Utálom azokat az időszakokat, amikor a reptereken kell várakozni. Hogy miért? A válaszom nem olyan egyszerű…
A nevem Byun Baekhyun. Az EXO nevű együttes egyik énekese vagyok. Munkámból adódóan rengeteg fellépésünk van, nem csak belföldön, hanem külföldön is, így elég gyakran kell utaznom bandámmal együtt. Biztosan azt hiszitek, hogy azért nem szeretem ezt, mert sokat kell várni és nem tudom mivel eltölteni az időt. Azonban nem így van. Gyötrődésem okozója egy bizonyos személy, méghozzá nem más, mint Huang Zi Tao. Külsejét leírva magas, fekete hajú, szeme alatt sötét karikák húzódnak, úgy néz ki, mint egy panda. Teste kidolgozott és sportos. Ezen kívül rengeteg dologban tehetséges. Gyönyörűen tud énekelni, valamint a sportokat is szereti, főleg a kungfut. Személyisége ennél jóval bonyolultabb. Hiába vagyunk már összezárva 1-2 éve, őszintén szólva nem mindig tudok kiigazodni rajta. Amikor az ember először találkozik vagy beszél vele, akkor kedves, kissé visszahúzódó, romantikus személyként könyveli el. Ám az idők során rádöbben, hogy nem teljesen így vannak a dolgok. Nyíltabbá válik, magabiztossága megnő, melynek köszönhetően előjön piszkálódó és őrületbe kergető énje. Ha velem van, akkor mindig ilyen. Bezzeg a többi taggal nem. Nem értem. Nem követtem el ellene semmi rosszat. Lehet, hogy egyszerűen nem vagyok neki szimpatikus. Hogy ne legyen probléma, igyekszem elkerülni.
Na, visszatérve a lényegre, most is a repülőtéren várakozunk. Karácsony alkalmából egy kis műsort fogunk előadni Kínában. Mivel még van egy óránk a gép megérkezéséig, elhatároztuk, hogy eszünk valamit. Chanyeol társaságában álltam meg egy bódé előtt. Hosszas gondolkozás után sikerült döntenünk és rendelnünk. Szerencsénkre hamar készen lett az étel. Helyet foglaltunk egy félreeső padon, ahol úgy gondoltuk, hogy nyugodtan teletömhetjük üres gyomrunkat. Azonban alig ültünk le, máris sorban szállingóztak oda a többiek, hogy kuncsorogjanak egy-egy falatot. Az első ember Kris volt, drága leaderünk, akinek nem lehetett nemet mondani. Először tőlem lopott egy falatot, majd Chanyeolhoz ment oda, ahol ott is maradt. Ezután Chen jött oda hozzám, őt is megszántam egy harapással. Többet azonban nem voltam hajlandó osztozni, gyorsan befaltam a maradékot. Gyors evésemnek köszönhetően fuldokolni kezdtem. Szemeimmel rögtön egy italautomata keresésére indultam. Mikor megláttam egyet, szélsebesen odaszáguldottam, bedobtam a megfelelő összeget, majd megnyomtam a gombot, hogy kijöjjön az életet adó folyadék. Csalódnom kellett, ugyanis az üveg útközben elakadt. Körbenéztem, majd sunyin megütöttem a szerkezetet. Az én erőm azonban meg sem kottyant a hatalmas gépnek. Legszívesebben belerúgtam volna egyet, de nem akartam lejáratni magamat az esetleges utánam leselkedő fanjaim előtt. Úgy döntöttem, feladom a dolgot és keresek valakit a tagok közül, aki megszán egy korttyal. Amikor megfordultam egy kajánul vigyorgó Taoval találtam szemben magam. Éreztem, hogy piszkálódó szándékkal jött oda hozzám, mégis megkérdeztem tőle két köhögés közepette:
-Segítenél?
-Mit kapok érte cserébe?
-Mit szeretnél?
-Xoxo.
Már megint kezdi. Az utóbbi időben folyton ezzel a szóval zaklat. Emlékszem a legelső alkalomra, mikor ezt mondta nekem. Kikerekedett szemekkel néztem rá. Azt hittem rosszul hallok, de meglátván komoly arcberendezését, tudtam, hogy nem szórakozik. Nem nagyon értettem, mit akart pontosan. Tudtommal nem vagyunk ennyire jóban, sőt kifejezetten nem kedvel… Próbáltam nem foglalkozni vele, mondogattam magamnak, hogy biztosan csak szekál, de minél többször mondja ezt, annál jobban zavarba ejt. Az ismétlődő alkalmak során sikerült megfigyelnem minden egyes mozdulatát. Rá kellett jönnöm, hogy nagyon szexi, ahogy néz, valamint ahogy húsos ajkaival kiejti ezt a négy betűt. Az utolsó alkalommal, meg most is késztetést éreztem arra, hogy tényleg adok neki egy puszit. Az utolsó pillanatban azonban mindig meggondoltam magam. Nem mertem megtenni. Most is így történt.
-Haha, nagyon vicces.-mondtam, majd megforgatva szemeimet, indulni készültem.
Tao azonban gyors reflexének köszönhetően megállított. Mindkét kezét felemelte arcom vonalában úgy, hogy nekitámaszkodott az automatának. Mozdulatának köszönhetően a szokásosnál közelebb került hozzám. Szerintem nem kell mondanom, mennyire kellemetlenül éreztem magam. Fogalmam sem volt, mit mondjak vagy tegyek. Egyszerűen lefagytam és bénán néztem rá. Lehet, hogy nem kellett volna, hiszen arca egyre közelebb jött enyémhez. Már csak pár centi választott el minket, amikor megállt és egy puszit imitálva cuppogott egyet felém. Ezután egy könnyed mozdulattal ellökte magát a szerkezettől és nevetni kezdett. Tényleg csak piszkált. Agyamban rögtön felment a pumpa, nem szólva hozzá kikerültem és visszasiettem a többiekhez. Nem sokkal később ő is csatlakozott hozzánk. Láttam, hogy kezében tartja az üveg vizet, amit eredetileg én akartam venni. Minden bűntudat nélkül csavarta le kupakját. Eközben észrevette, hogy őt nézem. Felém emelte az üveget, majd kacsintott, s végül pedig beleivott. Én mérgesen fordítottam neki hátat. Órámra néztem, remélve, hogy már nincs sok idő hátra és elmenekülhetek innét. Isten meghallhatta imámat, ugyanis negyed óra múlva már a gépen ültünk.
Napokkal később elérkezett a visszaút ideje. A Kínában töltött idő alatt Tao nem akciózott. Kezdtem azt megnyugodni, hogy végre elfelejtett és békén hagy. Ám mindezt a reményt hamar lerombolta, amikor újra a repülőtérre érkezve egy érdekes pillantást vetett felém. Úgy tettem, mintha nem vettem volna észre, de szerintem tudja, hogy sikeresen megijesztett. Igyekeztem messziről elkerülni, mindig odamentem valakihez beszélgetni, hogy véletlenül se maradjak egyedül. Tao azonban ügyes gyerek, mindent megold. Éppen a csomagjainkat adták le, nekünk addig várnunk kellett. Elég volt egy pillanat, amikor kibomlott cipőfűzőm miatt lemaradtam a többiektől, ő rögtön ott termett a semmiből. Védelmező árnyékként borult fölém, amíg én guggoltam. Lassan álltam fel, valamint néztem arcába. Kicsit hirtelen ért közelsége, de így legalább jobban szemügyre vehettem. Le se tudtam volna tagadni, mennyire jól nézett ki, még így is, hogy télikabátja szőrmés kapucniját fejébe húzta, ami eltakarta arcának nagy részét. Ő is pislogás nélkül nézett engem, mellyel sikeresen zavarba hozott. Nyelvem akaratlanul kibújt és végignyaltam ajkaimat.
-Xoxo.-szólalt meg végre Tao.
Ezzel az egy szóval lerombolta a köztünk felépült romantikus pillanatot. Arcomra egy grimasz ült ki, kezeimmel pedig megfogtam kapucnijának két szélét és összecsuktam, hogy ne lássam arcát. Ezután enyhén meg is löktem fejét, jelezve nem tetszésemet.
-Ez már nem vicces.-jelentettem ki komolyan.
-Legyek elég bátor és mondjam el neked? Ha ez a négy szó nem elég, akkor férfi leszek és cselekedetemmel fogom kimutatni.-mondta, majd kitárta karjait és szorosan megölelt.
Bátortalanul ugyan, de visszaöleltem.
-Téged akarlak.-suttogta fülembe.
Szavai hallatán elakadt lélegzetem. Tudtam, hogy amiket most mondott, az mind igaz. Könnyek szöktek szemeimbe. Most már értettem mindent, hogy mit miért tett. Bénának éreztem magam, amiért nem vettem észre és folyton kerültem. De a boldogság érzése erősebb volt bennem. Mérhetetlenül örültem, amiért nem adta fel, s felismerve ügyetlenségemet bevallott mindent.
-Adj nekem xoxo-t.-búgtam fülébe.
Meglepetésemre nem is kellett sokáig várnom. Azt hittem itt a repülőtér közepén nem meri megtenni, de tévedtem. Ajkait enyémekre nyomta és egy lágy puszit lehelt rájuk. Semmi sem érdekelte. Csak én. Attól a perctől fogva imádom a reptereket, ugyanúgy, mint magát Taot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése