MBLAQ 11.rész

Nara szemszöge:

Frissen és üdén értem haza a masszázs után. Nem éppen a legolcsóbb dolog, de most igazán rám fért. Ezt követően egy fodrászatba is beugrottam, ahol szénakazal kinézetű hajkoronámból enyhén hullámos, modell frizurát varázsoltak. Mivel már csak két órám volt hátra a találkozás időpontjáig, ideje volt nekiállnom megkeresni a megfelelő öltözéket. Magamat ismerve tudtam, hogy nem lesz egy könnyű menet. Egymás után szedtem elő a különböző ruhadarabokat, melyek nem igazán nyerték el tetszésemet, így hátam mögé hajítottam őket. Lassan kiürült szekrényem, szobám pedig úgy nézett ki, mint amiben bomba robbant. Reménytelenül rogytam le a földre, majd idegesen odébb löktem az előttem fekvő ruhahalmazt. Ekkor villant ki a kupac aljáról egy piros felső. Egy felső, melyet még sosem hordtam, így azt is elfelejtettem, hogy birtokomban van. Pontosan emlékszem a napra, amikor megvettem. Éppen aznap bocsátottak el előző munkahelyemről. Szörnyen le voltam törve, az egyetlen dolog, ami segíthetett rossz kedvemen, az a vásárlás volt. Órákig bolyongtam a városban, egyik üzletből mentem a másikba. Semmi sem nyerte el tetszésemet, már készültem feladni a dolgot, amikor megpillantottam ezt a pólót. Egyszerű, nincsen rajta semmilyen minta, csupán az teszi érdekessé, hogy alja kissé hosszított. Talán élénk színe keltette fel érdeklődésemet. Felpróbáltam. Olyan volt, mintha rám szabták volna. Muszáj volt megvennem. Erre a randira tökéletes lesz. Nem túl kihívó, erős színe viszont ugyanolyan izgatottságot sejtet, amit én érzek. Egy farmert húztam fel hozzá barna csizmámmal és mellényemmel. Miután sikerült eltüntetnem a rendetlenséget, halvány sminket vittem fel arcomra. Belenéztem a szobámban elhelyezkedő, hatalmas tükörbe. Nem néztem ki rosszul, de valami még hiányzott. Ágyam melletti éjjeliszekrényemhez léptem, majd lassan kihúztam fiókját. Kiemeltem belőle azt a bizonyos ékszeres dobozt, melyben a régi emlékeket felidéző nyaklánc pihent. Percekig csak néztem és gondolkodtam, hogy felvegyem-e vagy ne. Végül feltettem. Újra vetettem magamra egy pillantást. Jó ötlet volt a nyaklánc, kicsit feldobta a felsőt. Eközben csengettek az ajtón. Szívem hatalmasat dobbant, tenyereim pedig izzadni kezdtek. Egy mély levegővétel után kinyitottam az ajtót. Egy oltárian szexi Seungho állt előttem. Ő is egyszerűen öltözött fel, mégis remekül nézett ki. Fehér póló, fekete nadrág, bakancs és bőrkabát, haja pedig fel volt zselézve. Akár életem végéig el tudnám nézegetni. Mély hangja azonban visszarántott gondolataim közül:
-Szia! Remekül nézel ki.
-Sz-szia! Kö-köszönöm.-dadogtam idétlenül.
-Mehetünk?-kérdezte.
-Persze.-feleltem, majd felkaptam táskámat és bezártam az ajtót.
Miután leértünk, beszálltunk Seungho autójába, ami a ház mögötti parkolóban állt. Pillanatokkal később már a forgalmas úton haladtunk.
-Hová megyünk?-kíváncsiskodtam.
-Arra gondoltam, hogy Cheonggyecheonban sétálhatnánk egyet a leaszfaltozott folyónál.-válaszolta Seungho.
Teljesen megfagyott bennem a vér, amikor kiejtette e szavakat, ugyanis ez a hely ismét múltamra emlékeztetett vissza. Szemem előtt felvillantak a képek, amikor életem első szerelme ott mondott nekem végleges búcsút. Szívemben enyhe fájdalmat éreztem, könnyeim pedig könnybe akartak lábadni. Szerencsére időben észbe kaptam és erőt vettem magamon. Nem akartam elrontani ezt  napot.
-Valami baj van?-nézett rám.
-N-nem, remek ötlet.-erőltettem arcomra egy mosolyt.
Sikeresen leromboltam a hangulatot, hiszen az út többi részét néma csendben tettük meg. Legközelebb csak akkor szólalt meg, amikor már a folyónál sétáltunk.
-Gyönyörű ez a hely, de úgy érzem, némi szomorúságot is hordoz magában, nem gondolod?
-De, én is pontosan így érzek, ha körbenézek. Mesésen néz ki és mérhetetlen nyugodtságot színlel, azonban furcsa látni a természet egy darabját a hatalmas házak és forgalmas utak között.
-Vajon minden emberben kétes érzéseket kelt?-tűnődött Seungho.
-Lehetséges. Ma azonban új értelmet nyer számomra ez a hely.-feleltem, majd behunytam szemeimet és hagytam, hogy egy enyhe szellő belekapjon hajamba.
Mivel Seungho nem szólalt meg, kinyitottam szemeimet, majd ránéztem. Mozdulatlanul állt mellettem, arcán pedig furcsa kifejezés ült. Szemei hirtelen üvegesek lettek és pislogás nélkül egy pontba meredtek. Követtem tekintetét, mely a nyakamban lógó lánchoz vezetett. Értetlenül néztem vissza rá. Kezeit lassan felemelte, majd ékszerem után nyúlt. Hüvelykujjával lassan végigsimított rajta, ajkait pedig idegesen rágni kezdte.
-H-honnét van ez?-kérdezte remegő hangon.
-Ajándékba kaptam. Miért?-néztem mélyen szemeibe, melyek mintha csillogtak volna a felgyülemlő könnytől.
Mielőtt válaszolhatott volna, egy éles hang csapta meg fülünket. Mindketten a hang irányába néztünk és megpillantottuk a felénk közeledő JiNát.

JiNa szemszöge:

Nem éppen voltam a legjobb hangulatban. A napokban történtek eléggé megviseltek. Szörnyen dühös voltam Narára, amiért ilyen közel került Seunghohoz. Elhatároztam, hogy mindent megteszek annak érdekében, hogy eltűnjön innét. Első tervem sajnos nem sikerült, így egy újabbat kell kitalálnom. Eljöttem sétálni egyet, hátha eszembe jut valami. Azonban a helyzet csak még rosszabb lett, amikor megláttam Seunghot és Narát kettesben egy romantikus helyen, egy romantikus pillanat közepén. Rögtön felment bennem a pumpa. Nem hagyhattam annyiban a dolgot, odasiettem hozzájuk és sikeresen megzavartam őket.
-Sziasztok! Hát ti meg mit csináltok?-érdeklődtem.
-Szia! Dolgunk van.-felelte szűkszavúan Seungho.
-Többiek merre vannak?-néztem körbe.
Reméltem, hogy ez nem az, amire gondolok, mert ha igen, akkor annak nagyon nem lesz jó vége, azt garantálom. Láttam, ahogy Nara idegesen Seunghora pillant. Azt várta, hogy a fiú válaszoljon. Rosszul tette, hiszen ismerem Seunghot. Pontosan tudtam, hogy mi a helyzet.
-Szóval csak ketten vagytok. Munka miatt jártok erre?-tettem  fel a következő és egyben utolsó kérdést, mely még reményt adott, hogy ez nem egy randi.
Kínos csend borult ránk, egyikőjük sem mondott semmit. Agyamban rögtön megszólalt a riasztó, kezdtem bepánikolni, hogy a múltkori buta lépésem miatt Seungho végleg megharagudott rám és ezt a kis szajhát választja helyettem. Tennem kell valamit! Méghozzá most! A fejemben cikázó gondolatok halmazát egy ismerős hang törte meg.

Joon szemszöge:

Mivel ma délután négykor végeztünk minden kötelességünkkel, úgy gondoltam, hogy megérdemlek egy pihentető vásárlást. Vágyam kiteljesedésének helyéül Cheonggyecheont választottam. Kedvenc boltomba tértem be, ahol egy órás válogatás után egy újabb kalapot vettem. Rengeteg volt már otthon, de annyira szerettem őket, hogy nem tudtam ellenállni. Miután végeztem, eldöntöttem, hogy valami édességgel is meglepem magam. Éppen a beaszfaltozott folyó partján sétáltam, mikor megpillantottam három ismerős alakot.
-Hello!-léptem oda hozzájuk.
Elég furcsán éreztem magam, amikor felém fordultak. Mintha egy kínos beszélgetést zavartam volna meg.
-Sikerült találni valamit?-kérdezte tőlem Nara, majd a kezemben lévő szatyorért nyúlt és kiemelte belőle tartalmát.
-Egy újabb kalap. Nem is vártam mást.-jegyezte meg Seungho.
Értetlenül néztem rájuk, de szerencséjükre hamar leesett a dolog, így remek színészi tehetségemet bevetve feleltem.
-Olyan jól néz ki, nem hagyhattam ott.
-Az újabb kliphez lesz?-kérdezte JiNa.
-Nem, a jövő héten fantalálkozóra megyünk. De ezt neked is tudnod kéne.
JiNa idegesítően nevetett egyet, hogy leplezze szokatlan viselkedését.
-Tudom, csak rengeteg dolgom van mostanában, eléggé összefolynak az események. Egyébként nagy szerencse, hogy összefutottunk, így legalább nem késünk el.-mondta, majd belekarolt Seunghoba.
-Elkéstek?-kérdeztem kíváncsian.
-Ugye nem felejtetted el?-nézett kicsit durcásan JiNa Seunghora.
A fiú pár másodpercig összevont szemöldökökkel állt, aztán így szólt:
-Oh, a szüleid! Teljesen kiment a fejemből.
-Ezt nem hiszem el! Nagyon jól tudod, hogy minden hónapban találkoznod kell velük.-nyafogott JiNa.
-Ne haragudj, kérlek, nem szándékosan tettem.  És ti sem, majd máskor befejezzük.-itt erőteljesen Narára nézett.
-Semmi gond.-felelte szomorkás hangon Nara, majd néztük, ahogy szép lassan eltűnnek a távolban.
-Minden rendben?-kérdeztem.
-P-persze.-jött a rövid és nem éppen meggyőző válasz.
-Nem akarok tolakodó lenni, de ti most randiztatok?
-Neem, ez nem randi. Csak egy találkozó. Valamit mondani akart nekem Seungho, de nem volt rá alkalma.
-Értem. Egyébként érezd magad megtisztelve, Seungho soha életében nem találkozott egyetlen lánnyal sem.
-Dehogynem, itt van JiNa.
-Vele muszáj neki.
-Én azt hittem kedvelik egymást.
-Eleinte én is, sőt a többiek is. Egyszer rákérdeztünk és elmesélte, hogy szüleik régóta ismerik egymást, azért vannak ilyen jóban. Igaz, JiNa odavan Seunghoért, de ő csak kishúgaként tekint rá. Ha nem lenne az a titokzatos múltbéli lány Seungho életében, akkor lehet együtt lennének.-magyaráztam.
-Titokzatos múltbéli lány?
-Nem tudunk sokat, Seungho nem szeret beszélni róla. A lényeg, hogy ez a lány volt élete első szerelme és még mindig nem tudta elfelejteni.
-Őszintén bevallom, én is ebben a helyzetben őrlődöm.-vallotta be a lány, majd akaratlanul nyakláncához nyúlt.
-Tőle kaptad?-mutattam a darabra.
Nara csak némán bólintott egyet.
-Szeretnél róla beszélni?-tettem fel óvatosan a kérdést.
Egy kis csend után Nara mesélni kezdett:
-Tudod, kiskorom óta ismertem a fiút, szinte minden egyes percünket együtt töltöttük. Nagyon jó barátok voltunk, az egészet ott rontottam el, hogy beleszerettem. Sose vallottam be neki, de szerintem tudta hogyan érzek iránta. Aztán egyik nap, amikor találkoztunk, furcsán viselkedett. Olyan dolgokat mondott, amiket nem értettem. Másnap elköltözött, csak akkor értettem meg mindent. Azóta nem láttam, de reménykedem, hogy még életünk végéig találkozunk. Ő is megígérte.
-Hűha, hát nem nagyon tudok mit mondani. De van egy olyan érzésem, hogy ő is szeretett téged. Ha fontos voltál neki, akkor biztos nem felejtett el és meg fog keresni.
-Köszönöm a kedves szavakat.-mosolygott rám.
-Ugyan, erre valók a barátok. Én is mesélnék neked, de nekem nincsen ilyen sztorim. Még soha életemben nem voltam igazán szerelmes.-mondtam lehajtott fejjel.
-Ne aggódj, kedves és sármos srác vagy, eljön majd az idő, mikor megtalálod a nagy őt.-veregette meg vállamat.
Szavai megmelengették szívemet, érintése pedig biztonságot és védelmet nyújtott. Egy darabig fürkésztem arcát. Csak most vettem észre, milyen szép lány. Tudom, bolond vagyok, de egy pillanatra elképzeltem, milyenek lennénk együtt. Sok közös tulajdonságunk van és mindketten érdeklődünk a divat iránt. Együtt töltött időkből azt is leszűrhető, hogy jól kijövünk, valamint kedveljük egymást. Lehet, hogy a véletlen akarja így, de mindig segítünk egymásnak, ha a másik bajban van. Törődünk egymással és ez fontos. Azt hiszem összeillenénk. Ám a dolog mégsem ilyen egyszerű, mint amilyennek tűnik. Valami azt súgja, hogy Nara és Seungho között valamiféle érthetetlen kapcsolat van. Végülis azzal nem ártok senkinek sem, ha a közelében maradok és vigyázok rá.
-Mi az? Min gondolkozol ennyire?-nézett rám.
-Csak azon tűnődtem, milyen jól kijövünk egymással.
-Igen, ez nekem is feltűnt. Te valahogy sokkal nyitottabb vagy felém, mint a többiek. Persze velük sincs bajom, ők is nagyon rendesek. Seungho meg túl titokzatos. Érzem, hogy segíteni próbál, de néha olyan tehetetlen. Mondjuk én is így vagyok vele szemben. Mindegy, a lényeg, hogy örülök neki, amiért megismertelek.
Miután kiejtette száján utolsó mondatát, valami enyhe bizsergés és megkönnyebbülés futott végig testemen. Arcomon egy hatalmas mosoly jelent meg. Akaratlanul közelebb léptem hozzá és egy hirtelen mozdulattal magamhoz húztam, s szorosan átöleltem.

Seungho szemszöge:

Késő este volt, mire hazaértem JiNa szüleitől. Teljesen kimerített a mai nap, csak arra vártam, hogy ágyba zuhanhassak. Miután vettem egy forró fürdőt, rögtön célba vettem ágyamat. Azonban fáradságom ellenére sem tudtam elaludni. Folyton ott lebegett szemeim előtt a Nara nyakában látott nyaklánc képe, mely pontosan ugyanúgy nézett ki, mint amelyet évekkel ezelőtt adtam annak a lánynak, aki mindennél fontosabb nekem. Ideges voltam, amiért JiNa hívatlanul felbukkant és nem kaptam választ az ékszerről. Arról meg ne is beszéljünk, hogy én sem tudtam elmondani Narának azt, amit szerettem volna. Egyre több kép cikázott fejemben. A múltban és az utóbbi két hónapban történt események összefolytak. Most már tényleg nem tudok mást hinni, minthogy ez a Nara és az én Narám egy és ugyanazon személy. Én lennék a legboldogabb ember a Földön, ha tényleg így lenne. Ezek között a gondolatok között zuhantam mély álomba. Azonban álmomban sem hagytak békén ezek a képek. Ha ez sokáig megy így tovább, biztosan megőrülök. Ki kell derítenem végre, hogy igazak-e a megérzéseim vagy sem. Holnap, ha törik, ha szakad, sőt még ha JiNa felbukkan, akkor is megkérdezem tőle, hogy honnét van az a nyaklánc.