Társkereső 2.rész

Másnap reggel Dongho viszonylag korán kelt, mert tudta, hogy Hoon hamarosan megérkezik és ébren akarta fogadni. Meg különben is be kell számolnia Soohyunnak a tegnapi chat-es beszélgetéséről. Miután kikászálódott az ágyból, rögtön a konyha felé vette az irányt, hogy reggelizzen. Soohyun már ébren volt és ott ült az asztalnál kávéját iszogatva.
-Hogy-hogy ilyen korán ébren vagy? Ez nem vall rád!-szólalt meg reggeli rekedtes hangján.
-Tegnap beszéltem Hoonnal telefonon. Azt mondta, hogy ma reggel hazaér. Úgy tervezem, hogy kimegyek elé a repülőtérre.-válaszolta Dongho kómásan.
-Oh, értem. És ezt miért csak most mondod?-kérdezte a leader.
-Tegnap már mindenki aludt, mikor elszabadultam a géptől.-mondta a maknae.
-Melyik játék volt olyan fontos, hogy nem tudtál velem beszélni?-vonta kérdőre Soohyun szerencsétlen Donghot.
-Kivételesen nem játszottam, hanem egész nap miattatok ültem a gép előtt és arra vártam, hogy valaki írjon azon az oldalon.-jött a flegma válasz.
-Oh tényleg az oldal! Mesélj! Történt valami?-örült meg a vezető.
-Rám ít egy Nyuszifiú nevezetű személy és beszélgettünk egy kicsit, de nem volt semmi különös.-mesélte unottan Dongho.
-Hmm Nyuszifiú...ismerős név...de honnan?-töprengett Soohyun.
-Az én álnevem Nyuszilány...pabo Hyung!-nevette el magát Dongho.
-Azt tudom, de mintha már találkoztam volna a Nyuszifiúval is...na mindegy. Nekem aztán rendesen írjál vissza! Tudod, hogy addig nem törölheted magad, míg nem találkozol valakivel.-emlékeztette a vezető a szabályokra társát.
-Tudom, tudom...minél előbb végezni akarok vele. De most megyek, ha nem bánod, mert nem érek ki Hoon elé.-mondta a maknae, majd megindult a szobája felé, ám megtorpant, mert eszébe jutott, hogy meg kéne kérnie a leadert, hogy Hoonnak ne említsék meg ezt a dolgot.
-Leadershi!-szólalt meg nyújtott hangon.
-Igen, mit szeretnél?-vonta fel szemöldökét Soohyun.
-Nem lehetne Hoon elől titokban tartani ezt a chat-es dolgot? Tudod, hogy mennyire félt engem és nem örülne, ha megtudná, hogy egy ilyen oldalon fent vagyok.-kezdte el mondandóját Dongho.
-Igen, tudom és teljesen igazad van. Szólok a többieknek is.-mondta kedvesen a leader.
-Köszönöm, ígérem meghálálom!-örvendezett a kis Baba, majd ugrándozva bement a szobájába.
Mielőtt rendbe szedte volna magát, bekapcsolta a gépet, hogy megnézze, nem kapott-e újabb üzenetet. Kapott. Rögtön megnyitotta és olvasni kezdte:

Jó reggelt! Remélem jól aludtál! Én remekül, bár korán kellett kelnem:| Most éppen egyedül utazom és hosszú az út hazáig. Jó lenne, ha itt lennél velem és beszélgethetnénk!^^

-Omo! Azt akarja, hogy ott legyek vele! De édes! Kíváncsi vagyok, hogy nézhet ki...Na de most gyorsan vissza kell írnom, mert elkések.-beszélt magában Dongho.

Jó reggelt neked is! Jól aludtam, köszönöm. Viszonylag én is korán keltem, mert dolgom van. Pedig úgy aludnék még:3 Nem jó dolog egyedül utazni. Szívesen írnék neked, hogy ne unatkozz, de sajnos nem leszek itthon! Amúgy már tegnap észrevettem, hogy nincs kint egyetlen képed sem. Elmondanád, hogy nézel ki?:$

Miután elküldte a választ, gyorsan kikapcsolta a gépet és elment Hoon elé a reptérre. A gép szerencsére késett öt percet, így pont odaért. Hoon nem tudja, hogy bartja kiment elé. Dongho meglepetést akart szerezni neki. Mikor meglátta Hoont, elbújt egy oszlop mögé és megvárta míg elmegy mellette, majd hátulról letámadta.
-Hyuuuuuung!-kiabálta Dogho és rácsüngött egy hete nem látott barátja hátára.
-Ohh Dongho! Hát te hogy kerülsz ide?-kérdezte meglepődötten Hoon.
-Meglepetés! Gondoltam örülnél neki, ha valaki kijönne eléd.-mondta a kis maknae egy széles vigyorral az arcán.
-Köszönöm!-mondta Hoon boldogan, majd átölelte társát.
-Milyen volt a családoddal?-kérdezte Dongho.
-Jó volt újra látni őket. Meg egy kicsit pihentem is. És milyen volt itthon a többiekkel?-érdeklődött Hoon.
-A szokásos. Kiseop és Kevin folyton civakodnak, Eli meg szemétkedik. Magányos voltam nélküled.-mesélte a maknae.
-Hoztam neked ajándékot! Remélem megbocsátod, hogy itt hagytalak az őrültek között.-nevetett fel Hoon.
-Ahh muti meeeg!-sikkantott fel Dongho.
-Majd otthon megkapod, mert valahol a táskám mélyén van.-mondta bociszemekkel Hoon.
-Hmp. De akkor siessünk haza!-jelentette ki Dongho, megfogta barátja kezét és elkezdte vonszolni maga után.
Egy fél óra múlva otthon is voltak. Arra a többiek is felkeltek és nagy örömmel fogadták Hoont.
-Látom hazataláltál. Sőt még díszkiséreted is van.-mondta Eli csipkelődve.
-Igen. Ne piszkáld szegény Donghot! Tök rendes tőle, hogy elém jött.-nézett Hoon Elira szúrós szemmel.
-Nyugi, nem kell megölni a tekinteteddel.-nevetett a galamb.
-Nem vagy éhes? Ettél? Mindjárt kész lesz a kaja.-kérdezte Kevin aggódva.
-Anya rendesen teletömött, már nem is látszanak a kockáim, de eszek mindjárt, csak lepakolok.-felelte Hoon viccelődve.
-Bezzeg engem nem kérdezel meg!-vetette oda Eli Kevinnek.
-Te ma már ettél eleget! De ha ilyen telhetetlen vagy, akkor majd csinálok neked valami desszertet. Addig igyál RedBull-t.-mondta Kevin.
-Hmm desszert...jól hangzik. A szavadon foglak!-nevetett egyet a galamb, majd elvonult.
Közben AJ, Kiseop és Soohyun is megjöttek az edzőteremből.
-Üdv itthon!-szólalt meg először AJ.
-Hello! Jó hogy itt vagy, Dongho már hiányolt.-köszöntötte Kiseop.
-Hyuuung!-nyüszített egyet Baba szégyenében.
-Sziasztok! Tudom.-felelte Hoon büszkén, mjd a mögötte álló maknaera pillantott.
-Szerbusz Hoon! Kipihented magad?-kérdezte Soohyun.
-Szia! Igen, jót tett egy kis nyugalom, de azért hiányoltalak titeket.-felelte Hoon mosolyogva.
Dongho megvárta, míg Hoon lepakol a szobájába, majd kimegy a konyhába enni. Gyorsan odament a géphez és lecsekkolta a postaládáját. Megint van egy üzenet:

Örülök, hogy jól aludtál! Biztos aranyosan alhatsz, szívesen megnéznék egy képet rólad!:$ Semmi baj, majd alszom. Szeretek titokzatos lenni, így talán mindenki fantáziál rólam, hogy nézhetek ki:D Szerintem úgy sokkal izgalmasabb egy találkozó, ha az illetők akkor látják egymást először. Legalább nincsenek előítéletek:) Ezért nem is baj, hogy nem látok rólad képet. Természetesen kíváncsi vagyok rád, de remélem egyszer lesz alkalmunk találkozni és akkor élőben gyönyörködhetem benned^^

-Hmm, ez az emberke tényleg nagyon titokzatos. Én majdnem mindent elmondok neki, ő meg itt játszadozik. Bár ha jobban belegondolok, teljesen igaza van. Sokkal jobban kíváncsivá tudja tenni a másikat, biztos könnyen megy neki az ismerkedés... Mi van, ha nem én vagyok az egyetlen, akivel beszélget és valaki mással találkozik előbb? Az nem lehet! Muszáj velem találkoznia! Nem csinálhatom ezt életem végéig!-motyogott az orra alatt Dongho.
-Mit nem csinálhatsz életed végéig?-kérdezte tőle Hoon.
A kis maknae annyira bele volt merítkezve gondolataiba, hogy észre sem vette, mikor társa bejött a szobába.
-Hyuung! Megijesztettél!-csapta le laptopja tetejét, majd fordult hátra Dongho.
-Bocsi, nem akartalak megijeszteni. Miben mélyültél el ennyire, hogy az ajándékod sem érdekel?-tette fel a kérdést Hoon.
-Áhh semmi különös, csak egy játékkal vacakoltam. Hol az ajándákom?-terelte el a szót Baba.
-Itt van, tessék!-nyújtott át egy kis dobozkát Hoon.
-Mi ez?-kérdezte Dongho kíváncsian.
-Nyisd ki és meglátod!-felelte Hoon.
Dongho gyorsan letépte a csomagolást és kinyitotta a dobozt. A dobozban egy nyuszi alakú telefondísz feküdt.
-Jujj ez nagyon aranyos! Köszönöm Hyung!-kiabált a kis maknae nagy örömmel, majd Hoon nyakába ugrott.
-Örülök, hogy tetszik.-mosolygott Hoon és viszonozta az ölelést. Nekem aztán tedd fel a telefonodra!-tette még hozzá gyorsan.
-Nyugi, most azonnal felteszem.-mondta Dongho és már nyúlt is a telefonjáért.
-Helyes. Lenne kedved folytatni a filmet, amit elkezdtünk?-érdeklődött Hoon.
-Persze!-válaszolta egy mosollyl a kis maknae.
-Oké, akkor gyorsan elmegyek lefürdeni, aztán utána nézhetjük is.-mondta Hoon.
-Jó.-felelte Dongho. Addig legalább lesz időm válszolni Nyuszifiúnak-gondolta magában.
Miután Hoon elhagyta a szobát, rögtön nekiállt, hogy kész legyen, mire barátja visszatér.

Még nem volt szerencsém magamról alvós képet látni, de lehet, hogy jobb is. A képet illetően pedig teljesen igazad van, jó kíváncsivá tudod tenni az embert:D Én is remélem, hogy sikerül találkoznunk:$ Vannak olyan helyek, ahol szeretsz sétálni?

Mire Hoon végzett a fürdéssel, arra Dongho kilépett a chat-ből és bekészült a filmnézéshez. Hozott egy kis rágcsálnivalót a konyhából, majd letelepedett a laptoppal együtt az ágyra. Hoon nem sokkal később belépett a szobába, leült Dongho mellé és elkezdtek mozizni. Körülbelül 2 óráig tartott a film, utána Hoon elment a saját szobájába aludni. A kis maknae gyorsan lefürdött, rendet tett a saját szobájában, majd újra belépett a chat-be. Természetesen egy újabb üzenet várta:

Van egy-kettő hely, ahol szívesen bóklászok szabadidőmben. Szeretek a szabadban lenni és a tájban gyönyörködni. Néha jól jön egy kis csend és magány. De a barátaimmal is szoktunk mászkálni a városban, legtöbbször enni vagy karaokezni megyünk. Amúgy ha már ennél a témánál tartunk, mi jót csinálsz a hétvégén?:)

-Ez azz! Úgy néz ki hamarabb eljön a találkozó ideje, mint godoltam! Most okosnak kell lennem!-örvendezett Dongho.

Értem. Megértelek, néha tényleg jó egyedül lenni, de nincs valami sok időm. Meg inkább társas lény vagyok:D Még nem terveztem semmit sem. Te?:)

Dongho alig bírta kivárni, hogy megérkezzen a válasz. Most a percek is óráknak túntek neki. Bízott benne, hogy a fiú felajánlja, hogy találkozzanak és akkor letudja a dolgot, nem kell többet sunyiban írogatnia, nem kell attól félnie, hogy lebukik Hoon előtt. Újabb levél érkezett:

Oh de jó, a hétvégén én is ráérek!^^ Nem lenne kedved találkozni?:$ Élőben jobban meg tudnánk ismerni egymást és akkor arra is lenne alkalmam, hogy elvigyelek az egyik kedvenc helyemre:)

-Juppiiííí! Ez a fiú olvas a gondolataimban!-ugrándozott örömében Dongho. Gyorsan válaszolt is:

Rendben, találkozzunk!^^ Nagyon örülnék neki, ha láthatnám a számodra kedves helyeket. Hol és mikor?:)

A kis maknae nem bírt magával, nem tudott megülni egy helyben. Fel-alá mászkált a szobájában. Izgalmában azt sem érezte, hogy mennyire fáradt. Most nem érdekelte semmi, csak az, hogy megbeszéljenek mindent és vége legyen ennek a dolognak.

Nem is tudom... Mit szólnál hozzá, ha a világító szökőkútnál találkoznák szombaton este 8kor?:3

-Ohh tökéletes, az nincs olyan messze innen.-beszélte meg magával Dongho.

Rendben, az tökéletes! Akkor szombaton találkozunk!:) Most viszont megyek aludni, mert későn van és fáradt vagyok. Jó éjt! Sziaa!

Dongho kicsit megkönnyebült, hogy sikerült a dolognak ezt a részét megoldania. Most már csak azt kell kitalálnia, hogy mit mond Honnak, hova megy szombaton. De ezt majd Soohyun segítségével megoldja, gondolta magában, bemászott az ágyba és rögtön mély álomba zuhant.

Társkereső 1.rész

-Ez azz!-kiáltott fel Soohyun és Eli boldogan, mikor győztesként kerültek ki a játékból.
-Mázlisták! Nem akarok veszíteni, Eli segíts nekem kérlek!-vinnyogta Kevin.
-Héj, nem ér segíteni!-mondta felháborodottan Kiseop.
Dongho és AJ csak csendben ültek, próbáltak koncentrálni, nehogy ők veszítsenek. Mert jajj annak, aki az utolsó lesz. Mielőtt elkezdték a játékot, fogadtak, hogy a vesztesnek regisztrálnia kell egy társkereső oldalra és addig nem törölheti magát, míg nem valaki nem ír neki, hogy találkozzanak. Hoon nincsen itthon, hazament meglátogatni a családját, így ő semmit sem tud a dologról.
-Áááá nem hiszem el! Már csak hárman vagyunk! Tuti én leszek a szerencsétlen...-viított fel Kevin, mikor AJ megnyerte  következő kört.
-Ne ordítozz már Kevin! Így nem lehet koncentrálni!-torkollta le Kiseop.
Dongho ismét csak csendben ült. Nem akart veszíteni, de érezte, hogy ma nincs jó napja. Akövetkező körből Kiseop került ki nyertesen. Már csak Kevin és Dongho mradtak bent.
-Neeeeeee! Többet nem játsszom veletek! Direkt csináltátok, mi?-kérdezte Kevin Elira és Soohyunra nézve.
-Jajj Kevin, ne legyél ilyen mérges! Nem mi tehetünk róla, hogy ügyetlen vagy! Különben is, nem olyan nagy probléma, ha veszítesz. Lehetne sokkal rosszabb is a büntetés.-cukkolta Eli.
-És mi van, ha kiderül, hogy ilyen oldalakra regisztrálunk? Óriási botrány lenne belőle! A menedzser tuti megölne minket!-folytatta tovább siránkozását Kevin.
-Nyugodj már le Kevin! Nem lesz semmi balhé. Nem a saját nevünkön fogunk regisztrálni, hanem kitalálunk egyet és lánynak álcázzuk magunkat. Akkor senki se fog rájönni, hogy a U-Kiss tagok közül valaki. Ha olyan nagyon kockázatos lenne a dolog, akkor nem mennék bele. Tudod, hogy én vagyok a leader.-magyarázta Soohyun.
-Ne húzzátok az időt emberek! Más dolgom is lenne még ma, de szeretném tudni, hogy ki a vesztes.-mondta AJ.
-Milyen dolgod van? Könyveket olvasni a szobádban?-kérdezte gúnyolódva Kevin.
-Nem, valami más. De nem kötök mindent az orrotokra.-felelte halál nyugodtan a rapper, majd sunyin Kiseopra nézett, aki vette a pillantást.
Eljött a mindent eldöntő utolsó kör ideje. Dongho választhatott. Vagy veszít és akkor neki kell elvállalni a büntetést, ami nem igazán hatotta meg, vagy nyer és akkor hetekig hallgathatja Kevin nyávogását. Inkább az elsőt választotta és hagyta nyerni Kevint.
-Ááááááááá! Nyertem! Nem vagyok utolsó!-kiáltott fel Kevin, majd felállt és elkezdett ugrálni, mint egy kisgyerek.
Eli rögtön odament hozzá és gratulált neki. Soohyun megveregette Dongho vállát és így szólt:
-Úgy látszik a kis maknaenk kapja a büntetést. Gyerünk a géphez, látni akarom, ahogy megcsinálod a profilodat!-mondta, miközben megfogta Dongho kezét és bevonszolta a szobába.
A többiek természetesen követték őket, nem hagyhatták ki a kis maknae szívatását. Az egész kitalálója Eli egyértelműen Eli volt, aki mindig is szerette piszkálni a többieket. A többiek már egészen hozzászoktak, csak Kevin szokott nyavalyogni. Alig telt negyed órába és már meg is csinálták a profilt. A név Nyuszilány lett.
-Készen is vagyunk a profillal, most már csak várnunk kell, hogy írjon valaki. Jah azt tudnod kell, hogy te nem írhatsz senkinek! Meg kell várnod, amíg valaki ír, összeismerkedtek és ha felajánlja, hogy találkozzatok, akkor te igent mondassz! Rögtön be kell számolnod, ha történik valami! Értetted?-kötötte ki a szabályokat Soohyun.
-Igenis Leadershi!-mondta Dongho nyújtott hangon.
-Én is tudni akarok mindent!-mondta Eli nevetve.
-Nyugi, mindenkinek elmesélek majd mindent, hiszen így állapodtunk meg.-mondta a maknae unottan.
-Nah jól van, akkor én lépek is!-mondta AJ és kiment a szobából.
-Nekem is mennem kell.-hadarta gyorsan Kiseop és már futott is AJ után.
-Jobb, ha nem tudjuk, hogy ezek ketten mit művelnek. Viszont én mindjárt éhen halok. Kevin csinálj nekem valami finomat!-kérlelte Eli a fiút.
-Mit kapok érte cserébe?-kérdezte Kevin.
-A szokásosat.-vágta rá a galamb.
-Rendben. De akkor először el kell mennünk bevásárolni, mert nincs itthon semmi. Elmehetünk?-tette fel a kérdést Kevin a vezetőnek.
-Persze, menjetek csak nyugodtan, nekem beszélnem kell a menedzserrel. Dongho úgy néz ki egyedül maradsz itthon. Nem is baj, legalább észreveszed a jelentkezőket.-mondta Soohyun nevetve.
Lassan mindenki elhagyta a lakást, Dongho egyedül maradt. Fél óráig ült a gép előtt, várta, hogy írjon neki valaki, de semmi.
-Lehet tovább fog tartani, mint gondoltam! Na mindegy, még mindig jobb, mint Kevin hyung sipákolása.-gondolta magában.
Mivel továbbra sem jelentkezett senki, a kis maknae nem tudott mit kezdeni magával, úgy döntött, hogy felhívja Hoont.
-Hallo?
-Szia Hyung!
-Áhh szia Dongho! Hiányoztam?
-Igen. Mindenki elment itthonról, egyedül vagyok és unatkozom. Nincs kivel játsszanom, meg filmet néznem. Mikor jössz haza?
-Holnap reggel érkezem vissza, szóval majd bepótoljuk. Már nem kell sokat várnod. Viszek neked meglepetést is, szóval ne aludj el!
-Miiit? Jujj, siess haza!
-Rendben. De most mennem kell. Majd este találkozunk. Szia!
-Okéé. Sziaa!
Miután Dongho letette a telefont, kicsit jobb kedve lett. Közel állnak egymáshoz Hoonnal, örült,hogy hallhatta a társa hangját. Rápillantott a gépre, hátha azóta kereste valaki, de még mindig semmi. Nagy szomorúan ballagott ki a nappaliba, lehuppant a kanapéra és bekapcsolta a tévét. Semmi izgalmasat nem talált, így hamar elaludt. Még akkor sem ébredt fel, mikor Kevin és Eli megérkeztek a bevásárlásból.
-Nézd csak, Dongho alszik.-mutatott a kanapé felé Kevin. Menj, pakold le a cuccokat a konyhába, én addig hozok egy takarót a maknaenak.
-Okéé.-mondta Eli szófogadóan és elindult a konyha felé.
Kevin bement Dongho szobájába, kihozott egy takarót és ráterítette az alvó Babára. Miután itt végzett, kiment a konyhába Eli után. Időközben megérkezett AJ és Kiseop is nagy hangzavarral. Kevin rögtön beviharzott a nappaliba és ráordított a hangoskodókra, hogy legyenek csendesebben, mert Dongho alszik.
-Nem is voltunk olyan hangosak! Különben is nagyon jól ismered Donghot, olyan mélyen tud aludni. Arra sem ébredne fel, ha bombáznának.-vágott vissza Kiseop.
-Sose tudhatod!-ellenkezett Kevin.
-Nem a gép előtt kellene virrasztania és a jelentkezőket várnia?-tette fel a kérdést AJ.
-Az meg a másik!-kiáltott fel Kiseop.
-Jajj hagyjátok aludni szegényt! Az üzenet nem fut el, később is vissza tud írni.-magyarázta Kevin.
-Ahh jól van! Gyere AJ, menjünk a szobába!-mondta Kiseop, majd faképnél hagyták Kevint.
Ám nem a saját szobájukba mentek, hanem Donghoeba. Kiseop rögtön a gép felé vette az irányt. AJ szép lassan ballagott utána, kicsit lelkiismeretfurdalása volt. Először nem akart bemenni a maknae szobájába, de a gonoszka Kiseop rávette.
-Nézd csak AJ! Valaki írt!-kiáltott fel.
-Tényleg? Mit?-futott az asztalhoz AJ.
A képernyőn ez állt:

Szia! Látom új vagy az oldalon. Nézegettem a profilodat és a látottak alapján nagyon szimpatikusnak tűnsz, szívesen megismernélek. Úgy hiszem, sok közös vonás van bennünk és az érdeklődési körünk is hasonló. Ráadásul a nevünk is mintha couple lenne! :D Remélem nem gond, hogy írtam, kérlek írjál vissza, ha úgy érzed, hogy te is meg szeretnél ismerni engem!^^ További szép napot: Nyuszifiú

-Ez mekkora szöveg má! Tök buli, hogy így egyezik a nevük!-őrjöngött Kiseop. Hát ezt látnia kell Donghonak most!-alig mondta ki és már futott is felkelteni a maknaet. Dongho! Dongho! Ébredj már!-ordította teli torokból, közben rázogatta a testét,hogy biztosan felkeljen.
-Ajj mi van?-kérdezte nyúzott hangon Dongho.
-Gyere gyorsan! Valaki írt, ezt látnod kell!-kiabálta izgatottan Kiseop.
A hangzavarra természetesen Eli és Kevin is berobogott a konyhából.
-Mi történt?-kérdezték kórusban.
-Valaki írt Donghonak.-mondta nyugodtan AJ.
-Hogy mi? KI Mikor?Mit?-kérdezte Eli kíváncsian. Látni akarom most!-ordította el magát, majd berohant Dongho szobájába.
-Mindenki meg van gajdulva egy hülye üzenettől?-kérdezte Kevin grimasszal az arcán.
-Jajj Dongho siess már! Nem is érdekel?-nyagatta Kiseop a kómás Babát.
-De érdekel...-válaszolta egy ásítás küzepette Dongho, majd szép lassan felállt és becsoszogott a szobájába.
-Háháháhh-nevetett Eli, hogy elolvasta az üzenetet.
-Mi olyan vicces? Most már had lássam én is!-mondta Dongho és nekiállt elolvasni a levelet. Miután végzett, a többiek felé fordult:
-Most vissza kéne írnom?
-Hát persze! Már így is órákkal ezelőtt írt. Ne várasd tovább!-mondta Eli izgatottan.
-Jól van. De menjetek ki és ne zavarjatok! Így nem lehet visszaírni, hogy itt őrjöngtök!-mondta Dongho kicsit idegesen.
-Ajajj, valaki igen mérges... Nem kellett volna felkelteni!-állapította meg AJ, majd kimenekült a szobából.
Kiseop szorosan a nyomában, hiszen tudta, hogy ő a ludas az egészben. Eli mintha meg sem hallotta volna Dongho szavait, továbbra is ott terpeszkedett a szobában.
-Neked is szólt, amit mondtam!-szólt rá a maknae.
-Ajj ne már! Had maradjak! Ígérem csendben leszek!-kérlelte Eli.
Ekkor Kevin toppant be az ajtón és így szólt:
-Eli kész a kajád! Ha nem szeretnéd, hogy kihűljön, akkor irány a konyha!
-Kajaaa!-kiabálta Eli, majd ki is futott a helyiségből.
-Köszönöm Hyung!-mondta Dongho hálálkodva.
-Szívesen!-mosolygott Kevin.
Dongho gyorsan bezárta az ajtót, odament az asztalhoz és nyugodtan újraolvasta az üzenetet. Mikor a "Ráadásul a nevünk is mintha couple lenne! :D" mondathoz ért, akaratlanul elmosolyodott.
-Jé tényleg, csak most veszem észre! Bár biztosan nem örülne ez a valaki, ha megtudná, hogy honnan ered ez a név. Sőt ha megtudná, hogy nem is lány vagyok, hanem fiú... Na de mindegy, vissza kell írnom!Mit írjak? Hoon miért nincs itthon? Ő biztosan segítene. Ááá mit beszélek! Jobb, ha nem látja és nem is tud erről az egészről! Nem akarom, hogy félreértse a helyzetet... Muszáj lesz egyedül kitalálnom valamit.

Sziaa! Igen, ma regisztráltam. Nem baj, hogy írtál, sőt örülök is neki, erre vártam egész nap, hogy valaki jelentkezzen!:D Nem gondoltam volna, hogy ilyen gyakori ez a név, amit választottam. Direkt próbáltam olyat keresni, amivel egyedi lehetek. De biztosan a sors akarta, hogy rám találj!^^ Kérlek mesélj magadról egy kicsit, hogy jobban megismerhesselek! Neked is szép napot! Nyuszilány

-Remélem így jó lesz. Amúgy tök furcsa, hogy hasonló a nevünk. Kíváncsi vagyok, hogy honnan jött neki az ötlet. Majd később megkérdezem... egyenlőre abban reménykedem, hogy visszaír.-motyogta magában Dongho.
Nem mozdult el a gép mellől, azt várta, hogy visszaírjon neki a Nyuszifiú, de nem írt. A kis maknae nagyon elszomorodott.
-Senki se ír semmit...nemhogy felajánljon egy találkozót! Életem végéig ezzel fogok küszködni és rejtegethetem Hoon elől...Remek!
Miközben így mérgelődött, csippant egyet a gép, ami a beérkező üzenetet jelezte. Dongho felkapta a fejét és megnyitotta a levelet:

Azt hittem nem fogsz visszaírni, de örülök, hogy így döntöttél! Ha zavar a nevem, akkor átváltoztathatom, bár ha azt vesszük, hogy én régebb óta tagja vagyok az oldalnak, akkor neked kellene. Persze engem nem zavar, sőt őszintén szólva tetszik!^^ Nagyon szeretem a nyuszikat, barátaim szerint én is úgy nézem ki. :D Koreában élek, barátaimmal együtt egy lakásban, nagyon szeretek énekelni. Dolgozom, így nincs sok időm, de mindig szakítok a családomra és számomra fontos személyekre. Most viszont ne haragudj, de mennem kell! Majd még írok! Jó éjt! Szia:)

-Ohh örül, hogy írtam! Ez jó jel! Megváltoztatná a nevét csak azért, hogy nekem jó legyen, pedig nem is ismer még. Rendes fickónak tűnik. És szereti a nyuszikat, mint Hoon hyung. Sőt még énekel is, mint én. Ha lány lennék simán elfogadnám pasinak.-kuncogott magában Dongho. Nah gyorsan visszaírok neki:

Miért ne írnék vissza? Hiszen azért regisztráltam az oldalra, hogy ismerkedjek!:D Nem zavar a neved, nyugodtan hagyd csak így! Ohh én is Koreában élek. Az is lehet, hogy tök közel vagyunk egymáshoz, csak nem tudunk róla!:'D Van egy barátom, aki nagyon hasonlít rád. Ő is szereti a nyuszikat és énekel, csakúgy, mint én:) Köszönömszépen, neked is! Várom, hogy írj! Sziaa^^

-Lehet mégis csak begyorsulnak az események és nem kell évekig várnom arra a találkozóra! Holnap be kell számolnom a többieknek... De óvatosnak kell lennem, mert Hoon hazajön. Tényleg meg kell beszélnem mindenkivel, hogy ez tabu Hoon előtt!-figyelmeztette magát Dongho, majd kikapcsolta a gépet. Gyorsan elment lefürdött, majd ágyba bújt és elaludt.

BigBang 2.rész

Az első találkozás

Aztán megmozdult a kilincs és végre kinyílt az ajtó... Teljesen ledermedtem, a szemeim kikerekedtek és az állam is leesett, mikor megláttam, hogy ki nyitott ajtót. Nem akartam hinni a szememnek, azt hittem, hogy képzelődöm. Millió kérdés kavargott a fejemben: Úristen! Képzelődöm vagy ez az valóság? Ez lehetséges? Vagy csak valami vicc? Már majdnem felsikítottam, mikor az ajtóban álló személy hangja kizökkentett gondolataim fellegéből:
-Segíthetek?-kérdezte.
-Ööö...i-igen. Vagyis nem. A-akarom mondani Noéminek hívnak és itt lakom a szomszéd házban. Reggel hallottuk a családommal, hogy új lakók jöttek, így sütöttünk egy kis süteményt és áthoztam üdvözlésképpen. De őszintén szólva nem számítottam rá, hogy a kedvenc együttesem egyik tagja fogja kinyitni az ajtót. Még mindig nem tudom elhinni...úgyértem ez most a valóság vagy csak hallucinálok?-hadartam össze-vissza mindent.
-Szia! Teljes mértékben jól látsz, Seungri vagyok, a BigBang nevű koreai együttes legfiatalabb tagja. Úgy látom sikerült egy újabb rajongóra találnom. Nagyon rendes tőled, hogy átjöttél és hoztál egy kis sütit!-mondta mindezt mosolyogva.
-I-igen, elég nagy kpop fan vagyok. Szívesen!-dadogtam még mindig, miközben végignéztem rajta és eldöntöttem magamban, hogy élőben még aranyosabb, mint a képernyőn keresztül láttam.
-Ki az Seungri? Valami baj van?-jött a háttérből egy másik ismerős hang.
Pár másodperc múlva felbukkant G-Dragon, a banda vezetője és divathercege. Mikor meglátott elég rendesen végigmért, elmosolyodott, majd a maknae felé fordult.
-Csak egy percre hagylak magadra és máris becsajozol?-cukkolta Seungrit.
-Jajj Hyung! Ő itt Noémi, a szomszédban lakik, azért jött, hogy üdvözöljön minket.-mesélte Seungri vörös fejjel, majd ütött egyet GD irányába, aki számított a mozdulatra, így sikeresen elhajolt társa ökle elől. Én le sem véve a szememet róluk, még mindig az ajtóban ácsorogtam. Mikor abbahagyták a kakaskodást, a vezető ismét felém fordult.
-Mi az ott?-mutatott a kezemben lévő tálca süteményre.
-Hoztam egy kis édességet.-mondtam, majd GD felé nyújtottam a sütit.
-Oh remek, úgyis éhesek a többiek is! Gyere beljebb, ismerd meg őket! Biztosan örülni fognak az új társaságnak!-mondta, majd kivette a kezemből a tálcát és elindult befelé.
Zavartan néztem rá Seungrira, aki még mindig az ajtóban állt és bólintott egyet, hogy kövessem a vezetőt. Nyeltem egyet, majd zavartan elindultam befelé. Nagyon izgatott vagyok, hiszen nem elég, hogy a kedvenc együttesem tagjai élnek a szomszédban, még beszélek is velük és a házukba is behívtak. Legmerészebb álmaimban sem gondoltam volna, hogy ez valaha valóra válik! Milyen irigyek lesznek majd a barátaim, ha megtudják!Éppen ezek a hülye gondolatok röpködtek a fejemben, mikor beléptem a nappaliba és megláttam a banda maradék három tagját. T.O.P és Daesung a tévé előtt ültek a földön, kezükben egy-egy játékkonzollal. Annyira bele voltak merülve a játékba, hogy észre sem vették, amikor beléptünk a szobába. Taeyang a kanapén ült, ölében egy párnával és mosollyal az arcán nézte játsszó társait.
-Nézzétek hoztam egy újabb rajongót!-szólt a többiekhez büszkén GD, majd felém mutatott.
Alighogy kimondta a mondatot, három szempár szegeződött rám.
-Sziasztok! Noémi vagyok, a szomszéd lány. Üdv a városunkban!-mondtam zavaromban, miközben végignéztem mindhármukon. Tekintetem természetesen megákadt Taeyangon. Minden egyes porcikáját jól szemügyre vettem, felállított haját, szép, sima arcát, csillogó, mélybarna szemeit, halványrózsaszín ajkait, csábítóan fehérlő nyakát, mely jól kilátszott v-kivágású pólójának köszönhetően, majd végül izmos testét. Egyszerűen tökéletesen nézett ki, még jobban, mint a képeken, amiket láttam róla. Újra felnéztem arcára, szemeink találkoztak, szívem hevesen kezdett el kalapálni, arcom lassan vörösödni kezdett, így gyorsan elkaptam tekintetemet róla.
-Hello!-köszöntek vissza kórusban, kivéve Taeyangot.
Nagyon meglepődtem, amiért nem köszönt, sőt el is szomorodtam. Lehet, hogy megijesztettem, amiért ennyire megnéztem? Ki tudja mit gondol rólam... Nem vagyok neki szimpatikus? Kezdtem bepánikolni, mikor T.O.P megszólalt.
-Na mi van Taeyang? Nem is köszönsz?
-Sz-szia!-mondta gyorsan, majd felállt és kisétált a szobából.
Nem értettem, hogy mi baja van. Szívem majdnem megszakadt, mikor láttam kimenni a helyiségből.
-Úgy látszik nem kedvel.-mondtam alig hallhatóan, de elég hangosan ahhoz, hogy a többiek meghallják.
-Ne aggódj! Nagyon is kedvel téged! Akkor szokott így viselkedni, ha zavarban van vagy ha tetszik neki valaki. Nem igaz, srácok?-mondta Daesung nevetve.
-De.-mondták a többiek szintén nevetve.
Zavarban van? Na de ennyire? Szerintem itt én vagyok az, akinek zavarban kellene lennie, nem neki. Na mindegy, legalább van esély rá, hogy nem utál.
-Ülj csak le nyugodtan!-mondta Seungri, majd a kanapé felé mutatott.
-Rendben.-mondtam mosolyogva, majd félénken leültem.
-Hozhatok valamit inni?-kérdezte GD.
-Igen, köszönöm, azt elfogadom.-válaszoltam.
-Oké, mindjárt hozom, meg a sütiből is.-mondta, majd kiment a konyhába.
Csendben ültem a kanapén és körbenéztem a szobában. Ahhoz képest, hogy ma költöztek be, elég takaros. A sarokban egy lámpa állt magányosan, mellette szekrények, majd a tévé. Vele szemben a nagy kanapé, mellette polcok állnak, tele könyvekkel és cédékkel. A falon kisgyerekkori képek lógnak a tagokról. Elmosolyodtam,mikor megláttam őket.
-Nem ér nevetni!-mondta Daesung.
-Bocsánat, de nagyon aranyosak.-mondtam mosolyogva.
-Ki tudod találni, hogy melyik ki?-kérdezte T.O.P.
-Azt hiszem igen. Te vagy az első képen, mellette GD, az ott Seungri, majd Daesung és végül Taeyang.-mutogattam végig a kpeken.
-Neked aztán van tehetséged! Eddig nem sokan ismertek fel minket hibátlanul.-mondta Seungri örvendezve.
-Tényleg?-kérdeztem meglepődötten. Pedig mindenkinek van valami ismertetőjegye, amiről könnyen fel lehet titeket ismerni.-mondtam.
-És van kedvenced?-kérezte T.O.P.
-Mindenki nagyon aranyos.-válaszoltam, hiszen nem akartam senkit se megbántani.
-Csak egyet választhatsz.-közölte velem T.O.P.
-Jajj Hyung, ne kínozd szegényt! Most van itt először és máris el akarod ijeszteni?-kelt a védelmemre a kis maknae.
-Mi a téma?-lépett be a szobába GD, kezében a sütivel. Mögötte jött szorosan Taeyang az üdítőkkel.
-Éppen időben jöttetek! Noémi a képeket a képeinket nézegette, mindegyikőnket felismerte elsőre és mindjárt megmondja, hogy melyik a kedvence.-mondta gonosz vigyorral az arcán a rapper.
-Ohh, tényleg? Na gyerünk ki vele!.-mondta G-Dragon.
-Mondtam már, hogy mindenki nagyon aranyos. De ha választani kell, akkort azt választom.-mutattam Taeyang képére félénken.
-Tudtam, hogy azt választod!-horkant fel T.O.P.
Zavartan néztem rá Taeyangra, hogy mit szól a választásomhoz. Ő szintén rám nézett, és találkozásunk óta először rám mosolygott.
-Köszönöm!-mondta, majd elindult felém és odanyújtott egy pohár üdítőt.
-Köszi!-mondtam halkan, majd elvettem tőle a poharat. Kezünk egy pillanatra összeért, én ott helyben majdnem elolvadtam, azt hitem, hogy leejtem a poharat, de szerencsére ez még sem történt meg.
-Hogy-hogy pont ide költöztetek Magyarországra?-tettem fel a kérdést, amely azóta foglalkoztatott, mióta megláttam Seungrit az ajtóban.
-Gondolom tudod,hogy énkesként mennyi dolgunk van...sok fotózás, interjú, koncert, fan-találkozó, stb. Egy kicsit elegünk volt ebből és elfáradtunk,így arra gondoltunk, hogy tartnk egy kis pihenőt. Mindenképpen valami nyugodt helyet kerestünk, ahol nins sok fan és paprazzi, így itt kötöttünk ki.-mesélte a banda vezére.
-Értem. És meddig maradtok?-kérdeztem kíváncsian.
-A nyarat itt töltjük. Sajnos nem maradhatunk többet, vár minket a sok munka.-mondta GD.
Körülbelül még egy órát maradtam náluk és mindenféléről beszélgettünk. Elég rendesen kifaggattak, hogy hogyan ismertem meg a kpopot, mióta vagyok fan, milyen bandákat szeretek még, meg hasonlók. Nagy megkönnyebbülésemre Taeyang is beszélt hozzám, így egyre felszabadultabb lettem. Nagyon jól éreztem magamat és örültem, hogy megismerhettem őket.
-Nah nekem haza kell mennem, mert azt hiszik, hogy elvesztem.-mondtam kicsit szomorúan.
-Kár! Igazán maradhatnál még!-mondta Seungri.
-Hidd el, szívesen maradnék, de nem akarlak titeket zavarni!-válaszoltam kedvesen.
-Az ilyen szép és kedves lányok, mint te sosem zavarnak minket!-mondta Daesung.
-Köszönöm! Majd még biztos találkozunk.-mondtam pirulva.
-Mindenképpen!-mondta Seungri mosolyogva.
-Hát akkor sziasztok!-mondtam, miközben felálltam és integettem a többieknek.
-Szia!-köszöntek vissza a többiek és ők is integettek.
-Taeyang, kikíséred Noémit?-kérdezte GD, közben rám kacsintott.
Ajjajj! Ez meg mit tervez?-gondoltam magamban. De azért örültem is az ötletnek.
-Persze.-válaszolta nyugodt hangon Taeyang, majd az ajtó felé mutatott, hogy induljak el.
Én szótfogadva elindultam kifelé,egyenesen a bejárati ajtó itányába. Már éppen le akartam nyomni a kilincset, mikor Taeyang elém lépett és kinyitotta nekem. Félénken ránéztem és mosolyogtam egyet.
-Köszönöm, hogy kikísértél!
-Igazán nincsmit! Remélem jól érezted magadat!-mondta gyönyörű hangján.
-Igen, remekül!-válaszoltam. Akkor majd még biztosan találkozunk! Szia!-köszöntem el.
-Biztosan! Szia!-köszönt el ő is.
Egy pár percig még a hátamon éreztem a tekintetét, így még egyszer visszanéztem és észrevettem, hogy integet. Visszaintegettem, majd mentem tovább. Végignézte, ahogy távozom és csak akkor csukta be az ajtót, mikor már kikerültem látószemszögéből. Elmodhatatlanul jó érzés volt ez a pár pillanat. Sőt az egész napon remek volt!

BigBang 1.rész

I. - Az új lakók


Egy átlagos tini lány vagyok, aki éli a saját életét: iskolába járok, barátokat szerzek, próbálom megoldani a problémáimat és rajongok dolgokért. De az utóbbi két évben valahogy megváltoztam...azóta, mióta megismertem a kpopot. Akkor még nem is gondoltam, hogy ez a dolog megváltoztatja az életemet. Először csak hallgattam a dalokat, azán később rákerestem az énekesekre, mindent tudni akartam róluk és egyre jobban rajongani kezdtem értük. Különösen a BigBang nevű csapatból egy Taeyang nevezetű énekes keltette fel az érdeklődésemet. Eleinte furcsán éreztem magam, hiszen tudtam, hogy messze lakik tőlem és teljesen más életet él, mint én. Olyan volt ez, mintha egy mesehősbe szerettem volna bele, aki létezik ugyan, de elérhetetlen. De nem tehettem róla...egyszerűen megfogott a személyisége és mindent megtennék érte, hogy egyszer találkozhassak vele. Nem is sejtettem, hogy ez az álmom egyszer valóra válik!
Hétvége volt, még aludtam, éppen a kedvenc idolommal álmodtam, amikor hangos zajokat hallottam az utcáról. Nagy nehezen kikászálódtam az ágyból, odamentem az ablakhoz, hogy megnézzem mi folyik itt ilyen korán reggel. Egy kisbuszszerű autót láttam a szomszéd ház előtt, mellette rengeteg dobozzal. Anyu hirtelen belépett a szobámba és így szólt:
-Kislányom, felkeltél?-kérdezte tőlem.
-Erre a zajra nem nehéz nem felkelni-mutattam az ablak felé, közben ásítottam egy nagyot.
-Hát igen, úgy néz ki egy szép nagy család költözött be a szomszédba.
-Láttál valakit?-kérdezte kíváncsian.
-5 fiút láttam, akik annyi idősek lehetnek, mint te, meg egy én korombeli férfit. De nem beszéltem velük, hagytam őket kipakolni. Arra gondoltam, hogy sütök egy kis süteményt, amit majd átvihetnél nekik üdvözlésképpen. Csak az a gond, hogy elfogyott a liszt, így el kellene ugranod érte a boltba.
-Rendben, lezuhanyzom, felöltözöm és már megyek is-válaszoltam még mindig álmosan.
-Köszönöm!-mondta anya, majd elhagyta a szobámat.
Nagy nehezen kiválasztottam, hogy mit veszek fel, majd átcsoszogtam a fürdőbe és lezuhanyoztam. Zuhanyzás közben végig hülyeségeken gondolkoztam:
-Vajon kik lehetnek az új lakók? Kíváncsi vagyok! Remélem normálisak azok a srácok és van köztük helyes is, ha már egyszer ilyen korán felkeltettek a nagy hangjukkal. De úristen! Most esik csak le, hogy mindegyik fiú! Hogy a fészkes fenébe mondhattam azt anyunak, hogy viszek át sütit? Tök ciki lesz! Biztosan kislánynak fognak majd nézni! Ki kell találnom valamit, hogy ne nekem kelljen átvinnem.
Miközben ezek a gondolatok cikáztak a fejemben, észre se vettem, hogy végeztem és már éppen indulni készültem, mikor a testvérem utánam szól:
-Hova mész, Noona? Megnézed az új lakókat? Hallottam anyutól, hogy csak fiúk. Elég érdekes, nem gondolod?
-Nem, boltba megyek. De nekem is furcsa. Majd délután kell nekik átvinni egy kis sütit üdvözlésképpen anya kedvéért. Nem akarod átvinni?
-Isten ments! Te vagy az idősebb, vidd át te! Különben is neked nincs barátod, itt a lehetőség-mondta viccelődve a húgom.
-Ajj hagyjál már! Tudom, hogy nincs barátom, nem kell minden alkalommal az orrom alá dörgölnöd!-mondtam idegesen.
-Jól van, nyugi! Ha már egyszer boltba mész, lennél olyan kedves és hoznál nekem csokis kiflit reggelire a pékségből?-kérdezte boci szemekkel.
-Rendben, hozok-mondtam.
A házból kilépve rögtön megéreztem a napsugarakat a bőrömön, tudtam, hogy kibírhatatlanul meleg lesz délután. Vettem egy nagy levegőt, majd szép lassan elindultam a bolt felé. Mikor a szomszéd ház előtt elmentem odanéztem, hátha látok valakit, de sehol senki. Majd talán visszafele, gondoltam magamban. Tíz percnyi séta után oda is értem a boltba, gyorsan megvettem a lisztet, majd átmentem a pékségbe. Mikor beléptem, megláttam egy 40év körüli, ázsiai férfit, aki egy rakás fánkot tartva a kezében felém fordult és meghajolva köszönt:
-Jó reggelt kívánok!
-Jó regelt kívánok!-mondtam alig hallhatóan.
-A nevem Kim Nam Gook, Koreából jöttem. Ma költöztünk be a családommal az eddig üresen álló házba.
-Örülök a találkozásnak. Ott lakom  a szomszédban  acsaládommal, hallottuk, mikor megérkeztek, de még nem volt alkalmunk átmenni üdvözölni önöket. Arra gondoltunk, hogy délután vinnénk át egy kis süteményt üdvözlésképpen.
-Elnézést ha zajosak voltunk. Én személy szerint nem leszek ithon délután, de a többiek igen, szóval nyugodtan csöngessetek csak be. Ne haragudjatok, de most mennem kell, még jó sok mindent el kell intéznem. Viszont látásra! További szép napot!-köszönt el a férfi, majd kiment a boltból.
-Rendben. Viszont látásra!-köszöntem vissza.
Gyorsan megvettem a csokis kifliket, majd hazamentem.
-Megjöttem!-kiabáltam, amint beléptem a házba. Levettem a cipőmet, majd bementem a konyhába, ahol anyu nagy sürgés-forgással csinálta az ebédet.
-Itt a liszt-mondtam, majd letettem a konyhapultra.
-Rendben, köszönöm! Bár még úgy sem tudok nekiállni, amíg nem végzek az ebéd elkészítésével.
-Segítsek valamiben?-kérdeztem anyut.
-Megköszönném.
-Oké-mondtam, majd nekiálltam elkészíteni a sütit, s közben mindent elmeséltem anyunak, ami a pékségben történt.
Egy óra múlva készen is voltam. Gyorsan megebédeltem, majd átindultam a szomszédba. Nagy léptekkel haladtam a ház felé, de az utolsó pár méternél mégis lelassítottam. Izgultam... Tudom ez nevetségesen hangzik, de így igaz. Nem tudom miért, de valami furcsa érzésem támadt. Egy pillanatra megijedtem, vissza akartam fordulni, de a lábaim tovább vittek előre. Mikor odaértem a bejárati ajtóhoz, megláttam a csengőt, vettem egy nagy levegőt és megnyomtam. Pár másodperc után zajokat hallottam bentről, mintha valaki futna az ajtó felé. A léptek egyre hangosabbak lettek, majd hirtelen csend lett. Aztán megmozdult a kilincs és végül kinyílt az ajtó...

Harc Dongho kegyeiért(SooHoonHo oneshot)

Harc Dongho kegyeiért

Soohyun szemszöge

-Hé emberek, mindenki jöjjön be a nappaliba, valami fontosat kell mondanom nektek!-kiabáltam a többieknek, akik a lakáson belül szétszórtan helyezkedtek el.
Beletelt egy 5 percbe, mire mindenki becammogott a nappaliba. Eli és Kevin természetesen együtt érkeztek és rögtön le is ültek egymás mellé a kanapéra. Dongho alapból a kanapén ült, mert szokása szerint tévét nézett és tömte magába a chipset. Hoon előtte kuporgott a földön és minden egyes mozdulatát tátott szájjal bámulta. Kiseop a fürdőből lépett ki, biztos megint selfcamokat csinált vagy magát leste a tükörben. AJ a szobájából jött elő, fogadni mernék, hogy megint valami egyetemes könyvet olvasott.
-Nah végre itt van mindenki. Most hívott a manager, hogy a héten egy iskolába kell mennünk és sportos témájú fotózáson kell részt vennünk. Holnap reggel korán indulunk, ezért ma mindenki feküdjön le korán, mert nem szeretnék holnap mindenkit órákig keltegetni. Dongho ez különösen neked szól!-fordultam a kis maknae felé.
-Most mér csak nekem szólsz? Mások is éjfélig fent vannak és gépeznek.-mondta aranyos, nyivákolós hangján.
-De ők fel tudnak kelni reggel, de te nem.-válaszoltam neki mosolyogva.
-Nem tehet róla, hogy jó alvó.-szólt közbe Hoon.
-Ezt nem is mondtam-néztem rá Hoonra felemelt szemöldökkel.
Miért szólt közbe már megint? Feltűnt, hogy az utóbbi napokban igen csak védelmezi Donghot és mindig ott van, ahol ő. És úgy látom a kis babámnak sincs ellenére. Tennem kell valamit, nehogy elveszítsem. Ugyanis szeretem őt. Igen tudom, ez elég meghökkentő, de így van, meleg vagyok és szeretem a kis maknaenkat. Ez az én egyik nagy titkom...na jó AJ tud róla, de bízom benne, hogy nem mondja el senkinek. Jaseop nagyon rendes és megbízható ember, nagyon közel állunk egymáshoz, ő a legjobb barátom a tagok közül.
-Hahó! Soohyun!?-rázott meg Kiseop. Van még valami mondandód vagy visszatérhetek a fürdőbe?-kérdezte tőlem.
-Ööö, nem, más nincs. Köszönöm, hogy meghallgattatok! Most mehettek pihenni, majd szólok, ha kész az ebéd.-mondtam a többiek felé fordulva, akik rögtön el is vonultak. Csak Dongho maradt ott a kanapén, tekintetét a tévére szegezve. Nem akarsz nekem segíteni elkészíteni az ebédet?-tettem fel neki a kérdést.
-É-én?? Hyung, biztos vagy benne?-kérdezte tőlem meglepődötten.
-Hát ha jól látok, akkor rajtunk kívül nincsen senki a szobában, szóval igen, te.-válaszoltam nevetve.
-De hát én nem tudok főzni...-mondta fejét lehajtva.
-Tudom, nincsen semmi baj. Nem is azt mondtam, hgy neked kell főzni, csak segíteni. Répát pucolni biztosan tudsz.-mondtam neki nyugtatásképpen.
-Hát jó, megpróbálhatok segíteni.-mondta pár perc gondolkodás után, majd kikapcsolta a tévét, felállt a kanapéról és elindultunk a konyha felé.
-Először megmutatom, hogyan kell csinálni, aztán te is megpróbálod. Rendben?-néztem rá mosolyogva, majd elővettem a  répákat és a hámozót. Dongho csak némán bólintott. Leültünk az asztalhoz, megmutattam neki, mit kell tennie, majd átadtam neki a hámozót. Menni fog?-kérdeztem.
-Igen.-válszolta.
Én nekiálltam a többi teendőnek, éppen a húst mostam, mikor meghallottam, hogy Dongho felkiált. Nem törődve semmivel, a húst csak úgy eldobtam és odasiettem az asztalhoz, hogy megnézzem mi történt.
-Auu! Az ujjam!-sikított fel a kis maknae és elkezdte rázni az ujját.
-Mi tötént?-robogott be a konyhába Hoon.
-Elvágtam az ujjamat.-mondta sírva Dongho.
-De hát hogyan? Mit csináltál?-kérdezte aggódva Hoon.
-Soohyun megkért, hogy segítsek neki megpucolni a répát és én igent mondtam. De amilyen ügyetlen vagyok a második répánál elvágtam az ujjam-mondta még mindig zokogva a maknae.
-Hogy mi? Megkérted, hogy hámozza meg a répát? Normális vagy? Nagyon jól tudod, hogy nem tud főzni! Hogy tehetted ezt?-förmedt rá Hoon a leaderre.
-Megmutattam neki, hogyan kell. Nem gondoltam volna,hogy baja esik. Nagyon sajnálom!-mondtam kétségbeesetten, majd elindultam Dongho felé, de Hoon közénk állt.
-Hagyd, majd én ellátom a sebét. Te csináld tovább az ebédet a többieknek!-mondta, miközben mérgesen rám nézett.
-Rendben.-válaszoltam, bár legszívesebben félrelöktem volna Hoont, hiszen az én hibám, hogy megsérült a babám és jóvá akartam tenni, segíteni akartam neki.

Hoon szemszöge

-Gyere, menjünk a nappaliba! Ülj le a kanapéra, én addig behozom az elsősegély dobozt!-mondtam Donghonak, majd siettem is a fürdőbe. Mikor visszaértem a nappaliba, a kis maknae szófogadóan ült a kanapén, még mindig az ujját szorongatva. Odaléptem hozzá, majd így szóltam: Először lefertőtlenítem, az egy kicsit csípni fog, aztán gyorsan leragasztom! Tartsd ide az ujjadat!
-Jó-mondta halkan, majd félénken felém nyújtotta az ujját.
-Csukd be a szemed és fordulj el! Ígérem sietni fogok!-megsimogattam a feje búbját, így próbálva megnyugtatni, majd fogtam a  fertőtlenítőt és ráöntöttem az ujjára. Abban a pillanatban összeugrott és felsikított a kis maknae, de az ujját nem húzta el, így gyorsan ráraktam a ragtapaszt. Készen is vagyunk!-mondtam, majd felnéztem rá. Arcán még mindig láttam a fájdalom okozta fintort, de az szép lassan kezdett elmúlni és egy mosoly váltotta fel.
-Köszönöm Hyung!-mondta, majd átölelt.
Az ölelése kicsit meglepetésként ért, bár tudom, hogy szereti a testkontaktust, hiszen ő a legfiatalabb a tagok közül.
-Szívesen! Többet nekem aztán be se lépj a konyhába, csak akkor, ha kész a kaja! Megígéred?-kérdeztem.
-Meg!-felelte mosolyogva.
-Akkor ujjat rá!-nyújtottam felé a kisujjamat, ahogy ígéretet szokás tenni.
-Ujjat rá!-mondta ő is, majd átkulcsolta a saját ujját az enyémmel.
Hihetetlen de ez a kis érintés is remek érzést keltett bennem, na meg az a mosoly a pufi arcán. Szeretem látni, mikor boldog és igyekszem azzá is tenni. Amikor csak tudok, mindig a közelében vagyok és vigyázok rá. Úgy érzem ezt ő is észrevette és örül is neki, hogy van valaki, akire minden percben számíthat.

Dongho szemszöge

Szerencsére az ebéd hamarosan kész lett és mindannyian asztalhoz ültünk. Már ideje volt, mert nagyon éhes voltam és a kis balesetem után különösen jól jött egy kis vigasz. Persze Hoon vigasza is nagyon jól esett, rendes tőle, hogy így törődik velem. Amúgy Soohyunra sem vagyok mérges, nem az ő hibája, hogy ügyetlen vagyok. Ezt majd később meg is mondom neki, nehogy lelkiismeret-fordulása legyen. Gyorsan belapátoltuk a finom ebédet, amit Leadershi készített nekünk, majd mindenki elment kiélvezni a maradék szabadidőt a holnapi fotózás előtt. A mosogatásban én lennék a soros, de a sérülésem miatt nem tudom megcsinálni, így meg kell kérnem valakit, hogy cseréljen velem.
-Leadershi!-szólítottam meg Soohyunt elnyújtott hangon. Nem mosogatnál el helyettem ma, mert nem akarom, hogy leázzon a ragtapasz. Ígérem legközelebb, mikor neked kell, akkor majd én megcsinálom.
-Persze, szívesen! Elvégre az én hibám, hogy ez történt.-mondta szomorúan, majd az ujjamra nézett.
-Jajj Hyung, ne gyötörd magad ezen! Nem a te hibád! Te csak megkértél, hogy segítsek. Arról igazán nem tehetsz, hogy béna vagyok! És köszönöm!-mondtam neki vigasztalásképpen, majd megöleltem.
Hoon pont abban a pillanatban lépett be, mikor átöleltem Soohyunt. Rosszallóan nézett ránk, majd így szólt:
-Jobban van az ujjad?
-Igen, köszönöm.-mondtam neki mosolyogva. Gyere menjünk játsszani!-léptem oda hozzá, megfogtam a kezét, majd berángattam a szobámba, mielőtt megint veszekednének Soohyunnal. Azt hiszik, hogy nem vettem észre, hogy miattam veszekednek egyfolytában. Lassan kezd az agyamra menni! Nem tudom mit csináljak. Mivel én vagyok a maknae mindketten sokat törődnek velem és ezért hálás is vagyok. Soohyun a leader, ezért nagyon tisztelem, mindig szót fogadok neki és próbálok segíteni is, hogy ne mindent egyedül kelljen csinálnia. El tudom képzelni milyen nehéz lehet neki mind a hatunkra és még saját magára is figyelni. Hoon pedig...ő más tészta. A tagok közül ő áll hozzám a legközelebb, mindig a közelemben van, vigyáz rám és tudom, hogy megbízhatok benne. Szeretem...kicsit jobban is, mint kellene...
A nap többi része eseménytelenül telt el, hamar ágyba bújt mindenki, hogy holnap frissek legyünk. Minden fotózáson nagyon oda kell koncentrálni, de úgy hiszem ez most menni fog nekem, hiszen a téma az iskola és ez hozzám áll a legközelebb mindannyiunk közül.

Hoon szemszöge

-Ébresztő mindenki! Kész a reggeli! Gyorsan egyetek és készülődjetek, mert mindjárt indulnunk kell!-kiabálta Soohyun olyan hangosan, amilyen hangosan csak tudta. Muszáj volt, különben senki sem kelt volna fel.
Kivételes esetek egyike, mikor mindenki időben kimászott az ágyból, megette a reggelijét és viszonylag hamar összekészülődött, így időben el tudtunk indulni a sminkesekhez és nem késtünk el. Az autóban szokás szerint Eli és Kevin ültek leghátul ketten, előttük Kiseop és AJ, majd Donghom és én, végül pedig Soohyun, leader létére elől, a vezető mellett. Körülbelül egy órát töltöttünk a szépségszalonban, mire mindannyiunkkal végeztek, majd újra kocsiba szálltunk és elvittek minket a fotózás helyszínére, egy iskolába. Láttam Dongho arcán, hogy boldog. Biztos voltam benne, hogy tetszik neki a téma, de azért megkérdeztem:
-Na mi van, ennyire tetszik a téma, hogy egész úton mosolyogsz?
-Igen. Úgy gondolom, hogy jól fogok teljesíteni ma, hiszen a korom miatt közel áll hozzám az iskola. De ti is jól fogjátok érezni magatokat.-mondta büszkén.
-Ezt meg honnan veszed?-kérdeztem kínáncsian.
-Biztosan jól fog esni, mikor visszaemlékeztek az iskolás éveitekre.-mondta okoskodva.
-Igazad van.-válaszoltam elmosolyodva.
Az út többi részén nem beszéltünk, inkább kifele nézegettünk az ablakon, az út vége felé a kis maknae meg már nem is bírt magával. Nem tudott egy helyben megülni, össze-vissza mozgolódott, így örültem,mikor megérkeztünk. Dongho rögtön kinyitotta a kocsi ajtaját és már ki is szállt. Én szorosan mentem utána és nem vettem észre, hogy hirtelen megállt előttem megkötni a cipőfűzőjét, így nekimentem. Mivel le volt hajolva a feneke ütközött neki az én férfiasságomnak. Nem is kell mondanom, egy részem mennyire meglepődtem, de a másik részem nagyon is élvezte a helyzetet. Egész testem belebizsergett az érintésébe és férfiasságom lassan kezdett megmerevedni. Mielőtt Dongho észrevehette volna, gyorsan hátrébb léptem és így szóltam:
-Ööö..ne haragudj! Nem akartam beléd menni, csak nem vettelek észre!
-Se-semmi gond!-válaszolta dadogva, majd megszaporázta lépéseit és elsietett.
Jól hallottam, hogy dadogott? Ő is zavarban lenne? Vagy észrevette, hogy...? Na neee! Az nem lehet! Istenem de ciki!
-Valami baj van, Hoon?-hallottam meg Soohyun hangját a hátam mögött.
-Nem, dehogyis! Nincs semmi baj.-válaszoltam a tőlem telhető legnyugodtabb hangon.
-Akkor miért álldogálsz még mindig itt?-kérdezte egyik szemöldökét felemelve.
-Megyek már, csak körbenéztem.-mondtam, majd elindultam a többiek után. Szerencse, hogy nem vette észre a történteket. Nem volt semmi kedvem megint veszekedni vele. Őszintén szólva nem szeretem ezt a távolságot és ellentétet kettőnk között, hiszen Soohyun nagyon rendes ember és tisztelem is, mint vezetőnket, de Donghot akkor is meg kell védenem tőle!

Dongho szemszöge

Remélem nem voltam nagyon feltűnő az előbb, de úristen, nem bírtam Hoon szemébe nézni azok után, ami történt. Azt gondoltam az lesz a legjobb, ha ott hagyom.. De lehet úgy kellett volna tennem, mintha semmi sem történt volna. Remélem nem bántottam meg! Na mindegy, most a fotózásra kell koncentrálnom. A sztájlisztok meghozták a ruháinkat, kaptunk egy termet, ahol átöltözhetünk. Remek, egy termet.. Ez sosem okozott nekem gondot, hiszen volt már erre példa és mindannyian fiúk vagyunk, így nem vagyunk szégyenlősek egymás előtt. Otthon fürdeni is szoktunk együtt. De most a történtek után nem tudok semmire sem gondolni, csak Hoon merevedő férfiasságára! Tudom, teljesen őrült vagyok... de folyton azt a késztetést érzem, hogy nézzek oda. Pedig nem akarok! Na jó, de akarok, de nem lehet! Nem bukhatok le! Nem derülhet ki, hogy szeretem Hoont és hogy meleg vagyok. Mi van, ha ő nem érez úgyanúgy irántam? Akkor mindent tönkretennék...és azt nem akarom! Nem akarom elveszíteni őt!
-Dongho miért nem öltözöl? Nem tetszik a ruha?-jött oda hozzám Soohyun.
-De tetszik, nincs vele semmi bajom. Már öltözök is.-mondtam hadarva és elkezdtem leszedni magamról a rajtam lévő ruhadarabokat. Eldöntöttem, hogy gyors leszek és egy szempillantást sem vetek Hoon irányába. Mikor készen lettünk mindannyian, elkezdődött a fotózás. Először csoportképeket csinálnak rólunk, majd utána lesz az egyéni, amikor mindenki kap valamilyen sportszert. Legalább 100 képet készítettek rólunk, ha nem többet. Folyamatosan cserélgettük a helyünket és a pózokat, így volt olyan, amikor Hoon közelébe kerültem és átkarolt. Olyankor mindig zavarban voltam, de igyekeztem a lehető legjobbat kihozni magamból. Miután végeztünk a csoportos képekkel elkezdődött az egyéni fotózkodás. Először egy teniszütőt kaptam sportfelszerelésként, de Soohyun odajött hozzám, hogy cseréljek vele, én belementem, így végül egy görkorcsolya lett az enyém. Mikor rám került a sor, azt a feladatot kaptam, hogy helyben pózoljak, majd később már gurulnom is kellett. Egészen jól ment mindaddig, míg egyszer egy kavics beakadt a kori kerekei közé és egy nagy bummal hasra vágódtam.
-Auu!-sikítottam fel, mire a tagok mind körém gyűltek. Legelőször Soohyun futott oda hozzám:
-Úristen Dongho! Jól vagy? Nem esett bajod?-kérdezte aggódva.
-Egy kicsit fáj a bokám, de nem vészes.-mondtam, majd megpróbáltam felállni, de abban a pillanatban egy hatalmas fájdalom nyilalt a lábamba és visszaestem a földre.
-Jézusom Dongho! Mi történt?-kérdezte kikerekedett szemekkel Hoonci.
-Nem tudok lábra állni! Azt hiszem súlyosabb a sérülésem, mint gondoltam.-mondtam egy fintorral az arcomon.
-Maradj nyugton, ne mozdulj! Mindjárt jön az orvos és megnézi, mi a baja!-mondta Hoon, majd magához húzott és nekidöntötte a hátamat az ölének.
Közben megérkezett az orvos, levette a lábamról a görkorcsolyát, majd megvizsgálta a lábamat és így szólt:
-Sajnos kiment a bokája. Két hétig pihennie kell, nem szabad lábra állnia.
-Ho-hogyan?-kérdeztem hitetlenkedve.
-Jól hallotta uram.-mondta az orvos komoly arccal.
-De-de akkor mi lesz a fotózással?-akadtam ki és a szemeim megteltek könnyel.
-El kell halasztaniuk, így nem folytathatja tovább.-felelte az orvos.
-Az nem lehet! Biztos be tudom fejezni valahogy! Nem hagyhatlak cserben titeket! Nem akarom, hogy miattam csússzunk a visszatéréssel! A fanok biztos mérgesek lesznek...-mondtam most már sírva.
-Nyugi Dongho! Nincsen semmi baj! Majd később befejezzük a fotózást. Nem a te hibád! A rajongóink meg biztosan meg fogják érteni, ha megtudják a hírt, hogy megsérültél!-próbált megvigasztalni Hoonci.
Soohyun, aki eddig meg sem bírt szólalni, csak ott állt ledermedve mellettünk, hirtelen leroskadt a földre és szomorú hangon így szólt:
-Már megint mit tettem? Minden az én hibám! Ha nem kérlek meg, hogy cserélj velem sportszert, akkor nem történik meg ez az egész!
-Hogy mi? Megkérted, hogy cseréljen veled? Úgy, hogy senki sem tudott róla?-fordult Soohyun felé Hoon.
-Igen, nagyon sajnálom! Ígérem jóvá teszem! Dongho engedd meg, hadd segítsek! Felveszlek az ölembe és beteszlek az autóba, meg majd otthon is gondodat viselem.-mondta a leader lehajtott fejjel, majd felém nyúlt, hogy felemeljen.
-Hagyd, majd inkább én, mielőtt még több kárt okozol benne!-mondta Hoon szemrehányóan, majd hirtelen az ölébe kapott és elindult velem az autó irányába.

Soohyun szemszöge

Miután Hoon felemelte Donghot a földről és ő hagyta neki, abban a pillanatban tudtam, hogy számomra mindennek vége. Látszik rajtuk, hogy szeretik egymást. Nekem semmi esélyem sincs...nem mintha lett volna valaha is. Mindig csak bajba sodortam szegény maknaet, nem csoda, hogy végül Hoont választotta. Szomorú vagyok, de túl fogom élni.. A lényeg az, hogy Dongho boldog, és nekem ez mindennél fontosabb. Azt hogy velem mi lesz, még nem tudom, de igyekszem elfelejteni őt és keresni valaki mást, aki viszonozza érzéseimet. Gondolataimból AJ rázott ki, mikor megveregette vállamat, lehajolt és felhúzott a földről. Lehet, hogy ő lesz az a bizonyos társ? Hát persze! Végig itt volt az orrom előtt, csak nem vettem észre, annyira futottam Dongho után. Lehet, hogy nem is szerettem annyira, mint gondolom, csak élveztem, hogy Hoont zavarja a közelségem a kis maknaeval. Na mindegy, kár ezen rágódnom... Itt az ideje új életet kezdeni!

Dongho szemszöge

Alig tudtam felfogni a történteket, meg sem tudtam szólalni, de tudtam, hogy biztonságban leszek Hoon karjai közt. Félénken és zavartan, de megkapaszkodtan a nyakában és közelebb húztam magamat hozzá, hogy könnyebben elbírjon. A szívem hevesen vert és alig tudtam fékezni az arcomon eluralkodó mosolyt. Úgy éreztem magam, mint egy menyasszony, akit a férje boldogan tart kezeiben. Ez a pillanat örökre bevésődött az emlékeimbe.
-Köszönöm, Hyung!-csak ennyit tudtam kinyögni pár perc után, mire észhez tértem.
-Szívesen! Tudod, hogy nagyon aggódom érted és biztonságban akarlak tudni. Többet sosem hagylak egyedül, még egy percre sem, főleg nem Soohyun közelében.-mondta, majd betett az autóba, beszállt mellém és elindultunk hazafelé.
Teljesen kimerültem a történtek után, és a fájdalomcsillapító is álomba nyomott, így a hazafelé vezető utat végig aludtam. Csak annyit tudok, hogy Hoon elfektetett, a fejemet lábára helyezte és simogatott, így próbálva megnyugtatni. Mikor felkeltem már a lakásban feküdtem egy szobában. De nem az én szobámban...! Nagy nehezen feltápászkodtam az ágyban és körbenéztem, hogy hol vagyok. Mikor megláttam Hoont az ágy mellett, megnyugodtam és rájöttem, hogy ez az ő szobája.
-Jobban vagy?-kérdezte, közben lerakta a könyvet, amit olvasott és oda ült mellém az ágya szélére.
-Igen.-válaszoltam, majd nekidőltem a falnak.
-Hozzak valamit?-tette fel a következő kérdést.
-Nem kell, köszönöm! Elég, ha te itt vagy.-mondtam elpirult arccal.
-Tényleg? Örülök, hogy ezt hallom.-mondta mosolyogva.

Hoon szemszöge

Jajj de aranyos, hogy ilyet mond! Hát mindjárt rávetem magam! Azt hiszem itt az alkalom, hogy bevalljak neki mindent! Jobb ha előbb elmondok neki mindent, mielőtt Soohyun tenné meg. Úgysem tudnám örökre mgamban tartani az érzésimet...
-Dongho!-szólítottam meg, majd közelebb csúsztam hozzá az ágyon.
-I-igen?-kérdezte tőlem félénken.
-El kell mondanom valamit!-kezdtem bele, de nem tudtam folytatni, mert a kis maknae belevágott a szavaimba:
-Tudom Hyung, én is!
-Te-tessék? Mit te is?-kérdeztem zavartan, hiszen nem egészen tudtam,hogy miről beszél. Vagy tudja, hogy mit akarok mondani? Honnan? Az nem lehet!
-Szeretlek!-jelentette ki.
És mégis tudja... Azt mondta, hogy szeret! Te jó ég, ezt nem hiszem el! Mindjárt kiugrom a bőrömből! Biztosan csak álmodom!
-Ho-hogyan? Mit mondtál?-kérdeztem hitetlenkedve.
-Azt mondtam, hogy én is szeretlek! Tudom, hogy te is így érzel irántam. Eleinte azt hittem, hogy csak én gondolom rosszul, de aztán mindig ott voltál ahol én, állandóan megvédtél mindentől, mindig segítettél rajtam, ha bajban voltam. Meg aztán az érintéseid...azok segítettek igazán rájönni, hogy te is többet érzel irántam, nem csak simán törődsz velem, mint egy barát. Először az ígérettevésénél vettem észre, hogy te is beleborzongtál az érintésbe, nem csak én. Aztán a konyhában, mikor megöleltem Soohyunt és te megláttál minket..láttam a fájdalmat és a féltékenységet az arcodon. Ott van még az autóból való kiszállást követő események, mikor belém ütköztél és...te is tudod, hogy miről beszélek. Na nekem az egy olyan pillanat volt, mikor nem tudtam uralkodni magamon és jobbnak találtam elmenekülni, mint hogy rád ugorjak ott mindenki előtt. És végül a görkoris balesetem után, mikor az öledbe vettél és úgy cipeltél, az autóba tettél és ott is végig simogattál, le nem vetted rólam a szemed, még itthon is végig mellettem gubbasztottál míg fel nem ébredtem... Kérlek mondd, hogy jól gondolom és te is szeretsz engem!-hagyta abba mondanivalóját, majd megfogta az egyik kezemet.
-Igen Dongho, eszméletlenül és visszavonhatatlanul szeretlek! Pont ezt akartam elmondani neked, de látod olyan szoros kötelék van kettőnk között, hogy te már ezt is tudtad. Csak tudod féltem, hogy jobban szereted Soohyunt és hogy elveszítelek...-emeltem fel szabad kezemet, majd végigsimítottam az arcát.
-Jajj Hyung, ne mondd ezt! Kedvelem és tisztelem őt, hiszen ő a vezetőnk, de semmi több. Amit irántad érzek, az sokkal erősebb!-mondta gyorsan.
Miközben ezeket a szavakat mondta én csak bámultam a gyönyörű arcát, csillogó szemeit és halványrózsaszín ajkait. Meg kell csókolnom. MOST! Szép lassan egyre közelebb hajoltam felé, míg ajkaim el nem érték az övét. Először éppen csak hozzáértem, majd egyre szorosabban odanyomtam az enyémet az övéhez, végül ajkaink elkezdtek mozogni, míg meg nem lelték a megfelelő ritmust. Egy idő után szétnyitottam a számat, majd nyelvemmel megnyaltam alsó ajkait, hogy engedélyt kérjek a behatolásra. Szerencsére nem habozott sokáig, így nyelveink találkoztak és pergő táncba kezdtek. Testünk teljesen felforrósodott és bizsergett ettől a leírhatatlanul kellemes érzéstől, szívünk hevesen dobogott, kristálytisztán lehetett hallani. A kis maknae teljes extázisba esett, csakúgy, mint én és egy nyögés hagyta el a száját. A hang hallatán még vadabbul nekiestem, már teljesen nekinyomtam szegényt a falnak.. Nem is tudom, mit tettem volna még vele, ha nem lenne sérült a lába és nem fogyott volna el az oxigénünk, így el kellett válnunk egymástól.
-Ez csodás volt! Nem is gondoltam volna, hogy ilyen jól csókolsz-mondta remegő hangon.
-Igen, felejthetetlen élmény volt számomra is! Köszönöm!-mondtam nevetve, majd felültem mellé rendesen az ágyra, átöleltem és így ültünk ott néma csendben. Abban a pillanatban minden problémám elszállt, nem törődtem semmivel, nem gondoltam semmire, de azt tudtam, hogy Dongho örökre az enyém marad.

Egy emlékezetes koncert(HoonHo oneshot)

Egy emlékezetes koncert

-Gyerünk siessetek, már csak pár perc és kezdődik a koncert!-kiabálta be a manager az öltözőnkbe.
A többiek már készen voltak és Soohyun vezénylésére elindultak a színpad felé. Én még utoljára belenéztem a tükörbe, becsuktam a szememet és vettem egy mély levegőt. Annyira el voltam mélyülve a gondolataimban, hogy észre se vettem, mikor Dongho visszajött, csak akkor, mikor hozzám szólt.
-Hát te itt vagy még? Mit csinálsz itt egyedül...? Jaj hyung,  csak nem izgulsz megint?
Én kicsit elpirulva, lehajtott fejjel bólintottam. A maknae közelebb lépett hozzám, tenyerét a vállamra helyezte és azt megveregetve így szólt:
-Ne izgulj már ennyire, ügyes leszel! A múltkor is teljesen rendben ment minden!
-Köszönöm!-mondtam én, majd hirtelen megfordultam és átöleltem Donghot. Alig pár hónappal ezelőtt jöttem rá, hogy milyen jól érzem magam a társaságában és hogy ő az egyetlen a tagok közül, aki igazán meg tud nyugtatni, ha mérges vagyok vagy ha izgulok és ő csal mosolyt az arcomra, ha szomorú vagyok. Ezt sose mondtam el senkinek, még neki sem, hiszen én magam is furcsának találom ezt a dolgot. Szerencsére senki sem tette szóvá, hogy túl sokat lógok a nyakán és ő is hagyta, hogy ölelgessem. Jó pár perce már biztosan ölelkezve álltunk, mire észbe kaptam, hogy mit csinálok, így elengedtem, majd sietve elindultam az ajtó felé és így szóltam:
-Gyere, mert elkésünk!
-Megyek!-válaszolta, közben mikroportját igazgatta.
A többiek már vártak ránk a színfalak mögött, hiszen nélkülünk nem kezdhetik el a koncertet. Még mielőtt felmentünk volna a színpadra, szokás szerint összetettük a kezünket és kiabáltuk a mottónkat, így kívánva sok szerencsét egymásnak. A szívem hevesen vert, mikor felléptem a színpadra és megláttam az őrjöngő tömeget. Tudtam, hog nem ronthatok, hiszen akkor csalódást okozok a fanoknak és persze társaimnak is. De nem tehetek róla, a hülye fények, amelyek rám világítottak, nagyon zavartak. Tudtam, hogy le kell nyugodnom így gyorsan megkerestem Donghot a tekintetemmel. Mikor megtaláltam, ő is pont rám nézett és felém mosolygott. Abban a pillanatban teljesen lenyugodtam, elindult a zene, elkezdtünk énekelni és táncolni. A koncert folyamán többször rá kellett néznem a kis maknaera...és most kivételesen nem azért mert izgultam, hanem olyan szexin és magabiztosan mozgott, valamint énekelt, hogy nem tudtam levenni róla a szememet. Tudom, ez nem normális, hiszen én is fiú vagyok, meg ő is...De egyszerűen elbűvölő volt, amikor megrázta az izzadságtól nedves haját, mely a szemébe hullott vagy kidugta a nyelvét, jelezve, hogy kezd elfáradni. Arról a pillanatról ne is beszéljünk, mikor elém került és a Doradora című számunk koreográfiájában szereplő hullám mozdulatot előttem hajtotta végre. A szívem olyan hevesen kezdett el verni, azt hittem, hogy kiugrik a helyéről és hirtelen hőhullám járta át az egész testemet. Azon kaptam magam, hogy rá akarok ugrani...nem tudom, mi ütött belém, de nem bírtam magammal. Szerencsére ez volt az utolsó számunk, gyorsan elköszöntünk a fanoktól és lerohantam a színpadról, egyenesen a mosdóba. Muszáj volt eljönnöm Dongho közeléből és lehűtenem magam hideg vízzel, különben nem is tudom mi lett volna...jobb nem belegondolni...
-Hyung, jól vagy? Láttam, hogy eszeveszetten rohantál le a színpadról. Megijesztettél, azt hittem valami baj van!-lépett be furcsa viselkedésem okozója.
Jajj Dongho kérlek, ne csináld ezt! Nagyon aranyos tőled, hogy így aggódsz értem, de ne legyél ennyire cuki! Most hűtöttem le magamat, nem akarok megint hülye lenni! Muszáj volt pont neked észre venned a kirohanásomat? Kérlek ne gyere közelebb, maradj ott, ahol vagy, különben megint elvesztem a fejemet és akkor neked annyi!-gondoltam magamban, majd egyet hátrébb léptem.
-Hoon!?
-Ööö..igen, jól vagyok, nincs semmi bajom, csak mosdóba kellett mennem.-hazudtam szegénynek.
-Rendben. Ha végeztél, akkor gyere be az öltözőbe! A manager megszerezte a felvételt, szóval vissza tudjuk nézni, hogy milyenek voltunk, min kell javítanunk.-mondta.
-Oh az remek.-válaszoltam mosollyal az arcomon, bár belül ezt gondoltam:  Na ne már! Mégegyszer végig kell néznem, ahogy Dongho táncol...Ez nem történhet meg! Valaki mentsen meg!
Nagy nehezen sikerült végignéznem a felvételt anélkül, hogy őrültté váltam volna. Igyekeztem nem Donghora koncentrálni, hanem magamra. Pár perc múlva esett le, mennyire feltűnő, hogy egy csomószor a maknaet bámulom! Imádkoztam, hogy senki se vegye észre és ne szóljon be. Szerencsére csak annyit kaptam a fejemhez, hogy többet nézzek előre és tartsak szemkontaktust a fanokkal. Lehet, hogy a manager nem vette észre, de a tagok közül valaki biztosan. Kíváncsi vagyok, ha hazaérünk ki lesz az első, aki beszól... Addigra valamit ki kell találnom, hogy miért nézegettem arra! Mindegy, majd ezzel később foglalkozom, most beszélnem kell a managerrel. Meg kell szereznem ennek a felvételnek a másolatát, így amikor csak akarom, megnézhetem és gyönyörködhetem Donghoban. Megvártam, míg mindenki kimegy, majd odamentem a managerhez és így szóltam.
-Manager! Meg tudná nekem szerezni ennek a felvételnek a másolatát?-néztem rá boci szemekkel.
-Minek az neked?-kérdezte.
-Igaz, hogy most visszanéztük és beszéltünk is róla, de elég kevés időnk volt rá, meg mindenki fáradt. Azt gondolom, hogy otthon nyugodtabban meg tudnánk nézni közösen és még többet tudnánk egymásnak segíteni.-válaszoltam.
-Ez egy jó ötlet! Tessék itt van ez, odaadom, majd én szerzek egy másikat.-nyújtotta át nekem a CD-t.
Nem gondoltam volna, hogy ilyen könnyen megy, de örülök. Már csak jól el kell rejtenem, hogy a többiek ne vegyék észre.

Két óra múlva indultunk csak haza. Az autóban gyorsan beültem az ablak mellé, másik oldalamra meg Soohyun ült, így Donghot sikerült elkerülnöm. Remélem nem haragszik meg, hogy most egy kicsit távolságtartó leszek vele, amíg rendezem magamban ezeket a furcsa érzéseket. Nem tarthat sokáig, így nem lesz gond-gondoltam magamban. Az út nagy részét azzal töltöttem, hogy a kis maknaen gondolkoztam, majd álomba merültem. Mikor megérkeztünk a leader keltegetett:
-Hoon ébredj! Haza értünk!-mondta halkan és kedvesen.
-Ajj, nem akarok!-motyogtam nyöszörögve.
-Elhiszem, hogy nagyon elfáradtál a koncert miatt, de kérlek vegyél erőt magadon és vánszorogj fel a lakásba! Utána felőlem alhatsz.
-Jó, megyek már.-válaszoltam még mindig kómásan.
-De ne ilyen lassan, csipkedd magad! Nálam van a kulcs, a többiek addig nem tudnak bemenni a lakásba. Azt akarod, hogy mindenki mérges legyen rád?
Miközben Soohyun nyaggatott, a háttérben trappolást hallottam:
-Leadershi jöttök már?-hirtelen egy hang hasított az esti levegőbe.
-Amint Hoon kimászik a kocsiból, megyünk!-válaszolta Soohyun kicsit idegesebben.
-Majd én felkeltem!-hallatszott egy öntelt hang.
Egy másodpercig csend volt, majd valaki hirtelen egy puszit nyomott az arcomra. Abban a pillanatban elszállt az álmosságom, kipattantak a szemeim és megláttam Donghot. Kétségbeesett kapálózással kiszálltam a kocsiból, majd befutottam a házba.
-Na látod, így kell ezt!-hallottam még Dongho kacagását.

Miután bejutottunk a lakásba, egyből a szobám felé vettem az irányt, bekapcsoltam a laptopomat és beraktam a CD-t. Nagyon jól tudom, hogy alig egy órával ezelőtt néztük vissza, de muszáj volt újra látnom azt a szexi hullámot. Teljesen tisztában vagyok vele, hogy ez beteges dolog és hogy nem vagyok normális, de azt hiszem kezdem megérteni ezt az egészet...szeretem Donghot. Hallottam a többiek ott kint beszélték, hogy ki mikor megy fürdeni. Majd akkor én megyek utoljára, gondoltam magamban, addig is elkezdem ezt nézni. Pont annál a résznél tartottam, mikor Dongho azt a szexi hullámot csinálja, mikor kopogtak a szobám ajtaján. Gyorsan leállítottam a videót, majd lehajtottam a laptop tetejét, hisz nem akartam lebukni, majd így szóltam:
-Gyere be!
A kis maknae lépett be az ajtón. Én kikerekedett szemekkel bámultam az elém táruló látványt: Dongho ugyanis egy szál boxberben volt, vállán egy fehér törölköző lógott, meztelen, izmos felső teste fehérlett, vizes hajából csöpögtek le a vízcseppek. Úgy nézett ki, mint egy angyal. Szívem hevesen dobogni kezdett, megint éreztem a hőhullámot a testemen és éreztem hogy odalent sincsen minden rendben. Zavaromban gyorsan felültem az ágyon, majd visszatértem a valóságba és felnéztem Donghora, aki kérdőn bámult rám.
-Hallottad, amit mondtam?-kérdezte.
-Nem, bocsi, egy kicsit elkalandoztam...-mondtam szégyenkezve.
-Szabad a fürdő, mehetsz-mondta ezek szerint másodszorra.
-Rendben, megyek már is! Köszönöm, hogy szóltál!-mondtam, miközben felálltam, odamentem a szekrényemhez és pizsoma után kutattam.
Dongho még mindig ott állt a szobámban.
-Szeretnél valamit?-kérdeztem tőle.
-Mit csinálsz fürdés után? Egyszerre alszol?-érdeklődött kíváncsian.
-Még valamit befejezek a laptopomon, aztán alszok. Miért?-kérdeztem vissza.
-Csak arra gondoltam, hogy nézhetnénk még pár videót a gépeden, mielőtt alszunk.-mondta ő bociszemekkel.
-Ööö...majd meglátom, mikor végzek a fürdéssel és szólok, ha döntöttem. Oké?-válaszoltam neki.
-De Hyung minden este ezt szoktuk csinálni és mindig nagy örömmel igent mondassz rá. Valami baj van? Csináltam valami rosszat?-tette fel egymás után aggódva a kérdéseket.
-Nem dehogy is! Csak elég fáradt vagyok... Meg te tudod igazán, hogy megviselnek a koncertek...remélem megérted.
-Értem...-mondta csalódottan, majd kiment a szobából.
Fájt látnom, hogy szomorú. Nem akartam megbántani szegényt, de nem maradhatunk ketten egy szobában. A koncert óta nem bírok uralkodni magamon. Mindig eszembe jut, hogy milyen szexin táncolt. Nem lennék képes a közelében maradni. Még a végén révetném magam és megerőszakolnám... Azt pedig nem akarom! Nem akarom, hogy utáljon és féljen tőlem... Most mit csináljak?

Körülbelül egy fél órát áztam a kádban. Bevallom direkt húztam az időt, reméltem, hogy a kis maknae addigra elalszik és nem kell megint elutasítanom. Miután kimásztam a kádból, gyorsan megtörölköztem, majd fel akartam venni a pizsomámat, de én hülye a szobámban hagytam. Olyan lökött vagyok... Aish! Ez is miattad van Shin Dongho! A derekam köré csavartam a törölközőmet, majd visszamentem a szobámba. Mikor beléptem Dongho ott ült az ágyamon és a laptopom képernyőjét nézte kikerekedett szemekkel.
-Mit csinálsz?-futottam oda az ágyhoz, majd lecsaptam a laptop tetejét és ijedten néztem a maknaera.
-Hyung! Honnan van meg neked ez a felvétel?-kérdezte.
-Koncert után kértem el Managertől.-válaszoltam gyorsan.
-És minek az neked?-tette fel a következő kérdést.
-Hogy többször meg tudjam nézni és rájöjjek, hogy mik a hibáim, min kellene javítanom. Tudod, hogy jó akarok lenni és nem akarlak titeket szégyenbe hozni az izgulásommal.
-És miért néztél engem egész végig?-vonta fel a szemöldökét.
-Ez most lehet, hogy hülyén fog hangzani, de tetszik, ahogyan táncolsz. Olyan magabiztos vagy és sze.. úgy értem...áhh mindegy! A lényeg, hogy ebből merítek én is erőt és önbizalmat.-mondtam paradicsomvörös színű arccal.
-Tényleg tetszik, ahogy táncolok? Ezt eddig még nem mondta senki sem. Mindenki Kiseopért meg Kevinért van oda. Köszönöm, Hyung!-válaszolta Dongho meghatódottan, majd felállt és átölelt.
-Szí-szívesen!-válaszoltam makogva.
Tusfürdője illata megcsapta az orromat, meleg teste szorosan hozzáért az én meztelen felsőtestemhez, mely azon nyomban energiahullámokat küldött végig rajtam és megborzongtam.
-Fázol, Hyung? -kérdezte tőlem kíváncsian, miközben elengedett.
-I-igen-válaszolta a tudatalattim.
-Akarod, hogy felmelegítselek?-tette fel a kérdést.
-Miért ne?-mondtam viccelődve. Ám ő teljesen komolyan vette a dolgot! Megfogta a kezemet, odavezetett az ágyhoz, leült, majd mutogatott, hogy menjek oda mellé.
Miután továbbra is csak az ágy mellett álltam bambán és nem mozdultam, odahúzott az ölébe és hátulról átölelt. Egy szót sem tudtam szólni, csak némán ültem és éreztem Dongho szívverését a hátamon. Mintha neki is felgyorsult volna, nem csak nekem. Ez furcsa...lehet, hogy ő is zavarban van? Á, nem, az nem lehet! Biztosan csak beképzelem magamnak... Örülnék neki,ha kiderülne, hogy ő is úgyanúgy érez, mint én és akkor nem kellene titkolóznom, nem kellene elutasítanom és kerülgetnem.
-Na jobb már?-törte meg a csendet és zavarta meg gondolataimat.
-I-igen, jobb. Kö-köszönöm!-válaszoltam dadogva.
-Hoon!-szólított a nevemen.
-Te-tessék?-kérdeztem félénken.
-Én ezt nem bírom tovább!-mondta szomorú hangon.
-Mit? Valami baj van?-kérdeztem aggódva, majd felé fordultam.
-Jajj ugyan már! Ne tettesd magad! Nagyon jól tudod, hogy miről beszélek! Azt hiszed, hogy nem vettem észre, hogy kerülsz ma délután óta? Mi bajod van velem?-hadarta el mondanivalóját olyan komoly hangon, amit eddig még sosem hallottam.
-Mi-miről beszélsz Dongho? Hogy én kerüllek? Hát ezt meg honnan vetted?-kérdeztem megszeppenve.
-Nem tudom, mi rosszat tettem, amiért ezt érdemlem. Kérlek legalább azt mondd el és akkor tudni fogom, hogy tehetem jóvá!-nézett rám bociszemekkel.
-Nem csináltál semmi rosszat! Te úgy vagy tökéletes, ahogy vagy. Velem van baj...-próbáltam megnyugtatni.
-Kérlek mondd el, mi bánt! Tudod, hogy nekem mindent elmondhatsz!-kérlelt engem.
-Igazán nem kell aggódnod értem, majd megoldom.-mondtam neki válaszul, bát tudtam, hogy ennyivel nem elégszik meg és mindenképpen el kell mondanom neki az igazat. De nem tudtam, hogy kezdjek bele. Féltem, hogy ha bevallom neki, hogy szeretem, akkor megijed tőlem vagy elundorodik. És nem akartam ezt! Nem akartam, hogy véget érjen a barátságunk! Ki fog megnyugtatni, ha ő nem lesz ott nekem? Mi lesz velem?
-De igen is, hogy aggódom! Azonnal mondd el most! Tudni akarom!-nyöszörögte keservesen, már majdnem sírva.
Nem akartam, hogy miattam sírjon, nem bírtam tovább, így kibukott belőlem minden:
-Azt hiszem szeretlek!
-Jajj Hyung, tudom, én is szeretlek!
-De nem úgy...annál jobban. Nem tudom, mikor kezdődött ez az egész. Mindig nagyon jól érezem magam a társaságodban és te vagy az egyetlen, aki meg tud nyugtatni, ha dühös vagyok, és felvidítani, ha szomorú. Már ezt is furcsának gondoltam, ezért nem mondtam el neked,meg senkienk se. Aztán a dolgok még bonyolultabbak lettek a mai koncert után. Teljesen elvarázsoltál, mikor a színpadon táncoltál és énekeltél. A szívem hevesen dobogott, mikor rád néztem, azt hittem ott helyben kiugrik a helyéről. Rád akartam ugrani, nem bírtam magammal, ezért is rohantam ki a koncert végén a mosdóba. Imádom azokat a perceket, mikor rám nézel, mikor rám mosolyogsz, mikor hozzám érsz vagy mikor megölelsz. Azt hiszem szerelmes vagyok beléd.-hadartam gyorsan, majd felálltam az ágyról és hátat fordítottam neki.
Nem akartam látni az undort vagy a félelmet az arcán, amit valószínűleg kihoztam belőle. Tuti megszakadna a szívem... Már majdnem elsírtam magam, mikor hallottam, hogy ő is feláll az ágyról és odajön hozzám.
-Hoon! Örülök, hogy bevallottad! Erre várok már egy ideje! Én is ugyanígy érzek irántad! Reméltem, hogy egy nap majd rájössz, hogy ez szerelem és megnyílsz előttem. Volt olyan időszak, amikor azt hittem, hogy én elmondok mindent, de mégiscsak te vagy az idősebb, ez így van rendjén. Különben is kellett neked ez a megpróbáltatás, hogy bátrabb legyél. Jah és ne hidd, hogy azok a mozdulatok a színpadon véletlenek voltak! Láttam, hogy engem nézel, így gondoltam rásegítek egy kicsit arra, hogy előbb rájöjj az érzéseidre.
Nem akartam hinni a fülemnek! Komolyan ő is szeret engem? És azt is tudta végig, hogy én is szeretem? Micsoda kis tervet eszelt ki a hátam mögött! Nem is ő lenne, ha nem ezt tette volna. Örökre hálás lehetek neki, hiszen ha nem teszi ezt velem, akkor ki tudja, hogy bevallom-e valaha is neki, hogy szeretem.
-Már előbb el akartam neked mondani, csak féltem, hogy te nem érzel ugyanígy irántam és utálni fogsz majd, amiért a fiúkat szeretem. És a barátságunkat se akartam tönkretenni. Nem tudom mi lenne velem nélküled...
-Jajj Hyung, sosem tudnálak téged utálni! Ne őröld magadat tovább rossz gondolatokkal! Most már tudod, hogy szeretlek.-mondta, miközben egyre közelebb jött hozzám és mindkét kezével megfogta arcomat.
-Én is szeretlek!-csak ennyit tudtam mondani, mert a kis maknae letámadott és mély csókot nyomott az ajkaimra.
Ez az érzés leírhatatlanul gyönyörű! Forró ajkai teljesen hozzá vannak tapadva az enyémekhez, csakúgy mint a testünk, mely lángol és bizsereg, nem kapunk levegőt, szívünk hevesen kalapál, a lábaink remegnek és gyengék, ha nem tartanánk egymást, akkor össze is rogynánk. Nem bírunk ellenállni egymásnak, a dolgok csak úgy mennek a maguk útján. Életünk legszebb estéjét éljük át mindketten. Sosem gondoltam volna, hogy valaha is valóra válik ez a vágyam. Az a koncert és ez a nap örökre emlékezetes lesz a számomra!