszi. Mindjárt végzünk.-felelte Daesung.

-Jól vagy?-kérdezte Taeyang.

-Persze. Miért kérdezed?-néztem rá furán.

-Csak kérdeztem.-válaszolta röviden.

Most vagy igazat mondott, vagy Daesung előtt nem akarta elmondani. Inkább a másodikra tippelek. Mivel nem kellett a segítségem, leültem az asztalhoz. Nemsokára a többiek is csatlakoztak és befaltuk az összes húst, amit a fiúk csináltak. Jó párszor koccintottunk is, a poharaink csak úgy töltődtek egymás után. Mondanom sem kell, hogy ekkor már eléggé elszabadult mindenki és meglátszott rajtunk a fogyasztott mennyiség. Kajálás után segítettem Taeyangnak leszedni az asztalt, nem bírtam nézni, hogy mindent ő csinál. Bár nagyon férfiasnak láttam, hogy még ilyenkor is mindent megtesz GD kedvéért, pedig nem érdemelné meg. Miután végeztünk, mi is nekiálltunk táncolni. Először pörgősebb számok mentek, amire mindannyian össze-vissza ugráltunk és kiabáltunk. Aztán jött egy lassabb szám. Lassúztam Taeyanggal, Zsófi pedig TOP-val. Daesung és Seungri a vicc kedvéért párba állt. GD sértődötten félrevonult és messziről bámult minket. Nem tudom, mi ütött belém, de élveztem, hogy idegesíthetem G-Dragont. Egyre jobban odabújtam Taeyanghoz.

-Fázol?-kérdezte aggódva.

-Nem, csak imádom az illatodat.-csúszott ki számon.

-Én nem csak az illatodat imádom.-mondta.

Felnéztem rá, hogy lássa arcomat, mennyire örülök annak, amit mondott. Egyre közelebb hajoltunk egymáshoz és egy forró csókban olvadtunk össze. Mikor vége lett a számnak, elengedtük egymást és elmentem mosdóba. Éppen visszafelé tartottam, mikor valaki hirtelen megragadott és egy sötét helyre vonszolt. Nem láttam semmit, így meg kellett kérdeznem, hogy ki áll velem szemben:

-Taeyang te vagy az?

Nem jött válasz, csak egy ujjat éreztem számon, mely csendre utasított. Újra meg akartam szólalni, de az a valaki nekinyomott a falnak és közelebb lépett hozzám. Meleg lehelete csiklandozta nyakamat. Testemen akaratlanul végigfutott a libabőr, minden szó belém fagyott. Nyeltem egy nagyot, majd vettem egy mély levegőt.

~Ez az illat…-gondoltam magamban, de nem tudtam befejezni gondolatmenetemet, mert az illető ajkai vadul enyémnek csapódtak.

A hirtelen mozdulatra nem voltam képes rögtön reagálni, így beletelt egy kis időbe, mire magamhoz tértem és egy mozdulattal félre akartam lökni őt. Ám nem sikerült, mert számított rá és lefogta kezeimet. Megpróbáltam elfordítani fejemet, de azt sem tudtam. Csak lábam maradt szabadon, így hát meglendítettem azt és sípcsonton rúgtam az illetőt. Ezzel a mozdulattal végre elértem célomat, a szorítás meglazult kezeimen. Egy hirtelen mozdulattal kiszabadítottam azokat és meglöktem a sötét alakot, aki egy puffanással a földön végezte. A házban mögöttem felkapcsolódott a villany és végre megláttam, hogy ki tette velem mindezt. Egyértelműen GD volt az.

-Te meg mi a frászkarikát művelsz? Teljesen elment az eszed?-förmedtem rá, ahelyett, hogy távoztam volna.

G-Dragon felkelt a földről és így szólt:

-Azt ne mondd, hogy nem élvezted.

Itt teljesen betelt a pohár. Legszívesebben elkezdtem volna ordibálni és százszor megütöttem volna, de jobbnak láttam, ha elmegyek. Azonban a dolgoknak még korántsem voltak végük. Alig tettem meg pár lépést, éppen csak kiértem a fényre, mikor GD megint megragadta kezemet.

-Hová indulsz? Még nem végeztem!-mondta arcomba.

-Mit akarsz csinálni? Már megkaptad, amit akarsz!-vágtam a fejéhez.

-Azt te csak hiszed. Amíg nem csókolsz vissza normálisan, addig nem engedlek el.-szögezte le.

-Azt akarod, hogy nekiálljak kiabálni?-kérdeztem dühösen.

-Nyugodtan, de nagyon jól tudod, hogy te jársz rosszul.-mondta könnyedén.

-Megint zsarolsz? Mondd, te ezt élvezed?-érdeklődtem, közben könnyen szöktem szemembe.

-Nem, egyáltalán nem. De sehogy sem tudom elérni, hogy figyelj rám. A mai napot meg különben is te és Taeyang kezdtétek.-válaszolta.

-Soha nem is fogod! A maradék kis szimpátiádat is eljátszottad, ami volt!-vágtam a fejéhez.

Amint ez kimondtam, megláttam GD szemében a kegyetlen haragot. Megijedtem, nem tudtam, hogy mit fog velem csinálni, de tudtam, hogy nem lesz kellemes és azt is, hogy magamnak köszönhetem.

~Kellett nekem szívatnom!-gondoltam magamban kétségbeesetten és könnyeim egyre gyorsabban folytak végig arcomon.

Amilyen gyorsan felgyülemlett a gonoszság szemeiben, olyan gyorsan távoztak is. Mikor meglátta könnyeimet, teljesen más arckifejezése lett. Felemelte kezeit és hüvelykujjával letörölte könnyeimet. Hátralépett két lépést és pont akkor megjelent Taeyang.

-Téged kerestelek! Hol voltál?-kérdezte és közelebb lépett.

Lehajtottam fejemet, hogy ne lássa meg, hogy sírok, de elkéstem. Észrevette.

-Te sírsz? Mi a baj? Mit csináltál vele?-fordult rögtön GD felé.

-Nem csinált semmit. Éppen próbált megvigasztalni. Az előbb véletlenül kiborítottam egy pohár italt és eláztattam a terítőt.-mondtam gyorsan, mielőtt Taeyang behúzott volna egyet társának. Láttam GD arcán, hogy egy nagy kő esik le szívéről, amiért nem köptem be.

-Miért nem szóltál nekem?-kérdezte Taeyang.

-Nem akartam szólni senkinek. Itt sírdogáltam magamban, mikor G-Dragon idejött hozzám.-hazudtam.

-Ne sírj ilyen apróság miatt, nincs semmi baj. Gyere ide!-húzott oda magához és szorosan átölelt.

Jól esett meleg ölelése azok után, amiket át kellett élnem. Nem tudom miért védtem meg GD-t. El kellett volna mondanom mindent, de mégsem tettem. Nem értettem magamat. Láttam, ahogy a vezető csendben távozik. Nemsokára én is megnyugodtam és visszamentünk a többiekhez. Szerencsére a többiek is úgy gondolták, hogy legyen vége a bulinak és hazamehettem. Zsófi és TOP még elmentek egyet kettesben sétálni. Remélem nekik jobban sikerül az estéjük, mint nekem. Otthon órákig álltam a zuhany alatt és százszor átmostam karjaimat, valamint számat, hogy ne emlékezzek a dolgokra. Fürdés után bebújtam az ágyba és újra elkezdtem sírni. Kaptam egy nyugtató sms-t Taeyangtól, de most ez sem segített. Mikor teljesen kifáradtam a sírásban, akkor aludtam el.

Big Bang 9.rész

IX. – A titok

Reggel sajnos hamar felkeltem, pedig reménykedtem, hogy átalszom a nyár hátralévő részét és akkor nem kell találkoznom GD-vel. Életkedv nélkül vánszorogtam le a lépcsőn, egészen a konyháig. Szerencsére még senki sem volt ébren, így zavartalanul megreggelizhettem. Miután végeztem, eltüntettem a nyomokat, hogy ott jártam, felmentem a szobámba és előkerestem rég nem használt edzőruhámat. Gondoltam elmegyek futni egyet, hátha kiszellőzik a fejem és találok vaéami megoldást, hogy rendesen leépítsem G-Dragon. Percek alatt átöltöztem, telefonomat és fülhallgatómat a kezembe kaptam és már el is indultam otthonról. A szokásosnál is hosszabb utat terveztem mára. Tudtam, hogy nem fogom bírni szusszal, de nem érdekelt...muszáj volt. Már egy jó ideje futottam, éppen a játszótér felé tartottam, a zene jó hangosan szólt, így nem hallottam meg, hogy valaki kiabál utánam. Csak akkor álltam meg, mikor valaki hátulról megfogta kezemet. Hátrafordultam. Nagy meglepetésemre Seungri volt az.

-Neked aztán kiabálhat az ember.-mondta nevetve, miután szabaddá tettem füleimet.

-Ne haragudj, ha futok, mindig zenét hallgatok. Hát te mit csinálsz errefele ilyen korán?-érdeklődtem.

-Én is futottam, csak tartok egy kis pihenőt és észrevettelek.-felelte.

-Nincs olyan messze innen a ház és máris pihenőt tartasz?-szekáltam.

-Gyere velem!-mondta, majd megragadta csuklómat és a játszótérre vonszolt.

-M-mit csinálsz? Most nem játszhatok, futnom kell tovább.-tiltakoztam, de nem is hallgatott rám.

Mikor odaértünk egy mászókához, elengedte kezemet, majd felugrott rá és elkezdte felhúzni magát. Alacsony termetéhez képest izmos karjai voltak.

-Ez a pihenőm.-préselte ki magából.

-Értem. Azért ne vidd túlzásba!-szóltam oda neki.

-Örülök, hogy aggódsz értem, de nem maradhatok le a többiektől.-felelte.

-De hát te vagy a maknae, a többiek megvédenek.-értetlenkedtem.

-Pont ez az, amit nem szeretnék. Elegem van abból, hogy kicsinek és ártatlannak tartanak. Ideje megmutatnom, hogy mire vagyok képes.-magyarázta.

-Értem, akkor sok sikert!-mondtam halkan, miután belegondoltam helyzetébe.

-És te miért edzel? Csak nem fogyni szeretnél?-kérdezte.

-Nem, dehogy! Csak tele van a fejem mindenféle gondolattal, ilyenkor segíteni szokott a futás.-válaszoltam hülyén nevetve.

-Mi a gond? Nekem nyugodtan elmondhatod.-ajánlotta fel.

-Rendes tőled, de nem hiszem, hogy hallani szeretnéd a nyavalygásomat.-mondtam lehajtott fejjel.

-Akkor nem ajánlottam volna fel.-bíztatott.

-Rendben…de kérlek ne mondd el senkinek!-néztem rá.

-Megígérem.-tette kezét szívére.

-Biztosan te is észrevetted már, hogy bejön nekem Taeyang és úgy érzem, hogy ő is kedvel engem…-kezdtem el.

-Hát azt nem nehéz nem észrevenni, csak úgy sugárzik köztetek a levegő.-vágta rá viccelődve.

-...de mindez olyan hihetetlen számomra. Olyan, mintha egy mesében lennék... Én vagyok a szegény lány, aki titokban a hercegről álmodozik. Véletlenül találkozunk és egymásba szeretünk, de nem lehetünk boldogok, mert bizonyos dolgok kettőnk közé állnak…-folytattam.

-Tudom, hogy félsz a távolságtól és hogy elveszíted Tae-t, de hidd el ő mindent megtesz annak érdekében, hogy ez ne történjen meg. Elég régóta ismerem őt és látom rajta, hogy nagyon szerelmes. Még soha életében nem volt ilyen boldog, mint melletted.-nyugtatgatott Seungri.

-Nem csak erre gondoltam, hanem GD-re is…-böktem ki.

-Mert mi van vele?-kérdezte a kis maknae.

-Állítólag neki is tetszem és nem bírja elviselni, hogy Taeyang meg én boldogok vagyunk együtt. Folyton szekál. Eleinte azt hittem azért, mert nem kedvel, de egyre furcsábban kezdett el viselkedni velem, közeledett felém, meg olyanokat mondott, hogy azt hiszem tényleg lehet valami a dologban…

-Én is észrevettem, hogy furcsán viselkedik, de nem hiszem, hogy miattad…

-Ezt meg hogy érted?-kérdeztem felvont szemöldökkel.

-Sajnálom, de nem mondhatom el. Ne haragudj, de most mennem kell.-mondta, majd felállt és elviharzott.

~Nem tudom, mi volt ez az egész, de nem hagyhatom ennyiben. Ki kell derítenem, hogy mit jelent ez az utolsó mondata. A többiek is biztosan tudják, hogy miről van szó. Ha ő nem mondja el, akkor másnál kell próbálkoznom.-gondoltam magamban, majd tovább futottam.

Egy-két óra múlva mikor hazaértem, rögtön a hűtő felé vettem az irányt és majdnem megittam egy liter fizet. Éppen felfelé indultam, hogy vegyek egy zuhanyt, mikor anya rámszólt:

-Te meg hol jártál? Tudod mennyire aggódtam, mikor nem találtalak az ágyadban?

-Csak futni voltam, nincs semmi bajom.-feleltem.

-Legalább hagyhattál volna egy cetlit.-mondta még mindig aggódó hangon.

-Bocsánat! Legközelebb hagyok, ígérem!-néztem rá szépen plusz küldtem egy puszit.

Miután leráztam anyát, bevonultam a fürdőbe. Egész végig azon gondolkoztam, hogy kinél kéne próbálkoznom. Végül Daesungra esett a választásom.

~Ő az, aki mindig ott van GD közelében és tudja minden gondolatát, mozdulatát. De hogyan? Ott mindenki előtt nem fog menni. Hogy tudnám félrecsalni?-törtem a fejemet, ám semmi sem jutott az eszembe.

Zuhanyzás után szobámba zárkóztam és leültem asztalomhoz. Nem tudtam mit kezdeni magammal, így bekapcsoltam laptopomat és elkezdtem képeket nézegetni a tagokról.  Egyre gyorsabban kattogattam az egeremet, míg nem lefagytam egynél. Daesung volt rajta, éppen vlami arcápoló krémet reklámozott. Nagyot csaptam a fejemre.

-Hát persze! Miért nem jutott ez eszembe előbb? Daesung imádja a szépségápolással kapcsolatos dolgokat!-kiáltottam fel.

Most már tudtam, hogy mit kell tennem. Bevágtattam a fürdőszobába és előkerestem egy drága és új krémet, melyet ajándékba kaptam, de még nem használtam. Mikor visszaértem szobámba, telefonom csörgésére lettem figyelmes. Odaszaladtam a készülékhez és rögtön felvettem.

-Hallo?-szóltam bele.

-Szia! Mi jót csinálsz?-hallottam meg Taeyang édes hangját.

-Éppen veled beszélek. Amúgy semmi érdekfeszítőt.-feleltem.

-Lenne kedved velem tölteni a délutánt?-kérdezte félénken.

-Hát persze.-vágtam rá mohón.

-Rendben, akkor pár perc és átmegyek érted.-mondta.

-V-várj! Hová megyünk?-érdeklődtem.

-Meglepetés!-válaszolta titokzatos hangon.

-Hmm legalább annyit árulj el, hogyan öltözzem fel.-kérleltem.

-Nem kell túl elegánsan, de legyél csinos, hadd irigyeljen mindenki, hogy milyen szép lánnyal vagyok.-felelte.

-Értem. Ha kész leszek, átmegyek, jó? Lenne egy kérdésem Daesunghoz.-böktem ki alig hallhatóan.

-Daesung?-kérdezte értetlenül.

-Igen. Ne aggódj, csak szépségápolással kapcsolatos.-vágtam rá gyorsan.

-Ja értem.-nevetett. Akkor várlak! Szia!-köszönt el.

-Rendben, sietek! Szia!-tettem le a telefont.

Csak akkor esett le, hogy Taeyang végre randizni hívott! Örömömben elkezdtem ugrálni és rávetettem magamat az ágyamra. Éreztem, ahogy elönt az izgalom. Végre rendesen kettesben leszünk és senki sem fog minket zavarni. Biztosan csúcs szuperül fogom magamat érezni, de titokban reméltem, hogy kimondja azt, hogy egy pár vagyunk. Álmodozásomat félretéve gyorsan felpattantam és szekrényem elé léptem. Eszeveszetten szórtam szét ruhadarabjaimat a szobában, mire végre megtaláltam azt, amit kerestem. Még sosem volt rajtam ez a felső, egy fontos alkalomkor szerettem volna először viselni, úgy érzem most jött el az ideje. Hozzá egy farmer miniszoknyát választottam, plusz balerinacipőmet. Finoman kisminkeltem magamat, fújtam kedvenc parfümömből, bepakoltam egy kistáskába és indulásra kész is voltam. Minden egyes lépésemnél egyre jobban izgultam. Remegő kézzel nyomtam meg a csengőt. Az ajtó pillanatok alatt kitárult előttem.

-Hm, micsoda csinos valaki. Csak nem nekem öltöztél ki?-szólalt meg egy kéjes vigyorral GD.

-Neked is szia! És nem talált.-feleltem durcásan.

-Vigyázz hogy felelsz!-figyelmeztetett.

-Ki az?-jött oda Daesung az ajtóba.

-Oh szia! Pont hozzád jöttem.-fordultam egy mosollyal Daesung felé.

Fél szemmel láttam, ahogy G-Dragon álla leesik.

-Hozzám?-értetlenkedett.

-Ne aggódj, csak pár percig tartóztatnálak fel, utána más dolgom van.-magyaráztam kedvesen.

-Persze, ráérek, gyere beljebb.-mondta.

Nem kellett kétszer mondania, kikerültem GD és követtem.

-Miről lenne szó?-kérdezte.

-Hoztam neked valamit.-válaszoltam, majd elkezdtem kutakodni táskámban.

-Nekem?-nyíltak nagyra szemei.

-Itt is van.-nyújtottam felé a krémet.

-Mi ez?-kérdezte.

-A legújabb darab.-mondtam egy mosollyal.

-Úristen! Honnan van neked ilyen? És miért adod nekem? Neked nem kell?-záporozott meg kérdéseivel.

-Többet kaptam ajándékba és tudtam, hogy szereted az ilyeneket, gondoltam adok egyet. Viszont lenne egy kérdésem cserébe…-kezdtem bele félénken.

-Mi lenne az?-nézett rám.

-Ma reggel összefutottam Seungrival és beszélgettünk rólam meg Taeyangról. Aztán szóba került GD is. Tudod nagyon furcsán viselkedik mostanában. Mi Taeyanggal arra gondoltunk, hogy miattunk ilyen…nem tetszik neki, hogy vonzódunk egymáshoz. Ezt elmeséltem Seungrinak is, de ő azt mondta, hogy nem hinné, hogy miattam ilyen. Nem tudod véletlenül, hogy akkor miért? Mert erre már nem kaptam választ Seungritól. Hirtelen mérges lett és faképnél hagyott…-meséltem a történteket.

-Azt hiszem sejtem, miről van szó, de sajnos vannak dolgok, amikről nem beszélhetünk. Ezek ilyen bandabeli titkok…-felelte.

-Ígérem nem mondom el senkinek, de kérlek segíts! Teljesen össze vagyok zavarodva, fogalmam sincs, hogy mit gondoljak. Ha nem is mondasz el mindent, legalább egy kicsit árulj el belőle!-kérleltem kétségbeesetten.

-Hát jó, de ne mondd el senkinek, hogy tőlem tudod!-nézett rám komolyan.

-Ígérem!-vágtam rá rögtön.

-Én sem vagyok biztos a dologban, csak Taeyanggal és TOP-val figyelmesek lettünk pár dologra GD-vel és Seungrival kapcsolatban. Seungri került be a bandába utolsóként és ő a legfiatalabb tag is. Nagyon félénk volt, nem igazán nyílt meg nekünk. Mivel G-Dragon elég nyílt és könnyen barátkozós típus, a maknae közelébe férkőzött és segített neki. Ezért Seungri örökké hálás a leadernek, megbízik benne, felnéz rá, igyekszik megfelelni neki. De néha túlzásba is esik vagy nem tudom hogy fogalmazzak…olyan, mintha nem csak barátként tekintene rá, hanem többként…-magyarázta Daesung.

-Hogy mi? Seungri szerelmes lenne GD-be?-csúszott ki a számon hangosan.

Daesung kényelmetlenül bólintott egyet, majd gyorsan hozzá tette:

-De ezek tényleg csak feltevések, senki sem tudja biztosan!-mondta Daesung.

~Lehetséges ez egyáltalán? Ha nem mondja Daesung sosem gondoltam volna ilyesmire. Azt észrevettem, hogy Seungri szeret GD közelében lenni, de azt hittem azért, mert ő a vezető és tiszteli. De ha felidézem azt a mérget Seungri szemében, amit reggel láttam, el tudom hinni azt, amit Daesung mondott.-gondoltam magamban.

-Értem. Köszönöm, hogy elmondtad. Nyugi, senkinek sem fogok erről beszélni.-feleltem.

-Mit mondott el?-lépett be a szobába GD.

-Egy arcápolási trükköt. Nem hiszem, hogy téged érdekelne.-válaszoltam.

-Engem más érdekelne.-nézett rám.

-Na én megyek és kipróbálom. Köszönöm szépen még egyszer.-szólalt meg Daesung.

-Igazán nincsmit. Taeyang a szobájában van?-kérdeztem.

-Szerintem igen.-válaszolta Daesung és elhagyta a helyiséget.

-Azt ne mondd, hogy a dolgod, amit említettél, az Taeyanggal kapcsolatos.

-Nem hinném, hogy sok közöd van hozzá, hogy mit csinálok, de hogy lásd milyen kedves vagyok, így válaszolok neked: de igen  vele.-próbáltam nem rá förmedni.

-Mit csináltok?-kérdezte.

-Randira hívott.-feleltem.

-Elég sok időbe telt neki. Bezzeg én…-fényezte magát.

-Na jó, nekem ezt nincs kedvem tovább hallgatni.-mondtam, majd elindultam volna, de lefogott.

-Majd ha befejeztük a társalgást, akkor elmehetsz.-búgta fülembe.

-Nekem nincs mit mondanom.-vágtam a fejéhez.

-De nekem van még pár kérdésem.-fordított maga felé.

-Rendben, meghallgatlak és válaszolok is, csak engedj el kérlek.-böktem ki.

-Okos kislány. Hova mentek?-kíváncsiskodott.

-Nem tudom, az még számomra is meglepetés.-válaszoltam.

-Hm. Akkor nincs több kérdésem, viszont beszámolót kérek, miután hazaértél!-mondta.

-Hogy mit?-akadtam ki.

-Jól hallottad. Tudni akarok mindent, hogy mit csinál veled.-közölte nemes egyszerűséggel.

-Nem gondolod, hogy ez egy kicsit sok?-kérdeztem idegesen.

-Vagy elmondod, vagy én beszélek. Választhatsz.-nézett rám rideg szemekkel és azzal a hülye vigyorával.

-Ajj. Akkor add meg a telefonszámod.-adtam meg magam végül.

-Miért kell neked GD telefonszáma?-hallottam meg Taeyang hangját a hátam mögül.

-Csak rendelni szeretnék abból az étteremből, ahol a múltkor ettünk és Noémi lesz olyan kedves odaadja a pincérnek a számom.-hazudta G-Dragon.

-Mehetünk?-nézett rám Taeyang.

-Persze.-feleltem boldogan.

Miután elhagytuk a házat, Taeyang a garázs felé indult meg. Nem értettem miért, de nem kérdeztem semmit, némán követtem. Mikor beértünk kinyitotta az autójuk ajtaját és mutatta, hogy szálljak be.

-Te is tudsz vezetni?-néztem rá nagy szemekkel.

-Igen.-válaszolta egy mosollyal.

-Miért nem mondtad eddig?-kérdeztem.

-Későbbre tartogattam.-felelte huncutul.

-Hát ez bejött.-feleltem nevetve, majd beszálltam.

Miután ő is beült mellém, felém fordult és csak némán nézett rám. Mélybarna szemei csak úgy perzselték bőrömet és teljesen zavarba hoztak.

-N-nem indulunk?-dadogtam.

-Nem is vagy kíváncsi, hogy hová viszlek?-érdeklődött.

-De nagyon is, csak te mondtad, hogy meglepetés, így próbálom leplezni, hogy mennyire izgulok.-feleltem pirultan.

Hátranyúlt a hátsó ülésekhez és előre emelt egy kis dobozkát, majd felém nyújtotta:

-Nyisk ki nyugodtan.

Szívem hevesen dobogni kezdett, remegő, izzadó kezeimmel vettem a kis csomagot és szép lassan leemeltem tetejét. Azt hittem valami méregdrága ékszer lesz benne, de mikor kinyitottam két jegy tárult a szemem elé. Kivettem az egyiket és megnéztem, hova szólnak. Művészeti kiállítás. Nem akartam hinni a szemeimnek! Pont ide akartam elmenni egyik barátnőmmel, csak elutazott, így lemondta. Azt hittem nem is jutok el, már teljesen lemondtam a dologról.

-Köszönöm szépen! Nem is tudod, mennyire boldoggá tettél ezzel!-jött ki belőlem minden örömöm.

-Reméltem, hogy tetszeni fog. Már napok óta szerettelek volna elhívni randizni, de nem igazán tudtam, hogy minek örülnél. Aztán egyik reggel olvastam erről a kiállításról az újságban. Eszembe jutott, hogy szeretsz rajzolni, szóval rögtön vettem két jegyet.-mesélte.

-Nem kellett volna ennyit gyötörnöd magad. Mindennek örültem volna. Nem az a lényeg, hogy hova megyünk, hanem az, hogy együtt lehetünk.-mondtam.

-Ne aggódj miattam, én is élvezni fogom. Az egyik kedvenc festőm művei is ki lesznek állítva.-felelte.

-Kedvenc festőd? Te is szereted a művészetet?-örültem meg.

-Igen. Tudod romantikus és visszahúzódó lélek vagyok. Gyerekkoromban ismerkedés és sportolás helyett szívesebben olvastam, rajzolgattam, valamint zenéltem magamban. Végül a zene győzött.-magyarázta.

-Mára már a sportot is megkedvelted.-böktem meg izmos karját.

-Eleinte nem kedvtelésből tettem, hanem mert muszáj volt. De igazad van, ki vagyok békülve a mozgással is. És hála neked a randizáshoz is kedvet kaptam.-jegyezte meg.

-Mintha csak magamat hallanám.-mosolyogtam rá kedvesen.

-Na induljunk, mert elkésünk.-mondta, majd beindította a motort.

Fél óra múlva már ott voltunk a kiállítás helyszínén és a megnyitót hallgattuk. Azután megnéztük az összes festményt, melyeket jól ki is elemeztük. Nem gondoltam volna, hogy Taeyang ennyire jártas a művészetekben, de örültem neki. A kiállítás után beültünk egy csendes kis étterembe. Remekül éreztem magamat, nem volt olyan perc, amikor ne vigyorogtam volna, mint egy vadalma. Taeyang nagyon udvarias és kedves velem. Végre összeszedte bátorságát és az utcán kézenfogva sétáltunk, akár egy igazi pár. Gyorsan eltelt ez a nap, már esteledett, így elindultunk hazafelé. Az autóban eszembe jutott a Seungrival kapcsolatos dolog. Szívesen megkérdeztem volna Taeyangtól is, hogy ő mit gondol, de nem akartam felhozni GD nevét a randinkon.

-Valami baj van?-kérdezte.

-Nem, csak elgondolkoztam.-feleltem.

-Szabad tudnom, hogy min?-érdeklődött.

-Nem fontos.-válaszoltam egy mosollyal.

-Látom, hogy valami zavar. Szívesen segítek, ha elmondod.-mondta gyengéd hangján.

-Hát jó, de kérlek ne nézz hülyének. Reggel futni voltam és találkoztam Seungrival. Beszélgettünk és meséltem neki rólunk, meg G-Dragonról. Mikor megemlítettem neki, hogy GD furcsán viselkedik velem, ideges lett és faképnél hagyott. Nem értettem, hogy mi a baja. Valami rosszat mondtam? Zavart a dolog, így délután megemlítettem Daesungnak a történteket, ő pedig mesélt nekem a kis maknae és a vezető kapcsolatáról. Te is úgy gondolod, hogy Seungri…?-néztem rá félénken.

-A dolgok nem ilyen egyszerűek, ahogy Daesung elmondta neked.-jegyezte meg egy kis gondolkodás után.

-Te többet tudsz, mint Daesung?-kérdeztem.

Némán bólintott, majd így szólt:

-Nem lenne szabad erről beszélnünk, de mivel bízom benned, elmondom. Valami furcsa és elmagyarázhatatlan dolog van kettejük között. Viccesen hangzik, de olyan se veled, se nélküled kapcsolat. Gondolom azt mesélte Daesung, hogy G-Dragon volt az, aki debütálásunkkor szóra tudta bírni a maknaet és feloldotta feszengését. Seungri ezért nagyon hálás neki és közel kerültek egymáshoz. Eleinte úgy tekintett GD-re, mint egy bátyra, de később túlzásokba esett. Ha nem GD nem vele foglalkozott egy pillanatra, akkor már duzzogott és ez egyre feltűnőbbé vált. G-Dragonról tudni kell, hogy szabad személyiség, nem szereti, ha korlátozzák vagy lekötik. Véleményem szerint elege lett szegény Seungriból és leteremtette. Nem tudom, hogy mit mondott neki, de azóta nincsenek olyan jóban, mint előtte. Próbálják leplezni, de mindenki látja, hogy valami nincs rendben..magyarázta Taeyang.

-Most már értem.-mondtam halkan.

~Seungri nem szerelmes GD-be, ez hülyeség. Csak félt, hogy ha nem foglalkozik vele, akkor ugyanolyan félénk lesz. És nem akarta ezt, mert tehetsége csak akkor mutatkozik meg, ha a többiek támogatják és bíztatják.

Annyira belemerültünk a beszélgetésbe, hogy észre se vettem, amikor megérkeztünk.

-De ne aggódj miattuk, előbb-utóbb megoldják egymás között a dolgot.-tette hozzá Taeyang, majd leállította az autót.

-Bocsánat.-hajtottam le fejemet.

-Csodásan éreztem magamat veled.-mondta, majd kezével államhoz ért és óvatosan felemelte fejemet.

Mélyen egymás szemébe néztünk. Szívem hevesen dobogni kezdett érintése és nézése miatt. Másik kezét az enyéimre helyezte. Bőre puha volt és meleg, egész testemet átjárta a bizsergés. Tudtam, hogy mi fog következni, egész nap erre a pillanatra vágytam. Egyre közelebb hajolt hozzám, míg nem ajkaink összetapadtak. Teljesen átadtam magam az élvezeteknek, kizártam minden mást, csak ő létezett és én. Azonban egy hangos kopogás után ez a gyönyör elillant. Gyorsan elváltunk egymástól és a hang irányába néztünk. A zajt nem más okozta, mint az autó ablakánál álló GD. Szemében fájdalmat és féltékenységet véltem felfedezni, tudtam, hogy ezért még kapni fogok. Taeyang idegesen szállt ki a kocsiból. Én is gyorsan kipattantam, mikor megláttam, hogy megindul GD felé.

-Neked muszáj mindig mindent tönkretenned?-kérdezte társától.

-Most mi a bajod? Nem csináltam semmit!-védekezett GD.

-Szép húzás volt, de nem hagyom, hogy elérd a célod!-kiabált Taeyang.

-Azt majd meglátjuk.-vágott vissza a vezető.

Én csak némán álltam ott és néztem, ahogy veszekednek. Fogalmam sem volt, hogy miről beszélnek, így semmit sem tudtam tenni. G-Dragon kikerülte Taeyangot, majd azt ajtót becsapva beszállt az autóba és elviharzott. Én még mindig kikerekedett szemekkel álltam az út szélén.

-Ne haragudj, hogy így kellett látnod, nem akartam ezt, de csak úgy kitört belőlem…-mondta Taeyang, közben hátat fordított nekem.

Nem tudtam mit kéne mondanom. Szavak helyett inkább odaléptem mögé és hátulról átöleltem. Pár percig csak így álltunk, majd megszólalt:

-Ideje hazamenned.

-És veled mi lesz?-kérdeztem aggódva.

-Ne félj, minden rendben lesz.-mondta és megsimította arcomat.

-Rendben, azért majd írok.-feleltem.

-Oké. Jó éjt, szia!-búcsúzott el.

-Aludj jól! Szia!-köszöntem el én is.

Alig értem fel a szobámba, már is csörgött a telefonom. GD volt az.

~Ez meg mi a fenét akar?-kérdeztem magamtól.

-Hallo?-szóltam bele keményen.

-Gyere le a házad elé!-szólt bele.

-Hogy mi?-kérdeztem vissza.

-Ne vitatkozz, hanem gyere le! MOST!-kiabált.

-Jól van, megyek, csak ne kiabálj!-vágtam rá.

A lehető leghalkabban kilopózkodtam a házból és odamentem GD-hez.

-Mi ilyen fontos?-érdeklődtem.

-Csak látni akartalak.-szólalt meg az előbbihez képest jóval nyugodtabb hangon.

-Ezért hívtál le? Mert akkor megyek is vissza.-feleltem, majd elindultam, de megfogott.

-Jobban teszed, ha itt maradsz, mert már így is ideges vagyok.-mondta kemény hangon.

-Miért vagy ideges?-kérdeztem.

-Várj, hadd gondolkozzam...talán azért mert rosszul esik látni, hogy akit én szeretek, az mással enyeleg. Meg kellett akadályoznom.-válaszolta.

-Meg kellett akadályoznod... Gratulálok! Minél több ilyen húzásod lesz, annál jobban rontasz a helyzeteden!-magyaráztam.

-Tényleg? Ha kedvesen kérnélek meg rá, hogy csókolj meg, megtennéd?-nézett rám felhúzott szemöldökkel.

-M-miért kéne megcsókolnom? Nem vagyok a barátod!-dadogtam zavaromban.

-Taeyang sem a barátod és vele mégis megtetted.-jegyezte meg irónikusan.

-Honnan veszed, hogy nem járunk? Ma randink volt!-vágtam a fejéhez.

-Az egy dolog, de nem kért meg, hogy légy a barátnője, vagy tévednék?-kérdezte egy kaján vigyorral.

Nem válaszoltam, mert igaza volt. 

~Mindig az mondja, hogy szép lány vagyok, de mégsem kért meg rá, hogy a barátnője legyek. Nem értem miért. Ennyire félne? Vajon mire gondolhatott, mikor azt mondta GD-nek, hogy mindent tönkretett? Akkor akarta volna megkérdezni...?

-Nálad gonoszabb emberrel még életemben nem találkoztam! Te végig tudtad, hogy mit akar és ezért kopogtattál az ablakon!-förmedtem rá az előttem álló G-Dragonra.

-Látom te is rájöttél. Nem akartam ilyen gonosz lenni, de azt akarom, hogy az enyém légy, így muszáj volt lépnem.-felelte könnyedén.

Szavai hallatán egyre nagyobb harag gyűlt össze bennem. Az agyam teljesen elborult és egy hatalmas pofonnal jutalmaztam meg, ami természetesen hirtelen érte, így hátrtántorodott és elengedte kezemet. Én kihasználva az alkalmat befutottam a házba egészen szobámig. Magamra zártam az ajtót, az ablakokat is becsuktam és sírva fakadva ráborultam az ágyamra. Hallottam, ahogy telefonom csörög, de nem érdekelt. Tudtam, hogy GD az és semmi kedvem sem volt hallani a hangját.