BigBang 14.rész

Reggel arra keltem, hogy a nap sugarai élesen szemembe sütnek. Kómásan ültem fel és néztem körbe. Szemeim azonnal kipattantak.
~Hogy kerültem ide? Határozottan emlékszem, hogy a szőlősbe futottam tegnap este… Vajon ki hozott ide?
Idegesen keltem fel és mentem ki a szobából. A többiek már mind ébren voltak és a konyhában készítették a reggelit. Ahogy beléptem az ajtóba, Taeyang rám nézett.
-Jó reggelt!-köszönt kedvesen.
-Felkeltél?-szólt oda GD is.
-I-igen.-feleltem zavartan.
~Valahogy ki kell derítenem, hogy mi történt tegnap.
Reggeli után megkerestem Zsófit. A teraszon találtam rá TOP-val együtt.
-Szia! Beszélhetnénk?
-Akkor én megyek is.
-Köszi és bocsi.
-Miről lenne szó?-kérdezte Zsófi.
-Most biztosan hülyének fogsz nézni…de hogy kerültem be a házba tegnap este? Tudod nem igazán emlékszem…-tértem rá a lényegre.
-Jajj ne is mondd! Eltűntél és órákon át kerestünk téged. Szerencsére GD rád talált és hazahozott. Mondd csak…mi a fenét csináltál te a szőlősben egyedül éjjel?
Nem tudtam megszólalni. Csak rá gondolni is rossz volt arra, amit tegnap láttam, nemhogy elmondani… Szemem akaratlanul megtelt könnyekkel.
-Miért sírsz? Mi történt?
-Tegnap…Taeyang és Hyorin…
-Mi van velük?
-Láttam őket…csókolózni…-böktem ki végül, majd sírni kezdtem.
-Ezt nem hiszem el. Biztos, hogy jól láttad?
-Igen…
-Sajnálom. Beszélek Taeyanggal.
-Ne! Kérlek, ne! Elvégre nem vagyunk együtt…vagy szünetelünk…nem tudom…-mondtam még mindig sírva.
-Nem tudom elhinni, hogy ilyet tett veled. Ő nem ilyen. Muszáj tisztáznotok a dolgot.
-Hidd el, hogy megkérdezném tőle, de nem tudom…félek… Félek, hogy igaz, amit tegnap láttam és hogy már nem szeret…
-Nem hiszem, hogy ilyen könnyen túllépne rajtad.
-Remélem igazad van.
-Most viszont megyek, ha nem haragszol.
-Menj csak nyugodtan. Köszi, hogy meghallgattál.
-Ugyan, ez természetes.-mondta Zsófi, majd bement a házba.
Én letöröltem könnyeimet, majd felálltam és elindultam egyet sétálni. Nem mentem messzire, csak a ház környékén sétáltam fel-le. Egyszer csak olyan hangok ütötték meg fülemet, mintha valakik veszekednének. Óvatosan közelebb mentem és megláttam GD-t és Taeyangot.
-Mit csináltál tegnap?-kérdezte Taeyang idegesen.
-Ezt én is kérdezhetném tőled.
-Én nem akartam. Hyorin csókolt meg engem. Nagyon jól tudod, hogy én még mindig Noémit szeretem. És nem tudom elviselni, hogy folyton a közelében vagy.
-Ha törődnél vele és odamennél hozzá, akkor mindez nem történt volna meg.
-Mit tettél?-kérdezte újra Taeyang.
-Megcsókoltam.-bökte ki GD.
Nem akartam elhinni, amit hallottam.
~GD megcsókolt engem? Mikor? Én nem emlékszem! Biztosan tegnap este…hiszen ő hozott haza…
Nem bírta tovább ezt a vesződést, így hát előléptem a fal mögül.
-Igaz, amit most mondtál?-tettem fel neki a kérdést.
Mindketten kikerekedett szemekkel néztek rám.
-M-mióta voltál ott a fal mögött?-érdeklődött GD.
-Elég ideje ahhoz, hogy halljak mindent, ami fontos.-feleltem, majd félénken Taeyang felé néztem.
-Igen, megtettem. Miután láttalak sírni Taeyang és Hyorin miatt, nem bírtam tovább. Szörnyű volt látnom, ahogy szenvedsz. Gondoltam ha megcsókollak, akkor rájössz arra, hogy van számodra jó dolog is.
-Mikor akartad ezt elmondani?
-Reggel óta el akartam neked mondani, csak sosem voltál egyedül.
-És te miért nem mondtad el, hogy mit érzel..?-fordultam Taeyang felé.
-Féltem, hogy már nem érzel úgy, ahogy én. Tudom, hogy hibáztam, de kérlek bocsáss meg! Bele se tudok gondolni, hogy mi lenne velem nélküled.-mondta Taeyang.
-És mi van Hyorinnal?
-Hogy érted, hogy mi van vele? Nincsen köztünk semmi. Ő többet érez irántam, mint én iránta. Tegnap este, miután megcsókolt, beszéltem vele és elmondtam neki, hogy én még mindig téged szeretlek.
-Gyertek pakolni, indulnunk kell!-kiabálta Daesung.
-Majd még otthon beszélünk.-mondtam.
Olyan zavaros volt minden. De egy valamit biztosan tudtam. Hogy visszavonhatatlanul beleszerettem Taeyangba és örülök, hogy még ő is így érez. Ami GD-t illeti, az ő érzéseit is megértem és sajnálom szegényt. Tudom, hogy egy napon talál egy nálam sokkal jobb lányt, akivel majd boldog lesz. Összepakoltuk holmijainkat és elbúcsúztunk Kimiéktől. Megbeszéltük, hogy otthon is találkozni fogunk, majd hazautaztunk.  Jó érzés volt újra otthon lenni, hiszen ez a nyaralás nem éppen a legjobb volt. Természetesen beszámolót kellett tartanunk anyunak. Azután bevonultam szobámba és kipakoltam bőröndemet. Alig végeztem és a telefonom pittyegett. Üzenetem jött GD-től.
-Szia! Ne haragudj, hogy zavarlak, csak bocsánatot szeretnék kérni tőled. Megint úgy viselkedtem, ahogy nem kellett volna. Azt is tudom, hogy ezt nem üzenetben kéne elmondanom, de nem akarom, hogy újabb bonyodalmak legyenek közted és Taeyang közt. Vele is beszéltem és kibékültünk. Valamint randizni hívtam Hyorint, hátha kisül belőle valami.
-Szia! Nem haragszom Rád és elfogadom a bocsánatkérésedet. Megértem, hogy neked sem volt könnyű a helyzeted. Remélem minden jól alakul majd Hyorinnal. A héten én is találkozok vele, hogy tisztázzuk a dolgokat.
Az sms megírása után lefeküdtem ágyamra és bámultam a plafont. Telefonom hirtelen csörögni kezdett. Taeyang az.
-Hallo!
-Szia! Tudnánk találkozni este, hogy beszéljünk?
-Igen, jó lenne.
-Rendben. Akkor 8kor érted megyek.
-Oké, várlak. Szia!
-Szia!
Hamar eljött az este. Izgultam. Hogy miért? Nem tudom. Talán mert ami eddig történt velünk, azt el akarom felejteni és újra szeretném kezdeni. Azt akarom, hogy minden, ami Taeyanggal kapcsolatos, az jó és boldog legyen. Próbáltam csinosan felöltözni és fejemben normálisan megfogalmazni gondolataimat. Pontban nyolc órakor csengettek. Hevesen dobogó szívvel és remegő végtagokkal mentem az ajtóhoz. Mikor kinyitottam az ajtót az utcalámpa fénye úgy világította meg Taeyangot, mintha egy angyal lenne. Pont olyannak láttam, mikor legelőször találkoztunk. Egy hatalmas mosollyal üdvözöltem.
-Szia! Mehetünk?-csengtek füleimben édes szavai.
Némán bólintottam, majd el is indultunk. A ház előtt ott állt az autó. Udvariasan kinyitotta nekem az ajtót és beszálltam. Ezután átsietett a másik oldalra és ő is beszállt mellém.
-Hova megyünk?-érdeklődtem.
-Meglepetés.-felelte.
-Pont mint az első randinkon.-jegyeztem meg.
-Pontosan. Figyelj, arra gondoltam, hogy elfelejthetnénk, ami az elmúlt napokban történt és tiszta lappal indulhatnánk.-mondta halkan.
-Bíztam benne, hogy eléggé ismersz és rájössz erre.-válaszoltam.
Rám mosolygott azzal a szexi mosolyával, amit annyira imádtam, majd elindította az autót és belevetettük magunkat életünk legemlékezetesebb és legromantikusabb éjszakájába.