Big Bang 9.rész

IX. – A titok

Reggel sajnos hamar felkeltem, pedig reménykedtem, hogy átalszom a nyár hátralévő részét és akkor nem kell találkoznom GD-vel. Életkedv nélkül vánszorogtam le a lépcsőn, egészen a konyháig. Szerencsére még senki sem volt ébren, így zavartalanul megreggelizhettem. Miután végeztem, eltüntettem a nyomokat, hogy ott jártam, felmentem a szobámba és előkerestem rég nem használt edzőruhámat. Gondoltam elmegyek futni egyet, hátha kiszellőzik a fejem és találok vaéami megoldást, hogy rendesen leépítsem G-Dragon. Percek alatt átöltöztem, telefonomat és fülhallgatómat a kezembe kaptam és már el is indultam otthonról. A szokásosnál is hosszabb utat terveztem mára. Tudtam, hogy nem fogom bírni szusszal, de nem érdekelt...muszáj volt. Már egy jó ideje futottam, éppen a játszótér felé tartottam, a zene jó hangosan szólt, így nem hallottam meg, hogy valaki kiabál utánam. Csak akkor álltam meg, mikor valaki hátulról megfogta kezemet. Hátrafordultam. Nagy meglepetésemre Seungri volt az.

-Neked aztán kiabálhat az ember.-mondta nevetve, miután szabaddá tettem füleimet.

-Ne haragudj, ha futok, mindig zenét hallgatok. Hát te mit csinálsz errefele ilyen korán?-érdeklődtem.

-Én is futottam, csak tartok egy kis pihenőt és észrevettelek.-felelte.

-Nincs olyan messze innen a ház és máris pihenőt tartasz?-szekáltam.

-Gyere velem!-mondta, majd megragadta csuklómat és a játszótérre vonszolt.

-M-mit csinálsz? Most nem játszhatok, futnom kell tovább.-tiltakoztam, de nem is hallgatott rám.

Mikor odaértünk egy mászókához, elengedte kezemet, majd felugrott rá és elkezdte felhúzni magát. Alacsony termetéhez képest izmos karjai voltak.

-Ez a pihenőm.-préselte ki magából.

-Értem. Azért ne vidd túlzásba!-szóltam oda neki.

-Örülök, hogy aggódsz értem, de nem maradhatok le a többiektől.-felelte.

-De hát te vagy a maknae, a többiek megvédenek.-értetlenkedtem.

-Pont ez az, amit nem szeretnék. Elegem van abból, hogy kicsinek és ártatlannak tartanak. Ideje megmutatnom, hogy mire vagyok képes.-magyarázta.

-Értem, akkor sok sikert!-mondtam halkan, miután belegondoltam helyzetébe.

-És te miért edzel? Csak nem fogyni szeretnél?-kérdezte.

-Nem, dehogy! Csak tele van a fejem mindenféle gondolattal, ilyenkor segíteni szokott a futás.-válaszoltam hülyén nevetve.

-Mi a gond? Nekem nyugodtan elmondhatod.-ajánlotta fel.

-Rendes tőled, de nem hiszem, hogy hallani szeretnéd a nyavalygásomat.-mondtam lehajtott fejjel.

-Akkor nem ajánlottam volna fel.-bíztatott.

-Rendben…de kérlek ne mondd el senkinek!-néztem rá.

-Megígérem.-tette kezét szívére.

-Biztosan te is észrevetted már, hogy bejön nekem Taeyang és úgy érzem, hogy ő is kedvel engem…-kezdtem el.

-Hát azt nem nehéz nem észrevenni, csak úgy sugárzik köztetek a levegő.-vágta rá viccelődve.

-...de mindez olyan hihetetlen számomra. Olyan, mintha egy mesében lennék... Én vagyok a szegény lány, aki titokban a hercegről álmodozik. Véletlenül találkozunk és egymásba szeretünk, de nem lehetünk boldogok, mert bizonyos dolgok kettőnk közé állnak…-folytattam.

-Tudom, hogy félsz a távolságtól és hogy elveszíted Tae-t, de hidd el ő mindent megtesz annak érdekében, hogy ez ne történjen meg. Elég régóta ismerem őt és látom rajta, hogy nagyon szerelmes. Még soha életében nem volt ilyen boldog, mint melletted.-nyugtatgatott Seungri.

-Nem csak erre gondoltam, hanem GD-re is…-böktem ki.

-Mert mi van vele?-kérdezte a kis maknae.

-Állítólag neki is tetszem és nem bírja elviselni, hogy Taeyang meg én boldogok vagyunk együtt. Folyton szekál. Eleinte azt hittem azért, mert nem kedvel, de egyre furcsábban kezdett el viselkedni velem, közeledett felém, meg olyanokat mondott, hogy azt hiszem tényleg lehet valami a dologban…

-Én is észrevettem, hogy furcsán viselkedik, de nem hiszem, hogy miattad…

-Ezt meg hogy érted?-kérdeztem felvont szemöldökkel.

-Sajnálom, de nem mondhatom el. Ne haragudj, de most mennem kell.-mondta, majd felállt és elviharzott.

~Nem tudom, mi volt ez az egész, de nem hagyhatom ennyiben. Ki kell derítenem, hogy mit jelent ez az utolsó mondata. A többiek is biztosan tudják, hogy miről van szó. Ha ő nem mondja el, akkor másnál kell próbálkoznom.-gondoltam magamban, majd tovább futottam.

Egy-két óra múlva mikor hazaértem, rögtön a hűtő felé vettem az irányt és majdnem megittam egy liter fizet. Éppen felfelé indultam, hogy vegyek egy zuhanyt, mikor anya rámszólt:

-Te meg hol jártál? Tudod mennyire aggódtam, mikor nem találtalak az ágyadban?

-Csak futni voltam, nincs semmi bajom.-feleltem.

-Legalább hagyhattál volna egy cetlit.-mondta még mindig aggódó hangon.

-Bocsánat! Legközelebb hagyok, ígérem!-néztem rá szépen plusz küldtem egy puszit.

Miután leráztam anyát, bevonultam a fürdőbe. Egész végig azon gondolkoztam, hogy kinél kéne próbálkoznom. Végül Daesungra esett a választásom.

~Ő az, aki mindig ott van GD közelében és tudja minden gondolatát, mozdulatát. De hogyan? Ott mindenki előtt nem fog menni. Hogy tudnám félrecsalni?-törtem a fejemet, ám semmi sem jutott az eszembe.

Zuhanyzás után szobámba zárkóztam és leültem asztalomhoz. Nem tudtam mit kezdeni magammal, így bekapcsoltam laptopomat és elkezdtem képeket nézegetni a tagokról.  Egyre gyorsabban kattogattam az egeremet, míg nem lefagytam egynél. Daesung volt rajta, éppen vlami arcápoló krémet reklámozott. Nagyot csaptam a fejemre.

-Hát persze! Miért nem jutott ez eszembe előbb? Daesung imádja a szépségápolással kapcsolatos dolgokat!-kiáltottam fel.

Most már tudtam, hogy mit kell tennem. Bevágtattam a fürdőszobába és előkerestem egy drága és új krémet, melyet ajándékba kaptam, de még nem használtam. Mikor visszaértem szobámba, telefonom csörgésére lettem figyelmes. Odaszaladtam a készülékhez és rögtön felvettem.

-Hallo?-szóltam bele.

-Szia! Mi jót csinálsz?-hallottam meg Taeyang édes hangját.

-Éppen veled beszélek. Amúgy semmi érdekfeszítőt.-feleltem.

-Lenne kedved velem tölteni a délutánt?-kérdezte félénken.

-Hát persze.-vágtam rá mohón.

-Rendben, akkor pár perc és átmegyek érted.-mondta.

-V-várj! Hová megyünk?-érdeklődtem.

-Meglepetés!-válaszolta titokzatos hangon.

-Hmm legalább annyit árulj el, hogyan öltözzem fel.-kérleltem.

-Nem kell túl elegánsan, de legyél csinos, hadd irigyeljen mindenki, hogy milyen szép lánnyal vagyok.-felelte.

-Értem. Ha kész leszek, átmegyek, jó? Lenne egy kérdésem Daesunghoz.-böktem ki alig hallhatóan.

-Daesung?-kérdezte értetlenül.

-Igen. Ne aggódj, csak szépségápolással kapcsolatos.-vágtam rá gyorsan.

-Ja értem.-nevetett. Akkor várlak! Szia!-köszönt el.

-Rendben, sietek! Szia!-tettem le a telefont.

Csak akkor esett le, hogy Taeyang végre randizni hívott! Örömömben elkezdtem ugrálni és rávetettem magamat az ágyamra. Éreztem, ahogy elönt az izgalom. Végre rendesen kettesben leszünk és senki sem fog minket zavarni. Biztosan csúcs szuperül fogom magamat érezni, de titokban reméltem, hogy kimondja azt, hogy egy pár vagyunk. Álmodozásomat félretéve gyorsan felpattantam és szekrényem elé léptem. Eszeveszetten szórtam szét ruhadarabjaimat a szobában, mire végre megtaláltam azt, amit kerestem. Még sosem volt rajtam ez a felső, egy fontos alkalomkor szerettem volna először viselni, úgy érzem most jött el az ideje. Hozzá egy farmer miniszoknyát választottam, plusz balerinacipőmet. Finoman kisminkeltem magamat, fújtam kedvenc parfümömből, bepakoltam egy kistáskába és indulásra kész is voltam. Minden egyes lépésemnél egyre jobban izgultam. Remegő kézzel nyomtam meg a csengőt. Az ajtó pillanatok alatt kitárult előttem.

-Hm, micsoda csinos valaki. Csak nem nekem öltöztél ki?-szólalt meg egy kéjes vigyorral GD.

-Neked is szia! És nem talált.-feleltem durcásan.

-Vigyázz hogy felelsz!-figyelmeztetett.

-Ki az?-jött oda Daesung az ajtóba.

-Oh szia! Pont hozzád jöttem.-fordultam egy mosollyal Daesung felé.

Fél szemmel láttam, ahogy G-Dragon álla leesik.

-Hozzám?-értetlenkedett.

-Ne aggódj, csak pár percig tartóztatnálak fel, utána más dolgom van.-magyaráztam kedvesen.

-Persze, ráérek, gyere beljebb.-mondta.

Nem kellett kétszer mondania, kikerültem GD és követtem.

-Miről lenne szó?-kérdezte.

-Hoztam neked valamit.-válaszoltam, majd elkezdtem kutakodni táskámban.

-Nekem?-nyíltak nagyra szemei.

-Itt is van.-nyújtottam felé a krémet.

-Mi ez?-kérdezte.

-A legújabb darab.-mondtam egy mosollyal.

-Úristen! Honnan van neked ilyen? És miért adod nekem? Neked nem kell?-záporozott meg kérdéseivel.

-Többet kaptam ajándékba és tudtam, hogy szereted az ilyeneket, gondoltam adok egyet. Viszont lenne egy kérdésem cserébe…-kezdtem bele félénken.

-Mi lenne az?-nézett rám.

-Ma reggel összefutottam Seungrival és beszélgettünk rólam meg Taeyangról. Aztán szóba került GD is. Tudod nagyon furcsán viselkedik mostanában. Mi Taeyanggal arra gondoltunk, hogy miattunk ilyen…nem tetszik neki, hogy vonzódunk egymáshoz. Ezt elmeséltem Seungrinak is, de ő azt mondta, hogy nem hinné, hogy miattam ilyen. Nem tudod véletlenül, hogy akkor miért? Mert erre már nem kaptam választ Seungritól. Hirtelen mérges lett és faképnél hagyott…-meséltem a történteket.

-Azt hiszem sejtem, miről van szó, de sajnos vannak dolgok, amikről nem beszélhetünk. Ezek ilyen bandabeli titkok…-felelte.

-Ígérem nem mondom el senkinek, de kérlek segíts! Teljesen össze vagyok zavarodva, fogalmam sincs, hogy mit gondoljak. Ha nem is mondasz el mindent, legalább egy kicsit árulj el belőle!-kérleltem kétségbeesetten.

-Hát jó, de ne mondd el senkinek, hogy tőlem tudod!-nézett rám komolyan.

-Ígérem!-vágtam rá rögtön.

-Én sem vagyok biztos a dologban, csak Taeyanggal és TOP-val figyelmesek lettünk pár dologra GD-vel és Seungrival kapcsolatban. Seungri került be a bandába utolsóként és ő a legfiatalabb tag is. Nagyon félénk volt, nem igazán nyílt meg nekünk. Mivel G-Dragon elég nyílt és könnyen barátkozós típus, a maknae közelébe férkőzött és segített neki. Ezért Seungri örökké hálás a leadernek, megbízik benne, felnéz rá, igyekszik megfelelni neki. De néha túlzásba is esik vagy nem tudom hogy fogalmazzak…olyan, mintha nem csak barátként tekintene rá, hanem többként…-magyarázta Daesung.

-Hogy mi? Seungri szerelmes lenne GD-be?-csúszott ki a számon hangosan.

Daesung kényelmetlenül bólintott egyet, majd gyorsan hozzá tette:

-De ezek tényleg csak feltevések, senki sem tudja biztosan!-mondta Daesung.

~Lehetséges ez egyáltalán? Ha nem mondja Daesung sosem gondoltam volna ilyesmire. Azt észrevettem, hogy Seungri szeret GD közelében lenni, de azt hittem azért, mert ő a vezető és tiszteli. De ha felidézem azt a mérget Seungri szemében, amit reggel láttam, el tudom hinni azt, amit Daesung mondott.-gondoltam magamban.

-Értem. Köszönöm, hogy elmondtad. Nyugi, senkinek sem fogok erről beszélni.-feleltem.

-Mit mondott el?-lépett be a szobába GD.

-Egy arcápolási trükköt. Nem hiszem, hogy téged érdekelne.-válaszoltam.

-Engem más érdekelne.-nézett rám.

-Na én megyek és kipróbálom. Köszönöm szépen még egyszer.-szólalt meg Daesung.

-Igazán nincsmit. Taeyang a szobájában van?-kérdeztem.

-Szerintem igen.-válaszolta Daesung és elhagyta a helyiséget.

-Azt ne mondd, hogy a dolgod, amit említettél, az Taeyanggal kapcsolatos.

-Nem hinném, hogy sok közöd van hozzá, hogy mit csinálok, de hogy lásd milyen kedves vagyok, így válaszolok neked: de igen  vele.-próbáltam nem rá förmedni.

-Mit csináltok?-kérdezte.

-Randira hívott.-feleltem.

-Elég sok időbe telt neki. Bezzeg én…-fényezte magát.

-Na jó, nekem ezt nincs kedvem tovább hallgatni.-mondtam, majd elindultam volna, de lefogott.

-Majd ha befejeztük a társalgást, akkor elmehetsz.-búgta fülembe.

-Nekem nincs mit mondanom.-vágtam a fejéhez.

-De nekem van még pár kérdésem.-fordított maga felé.

-Rendben, meghallgatlak és válaszolok is, csak engedj el kérlek.-böktem ki.

-Okos kislány. Hova mentek?-kíváncsiskodott.

-Nem tudom, az még számomra is meglepetés.-válaszoltam.

-Hm. Akkor nincs több kérdésem, viszont beszámolót kérek, miután hazaértél!-mondta.

-Hogy mit?-akadtam ki.

-Jól hallottad. Tudni akarok mindent, hogy mit csinál veled.-közölte nemes egyszerűséggel.

-Nem gondolod, hogy ez egy kicsit sok?-kérdeztem idegesen.

-Vagy elmondod, vagy én beszélek. Választhatsz.-nézett rám rideg szemekkel és azzal a hülye vigyorával.

-Ajj. Akkor add meg a telefonszámod.-adtam meg magam végül.

-Miért kell neked GD telefonszáma?-hallottam meg Taeyang hangját a hátam mögül.

-Csak rendelni szeretnék abból az étteremből, ahol a múltkor ettünk és Noémi lesz olyan kedves odaadja a pincérnek a számom.-hazudta G-Dragon.

-Mehetünk?-nézett rám Taeyang.

-Persze.-feleltem boldogan.

Miután elhagytuk a házat, Taeyang a garázs felé indult meg. Nem értettem miért, de nem kérdeztem semmit, némán követtem. Mikor beértünk kinyitotta az autójuk ajtaját és mutatta, hogy szálljak be.

-Te is tudsz vezetni?-néztem rá nagy szemekkel.

-Igen.-válaszolta egy mosollyal.

-Miért nem mondtad eddig?-kérdeztem.

-Későbbre tartogattam.-felelte huncutul.

-Hát ez bejött.-feleltem nevetve, majd beszálltam.

Miután ő is beült mellém, felém fordult és csak némán nézett rám. Mélybarna szemei csak úgy perzselték bőrömet és teljesen zavarba hoztak.

-N-nem indulunk?-dadogtam.

-Nem is vagy kíváncsi, hogy hová viszlek?-érdeklődött.

-De nagyon is, csak te mondtad, hogy meglepetés, így próbálom leplezni, hogy mennyire izgulok.-feleltem pirultan.

Hátranyúlt a hátsó ülésekhez és előre emelt egy kis dobozkát, majd felém nyújtotta:

-Nyisk ki nyugodtan.

Szívem hevesen dobogni kezdett, remegő, izzadó kezeimmel vettem a kis csomagot és szép lassan leemeltem tetejét. Azt hittem valami méregdrága ékszer lesz benne, de mikor kinyitottam két jegy tárult a szemem elé. Kivettem az egyiket és megnéztem, hova szólnak. Művészeti kiállítás. Nem akartam hinni a szemeimnek! Pont ide akartam elmenni egyik barátnőmmel, csak elutazott, így lemondta. Azt hittem nem is jutok el, már teljesen lemondtam a dologról.

-Köszönöm szépen! Nem is tudod, mennyire boldoggá tettél ezzel!-jött ki belőlem minden örömöm.

-Reméltem, hogy tetszeni fog. Már napok óta szerettelek volna elhívni randizni, de nem igazán tudtam, hogy minek örülnél. Aztán egyik reggel olvastam erről a kiállításról az újságban. Eszembe jutott, hogy szeretsz rajzolni, szóval rögtön vettem két jegyet.-mesélte.

-Nem kellett volna ennyit gyötörnöd magad. Mindennek örültem volna. Nem az a lényeg, hogy hova megyünk, hanem az, hogy együtt lehetünk.-mondtam.

-Ne aggódj miattam, én is élvezni fogom. Az egyik kedvenc festőm művei is ki lesznek állítva.-felelte.

-Kedvenc festőd? Te is szereted a művészetet?-örültem meg.

-Igen. Tudod romantikus és visszahúzódó lélek vagyok. Gyerekkoromban ismerkedés és sportolás helyett szívesebben olvastam, rajzolgattam, valamint zenéltem magamban. Végül a zene győzött.-magyarázta.

-Mára már a sportot is megkedvelted.-böktem meg izmos karját.

-Eleinte nem kedvtelésből tettem, hanem mert muszáj volt. De igazad van, ki vagyok békülve a mozgással is. És hála neked a randizáshoz is kedvet kaptam.-jegyezte meg.

-Mintha csak magamat hallanám.-mosolyogtam rá kedvesen.

-Na induljunk, mert elkésünk.-mondta, majd beindította a motort.

Fél óra múlva már ott voltunk a kiállítás helyszínén és a megnyitót hallgattuk. Azután megnéztük az összes festményt, melyeket jól ki is elemeztük. Nem gondoltam volna, hogy Taeyang ennyire jártas a művészetekben, de örültem neki. A kiállítás után beültünk egy csendes kis étterembe. Remekül éreztem magamat, nem volt olyan perc, amikor ne vigyorogtam volna, mint egy vadalma. Taeyang nagyon udvarias és kedves velem. Végre összeszedte bátorságát és az utcán kézenfogva sétáltunk, akár egy igazi pár. Gyorsan eltelt ez a nap, már esteledett, így elindultunk hazafelé. Az autóban eszembe jutott a Seungrival kapcsolatos dolog. Szívesen megkérdeztem volna Taeyangtól is, hogy ő mit gondol, de nem akartam felhozni GD nevét a randinkon.

-Valami baj van?-kérdezte.

-Nem, csak elgondolkoztam.-feleltem.

-Szabad tudnom, hogy min?-érdeklődött.

-Nem fontos.-válaszoltam egy mosollyal.

-Látom, hogy valami zavar. Szívesen segítek, ha elmondod.-mondta gyengéd hangján.

-Hát jó, de kérlek ne nézz hülyének. Reggel futni voltam és találkoztam Seungrival. Beszélgettünk és meséltem neki rólunk, meg G-Dragonról. Mikor megemlítettem neki, hogy GD furcsán viselkedik velem, ideges lett és faképnél hagyott. Nem értettem, hogy mi a baja. Valami rosszat mondtam? Zavart a dolog, így délután megemlítettem Daesungnak a történteket, ő pedig mesélt nekem a kis maknae és a vezető kapcsolatáról. Te is úgy gondolod, hogy Seungri…?-néztem rá félénken.

-A dolgok nem ilyen egyszerűek, ahogy Daesung elmondta neked.-jegyezte meg egy kis gondolkodás után.

-Te többet tudsz, mint Daesung?-kérdeztem.

Némán bólintott, majd így szólt:

-Nem lenne szabad erről beszélnünk, de mivel bízom benned, elmondom. Valami furcsa és elmagyarázhatatlan dolog van kettejük között. Viccesen hangzik, de olyan se veled, se nélküled kapcsolat. Gondolom azt mesélte Daesung, hogy G-Dragon volt az, aki debütálásunkkor szóra tudta bírni a maknaet és feloldotta feszengését. Seungri ezért nagyon hálás neki és közel kerültek egymáshoz. Eleinte úgy tekintett GD-re, mint egy bátyra, de később túlzásokba esett. Ha nem GD nem vele foglalkozott egy pillanatra, akkor már duzzogott és ez egyre feltűnőbbé vált. G-Dragonról tudni kell, hogy szabad személyiség, nem szereti, ha korlátozzák vagy lekötik. Véleményem szerint elege lett szegény Seungriból és leteremtette. Nem tudom, hogy mit mondott neki, de azóta nincsenek olyan jóban, mint előtte. Próbálják leplezni, de mindenki látja, hogy valami nincs rendben..magyarázta Taeyang.

-Most már értem.-mondtam halkan.

~Seungri nem szerelmes GD-be, ez hülyeség. Csak félt, hogy ha nem foglalkozik vele, akkor ugyanolyan félénk lesz. És nem akarta ezt, mert tehetsége csak akkor mutatkozik meg, ha a többiek támogatják és bíztatják.

Annyira belemerültünk a beszélgetésbe, hogy észre se vettem, amikor megérkeztünk.

-De ne aggódj miattuk, előbb-utóbb megoldják egymás között a dolgot.-tette hozzá Taeyang, majd leállította az autót.

-Bocsánat.-hajtottam le fejemet.

-Csodásan éreztem magamat veled.-mondta, majd kezével államhoz ért és óvatosan felemelte fejemet.

Mélyen egymás szemébe néztünk. Szívem hevesen dobogni kezdett érintése és nézése miatt. Másik kezét az enyéimre helyezte. Bőre puha volt és meleg, egész testemet átjárta a bizsergés. Tudtam, hogy mi fog következni, egész nap erre a pillanatra vágytam. Egyre közelebb hajolt hozzám, míg nem ajkaink összetapadtak. Teljesen átadtam magam az élvezeteknek, kizártam minden mást, csak ő létezett és én. Azonban egy hangos kopogás után ez a gyönyör elillant. Gyorsan elváltunk egymástól és a hang irányába néztünk. A zajt nem más okozta, mint az autó ablakánál álló GD. Szemében fájdalmat és féltékenységet véltem felfedezni, tudtam, hogy ezért még kapni fogok. Taeyang idegesen szállt ki a kocsiból. Én is gyorsan kipattantam, mikor megláttam, hogy megindul GD felé.

-Neked muszáj mindig mindent tönkretenned?-kérdezte társától.

-Most mi a bajod? Nem csináltam semmit!-védekezett GD.

-Szép húzás volt, de nem hagyom, hogy elérd a célod!-kiabált Taeyang.

-Azt majd meglátjuk.-vágott vissza a vezető.

Én csak némán álltam ott és néztem, ahogy veszekednek. Fogalmam sem volt, hogy miről beszélnek, így semmit sem tudtam tenni. G-Dragon kikerülte Taeyangot, majd azt ajtót becsapva beszállt az autóba és elviharzott. Én még mindig kikerekedett szemekkel álltam az út szélén.

-Ne haragudj, hogy így kellett látnod, nem akartam ezt, de csak úgy kitört belőlem…-mondta Taeyang, közben hátat fordított nekem.

Nem tudtam mit kéne mondanom. Szavak helyett inkább odaléptem mögé és hátulról átöleltem. Pár percig csak így álltunk, majd megszólalt:

-Ideje hazamenned.

-És veled mi lesz?-kérdeztem aggódva.

-Ne félj, minden rendben lesz.-mondta és megsimította arcomat.

-Rendben, azért majd írok.-feleltem.

-Oké. Jó éjt, szia!-búcsúzott el.

-Aludj jól! Szia!-köszöntem el én is.

Alig értem fel a szobámba, már is csörgött a telefonom. GD volt az.

~Ez meg mi a fenét akar?-kérdeztem magamtól.

-Hallo?-szóltam bele keményen.

-Gyere le a házad elé!-szólt bele.

-Hogy mi?-kérdeztem vissza.

-Ne vitatkozz, hanem gyere le! MOST!-kiabált.

-Jól van, megyek, csak ne kiabálj!-vágtam rá.

A lehető leghalkabban kilopózkodtam a házból és odamentem GD-hez.

-Mi ilyen fontos?-érdeklődtem.

-Csak látni akartalak.-szólalt meg az előbbihez képest jóval nyugodtabb hangon.

-Ezért hívtál le? Mert akkor megyek is vissza.-feleltem, majd elindultam, de megfogott.

-Jobban teszed, ha itt maradsz, mert már így is ideges vagyok.-mondta kemény hangon.

-Miért vagy ideges?-kérdeztem.

-Várj, hadd gondolkozzam...talán azért mert rosszul esik látni, hogy akit én szeretek, az mással enyeleg. Meg kellett akadályoznom.-válaszolta.

-Meg kellett akadályoznod... Gratulálok! Minél több ilyen húzásod lesz, annál jobban rontasz a helyzeteden!-magyaráztam.

-Tényleg? Ha kedvesen kérnélek meg rá, hogy csókolj meg, megtennéd?-nézett rám felhúzott szemöldökkel.

-M-miért kéne megcsókolnom? Nem vagyok a barátod!-dadogtam zavaromban.

-Taeyang sem a barátod és vele mégis megtetted.-jegyezte meg irónikusan.

-Honnan veszed, hogy nem járunk? Ma randink volt!-vágtam a fejéhez.

-Az egy dolog, de nem kért meg, hogy légy a barátnője, vagy tévednék?-kérdezte egy kaján vigyorral.

Nem válaszoltam, mert igaza volt. 

~Mindig az mondja, hogy szép lány vagyok, de mégsem kért meg rá, hogy a barátnője legyek. Nem értem miért. Ennyire félne? Vajon mire gondolhatott, mikor azt mondta GD-nek, hogy mindent tönkretett? Akkor akarta volna megkérdezni...?

-Nálad gonoszabb emberrel még életemben nem találkoztam! Te végig tudtad, hogy mit akar és ezért kopogtattál az ablakon!-förmedtem rá az előttem álló G-Dragonra.

-Látom te is rájöttél. Nem akartam ilyen gonosz lenni, de azt akarom, hogy az enyém légy, így muszáj volt lépnem.-felelte könnyedén.

Szavai hallatán egyre nagyobb harag gyűlt össze bennem. Az agyam teljesen elborult és egy hatalmas pofonnal jutalmaztam meg, ami természetesen hirtelen érte, így hátrtántorodott és elengedte kezemet. Én kihasználva az alkalmat befutottam a házba egészen szobámig. Magamra zártam az ajtót, az ablakokat is becsuktam és sírva fakadva ráborultam az ágyamra. Hallottam, ahogy telefonom csörög, de nem érdekelt. Tudtam, hogy GD az és semmi kedvem sem volt hallani a hangját.