Hamar eljött a bál estéje, melynek az iskola hatalmas tornatermet ad helyet. A termet a diákok önállóan díszíytették ki és ők biztosítják az ételt, italt, sőt még a zenét is. Az óriási terem gyorsan feltöltődik a jelmezbe öltözött tanulókkal, akik csak sejteni tudják, hogy kit rejt a maszk. Minho és Haneul léptek be először az ajtón. Minho fekete öltönyt, viselt fehér inggel és lila csokornyakkendővel, valamint maszkkal. Haenul egy hosszú, földig érő, lila szoknyában volt és egy színben hozzá illő maszk takarta arcát. Tökéletes párt alkottak, csakúgy, mint az őket követő Taemin és Seomin. Az ő ruhájuknál és maszkjuknál a türkiz szín volt a domináns. A sor végén Onew és Jonghyun ballagott. Onew piros álarcot viselt, Jonghyun pedig a rózsaszínt válaszotta a boltban látott lány miatt. Útjuk a bárpulthoz vezetett.
-6 pohár pezsgőt kérünk szépen.-szólt Minho a pultoshoz.
-Máris hozom.-jött a válasz.
-Ha megláttok egy rózsaszín ruhás barna hajú lányt, szóljatok azonnal!-mondta Jonghyun.
-Nyugi Hyung, már az autóban megbeszéltük, hogy azonnal figyelmeztetünk, ha feltűnik.-felelte Taemin.
-Nekem is kereshetnétek valakit, nem szeretnék tök egyedül itt ácsorogni.-szólalt meg Onew.
-Mit szólnál ahhoz a kék ruháshoz?-kérdezte Minho.
-Szép, de jóval magasabb nálam...ő hozzád lenne illő.-jegyezte meg Onew.
-Hozzám csak is Haneul illik.-vágta rá rögtön Minho.
-Nézd ott azt a fekete ruhásat.-mutatott Taemin egy éppen előttük elhaladó lányra.
-Ő Jonghyunért van oda.-jegyezte meg Onew.
-De én meg nem érte. Örülnék, ha valaki lefoglalná.-mondta Jonghyun nevetve.
-Áh ez így nem fog menni. Inkább igyunk.-mondta Onew és odafordult a pulthoz.
Miután elfogyasztották a pohár pezsgőt, Taemin és Minho barátnőikkel együtt elmentek táncolni. Jonghyun és Onew azonban továbbra is ott maradtak és egy újabb pohárral rendeltek.
-Mi van, ha nem jön el?-kérdezte Jonghyun aggódva.
-Biztos el fog jönni. Még kora van.-nyugtatta Onew barátját.
-Igazad van.
-Szia Jongie!-nyivákolta egy éles hangú, fehér ruhába öltözött, fekete hajú lány.
-Szia Gaeul!-köszöntötte Onew.
-Szia!-bökte oda Jonghyun is.
-Nem jössz velem táncolni egyet?-kérdezte a lány.
-Ne haragudj, de még nem ittam eleget, hogy táncoljak.-felelte Jonghyun.
-Akkor meghívlak valamire és utána.-mondta Gaeul, majd helyet foglalt Jonghyun mellett.
Gaeul volt az iskola legnépszerűbb lány diákja és teljesen odavolt Jonghyunért. Természetét illetően erős volt és akaratos, bármit megtett, hogy a fiú csak az övé legyen...ha kellett, a többi lány életét is tönkretette, így azok eléggé féltek tőle és csak messziről álmodozhattak Jonghyunról.
-Most már mehetünk?-érdeklődött Gaeul, miután elfogyasztoták italukat.
-Előtte még elmegyek mosdóba.-mondta Jonghyun és ott is hagyta őket.
Ahhoz, hogy elérje a mosdó ajtaját, át kellett vágnia a hatalmas, táncoló tömegen. Útközben jópáran meglökték és rengeteg lány köszönt neki oda. Percekbe telt, mire sikerült elérnie célját. Mielőtt belépett volna a helyiségbe, szemei megakadtak egy ponton. Végre megtalálta a lányt, akit keresett. Eredeti célját elfelejtve, rögtön elindult a lány felé, aki a sarokban ült egy széken.
-Hogy ülhet egy ilyen szép lány egyedül a sarokban, mint te?-kérdezte tőle Jongyhun.
-Ohh, köszönöm. Új vagyok a suliban és nem ismerek senkit...-felelte.
-Ha gondolod változtathatunk rajta és táncolhatnál velem egyet.-ajánlotta fel Jonghyun kezét a lány felé nyújtva.
-És mi van, ha nemet mondok?
-Nekem nemet? Az lehetetlen...tudod én vagy a suli leghelyesebb sráca, minden lány odavan értem.-válaszolta büszkén Jonghyun.
-Akkor biztosan te vagy Kim Jonghyun.
-Igen. És én kinek örülhetek?
-ChoHee.
-Szép név. Felkérhetlek egy táncra ChoHee?
-Hát legyen.-mondta a lány, majd kezét Jonghyunéba helyezte.
-Helyes döntés. ÉS szabad tudni, honnan jöttél ide?-érdeklődött Jonghyun, miközben a táncparkett felé mentek.
-Daegu.-jött a rövid válasz.
-És miért pont ide?-tette fel a következő kérdést, s közben egyik kezét a lány derekára helyezte.
A lány nem sokkal utánna az ő vállára feltette apró kezét, másikat pedig Jonghyun kezébe helyezte, pontosan úgy, ahogy egy kell.
-Édesapám elhunyt és édesanyámmal úgy döntöttünk, hogy a fővárosba költözünk. Kellett mindkettőnknek a változatosság.
-Sajnálom édesapádat. Remélem jól fogod érezni magadat itt.
-Én is.
A tánc további része csendesen telt el. Csak némán bámultak egymás csillogó szemébe, mely éppenhogycsak kilógott a maszk alól.
-Nagyon élvezem a veled való táncolást, de leülhetnénk egy kicsit? Tudod ezek a magassarkú cipők nem éppen a legkényelmesebbek.-hajolt közel Jonghyunhoz a lány.
Jonghyun meglepődött a lány hirtelen mozdulatán, de másodperceken belül hozzászokott és élvezte a lány parfümjének mesés illatát, valamint vékony hangját.
-Persze. Meghívhlak egy italra.-felelte Jonghyun, majd elengedték egymást és elindultak a bárpult felé.
A tömeg azonban hatalmas volt és egy féktelenül táncoló pár beleütközött a lányba, aki természetesen megtántorodott. Jonghyun kitűnő reflexének köszönhetően rögtön a lánymögé lépett és finoman megtámasztotta derekánál. Mikor a táncolók észrevették Jonghyun éles tekintetét, azonnal helyet adtak nekik a távozáshoz.
-Nincs semmi bajod?-kérdezte Jonghyun udvariasan.
-Nem, nincs és köszönöm.-felelte a lány pirulva.
-Ugyan, ez csak természetes. Mit kérsz?
-Puncsot.
-Rendben. Két pohár puncsot kérek szépen.-adta le a rendelést Jonghyun.
Miután megkapták az italt, Jonghyun észrevette barátait egy asztalnál.
-Gyere, bemutatlak a barátaimnak.-mondta Jonghyun és megfogva a lány kezét, maga után húzta.
-Sziasztok! Bemutatom nektek ChoHee-t. Ők pedig Taemin, Seomin, Minho, Haneul és Onew.
-Szia!-köszöntek a többiek kórusban.
-Sziasztok! Örvendek a találkozásnak.-köszönt félénken a lány, majd Jonghyunnal egyetemben helyet foglalt.
-Most már Jonghyun hyungnak is van párja, csak neked nincs Onew hyung. Ideje akcióba lépned.-szólalt meg Taemin.
-Tudom, tudom...de egyszerűen nem tudom, hogy álljak neki. Hozok még egy kis süteményt, addig talán sikerül kitalálnom.-mondta Onew és távozott.
-Te vagy az új lány, ugye?-kérdezte Haneul.
-Igen.-jött a félénk válasz.
-Akkor üdv a Young Shin középiskola világában! Ha bármire szükséged van, csak szólj nekünk, mi majd segítünk.-mondta Seomin kedvesen.
-Köszönöm, nagyon kedves tőletek.-mondta egy szerény mosollyal ChoHee.
-Ugyan semmiség. Majd minden fontos dolgot elmondunk, amit tudnod kell.-kacsintott rá Haneul.
-Odanézzetek!-mutatott Minho a süteményes részleg felé.
Mindannyian odafordultak és a következőket látták: Onew éppen visszafelé tartott, mikor beleütközött egy piros ruhás lányba és a tálcán lévő sütemények mind a földön landoltak. Onew és a lány is bocsánatot kértek egymástól, majd mindketten lehajoltak, hogy eltüntessék a baleset nyomait. Azonban túl közel voltak egymáshoz és fejük összekoppant. Újabb bocsánatkérés után nevetésben törtek ki. Miután végeztek a sütemények összeszedegetésével, a bárpult felé vették az irányt, helyet foglaltak és hossza beszélgetés vette kezdetét.
-Úgy tűnik Onew tényleg a véletlen során lelte meg a párját.-nevetett Taemin.
-Egyébként a lány Hyemi.-mondta Seomin.
-Az a félénk és visszahúzódó Hyemi, akire gondolok? Elég rendesen kicsípte magát.-jegyezte meg Jonghyun.
-Igen, ő. Tudod ez itt egy álarcosbál és nem sok esély van arra, hogy bárki is felismeri, így magabiztosabb.-magyarázta Haneul.
-Végre megvagy, Jongie! Már egy jó ideje téged kereslek.-hallatszott Gaeul hangja.
Jonghyun egy sóhajtott egy nagyot, majd így szólt:
-Ne haragudj, de útközben összetalálkoztam az új diákkal és nem hagyhattam ott egyedül.
-Oh, szia! A nevem Gaeul. Én vagyok az iskola szeme, szája és füle, szóval tőlem mindent megtudhatsz, ha szeretnéd.
-Szia! ChoHee vagyok. Köszönöm, de már a lányokkal megbeszéltem, hogy segítenek.
Gaeul egy fintorral Seomin-ra és Haneul-ra nézett, majd újra Jonghyunhoz fordult:
-Akkor táncolunk?
-Éppen ChoHee-val készültem táncolni, ugye?-nézett Jonghyun ChoHee-ra kérlelő szemekkel.
Szerencséjére a lány rögtön vette a lapott és így felelt:
-Igen.
-Értem. Akkor majd később visszajövök.-mondta Gaeul kissé sértődötten, majd elvonult.
-Hűha, már az első napon sikerül magamra haragítanom valakit... Remek!
-Gaeul miatt ne aggódj, ő mindig ilyen.
-Úgy látom teljesen odavan érted.
-Hát minden lány meg van bolondulva értem, de ő még a többieknél is jobban. Előbb-utóbb rájön, hogy nem én vagyok neki az igazi és feleslegesen fut utánam.-magyarázta Jonghyun.
-Te aztán kemény vagy. És van valaki, aki tetszik?-érdeklődött ChoHee.
-Igen.-felelte Jonghyun gondolkodás nélkül.
-Itt van a bálon?
-Mi ez a kíváncsiskodás?
-Bocsánat, ha tolokodó voltam. Ha nem szeretnél, akkor nem kell válaszolnod.-mondta a lány.
-Igen, itt van.
-Ki az?
-Az titok.-válaszolta Jonghyun egy őrjítő mosollyal.
A lány szíve hatalmasat dobbant a fiú mozdulatára. Még soha életében nem találkozott olyan személlyel, aki az első pillanattól fogva vonzotta volna. És nem volt ezzel másképpen Jonghyun sem. Egészen addig táncoltak, mígnem elkövetkezett a legjobb páros versenyének eredményhirdetése. A zene elhallgatott, az igazgató megjelent a színpadon, a tanulók pedig köréje gyűltek és feszülten várták az eredményt.
-Biztosan nagyon türelmetlenek vagytok már, így nem is húzom az időt. Az idei verseny eredménye nagyon érdekes lett. A harmadik helyet rögtön két páros nyerte el, akik nem mások, mint Seomin Taemin és Haneul Minho páros.-kezdte el mondandóját az igazgató.
-Úristen, ezt nem hiszem el!-örvendezett Taemin.
-Azt hittem elérjük a második helyet a ruhánkkal, de persze ennek is nagyon örülök.-mondta Minho.
A tanulók hatalmas tapsviharban törtek ki, amíg a diákok felfáradtak a színpadra és megkapták szalagjukat.
-A második páros, akiket a véletlen hozott össze, Hyemi és Onew. Nagy tapsot nekik.-folytatta az igazgató.
Onew nem is akart hinni a fülének, kikeredett szemekkel és egy 1000wattos mosollyal arcán vezette fel Hyemit a színpadra. Miután ők is megkapták a szalagot, feszült csönd lett a teremben. Mindenki azt kívánta, bárcsak az ő neve lenne az, amit az igazgató hamarosan fel fog olvasni. Mindenkit, kivéve Jonghyunt...nem érdekelték az ilyen dolgok. Őt most csakis ChoHee érdekelte.
-Most pedig következzen az utolsó páros neve. Először a bálkirálynőt szólítom, aki nem más, mint az iskola új diákja, ChoHee!-kiáltotta az igazgató.
Jonghyun egy hatalmas mosollyal nézett a mellette álló lányra , megtapsolta, majd így szólt:
-Gratulálok!
-Köszönöm.-felelte a ChoHee és pirulva ment fel a többiek mellé.
-És végül jöjjön a bálkirály, aki fölényesen szerezte meg az első helyet, Jonghyun!
Jonghyun meg sem hallotta nevét, annyira elmélyedt ChoHee bámulásában. Csak akkor vette észre, hogy ő nyert, mikor az összes diák őt nézte és tapsolt.
~Komolyan én nyertem volna? És ChoHee lett a párom? Ez valami jel?-gondolkozott magában, közben elindult a színpad felé. Zavarodottságát egy büszke mosollyal próbálta leplezni. Mikor felért, fejére helyezték a szalagot és a koronát. Az igazgató még egyszer gratulált a nyerteseknek és befejezte beszédét. Ezután megszólalt a zene és a nyertesek vezetésével egy lassú számra kellett táncolniuk. A bálnak nemsokára vége lett, a diákoknak haza kellett menni. Jonghyun és barátai is kimentek az iskola parkolójába és levették álarcaikat, kivéve ChoHeet
-Most már te is leveheted.-mondta neki Jonghyun.
-Nem szeretném. Előbb-utóbb úgyis látjátok majd az arcomat, ha legyen még egy darabig meglepetés.-felelte ChoHee.
-Ahogy szeretnéd. Hazavigyelek?-kérdezte Jonghyun ChoHee-től.
-Rendes tőled, hogy felajánlottad, de édesanyám értem jön.
-Oh, értem. Akkor majd talán leközelebb.
Amint hogy ezt kimondta, máris megjelent egy ezüst autó.
-Már itt is van. Mennem kell. Örülök, hogy megismerhettelek titeket.-mondta ChoHee.
-Mi is örülünk nagyon. Majd hétfőn találkozunk a suliban! Szia!-köszöntek el tőle a lányok.
-Sziasztok!-búcsúzott el ChoHee is és beszállt az autóba.
Jonghyun megvárta, míg az ezüst színű autó eltűnik látószemszögéből, csak ez után köszönt el ő is barátaitól.
-Holnap találkozunk a meccsen! Sziasztok!
-Időben érj oda!-piszkálta Minho.
-Ott leszek, ne aggódj.-mondta, majd beszállt saját kocsijába és hazament.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése