A sötétben tapogatózva elbotorkált ágyáig és bemászott a paplan alá. Ám mikor lefeküdt, megérezte, hogy valaki fekszik az ágyában... Az a valaki úgy remegett, mint egy kocsonya és mintha szipogna is... Dongho egyből tudta, hogy Hoon az.
-Most mit tegyek? Mit kéne mondanom?-kérdezte magától aggódva.
Vett egy nagy levegőt, majd így szólt:
-H-hoon, te vagy az?
A fiú nem válaszolt, csak bólintott egyet a sötétben és magára húzta a takarót. Dongho akkor is tudta volna, hogy valami bántja barátját, ha nem ő lenne a gond okozója. Nagyon jól ismerte Hoont, egyszerre meglátszott rajta, ha nem érzi jól magát. Ez is olyan pillanat volt. Máskor mindig meg tudta vigasztalni, de most valahogy nem ment... Tudta, hogy ő a hibás és teljesen tehetetlennek érezte magát.
-Át sem ölelsz?-kérdezte Hoon alig hallható hangon.
-D-dehogynem!-mondta Dongho dadogva, majd átölelte barátját.
Mindketten érezték hogy ez az ölelés különbözik az eddigiektől. Dongho tudta, hogy miért van ez, de Hoon nem értette.
-Valami baj van?-bukott ki belőle.
-Baj? Dehogy! Miért kérded ezt? Ezt nekem kéne tőled kérdeznem.-felelte a kis maknae.
-Áhh semmi, hagyjuk!-dörmögte Hoon, majd elhúzódott és ki akart szállni az ágyból.
-Hyung! Miért mész el?-nyúlt Hoon keze után Dongho.
-Nem akarlak zavarni, hagylak aludni.-felelte Hoon monoton hangon, háttal.
-Miket beszélsz? Nagyon jól tudod, hogy nem zavarsz!-emelte fel hangját a maknae.
-Pedig úgy vettem észre eleged van belőlem és a folytonos problémáimból.-mormolta Hoon.
-Nagyon is érdekel, hogy mi bánt! Kérlek mondd el! És segíteni is akarok megoldani!-mondta egyre erőteljesebb és kétségbeesettebb hangon Dongho.
Hoon nem tudta mit tegyen. Érezte,hogy valami nem stimmel barátjával, de nem akarta megbántani, így nem említette meg neki. De az is lehet, hogy nem is Babájával van a gond, hanem magával. Hiszen az ő kedve rossz, ilyenkor elég morcos tud lenni.
-Hyung!?-szólította meg Dongho.
Hoon kizökkent gondolataiból és a kis maknae felé fordult. Fájdalom hasított szívébe, mikor meglátta barátja könnyekkel teli szemeit. Teste akarata ellenére mozgott, visszahuppant az ágyra és szorosan átölelte Donghot.
-Kérlek ne haragudj! Nem akartalak megbántani!-suttogta barátja fülébe.
-Nem bántottál meg, hanem megijesztettél.-felelte Baba szipogva.
5 percig egyikük sem szólalt meg, néma csöndben gubbasztottak az ágyon egymást átölelve. Dongho törte meg ezt az idilli képet.
-Akarsz beszélni a problémádról?-kérdezte lesütött szemekkel.
-Már nincs semmi bajom. A nyugtató ölelésed csodákra képes.-mosolyodott el Hoon.
Dongho látta, hogy ez nem egy szívből jövő mosoly. Tudta, hogy barátját bántja a dolog, ami délután történt, de nem akarta erőltetni a témát.
-Rendben, akkor aludjunk.-javasolta.
-Támogatom.-mondta Hoon, majd elfeküdt.
Dongho betakargatta magukat, nyomott egy gyors puszit társa arcára, majd szégyenében hátat fordított. Hoon kuncogott egyet, majd ő is nyomott egy puszit a maknae arcára, átkarolta derekát, arcát társa nyakba temette, hogy érezze illatát és így aludtak el.
Másnap reggel Dongho kelt fel először 11 óra fele. Csodálkozva látta, hogy Hoon ott fekszik még mellette és mélyen alszik. Ez nem vall rá, ő korán kelő típus.
-Biztos kimerítették a tegnap történtek.-gondolta magában.
Ahogy kiszállt az ágyból, lehúzta barátjáról a takarót. Szerencsére észrevette, így átment a másik oldalra, hogy betakarhassa, ám Hoon hirtelen elkezdett mocorogni, így Dongho hozzáért izmos karjához. Hoon bőre csak úgy égetett.
-Ez furcsa.-állapította meg a maknae.
Dongho elég híres volt érintkezési mániájáról, imádta tapogatni, ölelgetni és puszilgatni a tagokat. Ennek a tulajdonságának köszönhetően nagyon jól tudta,hogy kinek milyen a bőre és milyen a testhőmérséklete. Kevinnek nagyon szép porcelán bőre van, de számára Hooné volt a legszebb. Szerette, hogy mindig olyan jó meleg és puha. Ám most még melegebb volt a szokásosnál.
-Azért ilyen mert együtt aludtunk? Ááá mire gondolok! Az kizárt!-fantáziálgatott magában Dongho.
Társa izmos karjairól arcára tévedt a tekintete. Észrevette, hogy Hoon erőteljesen izzad. Megfogta homlokát és felkiáltott:
-Jézusom, ez éget! Szegényke lázas!
Dongho szélsebesen kirobogott a konyhába, felszabta a hűtőt és gyógyszer után kutatott. Nem talált semmit. Átrohant a fürdőbe, ott is széttúrt mindent, de semmi.
-Most mihez kezdjek? Valahogy le kell csillapítani a lázát!-nyöszörgött, majd mérgében belerúgott a kredencbe.
Abban a pillanatban ráesett a fejére a lavór a szekrény tetejéről.
-Áucs! Mi a f...!? Ez az! Hogy ez miért nem jutott eszembe!-koppintott saját fejére, majd felpattant. Vizet engedett a lavórba, fogott egy törölközőt és visszament a szobájába. Letelepedett az ágy szélére és borogatni kezdte Hoon homlokát a hideg vizes törölközővel. Barátja még erre sem kelt fel. Dongho egészen délig ezt csinálta, mikor is Kevin kiabált neki az ebéd miatt. Szomorúan vánszorgott ki a konyhába.
-Mi a baj?-kérdezte Kevin aggódva.
-Biztos nem volt jó az éjszakája Hoonnal.-felelte Eli csipkelődve.
-Jajj Eli!-szólt rá Kevin szúrósan.
-Most mi van? Már viccelni se lehet?-kérdezte Eli ártalmatlan arccal.
-Hoon beteg.-motyogta halkan Dongho.
-Hogy mi? Mi a baja? Hadd nézzem meg!-ugrott fel a hír hallatán Soohyun.
-Jól hallottad, beteg. De ne zavard! Nagyon magas láza volt reggel, borogattam vizes ronggyal, így lejjebb ment, de még mindig nem kelt fel, szóval aggódom.-magyarázta a kis maknae.
-Gyógyszert adtál neki?-kérdezte Kevin.
-Nem, nem találtam itthon.-felelte Dongho.
-Mindjárt megnézem a táskámat, lehet van benne.-mondta Kevin, majd el is tűnt a konyhából.
Pár perc múlva visszajött, kezében lázcsillapítóval.
-Ha felébred, vegye be! Addig cinálok neki valami gyógylevest is.-magyarázta Kevin.
-Köszönöm Hyung!-mondta hálálkodva Dongho és átölelte Kevint.
Ma még a szokásosnál is gyorsabban falta be ebédjét és visszasietett a szobájába, hogy Hoon mellett lehessen. Nem akarta zavarni, így néma csendben ült az ágy szélén és csak nézte alvó barátját. Egy órája ülhetett így, de társa még mindig nem ébredt fel. Dongho pár percre elhagyta a szobát, éppen csak mosdóba ment ki, mikor Hoon felébredt. Lassan ült fel az ágyon, de rögtön fejéhez kapott. Szédült és gyengének érezte magát. Szép lassan kiszállt az ágyból és elindult a mosdó felé. Úgy tántorgott, mint egy részeg, de elérte célját. Mikor elért az ajtóhoz, lenyomta a kilincset, de hirtelen elvesztette egyensúlyát és úgy esett be a helyiségbe. Szerencséjére Dongho éppen akkor tartott kifele, így nem a földre huppant, hanem a kis maknaet terítette le. Pár másodpercig mg sem mozdultak, csak egymás szemébe bámultak. Dongho elmosolyodott Hoon pirult arcán.
-B-bocsánat! Jól vagy?-kérdezte Hoon Babát, miután lemászott róla.
-Igen, semmi bajom. Te jól vagy?-kérdezett vissza Dongho.
-Elég rendesen szédülök.-felelte Hoon, majd tüsszentett egy nagyot. Úgy látszik megfáztam.-tette még hozzá.
-Ágyban kellene maradnod. Hozok neked gyógyszert, meg lassan elkészül a gyógylevesed is.-mondta Dongho.
-De megígértem Soohyunnak, hogy bepótolom az elmulasztott edzéseket.-magyarázta Hoon.
-Leadershi is tudja, hogy beteg vagy, biztosan megérti, hogy most nem fog menni a dolog. Sipirc az ágyba, nem vitatkozom!-mondta a kis maknae szigorúan.
-Igen is, értettem! Csak elvégzem a dolgom.-felelte Hoon.
-Ohh oké, akkor én megyek is.-válaszolta Dongho és elhagyta a fürdőszobát.
Hoon pár perc múlva vissza is tért Dongho szobájába és befészkelte magát az ágyba. Elfogyasztotta a Kevin által készített gyógylevest és bevette a gyógyszert, majd el is aludt. A többieknek muszáj volt lemenni az edzőterembe edzeni, utána meg a stúdióba gyakorolni a koreográfiát. Dongho egy kis üzenetet hagyott barátjának, hogy ne ijedjen meg, ha felébred. Késő délután, körülbelül 17:00 fele ébredt fel Hoon. Már sokkal jobban érezte magát, lement a láza, nem szédült, csak folyton fújta az orrát. Rögtön észrevette a cédulát és elolvasta:
Ne haragudj, hogy itt hagylak, de Soohyun nem negedte meg, hogy itt maradjak veledT_T Muszáj volt nekem is elmennem a többiekkel gyakorolni. Ígérem este nézhetünk filmet, ha van kedved^^ Dongho
Hoon végigsimította ujját a papíron, majd elmosolyodott. Rápillantott az éjjeliszekrényen lévő órára. 17:05. A többiek még 1-2 óráig biztosan nem érnek haza. Hogy kiszállt az ágyból, elment mosdóba, majd a konyha felé vette az irányt és készített magának ennivalót. Miután ezzel is készen volt, kihozott a szobából egy pokrócot, lehuppant a nappali kanapéjára, betakarta magát, bekapcsolta a tévét és nekiállt enni. Hamar megunta a tévénézést, mert nem talált semmi érdekeset. Ki is kapcsolta a készüléket, elmosogatta maga után az edényeket. Eszébe jutott Nyuszilány...
-Vajon miért nem jött el a találkozóra? Meglátott és nem voltam neki szimpatikus? Vagy valami közbejött neki? Az is lehet, hogy baj történt vele?-gondolkodott Hoon.
Előkereste telefonját és írt egy üzenetet neki:
Szia! Nagyon sajnálom, hogy nem tudtunk találkozni. Én vártam rád, de te nem értél odaT_T Remélem ennek nem az az oka, hogy nem vagyok neked szimpatikus vagy megijedtél tőlem. Ha gyors volt a tempó, akkor bocsánat, nyugodtan mondhattad volna. Remélem be tudjuk pótolni valamikor, mert én még mindig kíváncsi vagyok rád^^ Nyuszifiú
Miután megírta az üzenetet, visszament Dongho szobájába. Nem tudott nyugton maradni. Le kellett foglalnia magát valamivel, hogy ne gondoljon folyton a Nyuszilányra. Legszívesebben lement volna a többiekhez, de nem tehette. Tuti, hogy elkezdenének vele kiabálni, hogy mit keres ott betegen és azonnal visszaküldenék, hogy fekügyjünk le. De ő at nem akarta. Elege volt az ágyból, a csendből és gondolataiból. Unalmában fel-alá mászkált a szobában, minden polcot végignézett. Megállt egy képnél, melyen ő és Dongho vannak. Visszaemlékezett arra a napra, amikor a fénykép készült. Az a nap volt, amikor új tagként került be a U-Kissbe AJ-vel együtt. Emlékszik, hogy nem éppen a legkedvesebb fogadtatásban volt része. Kevin teljesen ki volt bukva, hogy régi társainak Alexandernek és Kibumnak el kellett hagynia a bandát. A többieket is csapásként érte a dolog, de a kis maknae a kezdetektől fogva kedves volt vele és bátorította. Tovább haladt a szobában, elérkezett az íróasztalhoz. Ott hevert Dongho laptopja.
-Ohh! Miért nem jutott előbb eszembe? Ezzel aztán le tudom magam foglalni.-motyogott magában Hoon, majd a legnagyobb természetességgel kapcsolta be azt.
Tudta, hogy a kis maknae megengedné neki, hogy használja. Rengeteget szoktak együtt játszani és filmet nézni, így a jelszó sem okozott neki akadályt. A gép elég hamar bekapcsolt, először a háttérkép jelent meg. Dongho selcamja.
-Milyen édes!-kuncogott magában Hoon.
Hirtelen beugrott egy táblázat, hogy üzenete érkezett. Nem akarta megnyitni az üzenetet, de kíváncsi volt,hogy kitől jött. Mikor tekintete a feladó nevezetű sorra tévedt, szemei abban a pillanatban kikerekedtek, álla leesett, egész teste kővé dermedt és nem kapott levegőt...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése