Nara
szemszöge:
Reggel
06:00, de én már ébren vagyok és éppen az életmentő kávémat főzöm le. Miután
sikeresen előkotrom a mosogató alján lévő bögrémet, teletöltöm a sötét színű
folyadékkal. Ezután a nappali felé veszem az irányt, ahol a tegnap megvett
ruhaanyagok halmaza vár. Veszek egy mély
levegőt, majd nekiállok a hosszas munkának. Ma 08:00-ra kell beérnem
munkahelyemre, gondoltam addig itthon is alkotok valamit, hogy ne üres kézzel
állítsak be. Meg őszintén szólva jobban szeretek csendben dolgozni, mint a
munkatársakkal és fecsegéssel teli irodában. Egy óra múlva ránéztem órámra és
észrevettem, hogy el kellene indulnom. Gondosan bepakoltam a szükséges
holmikat, majd szélsebesen összekészülődtem, végül lehörpintettem az utolsó
korty kávét, ami megmaradt és már indultam is. Nyolc óra előtt 5 perccel már
munkahelyem épülete előtt parkoltam le. Kivettem a hatalmas táskákat az
autómból és elindultam befelé. Általában a lépcsőt használom, de úgy gondoltam,
most logikusabb lenne a liftet használni a sok gönc miatt. Pont odaértem a
lifthez, mikor az ajtó kinyílt és megláttam Seunghot.
-Jó reggelt!-üdvözölt egy mosollyal.
-Jó reggelt!-köszöntem.
-Segítsek?-kérdezte és a kezemben tartott rengeteg táskára mutatott.
-Nem akarlak feltartani.
-Éppen az automatához indultam, ami ráér. Szóval segítek.-mondta és elvett tőlem mindent.
-Köszönöm.-feleltem, majd elpirulva léptem be mellé a liftbe.
-Nem tudom, hogy hallottad-e már, de előbbre hozták a fotózást.
-Nem, még nem hallottam róla. Mi az új időpont?-érdeklődtem.
-3 nap múlva lesz.
-Hogy mi? 3 nap?-ijedtem meg.
-Valami baj van?-kérdezte Seungho.
-Nem, nincs…csak olyan hirtelen jött.-feleltem.
Pedig volt-mert képtelenség, hogy 2 nap alatt megcsináljam mind az ötük ruháját-de nem akartam, hogy aggódjon, így nem mondtam el. Majd beszélek a főnökkel.
-Mi sem értjük, hogy miért.
-Majd én megtudakolom.-mondtam.
Eközben felértünk arra az emeltre, ahol irodám található. Seungho nagyon kedves volt és egészen odáig elcipelte nekem azt a sok mindent.
-Tedd csak le őket ide és köszönöm még egyszer.
-Igazán nincsmit. Jó munkát! Majd később találkozunk.
-Nektek is kitartást!-mondtam és megvártam, míg elhagyja irodámat.
Alig pakoltam le cuccaimat az asztalra, máris kopogtak ajtómon. Azt hittem ,hogy Seungho szeretne még valamit, ezért így szóltam:
-Mit felejtettél el?
De mikor megfordultam, JiNa állt az ajtóban.
-Oh, ne haragudj, azt hittem Seungho jött vissza.
-Mert itt volt?
-Igen. Találkoztam vele a földszinten és segített felhozni nekem ezt a rengeteg táskát.-magyaráztam.
-Értem. Nem akarlak zavarni, csak szólni akartam, hogy előbbre lett hozva a fotózás.
-Seungho mesélte. Nem tudod, hogy miért?
-Úgy hallottam, hogy a fotósnak el kell utazni és ezért. Hogy állasz a ruhákkal?
-Egész jól.-füllentettem.
-Ha van egy kis időd, akkor gyere át hozzám és meg tudjuk beszélni a fotózás részleteit.
-Rendben.
-További jó munkát!-mondta és kiment.
-Remek. Miért kell mindenkinek az orrom alá dörgölni, hogy siessek!?-mérgelődtem, közben elővettem a fiúk méreteiről készült jegyzeteimet, valamint az anyagokat, ollót, tűt, cérnát és belevetettem magamat a munkába. Annyira belemélyedtem, hogy észre sem vettem, mennyi az idő, csak akkor, mikor gyomrom egy óriásit korgott. Azonban nem szabad ezzel foglalkoznom. Most enni sincs időm, különben nem leszek készen. Így hát próbáltam kizárni a hasamban uralkodó ürességet és dolgoztam tovább. Percek múlva azonban kopogtattak.
-Ki az?-kérdeztem.
-Joon vagyok.-jött a válasz.
-Gyere be!-kiabáltam ki és ő belépett.
-Szia! Hűha, micsoda kupi.-jegyezte meg.
-Ne haragudj, hogy így kell látnod az irodámat, de annyira el vagyok foglalva a ruháitokkal, hogy nem volt időm rendet rakni.
-Semmi gond. Nehéz lehet, főleg most, hogy előbb…
-Ne mondd ki, kérlek! Ma már vagy háromszor hallottam és egyre jobban bepánikolok, hogy nem leszek kész időre.
-Ne aggódj, nem lesz semmi gond!-nyugtatgatott.
-Remélem, mert nem szeretnék már az első feladatomnál beégni.
-Ez itt Thunderé?-kérdezte Joon egy felsőt felemelve.
-Igen, az előbb lett kész. Remélhetőleg délutánra a nadrág is meglesz és akkor meg kellene próbálnia.
-Nekem tetszik, biztosan neki is fog. Majd szólok neki, ha gondolod.
-Az jó lenne, köszi.
-Na nem is zavarlak tovább, csak benéztem.-mondta és menni készült, mikor gyomrom megint korgott egy jó hangosat.
Én észre sem vettem és varrtam tovább.
-Nem ettél még?-kérdezte Joon.
-Nem, de nincs is időm.-feleltem.
-Ne hülyéskedj, muszáj enned, különben rosszul leszel.
-Kedves tőled, hogy aggódsz értem, majd később rendelek valamit.
-Hát te tudod. De én figyelmeztettelek.-mondta, majd elment.
Én szorgalmasan folytattam munkámat. Egész jól haladtam, Thunder szettjével már készen is voltam és belekezdtem Mirébe, mikor újabb látogatóm érkezett. Most éppen egy kajaszállító volt az.
-Meghoztam a csirkét, amit rendelt.
-Ne haragudjon, de ez biztosan valami félreértés. Én nem rendeltem semmit.-magyaráztam.
-Pedig nekem ez a cím van felírva.
-Értem. Akkor várjon egy percet kérem és máris fizetek.
-Már ki van fizetve.
Először értetlenül néztem a szállítóra, majd szépen lassan leesett a tantusz.
-Joon!-motyogtam orrom alatt.
-Tessék?-kérdezte a férfi.
-Köszönöm szépen.-mondtam és elvettem tőle a dobozt.
~Majd később megköszönöm neki.- gondoltam magamban, majd leültem és jóízűen elfogyasztottam az ételt.
Ezután újra munkához láttam. Szerencsére nem is zargattak többen, így elkészült Mir felszerelése is. Végtagjaim teljesen beálltak a sok munkától, így felálltam és nyújtóztam egyet.
~Rám férne egy kis mozgás.-állapítottam meg.
Megfogtam irodám kulcsát, bezártam ajtómat, majd elindultam a fiúk próbaterme felé. Már messziről hallottam a hangos zenét, így nem kellett félnem attól, hogy cipőm kopogása megzavarja őket. Mikor megérkeztem az ajtóba, nekidőltem és úgy néztem őket, ahogy táncolnak. Joon rögtön észrevett és elmosolyogta magát. Ennek hatására többiek is felém fordultak. G.O leállította a magnót, majd közelebb jöttek hozzám.
-Egyre jobban megy a tánc.-dícsértem meg őket.
-Köszönjük.-mondta Joon.
-Én meg a csirkét köszönöm.-válaszoltam.
-Nem hagyhattam, hogy éhezz.-kacsintott rám.
-Igazából azért jöttem, mert készen vagyok Thunder és Mir ruháival. Fel kellene próbálnotok őket, hogy jók-e.
-Na ez gyors volt.-állapította meg Seungho.
-Még egyszer el kellene próbálnunk a táncot, aztán lezuhanyozunk, de utána mindenképpen felmegyünk.-mondta Thunder.
-Rendben. Nem kell rohannotok, még úgyis be kell mennem JiNához is.
-Miért?-érdeklődött Mir.
-Meg kell beszélnünk a fotózás részleteit.
-Akkor biztos veled is arról akar beszélni, Hyung.-nézett Mir Seunghora.
-Lehet.-válaszolta tömören Seungho.
-Na akkor én megyek is.-mondtam.
-Akkor majd megyünk.-szólt utánam Thunder.
Miután otthagytam őket, egyenesen JiNához mentem. Kopogtattam ajtaján.
-Ki az?-kérdezte nyájas hangon.
-Nara vagyok.
-Gyere be.-mondta most már közömbös hangszínen.
Beléptem.
-Jöttem megbeszélni a fotózást.
-Ülj csak le! Nem akarok sokat beszélni, a lényeg annyi, hogy először a fodrászhoz, majd hozzám és csak a legvégén mennek hozzád a fiúk. Nem lesz valami sok időnk, szóval ne legyél túl lassú! Egy termet fogunk kapni, tiéd lesz a hátsó rész. Egy fogast tudunk biztosítani számodra, ahova felakaszthatod a ruhákat. Természetesen a ruhákat neked kell odahoznod és haza is a végén. Azt hiszem ennyi. Minden érthető volt?
-Igen. Címet kaphatok?
-Persze, itt van. A fotózás 10kor kezdődik, szóval minimum egy órával előtte legyél ott!
-Rendben.
-Holnap még bemegyek hozzád és megnézem a ruhákat.
-Jó. Akkor most megyek is. Szia!
-Szia!
A megbeszélés után visszamentem irodámba és vártam a fiúkra, akik hamar meg is érkeztek. Seungho jó vezető lévén elkísérte Thundert és Mirt.
-A bal oldali Thunderé, a jobb pedig Miré. Na hogy tetszik?-néztem rájuk kérdőn.
-Hű, lenyűgöző.-mondta Mir.
-Nekem is tetszik.-szólalt meg Thunder is.
Nagy kő esett le a szívemről.
-Akkor próbáljátok fel, légyszi! Meg kell néznem, hogy áll rajtatok.
Szerencsére úgy volt kialakítva az irodám, hogy a hátsó részben próbafülke is van. A két fiú el is tűnt bennük. Mi addig Seunghoval elől vártunk.
-Meddig leszel bent ma?-kérdezte.
-Fogalmam sincs. Lehet bent maradok éjszakára, hogy elkészüljek a többivel is. És ti meddig vagytok?
-Miután itt készen vagyunk, megyünk is haza.
-Állítólag azért hozták előbbre a fotózást, mert a fényképésznek külföldre kell utaznia.-meséltem.
-Hát akkor tényleg nincs mit tenni. Ízlett a csirke, amit Joon küldött?
-Igen, finom volt. Igazán nem kellett volna. Tényleg, mennyivel tartozom?
-Semmivel, nem kell visszafizetned.
-Köszönöm.-mondtam elpirulva.
Eközben végeztek a fiúk és előjöttek. Jó alaposan szemügyre vettem őket és megigazítottam, amit meg kellett.
-Kényelmes? Nem szűk sehol?
-Nem, pont jó.
-És neked?
-Tökéletes.
-Remek munkát végeztél. Az előző szájliszt csak másodszorra vagy harmadszorra találta el a megfelelő méretet.-jegyezte meg Seungho.
-Azért ne túlozzatok. Még a többieké kész sincs.
-Ha ezekkel nem volt gond, akkor azokkal se lesz.-nyugtatgatott Mir.
-Köszönöm, hogy megpróbáltátok.
Újra bementek a próbafülkébe átöltözni. Mikor kijöttek, elvettem tőlük a ruhákat, feltettem őket a bábukra és letakartam őket, hogy ne essen bajuk.
-Holnapra igyekszem készen lenni a többivel. Majd szólok, ha jöhettek próbálni.
-Jójó. Most megyünk is, nem zavarunk. Nekem aztán ne dolgozd halálra magad, pihengess is és egyél vacsorát!-nézett rám kedvesen Seungho.
-Ígérem, meglesz.-válaszoltam egy mosollyal.
Elbúcsúztam tőlük, majd belevágtam a maradék három felszerelés elkésztésébe. Mondanom sem kell, hogy egész éjjel bent maradtam és dolgoztam. A fáradtság azonban elért, szempilláim egyre nehezebbek lettek, míg nem szemeim lecsukódtak és fejemet az asztalra hajtva aludtam el.
-Jó reggelt!-üdvözölt egy mosollyal.
-Jó reggelt!-köszöntem.
-Segítsek?-kérdezte és a kezemben tartott rengeteg táskára mutatott.
-Nem akarlak feltartani.
-Éppen az automatához indultam, ami ráér. Szóval segítek.-mondta és elvett tőlem mindent.
-Köszönöm.-feleltem, majd elpirulva léptem be mellé a liftbe.
-Nem tudom, hogy hallottad-e már, de előbbre hozták a fotózást.
-Nem, még nem hallottam róla. Mi az új időpont?-érdeklődtem.
-3 nap múlva lesz.
-Hogy mi? 3 nap?-ijedtem meg.
-Valami baj van?-kérdezte Seungho.
-Nem, nincs…csak olyan hirtelen jött.-feleltem.
Pedig volt-mert képtelenség, hogy 2 nap alatt megcsináljam mind az ötük ruháját-de nem akartam, hogy aggódjon, így nem mondtam el. Majd beszélek a főnökkel.
-Mi sem értjük, hogy miért.
-Majd én megtudakolom.-mondtam.
Eközben felértünk arra az emeltre, ahol irodám található. Seungho nagyon kedves volt és egészen odáig elcipelte nekem azt a sok mindent.
-Tedd csak le őket ide és köszönöm még egyszer.
-Igazán nincsmit. Jó munkát! Majd később találkozunk.
-Nektek is kitartást!-mondtam és megvártam, míg elhagyja irodámat.
Alig pakoltam le cuccaimat az asztalra, máris kopogtak ajtómon. Azt hittem ,hogy Seungho szeretne még valamit, ezért így szóltam:
-Mit felejtettél el?
De mikor megfordultam, JiNa állt az ajtóban.
-Oh, ne haragudj, azt hittem Seungho jött vissza.
-Mert itt volt?
-Igen. Találkoztam vele a földszinten és segített felhozni nekem ezt a rengeteg táskát.-magyaráztam.
-Értem. Nem akarlak zavarni, csak szólni akartam, hogy előbbre lett hozva a fotózás.
-Seungho mesélte. Nem tudod, hogy miért?
-Úgy hallottam, hogy a fotósnak el kell utazni és ezért. Hogy állasz a ruhákkal?
-Egész jól.-füllentettem.
-Ha van egy kis időd, akkor gyere át hozzám és meg tudjuk beszélni a fotózás részleteit.
-Rendben.
-További jó munkát!-mondta és kiment.
-Remek. Miért kell mindenkinek az orrom alá dörgölni, hogy siessek!?-mérgelődtem, közben elővettem a fiúk méreteiről készült jegyzeteimet, valamint az anyagokat, ollót, tűt, cérnát és belevetettem magamat a munkába. Annyira belemélyedtem, hogy észre sem vettem, mennyi az idő, csak akkor, mikor gyomrom egy óriásit korgott. Azonban nem szabad ezzel foglalkoznom. Most enni sincs időm, különben nem leszek készen. Így hát próbáltam kizárni a hasamban uralkodó ürességet és dolgoztam tovább. Percek múlva azonban kopogtattak.
-Ki az?-kérdeztem.
-Joon vagyok.-jött a válasz.
-Gyere be!-kiabáltam ki és ő belépett.
-Szia! Hűha, micsoda kupi.-jegyezte meg.
-Ne haragudj, hogy így kell látnod az irodámat, de annyira el vagyok foglalva a ruháitokkal, hogy nem volt időm rendet rakni.
-Semmi gond. Nehéz lehet, főleg most, hogy előbb…
-Ne mondd ki, kérlek! Ma már vagy háromszor hallottam és egyre jobban bepánikolok, hogy nem leszek kész időre.
-Ne aggódj, nem lesz semmi gond!-nyugtatgatott.
-Remélem, mert nem szeretnék már az első feladatomnál beégni.
-Ez itt Thunderé?-kérdezte Joon egy felsőt felemelve.
-Igen, az előbb lett kész. Remélhetőleg délutánra a nadrág is meglesz és akkor meg kellene próbálnia.
-Nekem tetszik, biztosan neki is fog. Majd szólok neki, ha gondolod.
-Az jó lenne, köszi.
-Na nem is zavarlak tovább, csak benéztem.-mondta és menni készült, mikor gyomrom megint korgott egy jó hangosat.
Én észre sem vettem és varrtam tovább.
-Nem ettél még?-kérdezte Joon.
-Nem, de nincs is időm.-feleltem.
-Ne hülyéskedj, muszáj enned, különben rosszul leszel.
-Kedves tőled, hogy aggódsz értem, majd később rendelek valamit.
-Hát te tudod. De én figyelmeztettelek.-mondta, majd elment.
Én szorgalmasan folytattam munkámat. Egész jól haladtam, Thunder szettjével már készen is voltam és belekezdtem Mirébe, mikor újabb látogatóm érkezett. Most éppen egy kajaszállító volt az.
-Meghoztam a csirkét, amit rendelt.
-Ne haragudjon, de ez biztosan valami félreértés. Én nem rendeltem semmit.-magyaráztam.
-Pedig nekem ez a cím van felírva.
-Értem. Akkor várjon egy percet kérem és máris fizetek.
-Már ki van fizetve.
Először értetlenül néztem a szállítóra, majd szépen lassan leesett a tantusz.
-Joon!-motyogtam orrom alatt.
-Tessék?-kérdezte a férfi.
-Köszönöm szépen.-mondtam és elvettem tőle a dobozt.
~Majd később megköszönöm neki.- gondoltam magamban, majd leültem és jóízűen elfogyasztottam az ételt.
Ezután újra munkához láttam. Szerencsére nem is zargattak többen, így elkészült Mir felszerelése is. Végtagjaim teljesen beálltak a sok munkától, így felálltam és nyújtóztam egyet.
~Rám férne egy kis mozgás.-állapítottam meg.
Megfogtam irodám kulcsát, bezártam ajtómat, majd elindultam a fiúk próbaterme felé. Már messziről hallottam a hangos zenét, így nem kellett félnem attól, hogy cipőm kopogása megzavarja őket. Mikor megérkeztem az ajtóba, nekidőltem és úgy néztem őket, ahogy táncolnak. Joon rögtön észrevett és elmosolyogta magát. Ennek hatására többiek is felém fordultak. G.O leállította a magnót, majd közelebb jöttek hozzám.
-Egyre jobban megy a tánc.-dícsértem meg őket.
-Köszönjük.-mondta Joon.
-Én meg a csirkét köszönöm.-válaszoltam.
-Nem hagyhattam, hogy éhezz.-kacsintott rám.
-Igazából azért jöttem, mert készen vagyok Thunder és Mir ruháival. Fel kellene próbálnotok őket, hogy jók-e.
-Na ez gyors volt.-állapította meg Seungho.
-Még egyszer el kellene próbálnunk a táncot, aztán lezuhanyozunk, de utána mindenképpen felmegyünk.-mondta Thunder.
-Rendben. Nem kell rohannotok, még úgyis be kell mennem JiNához is.
-Miért?-érdeklődött Mir.
-Meg kell beszélnünk a fotózás részleteit.
-Akkor biztos veled is arról akar beszélni, Hyung.-nézett Mir Seunghora.
-Lehet.-válaszolta tömören Seungho.
-Na akkor én megyek is.-mondtam.
-Akkor majd megyünk.-szólt utánam Thunder.
Miután otthagytam őket, egyenesen JiNához mentem. Kopogtattam ajtaján.
-Ki az?-kérdezte nyájas hangon.
-Nara vagyok.
-Gyere be.-mondta most már közömbös hangszínen.
Beléptem.
-Jöttem megbeszélni a fotózást.
-Ülj csak le! Nem akarok sokat beszélni, a lényeg annyi, hogy először a fodrászhoz, majd hozzám és csak a legvégén mennek hozzád a fiúk. Nem lesz valami sok időnk, szóval ne legyél túl lassú! Egy termet fogunk kapni, tiéd lesz a hátsó rész. Egy fogast tudunk biztosítani számodra, ahova felakaszthatod a ruhákat. Természetesen a ruhákat neked kell odahoznod és haza is a végén. Azt hiszem ennyi. Minden érthető volt?
-Igen. Címet kaphatok?
-Persze, itt van. A fotózás 10kor kezdődik, szóval minimum egy órával előtte legyél ott!
-Rendben.
-Holnap még bemegyek hozzád és megnézem a ruhákat.
-Jó. Akkor most megyek is. Szia!
-Szia!
A megbeszélés után visszamentem irodámba és vártam a fiúkra, akik hamar meg is érkeztek. Seungho jó vezető lévén elkísérte Thundert és Mirt.
-A bal oldali Thunderé, a jobb pedig Miré. Na hogy tetszik?-néztem rájuk kérdőn.
-Hű, lenyűgöző.-mondta Mir.
-Nekem is tetszik.-szólalt meg Thunder is.
Nagy kő esett le a szívemről.
-Akkor próbáljátok fel, légyszi! Meg kell néznem, hogy áll rajtatok.
Szerencsére úgy volt kialakítva az irodám, hogy a hátsó részben próbafülke is van. A két fiú el is tűnt bennük. Mi addig Seunghoval elől vártunk.
-Meddig leszel bent ma?-kérdezte.
-Fogalmam sincs. Lehet bent maradok éjszakára, hogy elkészüljek a többivel is. És ti meddig vagytok?
-Miután itt készen vagyunk, megyünk is haza.
-Állítólag azért hozták előbbre a fotózást, mert a fényképésznek külföldre kell utaznia.-meséltem.
-Hát akkor tényleg nincs mit tenni. Ízlett a csirke, amit Joon küldött?
-Igen, finom volt. Igazán nem kellett volna. Tényleg, mennyivel tartozom?
-Semmivel, nem kell visszafizetned.
-Köszönöm.-mondtam elpirulva.
Eközben végeztek a fiúk és előjöttek. Jó alaposan szemügyre vettem őket és megigazítottam, amit meg kellett.
-Kényelmes? Nem szűk sehol?
-Nem, pont jó.
-És neked?
-Tökéletes.
-Remek munkát végeztél. Az előző szájliszt csak másodszorra vagy harmadszorra találta el a megfelelő méretet.-jegyezte meg Seungho.
-Azért ne túlozzatok. Még a többieké kész sincs.
-Ha ezekkel nem volt gond, akkor azokkal se lesz.-nyugtatgatott Mir.
-Köszönöm, hogy megpróbáltátok.
Újra bementek a próbafülkébe átöltözni. Mikor kijöttek, elvettem tőlük a ruhákat, feltettem őket a bábukra és letakartam őket, hogy ne essen bajuk.
-Holnapra igyekszem készen lenni a többivel. Majd szólok, ha jöhettek próbálni.
-Jójó. Most megyünk is, nem zavarunk. Nekem aztán ne dolgozd halálra magad, pihengess is és egyél vacsorát!-nézett rám kedvesen Seungho.
-Ígérem, meglesz.-válaszoltam egy mosollyal.
Elbúcsúztam tőlük, majd belevágtam a maradék három felszerelés elkésztésébe. Mondanom sem kell, hogy egész éjjel bent maradtam és dolgoztam. A fáradtság azonban elért, szempilláim egyre nehezebbek lettek, míg nem szemeim lecsukódtak és fejemet az asztalra hajtva aludtam el.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése