Big Bang 7.rész

VII. - Randi

Aznap éjjel alig tudtam elaludni. Folyton a randin törtem a fejemet. Kétes érzések voltak bennem. Egyrészt aggódtam, hogy ez az egész ki fog derülni és egy életre elvágom magam Taeyangnál. Még belegondolni is rossz volt. Másrészt viszont kíváncsi voltam, hogy ha kettesben lennék GD-vel, akkor megnyílna-e vagy továbbra is csinálná a macsó stílust. Valamikor hajnalban nagy nehezen álomba szenderültem. Arra keltem fel, hogy valaki kopogtat ajtómon.
-Ki az?-kérdeztem rekedtes hangon.
-A egyik szomszéd fiú van itt és téged keres!-kiabálta be anyu.
-Miért? Hány óra van?-kiabáltam ki.
-Már 10 óra elmúlt.-jött a válasz.
-Hogy mi?-kaptam fel fejemet és ránéztem az éjjeli szekrényemen lévő órára.
-Gyorsan szedd össze magad és siess le a nappaliba, ne várasd meg szegényt!-hallottam anya hangját.
-Rendben.-válaszoltam és kipattantam az ágyból.
A lehető leggyorsabban rendbe szedtem magam és leszáguldottam a lépcsőn és nagy léptekkel a nappaliba mentem. Mikor beléptem TOP-t pillantottam meg, vele szemben pedig húgomat. Éppen nagyokat nevettek valamin.
-Sziasztok!-zavartam meg őket köszönésemmel.
-Jó reggelt!-üdvözölt egy vigyorral a rapper.
-Hát te mi járatban errefelé?-érdeklődtem.
-Nah én megyek is, nem zavarlak titeket.-szólalt meg Zsófi, majd elhagyta a helyiséget.
-Szép lány, mi?-kérdeztem TOP-től, aki le sem vette szemét testvéremről.
Zavarában köhintett egyet, majd hirtelen felállt, zsebébe nyúlt, előhúzott egy borítékot és felém nyújtotta.
-Mi ez?-kérdeztem kíváncsian.
-GD küldi neked.-felelte.
Átvettem a borítékot, majd felbontottam. Ez állt a levélben:

Szia!

Remélem nem felejtetted el a randinkat és te is ugyanannyira várod, mint én! Délután háromkor legyél a játszótér felé vezető út szélénél. Ott várok rád! Jah és legyél csinos!;) Addig is további szép napot: GD^^

-Chh.-reagáltam az olvasottakra.
-Mi az?-érdeklődött TOP.
-Semmi. Mindig ilyen magabiztos?-kérdeztem.
-Igen, kivéve, ha rólad van szó.-válaszolta röviden TOP.
-Mi számít neki csinosnak?-szaladt ki a számon.
-Előnyben részesíti a szoknyát és a magassarkút.-jött a válasz.
-Gondolhattam volna.-mondtam  fejemet csóválva.
-Nem akarok beleszólni ebbe az egészbe, de kérlek ne legyél vele túl rideg.-szólalt meg a rapper.
-Nem szeretnék, de tudod túl kedves sem lehetek vele. Hiába mondtam neki, hogy nekem Taeyang jön be, ragaszkodott ehhez a randihoz. Nem akartam megbántani, így beleegyeztem. Nem szeretném, hogy elbízza magát. -magyaráztam.
-Hát igen, Taeyangon kívül mindenki észrevette ezt. De tudod GD mindig is ilyen volt. Amit egyszer eltervez, azt véghez viszi. Na de én most megyek is, csak azért jöttem, hogy ezt átadjam.-mondta TOP.
-Rendben, köszönöm szépen, hogy áthoztad.-mondtam, közben kikísértem az ajtóig.
Hirtelen megállt az ajtóban és megfordult. Láttam, hogy mondani szeretett volna valamit, de még sem tette.
-Mi az?-kérdeztem tőle.
-Legközelebb a húgodat is hozhatnád...-motyogta alig hallhatóan.
-Meglátom, mit tehetek.-nevettem el magamat, majd megvártam, míg elmegy.
Miután becsuktam az ajtót, elindultam a konyha felé.
-Anyu ma délután megint nem leszek itthon. Remélem nem gond.-mondtam.
-Hová indulsz?-érdeklődött.
-Randira.-feleltem egyhangúan.
-És ezt ilyen hangon kell mondani? Az átlag ember ilyenkor boldog.-jegyezte meg anya.
-Tudom. De tudod az a helyzet, hogy nem azzal a fiúval megyek, akivel igazából szeretnék. Egy másik hívott meg és mivel nem akartam megbántani, elfogadtam. Szerinted rosszul cselekedtem?-tettem fel a nagy kérdést.
-Nem. Én úgy gondolom, hogy rendes dolog tőled. De ezt neki is el kell mondanod.-felelt anyu.
-Az a vicces, hogy ő is tudja, hogy nekem más tetszik. Csak ez valahogy nem érdekli.-válaszoltam irónikusan.
-Akkor nagyon kedvelhet ez a személy.-jegyezte meg anya.
-Na mindegy, majd csak megoldom valahogy.-mondtam, majd elindultam a szobám felé.
Mikor felértem rögtön a szekrényhez mentem, kitártam és elkezdtem kutatni. Egy csomó göncöt kiszedtem és az ágymra szórtam, de nem tudtam dönteni, hogy mit vegyek fel. Leültem az ágy szélére és újra elolvastam a levelet.
~Miért pont az erdő szélén szeretne velem találkozni? Mit ötlött ki ez a bolond?-gondolkodtam, közben elfeküdtem.
Oldalra billentettem fejemet és szembe találtam magamat BigBang-es poszteremmel. Szemem rögtön Taeyangra tévedt.
~Sajnálom. Remélem nem haragszol nagyon...-motyogtam.
Hirtelen megcsörrent telefonom. Üzenetet kaptam. Gyorsan felültem és a kezembe vettem a mobilom. Megnyitottam az üzenetemet:

Szia! Hogy vagy? Bocsi, hogy ha zavarlak:$ Remélem hamar hazaérsz és össze tudunk futni ma is! Vigyázz magadra: Taeyang:3

~De aranyos!-mosolyodtam el.
Mindjárt jobb kedvem is lett. Így válaszoltam neki:

Szia! Köszönöm, jól. És te? Mi jót csinálsz? Ígérem sietek haza és mindenképpen átnézek^^

Miután megírtam az sms-t, ránéztem az ágyamon lévő halomra. Megláttam egy fekete, lyukas cicanadrágot. Kezembe vettem és támadt egy remek ötletem. Ollóval több lyukat vágtam mindkét szárára, majd felvettem. Fölé húztam egy rövidnadrágot, hozzá pedig egy félvállas pólót. A lábamra egy szandálszerű cipő került. Mivel nem volt minta a pólón, kerestem egy hosszú nyakláncot, amivel feldobtam. Végül finoman kisminkeltem magam. Miután készen voltam kreálmányommal, belenéztem a tükörbe.
~Nem rossz.-jegyeztem meg.
Ezután bepakoltam egy táskába a szükséges dolgokat és elindultam a megbeszélt hely felé. Kicsit izgatott voltam. Nem tudtam, hogy mire számítsak. TOP szavai jutottak eszembe:
"Kellemesen fogsz csalódni."
Reméltem, hogy így lesz és nem rontja el a kedvemet. Egy jó negyed órányi séta múlva már láttam a megbeszélt helyet. Megpillantottam az út szélén várakozó GD-t. Már messziről mosolygott. Mikor odaértem így szólt:
-Örülök, hogy eljöttél.
-Megígértem, szóval itt vagyok.-feleltem.
-Dögösen nézel ki.-mondta, majd kacsintott egyet.
-Köszönöm. Szoknyának jobban örülnél, nem?-kérdeztem.
-Szeretem, ha egy lány szoknyát visel, de neked gyönyörű, vékony lábaid vannak, így a feszülős nadrág is tökéletesen áll.-válaszolta.
-Nem számítottam ilyen válaszra. Merre megyünk?-érdeklődtem.
-Csak nem kíváncsi vagy? Amúgy titok.-jött a kurta válasz.
-Miért, baj?-kérdeztem.
-Nem, csak számítottam rá. Minden nő szereti a meglepetéseket.-magyarázta.
-Hány lánynak csináltál már meglepetést?-kíváncsiskodtam.
-Te vagy az első.-felelte komoly hangon.
-Az lehetetlen.-nevettem el magam.
-Ha hiszed, ha nem, így van.-mondta és mélyen szemembe nézett.
Meglepődtem. Nem akartam elhinni. De legbelül örültem, hogy ilyen rendes és romantikus is ud lenni.
-Nah már csak pár perc és ott is vagyunk.-mondta izgatottan, majd megállt és felém fordult.
-M-mi az?-kérdeztem meglepetten.
Elővett hátsó zsebéből egy kendőt.
-Bekötöm a szemedet.-közölte velem, majd meg is tette.
Ezután megfogta kezemet. El akartam húzni, de rájöttem, hogy  mivel nem látok semmit, biztos esés lenne a vége. Pár perc múlva ismét megálltunk és levette a szemeimről a kendőt. A közeli tó partján találtam magamat. Megláttam egy megterített asztalt.
-Ezt mind te csináltad?-kérdeztem tőle.
-Igen, bár Seungri és TOP is segített egy kicsit.-vallotta be.
-Ugye Taeyang nem tud róla?-szólaltam meg gondolkodás nélkül.
Rideg szemekkel nézett rám a kérdés hallatán és így szólt:
-Megígértem, hogy nem fog róla tudni. Mindig betartom az ígéreteimet. De kérlek a mai napon ne beszéljünk róla. Próbálj meg kettőnkre koncentrálni.
-Rendben és bocsánat.-válaszoltam félénken.
-Gyere, üljünk le.-mondta, majd odavezetett az asztalhoz és kihúzta nekem a széket.
-Köszönöm.-mondtam.
-Tölthetek?-kérdezte, miközben felém mutatott egy üveg bort.
-Igen.-feleltem.
Miután töltött, leült velem szemben.
-Mi ez a finom illat?-érdeklődtem, mikor megcsapta orromat.
-Kérlek szépen ez egy koreai étel. A maradék Koreából való hozzávalóból készítettem. Remélem ízleni fog.-felelte.
Jól nézett ki és az illata is jó volt, így megkóstoltam. Meglepően finom. GD kérdő szemekkel nézett rám. Hogy megnyugtassam így szóltam:
-Ízletes. Nem is tudtam, hogy tudsz főzni.
-Nem is tudok sok mindent, de amit tudok, azt egész jól.-mesélte büszkén.
Miután megettünk mindent, sétáltunk egyet a tó mentén. Gyönyörűen sütött a nap és a kedvem is jó volt. Nem gondoltam volna, hogy ennyire odateszi magát. Szerintem ő is jó passzban volt, mert mindenre örömmel válaszolt, amit kérdeztem.
-Milyen vezetőnek lenni?-érdeklődtem.
-Eleinte nagyon nehéz volt és megfordult a fejemben, hogy feladom, de szerencsére a nálam idősebb YG-s barátaim átsegítettek a nehéz időszakon. Mára már teljesen megszoktam a dolgot és szívesen csinálom is.-magyarázta.
-Értem. És mi a véleményed a többiekről?-tettem fel a következő kérdést.
-Mindegyiküket nagyon kedvelem, mivel minden nap együtt vagyunk, családtagokként kezeljük egymást. Seungrivel néha nehéz kicsit, mivel fiatal és energikus. De energikussága nem mindig negatív, van amikor jól jön. Mindig fel tud vidítani, ha rossz kedvem van. TOP áll hozzám a legközelebb, vele beszélek meg minden apró dolgot. Gondolom ezt sejteni lehetett, mivel sokszor vagyunk együtt. Daesung és Taeyang elég érdekes szerzetek. Mindketten elég csendesek és magukba zárkóznak. Bár ha Daesung még is megnyílik, akkor előjön viccelődős, humoros énje. Nagyokat szoktunk nevetni rajta. TOP sokat tanult tőle ilyen téren. Taeyanggal is jól el lehet beszélgetni, nagyon értelmes és érzelmes ember. Őszintén szólva most kicsit pikkelek rá miattad.-nézett rám monológja végén.
-Igazán nem kellene rá haragudnod. Én vagyok az, aki kezdettől fogva vonzódom felé.-jegyeztem meg.
-Lehet, hogy még nem érzékeled, de folyamatosan megnyílik neked. És nem udvariasságból, hanem mert ő is vonzódik hozzád. Egy szóval jó hatással vagy rá.
-Becsszó vagy csak etetni akarsz?-kérdeztem félénken.
-Teljes szívből mondtam. Tudom, hogy bunkón viselkedtem veled és ezért meg van rá az okod, hogy ne higgy nekem, de ez a mi napunk és teljesen őszinte szeretnék lenni. Amúgy is mi elég jól ismerjük már egymást a tagokkal, szóval hihetsz nekem.-mondta komolyan.
-Nem biztos, hogy el kellene mondanom, amit most fogok, de mivel ilyen rendes vagy velem, ezért megteszem. Sokkal szerethetőbb ez az éned, mint a macsós.-szaladt ki a számon.
-Köszönöm. Te mindig szerethető vagy. Nekem még akkor is tetszel, ha mérges vagy.-mosolyodott el.
-Kö-köszönöm.-dadogtam vörösödő arccal.
-Vedd le a cipődet.-szólt hirtelen.
-Mi-miért?-kérdeztem értetlenül.
-Belelógathatjuk a lábunkat a tóba. Olyan meleg van, jól esne egy kis lehűlés.-felelte, közben levette saját cipőjét és leült a tó szélére.
Láttam rajta, hogy boldog, nem akartam lerombolni ezt, így szót fogadtam neki és követtem. Egy darabig hülyéskedtünk a tó szélénél, majd lefeküdtünk a fűbe, néztük a felhőket. Ekkor eszembe jutott az a pillanat, mikor Taeyanggal csináltam mindezt. Észre sem vettem, hogy felültem és felhúztam lábaimat.
-Mi ez a fájdalmas arckifejezés? Valami baj van?-kérdezte GD.
-Nem, nincsen.-mosolyogtam rá.
Boldogságtól szikrázó szemekkel nézett rám, majd ő is elmosolyodott. Még sosem tartottam vele ennyi ideig szemkontaktust. Zavarában beletúrt hajába. Szívem dobbant egyet, hiszen remekül nézett ki. Most először láttam meg férfias oldalát. Szép lassan felém nyúlt és lábamra helyezte kezét. Nem tudtam mit akar. Valami belül azt súgta, hogy húzzam el lábaimat, de nem tettem. Éreztem, ahogy ujjai combom köré fonódnak. Megemelte lábaimat, kinyújtotta őket, majd elengedte. Hirtelen hátat fordított nekem, majd lefeküdt és fejét ölembe helyezte. Szóval erre pályázott egész végig. Hát legyen, de remélem nem bízza el magát. Pár per múlva elaludt. Én csak néztem, milyen aranyos és ártatlan, mikor alszik. Hagytam, hadd pihenjen egy órácskát, de mikor sötétedni kezdett és a lábaim is kezdtek elzsibbadni, felkeltettem. Meg bevallom, Taeyang is ott motoszkált a fejemben. Megígértem neki, hogy nem leszek távol sokáig és benézek hozzá.
-Mi az?-kérdezte félig kómásan.
-Lassan el kéne indulnunk hazafelé.-ajánlottam.
-Miért?-kérdezte.
-Megígértem anyának, hogy nem leszek sokáig.-füllentettem.
-Hát akkor nincs mit tenni, induljunk.-mondta, majd felállt és engem is felhúzott.
A találkozási helyig együtt mentünk, de ott megálltam.
-Mi az?-kérdezte.
-Innen jobb, ha külön megyünk tovább. Nem szeretném, ha valaki meglátna minket.-magyaráztam.
-Gondolom az a valaki Taeyang.-jegyezte meg irónikusan.
-Jajj ne kezdd kérlek! Nagyon jól tudtad, hogy mire vállalkozol.-mondtam.
-Igen tudom, de te is megérthetnéd, hogy nekem ez rosszul esik.-motyogta alig hallhatóan.
Nem tudtam, mit mondjak. Ha tudtam volna, se lett volna rá módom, mert GD hirtelen odalépett hozzám és átölelt.
-Köszönöm neked ezt a szép napot! Remélem te is jól érezted magad és legalább egy kicsit sikerült felkeltenem az érdeklődésedet irántam.-súgta fülembe.
Kirázott a hideg szavai hallatán. Nem tudom, mi ütött belém, de jól éreztem magam karjai közt. Miután ezt gondoltam, rögtön elszégyelltem magam és kiszabadultam karjai közül.
-Igen, jól éreztem magam és örülök, hogy ilyen jót tudtunk beszélgetni.
-Örülök, hogy ezt hallom. Ezek szerint van esélyem ismétlésre?-kérdezte reménykedve.
-Ne haragudj, de nem ígérek semmit. Most már tényleg megyek. Egy negyed óra múlva te is elindulhatsz. Szia!-búcsúztam el.
-Rendben, szia!-köszönt ő is.
Gyors léptekkel mentem haza, a szomszéd ház előtt szó szerint úgy lopakodtam el, nehogy kinézzen valaki az ablakon és meglásson. Amikor hazaértem, rögtön a fürdőszoba felé vettem az irányt, hogy egy gyors zuhanyt vegyek. Nem akartam, hogy bárki is megérezze rajtam GD illatát. Miután végeztem, egy szál törölközőben a szobámba mentem és elővettem telefonomat. Üzenetet írtam Taeyangnak:

Szió!^^ Most értem haza, ha nem vagy fáradt és van kedved, akkor találkozhatnánk:)

Mire megszárítottam hajamat, arra választ is kaptam:

Szia! Persze, hogy van kedvem!:3 Hol és mikor?

Rögtön vissza is írtam:

Fél óra múlva átjöhetnél hozzám:$ De persze mehetünk is valamerre, ha ahhoz van kedved!

Alig küldtem el az sms-t, már jött is a válasz:

Nekem teljesen megfelel az első variáció is:P Akkor fél óra múlva ott vagyok.

Táncikálva mentem oda szekrényemhez és kutatni kezdtem valami ruha után. Hamar el is döntöttem, hogy mit veszek fel, hiszen nem volt sok időm. Egy szoknya mellett döntöttem, amihez felvettem egy piros váll-lehúzós felsőt. Hajamba tűztem egy -az öltözékhez illő- csatot, majd fújtam egy kicsit kedvenc parfümömből. Alig lettem kész, jött az üzenet, hogy itt van a ház előtt. Utoljára gyorsan körbenéztem a szobámban, majd lementem a lépcsőn. Vettem egy nagy levegőt és kinyitottam az ajtót. A világ lehető leghelyesebb pasija állt előttem hatalmas mosollyal arcán.
-Jó estét hölgyem!-köszönt bohókásan.
-Köszönöm, neked is!-feleltem nevetve.
-Oh nem is lehetne ennél szebb, hiszen egy egy gyönyörű lány társaságát élvezhetem.-bókolt.
-Én meg a legdögösebb pasival! Gyere beljebb!-invitáltam be.
-Hogy telt a napod, merre jártál?-érdeklődött.
-Egy barátommal találkoztam. Felmész a szobámba, amíg hozok rágcsálnivalót és innivalót vagy segítesz?-tereltem el a szót.
-Segítek.-felelte.
Bementünk a konyhába, elővettem a szekrényből egy tálat és két poharat, majd a hűtőből üdítőt.
-Öntenél? Addig keresik valami kaját.-nyújtottam felé a palackot.
-Persze.-vette el tőlem az innivalót és öntött mindkettőnknek.
Gyorsan készítettem pár szendvicset, a tálba pedig öntöttem egy kis chipset. Miután mindent felpakoltunk egy tálcára, felmentünk a szobámba.
-Tedd csak le az asztalra.-mondtam Taeyangnak, mivel ő hozta a tálcát.
Jobb is, mert amilyen zavarban vagyok, biztos ledöntöttem volna.
-És te mi jót csináltál ma?-kérdeztem tőle, miközben leültem az ágyam szélére.
-Meg akartam nézni egy filmet, de egyedül unalmas lett volna, a többiek meg nem értek rá, így pihegettem.-válaszolta, közben mellém telepedett.
-Megnézhetjük most, ha van hozzá kedved.-vetettem fel az ötletet.
-Remek ötlet.-nézett rám csillogó szemekkel.
Odaléptem az asztalhoz, ahol laptopom hevert, kezembe vettem, majd odavittem az ágyamra. Kinyitottam és bekapcsoltam.
-Egy pillanat és jövök vissza. Addig nyugodtan tedd be a filmet.-szóltam oda Taeyangnak.
-Rendben, de siess.-mondta.
Kimentem a fürdőszobába és belepillantottam a tükörbe, hogy ellenőrizzem magam. Nagyon izgultam, a szívem a torkomban dobogott. Vettem egy nagy levegőt és visszamentem, nem akartam, hogy azt higgye, hogy valami bajom van. Mikor beléptem a szobámba rögtön Taeyangra néztem, aki kényelmesen elfeküdt ágyamon. Mikor meglátott fel akart ülni, de így szóltam:
-Maradj csak nyugodtan!-közben leültem a maradék helyre kezemben a rágcsálnivalókkal.
El kezdődött a film. Valami romantikus drámát néztünk, de őszintén szólva alig tudtam koncentrálni közelsége miatt. Finom illata teljesen betelítette orromat. Egy idő után elég kényelmetlenül ültem. Próbáltam megtalálni a kényelmes pózt, de nem jött össze. Taeyang észrevette, mert így szólt:
-Gyere dőlj nekem, úgy biztosan jobb lesz.
Éreztem, hogy arcom paradicsomvörössé válik, de elfogadtam ajánlatát, közelebb csúsztam hozzá és hátamat nekidöntöttem lábainak. Tényleg kényelmes volt és egész jól fel is melegítettük egymást. A film vége felé teljesen elálmosodtam, alig tudtam nyitva tartani szemeimet. Alig telhetett el pár perc és elaludtam. Pár óra múlva hirtelen felijedtem. Körbenéztem és Taeyang gyönyörű arcával találtam szemben magam.
-N-ne haragudj, nem akartam elaludni, de nagyon fáradt voltam.-hadartam.
-Semmi gond, örömet szereztél nekem azzal, hogy láthattam, milyen békésen alszol.-magyarázta és mosolygott.
-Te nem is aludtál, hanem végig engem néztél?-kérdeztem óriási szemekkel.
-Igen, nagyon aranyos és bújós vagy.-felelte.
-Kö-köszönöm. És mi lett a film vége?-kíváncsiskodtam.
-Természetesen a sok akadály ellenére a lány és a fiú összejöttek.-válaszolta Taeyang.
-Akkor nem hiába szurkoltam a lánynak. Úgy érzem néha az én életem is ilyen drámai. Remélem az enyémnek is hasonlóan boldog vége lesz.-meséltem.
-Biztos vagyok benne.-biztatott, közben végigsimította kezével arcomat elsöpörve ezzel a szemembe lógó hajtincseimet.
Majdnem megőrültem érintésétől, éreztem, ahogy a melegség és nyugalom szétterjed testemen. Hosszan néztünk egymás szemébe, igaz alig láttuk egymást, hiszen sötét volt a szobában, csak a hold fénye sütött be egy kicsit az ablakon. Egyre jobban hallottam levegővételét, ebből gondoltam, hogy közeledik felém. És igazam volt. A következő pillanatban forró ajkai az enyémekhez tapadtak. Először mzodulni sem tudtam és úgy ültem ott, mint egy darab kő, de aztán viszonoztam csókját. Óvatosan átkarolta derekamat és közelebb húzott magához, én pedig átkaroltam nyakát. Nem akartam elhinni a történteket. Azt hittem, hogy álmodom. De nem, ez a valóság. Azt kívántam, bárcsak örökké tarthatna ez a pillanat, de oxigénhiány miatt szét kellett válnunk.
-Nem is tudod elképzelni, mióta várok erre a pillanatra.-súgta fülembe.
Lényem egésze beleborzongott szavai hallatán. Nem tudtam megszólalni, így egy gyors puszit nyomtam szájára jelezve, hogy én is ugyanazt gondolom. Ám ő nem elégedett meg a reakciómmal, újra letámadott. Ez a csókunk még hosszabb volt, mint az előző. Egyikünk sem akarta elhagyni a másikat, de későre járt és Taeyangnak "haza" kellett mennie. Nem akartuk, hogy a többiek aggódjanak érte. Nagy nehezen búcsúztunk el egymástól.
-Remekül éreztem magamat ma este. Remélem holnap is lesz rá esélyem, hogy láthassalak.-mondta.
-Álmomban sem gondoltam volna, hogy ez valaha is megtörténik velem. Tulajdonképpen még most sem tudom felfogni.-magyaráztam.
-Pedig elhiheted.-felelte, majd odahúzott magához és szorosan átölelt.
Viszonoztam ölelését. Nem akartam elengedni, féltem, hogy holnap nem lehet enyém. Kaptam egy utolsó csókot és elment. Én ájuldozva mentem vissza szobámba, gyorsan átvettem pizsamámat és mély álomba zuhantam.