Találkozás
Nara szemszöge:
A nevem Park Nara, 21 éves vagyok és sztájlisztként dolgozom, vagyis inkább szeretnék. Eddig nem igazán találtam meg a helyemet. Bárhova mentem egy kis idő után mindig felbontották a szerződésemet. Nem értem, miért, hiszen minden tőlem telhetőt megtettem mindenhol. Már éppen fel akartam adni ezt az egészet, mikor kaptam egy telefonhívást, hogy utánam érdeklődnek. Rögtön kaptam az alkalmon és elfogadtam a találkozót. Izgultam… Ez az utolsó próbálkozásom, ha ez sikertelen lesz, akkor keresek valami más munkát. Éppen a J. Tune Camp épülete előtt állok. Veszek egy nagy levegőt és remegő lábakkal elindulok. A recepciónál megkérdeztem, hogy merre találom a bizonyos Byungki nevű menedzsert.
-Az első emeleten a folyosó végén balra lesz az irodája.
Felmásztam a lépcső az első emeletre, végigmentem a folyosón és megálltam a bal oldalon lévő ajtónál, melyen ott állt a menedzser neve. Igazítottam egy utolsó ruhámon, majd bekopogtam.
-Jöjjön be!-hallottam a férfi hangját.
Lassan kinyitottam az ajtót és bementem.
-Jó napot kívánok! A nevem Park Nara, én vagyok a sztáljiszt, akivel pár nappal ezelőtt beszélt telefonon.-mutatkoztam be.
-Köszönöm, hogy eljött! Foglaljon helyet kérem!-mutatott egy székre.
Utasítását követve leültem.
-A nevem Byungki, a híres koreai fiú banda, az MBLAQ menedzsere vagyok. Az előző sztájlisztunk elköltözött az országból, így jelen pillanatban szakértelem nélkül intézzük a fiúk ruhatárát. De maga is tudja, hogy ez így nem mehet tovább. Rengeteg programon kell részt venniük a srácoknak és segítségre van szükségünk. Egy ideje nyomon követtük a munkáját és felkeltette érdeklődésünket. Nagyon egyedinek tartjuk a stílusát. Itt vannak az adatok a tagokról. Mindjárt megérkeznek, addig nézze meg!-nyújtott felém egy mappát.
Kinyitottam és elolvastam mindent. A banda vezetőjének nevénél azonban megakadt a szemem. Jang SeungHo.
~Ismerős. De honnan? Ohh, meg van! Gyerekkoromban, ahol laktunk a szomszéd fiút hívták így. Nagyon jóban voltunk és rengeteget játszottunk együtt. Általános és középiskolába is együtt jártunk. Az évek során nagyon közel kerültünk egymáshoz, mindent megtudtunk a másikról. Ő életem első szerelme. Természetesen beteljesületlen, sosem tudtam igazán, hogy ő is így érez-e irántam. Aztán a középiskola után a szülei úgy döntöttek, hogy elköltöznek. Azóta semmit sem hallottam róla. Viszont arra emlékszem, hogy mindig is énekes szeretett volna lenni. Lehetséges, hogy ő az?-gondolkodtam magamban.
-Valami probléma van?-kérdezte a velem szemben ülő férfi.
-Nem, nincsen.-feleltem és tovább néztem a többi tagot is.
Mindannyian szerethetőnek és kedvesnek tűntek. Ekkor kopogtak az ajtón.
-Gyertek be!-kiáltotta ki a menedzser.
Öt helyes, fiatal úriember lépett be a helyiségbe. Meghajolva köszöntek nekem. Eközben én is felálltam a székből és visszaköszöntem.
-Hadd mutassam be nektek a sztájlisztot, akiről meséltem.-mutatott felém a menedzser.
-A nevem Park Nara.-mutatkoztam be.
-Engem Jang SeungHo-nak hívnak, én vagyok a csapat vezetője.-mondta a hozzám legközelebb álló személy.
Kicsit jobban megnéztem és ugyanolyan volt az arca, mint kiskorában, csak férfiasabb lett. Kíváncsi voltam, hogy vajon felismert-e.
-Én Jung ByungHee vagyok, de mindenki csak G.O-nak hív.-mondta a következő fiú.
Magas volt és izmos.
-A nevem Lee ChangSun, de Lee Joon néven ismernek a legtöbben.-mondta a harmadik tag.
Remek kisugárzása van és ránézésre ő öltözködhet a legdivatosabban. Biztos rengetegen odavannak érte.
-Park SangHyun vagyok, a fellépő nevem Thunder.-mutatkozott be a következő fiú.
Elég visszahúzódónak és csendesnek tűnt, nagyon aranyos. És végül az utolsó személy következett:
-Engem Bang CheolYong-nak hívnak, én vagyok a legfiatalabb.
Mosolygós volt, ebből látszott, hogy társaságkedvelő és nyílt személyiségű.
Miután bemutatkoztak még szimpatikusabbak voltak. Öltözködésükből könnyen ki lehetett találni, hogy ki milyen színeket és ruhadarabokat kedvel.
-Nos mit mond, elvállalja az állást?-kérdezte tőlem a férfi.
-Igen.-feleltem határozottan.
-Akkor mindjárt jövök és hozom a papírokat. Addig beszélgessen nyugodtan a srácokkal.-mondta a menedzser, majd elhagyta az irodát.
-Elég fiatalnak tűnsz.-jegyezte meg Joon.
-Igen, még csak 21 éves vagyok és nem rég kezdtem a szakmát. Sok helyen dolgoztam már, de sehol sem jártam sikerrel. Ígérem mindent beleadok, hogy jó legyek és elégedettek legyetek velem.-válaszoltam félénken.
A menedzser visszaért a papírokkal, így aláírtam őket.
-Akkor holnaptól kezdhet is. Ezeket az adatokat odaadom Önnek. Benne van minden fontos dolog, amit tudnia kell. Még a mai nap folyamán körbevezetik önt a fiúk a szükséges helyeken és a lakhelyét is megmutatják.
-Rendben, köszönöm.-válaszoltam.
Miután végeztünk, kimentünk az épületből és a parkoló felé vettük az irányt. Ott várt ránk egy kisbusz. Elvittek mindenhova, a sminkeshez, a fodrászhoz, a stúdióba, a gyakorló termükbe is, míg végül a lakásomhoz vittek.
-Itt fogsz lakni. Mi egy emelettel feljebb lakunk. Ha bármi gond van, akkor nyugodtan szólj.-mondta Seungho.
-Köszönök szépen mindent.
-Ugyan ez természetes. Akkor holnap találkozunk.
-Rendben. Sziasztok.-köszöntem el.
Előkerestem a kulcsot és bementem a lakásba.
Ahhoz képest, hogy egyedül lakom benne, jó tágas volt és otthonos. Gyorsan átöltöztem kényelmesebb ruhába, kipakoltam a holmijaimat, majd készítettem magamnak ennivalót. Miután mindennel végeztem, leültem a nappaliba a kanapéra és nekiálltam tanulmányozni a papírokat. Azonban nem nagyon tudtam koncentrálni, mert folyton SeungHo járt a fejemben.
~Tényleg nem ismert fel? Mondjuk elég régen találkoztunk és a hírességek rengeteg emberrel találkoznak. Végülis érthető, hogy nem emlékszik rám. Mindenesetre nem mondom el neki, hogy ki vagyok, hátha rájön az idők során.
A nevem Park Nara, 21 éves vagyok és sztájlisztként dolgozom, vagyis inkább szeretnék. Eddig nem igazán találtam meg a helyemet. Bárhova mentem egy kis idő után mindig felbontották a szerződésemet. Nem értem, miért, hiszen minden tőlem telhetőt megtettem mindenhol. Már éppen fel akartam adni ezt az egészet, mikor kaptam egy telefonhívást, hogy utánam érdeklődnek. Rögtön kaptam az alkalmon és elfogadtam a találkozót. Izgultam… Ez az utolsó próbálkozásom, ha ez sikertelen lesz, akkor keresek valami más munkát. Éppen a J. Tune Camp épülete előtt állok. Veszek egy nagy levegőt és remegő lábakkal elindulok. A recepciónál megkérdeztem, hogy merre találom a bizonyos Byungki nevű menedzsert.
-Az első emeleten a folyosó végén balra lesz az irodája.
Felmásztam a lépcső az első emeletre, végigmentem a folyosón és megálltam a bal oldalon lévő ajtónál, melyen ott állt a menedzser neve. Igazítottam egy utolsó ruhámon, majd bekopogtam.
-Jöjjön be!-hallottam a férfi hangját.
Lassan kinyitottam az ajtót és bementem.
-Jó napot kívánok! A nevem Park Nara, én vagyok a sztáljiszt, akivel pár nappal ezelőtt beszélt telefonon.-mutatkoztam be.
-Köszönöm, hogy eljött! Foglaljon helyet kérem!-mutatott egy székre.
Utasítását követve leültem.
-A nevem Byungki, a híres koreai fiú banda, az MBLAQ menedzsere vagyok. Az előző sztájlisztunk elköltözött az országból, így jelen pillanatban szakértelem nélkül intézzük a fiúk ruhatárát. De maga is tudja, hogy ez így nem mehet tovább. Rengeteg programon kell részt venniük a srácoknak és segítségre van szükségünk. Egy ideje nyomon követtük a munkáját és felkeltette érdeklődésünket. Nagyon egyedinek tartjuk a stílusát. Itt vannak az adatok a tagokról. Mindjárt megérkeznek, addig nézze meg!-nyújtott felém egy mappát.
Kinyitottam és elolvastam mindent. A banda vezetőjének nevénél azonban megakadt a szemem. Jang SeungHo.
~Ismerős. De honnan? Ohh, meg van! Gyerekkoromban, ahol laktunk a szomszéd fiút hívták így. Nagyon jóban voltunk és rengeteget játszottunk együtt. Általános és középiskolába is együtt jártunk. Az évek során nagyon közel kerültünk egymáshoz, mindent megtudtunk a másikról. Ő életem első szerelme. Természetesen beteljesületlen, sosem tudtam igazán, hogy ő is így érez-e irántam. Aztán a középiskola után a szülei úgy döntöttek, hogy elköltöznek. Azóta semmit sem hallottam róla. Viszont arra emlékszem, hogy mindig is énekes szeretett volna lenni. Lehetséges, hogy ő az?-gondolkodtam magamban.
-Valami probléma van?-kérdezte a velem szemben ülő férfi.
-Nem, nincsen.-feleltem és tovább néztem a többi tagot is.
Mindannyian szerethetőnek és kedvesnek tűntek. Ekkor kopogtak az ajtón.
-Gyertek be!-kiáltotta ki a menedzser.
Öt helyes, fiatal úriember lépett be a helyiségbe. Meghajolva köszöntek nekem. Eközben én is felálltam a székből és visszaköszöntem.
-Hadd mutassam be nektek a sztájlisztot, akiről meséltem.-mutatott felém a menedzser.
-A nevem Park Nara.-mutatkoztam be.
-Engem Jang SeungHo-nak hívnak, én vagyok a csapat vezetője.-mondta a hozzám legközelebb álló személy.
Kicsit jobban megnéztem és ugyanolyan volt az arca, mint kiskorában, csak férfiasabb lett. Kíváncsi voltam, hogy vajon felismert-e.
-Én Jung ByungHee vagyok, de mindenki csak G.O-nak hív.-mondta a következő fiú.
Magas volt és izmos.
-A nevem Lee ChangSun, de Lee Joon néven ismernek a legtöbben.-mondta a harmadik tag.
Remek kisugárzása van és ránézésre ő öltözködhet a legdivatosabban. Biztos rengetegen odavannak érte.
-Park SangHyun vagyok, a fellépő nevem Thunder.-mutatkozott be a következő fiú.
Elég visszahúzódónak és csendesnek tűnt, nagyon aranyos. És végül az utolsó személy következett:
-Engem Bang CheolYong-nak hívnak, én vagyok a legfiatalabb.
Mosolygós volt, ebből látszott, hogy társaságkedvelő és nyílt személyiségű.
Miután bemutatkoztak még szimpatikusabbak voltak. Öltözködésükből könnyen ki lehetett találni, hogy ki milyen színeket és ruhadarabokat kedvel.
-Nos mit mond, elvállalja az állást?-kérdezte tőlem a férfi.
-Igen.-feleltem határozottan.
-Akkor mindjárt jövök és hozom a papírokat. Addig beszélgessen nyugodtan a srácokkal.-mondta a menedzser, majd elhagyta az irodát.
-Elég fiatalnak tűnsz.-jegyezte meg Joon.
-Igen, még csak 21 éves vagyok és nem rég kezdtem a szakmát. Sok helyen dolgoztam már, de sehol sem jártam sikerrel. Ígérem mindent beleadok, hogy jó legyek és elégedettek legyetek velem.-válaszoltam félénken.
A menedzser visszaért a papírokkal, így aláírtam őket.
-Akkor holnaptól kezdhet is. Ezeket az adatokat odaadom Önnek. Benne van minden fontos dolog, amit tudnia kell. Még a mai nap folyamán körbevezetik önt a fiúk a szükséges helyeken és a lakhelyét is megmutatják.
-Rendben, köszönöm.-válaszoltam.
Miután végeztünk, kimentünk az épületből és a parkoló felé vettük az irányt. Ott várt ránk egy kisbusz. Elvittek mindenhova, a sminkeshez, a fodrászhoz, a stúdióba, a gyakorló termükbe is, míg végül a lakásomhoz vittek.
-Itt fogsz lakni. Mi egy emelettel feljebb lakunk. Ha bármi gond van, akkor nyugodtan szólj.-mondta Seungho.
-Köszönök szépen mindent.
-Ugyan ez természetes. Akkor holnap találkozunk.
-Rendben. Sziasztok.-köszöntem el.
Előkerestem a kulcsot és bementem a lakásba.
Ahhoz képest, hogy egyedül lakom benne, jó tágas volt és otthonos. Gyorsan átöltöztem kényelmesebb ruhába, kipakoltam a holmijaimat, majd készítettem magamnak ennivalót. Miután mindennel végeztem, leültem a nappaliba a kanapéra és nekiálltam tanulmányozni a papírokat. Azonban nem nagyon tudtam koncentrálni, mert folyton SeungHo járt a fejemben.
~Tényleg nem ismert fel? Mondjuk elég régen találkoztunk és a hírességek rengeteg emberrel találkoznak. Végülis érthető, hogy nem emlékszik rám. Mindenesetre nem mondom el neki, hogy ki vagyok, hátha rájön az idők során.
SeungHo
szemszöge:
Éppen
reggeliztünk a fiúkkal, mikor a menedzser hívott.
-Hallo?-szóltam bele a telefonba.
-SeungHo, amint összekészültetek, gyertek az irodámba.
-Miért?
-Ma jön az új sztájliszt, szeretném, ha találkoznátok vele.
-Rendben, hamarosan megyünk.
-Ne késsetek sokat!-azzal letette a telefont.
Újabb sztájliszt. Ebben az évben már a harmadik. Remélem ezúton sikerrel járunk és nem kell többet ezzel foglalkozni. Elég zavaró, hogy ennyiszer váltogatják egymást. Mire hozzászokunk az egyikhez, arra jön a másik.
-Emberek gyülekező!-kiáltottam el magamat.
Szerencsére hamar a nappaliba jött mindenki, így belekezdhettem mondanivalómba:
-Most hívott Byungki hyung, hogy ma jön az új sztájliszt és jó lenne, ha megismerkednénk vele. Szóval siessetek a reggelivel és a készülődéssel, egy fél óra múlva indulunk.-magyaráztam.
-Ma végre pihenőnapunk lenne, erre oda kell mászni.-nyavajgott Mir.
-Reméljük most kifogunk valami jót és akkor ez az utolsó alkalom. Szóval viselkedjetek normálisan.-szóltam rájuk.
-Igenis, főnök!-viccelődött G.O.
Fél óra múlva tényleg autóba szálltunk és elmentünk az irodába. Mikor odaértünk, kopogtattam az ajtón.
-Gyertek be!-kiáltotta ki a menedzser, így hát bementünk.
Mikor beléptem egy fiatal , én korombeli, barna hajú, barna szemű lányt pillantottam meg. Alkatát illetően alacsony volt és törékeny. Személyisége csendes lehet és visszahúzódó, de pont az ilyen emberkék a kreatívak. Arca nagyon ismerős volt, de nem tudtam, hogy honnan.
-Hadd mutassam be nektek a sztájlisztot, akiről meséltem.-mutatott felém a menedzser.
-A nevem Park Nara.-mutatkozott be a hölgy.
Mikor meghallottam nevét, megállt bennem minden.
~Egy gyerekkori barátomat is így hívják. Rengeteg időt töltöttünk együtt, mindig ott volt mellettem és jó kedvre derített, ha szomorú voltam. Mindent tudott rólam és mindig segíteni próbált, ha bajban voltam. Rengeteget köszönhetek annak a lánynak. Nem is csodálom, hogy erős érzelmek fűznek hozzá. Még most is, mikor nem is tudom, hogy hol van és mit csinál. Egyszerűen nem tudom elfelejteni. Reménykedtem benne, hogy egyszer még találkozunk. Lehet, hogy csoda történt és álmom valóra vált?-gondolkodtam magamban.
Miután kínos csned volt, rájöttem, hogy meg kéne szólalnom.
-Engem Jang SeungHo-nak hívnak, én vagyok a csapat vezetője.-mutatkoztam be.
A lány furcsán nézett rám.
~Lehet, hogy ő is felismert engem?-reménykedtem.
-Én Jung ByungHee vagyok, de mindenki csak G.O-nak hív.
-A nevem Lee ChangSun, de Lee Joon néven ismernek a legtöbben.
-Park SangHyun vagyok, a fellépő nevem Thunder.
És végül Mir következett:
-Engem Bang CheolYong-nak hívnak vagy Mirnek, én vagyok a legfiatalabb.
-Nos mit mond, elvállalja az állást?-kérdezte tőle Byungki hyung.
-Igen.-felelte határozott hangon.
Nem tudom, miért, de örültem neki. Bíztam benne, hogy ez a lány, az a lány, akire gondolok és újra jóban lehetünk.
-Akkor mindjárt jövök és hozom a papírokat. Addig beszélgessen nyugodtan a srácokkal.-mondta a menedzser, majd elhagyta az irodát.
-Elég fiatalnak tűnsz.-jegyezte meg Joon.
-Igen, még csak 21 éves vagyok és nem rég kezdtem a szakmát. Sok helyen dolgoztam már, de sehol sem jártam sikerrel. Ígérem mindent beleadok, hogy jó legyek és elégedettek legyetek velem.-válaszolta félénken.
Én nem tudtam megszólalni, csak bután meredtem rá és figyeltem mozdulatait.
A menedzser visszaért a papírokkal, így Nara aláírta őket.
-Akkor holnaptól kezdhet is. Ezeket az adatokat odaadom Önnek. Benne van minden fontos dolog, amit tudnia kell. Még a mai nap folyamán körbevezetik önt a fiúk a szükséges helyeken és a lakhelyét is megmutatják.
Én csak beleegyezően bólintottam.
-Rendben, köszönöm.-válaszolta Nara.
Miután végeztünk, kimentünk az épületből és a parkoló felé vettük az irányt. Ott várt ránk az autó. Minden fontos helyre elvittük Narat és bemutattuk mindenkinek, akivel együtt fog dolgozni. Mikor végeztünk, hazamentünk. Szerencsére ugyanott fog lakni, ahol mi is, csak egy emelettel lejjebb. Bementünk az épületbe és odavezettük a megfelelő ajtóhoz.
-Itt fogsz lakni. Mi egy emelettel feljebb lakunk. Ha bármi gond van, akkor nyugodtan szólj.-mondtam kedvesen.
-Köszönök szépen mindent.
-Ugyan ez természetes. Akkor holnap találkozunk.-búcsúztam el.
-Rendben. Sziasztok!-köszönt el ő is.
Amikor mi is felértünk a lakásba, rögtön a szobámba mentem és bekapcsoltam a gépet. Amíg az betöltött, addig előkerestem az általános és középiskolai évkönyveket. Kinyitottam őket és megkerestem bennük Narát. Percekig néztem csak a képeket. Az album végére lapoztam, ahol a különböző délutáni klubok voltak. Narát a varróklubhoz tartozott. Ennek a képnek láttán eszembe jutott, hogy imádta a divatot és mindig arról álmodozott, hogy híres ruhatervező lesz. Még több esélye volt annak, hogy ez a Nara az a Nara, akit én ismerek. A gépen is rákerestem nevére és annak gyakoriságára. Itt sajnos nem mentem sokra.
~Valahogy a közelébe kell férkőznöm és jobban megismernem. Ki kell derítenem, hogy a két személy ugyanaz-e vagy nem.
-Te meg mit csinálsz? Kutatsz a sztájliszt után?-szólalt meg a hátam mögött Joon.
-A frászt hozod rám!-fordultam meg.
-Csak nem tetszik?-kérdezte egy sunyi mosollyal.
-Nem!-vágtam rá rögtön.
-Aha.-mondta szarkasztikusan.
-Csak lehet, hogy régről ismerem.-böktem ki.
-Honnan?-érdeklődött rögtön.
-Amikor kicsi voltam, volt egy Park Nara nevű barátom.
-Értem. Azt hittem valami szórakoztatóbb, mondjuk egy ex…-mondta Joon.
-Nem vagyok olyan, mint te.-szóltam vissza.
-Kész a kaja!-kiabált G.O.
-Na gyerünk, menjünk enni!-mondtam és magam után húztam Joont.
Vacsora után visszapakoltam az évkönyveket a polcra, majd vettem egy forró zuhanyt. Ezután hamar ágyba bújtam, remélve, hogy el is alszom. De nem ment olyan könnyen, mint ahogy azt vártam, ugyanis gondolataim Nara körül jártak.
-Hallo?-szóltam bele a telefonba.
-SeungHo, amint összekészültetek, gyertek az irodámba.
-Miért?
-Ma jön az új sztájliszt, szeretném, ha találkoznátok vele.
-Rendben, hamarosan megyünk.
-Ne késsetek sokat!-azzal letette a telefont.
Újabb sztájliszt. Ebben az évben már a harmadik. Remélem ezúton sikerrel járunk és nem kell többet ezzel foglalkozni. Elég zavaró, hogy ennyiszer váltogatják egymást. Mire hozzászokunk az egyikhez, arra jön a másik.
-Emberek gyülekező!-kiáltottam el magamat.
Szerencsére hamar a nappaliba jött mindenki, így belekezdhettem mondanivalómba:
-Most hívott Byungki hyung, hogy ma jön az új sztájliszt és jó lenne, ha megismerkednénk vele. Szóval siessetek a reggelivel és a készülődéssel, egy fél óra múlva indulunk.-magyaráztam.
-Ma végre pihenőnapunk lenne, erre oda kell mászni.-nyavajgott Mir.
-Reméljük most kifogunk valami jót és akkor ez az utolsó alkalom. Szóval viselkedjetek normálisan.-szóltam rájuk.
-Igenis, főnök!-viccelődött G.O.
Fél óra múlva tényleg autóba szálltunk és elmentünk az irodába. Mikor odaértünk, kopogtattam az ajtón.
-Gyertek be!-kiáltotta ki a menedzser, így hát bementünk.
Mikor beléptem egy fiatal , én korombeli, barna hajú, barna szemű lányt pillantottam meg. Alkatát illetően alacsony volt és törékeny. Személyisége csendes lehet és visszahúzódó, de pont az ilyen emberkék a kreatívak. Arca nagyon ismerős volt, de nem tudtam, hogy honnan.
-Hadd mutassam be nektek a sztájlisztot, akiről meséltem.-mutatott felém a menedzser.
-A nevem Park Nara.-mutatkozott be a hölgy.
Mikor meghallottam nevét, megállt bennem minden.
~Egy gyerekkori barátomat is így hívják. Rengeteg időt töltöttünk együtt, mindig ott volt mellettem és jó kedvre derített, ha szomorú voltam. Mindent tudott rólam és mindig segíteni próbált, ha bajban voltam. Rengeteget köszönhetek annak a lánynak. Nem is csodálom, hogy erős érzelmek fűznek hozzá. Még most is, mikor nem is tudom, hogy hol van és mit csinál. Egyszerűen nem tudom elfelejteni. Reménykedtem benne, hogy egyszer még találkozunk. Lehet, hogy csoda történt és álmom valóra vált?-gondolkodtam magamban.
Miután kínos csned volt, rájöttem, hogy meg kéne szólalnom.
-Engem Jang SeungHo-nak hívnak, én vagyok a csapat vezetője.-mutatkoztam be.
A lány furcsán nézett rám.
~Lehet, hogy ő is felismert engem?-reménykedtem.
-Én Jung ByungHee vagyok, de mindenki csak G.O-nak hív.
-A nevem Lee ChangSun, de Lee Joon néven ismernek a legtöbben.
-Park SangHyun vagyok, a fellépő nevem Thunder.
És végül Mir következett:
-Engem Bang CheolYong-nak hívnak vagy Mirnek, én vagyok a legfiatalabb.
-Nos mit mond, elvállalja az állást?-kérdezte tőle Byungki hyung.
-Igen.-felelte határozott hangon.
Nem tudom, miért, de örültem neki. Bíztam benne, hogy ez a lány, az a lány, akire gondolok és újra jóban lehetünk.
-Akkor mindjárt jövök és hozom a papírokat. Addig beszélgessen nyugodtan a srácokkal.-mondta a menedzser, majd elhagyta az irodát.
-Elég fiatalnak tűnsz.-jegyezte meg Joon.
-Igen, még csak 21 éves vagyok és nem rég kezdtem a szakmát. Sok helyen dolgoztam már, de sehol sem jártam sikerrel. Ígérem mindent beleadok, hogy jó legyek és elégedettek legyetek velem.-válaszolta félénken.
Én nem tudtam megszólalni, csak bután meredtem rá és figyeltem mozdulatait.
A menedzser visszaért a papírokkal, így Nara aláírta őket.
-Akkor holnaptól kezdhet is. Ezeket az adatokat odaadom Önnek. Benne van minden fontos dolog, amit tudnia kell. Még a mai nap folyamán körbevezetik önt a fiúk a szükséges helyeken és a lakhelyét is megmutatják.
Én csak beleegyezően bólintottam.
-Rendben, köszönöm.-válaszolta Nara.
Miután végeztünk, kimentünk az épületből és a parkoló felé vettük az irányt. Ott várt ránk az autó. Minden fontos helyre elvittük Narat és bemutattuk mindenkinek, akivel együtt fog dolgozni. Mikor végeztünk, hazamentünk. Szerencsére ugyanott fog lakni, ahol mi is, csak egy emelettel lejjebb. Bementünk az épületbe és odavezettük a megfelelő ajtóhoz.
-Itt fogsz lakni. Mi egy emelettel feljebb lakunk. Ha bármi gond van, akkor nyugodtan szólj.-mondtam kedvesen.
-Köszönök szépen mindent.
-Ugyan ez természetes. Akkor holnap találkozunk.-búcsúztam el.
-Rendben. Sziasztok!-köszönt el ő is.
Amikor mi is felértünk a lakásba, rögtön a szobámba mentem és bekapcsoltam a gépet. Amíg az betöltött, addig előkerestem az általános és középiskolai évkönyveket. Kinyitottam őket és megkerestem bennük Narát. Percekig néztem csak a képeket. Az album végére lapoztam, ahol a különböző délutáni klubok voltak. Narát a varróklubhoz tartozott. Ennek a képnek láttán eszembe jutott, hogy imádta a divatot és mindig arról álmodozott, hogy híres ruhatervező lesz. Még több esélye volt annak, hogy ez a Nara az a Nara, akit én ismerek. A gépen is rákerestem nevére és annak gyakoriságára. Itt sajnos nem mentem sokra.
~Valahogy a közelébe kell férkőznöm és jobban megismernem. Ki kell derítenem, hogy a két személy ugyanaz-e vagy nem.
-Te meg mit csinálsz? Kutatsz a sztájliszt után?-szólalt meg a hátam mögött Joon.
-A frászt hozod rám!-fordultam meg.
-Csak nem tetszik?-kérdezte egy sunyi mosollyal.
-Nem!-vágtam rá rögtön.
-Aha.-mondta szarkasztikusan.
-Csak lehet, hogy régről ismerem.-böktem ki.
-Honnan?-érdeklődött rögtön.
-Amikor kicsi voltam, volt egy Park Nara nevű barátom.
-Értem. Azt hittem valami szórakoztatóbb, mondjuk egy ex…-mondta Joon.
-Nem vagyok olyan, mint te.-szóltam vissza.
-Kész a kaja!-kiabált G.O.
-Na gyerünk, menjünk enni!-mondtam és magam után húztam Joont.
Vacsora után visszapakoltam az évkönyveket a polcra, majd vettem egy forró zuhanyt. Ezután hamar ágyba bújtam, remélve, hogy el is alszom. De nem ment olyan könnyen, mint ahogy azt vártam, ugyanis gondolataim Nara körül jártak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése