BigBang 2.rész

Az első találkozás

Aztán megmozdult a kilincs és végre kinyílt az ajtó... Teljesen ledermedtem, a szemeim kikerekedtek és az állam is leesett, mikor megláttam, hogy ki nyitott ajtót. Nem akartam hinni a szememnek, azt hittem, hogy képzelődöm. Millió kérdés kavargott a fejemben: Úristen! Képzelődöm vagy ez az valóság? Ez lehetséges? Vagy csak valami vicc? Már majdnem felsikítottam, mikor az ajtóban álló személy hangja kizökkentett gondolataim fellegéből:
-Segíthetek?-kérdezte.
-Ööö...i-igen. Vagyis nem. A-akarom mondani Noéminek hívnak és itt lakom a szomszéd házban. Reggel hallottuk a családommal, hogy új lakók jöttek, így sütöttünk egy kis süteményt és áthoztam üdvözlésképpen. De őszintén szólva nem számítottam rá, hogy a kedvenc együttesem egyik tagja fogja kinyitni az ajtót. Még mindig nem tudom elhinni...úgyértem ez most a valóság vagy csak hallucinálok?-hadartam össze-vissza mindent.
-Szia! Teljes mértékben jól látsz, Seungri vagyok, a BigBang nevű koreai együttes legfiatalabb tagja. Úgy látom sikerült egy újabb rajongóra találnom. Nagyon rendes tőled, hogy átjöttél és hoztál egy kis sütit!-mondta mindezt mosolyogva.
-I-igen, elég nagy kpop fan vagyok. Szívesen!-dadogtam még mindig, miközben végignéztem rajta és eldöntöttem magamban, hogy élőben még aranyosabb, mint a képernyőn keresztül láttam.
-Ki az Seungri? Valami baj van?-jött a háttérből egy másik ismerős hang.
Pár másodperc múlva felbukkant G-Dragon, a banda vezetője és divathercege. Mikor meglátott elég rendesen végigmért, elmosolyodott, majd a maknae felé fordult.
-Csak egy percre hagylak magadra és máris becsajozol?-cukkolta Seungrit.
-Jajj Hyung! Ő itt Noémi, a szomszédban lakik, azért jött, hogy üdvözöljön minket.-mesélte Seungri vörös fejjel, majd ütött egyet GD irányába, aki számított a mozdulatra, így sikeresen elhajolt társa ökle elől. Én le sem véve a szememet róluk, még mindig az ajtóban ácsorogtam. Mikor abbahagyták a kakaskodást, a vezető ismét felém fordult.
-Mi az ott?-mutatott a kezemben lévő tálca süteményre.
-Hoztam egy kis édességet.-mondtam, majd GD felé nyújtottam a sütit.
-Oh remek, úgyis éhesek a többiek is! Gyere beljebb, ismerd meg őket! Biztosan örülni fognak az új társaságnak!-mondta, majd kivette a kezemből a tálcát és elindult befelé.
Zavartan néztem rá Seungrira, aki még mindig az ajtóban állt és bólintott egyet, hogy kövessem a vezetőt. Nyeltem egyet, majd zavartan elindultam befelé. Nagyon izgatott vagyok, hiszen nem elég, hogy a kedvenc együttesem tagjai élnek a szomszédban, még beszélek is velük és a házukba is behívtak. Legmerészebb álmaimban sem gondoltam volna, hogy ez valaha valóra válik! Milyen irigyek lesznek majd a barátaim, ha megtudják!Éppen ezek a hülye gondolatok röpködtek a fejemben, mikor beléptem a nappaliba és megláttam a banda maradék három tagját. T.O.P és Daesung a tévé előtt ültek a földön, kezükben egy-egy játékkonzollal. Annyira bele voltak merülve a játékba, hogy észre sem vették, amikor beléptünk a szobába. Taeyang a kanapén ült, ölében egy párnával és mosollyal az arcán nézte játsszó társait.
-Nézzétek hoztam egy újabb rajongót!-szólt a többiekhez büszkén GD, majd felém mutatott.
Alighogy kimondta a mondatot, három szempár szegeződött rám.
-Sziasztok! Noémi vagyok, a szomszéd lány. Üdv a városunkban!-mondtam zavaromban, miközben végignéztem mindhármukon. Tekintetem természetesen megákadt Taeyangon. Minden egyes porcikáját jól szemügyre vettem, felállított haját, szép, sima arcát, csillogó, mélybarna szemeit, halványrózsaszín ajkait, csábítóan fehérlő nyakát, mely jól kilátszott v-kivágású pólójának köszönhetően, majd végül izmos testét. Egyszerűen tökéletesen nézett ki, még jobban, mint a képeken, amiket láttam róla. Újra felnéztem arcára, szemeink találkoztak, szívem hevesen kezdett el kalapálni, arcom lassan vörösödni kezdett, így gyorsan elkaptam tekintetemet róla.
-Hello!-köszöntek vissza kórusban, kivéve Taeyangot.
Nagyon meglepődtem, amiért nem köszönt, sőt el is szomorodtam. Lehet, hogy megijesztettem, amiért ennyire megnéztem? Ki tudja mit gondol rólam... Nem vagyok neki szimpatikus? Kezdtem bepánikolni, mikor T.O.P megszólalt.
-Na mi van Taeyang? Nem is köszönsz?
-Sz-szia!-mondta gyorsan, majd felállt és kisétált a szobából.
Nem értettem, hogy mi baja van. Szívem majdnem megszakadt, mikor láttam kimenni a helyiségből.
-Úgy látszik nem kedvel.-mondtam alig hallhatóan, de elég hangosan ahhoz, hogy a többiek meghallják.
-Ne aggódj! Nagyon is kedvel téged! Akkor szokott így viselkedni, ha zavarban van vagy ha tetszik neki valaki. Nem igaz, srácok?-mondta Daesung nevetve.
-De.-mondták a többiek szintén nevetve.
Zavarban van? Na de ennyire? Szerintem itt én vagyok az, akinek zavarban kellene lennie, nem neki. Na mindegy, legalább van esély rá, hogy nem utál.
-Ülj csak le nyugodtan!-mondta Seungri, majd a kanapé felé mutatott.
-Rendben.-mondtam mosolyogva, majd félénken leültem.
-Hozhatok valamit inni?-kérdezte GD.
-Igen, köszönöm, azt elfogadom.-válaszoltam.
-Oké, mindjárt hozom, meg a sütiből is.-mondta, majd kiment a konyhába.
Csendben ültem a kanapén és körbenéztem a szobában. Ahhoz képest, hogy ma költöztek be, elég takaros. A sarokban egy lámpa állt magányosan, mellette szekrények, majd a tévé. Vele szemben a nagy kanapé, mellette polcok állnak, tele könyvekkel és cédékkel. A falon kisgyerekkori képek lógnak a tagokról. Elmosolyodtam,mikor megláttam őket.
-Nem ér nevetni!-mondta Daesung.
-Bocsánat, de nagyon aranyosak.-mondtam mosolyogva.
-Ki tudod találni, hogy melyik ki?-kérdezte T.O.P.
-Azt hiszem igen. Te vagy az első képen, mellette GD, az ott Seungri, majd Daesung és végül Taeyang.-mutogattam végig a kpeken.
-Neked aztán van tehetséged! Eddig nem sokan ismertek fel minket hibátlanul.-mondta Seungri örvendezve.
-Tényleg?-kérdeztem meglepődötten. Pedig mindenkinek van valami ismertetőjegye, amiről könnyen fel lehet titeket ismerni.-mondtam.
-És van kedvenced?-kérezte T.O.P.
-Mindenki nagyon aranyos.-válaszoltam, hiszen nem akartam senkit se megbántani.
-Csak egyet választhatsz.-közölte velem T.O.P.
-Jajj Hyung, ne kínozd szegényt! Most van itt először és máris el akarod ijeszteni?-kelt a védelmemre a kis maknae.
-Mi a téma?-lépett be a szobába GD, kezében a sütivel. Mögötte jött szorosan Taeyang az üdítőkkel.
-Éppen időben jöttetek! Noémi a képeket a képeinket nézegette, mindegyikőnket felismerte elsőre és mindjárt megmondja, hogy melyik a kedvence.-mondta gonosz vigyorral az arcán a rapper.
-Ohh, tényleg? Na gyerünk ki vele!.-mondta G-Dragon.
-Mondtam már, hogy mindenki nagyon aranyos. De ha választani kell, akkort azt választom.-mutattam Taeyang képére félénken.
-Tudtam, hogy azt választod!-horkant fel T.O.P.
Zavartan néztem rá Taeyangra, hogy mit szól a választásomhoz. Ő szintén rám nézett, és találkozásunk óta először rám mosolygott.
-Köszönöm!-mondta, majd elindult felém és odanyújtott egy pohár üdítőt.
-Köszi!-mondtam halkan, majd elvettem tőle a poharat. Kezünk egy pillanatra összeért, én ott helyben majdnem elolvadtam, azt hitem, hogy leejtem a poharat, de szerencsére ez még sem történt meg.
-Hogy-hogy pont ide költöztetek Magyarországra?-tettem fel a kérdést, amely azóta foglalkoztatott, mióta megláttam Seungrit az ajtóban.
-Gondolom tudod,hogy énkesként mennyi dolgunk van...sok fotózás, interjú, koncert, fan-találkozó, stb. Egy kicsit elegünk volt ebből és elfáradtunk,így arra gondoltunk, hogy tartnk egy kis pihenőt. Mindenképpen valami nyugodt helyet kerestünk, ahol nins sok fan és paprazzi, így itt kötöttünk ki.-mesélte a banda vezére.
-Értem. És meddig maradtok?-kérdeztem kíváncsian.
-A nyarat itt töltjük. Sajnos nem maradhatunk többet, vár minket a sok munka.-mondta GD.
Körülbelül még egy órát maradtam náluk és mindenféléről beszélgettünk. Elég rendesen kifaggattak, hogy hogyan ismertem meg a kpopot, mióta vagyok fan, milyen bandákat szeretek még, meg hasonlók. Nagy megkönnyebbülésemre Taeyang is beszélt hozzám, így egyre felszabadultabb lettem. Nagyon jól éreztem magamat és örültem, hogy megismerhettem őket.
-Nah nekem haza kell mennem, mert azt hiszik, hogy elvesztem.-mondtam kicsit szomorúan.
-Kár! Igazán maradhatnál még!-mondta Seungri.
-Hidd el, szívesen maradnék, de nem akarlak titeket zavarni!-válaszoltam kedvesen.
-Az ilyen szép és kedves lányok, mint te sosem zavarnak minket!-mondta Daesung.
-Köszönöm! Majd még biztos találkozunk.-mondtam pirulva.
-Mindenképpen!-mondta Seungri mosolyogva.
-Hát akkor sziasztok!-mondtam, miközben felálltam és integettem a többieknek.
-Szia!-köszöntek vissza a többiek és ők is integettek.
-Taeyang, kikíséred Noémit?-kérdezte GD, közben rám kacsintott.
Ajjajj! Ez meg mit tervez?-gondoltam magamban. De azért örültem is az ötletnek.
-Persze.-válaszolta nyugodt hangon Taeyang, majd az ajtó felé mutatott, hogy induljak el.
Én szótfogadva elindultam kifelé,egyenesen a bejárati ajtó itányába. Már éppen le akartam nyomni a kilincset, mikor Taeyang elém lépett és kinyitotta nekem. Félénken ránéztem és mosolyogtam egyet.
-Köszönöm, hogy kikísértél!
-Igazán nincsmit! Remélem jól érezted magadat!-mondta gyönyörű hangján.
-Igen, remekül!-válaszoltam. Akkor majd még biztosan találkozunk! Szia!-köszöntem el.
-Biztosan! Szia!-köszönt el ő is.
Egy pár percig még a hátamon éreztem a tekintetét, így még egyszer visszanéztem és észrevettem, hogy integet. Visszaintegettem, majd mentem tovább. Végignézte, ahogy távozom és csak akkor csukta be az ajtót, mikor már kikerültem látószemszögéből. Elmodhatatlanul jó érzés volt ez a pár pillanat. Sőt az egész napon remek volt!