BigBang 8.rész

VIII. - Bonyodalom

Aznap éjjel remekül aludtam. Folyton ott lebegtek a szemem előtt a Taeyanggal töltött percek. Újra és újra lejátszódott bennem a csókjelenet. Remek hangulattal ébredtem. Kinéztem az ablakon és az időjárás is jónak ígérkezett. Remek napom lesz, gondoltam. Éppen a fürdőszobába indultam, mikor sms-em érkezett. Gondolkodás nélkül odamentem érte és megnyitottam az üzenetet:

Jó reggelt! Remélem jól aludtál, mert én igen. Mára nem terveztünk semmit sem a fiúkkal, átjöhetnél délután. Van egy kis meglepetésem a számodra!^^

Mosolyogva olvastam végig a szöveget és válaszoltam:

Köszönöm, viszont! Hála neked, igen:$ Meglepetés? Kíváncsian várom! Amint végzek az itthoni teendőkkel, megyek is!:)

Miután válaszoltam, boldogan mentem a fürdőbe. Készítettem magamnak egy forró fürdőt és órákig áztam, valamint álmodoztam a kádban. Izgatott voltam a  meglepetés miatt. Nem tudtam, hogy mire számítsak. Reméltem, hogy nem valami nagy dolog, mert azt nem fogadhatom el. Sosem tudnám neki meghálálni. Azt sem tudom biztosan, hogy most mi van köztünk. Nem jelentettük ki hivatalosan, hogy együtt vagyunk. Én személy szerint nagyon örülnék neki, de tudom, hogy mindennek vége lesz, hiszen vissza kell mennie Koreába és tovább kell élnie idol életét. Nagyon messze leszünk egymástól és ideje sem lenne rám. Hiába érzem most jól magam, hónapok múlva fájó búcsút kell vennünk egymástól. Nem tudom, hogy fogom kibírni... Arra eszméltem fel, hogy valaki dörömböl az ajtón.
-I-igen, ki az?-kiabáltam ki.
-Zsófi vagyok, ki lennék? Meddig akarsz még odabent lenni?-kérdezte türelmetlenül.
-Mindjárt kész vagyok.-feleltem.
Gyorsan megmosakodtam, majd kiszálltam és beburkolóztam törölközőmbe. Leengedtem a kádban lévő vizet, majd kinyitottam az ajtót.
-Mi tartott ennyi ideig? csak nem rejtegetsz valakit?-kérdezte húgom, miközben körbenézett.
-Nem rejtegetek senkit. Miért, kéne?-kérdeztem irónikusan.
-Hát tegnap este is vendéged volt, nem?-nézett rám mindentudó szemekkel.
Szerencsémre csengettek a bejárati ajtón, így nem kellett felelnem. Vártam, hogy anya kinyissa az ajtót, de kiderült, hogy nincs itthon, tehát kénytelen voltam én megtenni. GD áll előttem.
-Szia! Hát te?-kérdeztem meglepődve.
-Hmm, ennél jobb fogadtatásban nem is lehetne részem.-mondta, közben majdnem felfalt szemeivel.
Én hülye teljesen elfelejtettem, hogy csak egy szál törölköző van rajtam. Remek.
-Kérlek gyere beljebb és ülj le a nappaliban, amíg magamra kapok valamit!-hadartam piruló arccal.
-Nekem teljesen megfelelsz így is.-kacsintott rám.
-Azt gondolom.-válaszoltam irónikusan, majd én is végignéztem rajta. Szemeim akaratlanul megakadtak kidudorodó férfiasságán. Gyorsan elkaptam tekintetem, majd felsiettem szobámba, ahol szélsebességgel felöltöztem. Mikor leértem GD a szekrényen lévő kiskori képeket nézegette.
-Ilyen aranyos kislányból milyen bomba nő lett.-jegyezte meg egy kacér mosollyal arcán.
Ez a mosolya, csak addig tartott, míg a fényképet nézte. Mikor szembefordult velem és rám nézett, arca érzéketlenül rideg lett. Egyből tudtam, hogy valami baja van.
-Szóval, elmondod, hogy miért is jöttél?-érdeklődtem.
-Gondolom remek estéd volt tegnap.-mondta.
-Igen, az volt. filmet néztem, de annyira fáradt voltam, hogy elaludtam rajta.-feleltem, de nem értettem, hogy ez hogy jön ide.
-Hm, azt hittem történt valami érdekesebb is.-nézett mélyen szemembe.
~Mire akar kilyukadni? Tud valamit?-gondoltam magamban.
-Mire célzol ezzel?-érdeklődtem felvont szemöldökkel.
-Szerintem nagyon jól tudod te azt.
-Nem, nem tudom.-feleltem.
-Kedvesem lehet,hogy másoknak tudsz hazudni, de nekem nem.-szólt oda ridegen.
~Most már biztos voltam benne, tud valamit. De honnan? Nem hisze, hogy Taeyang elmondta volna neki...
-M-miről beszélsz?-tettettem tudatlanságomat.
-Tudom, hogy Taeyanggal voltál.-felelte szomorkás hangon.
-Ho-honnan tudod?-kérdeztem dadogva.
-Szóval nem tagadod. Tegnap este már mindenki lefeküdt. Gondolom azt hitte, hogy mindenki alszik is már, de tévedett. Én még ébren voltam és hallottam, ahogy elhagyja a házat. Óvatosan követtem, kíváncsi voltam, hova megy. Láttam, ahogy bement a házatokba.-mesélte.
-Te követted?-förmedtem rá.
-Megint csak miatta aggódsz... Mondd, mit tehetnék, hogy rám is figyelj egy kicsit?-kérdezte elcsukló hangon.
-Mondjuk légy gyengédebb és gondolkodj, mielőtt megszólalsz! Utálom, mikor megjátszod, hogy te vagy a legjobb és leszólsz mindenkit! Utálom, mikor minden létező nőnemű személyt feltűnően megbámulsz! De legjobban azt a hülye, elégedett vigyort utálom az arcodon!-fakadtam ki.
-Most már mindent értek, te féltékeny vagy!-jelelntette ki és megint megjelent arcán az az idétlen vigyor.
-Mi? Hogy én féltékeny? Ugyan, ne nevettess már! Te vagy az utolsó férfi a Földön, akivel összejönnék!-kiabáltam.
-Tényleg? Nah majd mindjárt meglátjuk!-válaszolta, majd hirtelen megindult felém, megfogta két kezével arcomat és megcsókolt.
Annyira gyorsan történt minden, hogy nem tudtam reagálni. Ledermedten álltam ott és hagytam, hogy tovább csókoljon, de én nem viszonoztam. Éreztem, ahogy puha ajkai enyémhez nyomódnak. Magam sem akartam elhinni, de élveztem a pillanatot. Ő ezt nem tudhatja meg, soha! Végre észbe kaptam és ellöktem magamtól. Nem szólt semmit, csak vigyorgott magában egyet és elment. Én még mindig a szoba közepén álltam. Nem értettem, hogy miért csinálta ezt. Nagyon jól tudja, hogy  én Taeyangot szeretem. Legalábbis ezt hittem...viszont most a csók után rájöttem, hogy felé is táplálok némi érzelmet. Az igaz, hogy nem olyan erőset, mint amit Taeyang iránt, de akkor is. Ennyit a jó napról.
-Szellemet láttál, vagy miért álldogálsz a szoba közepén kiguvvadt szemekkel?-hallottam meg Zsófi hangját.
Nem válaszoltam. Éppen a sírás kerülgetett, így szó nélkül felrohantam szobámba. Magamra zártam az ajtót és elkezdtem sírni. Totál hülyének éreztem magamat, amiért egyszerre két emberhez vonzódom. Még sosem fordult elő velem ilyen, így nem tudtam, hogy mit tehetnék. Senkinek sem akartam róla beszélni, még anyunak sem. Már ahhoz sem volt kedvem, hogy átmenjek.
-Hogyan nézzek ezek után GD és Taeyang szemébe? El kellene mondanom Taeyangnak a GD-vel történteket? Ha igen, akkor hogyan? Vajon ki vagyok én neki? Barátja vagy annál több? Mit érezhet irántam valójában? Igaz szerelmet vagy csak egy nyári kis fellángolást?
Rengeteg kérdésre szerettem volna választ kapni, de ebben a pillanatban ez lehetetlen volt. Még a nagymamám tanácsolta nekem, hogy ha ilyen helyzetbe kerülnék, akkor nyugodjak le és várjak. Idővel mindenre megtudom majd a választ. Ha kapkodom, bepánikolok vagy esetleg elmenekülök gondjaim elől, azzal nem megyek semmire. Igaza volt. Mindenképpen át kell mennem, így legalább van esélyem, hogy legalább egy kérdésre megkapjam a választ.
Nem ettem ebédet, nem volt étvágyam. Semmihez sem volt kedvem, még mindig szobámban ültem bezárkózva. Fáradt voltam, aludnom kellett volna, de nem mertem. Tudtam, hogy álmomban sem lenne nyugtom. 3 óra fele lehetett, mikor telefonom csörgésére ijedtem fel. Ezek szerint mégis csak sikerült elbólintanom. Odamásztam asztalomhoz, ahol telefonom hevert. Ránéztem a képernyőre. Taeyang hívott. Remegő kézzel vettem fel:
-Hallo?
-Szia! Nem zavarok?-kérdezte.
-Nem, dehogy.-feleltem.
-Valami baj van?-érdeklődött aggódó hangon.
-Nem, nincsen semmi gond. Miért?-hazudtam.
-Olyan fura a hangod, mintha sírtál volna.-mondta.
-Dehogy! Csak aludtam, biztosan azért ilyen rekedtes.-vágtam rá gyorsan.
-Jajj ne haragudj, nem akartalak felkelteni. Az az igazság, hogy már három óra és aggódtam, hogy valami bajod történt, azért nem jössz.-magyarázta félénken.
-Semmi gond. Mindjárt megyek, ne aggódj!-nyugtattam meg.
-Rendben, akkor várlak! Szia!-búcsúzott el.
-Szia!-köszöntem el én is.
~Majdnem lebuktam. Remek. Ez a nap egyre rosszabb.-sóhajtottam egy nagyot.
Kiszálltam az ágyból, odamentem tükrömhöz és belenéztem. Arcom fehér volt, akár a fal, szemeim feldagadtak és vörösre voltak kisírva. Úgy néztem ki, mint egy zombi. Gyorsan kezelésbe vettem magam, egy kiló alapozót kentem arcomra, hogy eltűntessem a nyomokat. Itthoni göncömet átcseréltem egy randiképesre. Mikor végeztem, bekopogtattam húgom szobájába.
-Gyere be!-szólt ki.
-Most hívtak a szomszéd srácok, hogy menjek át. Gondoltam megkérdezlek, hogy nem lenne-e kedved velem tartani. TOP biztosan örülne neked.-mondtam.
-Ezer örömmel Pár perc és mehetünk is.-válaszolta.
Amíg Zsófi készülődött, addig írtam egy cetlit anyának, hogy ne aggódjon értünk. Pár perc múlva már a szomszéd ház ajtajában álltunk és sngettünk.
~Csak ne GD nyisson ajtót, csak ne GD nyisson ajtót!-imádkoztam magamban.
-Sziasztok!-köszöntött bennünket Daesung.
-Hello! Ő itt a húgom Zsófi.-mutattam be őket egymásnak.
-Szia!-üdvözölte húgom is.
-Gyertek beljebb.-mondta, miközben félre állt az ajtóból.
Vettem egy nagy levegőt, majd beléptem a házba. Zsófi csendesen követett, láttam, hogy körbenéz, hiszen ő most jár itt először.
-Szép, mi?-kérdeztem tőle.
-Igen.-felelte.
-Menjetek csak be nyugodtan a nappaliba, ott van mindenki. Én is mindjárt megyek.-mondta Daesung, majd eltűnt a konyha irányába.
Mivel én már tudtam az utat, nekem kellett elől mennem, pedig szívesen elbújtam volna.
-Sziasztok!-köszöntünk, mikor beléptünk a nappaliba.
-Sziasztok!-köszöntek vissza.
-Hadd mutassam be a tesómat, Zsófit.-mondtam, miközben rá mutattam.
-Örülünk, hogy megismerhetünk.-szólalt meg Seungri.
Szemeimmel Taeyangot kerestem, de útközben megakadtam TOP-n, akinek széles mosoly volt arcán. Ő is rám nézett és egy néma köszönöm hagyta el a száját. Én csak bólintottam egyet.
-Üljetek le!-hallottam meg a hangot, mely annyira hiányzott már.
Rögtön a hang irányába fordultam és megleltem őt. Taeyang a kanapén ült és mosolygott. Gondolkodás nélkül megindultam felé és leültem mellé. Zsófi egy TOP mellett lévő fotelba telepedett le. GD-re rá sem mertem nézni és úgy érzem nem is akartam.
-Mit szólnátok, ha rendeznénk egy playstation-ös versenyt?-szólalt meg G-Dragon.
-Én benne vagyok! Nálam jobban úgy sem tud senki sem játszani.-mondta büszkén TOP.
-Nah csak ne bízd el magad!-vetette oda neki Daesung.
-Én vagyok a maknae, nálam jobban senki sem érthet a játékokhoz.-csatlakozott Seungri is.
-Na majd meglátjuk. Mindneki mindenki ellen.-mondta GD, miközben szúrósan Taeyangra nézett.
Jajj ne, ez nem jelent jót. Tudtam, hogy GD nekem akar bizonygatni és kipécézte magának Taeyangot. Remélem lesz esze és nem megy bele.
-Rendben.-egyezett bele Taeyang.
Nem akartam hinni a fülemnek. Ebből baj lesz.
-Oké, akkor kezdjük!-örült meg G-Dragon.
-Várj! Mi legyen a tét?-kérdezte TOP.
-Aki veszt, az megy boltba és ő főz vacsit.-ajánlotta GD.
Mindenki elfogadta az ajánlatot.
-Egyáltalán tudsz játszani?-kérdeztem Taeyangtól, mikor GD elfordult.
-Csak figyelj!-felelte és rám kacsintott.
A játékok gyorsan lefolytak. TOP mindenki ellen nyert, amin nem lepődtem meg, miután láttam, hogy játszik. Ő került ki elsőként, így megúszta a büntetést. Hatalmas vigyort ejtett húgom felé, aki viszonozta azt. Öröm volt nézni, ahogy azok ketten kijönnek egymással. Bár úgy veszem észre Daesung nem nagyon díjazza ezt. Eljött a Taeyang-GD párbaj. Izgultam. Nem is pislogtam,úgy bámultam a képernyőt. Az első menetet GD nyerte. Természetesen széles vigyort ejtett felém. A második menetet Taeyang nyerte. Legszívesebben hangosan drukkoltam volna Taeyangnak, de nem akartam bunkó lenni, így csöndben maradtam. Jött a harmadik. Fej fej mellett haladtak, de végül Taeyang nyert egy ponttal. Megkönnyebbültem, de sajnáltam G-Dragont is. Láttam rajta, hogy nagyon nyerni szeretett volna. Taeyang visszahuppant mellém a kanapéra.
-Gratulálok! Neked meg milyen rejtett képességeid vannak még?-kérdeztem.
-Köszönöm, bár nem volt sima menet. Még van egypár.-felelte.
Taeyang került ki másodikként, Seungri pedig harmadik lett, így GD-nek és Daesung-nak kellett boltba mennie. Nagy nehezen ugyan, de összeszedték magukat. Seungri is velük tartott, mert venni akart valamit. Miután elmentek Taeyang így szólt hozzám:
-Gyere, hadd mutassak valamit.
-Csak nem a meglepit?-kíváncsiskodtam.
Ő csak bólintott egyet, majd megfogta kezemet és kivezetett a helyiségből. Zsófi és TOP teljesen a maguk kis világában jártak, gondolom fel sem tűnt nekik, hogy nem mi már nem vagyunk ott. Én sem tudtam, hogy hova együnk. Nagyon kíváncsi voltam, szívem torkomban dobogott. Végigmentünk a folyosón, majd megálltunk egy ajtó előtt.
-Nem nagy dolog, de mivel én is láthattam a te szobádat, gondoltam én is megmutatom az enyémet.-magyarázta.
-Tényleg?-lepődtem meg.
-Igen.-mondta, majd kinyitotta azt ajtót.
Remegő lábakkal léptem be a helyiségbe. A szoba hatalmas volt és nagyon otthonosan volt berendezve. Meglepetésemre minden tiszta volt és rendezett. Tetszett. Mindent rendesen végignéztem, féltem, hogy többet erre nem lesz esélyem. A szoba egyik sarkában egy zongora állt. Lassan odamentem hozzá és végigsimítottam rajta kezemet.
-Sajátod?-néztem rá kikerekedett szemekkel.
-Igen. Ha bánatos vagyok, mindig játszom rajta. A zene mindig megnyugtat.-válaszolta és ő is odalépett a zongorához.
-Úgy, mint engem a rajzolás.-motyogtam halkan.
-Pontosan.-felelte, majd leült és elkezdett játszani.
Először csak feszülten figyeltem, ahogy ujjaival nyomkodja a billentyűket, majd behunytam szemeimet és hallgattam meseszép hangját. Teljesen megnyugodtam, úgy éreztem magamat, mintha lebegnék vagy a mennyben lennék. Minden gondom elszállt, csak ő létezett és én. Amikor végzett, mindennek vége szakadt. Hirtelen könnyek gyűltek szemembe.
-Mi az?-kérdezte aggódva.
-Semmi, azt hiszem meghatódtam... Nem gondoltam volna, hogy ezt valaha is megélem. Tudod nekem ez az egész álomszerű.-feleltem félénken.
-Milyen egész?-kérdezte.
-Minden, ami veletek kapcsolatos. Főleg veled. Néhány hónappal ezelőtt még csak álmodoztam rólad, most meg...-kezdtem el magyarázni, de nem tudtam befejezni mondanivalómat, mert Taeyang megcsókolt.
-Csak hogy érezd, ez az igazság.-mondta, miután elváltunk egymástól.
-És mi lesz, ha visszamész Koreába?-kérdeztem elcsukló hangon.
-Én is sokat gondolkoztam ezen. Még nem tudom, mi lesz, de azt biztosan tudom, hogy nem hagylak el soha. Mindenképpen kitalálunk valamit.-mondta, közben szorosan átölelt.
Jó volt hallani szavait. Most már tudtam, hogy ő is ugyanúgy érez irántam, mint én iránta. Szorosan hozzábújtam és mélyen magamba szívtam illatát. Perceken keresztül így álltunk, majd óvatosan ágyához vezetett. Leültünk, majd hátradőlt, engem pedig magához húzott. Így beszélgettünk tovább. Egy óra múlva hallottuk, ahogy a többiek megjöttek. Kénytelenek voltunk kimenni, hogy ne bukjunk le. Mindenki a konyhába gyűlt, abban a reményben, hogy valami finomra bukkannak. Én észrevétlenül a mosdóba surrantam. Kellett 5 perc egyedül. Éppen ki akartam menni, mikor GD lépett be, kezében egy kosár zöldséggel. Ki akartam menni a fürdőből, mert semmi kedvem nem volt egy légtérben lenni vele. Főleg nem kettesben.
-Én a helyedben nem mennék ki!-szólalt meg.
-Tudtommal szabad országban élünk és azt csinálom, amit szeretnék.-feleltem.
-Hát te tudod, de akkor ne lepődj meg a következményeken.-mondta szarkasztikusan.
-Ez meg mit jelentsen?-kérdeztem.
Tényleg nem tudtam, hogy mit beszél.
-Gondolom nem szeretnéd, hogy Taeyang tudjon a csókunkról.-jegyezte meg.
-Hogy mi? Te el akarod mondani neki?-akadtam ki.
-Ha azt csinálod, amit én mondok, akkor nem.-mondta gonosz mosollyal arcán.
Semmiképpen sem hagyhattam, hogy Taeyang megtudja a dolgot, így hát megadtam magamat.
-Mit szeretnél?-kérdeztem kellemetlenül.
-Legyél hozzám kedvesebb és törődj velem is, ne csak vele.-jelentette ki.
Éppen vissza akartam szólni neki valami nem túl szépet, amikor Taeyang jelent meg az ajtóban.
-Minden rendben?-kérdezte aggódva.
-Persze, miért ne lenne? Egy percig nem lohol utánad és már is aggódsz érte? Milyen romantikus. Kár, hogy Noémi pont az imént ajánlotta fel, hogy segít nekem.-vágta rá GD.
Taeyang kérdőn nézett rám.
-Igen, gondoltam segítek, hogy gyorsabban kész legyen a kaja.-találtam ki gyorsan valami választ és egy biztató mosolyt küldtem Taeyang felé.
-Rendben.-válaszolta csalódottan, majd elment.
-Helyes döntés.-vigyorgott rám G-Dragon.
Nagyon ideges lettem, de muszáj volt uralkodnom magamon és azt tennem, amit mond. Meg kellett védenem Taeyangot. Kivettem egy zöldséget a kosárból és elkezdtem mosni a csapnál. GD mögém lépett és rárakta kezeit az enyémekre. El akartam húzódni, de szúrósan rám nézett. Nem tehettem mást, hagynom kellett, hogy kihasználja a helyzetet. Szorosan hozzám ért, direkt kellemetlen helyzetbe akart hozni. Hát sikerült is neki. Szerencsére nem volt sok zöldség, így hamar végeztünk és kimentünk a konyhába a többiekhez. Seungri már előkészítette az edényeket, amelyek a főzéshez kellenek. Daesung a hús vágásával volt elfoglalva.
-Egész ügyes vagy.-dicsértem meg.
-Ezt bóknak vegyem?-kérdezte nevetve.
-Akár.-feleltem.
-Ahelyett, hogy itt flörtölgetsz, inkább hozz kést és vágódeszkát!-szólt rám G-dragon.
-Ahogy parancsolod.-szóltam vissza irónikusan.
Kinyitottam a fiókot, kivettem a szükséges eszközöket, odamentem az asztalhoz és odaadtam őket GD-nek. Néztem, ahogy elkezdi vágni az egyik répát.
-Nem lesz az egy kicsit vastag?-kérdeztem.
-Sajnos én csak így tudom. Mutasd meg, te hogy csinálod.-felelte.
Odamentem mellé és megmutattam egy répán.
-Most folytasd te.-adtam a kezébe a kést.
Folytatta, de ugyanúgy vastag szeleteket vágott.
-Nem igaz, hogy nem tudod vékonyabbra vágni, direkt megmutattam, hogyan kell.-szóltam rá.
-Azt hiszed egyből megtanulom, ha gyorsan elvagdalsz egy répát? Irányítsd a kezemet és úgy mutasd meg!-vágott vissza.
Most esett le, hogy mire megy ki a játék. Nagyon is jól tud ő zöldséget vágni, csak direkt szívat. Legszívesebben felpofoztam volna, de nem tehettem Daesung miatt.
-Na mi lesz már?-kérdezte türelmetlenül.
Kénytelen voltam ismét azt tenni, amit parancsolt. Nagy szerencsétlenségemre Taeyang lépett be a konyhába. Kikerekedett szemekkel nézett rám és GD-re.
-Most már biztosan menni fog.-vetettem oda és elengedtem karját.
-Köszönöm.-felelte széles vigyorral arcán.
Taeyang zavarodottan szedte elő a tányérokat, valalmint terítette meg az asztalt. Hogy kiengeszteljem, segítettem neki. Később mindenképpen el kell magyaráznom neki a helyzetet. A közös munkaerőnek köszönhetően fél óra múlva készen is voltunk a vacsora elkészítésével és asztalhoz ültünk. G-Dragonnak köszönhetően megint nem volt étvágyam... Evés közben sem hagyott békén, folyton ugráltatott. Jó hogy nem arra kért, hogy etessem meg. Taeyang végig csendes volt. Aggódtam, hogy magamra haragítottam. Vacsora után TOP és Zsófi szedték le az asztalt, Seungri pedig mosogatott. Én Taeyanggal szerettem volna beszélni, de nem találtam sehol, így hát bekopogtam ajtaján:
-Igen?-hallottam meg szomorú hangját.
-Én vagyok az, bemehetek?-kérdeztem.
-Persze, gyere csak.-jött a válasz.
Óvatosan nyitottam be és lassan közelítettem felé. Nem tudtam, mit mondjak, így egy béna kérdést tettem fel:
-Valami baj van?
-Nem, nincsen.-felelte, de nem nézett szemembe, szóval tudtam, hogy haragszik.
Nem mertem leülni mellé, előtte álltam meg.
-Nézd, ez nem az, aminek látszik. Csak segítettem neki, semmi több.-szólaltam meg végül.
-Nem haragszom rád. Tudom, hogy milyen GD és azt is tudom, hogy direkt csinálja. Engem akar felbosszantani és sikerül is neki.-magyarázta.
-Miért akarna téged direkt felbosszantani? Én azt hittem jó barátok vagytok.-kérdeztem értetlenül.
-Igen, azok is voltunk. Egészen addig, amíg te fel nem bukkantál. Legelső találkozásunkkor, amikor itt voltál, azért viselkedtem úgy, mert nagyon megtetszettél és zavarban voltam. GD látta ezt, azért is kért meg engem, hogy kísérjelek haza. Miután hazamentem, rögtön letámadott és beszélgettünk rólad. Rendes volt és tippeket adott, hogy legyek bátrabb és lépjek feléd. De egy idő után furcsán kezdett el viselkedni. Megkérdeztem mi van vele, de nem válaszolt. Azt hittem, csak rossz napja van, így nem foglalkoztam vele. Azonban teltek egymás után a napok és nem változott. Észrevettem, hogy kerül engem. Beszélni akartam vele, de ő nem akart. Szép lassan arra is megkaptam a választ, hogy miért. Ő is beléd szeretett. Elhatározta, hogy megszerez magának, ezért viselkedik így.-mesélte Taeyang.
Végighallgattam, amit Taeyang mondott. Most kéne nekem is elmondanom mindent, de nem mertem. Féltem, hogy nagyon megharagszik rám és sosem áll velem szóba többet. Azt pedig nem élném túl. Abban a pillanatban nagyon önzőnek és butának éreztem magamat.
-Az utóbbi időben én is éreztem, hogy furcsán viselkedik. Nem értettem, miért teszi, de most legalább már tudom.-feleltem.
-És ez változtat valamin, hogy tudod, hogy szeret?-tette fel a kérdést Taeyang.
-Nem, nagyon jól tudod, hogy mit érzek irántad! Nekem ő csak egy barát.-vágtam rá és akaratlanul összerogytam.
Könnyek gyűlnek szemembe. Nem akartam sírni, de éreztem, hogy nem fogom tudni sokáig visszafogni.
-Jajj kérlek ne sírj! Nem akartam ilyet kérdezni... Figyelj, én bízom benned!-mondta, majd leguggolt mellém és átölelt.
Beletelt egy kis időbe, mire megnyugodtam. Mikor összeszedtem magamat, megkerestük Zsófit és elbúcsúztunk. Későre járt, ideje volt hazamennünk. És őszintén szólva nekem is elegem volt ebből a napból. Hazafelé úton Zsófi repesve az örömtől mesélte, mi történt vele. Örültem neki, így legalább lefoglalta gondolataimat. Jó volt látni, hogy legalább ő boldog. Amikor hazaértünk, rögtön szobámba mentem és bedőltem az ágyba. Nagy nehezen, de végül elaludtam.