Társkereső 8.rész

Eközben Hoon úton volt a menedzser irodájába. Millió gondolat kavargott fejében. Igazából nem is tudta, mit csinál. Nagyon szereti a bandát, ők jelentik számára az életet. De a mostani körülmények miatt nem maradhat itt. Muszáj erősnek lennie és megvédenie a bandát, nem teheti tönkre őket saját szerelmi gondjai miatt. Ki kell lépnie! Nem tudta, hogy kezdjen bele majd mondanivalójába... Legnagyobb álma vált valóra, mikor bekerült a bandába. Gyerekkora óta imádott énekelni. Szülei eleinte nem akarták, hogy énekes legyen, hiszen nagyon nehéz híressé válni és pénzt keresni. De Hoon nem adta fel, keményen ragaszkodott hozzá, így szülei belenyugodtak döntésébe. Visszaemlékezett, évekig keményen dolgozott és gyakorolt, de senki sem fedezte fel tehetségét. Folyton eszébe jutottak szülei szavai. Abban az időben elbizonytalanodott. Már éppen fel akarta adni ezt az egészet, mikor a U-Kiss nevű bandából eltávozott Kibum és Alexander. AJ-vel együtt ajánlatot kaptak, hogy beléphetnek a helyükre. Féltek, nem tudták, mi vár rájuk. Izgultak, hogy nem fogják kedvelni őket, hiszen a banda tagjainak szörnyű érzés lehetett megválni két társuktól, barátjuktól. Mégis belevágtak a dologba. Minden egyes percét vissza tudja idézni annak a napnak, mikor először találkozott AJ-vel, majd pár órával később a többiekkel is. AJ magas volt és jóképű. Teljes nyugodtsággal lépett be az irodába, majd megszólalt. Hangja mély volt és férfias. Biztosan rengeteg lány odalesz érte, állapította meg Hoon és igaza is lett. Hoon első pillantásra tudta, hogy jóban lesznek. Egy kis időre magukra hagyták őket és sikeresen közelebb kerültek egymáshoz. Pár órával később aztán szóltak nekik, hogy a többiek perceken belül érkeznek. Hoon rettenetesen izgult. AJ kedvesen próbálta megnyugtatni. Amikor a többi tag belépett az irodába, Hoonnak elállt a lélegzete. Félénken és egyenként nézte végig őket. Legelőször Soohyun szólalt meg. Ebből sejteni lehetett, hogy ő lesz a vezető. Kedves, nyugtató hangja volt, barna szemei csak úgy csillogtak, mosolya pedig egy kis önbizalmat adott Hoonnak. A következő emberke magas volt, vékony, de ennek ellenére vállai izmosak. Ezen tulajdonságai férfiasak, de volt benne valami nőies is. Arca nagyon szép és sima, öltözködéséből látszott, hogy figyel külsejére. Ő Kiseop. Mellette állt Kevin. Ha nem tudnám, hogy fiú bandába lépek be, azt hittem volna, hogy lány. Neki is nagyon szép és sima arca volt, akár egy babáé. Hangja is vékony, testalkatra is elég törékeny. Tovább haladva egy igazi alfahímmel találkoztak szemeim. Eli is magas volt, teste izmos és férfias. Hangja mély és csábító, tekintetével pedig ölni tud. Utolsóként a banda legalacsonyabb és legfiatalabb tagja következett, Dongho. Arca pufi volt, orra pisze, szemei pedig mélybarnák. Szótlanul bújt meg Eli mellett. Látszott rajta, hogy ő is zavarban van, ez tetszett Hoonnak a legjobban. Érezte, hogy őt kell legelőször megismernie, akkor nem fog csalódni. Így is lett. Már az elején nagyon jóban lettek, szinte mindenhova együtt mentek, Dongho úgy követte őt, akár egy kiskutya. Legfiatalabb tag révén Dongho imádta az édességet és a játékot, viccelődést. Mindig mosolyt tudott csalni Hoon arcára. Remekül érezték magukat együtt, mindenki tudta róluk, hogy legjobb barátok és elválaszthatatlanok. De most minden más. Amióta többet éreznek egymás iránt, minden megváltozott. Feszültség van köztük, kerülik egymást, barátságuk teljesen eltűnt a semmiben. Hoon tudta, hogy soha többet nem lesz képes csak barátként rá tekinteni. Visszavonhatatlanul szerelmes a kis maknaeba. Azonban ez nem derülhet ki, abból csak probléma lenne. A boldog és egyszerű élet Dongho társaságában már a múlté, csak emlékeiben őrzi mélyen ezeket a pillanatokat. Hoon szeme megtelt könnyel, ahogy visszagondolt mindezekre. Már nem kellett sok és odaér a menedzser irodájához. Össze kell szednie magát. Ruhaujjával letörölte könnyeit és próbált nem gondolkozni. De akkor sem lett jobb. A fájdalom nem akart elmúlni, sőt egyre élesebb lett mellkasában. Nem törődött vele, szélsebesen hajtott tovább kocsijával, egészen addig, amíg meg nem érkezett. Leparkolt a hatalmas épület előtt, majd bement. Lift helyett a lépcsőn kezdett el felmászni a hetedik emeletre. Ezzel próbált időt szerezni magának és gondolatainak, de nem járt sikerrel. Továbbra sem tudta, hogy mit fog mondani. Mikor felért, bekopogott.
-Igen?-szólt ki a menedzser.
-Én vagyok az, Hoon.-mondta.
-Gyere be!-hallotta.
Bement, majd becsukta maga mögött az ajtót.
-Ülj csak le!-mutatott egy székre a menedzser.
-Nem köszönöm, gyors leszek.-felelte Hoon.
-Hát akkor halljuk, miről szeretnél beszélni?
-Arról lenne szó, hogy... Nem is tudom, hogy mondjam el...-kezdett bele Hoon.
-Mondd csak nyugodtan.-bíztatta a menedzser.
-Tudom, hogy ez az egész hirtelen fog jönni és  a lehető legrosszabbkor...én tényleg nagyon sajnálom a dolgot, de...-már éppen befejezte volna a mondatot, de ekkor Soohyun rontott be az irodába és így kiáltott:
-NEEE!
Hoon és a menedzser is kikerekedett szemekkel nézett a hevesen lihegő leaderre.
-Hát beléd meg mi ütött?-kérdezte a menedzser felhúzott szemöldökkel.
-Hoon ezt nem teheti meg! Kérem csináljon valamit!-folytatta kétségbeesetten a vezető.
-Te meg miről hablatyolsz?-értetlenkedett a menedzser.
-Én teljesen megértem, hogy Hoon rossz passzban van és nehéz időszakot élünk, de könyörögve kérlek, ne tedd ezt! Gondold át mégegyszer a dolgokat nyugodtan vagy beszéljük meg.-hadarta Soohyun.
Miután Hoon is csak bután nézett rá, abbahagyta monológját, helyette egy kérdést tett fel:
-Még el sem mondtad, ugye?
Hoon némán bólintott egyet. Soohyun rögvest kapott az alkalmon, megragadta társa kezét és elkezdte maga után vonszolni. A menedzsernek csak ennyit mondott:
-Elnézést a közbeavatkozásért, de Hoonnak először velem kell beszélnie.
A menedzser meg sem tudott szólalni,fel sem fogta, hogy mi történik, így Soohyunnak és Hoonnak sikerült elhagynia az irodát.
-Sohhyun állj már le! Úgy sem tudsz megállítani, átgondoltam mindent és ez a helyes döntés.-mondta erőteljes hangon Hoon és megpróbálta kiszedni csuklóját társa szorításából.
Soohyun hirtelen megállt és felé fordult:
-Amíg el nem mondtad, hogy mi az oka ennek az egésznek, addig nem hagyom, hogy csak úgy elmenj.-mondta.
-Egyszerűen meguntam ezt az éneklős dolgot. A szüleim öregszenek, apámnak pedig szüksége van a segítségemre cége vezetésében.-hazudta.
-Béna kifogás. Pontosan tudom, hogy nem érdekel téged ez a dolog és minden álmod, hogy híres énekes legyél. Szóval az igazat mondd!-kiabálta most már Soohyun.
-Rendben, lebuktam... de az igazat akkor sem mondhatom el. Elég, ha én tudom.-felelte Hoon.
-Nem, nem elég. A barátod vagyok, látom, hogy szenvedsz és segíteni próbálok. Hidd el, jobb lesz, ha kiadod magadból. És abban is biztos vagyok, hogy van megoldás a bánatodra.-magyarázta Soohyun.
Hoon nem szólalt meg, csak némán állt barátja előtt.
-Donghoval van a baj?-kérdezte Soohyun.
-Nem!-kiáltotta Hoon és kiszabta kezét Soohyunéból.
El akart menni, mert érezte, hogy nem sokáig tudja visszatartani könnyeit, de a leader utána ment és még jobban megszorította kezét.
-Azt hiszed nem látjuk, hogy valami nincs rendben köztetek? Nem mondanád el, hogy mégis mi történt? Mindenki ki van merülve az új album miatt, sőt még mittatok is aggódnak. Napok óta ezt hallom mindenkitől, hogy miért nem kezdek valamit? Vártam. Reméltem, hogy idővel rendeződik köztetek minden, de nem történt meg,sőt egyre rosszabb lett. Most már tudom, hogy segítenek kell, de mégis hogyan, ha egyikőtök sem hajlandó elmondani mi a baj?-kérdezte a vezető.
Hoon háttal állt Sohyunnak és csendben hallgatta szavait. Mikor megtudta, hogy mindenki miattuk aggódik, nagyon hálás lett. Minden keménysége és ereje egy pillanat alatt elszállt. Egész teste remegni kezdett, könnyei szépen lassan folydogáltak arcán. Nem tudta miért, de mindent kiadott magából:
-Minden az én hibám...ő nem csinált semmi rosszat. Egyszerűen nem értem mi van velem... Fogalmam sincs, mikor kezdődött ez az egész... Eleinte minden rendben volt, de aztán napról napra elviselhetetlenebbé vált... Először még magamnak sem akartam bevallani... Gondoltam idővel elfelejtem, de nem sikerült... Éjjel-nappal ugyanazok a gondolatok jártak a fejemben, tudtam, hogy már késő és sosem leszek képes ugyanúgy tekinteni magamra vagy rá, mint azelőtt...
-Ne haragudj, de nem egészen értelek.-jegyezte meg halkan Soohyun.
-Nincs vele semmi bajom, pont az a baj, hogy túlságosan is szeretem őt! Érted? Szerelmes vagyok Donghoba! Én tényleg próbáltam nem szeretni őt, de nem megy... Állandóan rá gondolok és akarom őt! Tudom, hogy mindketten fiúk vagyunk és a dolog már magában rémisztő...de a legrosszabb az, hogy ő is szeret engem, mégsem lehetünk együtt. Mit szólna hozzá a menedzser, a többiek és a fanok? Megutálna minket mindenki és tönkretennénk a bandát... Ezt nem tehetjük, nem rombolhatjuk le az álmotokat! Sokat gondolkodtam és rájöttem, hogy az a legjobb megoldás, ha itt hagylak titeket és sose látjuk egymást. Ezért akarom elhagyni a bandát...-mesélte Hoon zokogva.
Soohyun meghökkenve hallgatta végig társát. Sosem gondolta volna, hogy ez áll a dolgok mögött. Bíztatóan így szólt:
-Először is örülök, hogy elmondtál mindent. Egyáltalán nem ítéllek el. Tudom, hogy nem tehetsz róla...a szíved őt választotta és ez ellen nem tehetsz semmit. Ismerem a többieket annyira, hogy ők is meg fogják érteni a dolgot és nem fognak megutálni. Ami pedig a menedzsert, meg a fanokat illeti, arra is van megoldás. Csinálunk HoonHo párost! Szerinted miért van ElVin páros?
Hoon a hallottak után abbahagyta a sírást és kikerekedett szemekkel fordult a leader felé:
-Eli és Kevin...?-kérdezte hitetlenkedve.
-Igen. Biztosan emlékszel még a régi tagokra, Kibumra és Alexanderre. Kibum volt Kevin legjobb barátja, folyton együtt lógtak, minden titkukat megosztották egymással. Mikor Kibum elment, Kevin nagyon magába volt zuhanva, ezért olt egy kicsit ellenséges veled és AJ-vel. Eli törődött vele és segített neki túlélni azt a nehéz időszakot. Azóta teljesen elválaszthatatlanok egymástól, nem is tudnák elképzelni életüket egymás nélkül. Akárcsak te és Dongho.-mondta Soohyun.
-Lehet, hogy ezeket okosan megoldottad, de van még egy bökkenő...egyszer már elutasítottam Donghot...-vallotta be Hoon.
-Biztosan rosszul esett neki, hiszen napok óta ki sem jött a szobájából. El tudom képzelni, milyen szörnyen nézhet ki. Az is lehet, hogy mérges rád, mert megsértetted, de mélyen legbelül szeret és ezen nem tud változtatni. Előbb-utóbb ki fogtok békülni. Szóval kérlek szépen ne akarj elmenni, inkább próbáld megoldani a helyzetet. Különben is, kellesz az új albumhoz is. Aztán ha azt kiadtuk és még akkor sem oldódtak meg a problémáitok, akkor úgy dönthetsz, ahogy akarsz.-ajánlotta fel a vezető.
-Rendben, megpróbálom. De mit mondjunk a menedzsernek, mi volt ez az egész?-kérdezte Hoon.
-Azt majd én elrendezem.-felelte Soohyun, majd megveregette barátja vállát.
-Köszönöm.-mondta Hoon, majd megölelte társát.
Ezután Soohyun gyorsan visszament a menedzserhez és megoldotta az ügyet. Azt találták ki, hogy Hoon betegeskedése miatt nem ment neki a koreográfia, így nem akart szerepelni az új albumban, de ő, mint leader beszél a fejével és minden rendben. Hoon addig odakint várt, megbeszélték, hogy együtt mennek haza. Mikor Soohyun kijött az irodából, a parkoló felé vették az irányt, beszálltak a kocsiba és elindultak haza. Megegyeztek, hogy a többieknek szépe elmond mindent. Hoon szégyelte magát, hogy ekkora cirkuszt okozott. Nagyon hálás volt Soohyunnak, hogy segített neki. Fél óra múlva meg is érkeztek. Amikor beléptek a nappaliba, Eli és Kevin várta őket a nappaliban.
-Hoon ugye nem mész el?-kérdezte aggódva Kevin.
-Sohyunnak hála nem.-felelte Hoon.
-Hoon!-kiabálta nevét Kevin és a nyakába ugrott.
Hoon meglepődött társa hirtelen mozdulatán, de megölelte őt és elmosolyodott.
-Minden rendben?-kérdezte Eli.
-Azt hiszem igen.-felelte elpirulva Hoon.
-Majd mindent elfog nektek mondani részletesen. addig én lefoglalom Donghot.-szólt közbe a leader.
-Már alig várom, hogy mindent megértsek.-sóhajtott fel Kevin.
Időközben Kiseop és AJ lépett a helyiségbe.
-Jó, hogy jöttök, el kell mondanom valamit.-mondta Hoon.
-Akkor én megyek, megkeresem Donghot.-felelte a vezető, majd el is tűnt.
A négy jómadár helyet foglalt a kanapén, Hoon pedig velük szembe állt és elmesélt mindent.
-Szóval ez történt. Remélem nem ítéltek el...
-Jajj dehogy, mi teljesen megértünk téged, ugye!?-mondta Kevin, miközben huncutul Eli-ra nézett.
Eli mosolyogva bólintott.
-Végre bevallottad magadnak, azt hittem sosem fogod.-AJ csak ennyit mondott.
-Te csak ne szólalj meg!-bökte oda neki Kiseop szemrehányóan.
-Most miért?-kérdezte a macsek értetlenkedve.
-Nem is tudom...ha én nem lépek, akkor még máig sem mondod el, hogy tetszem neked.-mondta irónikusan az Ulzzang.
-Ti is?-nézett rájuk nagy szemekkel Hoon.
-Nem gondolod, hogy majd én egyedül maradok, mint Soohyun?-kérte ki magának Kiseop.
Erre csak mindenki nevetett egyet.
-Beszélned kellene Donghoval is. Szegényke azt hiszi, hogy elmentél és teljesen ki van akadva.-jegyezte meg AJ.
-Az nem kifejezés. Szétverte a szobáját és őrjöngött, mint valami vadállat.-tette hozzá Eli.
-És ez mind az én hibám. Meg sem érdemlem, amennyit szenvedett miattam.-motyogta Hoon halkan.
-Jajj ne beszélj butaságokat! Ő is odavan érted.-bíztatta Kevin.
-Most menj!-tolta Dongho ajtaja felé Eli barátját.
-Eli ne, kérlek, hadd gondoljam át, mit mondk neki!-ellenkezett Hoon, de a galamb úgy tett, mintha nem is hallaná, bekopogott Donghohoz, majd elfutott és otthagyta Hoont az ajtó előtt.
Hoon halk csoszogást hallott odabentről. Ahogy Dongho közeledett az ajtóhoz, Hoon szíve egyre gyorsabban vert. Legszívesebben elmenekült volna, de nem tehette. Előbb-utóbb úgyis túl kell esniük egy beszélgetésen. Kinyílt az ajtó. Mindketten kikerekedett szemekkel néztek egymásra. Hoon azért, mert a kis maknae tényleg szörnyen nézett ki. Dongho pedig azt hitte, hogy hallucinál, hisz abban a tudatban volt, hogy Hoon elment.
~Lehet azért van itt, hogy elbúcsúzzon? Ezt nem engedhetem! Ha nem tud elbúcsúzni, akkor biztosan nem megy el!-gondolkozott Dongho, majd egy pillanat alatt megfordult és becsapta az ajtót Hoon orra előtt.
Azt hitte ezzel megoldotta a dolgot, pedig nem. Csak még nagyobb bajt okozott. Hoon ugyanis azt hitte, hogy a kis maknae soha többet nem akarja látni és beszélni sem hajlandó vele. Gondolkodott rajta, hogy újra bekopogjon és mondjon valamit, de nem tartotta érdemesnek. Dongho helyébe gondolta magát és rájött, hogy teljesen igaza van. Ő sem nyitna ajtót ilyen helyzetben. Szomorúan ballagott be szobájába és rádőlt ágyára. Elővette zsebéből telefonját és elkezdte nézegetni a róluk készült képeket. Hiba volt. A fájdalom újra megjelent mellkasában és egyre elviselhetetlenebbé vált. Feltápászkodott az ágyról, felkapta törcsijét és elvonult a fürdőbe. Lassan levetkőzött, majd beállt a zuhany alá. Amikor megnyitotta a csapot, jéghideg víz zuhant testére. Nem sikított fel, de elég rendesen megugrott és elcsúszott. Egy hatalmas puffanással a mosdótálcában fekve találta magát. Ahogy elcsúszott ráesett kezére. Égtelen fájdalom hasított bele. Hoon rögtön karjához kapott és felszisszent. Azonban nem volt ideje ezzel törődni, hiszen valaki berontott a fürdőszobába.
-Jól vagy? Mi volt ez a nagy puffanás? Miért fekszel a földön? Beütötted a kezedet?-tette fel levegővétel nélkül a kérdéseket Dongho.
Hoon nem mozdult és meg sem szólalt. Nem akart hinni a szemének és fülének, hogy a kis maknae így aggódik érte.
-Ne-nem, nincs semmi bajom.-felelte végül makogva, majd óvatosan felkelt a földről.
Szemét le sem vette a maknaeról, így látta, ahogy annak szemei kikerekednek, álla leesik és arca paradicsomvörössé változik. Nem értette, mi történt. Dongho lassan felemelte kezét és feléje mutatott. Hoon értetlenül lenézett karjára, hátha azzal történt valami furcsaság, de semmi. Mikor visszaemelte fejét barátjára, az szemeire csapta kezeit és elfordult.
-Ne-ne haragudj, hogy így berontottam...én..én nem láttam semmit...-dadogta a maknae.
Honnak csak akkor esett le, hogy mi a baj. Mivel a fürdőben vannak és éppen zuhanyzott, ezért egy szál semmiben álldogált. Érezte, ahogy teste felmelegszik és saját arca is vörössé válik.
-Se-semmi gond...örülök, hogy aggódsz értem, de megnyugodhatsz, minden rendben van.-hadarta gyorsan, majd törölközője után nyúlt.
-Rendben, a-akkor én megyek is.-mondta Dongho és megindult az ajtó felé.
Azonban Hoon megragadta karját és így szólt:
-Kérlek ne menj még el! Mondani szeretnék valamit.
-Tudom mit akarsz mondani, szóval ne mondd el kérlek! Nem akarom hallani!-kiabálta a maknae és kirohant.
-Dongho kérlek állj meg!-kiabált utána Hoon.
Dongho azonban nem hallgatott rá, így kénytelen volt utána futni.
-Várj már meg, hallod!