Társkereső 10.rész

Hoon szemszöge:

Végre elérkezett a Hoon számára várva várt nap. Az éjjel nem sokat tudott aludni, annyira izgult. Ám amikor sikerült mély álomba zuhannia, akkor meg egy remek álom fogadt. Röviden összefoglalva kibékült Donghoval és boldog párkapcsolatban éltek utána. Korán felkelt, hiszen rengeteg dolgot kellett elintéznie. Ki kell díszítenie a kibérelt kávézót, magát is rendbe kell szednie és végül valami értelmes szöveget sem ártana kitalálnia. Ezer röpködő gondolattal fejében indult meg a konyha felé, hogy magába tuszkoljon valami reggelit. Nem volt étvágya, de energiára volt szüksége, hogy túlélje a napot. Szerencséjére a helyiség üresen várta, így nyugodt lélekkel mozoghatott és pakolászhatott. Negyed óra alatt elintézte tennivalóit. Következő célja a fürdőszoba volt. Már csak pár lépés választotta el, mikor egy ajtónyitódást csapta meg fülét. Felkapta fejét és rögtön meglátta, hogy Dongho szobájának ajtaja tárult ki. Kétségbeesetten futott be a fürdőbe és rejtőzött el a kádban. Nem értette magát, miért menekült el. Ez nevetséges. Ám amikor meghallotta, hogy a  kis maknae belépett a helyiségbe, lábai remegni kezdtek, sőt levegőt sem mert venni. Behunyta szemeit és imádkozni kezdett, hogy társa ne fürödjön. Először csend volt, aztán fogmosás hangjaira lett figyelmes. Mikor azzal végzett, halk susogást lehetett hallani. Hoon nem tudta mire vélni a zajokat, így óvatosan kikukucskált a függöny mögül. Nem kellett volna, ugyanis egy meztelen Donghoval találta szemben magát. Szemei hatalmasra kerekedtek a váratlan látványtól, teste többi része, valamint végtagjai pedig mozdulatlanokká váltak. Egyetlen mozgó testrésze a két lába között található tájék volt. De nem volt ideje ezzel sem foglalkozni, ugyanis barátja megindult a kád felé. Szíve hevesen kezdett el verni, agyában csak úgy cikáztak a kérdések, hogy mit csináljon, mit mondjon, miért áll ott. Semmi értelmes nem jutott eszébe, feladta a gondolkodást. Életét a sors kezére hagyta.
-Donghooo!-hallotta meg Eli kiabáló hangját, melyre a maknae megtorpant.
-Mi az?-szólt vissza neki a függöny túloldalán álló árny.
-Ide tudnál jönni egy pillanatra?
-Éppen fürdeni készülök. Nem ér rá később?
-Nem! Veszek neked kaját később, csak gyere!
-Oké, megyek.-felelte Dongho, majd megfordult és elment.
Honnak óriási kő esett le a szívéről. Egy hosszú sóhaj hagyta el ajkait. Azonban alig telt el pár másodperc és a helyiség ajtaja becsapódott. A fiú ismét megdermedt. Azt hitte lesz ideje kimenekülni, de ezek szerint tévedett.
-Ez nem ééér! Nyisd már kii!-dörömbölt Dongho az ajtón.
~Itt meg mi történt?-tűnődött Hoon.
-Hehe! Majd ha végeztem, visszajöhetsz.-mondta Eli közeli hangja.
Eközben egy árnyék közeledett Hoon felé, amely habozás nélkül tépte el a függönyt. Hoon tehetetlenül nézett szembe a most már feltűnő személlyel.
-Ááá! Jézusom! Hoon, te meg mi a francot csinálsz itt?-ordibált rá egy meglepődött galamb.
-Eli!-borult a nyakába egy megkönnyebbült Hoon.
-Jól vagy?-tolta el magától a pucér Eli társát.
Honnak csak ekkor esett le, hogy barátja testét semmi sem takarja.
-Öhm..izé..már megyek is..-makogta Hoon.
-Megköszönném.-felelte a még mindig értetlen arckifejezésű Eli.
Hoon már nem is nagyon hallotta társa utolsó szavait, úgy iszkolt ki a fürdőből. Útközben természetesen összeütközött Kevinnel, aki rögtön hisztizni kezdett, hogy miért volt ott bent, amikor Eli meztelen és azt csak ő láthatja. Hoon röviden elhadarta, hogy csak fogat mosott, mert siet. Ami történetesen tényleg igaz. Miután lerázta Kevint, rögtön szobájába menekült, ahol a lehető leggyorsabban felöltözött, hogy minél előbb elhagyhassa ezt a házat. Az ajtóban azonban ismét akadályba ütközött. Soohyun állt ott Donghoval egyetemben.
-Te is menni készülsz?-nézett rá a vezető.
Hoon csak bólintott.
-Remek, akkor elkísérheted Donghot bevásárolni.-jelentette ki Soohyun nyugodtan.
Hoon és Dongho is lesokkolva nézett a leaderre, majd ezt követően egymásra. Mielőtt még tiltakozhattak volna, Soohyun készségesen kitolta őket az ajtón. Nem volt más választásuk, együtt kell menniük. Régen ugyanezt boldogan vállalták, mindig keresték az alkalmat, hogy kettesben lehessenek. De most egészen más a helyzet. Az egész olyan erőltetett… Egy szót sem szóltak egymáshoz, néma csendben indultak meg a lift felé. Dongho megnyomta a hívógombot, melynek hatására kinyíltak az ajtók. Egyszerre léptek be az alig pár négyzetméteres, kocka alakú szállítóberendezésbe. Az ajtók becsukódtak, majd a szerkezet lassan elindult lefelé.

Dongho szemszöge

Nem elég, hogy Eli már korán reggel szívózik velem, Soohyun rátesz egy lapáttal. El akartam menekülni otthonról, hogy felkészülhessek a délutáni találkozóra és végre véget vessek életem legnagyobb rémálmának, de ez sem sikerül. A számomra legfontosabb emberrel vagyok összezárva egy hangyányi kis térségbe.
~Lehet ennél jobb!? Hát persze, hogy lehet…
A lift hangos kattanásokat kezdett kiadni magából, majd ijesztően rázkódni kezdett. Reméltem, hogy csak egy pillanatnyi zavar és minden rendben lesz, de sajnos nem így történt. Az aprócska lámpa, ami a fejünk fölött égett, zizegni, majd villogni kezdett, mígnem kialudt és sötétség borult ránk. A szerkezet kifúló hangon állt meg.
Hallottam, ahogy Hoon matat mellettem, valószínűleg az üzemfalon lévő gombokat nyomogatta idegesen, melyek nem működtek.
-Ilyen nincs!-mondja mérgesen, majd belerúg egyet a lift falába.
Erre a mozdulatára a kabin enyhén libegni kezd. Tudni kell rólam, hogy nem szeretem a bezártságot. Percek kérdése és rosszul leszek. Ilyenkor mindig hozzábújok az egyik taghoz és megnyugtat. Ám a mostani helyzetemben ezt nem tehetem meg. Egyedül kell átvészelnem ezt a hosszú és szenvedésekkel teli időtartamot. Már a gondolattól bepánikoltam. Éreztem, ahogy izzadságcseppek gyűlnek homlokomon, valamint halántékomon, majd lassú ütemben gurulnak lefelé bőrömön. Mellkasom egyre gyorsabban mozgott fel-le irányban, légzésem egyre szaporább lett. Kezemet arcomhoz emeltem, hogy elrejtsem félelmem jeleit. Lábaim hirtelen gyengék lettek, így le kellett guggolnom. Mozdulatomra a lift ismét enyhe mozgásba kezdett.
-Dongho?-szólított meg alig hallhatóan Hoon.
-Hm?-ennyi jött ki belőlem.
-J-jól vagy?-kérdezte.
-Mhm.-dünnyögtem újra.
Válaszom azonban nem volt valami meggyőző és ezt szerintem Hoon is észrevette. Tudtam, hogy hamarosan megint megszólal, de mielőtt megtehette volna, egy újabb kattanás hallattszott, majd ezt követően a lift újabb métereket zuhant lefelé. Az egész dolog hirtelen jött, Hoon pedig nem kapaszkodhatott, mert teste nekizuhant a kabin falának. Dongho egy apró nyögést vélt felfedezni barátja szájából. Nem törődve azzal, hogy rosszban vannak, rögtön aggódni kezdett.
-Hoon, jól vagy? Nagyon megütötted magad?
-Ne aggódj, még egyben vagyok.-jött a válasz.
Donghonak ez volt az utolsó csepp a pohárban. Mostanra már egész teste remegett a félelemtől és millió gondolat cikázott fejében. Nem bírta tovább, halkan szipogni kezdett. A következő dolog, amit észlelt, az két izmos kar dereka körül. Hoon átölelte.
-Nem kell félned, itt vagyok.-suttogta fülébe.
-Le fogunk zuhanni?-kérdezte a maknae.
-Nem akarok neked hazudni, szóval bármi megtörténhet. De remélem, hogy időben ránk találnak és nem lesz semmi bajunk.-felelte Hoon.
-Nem akarok meghalni.-zokogta Dongho.
-Én sem.
-Főleg nem úgy, hogy nem szeretsz.
-Ne butáskodj! Nagyon jól tudod, hogy szeretlek!-mondta Hoon.
-Ezt most csak azért mondod, hogy jobban érezzem magam?-kérdezte Dongho továbbra is sírva.
-Figyelj rám kérlek! Ezen a világon téged szeretlek a legjobban! Tiszta szívből! Tudom, már régen be kellett volna vallanom, de gyáva voltam. Féltem, hogy te nem érzel így irántam és tönkreteszem a barátságunkat. Azt pedig semmiképpen sem akartam.-bukott ki minden Hoonból.
-Akkor miért utasítottál el, amikor megcsókoltalak?
-Mert hülye voltam! Úgy éreztem, sőt még mindig, hogy sokkal jobbat érdemelsz nálam. Egy olyan embert, aki nem bánt meg soha.-válaszolta Hoon.
-De nekem nem kell senki más rajtad kívül! Mindig jóban akartam veled lenni! Utálom ezt a helyzetet, hogy rosszban vagyunk, nem beszélünk egymással, nem látjuk egymást! Ennek az egésznek az a hülye chates oldal a hibája! Na meg persze Eli, akitől származik az ötlet!-beszélt össze-vissza Dongho.
-Nyugodj meg, így nem értek semmit.-próbálta leállítani Hoon.
-Amikor hazautaztál a szüleidhez, játszottunk. Eli kitalálta, hogy a vesztesnek regisztrálnia kell egy chates oldalra lányként és megismerkedni egy sráccal, akivel majd találkozni kell. Aztán írtál te és megbeszéltük a találkozót. Amikor rájöttem, hogy te vagy az, elmenekültem. Nem mertem bevallani, hogy én vagyok a Nyuszilány. Nem akartam tönkretenni az életedet, de sajnos sikerült. És ezzel együtt az enyémet is. Rájöttem, hogyha te szomorú vagy, akkor én is, ha boldog vagy, akkor én is. Egyszerűen beléd szerettem. Próbáltam kiszeretni belőled, hogy újra boldog életed lehessen, de nem ment. Szeretlek, érted!? Szeretlek!-kiabálta Dongho.

Hoon szemszöge:

Figyelmesen hallgattam Donghot, ahogy kiad magából mindent. Szörnyen éreztem magam, amiért ennyi nehézségen ment át miattam. És ami még rosszabb, hogy mindenért magát okolja. Pedig nem csak ő a hibás, én is ugyanúgy vétkes vagyok. Könnyeim akaratlanul folyni kezdtek. Nem szakítottam félbe, megvártam, amíg végzett. Mikor már csak azt hajtogatta, hogy szeret, nem bírtam tovább. Kezeimmel közrefogtam arcát, mélyen szemeibe néztem, majd egy gyors mozdulattal megszüntettem a köztünk lévő távolságot. Ajkaimat vadul rátapasztottam övére. Szenvedélyes csókcsatába kezdtünk, melyben levezettük minden haragunkat, valamint bánatunkat. Mikor levegőhiány miatt elváltunk egymástól, csak némán bámultuk egymást.
-Sajnálok mindent. És ha már ott tartunk, hogy mindent elmondunk egymásnak, akkor tudnod kell azt is, hogy ezt az egész kibékülős dolgot nem így terveztem. Én írtam neked egy másik felhasználóval, hogy találkozzunk a kávézóban. Meglepetést akartam neked szerezni.-szólaltam meg végül.
-Tényleg?-kerekedtek ki a maknae szemei.
-Ühüm. De azt hiszem jó ez így is.-jegyezte meg Hoon egy mosollyal.
-Szerintem is.-értett egyet Dongho, majd egy újabb csókba invitálta Hoont.
Ez most sokkal gyengédebb és romantikusabb volt. Minden egyes percet kiélveztünk egymás szájüregének felfedezésével és édes nyelvének nyaldosásával. Lassan felálltunk, melynek hatására még közelebb kerültünk egymáshoz. Testünk minden pontja összepréselődött, éreztük egymás levegővételeit és a nadrágunkban éledező férfiasságainkat is. Óvatosan a falhoz nyomtam Donghot, majd elváltam ajkaitól és nyakára hintettem apró csókokat, mire halk nyögések hagyták el száját. Ki tudja, meddig mentünk volna még el, ha a liftben lévő villany nem kapcsolódott volna fel. Ezt követte az ismerős csilingelő hang, majd a liftajtók kitárultak. 5 aggódó tekintetű emberke tárult a szemünk elé, akik nem voltak mások, mint csapattársaink. Ijedten és zavartan röppentünk szét Donghoval, remélve, hogy a többiek nem látták e mozdulatunkat. Ám túl egyszerű lenne, ha végre valami úgy sülne el, ahogy azt szeretnénk. Az aggódó tekintetek pillanatok alatt eltűntek és kajánul vigyorgó arckifejezések váltották fel őket.
-Látjátok, én megmondtam, hogy nem kell aggódni értük.-bökte oda Eli.
-Mikre nem jó egy lift…-jegyezte meg Kiseop huncutul AJ-re pillantva.
-Na jól van gyerekek, ebből elég! Örülünk, hogy együtt vagytok, meg minden, de irány az edzőterem!-szakította félbe őket Soohyun.
-Ajj ne máár! Ugye ezt nem gondoltad komolyan?-nyafogott Kevin.
-A lehető legkomolyabban gondoltam. Sipirc!-mutatott a kijárat felé a vezető.
Hoon és Dongho, miután lopva egymásra moslyogtak, néma csendben elindultak az edzőterem felé.
Pár hét múlva megjelent a U-Kiss legújabb lemeze, óriási sikerrel, a dormban pedig minden újra a régi lett. Eli folyton piszkálta a többieket, Kevin mindenen nyafogott, Kiseop a lehető legkisebb dolgokon megsértődött, AJ őt próbálta kiengesztelni a saját módszereivel, Soohyun pedig kiabálva igyekezett rendet tenni eszetlen bandatagjai között. Ami pedig a Donghot és Hoont illeti, hát igen…a többiekkel nem igen törődve, békésen élik szerelmes mindennapjaikat.

Junho(2PM) +18 oneshot

Mindennél jobban

Fáradtan, de mégis izgatottan szállsz ki a repülőgépből, mely most landolt szülőhazádban, Szöulban. Két évvel ezelőtt hagytad el szeretett városodat egy fontos munka miatt. Először nem is akartál elmenni, mert úgy érezted mindened megvolt: család, barátok, munka és a nagy Ő. A többiek természetesen nem értették meg döntésedet és egész nap azzal zaklattak, hogy fogadd el az ajánlatot és utazz el. Sokáig kitartottál velük szemben, de végül beadtad derekad. Nehezen és fájó szívvel, ám magad mögött hagytál mindent. Emlékszel, még pár könnycsepp is végiggördült arcodon, mikor szerelmed kíséretében a repülőtéren álltál, hogy búcsút vegyél tőle. Már egy éve együtt voltatok és ennek köszönhetően rendesen kiismertétek egymást. Minden napotok boldogságban telt el, nem is veszekedtetek soha. Néha elgondolkoztál rajta, hogy ez nem is normális. Féltél, ha egyszer összevesztek, az olyan csúnya lesz, hogy kénytelenek lesztek elválni egymástól. Nem akartad ezt. Tudtad, hogy kimondhatatlanul szereted párodat és egész életedet vele szeretnéd leélni. Ezért sem szerettél volna elválni tőle. Főleg nem 2 évre. Az rengeteg idő. Addig bármi megtörténhet. Bíztál benne, de akkor is megfordult fejedben, hogy simán betoppanhat egy náladnál sokkal szebb és érdekesebb személyiségű lány, aki könnyen elcsavarhatja eszét. Szorosan átölelted, arcodat pedig mellkasába fúrtad. Nem akartad elengedni. Ő is derekad köré fonta izmos karjait, ezzel biztatva, hogy minden rendben lesz, jól döntöttél. Mikor bemondták, hogy géped pár percen belül elindul, kénytelenek voltatok elválni egymástól. Utoljára mélyen egymás szemébe néztetek, majd egy forró csókban olvadtatok össze. Mielőtt végleg elengedett volna, ezt súgta füledbe:
-Remélem tudod, hogy mindennél jobban szeretlek és sosem foglak elhagyni. Minden nap gondolni fogok rád, két évvel később pedig, mikor visszatérsz, pontosan ugyanitt fogok rád várni.
Ezek a szavak csengtek most is fejedben. Valamint ezektől voltál olyan izgatott.
~Vajon tényleg ott fog várni rám?
Remegő lábakkal haladtál a hely felé, ahol utoljára láttad őt. Tenyereid izzadtak. Bal kezeddel gurulós bőröndödet húztad. Szorosan fogtad fülét az izgalomtól. Másik kezeddel a szemedbe hulló hajtincsidet tűrted el. Már azon a hosszú folyosón tartottál, mely odavezet a hatalmas hallba, ahol szerelmed állítólag vár rád. Nyomó érzést éreztél mellkasodban, melynek hatására alig kaptál levegőt. Úgy érzed, mindjárt elájulsz. De mielőtt ez megtörténne, kilépsz az óriási, fényes helyiségbe. Emberek tömkelege futkos fel-alá. Furcsa módon kínosnak érzed, hogy te vagy az egyetlen, aki egy helyben áll. Szemeid gyorsan mozognak jobbra-balra, hogy minél előbb megtalálják a számodra legfontosabb személyt. Lassan fordítod fejedet abba az irányba, ahol megígérte, hogy várni fog rád. És tényleg ott áll valaki. Mivel messze vagy, nem veheted biztosra, hogy Ő az. Lassan elindulsz és egyre közelebb haladsz. Már csak pár méter választ el célodtól, mikor felismered Őt. Háttal áll neked, Ő nem vesz észre téged. Szemeid könnybe lábadnak a meghatódottságtól. Nem tudod elhinni, amit látsz. Azt hitted, hogy ilyenek csak a mesékben léteznek. Gondolkodásodból életed értelmének hirtelen mozdulata zökkent ki, ugyanis megfordult. Rögtön észrevett. Egy hatalmas mosoly húzódik arcára, majd kitárja izmos karjait. Te gondolkodás nélkül engeded el bőröndöd fogantyúját, majd futásnak eredsz. Mikor odaérsz hozzá, karjaiba veted magad. Nem kell sokat várnod és kezei derekad köré fonódnak. Szorosan magához húz és perceken keresztül csak ölelitek egymást. Könnyeid most már patakokban csordogálnak le arcodon, de nem a meghatódottságtól, hanem az örömtől. Mindent kizársz magad körül, semmi sem érdekel, csak te létezel és Ő. Érzed, ahogy óvatosan eltol magától. Azért csinálja, hogy jobban szemügyre vehessen. Csillogó szemekkel néz rajtad végig, majd felemeli kezeit és tenyereit arcodra helyezi. Lassan végigsimítja bőrödet hüvelykujjaival. Érintésére egész tested megremeg. Hiányzott érintése. Ennél jobban csak forró csókjára vágytál. Mintha olvasna gondolataidban, közelebb hajol feléd, majd ajkait tiédre tapasztja. Két év után isteni érzés. Talán még a nevezetes első csóknál is édesebb. Levegőtök már fogytán van, de nem foglalkoztok vele. Mindketten régóta vágytatok erre a pillanatra. Most megkaptátok, így rendesen kihasználjátok. Érzitek, ahogy a levegő felmelegedett körülettetek. Most van itt az idő, hogy leálljatok. Fájó szívvel ugyan, de elváltok egymástól. Egy nagy levegővétel után végre megszólalsz:
-Őrülten hiányoztál.
-Te is nekem.
-Junho…szólítod meg, miközben le sem veszed róla szemeidet.
-Hm?
-Szeretlek!
-Én annál is jobban! Nem is tudod elképzelni, mennyit szenvedtem nélküled. Minden egyes nap csak rád gondoltam és azt kívántam bárcsak itt lennél velem. De tudtam, hogy egy napon visszatérsz és ez erőt adott.
Nem találtál megfelelő szavakat, így helyette egy apró puszit nyomtál dús ajkaira. Ő csak elmosolyodott cselekedeten, majd így szólt:
-Ideje hazamenni.
-Rendben.-mondtad, majd kézen fogva elindultatok bőröndöd felé.
Udvarias fiú lévén nem engedte, hogy te cipeld azt, ő maga vette kezébe és vitte egészen az odakint parkoló autójáig. Miután kinyitotta neked az ajtaját és segített beszállni, bőröndödet bepakolta a csomagtartóba, végül maga is beszállt a járműbe. Beindította a motort, de még mielőtt elindultatok volna, adott egy gyors puszit arcodra. Ezután a lehető leggyorsabban hazafelé vette az irányt. Nem is telt bele fél órába és megérkeztetek közös házatok elé. Mivel két éve nem jártál itthon, egy kis ideig elidőztél annak bámulásában. Csak akkor indultál meg befelé, mikor Junho óvatosan megpaskolta fenekedet. Mikor beléptetek az ajtón, egy hatalmasat szippantottál a levegőbe.
-El sem hiszem, hogy újra itthon vagyok.-mondtad boldogan.
-Pedig ideje felfognod.-ölelt át hátulról szerelmed.
Érezted, ahogy arcát nyakadba fúrja. Először levegővételének csiklandozását majd puha ajkait vélted felfedezni vékonyka bőrödön. Testeden rögtön végig futott a libabőr. Mosolyogva fordultál szembe vele. Kezeidet felvezetted kidolgozott mellkasán. Ő is mosolyogva, valamint kiéhezett szemekkel nézett rád. Szexin megnyalta szája szélét. Értetted, hogy mire céloz. Te is kívántad őt, így karjaidat nyaka köré fontad ezzel közelebb férkőzve hozzá. Közelségeteket kihasználva, rögtön megtámadta ajkaidat, tenyerei pedig fenekedre csúsztak. Először csak simogatta őket, majd ahogy a csókotok is egyre szenvedélyesebb lett, kezeinek is szabad utat engedett és jól megmarkolta formás hátsódat. Akciójára egy enyhe nyögés hagyta el szádat. Nem is kellett neki több, egy gyors mozdulattal ölébe kapott. Lábaidat dereka köré csavartad, megkönnyítve ezzel a dolgát. Nyugodt léptekkel indult el ölében veled szobátok felé. Mikor megérkezett a hatalmas franciaágyhoz, óvatosan ráfektetett, ő pedig térdelve föléd mászott. Csak ekkor szakította meg a csókot. Mélyen szemedbe nézett, majd puszit adott orrod hegyére, ezután arcodra, álladra, majd nyakadra. Itt egy kicsit elidőzött. Miután apró puszikkal halmozta el ezen testrészedet, nyelét kidugva megnyalta azt. Ám ezzel sem elégedett meg, így ajkai közé szívta bőrödet, lila foltokat maga után hagyva. Természetesen nem fájt, inkább élvezted kényeztetését. Nyakad után újra elindult lefelé. Megint puszikkal ajándékozott meg. Kulcscsontodnál kezdte, majd mellkasodra is kaptál, ahol megállt egy pillanatra, ugyanis felsőd szegélye megakadályozta a továbbhaladásban. Gyengéden lefejtette rólad a felsőd és folytatta munkáját. Melleid azon részét vette célba, melyeket a melltartó nem takart, majd hasad következett, végül nadrágodnál megint megállt. Azonban nem vette le rólad, hanem óvatosan hátad alá nyúlt, megemelve téged egy picit, hogy kikapcsolhassa melltartódat. Miután sikeresen levette rólad, szemei rögtön melleidre tapadtak. Pár másodpercig csak nézte őket, amivel rendesen zavarba hozott, majd egyik tenyerével cirógatni kezdte az egyiket. A másikat szájával és nyelvével vette kezelésbe. Testeden kellemes érzés futott végig. Imádtad, ahogy kényeztetett. Hogy ne csak neked legyen részed jóban, pólója alá nyúlva simogatni kezdett hátát. Hamar meguntad ezt a tevékenységet, így levetted róla a fölöslegessé vált ruhadarabot. Kiéhezett szemekkel vetted szemügyre a mostanra még jobban kidolgozott, kockás felsőtestét. Először kezeidet futtattad végig rajta, majd fejedet megemelve lágyan megnyaltad azt. Egy jóleső dörmögés hagyta el kedvesed torkát, mellyel tudtodra adta, hogy élvezi a dolgot. Ezt odalent dudorodó férfiassága még jobban alátámasztotta. Kezeid rögtön afelé vették az irányt és nadrágon keresztül dörzsölgetni kezdted. Junho erre a mozdulatodra lemászott rólad és hanyatt feküdt, hogy jobban odaférjél alfeléhez. Pillanatok alatt lehámoztad róla nadrágját, majd boxerét is, mely alól előbukkant felfelé álló ékessége. Egy féloldalas vigyor jelent meg arcodon, közben pedig megragadtad kezeiddel mimikád okozójának tárgyát. Lassan mozgatni kezdted kezedet fel-le, majd mikor érezted Junho csípőjének apró mozgását, tudtad, hogy megelégelte ezt a tempót és gyorsítanod kell. Azonban csak kimérten cselekedtél, nem akartad, hogy kedvesed nélküled érje el a csúcsot. Mikor úgy érezted, hogy elég lesz, kezdet száddal váltottad fel. Először férfiasságának hegyét nyaltad meg, csak később vetted be egész méretét szádba. Miután előkészítetted kis haverját a fő attrakcióra, újra Junhon volt a sor, hogy téged kényeztessen. Ezt ő is nagyon jól tudta. Nem is habozott sokáig, lerántotta rólad farmeredet, majd bugyidat is és rögtön kezelésbe vett. Combjaid belső felét támadta meg, melyekre finom puszikat nyomott, majd egyre jobban közeledett ékességedhez. Kicsit megugrottál, mikor nedves nyelve hozzáért szeméremajkaidhoz, de hamar hozzá szoktál és élvezni kezdted a dolgot. Ennél már csak az volt jobb, mikor első ujját beléd nyomta. Elképesztően jó érzés volt, ahogy végtagja bensődben fickándozott. Hamar követte azt a második majd egy harmadik ujj is. Ekkor már apró nyögések hagyták el ajkaidat. Ezt észre véve Junho kihúzta belőled ujjait, eltüntetve ezzel a kellemes, bizsergető érzést. De tudtad, hogy nem kell sokáig várnod és az ürességet hamar feltölti duzzadó hímtagjával. Igazad is lett. Hirtelen egy kellemetlen, feszítő érzést éreztél. Átkoztad magadban azt a két évet, amíg távol kellett lenned és elszoktál a nemi aktustól. Kicsit fel is szisszentél, melyre Junho leállt és megsimította oldaladat. Várt, míg megszokod méretét, majd lassan mozogni kezdett. Már ettől a tempótól is majd megőrültél, ám kedvesed nem kegyelmezett, gyorsabb fokozatba kapcsolt át. Erre te egy mozdulattal közelebb rántottad magadhoz, karjaidat hátára vetetted és karmolászni kezdted. A közelebb kerülésetek miatt Junho rögtön meglelte érzékeny pontodat, melyet egy apró sikollyal adtál tudtára. Láttad az elégedettséget arcán, tudtad, hogy még ennél is gyorsabb tempó következik. Így is történt. Junho még gyorsabban húzogatta benned férfiasságát. Mindketten éreztétek, hogy a te falaid egyre jobban szűkülnek, az ő kis pajtása pedig egyre jobban dagad. Már nem volt sok hátra. Gyomrotokban is megjelent az a furcsa és egyben kellemes érzés. Torkotokon megállíthatatlanul jöttek ki a nyögések és morgások. Fejben visszaszámoltatok…három…kettő…egy… Egymás nevét kiabálva értétek el a mennyei csúcsot. Egész bensődet megtöltötte Junho meleg nedve. Fáradtan, izzadságban tocsogó testtel borult rád. Egészen addig így feküdtetek, míg vissza nem nyertétek normális légzéseteket. Miután ez sikerült, óvatosan kihúzódott belőled, majd melléd feküdt. Te kapva az alkalmon, közelebb csúsztál hozzá, fejedet pedig mellkasára helyezted. Erre ő egyik kezével átkarolt, majd egy puszit adott homlokodra.
-Ez remek volt.-jegyezted meg halkan.
-Őszintén szólva már ez is hiányzott.-vallotta be elpirult arccal.
Gyengéden belebokszoltál vállába, de ezt követően mindketten elnevettétek magatokat.
-Nagyon boldog és hálás vagyok, amiért vártál rám.-mondtad elhaló hangon.
-Már egyszer megmondtam, hogy mindennél jobban szeretlek és ez így is marad örökre.-felelte.
Szavai hallatán melegség töltötte el szívedet. Most már tudod, hogy butaság volt félned attól, hogy elhagy. Tényleg szeret és mindent megtenne érted, csakúgy, mint te érte.

MBLAQ 10.rész

Seungho szemszöge:

Némán álltam a sötét szobában, alig pár centiméterre Narától. Hallottam, ahogy szipog. Segíteni akartam neki, de nem tudtam mit mondani. Elmondhatatlanul szégyellem magam, amiért hagytam, hogy JiNa az orromnál fogva vezessen és ezzel többször megbántottam azt, akit óvni szerettem volna. Éppen bocsánatkérésre nyitottam volna számat, mikor Nara körvonalai közelebb léptek hozzám, majd hirtelen megéreztem puha ajkait enyémen. Hirtelen mozdulatára teljesen leblokkoltam, mozdulni sem tudtam. Ennek ellenére valami furcsa és kellemes érzés kerített hatalmába. Egy olyan érzés, melyet évekkel ezelőtt éreztem utoljára… Mire észbe kaptam volna, arra Nara egy gyors mozdulattal vált el tőlem, majd megpördült tengelye körül.
-N-ne haragudj! Én…n-nem tudom, mi ütött belém…-dadogta alig hallhatóan.
Mivel én hülye nem viszonoztam a dolgot, biztosan kellemetlenül érzi magát. Meg kell akadályoznom, hogy ez történjen.
~Mit csináljak?-kattogott agyam.
Egy lépéssel háta mögé léptem, majd izmos karjaimmal átöleltem törékeny testét. Jó szorosan magamhoz húztam, arcomat pedig hajába fúrtam. Vettem egy mély levegőt, hogy beszippantsam samponjának finom illatát. Szinte extázisba estem, mikor éreztem, hogy aprócska kezeit enyémre helyezi.
~Ez az érintés…olyan ismerős…-állapítottam meg magamban.
-S-sajnálom.-mondta halkan.
-Ne butáskodj, semmit sem kell sajnálnod. Velem ellentétben te nem csináltál semmi rosszat.-suttogtam fülébe.
-Seungho.-ejtette ki nevemet édes hangján.
-Igen?-kérdeztem tőle kíváncsian.
-Itt maradnál velem ma éjszaka?-tette fel alig hallhatóan a kérdést.
Mosoly húzódott számra, amiért félénk személyiségét leküzdve pár perce kimondta e szavakat.
-Örömmel.-feleltem.
Tudtam, hogy támogatásra és szeretetre van szüksége. Nehéz napokon ment keresztül, amit részben nekem is köszönhetett. Az a legkevesebb, hogy ezt megteszem neki. Meg amúgy is hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem szívesen maradok itt. Nem tudom, mi ütött belém. Egész eddigi életemben egy lányt szerettem, akitől szomorú módon el kellett válnom. Azóta hiába próbáltak megkörnyékezni, senkit sem találtam megfelelőnek. De Nara más… Amióta megjelent, furcsa érzéseim vannak vele kapcsolatban. Nem tudom miért… Talán azért, mert ugyanúgy hívják, mint életem első és egyetlen szerelmét. Nem, nem csak azért! Rengeteg közös vonásuk és szokásaik is vannak. Néha elgondolkodtam azon is, hogy ez a Nara ugyanaz, akit én ismerek, de mindig hamar elhessegetem ezeket a gondolataimat. Ekkora szerencsém nem lehet…
Amíg Nara vett egy forró fürdőt, addig készítettem neki egy nyugtató teát meg dobtam egy sms-t G.O-nak, hogy csak reggel megyek haza és addig vigyázzon a többiekre. Miután megitta, rögtön ágyba küldtem, én pedig ágya mellett foglaltam helyet egy fotelban. Mivel még negyed óra múlva sem tudott elaludni, megkért, hogy feküdjek be mellé. Elpirulva ugyan, de elfogadtam kérését. Szorosan hozzám bújt, arcát pedig mellkasomra helyezte. Egyik karommal átöleltem, másikkal pedig fejét simogattam egészen addig, amíg el nem aludt.
~Úgy nézhetünk ki, mint egy szerelmes pár.-gondoltam magamban.
 Gondolatomra elmosolyodtam, majd nyomtam egy lágy puszit homlokára, ezzel bepótolva azt is, amit az előbb elhalasztottam. Eldöntöttem, hogy holnap elhívom valahova és végre beszélek vele kettesben. Meg akarom osztani vele a múltamat. Azt szeretném, hogy megértse, mit miért teszek. Lassan az én szemeim is elnehezedtek és követtem Narát az álmok világába.
Reggel szokásomhoz híven korán felébredtem. Nara még mindig mélyen aludt.  Óvatosan kiszálltam az ágyból, majd a fürdő felé vettem az irányt, ahol rendbe szedtem magam. Ezután a konyhába indultam, hogy reggelit készítsek, de megtorpantam a nappaliban. Teljesen elfelejtettem, hogy a szoba még mindig szétrombolt állapotában van. Mivel még volt időnk munka előtt, összepakoltam és kitakarítottam. Végül beértem a konyhába is, majd a reggelit is megcsináltam.

Nara szemszöge:

Álmodtam. Méghozzá nem is akármilyet. Rengeteg érzés vett körül. Az első érzés a melegség volt, melyet a forrón tűző napsugaraknak és a talpam alatt elhelyezkedő puha homoknak köszönhettem. A második a szabadság, melyről a lágyan fújó szellő és lassú futásom eredményezett. A harmadik a boldogság érzése. Ezt az arcomon lévő hatalmas mosoly tükrözte. Végül az utolsó és egyben legerősebb érzésre koncentráltam. Egész bensőmet átjárta, ezzel enyhe borzongást és valamiféle izgalmat okozva. Hamar rájöttem, hogy nem csak bensőmet járta át, hanem egész testemet körülvette. Ugyanezt a sugárzást éreztem a mellettem futó személyből is. Az ő arcán is egy óriási mosoly éktelenkedett. Izmos kezével gyengéden érintette meg enyémet. Érintésének hatására egy újabb érzés csapott meg. Biztonság. De visszatérve az előzőre, mely még jobban elhatalmasodott rajtam, mikor a titokzatos párom felém hajolt, egészen addig, amíg egy forró csókban olvadtunk össze, a szerelem volt. Oly sokat vártam rá és most végre megtaláltam. Mikor a homályos alak elhúzódott tőlem, felnéztem. Már majdnem megláttam arcát, mikor a semmiből hirtelen előbukkanó szél süvítve keverte fel közöttünk a homokot. Hatalmas poroszlop keletkezett előttem, melyen nem láttam át. Kétségbeestem, ki akartam kerülni, de olyan erős volt a szél, hogy nem tudtam lépni. Aprócska talpaim süllyedni kezdtek a homokban. Nagyon megijedtem és kiabálni kezdtem. Azonban senki sem hallott. Becsuktam szemeimet, hogy a percekkel ezelőtti idilli képet lássam. Mikor újra kinyitottam szememet, minden a régi lett. Illetve majdnem minden…kivéve az eltűnt páromat. Tehetetlenül forogtam körbe és keresni kezdtem, hátha meglátom, de nem jártam sikerrel. Sírva rogytam össze, arcomat tenyerembe temettem. Hirtelen valaki megfogta vállamat. Egy gyors mozdulattal odafordultam…a valóságban pedig felkeltem. Ijedten és összezavarodva ültem fel ágyamban. Körbenéztem. Sehol a tengerpart, szobám megszokott falai tárultak elém. Homlokomhoz nyúltam, hogy letöröljem az izzadságcseppeket. Sóhajtottam egy mélyet, hogy ez az egész csak egy álom volt, majd kiszálltam az ágyból. Utamat a mosdó felé vettem, mikor apró zajokra lettem figyelmes. A konyhából jöttek, így odalopakodtam. Mikor benéztem egy szorgosan tevékenykedő Seunghot láttam meg. Nem akartam hinni szemeimnek. Biztosan ez is egy újabb álom. Pislogtam párat, hogy eltűnjenek ezek a képek, de hiába. Seungho még mindig ott volt. Csendben háta mögé lopakodtam, majd hátulról megöleltem. Úgy gondoltam, hogyha megérintem, tényleg el fog tűnni. Ám nem ez történt. Egy meglepődött arc fordult felém.
-Felébredtél?-kérdezte egy enyhe mosollyal.
Abban a pillanatban elengedtem, majd zavartan bólintottam.
-Valami baj van?-nézett rám aggódó tekintettel.
-Nem.-feleltem röviden, majd megfordultam és távozni készültem.
-Nara.-mondta ki gyengéden nevemet, melyre rögtön megtorpantam.
Ezután pár perce csend következett. Gondoltam ara vár, hogy felé forduljak, így megtettem. Meglepetésemre ott állt előttem. Félénken emeltem fel fejemet, hogy szemeibe nézhessek.
-Ráérsz ma délután?-tette fel a kérdést végül.
-Hétvége van, szóval igen. De miért?-kíváncsiskodtam.
-Arra gondoltam elmehetnénk valahova. Kettesben. Persze ha csak van kedved. Meg beszélni is szeretnék veled.-mondta.
-Rendben, menjünk.-vágtam rá gonolkodás nélkül.
~Remek. Újra lejárattam magam.-gondoltam.
-Akkor 4re legyél kész és érted jövök. Amúgy csináltam neked reggelit. Kérlek edd meg!-mutatott a megterített asztal felé.
-Köszönöm.-mondtam, miközben szemeim hatalmasra kerekedtek a látvány miatt.
-Nem vagyok egy profi szakács, de remélem ízleni fog.-jegyeztem eg.
-Jó illata van.-állapítottam meg, majd helyet foglaltam és megkóstoltam.
-Na milyen?-nézett rám.
-Finom.-mutattam fel hüvelykujjamat is, hogy még hatásosabb legyen válaszom.
-Örülök. Nekem ideje mennem, a fiúk is biztosan keresnek már.
-Oh, persze, menj csak. Ne haragudj, hogy feltartottalak.-sütöttem le szemeimet.
-Semmi gond, szívesen segítettem. Ne feledd, 4re legyél kész!-felelte, majd távozott.
Miután elment, táncikálva és dalolászva mentem vissza az asztalhoz, ahol elfogyasztottam a számomra készített mennyei reggelit. Ezután gyorsan elmosogattam, majd a nappaliba mentem, hogy rendbe tegyem a nagy kuplerájt. Teljesen lefagytam, mikor annak hűlt helye volt. Rögtön tudtam, hogy Seungho tette ezt is. Mosolyogva mentem el a kanapéig, majd leültem. Ölembe vettem egy párnát és gondolkozni kezdtem. Természetesen Seunghoról. Próbáltam megérteni, de nem tudtam. Rengeteg dolga van, mégis mindig ott van, ha bajban vagyok és segít. Gondoskodik rólam és odafigyel rám. Ilyenkor úgy érzem, mintha a kishúga lennék. Aztán vannak azok a pillanatok, mikor úgy néz rám, mint aki mindjárt felfal, valamint meg-megérint. Ilyenkor kicsit megnyugszom és reménykedem, hogy kedvel, nem csak én táplálok iránta érzelmeket. De sajnos hamar ledönti bennem a felépített reménységet, hiszen se csókomat, se ölelésemet nem viszonozta. Lehet, hogy mindent csak azért csinált, hogy megnyugtasson. Mindegy, a lényegen akkor sem változtat. Szerelmes lettem…hosszú évek után újra. Eszembe jutott első szerelmem. Felálltam, besétáltam szobámba és odamentem éjjeliszekrényemhez. Egy lassú mozdulattal húztam ki annak fiókját, majd kiemeltem belőle egy ékszerdobozt. Felnyitottam annak tetejét és megláttam azt a gyönyörű piros színű medált, melyet életem első szerelmétől kaptam. Emlékszem, gimnazisták voltunk. Mindketten évek óta kedveltük a másikat, de egyikünk sem merte bevallani a másiknak. Félénkségünknek meg is lett a következménye. Egy napon elhívott abba a parkba, ahol megismertük egymást. Azt hittem végre bevall mindent, de nem ez történt. Furcsa dolgokat mondott nekem. Olyanokat, hogy nem szándékozik engem bántani, de az élet kegyetlen és bármikor bekövetkezhet olyan helyzet, amikor ez mégis megtörténik, de bármi is történjék, sosem fog elfelejteni. Miután ezeket elmondta, akkor adta ezt a nyakláncot. Akkor még nem értettem semmit. Másnap búcsú nélkül eltűnt. Megbántott és én haragudtam rá. Csak évekkel később jöttem rá, mit jelentettek akkori szavai. Azóta csak reménykedni tudom, hogy még halálom előtt egyszer láthatom őt. Könnycseppek folytak le arcomon, amiért visszaemlékeztem ezekre a szomorú emlékekre.
~Abba kell ezt hagynom!-dorgáltam magamat.
Boldognak kéne lennem, amiért van munkám és ilyen rendes emberek vesznek körbe, mint az MBLAQ tagjai. Sőt Seungho még találkozni is akar velem.
~Úristen! Csak most esik le! Lehet, hogy ez egy randi!?-arcom rögtön elpirult a gondolatra.
A kezemben lévő nyakláncot rögtön visszatettem helyére, majd a pár lépéssel odébb elhelyezkedő óriási tükör elé léptem. Szörnyen néztem ki. Így ki sem léphetek a lakásból, nemhogy randira, akarom mondani találkára menjek Seunghoval.
~Rám fér egy jó alapos átváltozás!-gondoltam, majd gyorsan felöltöztem és magam mögött hagyva lakásomat, útnak indultam, hogy egy normálisan kinéző emberré formáljam magam.

Az egy éves évforduló(DaeJae +18)

Gyönyörű tavaszi nap a mai. Csend van, csak egy-két madár csicsergését vagy bogarak zümmögését lehet hallani. Egy fiú a házuk kertjében lévő hintaszékben üldögél. Meglehetősen izgatottnak tűnik. Bal csuklóján lévő órájára pillant. Vár valakire. De az a valaki csak nem akar megérkezni. Sóhajt egy nagyot, majd behunyja szemeit, arcát pedig az ég felé emeli. Bőrén hamar érzékelni kezdi a melengető napsugarak cirógató hatását. Úgy érzi, ott helyben el tudna bóbiskolni, ám abban a pillanatban valaki helyet foglal mellette. Lassan kinyitja szemeit, majd maga mellé néz, ahol megpillantja a számára legfontosabb embert a világon.
-Nem is hallottam, hogy megjöttél.-jegyezte meg a fiú.
-Csak most érkeztem.-felelte a másik.
-Milyen napod volt?-érdeklődött az első.
-Fárasztó.-jött a rövid válasz.
-Nem vagy éhes?-kíváncsiskodott a már régebb óta ott ülő.
Az újonnan érkezett fiú csak bólintott egyet.
-Mit szeretnél? Főzzem a kedvencedet?
Válaszát ismét csak egy bólogatás jelezte.
-Rendben, akkor megyek, megcsinálom.-mondta a vékonyka testalkatú fiú, majd indulni készült, ám a másik megragadta csuklóját és visszahúzta maga mellé.
-Azt hittem tudod, hogy te vagy a kedvencem.-suttogta.
-D-daehyun..-motyogta zavarában a fiú.
-Szóval megkaphatlak mára?-kérdezte az imént említett.
-Pontosan mit értesz ez alatt?
-Csak maradj mellettem, Youngjae.-válaszolta Daehyun, majd fejét a mellette ülő fiú vállára fektette.
-Rendben.-mondta kicsit csalódottan Youngjae.
Mérhetetlenül boldognak kellene lennie, hogy megtalálta élete nagy párját, aki itt ül mellette, hozzábújik és ilyen kedves dolgokat mond neki, de mégis szomorú. Hiszen ma van az 1 éves évfordulójuk, amire úgy néz ki párja nem emlékszik. Nagyon jól tudja, hogy énekesek révén rengeteget kell dolgozniuk, valamint minden napjuk tele van tömve fotózásokkal, forgatásokkal, fellépésekkel és fantalálkozókkal. Néha még enni és aludni sincs idejük. De akkor is...ez a nap nagyon fontos a számára...illetve számukra. Ezt a napot kettejükre kéne szánniuk. El kéne feledniük minden mást, csak egymásra kellene koncentrálniuk. Yougjae egész nap arra várt, hogy Daehyun hazaérjen és együtt legyen vele. Önzőnek és telhetetlennek érzi magát, amiért nem elég neki társa kedves szavai. Többet akar. Ölelést, puszit, csókót...sőt még annál is többet! Igen, egész teste kívánja Daehyunt.
-Dae?-szólította meg gyengéden szerelmét.
-Hm?-dünnyögte a fiú.
-Ha ennyire fáradt vagy, jobb lenne, ha bemennél a szobába és ott aludnál.
-Igazad van, kényelmesebb lenne az ágy, de akkor sem szeretném.
-Nem értelek.-nevette el magát Youngjae.
-Ott egyedül lennék... És én veled akarok lenni. Mindig. Főleg ezen a fontos napon.-felelte Daehyun, miközben felemelte fejét és mélyen Youngja szemébe nézett.
-Hát nem felejtetted el?-bukott ki Youngjae szájából a kérdés.
-Dehogy felejtettem! Egész nap arra vártam, hogy hazaérjek. Munkám minden egyes pillanatában te jártál a fejemben. Nagyon hiányoztál, azt hittem megőrülök nélküled.
Youngjae arca rögtön piros színbe változott szerelme szavainak hallatán, szíve pedig a normálisnál jóval gyorsabban vert. Tekintetét ugyanúgy párja arcába fúrta. Lassan felemelte egyik kezét, majd óvatosan végigsimított Daehyun arcán. A másik fiú rögtön reagált mozdulatára és ráhelyezte kezét Youngjae kezére.
-Végre itt vagy és megérinthetlek. Bepótolhatok minden egyes percet, amit ki kellett hagynom.-mondta szenvedélyesen Daehyun, majd még közelebb húzta magához társát.
-Ne fogd vissza magad.-súgta fülébe Youngjae.
Daehyunnak nem is kellett több, egyik karját átfűzte barátja derekán, a másikkal pedig eltűrte annak arcába hulló tincseit. Ezután egyre közelebb hajolt fejével, míg nem ajkaival elérte a másik ajkait. Először csak egy lágy puszit adott neki, majd eltávolodott, hogy lássa Youngjae reakcióját. Mikor meglátta annak duzzadt, csókra éhező ajkait, elmosolyodott.
-M-mi az?-dadogta Youngjae.
-Gyönyörűen nézel ki.-jegyezte meg Daehyun.
-Azt hittem, nem sikerül ennél jobban zavarba hoznod, de ezek szerint tévedtem.-mondta a még jobban elpiruló Youngjae.
-Minél jobban elpirulsz, annál jobban megkívánlak.-nyalta meg szája szélét az izmosabb fiú, majd célba vette társa ajkait.
Ez a csók kicsit vadabb volt, mint az előző. Pár másodperc után Daehyun nyelve Youngjae alsó ajkát cirógatta. A fiú rögtön vette a lapot és résnyire nyitotta száját. Alig, hogy ezt megtette, szerelme nyelve rögtön utat tört magának. Először körbejárta szájának minden egyes szögletét, majd nyelveik összeütköztek és szenvedélyes csatába kezdtek. Hol egyikük, hol másikuk élvezhette a dominanciát. Időközben Daehyun kezei is elszabadultak, melyek Youngjae hátát simogatták fel-le. Ennek hatására a fiú teste megborzongott. Mikor levegőjük fogytán volt, kénytelenek voltak elválni egymástól.
-Jobb lenne, ha ezt odabent folytatnánk.-mondta Daehyun két levegővétel közepette, majd felállt és ölébe kapta a nála könnyebb testsúlyú fiút.
Youngjae meglepődött barátja hirtelen akcióján, de végül megkapaszkodott annak nyakában. Csillogó szemekkel nézte párja arcát, ahogy az odafigyelve szállította őt az egyik szoba felé. Már félúton voltak, mikor Youngjae nem bírt nem bírt ellenállni Daehyun férfiasan illatozó nyakának. Először orrával simított végig a puha bőrön, majd ajkaival is megérintette, végül pedig egy lágy puszit nyomott rá. A cipekedő fiú halkan nyüszített egyet a kellemes érzés miatt, majd halkan így szólt:
-Nem bántásból mondom, de nagyon jól tudod, hogy a nyakam a gyenge pontom és ha nem hagyod abba, akkor eküszöm ledoblak.
Youngja csak kacagott egyet barátja szavain, majd egy villámgyors puszit nyomott annak arcára.
-Siess, mert már nem bírok magammal.
-Ne türelmetlenkedj, már itt vagyunk.-felelte Daehyun, miközben a kilinccsel küszködött.
-Hagyd, majd én.-szólt rá finoman Youngja, majd lábával lenyomta az ajtót nyitó szerkezetet.
Daehun rögtön célba vette az ágyat, melyre óvatosan lefektette Youngjaet. Ezután visszasietett az ajtóhoz, majd kulcsra zárta azt. Ezután megfordult és egy perverz mosollyal arcán nézett társa felé.
-Most már nem menekülsz.-jegyezte meg, közben pedig rávetette magát az ágyra.
Négykézláb mászott Youngjae felé, egészen addig, amíg arcaik egy vonalban nem voltak. Lassan lehajolt fejével és egy újabb csókban forrt össze vele. A csók közben testét is elengedte, mely teljesen odasimult az alatta fekvőéhez, így ennek köszönhetően mindketten érezhették egymás éledező férfiasságát. Daehyun kapott is az lkalmon és lassan mozgatni kezdte csípőjét, ezzel dörzsölve sajátját szerelméével. Nem is kellett sok idő, hogy Youngjae szájából egy halk nyögés szökjön ki. Ez a hang többet jelentett Daehyunnak mindennél. Kezei társa oldalát kezdték el simogatni, majd miután ezt megunta, belopakodott Youngjae pólója alá. Ahogy ujjbegyei hozzáértek barátja forró testéhez, még jobban beindult. Villámgyorsan kezelésbe vette bal mellbimbóját. Youngjae szájából segíthetetlenül hangzottak el az élvezet jelei. Hogy ne csak ő kapjon kényeztetést, eltolta magától Daehyunt annyira, hogy kigombolhassa a arjta lévő inget. Miután lehámozta róla, apró puszikat lehelt annak kidolgozott hasára és mellkasára. Eközben alsó felük még mindig szorosan egymásnak nyomódott. Mindketten tudták, hogy ez nem mehet így tovább sokáig. Daehyun is levette a pólót kedveséről, majd övét is kicstolta és a nadrágot is lehúzta vékonyka lábairól. Youngjae sem hagyhatta, hogy megtörjön az egyensúly. Felült és egy gyors mozdulattal lerántotta a másikról a farmert. Ám nem sokáig maradt ebben a pozícióban, hiszen Daehyun újra hanyatt lökte, hogy könnyedén megtámadhassa felsőtestét. Kidugta nyelvét, majd nyakától egészen boxerének vonaláig végignyalt rajta.
-Dae...megőrülök, kérlek ne kínozz tovább!-nyöszörögte Youngjae.
-Ahogy kívánod.-mondta rekedtes hangos a fiú, majd az utolsó ruhadarabot is eltűntette magukról.
Kiéhezett szemekkel nézett társának felfelé álló hímtagjára. Nyalt egyet szája szélén, majd egyik kezével megragadta azt és lassan masszírozni kezdte fel-le irányuló mozdulatokkal. Tempójával egyenletes nyögések csapták meg fülét.
-Neh hagyd abbah!-kérlelte Youngjae.
-Ne aggódj, ennél sokkal jobbat kapsz.-felelte és pillanatok múlva keze helyett nyelvével folytatta a fiú kényeztetését.
-Ahh..!!-tört ki párjából egy elégedett sóhaj, kezeit pedig Daehyun fejére helyezte és megpróbálta irányítani azt.
Már nem kellett sok, hogy Youngjae a csúcsra érjen. Azonban Daehyun azt akarta, hogy egyszerre élvezzenek el, így leállt azzal, amit csinált. Az ágy melletti éjjeliszekrény fiókjához nyúlt, amelyből egy tubus sikosítót vett elő. Nyomott egy keveset ujjaira, majd Youngjae hátsójára is.
-Felkészültél?-nézett rá szerelemmel fűtött szemekkel.
-Ühüm.-bólintott egyet Youngjae.
Daehyunnak csak erre a beleegyezésbe volt szülsége. Rögtön behatolt egy ujjával. Barátja kicsit felszisszent a hirtelen, feszítő érzésre, de hamar megszokta a helyzetet, így jöhetett a második, majd a harmadik ujj is. Mikor már Daehyun három ujja cikázott benne, a kellemetlen érzést inkább a kellemes váltotta fel. Sunyin megemelte csípőjét és saját maga is segített a nagyobb élvezet elérésében. Pechjére azonban Daehyun észrevette próbálkozását.
-Micsoda mohó valaki.-nevette el magát, közben pedig eltávolította ujjait Youngjaeből.
Közelebb csúszott hozzá, testét Youngjae lábai közé fészkelte be, melyeket fel is emelt a magasba. Gyönyörű látvány fogadta, egy kis ideig megtorpant, hogy még jobban szemügyre vehesse meztelen párját. A fekvő fiú természetesen zavarba jött, pedig nem ez volt az első alkalmuk, igazán hozzászokhatott volna már a dolgokhoz. Hogy megtörje Daehyun bámészkodását, lábait annak derek köré csavarta, majd közel egy kisebb erőlökettel magára húzta. Arcukat csak pár miliméter választotta el és az a kis távolság is hamar megszűnt, hiszen Youngjae egy hosszú csókba vonta barátját. Daehyunnak tetszett, hogy Youngjae nnyire szeretné őt. Gondolta, eleget kínozta már szerencsétlent, ideje elkezdeni a lényeget. Figyelmeztetés nélkül hatolt férfiasságával Youngjae fenekébe.
-Uhh! Miért nem szóltááál?-nyafogott egyet Youngjae.
-Hmm, milyen szűk vagy.-suttogta jólesően Daehyun válasz helyett, majd óvatosan mozogni kezdett.
Előbbi durvasága miatt most figyelt arra, hogy ne legyen túl vad. Lassan mozgott, amíg a fájdalom apró jeleit látta szerelme arcán, csak akkor gyorsított, mikor azok eltűntek és halk nyögések váltották fel azokat. Egyre nagyobbakat és mélyebbeket lökött, keresve a fiú érzékeny pontját. Eközben Youngjae karjai átölelték nyakát, majd hátát simogatták, bíztatva őt. Aztán egy hirtelen karmolás.
-Szóval megtaláltam.-mondta elégedetten.
-Gyor-sab-baaan!-könyörgött neki a lihegő Youngjae.
Daehyun engedelmeskedett párja kérésének és gyorsított a tempón. Nem is kellett sokat várniuk, mindketten megérezték gyomrukban azt a furcsán kellemes érzést, melyre már annyira vágytak.
-Mindjárthh..-kezdett bele Youngjae, de nem tudta befejezni mondatát, mert fejét hátra vetette, háta pedig egy hatalmas ívben megfeszült.
Daehyun érezte, ahogy Youngjae amúgy is szűk falai még erőteljesebben körbeveszik férfiasságát. Tudta, hogy neki sincs sok hátra.
-Én isshh..-motyogta ő is.
Ekkor érték el egymás nevét kiabálva a csúcsot. Youngjae élvezte, ahogy kedvese forró lövedéke szétárad bensőjében, majd fáradt, izzadt teste az övére hullik. Mozdulatlanul, szó nélkül feküdtek egymás mellett, amíg vissza nem nyerték normál lélegzetvételüket. Daehyun csak ekkor húzódott ki párjából és feküdt le mellé. Youngjae rögtön hozzábújt, fejét Daehyun mellkasára helyezte, majd így szólt:
-Köszönöm szépen ezt a csodás ajándékot!
-Boldog egy éves évfordulót!-nyomott egy apró puszit homlokára Daehyun.
-Szeretlek, Dae!-mondta ki boldogan Youngjae.
-Én is szeretlek!-ejtette ki Daehyun is a világ legszebb szavait.

SHINee 7. rész-Obsession

Mikor Jonghyun felébredt, rögtön eszébe jutott Key. Még ki sem tudta nyitni rendesen szemeit, de máris telefonja keresésébe kezdett, melyet párnája alatt lelt meg. Elmosolyodott, mikor a képernyőn egy új üzenetet jelző borítékot pillantott meg. Azonban hamar lekopott a mosoly arcáról, miután elolvasta tartalmát.
-Ezek szerint ma sem jön iskolába...-sóhajtott egy nagyot a fiú.
-Kicsoda?-hallotta meg anyja hangját az ajtóból.
-Az egyik barátom.
-Minho?-érdeklődött Mrs. Kim.
-Nem, nem ismered. Egy új barát.
-Új barát? Miért nem meséltél róla?
-Sokat dolgoztál, nem akartalak ezzel zavarni.
-Ugyan, tudod, hogy minden érdekel, ami veled történik.
-Majd bemutatom neked.-mosolyodott el Jonghyun.
-Nyugodtan hív át egyszer ebédre.
-Amint meggyógyul.
-Beteg? Meglátogathatnád.-tanácsolta az anya.
-Jó ötlet. Lehet suli után elmegyek hozzá.-felelte Jonghyun.
-Na de most készülj, mert elkésel.
Egy óra múlva Jonghyun már az iskolában ült. Alig várta, hogy vége legyen, pedig az még messze van. Hogy gyorsabban menjen az idő, szokásától eltérően jegyzetelni kezdett, így Keynek is oda tudja adni. Furcsa viselkedése azonban barátainak is feltűnt, akik a szünetben ezt szóvá is tették.
-Hyung, valami baj van?-kérdezte tőle Taemin.
-Miért?
-Nem tudom, hogy feltűnt-e, de jegyzeteltél...-jegyezte meg Minho.
-Kaptam egy sms-t Keytől, hogy beteg. Gondoltam meglátogatom délután. Biztos jól jönnek neki a jegyzetek.-felelte Jonghyun.
-M-meglátogatni? Biztos jó ötlet ez?
Minho és Jonghyun furcsán néztek barátjukra.
-Ú-úgy értem, lehet jobb lenne pihenni hagyni.-zagyválta a maknae.
-Már eldöntöttem, hogy megyek. Meg anya is ezt tanácsolta.
-Komolyan mondom, te megszállott vagy.-bökte oda neki Minho.
-Megszállott?-nézett rá Jonghyun.
-Igen, jól hallottad. Amióta Key felbukkant, furcsán viselkedsz.
-Ez nem igaz.-mondta a fiú, majd idegesen felállt és elhagyta asztalát.
Egészen a tetőig meg sem állt. Ha valami nyomta a lelkét, mindig ide jött fel gondolkozni. Lefeküdt a földre, majd behunyta szemeit.
~Hogy értette Minho, hogy furcsán viselkedem? Hiszen Key a barátom. Számomra teljesen normális, hogy foglalkozom vele. Bár most, hogy belegondolok, valami tényleg más. Key személyisége egyszerűen vonz. Nem tudom miért, de úgy érzem, mindig a közelében kell lennem és vigyáznom kell rá... Mi van velem? Teljesen megőrültem?
-Hahó idegen!-zökkentett vissza a valóságba Onew.
-Szia!
-Valami nyomja a lelked?-érdeklődött.
-Mondhatni. És téged mi szél hozott erre?
-Holnap megint tlálkozom Hyemivel és hivatalosan is megkérem, hogy legyen a barátnőm.-jelentette ki Onew.
-Sok sikert!
-Te mikor lépsz ChoHeevel kapcsolatosan?
-Fogalmam sincs, hogy kéne lépnem. ChoHee olyan tökéletes, hogy félek tőle. Nem akarom elrontani, azt hiszem még várok.
-Fölösleges félned, odavan érted.
-Ezt meg honnan veszed?
-Csak rá kell nézni.
-Megígértem neki egy újabb találkozót...
-Akkor meg mire vársz? Hívd fel! Nem várhat rád örökké.
-Micsoda bölcs lett valaki hirtelen.
-Hát ilyen a szerelem.
-Szerelem...-suttogta halkan Jonghyun.
~... az egyetlen dolog, amit még nem sikerült átélnem eddigi életemben.-tette hozzá magában.
-Onew, kérdezhetek valamit?
-Persze.
-Szerinted is megszállott vagyok?
-Minden ember a megszállottja valaminek vagy valakinek. Nincs ezzel semmi baj.
-És neked mi az?
-A csirke.-nevetett fel a fiú.
-Ajj, próbálok komoly dolgokról beszélni veled, te meg itt hülyéskedsz.-csattant fel Jonghyun.
-A lehető legkomolyabban gondoltam, amit mondtam.-jött a válasz. Egyébként miért kérdezted ezt?
-Nem érdekes...
-Gyerünk, ki vele!
-A többiek szerint Key megszállottja vagyok...de én nem érzem így.
-Nem könnyű felismerni azt az egyetle dolgot, de végül rá fogsz jönni. Na de most menjünk vissza órára!-mondta Onew, majd felállt.
Jonghyun sóhajtott egy mélyet, majd követte barátját. Gondolataiba mélyedve ült a hátsó padban, esze ágában sem volt a környezetében történő dolgokra figyelni. Az sem tűnt fel neki, hogy Taemin és ChoHee féktelen levelezést folytattak.
~Nagy bajban vagy! Jonghyun meg akar látogatni suli után!
~Hogy mi? Úristen! Mit csináljak?
~Megpróbálom lefoglalni, hogy addig te haza tudj menni.
~Köszi, ez eddig okés, de nem vagyok beteg, tuti észre fogja venni...
~Melegítsd fel a lázmérőt a gáz felett, meg a testedet is. Én is ezt szoktam csinálni, amikor nincs kedvem suliba jönni.
~Nem is gondoltam olna rólad, hogy ilyen okos vagy.
Miután kicsöngettek, Taemin rögtön lerohamozta Jonghyunt, Key pedig eszeveszetten futott hazáig. Utálta mindent, ami a sporthoz és a mozgáshoz kapcsolódott, de most kiejezetten jól jött neki, hogy leizzadt és kimelegedett. Gyorsan ledobta gönceit a sarokba, majd átöltözött pizsamába és bevetette magát az ágyba. Körbenézett, de nem volt túl hihető a dolog. Kiszállt az ágyból, odasétált az ablakhoz és besötétített, ágyát pedig jobban széttúrta. A fürdőből behozott egy vízzel teli lavort, meg egy rongyot, melyeket az ágy mellett lévő éjjeliszekrényre helyezte. Végül a konyhába sietett teát készíteni. Mikor végzett, órájára pillantott.
-Nemsokára ideér.-jegyezte meg halkan.
Miután elkészült a gyógyító folyadék, újra szobájába ment. Mikor megpillantotta arcát a tükörben, megállapította, hogy túl jól néz ki. Kezébe vette alapozóját, majd jó sokat arcára kent, hogy sápadtnak tűnjön, valamint haját is összekócolta. Ekkor csöngettek ajtaján. Szíve sebesen verni kezdett az éles hang hallatán. Vett egy mély levegőt, majd így szólt:
-Akkor kezdődjön a színészkedés!
Vett egy mély levegőt, majd lassan az ajtóhoz ment. Mikor kinyitotta, próbált félkómásan Jonghyunra nézni és ásított is egyet, mintha most kelt volna fel.
-Felébresztettelek? Ne haragudj, nem akartam, csak gondoltam meglátogatlak.
-Nem kellett volna eljönnöd, jól vagyok.-mondta Key, majd úgy tett, mint aki megszédül.
Jonghyun reflexeinek köszönetően még azelőtt elkapt aa fiút, mielőtt az földet ért volna. Key feje Jonghyun vállára esett, így megérezte annak férfias illatát. A következő pillanatban Jonghyun meleg tenyereit érezte meg hátán. Érintésére teste rögtön hőmérsékletemelkedéssel reagált.
-Dehogy vagy jól! Hiszen forró a tested! Had nézzem a homlokod!-tolta el magától egy kicsit a fiú, hogy kézfejét homlokához nyomhassa.
Key csillogó szemekkel nézte Jonghyun aggódó arcát.
-Hiszen te lázas vagy! Nyomás az ágyba!-mondta Jonghyun.
-Hogy feküdhetnék le, mikor vendégem van?-kérdezte tőle Key.
-Nem vendégként jöttem, hanem ápolóként, szóval tessék nekem szótfogadni.-felelte az izmos fiú.
-Rendben.-adta be a derekát Key.
Ahogy Jonghyun átfonta egyik kezét derekán, megborzongott.
-Fázol is?
-I-igen, egy kicsit.-dadogta Key.
Ekkor Jonghyun ölébe kapta a fiút, mint ahogy a menyasszonyokat szokás és elindult vele a szoba felé. Key arca természetesen paradicsomvörössé vált a fiú hirtelen cselekedétől, de nem ellenkezett, így megkapaszkodott annak nyakában, hogy segítse őt. Key sajnálta, hogy ilyen kicsi volt a lakás és hamar megérkeztek az ágyához, ahová óvatosan lefektette, majd betakargatta.
-Most pedig megmérjük a lázad.-nyújtotta felé a lázmérőt Jonghyun.
Key úgy tett, ahogy barátja kérte.
-Amíg megméred, addig csinálok neked egy kis ennivalót.
-N-nem szükséges.
-Muszáj enned, különben még gyengébb leszel.-nézett mélyen szemeibe.
-O-oké.-válaszolta Key.
Mikor Jongyhun kiment a konyhába, Key arcára egy hatalmas mosoly ült ki. Sajnálta a fiút, amiért füllentett neki, de élvezte a helyzetet, hogy a közelében lehet és gondoskodik róla. Jonghyun hamar visszatért, megetette Keyel a levest, majd ráparancsolt, hogy feküdjön le.
-Nem tudsz elaludni?-kérdezte a fiú Keytől, aki még fél óra múlva is csak lesegetett.
Key bólintott.
-Szeretnéd, hogy melléd feküdjek?-hangzott el a következő kérdés.
Key félénken bólogatott, majd odébb csúszott az ágyon, hogy barátja mellé férjen. Szíve szinte már torkában dobogott barátja közelsége miatt. Meg akarta érinteni, de nem merte. Ehelyett fejét Jonghyun combjaira helyezte, majd arcára nézett. Meglepetésére nem egy döbbent arckifejezéssel, hanem egy hatalmas mosollyal találta szemben magát, melynek hatására maga is elmosolyodott. A következő pillanatban Jonghyun tenyere feje tetején landolt, majd lassan simogatni kezdte.
-Tudnál nekem énekelni?-szólalt meg halkan.
-Tessék?
-Kiskoromban anyukám mindig énekelt nekem, csak így tudtam elaludni.-mesélte Key.
-Jól van, legyen. Mit szeretnél?
-Az mindegy, ami eszedbe jut.
Jonghyun rövid gondolkodás után dalra fakadt. Egy nyugtató, lassú altatódalt választott. Mikor a végére ért, látta, hogy Key szemei csukva vannak. Úgy gondolta, elaludt. Nem szállt ki alóla, nem akarta felébreszteni, csak némán nézte anygalian szép arcát. Óvatosan emelte fel egyik kezét, majd arca felé nyúlt. Egy kicsit hezitált, hogy megérintse-e, de végül megtette. Ennél puhább bőrt még életében nem érzékelt. Ezután szemöldökét, szempilláit, orrát s végül ajkait vette szemügyre. Ez utóbbinál nyelt is egy nagyot. Valami furcsa érzés töltötte el. Csak akkor szokott ilyet érezni, ha meg akar csókolni egy lányt.
~Nem, az lehetetlen!-gondolta magában.
Behunyta szemeit, várta, hátha elmúlik ez az érzés, azonban nem járt sikerrel. Vágya még jobban elteljesedett, kezei irányíthatatlanná váltak. Gondolkodás nélkül érintette meg az ölében pihenő fiú ajkait. Szokatlan bizsergés járta át testét.
~Mit művelek?-kérdezte magától, de nem tudott válaszolni.
Agya teljesen elborult, hagyta, hogy teste önállóan működjön. Egyre közelebb hajolt Keyhez, mígnem ajkai annak homlokához nem ért és egy apró puszit nyomott rá.
-Gyógyulj meg hamar!-suttogta.
Rögtön megbánta, amit tett és egy hirtelen mozdulattal felegyenesedett. Nem értette tetteit.
~Mi ütött belém? Vonzódom Keyhez?-villant fel előtte a kérdés.
Amilyen gyorsan megpróbálta elhessegetni ezeket a gondolatokat, olyan gyorsan jutottak eszébe Onew szavai.
-Megszállottság...-motyogta halkan, majd újra Key arcát pásztázta.
A pár perces csöndet, mely a szobában uralkodott, Key telefonjának csörgése törte meg. Jonghyun a készülék után nyúlt és a kijelzőre pillantott, melyen a következő név állt: Taemin. Jonghyun óvatosan kimászott az ágyból, majd megnyomta  a hívás elfogadása gombot.
-Hallo?
-Na mesélj Hyung! Mi történt? Sikerült?-zúdította rá a kérdéseket az izgatott fiú.
-Jonghyun vagyok, Key alszik.
-Jo-jonghyun Hyung. Öö..jobban van már Key?
-Reméljük.
-Oké. Akkor majd később visszahívom.-tette volna le a telefont a maknae, de barátja erősen rászólt.
-Várj!
-I-gen?-szólt bele félénken a telefonba.
-Mi volt ez az előbb? Minek kellett volna sikerülni?
-Ümm...tudod...Key...Keyyel együtt járunk táncra és tanítottam neki új lépéseket. Itt a próbán még nem ment neki olyan jól, azt mondta gyakorolni fogja otthon. Szóval gondoltam megkérdezem.
-Képes vagy csak ezért idetelefonálni?-kérdezte Jonghyun gyanakodva.
-Te ezt nem érted. Na de most mennem kell. Add át üdvözletemet Keynek! Sziaa!-azzal megszakadt a vonal.
Jonghyun mozdulatlanul állt a nappali közepén, próbálta feldolgozni az imént történteket.
-Ki volt az?-hallotta meg Key nyúzott hangját maga mögül.
-Taemin.
-Mit akart?
-Nem volt fontos, majd később visszahív. Hogy érzed magad?-váltott témát a fiú.
-Jobban.-jött a rövid válasz.
-Örülök. Talán iskolába is jöhetsz már holnap.-mosolygott Jonghyun.
-Talán...-felelte szomorúan Key.
-Valami baj van?
Mielőtt Key válaszolhatott volna, újabb telefoncsörgés hallatszott. Nem az a telefon volt, amit Jonghyun még mindig kezében szorongatott és nem is a sajátja.
~De akkor honnan jön?-nézett körbe.
Key lefagyott egy pillanatra, majd szemeivel eszeveszetten a tárgy keresésébe kezdett. Meg is lelte azt a kanapén egy párna alól kilógva. Gyorsan odavetette magát, majd lenyomta a készüléket.
-Miért nem vetted fel?-érdeklődött Jonghyun.
-Nem fontos.-vágta rá Key.
-Várjunk csak, most esik le. Neked két telefonod van?-jegyezte meg Jonghyun.
-I-igen. Még anyától kaptam az újat ajándékba, de nem volt szívem kidobni a másikat, mivel annak sincs semmi baja.-dadogta Key.
-Ugyanolyan, mint amilyen ChoHeenak van.-állapította meg Jonghyun.
-T-tényleg?-tettette a hülyét Key.
-Hadd nézzem csak meg.-lépett hozzá közelebb a fiú.
-M-mi az?
-Még a dísz is ugyanaz...ez furcsa...-vette kezébe a készüléket Jonghyun.

Kyuhyun(SUJU) oneshot

Biztosan sokszor hallottátok már ezt a mondást, de az élet tényleg kiszámíthatatlan. Pillanatok alatt történhetnek veled olyan dolgok, amiket csak álmodban tudsz elképzelni. Velem is egy ehhez hasonló történt 3 évvel ezelőtt. De mielőtt elmesélem, engedjétek meg, hogy bemutatkozzam. A nevem SooYeon, végzős gimnazista vagyok a híres Yumkwang nevezetű középiskolában.  Azt hiszem boldog évet mondhatok a magaménak. Tanulmányaim eredményesek, jól kijövök a szüleimmel, barátaimmal és ami számomra a legfontosabb, rátaláltam a nagy Őre. Tisztán emlékszem arra a napra, amikor új diákként léptem át a suli kapuját. Egyetlen ismerősöm sem volt, féltem, hogy nem fogok tudni beilleszkedni. Lassan, remegő lábakkal mentem be az osztályterembe. Körbenéztem. Az osztály többsége fiúkból állt. Szégyenlősen vonultam egy még üresen lévő pad felé, majd mikor odaértem, leültem. Alig tettem le táskámat az asztalra, máris odajött hozzám egy szőke hajú fiú.
-Azt hiszem rossz helyet választottál.-nézett rajtam végig.
Valószínűleg  értetlen arckifejezést vághattam, mivel folytatta mondandóját:
-A legjobb barátom ül itt.
-S-sajnálom, nem tudtam.-feleltem halkan, majd felálltam.
-Mi a helyzet, Sungmin?-libbent oda egy másik fiú.
Valószínűleg ő volt az előbb említett személy.
-Már elintéztem.-mosolygott Sungmin a fiúra, aki viszont őt kikerülve hozzám lépett oda.
-Te lehetsz az új lány.
-I-gen.-válaszoltam.
-A nevem Cho Kyuhyun. Ő pedig itt a legjobb barátom, Lee Sungmin. Elnézést, ha kellemetlenséget okozott volna. Tudod néha elég kelekótya. És téged hogy hívnak?
-SooYeon. Kim SooYeon.-mutatkoztam be.
-Kitalálom, az én helyemet szúrtad ki magadnak.
Némán bólintottam egyet. Zavaromban egy szó sem jött ki a számon.
-Ne aggódj, a mögöttem lévő pad üres. De ha mindenképpen itt szeretnél ülni, akkor majd én eggyel hátrébb költözöm.-magyarázta, közben pedig végig mélyen szemembe nézett.
Nem is nagyon hallottam, hogy mit mondd, hiszen amíg beszélt, addig óvatosan szemügyre vettem. Kicsit kócosnak tűnő, barna haja, mélybarna szemei, dús, rózsaszínes ajkai és izmos testfelépítése volt. Elmondhatatlanul tökéletes volt. Akár egy égből pottyant angyal. Miután feltűnt, hogy pislogás nélkül bámulom, gyorsan lesütöttem szemeimet, majd hátrébb léptem, hogy leülhessen helyére. Mikor belépett a tanár, én is helyet foglaltam a mögötte lévő asztalnál. Mivel új voltam, be kellett mutatkoznom az osztálynak. Az óra többi részét a Kyuhyunból áradó finom és férfias illat beszippantásával töltöttem. Viszonylag hamar vége lett a sulinak és mivel ez volt az első napom, szerencsére kevés házi feladatot kaptam. Miután végeztem annak megírásával, elmentem körülnézni a városba, hiszen az új sulival új helyre is költöztünk. Nagyon jól éreztem magam, észre se vettem, hogy milyen gyorsan telik az idő. Már esteledett, mikor hazafelé tartottam. Az egyik vékonyka utcában egy idős férfibe ütköztem, aki egy hosszú kabátot viselt. Elég ijesztő módon rám mosolygott. Ekkor már tudtam, hogy egy magamutogató és addig nem fog békén hagyni, amíg meg nem nézem két lába között elhelyezkedő testrészét. Pánikba estem. Egyáltalán nem akartam látni, de tudtam, hogy nem tehetek mást. Éppen kabátjához nyúlt, majd széttárta azt, amikor valaki hirtelen megfogta vállamat és megfordított a tengelyem körül. Ijedtségemben becsuktam szemeimet, sőt még kezeimet is arcom elé emeltem. Ezután egy ismerős hang csapta meg füleimet, aki nem éppen a legkedvesebb szavakkal küldte el zaklatómat. Lassan emeltem fel fejemet, hogy ránézzek megmentőmre. Kyuhyun volt az.
-Jól vagy?-kérdezte gyengéden.
Némán bólintottam, majd kinyögtem egy köszönömöt.
-Hol laksz?
Kikerekedett szemekkel néztem rá.
-Csak azért kérdezem, hogy haza tudjalak kísérni. Nem túl biztonságos ilyenkor egyedül sétálni.-magyarázta.
Miután megértetem szándékát, elmondtam az utca nevét, valamint a házszámot.
-Micsoda véletlen. Én is abban a lépcsőházban lakom.-jlentette ki egy mosoly kíséretében.
Nem akartam hinni a fülemnek.
~Hogy lehetek ilyen szerencsés, hogy az osztály leghelyesebb fiúja szóba áll velem, megment, sőt még ugyanott lakik is, mint én!?-töprengtem magamban.
A hazáig vezető utat csendben tettük meg. De nem az a kínos csend uralkodott közöttünk, hanem az a kellemes. Végül egy mosollyal búcsúzott el. Tudom, neki apró dolgok voltak ezek, de nekem annál nagyobbak. Így telt el az első közös napunk. És ez még csak a kezdet volt. Napról napra egyre jobban megismertük egymást. Az évek során kitűnő barátok lettünk. Az iskolában mindenki ismert minket és az a pletyka járta, hogy szétválaszthatatlanok vagyunk, sőt titokban randizunk is. Ez azonban nem volt igaz. Őszintén bevallom, én örültem neki, ha igaz lett volna. Igen…beleszerettem. Ám sosem vallottam be neki érzelmeimet. Féltem. Nem akartam lerombolni barátságunkat. Akkor még nem is sejtettem, hogy mindezt hiába tettem.
Egy pénteki nap volt az a nap, mikor átéltem életem addigi legszebb pillanatát. Egy átlagosnak hitt pénteki délután mentünk hazafelé az iskolából. Kyuhyun szokása szerint egészen a ház ajtajáig kísért. Mindig megvárta, míg bemegyek a házba és ez akkor sem volt másként. A változás abban volt, hogy az ajtó, amely mindig nyitva várt, most zárva volt. Egy kis cetlit vettem észre, melyen az a felirat állt, hogy szüleim csak este érnek haza. Megkértek, hogy addig menjek el nagyszüleimhez. Azonban messze laktak és mivel a hónap végén jártunk, nem volt elég zsebpénzem a buszra sem. Kyuhyun felajánlotta, hogy ad kölcsön pénzt, de nem tudtam elfogadni. Ekkor ajánlotta fel, hogy akkor legalább menjek fel hozzá, ne az utcán mászkáljak. Először vonakodtam, nem akartam pofátlan lenni, de végül nem tudtam ellenállni könyörgésének. Még az ő szülei is dolgoztak, így ketten voltunk a hatalmas lakásban. Miután levettük cipőinket, a szobájába mentünk. Ámulattal néztem végig minden egyes szegletet. A szoba remekül nézett ki, valamint tökéletesen illett Kyuhyun természetéhez. Eldöntöttük, hogy egy filmet megnézésével próbáljuk meg elütni az időt. Amíg én elhelyezkedtem az ágyán, addig ő hozott fel üdítőt és rágcsálnivalót a konyhából. Ezután előkeresett egy halom dvd-t, melyből választanom kellett egyet. Lány létemre nem egy romantikus darab, hanem egy horrorfilm mellett döntöttem. Természetesen félős voltam, de valahogy mégis vonzottak a horrorisztikus dolgok. A film elejét simán végignéztük, csak később jöttek az ijesztő részek. Egy hangos sikításnál kicsit összerezzentem. Reméltem, hogy Kyuhyun nem vette észre, de az arcán feltűnő mosolyból következtetve nem volt ilyen szerencsém. Nem sokkal ezután egy rémisztő alak tűnt fel a tévé hatalmas képernyőjén. Ez éppen elég volt ahhoz, hogy gondolkodás nélkül a mellettem ülő Kyuhyun karjába kapaszkodjak és amögé rejtsem arcomat.
-Azt hittem azért választottál ilyen filmet, mert bírod.-szólalt meg.
-Tudom, hogy hihetetlen, de tényleg kedvelem az ijesztő filmeket. Jó érzés, mikor az adrenalin szintem hirtelen megemelkedik. Olyankor úgy érzem, hogy tényleg élek.-feleltem bután.
Kyuhyun elnevette magát feleletem hallatán.
-M-mi az?-kérdeztem szégyenlősen.
-Semmi, csak olyan aranyos vagy.-mondta, közben mélyen szemembe nézett.
Abban a pillanatban melegem lett, szívem pedig a kelleténél gyorsabban kezdett verni.
-Vajon ilyen érzés lenne a szerelem?-tettem fel magamnak a kérdést, de nem volt időm folytatni gondolatmenetemet, mert Kyuhyun egyre jobban közeledett hozzám.
Nem tudtam levegőt venni, valamint úgy éreztem, hogy vérkeringésem is leállt. Úgy ülhettem ott az ágyon, mint valami megdermedt kődarab. A következő pillanatban Kyuhyun mézédes ajkai az enyémnek nyomódtak. Még sosem éreztem ilyen kellemes ízt. Éreztem, hogy szemeim lassan lecsukódnak, ajkaim pedig engedélyem nélkül szinkronba léptek az övéivel. A következő érzelemhullámot a derekamra tapadó forró tenyerei okozták. Azok segítségével húzott magához még közelebb, hogy elmélyíthesse csókunkat. Nem ellenkeztem, hagytam, hogy cselekedjen. Az én kezeim is mozdulatba lendültek és nyaka köré fonódtak. Csak percekkel később váltunk el egymástól levegőhiány miatt. Kipirosodott arccal húzódtam el,majd lesütöttem szemeimet.
-Ne légy szégyenlős, gyönyörűen nézel ki.-mondta halkan, majd eltűrte szemembe hulló hajtincsemet.
-Kyu…kezdtem bele mondanivalómba, de nem hagyta.
Mutatóujját ajkaimra helyezte és így szólt:
-Tudom, én is szeretlek! Már régóta be akartam neked vallani, de előtte meg kellett bizonyosodnom róla, hogy te is ugyanúgy érzel-e irántam.
Egy könnycsepp folyt le arcomon a boldogságtól. Reakcióm miatt ijedten nézett rám.
-Valami baj van?-kérdezte aggódva.
Megráztam fejemet.
-Csak boldog vagyok.-válaszoltam.
Szavak helyett életem legromantikusabb és legszenvedélyesebb éjszakáját kaptam tőle ajándékba. A mai napig érzem testemben a bizsergést, amit akkor átéltem, valamint a szívemben lévő melegséget. Tudom, hogy sose fogom elfelejteni és életem végéig szeretni fogom őt.