BigBang 12.rész

XII.-Kirándulás(1.nap)

-Én is sajnálom és köszönöm.-csak ennyit mondtam, majd felnéztem rá.
Láttam a megjelenő mosolyt arcán, így elengedtem és tovább ment. Mikor megfordultam Taeyang értetlen arcával találtam szemben magamat.
-Ezt meg mire véljem?-kérdezte.
-Nem az, aminek látszik.-habogtam.
-Azt hittem rosszban vagytok…-jegyezte meg irónikusan.
-Igen, így is volt. De ma beszélgettünk.-feleltem.
-Szóval ő volt olyan fontos, hogy engem le kell rázni.-vágta fejemhez.
-Ez nem igaz! Te is tudod, hogy milyen! Amikor hívtál el akart menni, de nekem muszáj volt beszélnem vele.-mondtam kétségbeesetten.
-És neked a beszélgetésbe az ölelkezés is beletartozik?-kérdezte idegesen.
Látszott rajta, hogy majd megeszi a féltékenység.
-Nem tudom, mi ütött belém. Egyszerűen megsajnáltam. Még sosem láttam ennyire esetlennek. De ez csak egy baráti ölelés volt. Én csak Téged szeretlek és ez sosem fog megváltozni!-válaszoltam.
Magam is nagyon jól tudtam, hogy milyen bután hangzanak szavaim. Ha Taeyang helyében lennék, valószínűleg nekem is rosszul esne a dolog.
-Most jobb, ha elmegyek.-szólalt meg egy kis idő után.
-Kérlek ne menj el!-fogtam meg kezét.
-Sajnálom, de át kell gondolnom a dolgokat.-mondta és kivette kezét enyémből.
-Mi lesz a kirándulással? Menjek vagy ne?-kérdeztem könnyes szemekkel.
-Tégy úgy, ahogy jónak látod.-bökte ki.
-De én arra vagyok kíváncsi, hogy te mit mondasz.-feleltem.
-Azt nagyon jól tudod.-mondta és elment.
Hát nem…nem tudom. Per pillanatban úgy érzem, hogy soha többet nem akarsz látni és az lenne a helyes, ha nem mennék. Viszont ha ő is ugyanúgy szeret, mint én őt, akkor egy percet se tudna elképzelni nélkülem és azt szeretné, hogy menjek. Fogalmam sem volt, hogy mit csináljak. Szomorúan ballagtam be a házba, hiszen már késő éjjel volt. Éppen felfelé tartottam a lépcsőn szobámba, mikor Zsófiba ütköztem.
-Te jó ég, történt valami?-kérdezte rögtön.
Ekkor már teljesen elhatalmasodott rajtam a sírás, így nem tudtam megszólalni, csak bólintottam.
-Mi? Taeyanggal?-kérdezte tovább.
Megint csak bólintottam.
-Összevesztetek?-érdeklődött.
Újabb bólintás.
Ezután már nem kérdezett többet, hanem átölelt. Bekísért szobámba és leültetett az ágyra.
-Nyugodtan sírd ki magad, nem hagylak itt.-mondta.
Hallgattam rá és elkezdtem sírni. Egy órán keresztül így ültünk a sötét szobában, mire sikerült lenyugodnom és elmeséltem mindent.
-Ő az egyetlen, akit sose akartam megbántani, mégis sikerült.-jegyeztem meg halkan.
-Ha tudná, hogy mindez G-Dragon miatt van, akkor biztos nem haragudna rád. Én a helyedben tuti elmennék erre a kirándulásra és elmondanék neki mindent.-tanácsolta Zsófi.
-Igazad van, az lesz a legjobb, ha őszintén elmondok neki mindent.-mondtam.
-Most pedig próbálj meg aludni. Holnap korán kell kelnünk.-magyarázta.
-Köszönöm.-mondtam halkan, majd rá pár percre el is aludtam.

Másnap reggel korán keltem, hogy be tudjak pakolni és összekészülni. Féltem ettől az úttól, de el kell mennem, hogy tisztázzam a dolgokat Taeyanggal. Mikor készen voltam, elindultunk Zsófival a szomszédba. A fiúk már mind az autó körül nyüzsögtek és a csomagokat próbálták betömködni.
-Sziasztok!-köszöntünk húgommal.
-Oh sziasztok! Örülök, hogy eljöttetek.-futott oda hozzánk TOP és elvette Zsófitól a bőröndjét.
Hozzám Daesung jött oda.
-Rosszul aludtál? Elég nyúzott vagy.-jegyezte meg.
-Igen? Nem tudok róla.-próbáltam viccesre venni a témát.
-Kár tagadnod. Tudom, hogy összevesztetek Taeyanggal.-bökte ki.
-Ho-honnan tudod?-kérdeztem.
-Csak rá kell nézni. Tegnap este óta teljesen magába van zuhanva.-magyarázta Daesung.
Félve Taeyang irányába néztem. Vidám és mosolygós arca most sápadt volt és nyúzott, homloka ráncos, ebből is lehetett tudni, hogy gondterhelt. Majd megszakadt a szívem ezek láttán. Legszívesebben odamentem volna hozzá és megöleltem, megcsókoltam volna, de nem tehettem.
-Nagyon mérges?-kérdeztem.
-Igen, mérges. De nem rád és nem is GD-re, hanem magára.-válaszolta Daesung.
-Magára?-értetlenkedtem.
Daesung azonban nem tudott válaszolni, mert Seungri félbe szakította:
-Gyerünk indulás, mert sosem érünk oda!
Mindannyian beszálltunk a kisbuszba. Én leghátul foglaltam helyet Zsófi mellett. Egész úton csendben voltam, csak néztem, ahogy a többiek szórakoznak. Mikor ők elfáradtak és elaludtak, akkor nekiálltam zenét hallgatni és az ablakon nézegettem kifelé. Körülbelül 3 és fél órát utaztunk, mire megérkeztünk. Az üdülő csodásan nézett ki és az idő is remek volt, de ma valahogy ezeket sem tudtam megfelelően értékelni. Beosztottuk a szobákat, hogy ki kivel lesz. Én természetesen húgommal. GD TOP-val, Seungri, Daesung és Taeyan pedig kénytelenek 3an egyen osztozni. Ezután kipakoltunk, majd ebédet készítettünk. Ebéd után azt a döntést hozta a többség, hogy menjünk a strandra. Őszintén szólva nem sok kedvem volt, de nem akartam a többiek kedvét elrontani, így beleegyeztem. Amint leértünk a strandra, a fiúk Seungri és TOP vezetésével rögtön berohantak a vízbe. Én a parton álltam és onnét néztem őket.
-Te nem jössz be?-kérdezte Zsófi.
-Nem, köszi.-feleltem.
-Lányok gyertek ti is!-kiabált TOP.
Zsófi rám nézett.
-Menj csak nyugodtan, úgyis téged akar, nem engem.-mondtam.
Megvártam, míg Zsófi is bemegy a többiekhez, aztán el akartam menni egyet sétálni. Már megfordultam, mikor valakik hirtelen megfogtak. Seungri és Daesung voltak azok.
-Hé tegyetek le! Ez nem fair!-kiabáltam.
-Ha te nem jössz magadtól, akkor mi viszünk.-felelte Seungri vigyorogva, közben behurcoltak a jéghideg vízbe.
Azon a napon először nevettem.
-Végre mosolyogsz.-jegyezte meg Daesung.
-Sajnálom.-feleltem halkan.
Elhatároztam, hogy jól fogom magamat érezni, hiszen ezért hoztak ide. Nem akarom, hogy azt higgyék, hogy miattuk van rossz kedvem. Majd ha egyedül leszek, akkor foglalkozom a gondjaimmal. Miután kikászálódtunk a vízből, kifeküdtem egyet napozni. De nem bírtam sokáig, így felkeltem és a mosdó felé vettem az irányt. Mikor visszaértem a helyünkre, GD-n kívül senki se volt ott.
-Hol vannak a többiek?-kérdeztem.
-Elmentek büfébe.-felelte.
-És te hogy-hogy nem mentél?-érdeklődtem.
-Nem akartunk itt hagyni egyedül, meg amúgy sem vagyok éhes.-válaszolta.
-Oh köszönöm.-mondtam halkan.
-Sajnálom.-bökte ki.
-Mit?-néztem rá furcsán.
-A Taeyangos dolgot. Én nem akartam…-kezdte el.
-Szóval te is tudsz róla...-vágtam bele szavaiba.
Bólintott.
-Beszéltem Daesunggal és azt mondta, hogy nem ránk mérges, hanem magára. Ezt hogy értette?-csúszott ki számon.
-Miért vagytok ilyen komorak?-hallottuk meg Seungri hangját a hátunk mögül.
-Nem vagyunk komorak, csak beszélgettünk.-válaszolta GD.
Én óvatosan hátra néztem és Taeyangot kerestem, de nem láttam.
-Taeyang hol van?-kérdeztem Seungritől.
-Nem tudom, az előbb még itt jött mögöttem. Biztos mosdóba ment.-felelte.
-Oh értem. Na megyek, sétálok egyet.-mondtam.
-Ne maradj el túl sokáig, mert lassan megyünk haza.-szólt utánam G-Dragon.
-Rendben.-válaszoltam és elmentem.
Gyönyörűen nézett ki a tenger és a part. Nyugtató volt hallgatni ahogy a hullámok verdesték a partot. Örülnék neki, ha a kapcsolatunk Taeyanggal ugyanilyen lenne. Becsuktam szemeimet és élveztem, ahogy a napsugarak perzselik bőrömet. Először csak sétáltam, majd elkezdtem pörögni, míg nem beleütköztem valakibe és a homokba huppantam.
-Jól vagy?-hallottam meg Taeyang aggódó hangját.
-I-igen.-feleltem szégyenemben.
Izmos karját felém nyújtotta, hogy felsegítsen.
-Köszönöm.-mondtam és szemeibe néztem.
Ő is engem nézett. Szemeiben érzelmek keverékét véltem felfedezni. Volt abban öröm, aggódás, megenyhülés, de ugyanakkor ott lapult a fájdalom és szomorúság is. Ennek láttán szörnyű fájdalom ékelődött mellkasomba,. Kezemet akaratlanul odakaptam.
-Biztos nincs semmi baj?-nézett rám furcsán.
-Szörnyen fáj…-kezdtem el, de nem fejeztem be.
-Hidd el nekem is.-felelte.
-És ez mind miattam van.-mondtam halkan lehajtott fejjel.
Éreztem, hogy szemeim könnybe lábadnak. Nem értem, miért sírok. Nem nekem kellene, hanem neki. Ő az, akit megbántottak… Nagyon haragudtam magamra és nem volt erőm a szemébe nézni. Nem érdemelte meg, hogy egy ilyen embert lásson, mint én, így hát szó nélkül elfutottam. Találtam egy helyet, ahol nagy sziklák álltak. Azok mögé bújtam el és sírtam.
-Mi a baj?-kérdezte tőlem Seungri.
Nem akartam, hogy sírva lásson, így gyorsan letöröltem könnyeimet és egy erőltetett mosollyal felé fordultam:
-Nincsen semmi baj.
-Lehet, hogy én vagyok a legfiatalabb tag, de nem vagyok bolond. Ma egész nap kedvtelen vagy. Szóval, mi a probléma?-kérdezte.
-Megbántottam Taeyangot, pedig nem akartam. Félek, hogy örökre elveszítem őt.-böktem ki végül.
-Tudom milyen érzés valakit elveszíteni, aki közel áll hozzád…-kezdett bele.
-Kitalálom, GD-re gondolsz.-szóltam közbe.
A kis maknae kelletlenül bólintott.
-De ne aggódj, Taeyang nem tud haragudni rád. Szeret téged és mindent meg fog tenni azért, hogy visszakaphasson.-folytatta.
-Jobbat érdemel nálam. Olyat, aki mindig mindent őszintén elmond neki és boldoggá teszi.-mondtam.
-Olyan ember nem létezik, aki teljesen őszinte. Mindenkinek vannak titkai, melyeket nem mondhat el senkinek. Szóval ne érezd magadat rosszul emiatt. Ha eljön az ideje, akkor úgyis minden ki fog derülni.-magyarázta Seungri.
-Remélem igazad van. Na de ideje mennünk.-mondtam és visszamentünk a többiekhez.
Még most sem mertem Taeyangra nézni. Nagyon bután éreztem magam, amiért csak úgy ott hagytam. Mindenesetre este megpróbálok beszélni vele. Összeszedtük a holmijainkat és visszamentünk az üdülőhöz. Én ballagtam hátul, a többiek már pont beértek a házba, mikor egy női hang az én nevemet kiabálta.
-Noémi!
Hátrafordultam és régi barátnőmmel, Kimivel találtam szemben magamat.
-Szia! Mi van veled? Ezer éve nem láttalak!-öleltem meg.
-Köszi jól vagyok. És te? MI járatban errefelé?-érdeklődött.
-Rengeteg dolog történt velem, mióta nem beszéltünk. Nem fogod elhinni, amit most mondok!-kezdtem bele.
-Te jó ég! Mi az? Mondd már!-türelmetlenkedett.
-Képzeld el a szomszéd házba, tudod, ahol nem lakott senki, a BigBang tagjai költöztek be.
-Hogy mi? Most ez komoly vagy csak ugratsz?
-Noémi! Ohh itt vagy? Azt hittük elvesztél!-hallottam meg Daesung hangját a hátam mögött.
-Jézusom! Te tényleg igazat mondtál!-akadt ki Kimi.
-Daesung ő itt egy régi barátnőm, Kimi. Ő is nagy fanja a BigBang-nek.-mutattam be őket egymásnak.
-Szia!-köszönt Daesung.
-Ezt nem hiszem el! L-láthatnám a többieket is?-kérdezte Kimi félénken.
-Persze, gyere át hozzánk vacsorára.-ajánlottam fel.
-Hozhatom másik két barátnőmet is?-érdeklődött Kimi.
-Persze, minél többen vagyunk, annál jobb.-felelte Daesung.
-Kö-köszönöm! Akkor pár perc és jövünk.-hadarta Kimi, majd el is viharzott.
-Aranyosnak tűnik.-állapította meg Daesung.
-Igen, az, csak elég őrültté tud válni, ha rólatok van szó.-mondtam nevetve.
Bementünk a házba és elmondtuk a többieknek, hogy vendégeink lesznek. Szerencsére mindenki jól vette a dolgot. Gyorsan nekiálltunk elkészíteni a vacsorát, hogy készen legyünk, mire megjönnek. Egy óra múlva már az asztalnál ültünk és azt néztem, ahogy Kimi egyik barátnője, Hyorin mennyire rá van tapadva Taeyangra. Tudom, hogy csak egy fan és örül, hogy láthatja kedvencét, de nehéz volt látnom, hogy valaki más ér hozzá és nem én. Azt hiszem féltékeny vagyok, pedig per pillanatban még jogom se lenne hozzá… Kimi GD-ért volt oda teljesen, aki örült is, hogy végre foglalkoznak vele. Daesung Orsival találta meg a közös hangot, TOP pedig el sem mozdult húgom mellől. Rajtam kívül még Seungri ült ott tehetetlenül, aki folyton Kimit és G-Dragont nézte. Még a vacsora után sem mentek el a vendégek. Örültem neki, hogy végre láthatom Kimit és újra beszélhetünk, de nem bírtam azt nézni, ahogy Hyorin le sem száll Taeyangról. Kimentem a házból, hogy szívjak egy kis friss levegőt és lenyugodjak. Seungri jött ki utánam.
-Áhh nem hiszem el, hogy Kimennyire odavan GD-ért.
-Én se, hogy Hyorin Taeyangért.
-Elég kellemetlen helyzetben van szegény. Tudja, hogy neked rosszul esik nézni, de nem bánhat rosszul egyik rajongójával sem.
-Persze és ezt meg is értem, de fáj, hogy én nem érinthetem meg, ő meg igen.-feleltem elpirult arccal.
-Én is így érzek. Annyira örülnék, ha legalább egyetlen egy szót váltana velem és nem csak vele.
-Neked bejön Kimi?-kérdeztem.
-Lehet, hogy furcsán fog hangzani, de első látásra beindított bennem valamit.-magyarázta.
-Pont, mint bennem Taeyang. Majd megpróbálok tenni valamit, hogy rád is figyeljen.-veregettem meg vállát.
-Oh köszönöm.-mosolygott rám.
-Menjünk vissza, mert feltűnő lesz, hogy leléptünk.-mondtam.
Mikor beértünk odamentem GD-hez és így szóltam:
-Segítenél nekem egy kicsit a konyhán?
Először furcsán nézett rám, de végül válaszolt:
-Persze.
-Köszönöm.-mondtam és kimentünk a konyhába.
-Mit kell segíteni?
-Gondoltam csinálhatnánk koktélt a vendégeknek, annyi gyümölcsünk van, úgyse fogyna el.-feleltem.
-Remek ötlet. –és miért pont engem kértél meg, hogy segítsek?-érdeklődött.
-Egyedül Seungri lett volna elérhető, de nem akartam, hogy levágja az ujját. Amíg te segítesz, addig biztosan elszórakoztatja Kimit.-válaszoltam.
-Az biztos.
-Kérdezhetek valamit?-néztem rá.
-Persze.
-Történt valami közted és Seungri közt?
A kérdés hallatán leállt a gyümölcsszeleteléssel és rám nézett.
-Nem kell válaszolnod, ha nem akarsz.-tettem hozzá gyorsan.
-Nem szeretek róla beszélni, de neked elmondom. Amikor kezdők voltunk Seungri nagyon félénk volt és segítségre, támaszra volt szüksége. Mint vezető, elvállaltam a feladatot és próbáltam beavatni minden kis titokba, hogy mit hogyan csináljon. Egy idő után azonban muszáj volt magára hagynom, hogy ne az legyen a vége, hogy engem utánozzon, hanem megtalálja önmagát.-mesélte.
-Értem. És ezt nem lehetne utólag elmondani neki? Mert úgy szerintem úgy érzi, hogy a terhedre volt és ezért ráztad le.
-Beszélnem kellene vele, de nem tudom, mit mondjak. Tényleg elég kemény voltam vele és megbántottam. Szégyenlem magam, hogy úgy cselekedtem és nem merek elé állni.
Teljes mértékben meg tudtam érteni, hogy mit érez, hiszen én is pontosan ugyanilyen helyzetben vagyok Taeyanggal. Furcsa, hogy volt olyan időszak, mikor ki nem állhattam GD, most meg szinte sorstársak vagyunk.
-Majd eljön az ideje, mikor el fogod tudni mondani neki.-idéztem Seungri szavait.
Beszélgetésünk alatt készen lettek a koktélok, így feltálaltuk őket. Ebben a melegben mindenki jóízűen fogadta.
-Nem akarom elrontani az estét, de ideje eltenni magunkat holnapra, mert holnap a menedzser egyik ismerősének kell segítenünk almát szedni.-jelentette be G-Dragon.
-Akkor jobb lesz, ha megyünk és hagyunk titeket pihenni. Ha gondoljátok mi is szívesen segítünk.-ajánlotta fel Kimi.
-Hát ha nincs más dolgotok és szívesen segítetek, akkor elfogadjuk.-felelte GD.
-Akkor holnap délután találkozunk. Köszönjük szépen a vendéglátást!-mondta Kimi.
-Ugyan semmiség.-mondtam, miközben megöleltük egymást.
Kikísértük a vendégeket, utána mindenki elment zuhanyozni és lefeküdtünk aludni.