BigBang 3.rész

III. - Séta a természetben

Másnap arra ébredtem, hogy a napsugarak beszűrődnek az ablakomon keresztül és pont az arcomat vették célpontul. Először nem is tudtam kinyitni szemeimet a fény miatt, csak miután hátat fordítottam az ablaknak. A tegnap történtek után alig tudtam elaludni, de aztán mély álomba zuhantam. Még sosem volt ilyen nyugodt és békés álmom. Olyan érzésem volt, mintha repülnék. Jó lenne egyszer élőben is átélni ezt a könnyedséget-gondoltam magamban, majd kiszálltam az ágyból és rögtön a fürdőszobába vettem az irányt. Miután összekészülődtem, lementem a konyhába reggelizni.
-Jó reggelt kicsim! Hogy-hogy ilyen korán felkeltél? Ez nem vall rád.-köszöntött anya.
-Szia anya! A nap besütött az ablakomon, így felkeltem.-válaszoltam.
-Remek idő van odakint! Remélem nem akarsz egész nap itthon ülni.-mondta anyu szemrehányóan.
-Pedig nem állt szándékomban elmenni sehova, ha csak ki nem raksz.-feleltem viccelődve, majd egy bögre tejjel a kezemben sarkon is fordultam és elindultam a szobám felé. Már majdnem elértem a lépcsőhöz, amikor csengettek az ajtón.
-Majd én kinyitom!-kiabáltam, mielőtt valaki fölöslegesen idefutna. Nagy meglepetésemre Taeyang állt az ajtóban. Szerepelt a terveim között, hogy a mai nap folyamán találkozom vele valamilyen ürüggyel, de nem gondoltam volna, hogy már korán reggel gyönyörködhetem benne.
-Szia!-köszöntem zavarodottan.
-Szia!-köszönt vissza egy mosollyal az arcán. Ne haragudj, hogy ilyen korán reggel zavarlak, de tegnap nálunk felejtetted a tálcát, így áthoztam.
-Oh, köszönöm! Tényleg teljesen elfelejtettem.-mondtam, miközben elvettem tőle a tálat, melyet felém nyújtott.
-Jól aludtál?-kérdezte hirtelen.
-Igen, köszönöm. És te?-kérdeztem vissza.
-Örülök, hogy ezt hallom. Én is remekül.-válaszolta megint mosollyal az arcán.
Én majdnem elájultam ettől a mozdulatától, így lehajtottam fejemet, hogy ne bukjak le. Pár másodperces csend követte e rövid beszélgetésünket. Látszott, hogy mindketten zavarban vagyunk. Annyi mindent szeretnék tőle kérdezni, de amikor itt a lehetőség, még sem tudok. Idegességemben bögrém szélén kopogtattam körmeimet. Félénken felnéztem rá, majd tekintetünk találkozott. Most ő törte meg a szemkontaktust. Ráérősen végignézett rajtam. Én ott helyben majdnem elsüllyedtem. Legszívesebben becsuktam volna az ajtót és elkezdtem volna fetrengeni a földön. Nem bírtam magammal. Hátraléptem egyet és ő ekkor megszólalt:
-Mit csinálsz délután?
-Ö..semmi konkrétat nem terveztem, valószínűleg itthon ülök a szobámban és lefoglalom magam valamivel.-válaszoltam zavartan.
-Oh remek! Körül szeretnénk nézni a környéken és jól jönne egy kis útbaigazítás. Mivel csak téged ismerünk, örülnénk neki, ha velünk tartanál. Lenne hozzá kedved?-kérdezte reménykedve.
-Ö..persze! Miért is ne?-feleltem félénken, de belül nagyon örültem neki.
-Tényleg? De jó! Köszönöm vagyis köszönjük! Délután 2kor a házunk előtt?-kérdezte felvont szemöldökkel.
-Rendben. Akkor 2kor találkozunk. Addig is szia!-válaszoltam egy szerény mosollyal.
-Oké. Jajj majdnem elfelejtettem...tetszik a papucsod! Szia!-mondta, rám kacsintott, majd elment.
A mondat hallatán rögtön lenéztem a papucsomra...pont a Taeyangos volt rajtam! Arcom rögtön elpirult, alig hallhatóan csak ennyit dadogtam:
-Kö-köszönöm!
Mire felnéztem, arra Taeyang már elment, így becsuktam az ajtót. De ciki!-gondoltam magamban, majd felmentem a szobámba. Na mindegy, a lényeg az, hogy együtt töltjük a délutánt!-mondtam magamban, közben rávetettem magamat az ágyamra. Az elkövetkezendő órákban rendbe raktam a szobámat, megebédeltem, közöltem anyával, hogy mégis elmegyek itthonról, majd elkezdtem készülődni. Legelőször is átgondoltam az utat, hogy merre viszem őket, amit le i rajzoltam egy papírra az egyszerűség kedvéért. Másodszor készítettem egy kis elemózsiát is, hiszen ki tudja, mikor érünk haza. Végül rengeteg időt töltöttem a szekrény előtt, mire eldöntöttem, hogy mit veszek fel. Nem akartam bénán kinézni, de kihívóan sem. Végül egy farmer mellett döntöttem, melyhez felvettem egy zöld színű félvállas pólót és a sportcipőmet, hajamat kibontva hagytam.
-Anya elmentem!-kiabáltam, hogy meghallja.
-Rendben, aztán nekem ne gyere túl későn!-kiabálta vissza.
-Oké.-kiabáltam még egyet, majd kiléptem a házból és elindultam a megbeszélt helyszín felé. Természetesen a fiúk már vártak rám, pedig nem késtem.
-Hello!-köszöntek nekem kórusban.
-Sziasztok!-köszöntem vissza mosolyogva, közben végignéztem mindannyiukon.
-Örülünk, hogy nem gondoltad meg magadat és eljöttél.-mondta GD.
-Miért gondoltam volna meg magam?-kérdeztem értetlenkedve.
-Hát ennyi sráccal nem könnyű bírni.-válaszolta nevetve.
-Lehet.-mondtam én is nevetve.
-Mi ez a sok cucc nálad?-kérdezte Seungri kíváncsiskodva.
-Hát készültem pár aprósággal. Mielőtt elindulunk, megmutatom nektek az útvonalat ennek a rajznak a segítségével, hogy merre megyünk-mutattam a lapra, amit bal kezemben tartottam.
-Hűha! Ezt te rajzoltad?-kérdezte Daesung tátott szájjal.
-Igen. Remélem kivehető lett minden.-válaszoltam.
-Viccelsz? Ez egy kész remekmű! Biztos sok idődbe telhetett.-mondta Taeyang kikerekedett szemekkel.
-Köszönöm! A rajzolás az egyik hobbim, úgyhogy igazán nem esett nehezemre.-feleltem egy mosollyal. Nah ugye innen indulunk a házatok elől. Először is megmutatom a közelben lévő boltokat, buszmegállókat, amik jól jöhetnek szükség esetén, majd elviszlek titeket azokra a helyekre, ahova én szeretek járni. Jó lesz így?-néztem körbe válaszra várva.
-Persze!-mondták kórusban.
-És mi van a másik kezedben?-kérdezte T.O.P.
-Hoztam egy kis uzsonnát, hátha éhesek leszünk az úton.-mondtam kedvesen.
-Te egy igazi nő vagy! Jól tudtad, hogy kell kaja a népnek!-ujjongott T.O.P.
-Örülök, hogy a kedvetekre tehetek. Nah de induljunk!-mondtam, majd előre mutattam.
Alig indultunk el, de én már most nagyon jól érzem magam és úgy veszem észre, hogy a többiek is. Egyre közelebb kerülünk egymáshoz és egyre lazább a hangulat is. Természetesen végig szórakoznak, csinálják a hülyeségeket, mosolyt csalva az arcomra ezzel. Szerencsére gyorsan végeztünk a szükséges dolgokkal és elindulhattunk azok felé a helyek felé, amelyeket rajtam kívül nem sokan ismernek. Én is csak akkor járok errefele, ha magányra van szükségem. Itt senki se lát, ha sírok, nyugodtan pihenhetek, ha fáradt vagyok, átgondolhatom gondjaimat és kiélhetem művészi rohamaimat is. Nagyon boldog vagyok, hogy a kedvenc bandám tagjaival megoszthatom ezeket a számomra fontos helyeket. Éppenhogy csak felbukkant az első állomás, az elhagyatott játszótér széle a látóhatáron, amikor Seungri felsikoltott:
-Ez egy játszótér! Gyerünk futás! Aki utoljára ér oda, az fogja lökni a hintát!
T.O.P, Daesung és GD rögtön elkezdtek futni Seungri után. Én kezemben a piknikes kosárral lassan sétáltam tovább. Taeyang észrevette, így ő sem futott el, hanem odajött hozzám:
-Engedd meg, hadd segítsek!-mondta és már ki is vette a kezemből a kosarat.
-Oh, köszönöm!-de igazán nem kellett volna.
-Azt hiszem egy ideig nem lesz elhagyatott ez a játszótér.-mondta nevetve, fejével a többiek felé biccentve.
-Őszintén szólva örülnék neki, ha lennének valakik, akik használnák. Amióta egy kisfiú meghalt itt, senki se meri idehozni a gyerekeit. Mindenki elátkozott helynek tartja. Szomorú, ami történt, de az csak egy véletlen baleset volt. Nem jelenti azt, hogy mindenkivel baj fog történni. Én vagyok rá az élő példa! Sokszor eljövök ide és nincs semmi bajom. Miket beszélek itt! Biztos untatlak a hülye történeteimmel...-néztem a mellettem sétáló Taeyangra.
-Nem dehogy! Örülök, hogy megosztottad velem. Amíg itt leszünk, segítünk benépesíteni.-felelte.
-Gyertek már! A hinta nem fog magától elindulni!-kiabálta Seungri.
-Magától biztosan nem, de ha meglököd magad, akkor igen.-kiabált vissza Taeyang.
-Jajj Hyung ne legyél már ilyen! Ti vagytok az utolsók, nektek kell meglökni minket!-magyarázta a maknae.
-Jól van, jól van, csak ne hisztizz!-kiabálta oda, majd felém fordult. Te csak maradj itt! Majd én meglököm őket.
-Segítek.-mondtam neki és elindultam a hinták felé, de megfogta a kezemet.
-Nem akarom, hogy bajod essen. Nem láttad még őket beindulva. Jobb, ha itt maradsz, mindjárt visszajövök.-kacsintott rám.
-Rendben. Ott leszek.-mutattam a pörgős játék felé.
Miután Taeyang elment, odasétáltam ahhoz a helyhez, ahol a baleset történt. Kivettem táskámból egy csokor virágot és letettem az emlékműre, melyet a kisfiú szülei állítottak fel. A szomszédaink voltak, jóban voltunk velük. A baleset után a család elköltözött a városból. Amikor végeztem a pörgős játékot vettem célba. A piknikes kosarat letettem a földre és felszálltam. Nem pörgettem meg, csak álltam és felnéztem az égre, hagytam hogy a napsugarak melengessék arcomat.
-Szabad?-törte meg ábrándozásomat Taeyang.
-Persze.-válaszoltam egy mosollyal.
Felállt mellém és megpörgette a hintát, majd így szólt:
-Csukd be a szemed.
-M-miért?-kérdeztem meglepve.
-Csak csukd be. Bízz bennem!-felelte nyugodt hangján.
-O-oké.-válaszoltam, majd behunytam szemeimet.
Éreztem, hogy közelebb lép hozzám. Először kezeimet fogta meg, majd kirakta oldalra. Olyan pózban voltam, mint a híres Titanic jelenetben a csaj. Ezután derekamat foggta meg.
-Ne ijedj meg, kicsit felgyorsítok.-súgta fülembe.
Először görcsbe rándult a gyomrorm. Nem nagyon szerettem a gyorsaságot és a pörgést. A vidámparkokat sem bírom. De ahogy gyengéden fogta derekamat, megnyugodtam. Tudtam, hogy bízhatok benne. Egy kis idő után mindent kikapcsoltam és úgy éreztem magam, mintha repülnék. Pont mint az álmomban. Sosem gondoltam volna, hogy ezt valaha átélem életemben. Nagyon hálás voltam. Miután megállt a hinta, csak ennyit mondtam:
-Köszönöm!
Taeyang furcsán nézett rám, hiszen nem tudta, hogy miről van szó. Csak mosolygott egyet, leszállt, majd nekem is segített. Visszamentünk a többiekhez.
-Gyertek, megyünk tovább!-szóltam oda nekik.
-Ajj olyan jó itt, úgy élvezem!-ugrándozott Seungri.
-Ha gondolod itt maradhatsz, de akkor a többi jóról lemaradsz.-mondtam.
-Dehogy maradok!-vágta rá rögtön.Mutattam nekik még pár helyet, majd lassan elérkeztünk az utolsó helyszínhez. A kedvenc helyemhez. Egy rát volt tele virágokkal, közepén egy hatalmas fával. Mellette egy fából készült asztal padokkal. Ez az egész egy nagy dombon helyezkedett el, ahonnan jól lehetett látni a város töbi részét. Gyönyörű volt a látvány. Olyan festői és idilli.
-Hát itt volnánk. Ez a kedvenc helyem. Imádom a természetet és a kilátást. Sokszor járok ide festeni és rajzolni.-mutattam körbe.
-Hűhaaa!-mondták kórusban tátott szájjal.
-Ez tényleg nagyon gyönyörű!-bukott ki Daesungból.
-Olyan, mintha egy mesében lennénk benne.-mondta Taeyang.
Nagyon szívn ütött, amit most mondott. Én is ezt gondoltam. Nagyon boldog lettem, hogy ennyire tetszik neki.
-Na gyertek, pakoljunk le az asztalnál és együnk! Biztosan éhesek vagytok.-ajánlottam fel.
-Az nem kifejezés!-vágta rá T.O.P.
A többiek is hevesen bólogattak. Gyorsan megterítettem az asztalt és kipakoltam a kosárból.
-Mennyi minden! Honnan van mindez?-kérdezte GD.
-Én csináltam otthon anya segítségével. Remélem ízleni fog!-feleltem szerényen.
-Komolyan? Igazán sok idődbe telhetett! Ne félj, nem hagyjuk kárba veszni!-mondta GD.
-De nem ám!-vágta rá T.O.P is.
Rögtön neki is álltunk enni. Öröm volt nézni, milyen élvezettel ettek. Nagy megkönnyebbülésemre ízlett nekik minden. Miután mindannyian degeszre ettük magunkat, játszottunk egy kicsit, majd a tagok elmentek körülnézni és fényképezkedni. Én kiterítettem pár pokrócot és lefeküdtem pihenni. Behunytam a szememet és süttettem arcomat. Egyszer csak egy árnyékot éreztem. Kinyitottam szememet és megpillantottam Taeyangot.
-Nem bánod, ha csatlakozom?-kérdezte.
-P-persze, hogy nem.-feleltem dadogva.
Taeyang először csak leült mellém, majd ő is elfeküdt. Szívverésem felgyorsul közelsége miatt. Sosem fogom elfelejteni ezt a pillanatot.
-Te is szoktad nézegetni a felhőket?-tette fel a kérdést.
-Igen. Szeretem, hogy nincs két teljesen egyforma belőlük. Mindig beleképzelek valami hétköznapi tárgyat vagy állatot a formákba. Például az ott úgy néz ki, mint egy teknős.-mutattam rá egy felhőre.
-Tényleg. Az ott meg olyan, mint egy angyal.-mutatott ő is egyre.
-Aha, látom. Ott egy szív alakú.-tévedt rá a kezem egy másikra.
-Nézd csak! Ott egy csókolózó pár.-mondta.
-I-igen.-motyogtam alig halkan, majd nyeltem egy nagyot.
Nagyon zavarba jöttem. Itt fekszik mellettem a világ leghelyesebb pasija, röhögcsélünk, jól érezzük magunkat, olyan, mintha egy mesében vagy álmomban lennék. Soha életemben nem éreztem magam ilyen boldognak, de egyben tehetetlennek. Tudtam, hogy hiába tetszik nekem, sosem lehetünk együtt. Ő teljesen másik dimenzióban él, mint én. Híres énekes, rengeteg rajongója van, biztos sokan futnak utána és biztos az ő szívében is van egy olyan személy, akiért teljesen odavan. Én meg csak egy hétköznapi lány vagyok, aki még nem vitte semmire, nem is szép és csak epedezik egy olyasvalaki iránt, akiről nagyon jól tudja, hogy elérhetetlen.
-Valami baj van?-kérdezte ijedten tőlem.
-Nem, nincs semmi baj.-feleltem.
-Akkor miért könnyezel?-éreklődött aggódott arccal.
-Könnyezem? Nem is! Vagy igen, de csak a napfény miatt.-beszéltem össze-vissza.
Nem is vettem észre, hogy könnyezem. Nem akartam hazudni, de muszáj volt. Nem mondhatom el neki az igazat. Biztosan csak kiröhögne.
-Lassan besötétedik, vissza kellene indulnunk.-mondtam, miközben felültem.
-Kár, szívesen maradnék még. Igazán szép ez a hely.-felelte Taeyang.
-Én is tudnék még maradni, de sajnos haza kell mennem.-válaszoltam szomorúan.
-Holnap a városba szeretnénk benézni a srácokkal. Be kell szereznünk még pár holmit a lakásba. Ha van kedved, akkor velünk tarthatnál. Elkélne egy női segítség.-mondta Taeyang.
-Hát ha a többiek sem bánják, akkor benne vagyok.-egyeztem bele boldogan.
-Remek. Na megyek szólok a többieknek.-felelte, majd felállt, felhúzott engem.
-Rendben, addig összepakolok.-mondtam.
Pár perc múlva megjelent a többiekkel és elindultunk hazafelé. Az út most még rövidebbnek tűnt, mint odafele. Biztosan a jókedvünk miatt.
-Remélem jól éreztétek magatokat. Én örülök, hogy körbevezethettelek benneteket.-szólaltam meg, mikor hazaértünk.
-Igen, szuper volt minden. Nem neked kell köszönetet mondanod, hanem nekünk. Reméljük holnap is velünk tartasz!-mondta GD.
-Persze, szíves örömest.-mosolyodtam el.
-Ha nem bánod nem kísérünk el mindannyian a házig, hanem csak Taeyang.-közölte velem GD egy sunyi mosollyal arcán.
Számíthattam volna rá. De nem is baj. Így legalább több időt tölthetünk kettesben.-gondoltam magamban.
-Jajj nem is kell mindig hazakísérni. Különben is itt lakom 10 lépésnyire.-válaszoltam.
-Mi úriemberek vagyunk, nem hagyunk egyedül mászkálni ilyen későn.-felelte GD.
-Hát jó, akkor nem vitatkozom. Sziasztok! Akkor majd holnap találkozunk!-mondtam integetve.
-Sziaa!-köszöntek el kórusban.
-Bocsánat, hogy megint rád marad a feladat, hogy kísérgess!-hadartam gyorsan lehajtott fejjel.
-Jajj ugyan, semmi gond! Szeretek este sétálgatni és különben is szívesen teszem. És azt is neked köszönhetjük, hogy ilyen csodálatos napunk volt-felelte kedves hangján.
-Köszönöm, de ne túlozz! Én érzem magam megtisztelve, hogy egy híres banda tagjaival tölthettem a napot. Nem sok hétköznapi lánnyal esik meg. Hálás lehetek az égnek.-magyarázkodtam.
-Ne érezd magad hétköznapinak! Egyáltalán nem vagy az! Nagyon kedves és csinos lány vagy.-próbálta növelni az önbizalmamat.
-Kedves tőled, hogy ezt mondod.-mondtam pironkodva.
Közben odaértünk a házam elé. Még beszélgettünk egy kicsit, majd elbúcsúztunk egymástól. Újabb emlékezetes napot tudhattam magaménak. Már most várom a holnapot!